Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-11 / 84. szám

1959. Április ji. szombat

megyei

í/C M

A PARANCSNOKI HÍD ÉS A FEDÉLZET

Mint a hajó fedélzetébe a parancsnoki hid. úgy ékelődik bele a Dunai Hajógyár 623-as műhelyének tágas szerelőcsarnokába a művezetői iroda. Baranyai Tibor művezető itt a parancsnok. Középmagas, csontos arcú, sasorrú, halk szavú ember. Külsőleg nem az a típus, akit általában vezető emberekről megalkotunk magunkban. De csak külsőleg, mert legutóbbi látogatásom az ■ ellenkezőjéről győzött meg.

Boroczky Kálmán, a termelési osztály vezetője kalauzolt el hozzá. Útközben megjegyezte:

— Sok múlhat Baranyai művezetőn és a keze alatt dolgozó 65 emberen. Ök készítik a hajótesteket. Ha hibát követnek el, ez legtöbbször csak a vízpróbánál derül ki.

— Előfordult-e már ilyesmi?

— kérdeztem a művezetőt.

— Probléma akad bőven, de

kudarcot

még nem vallottunk

•— válaszolta.

Beszélgetés közben benyitott Fazekas Vera, a műhely anyagbeszerzője.

— Főnököm. Elmehetek egy órával előbb? ' Ballonkabátot szeretnék venni — fordult a művezetőhöz.

A kérdést kérdés követte:

— Mikor zár az üzlet?

— öt órakor — felelte.

Máris kész volt a határozott

válasz:

— Nem mehet el. Négy órakor vége a munkaidőnek, pár perc múlva már az üzletben válogathat.

— Én is így szoktam csinálni — tette még hozzá.

Csengetett a telefon. Pár szó után feltette a határozott kérdést:

— Mesterem, hogy állunk a 303-as hajó gerincével?

Nem hallottam a választ, de kérés volt bizonyosan, mert a "beszélgetés után nyomban tárcsázott és így szólt a telefonba:

— Legyen szives, küldje a nyolcszor húszon kettes Mg négyes szegecseket, az emberek várnak rá.

Majd hozzám fordult:

— Egy pillanatra — mondta és kikiáltott az ajtón: — Lacii

— A többit elnyelte a nyitott ajtón berobbanó munkazaj.

Ez így ment az egész beszéL getés alatt. Miközben életéről faggattam, bejöttek, kérdeztek tőle, telefonálták neki. ő telefonált. Egyszer sem habozott. Mindig határozottan intézkedett. Közben azért elmesélte.

hogyan lett művezető.

— A gyár megindulása óta itt dolgozom. Brigádvezető

voltam, majd 1955-től segédművezető, 1956 január óta pedig művezető vagyok — mondta, de láttam rajta, nem nagyon szeret magáról beszélni. Ezért nem is szakítottam félbe, amikor az emberekre terelte a szót.

— Azelőtt itt szinte havonta cserélődtek az emberek. Nehéz a munka. Nyáron még csak megjárja, de télen nem gyerekjáték a szabadban dolgozni — mondta.

— Képzelje — emelte fel a hangját — a télen még ide, a szerelőcsarnokba is befújta a havat a szél.

Gondolkozott egy sort, aztán folytatta:

— Most már azért kialakult a törzsgárda. Régen előfordult, hogy reggel felvettünk egy dolgozót, délben már elment. Mostani embereim szívósak. Nem ijednek meg a nehézségektől.

Felnevetett. Megcsóválta a fejét és felidézett egy kellemetlen emléket:

— Azelőtt internálótábornak nevezték ezt a műhelyt. Büntetésszámba ment. ha ide helyeztek valakit. Most már a múlté ez a szemlélet. Lemostuk a gúnyneveket.

— Hogyan sikerült ezt elérni? — kérdeztem.

— A munkával — válaszolta. — Mi sem dolgozunk rosszabbul, mint a többiek, ha nehezebb is itt. Ebben az évben 8 vízibuszt, hat 30 személyes tengeri mentőcsónakot, 19 kézihajtású mentőcsónakot és 18 szolgálati csónakot készítünk.

Elmondta, hogy az idén elkészítik a tengeri vízibusz prototípusát. A második negyedév végén kell vízipróbára bocsátani.

— Sok problémánk lesz vele, de azért kész lesz — tette hozzá.

Aztán a világ legtermészetesebb hangján közölte;

— A 19 mentőcsónakot

terven felül vállaltuk.

Mindig túlteljesítjük a tervet, gondoltuk, ez még belefér a programba.

Közben jöttek érte, mert megakadtak az egyik csónak szegecselésénél. Lementünk a műhelybe.

— Másik szegecs kell — közölte az emberekkel a szemrevételezés után és nyomban elindult az illetékesekhez. Magam pedig szóbaelegyedtem az emberekkel, a fedélzet katonáival.

Mikula János az egyik hegesztővel a tengeri vízibusz első merevítő bordáját állította össze.

— A legnehezebb darabot választottuk ki, de jól is tettük. A varratokat végighegesztettük és elvetemedett.

Kedvezményes szarvasmarbhízlalási és borjúnevelési feltételek a termelőszövetkezeteknek

Rájöttünk, hogy először csak rövid szakaszokon kell hegeszteni és amikor az egész bordát összeállítottuk, akkor hegesztjük meg véglegesen — magyarázta.

Dobos Jánossal, Szunter Mihállyal, Kis Györggyel, Benedek Jánossal, Farkas Józseffel, Oszaczki Jánossal, meg a többiekkel is a munkáról, életükről beszélgettünk.

— Meglesz-e a 19 terven felül vállalt csónak? — kérdeztem őket.

— Meglesz — mondták és azt is megmagyarázták, miért olyan

biztosak a dolgukban.

— összeszoktunk már, akik itt dolgozunk. Jelekből is értjük egymást. Jól összedolgozunk, a művezetőnk segít bennünket. mindent elintéz és megy a munka.

Fülsiketítőén dörgött a lemezdomborító kalapács, mégis megy a munka, mint a karikacsapás. Jelekkel beszélnek egymással. Karmozdulatokkal és a kalapács különböző ütéseivel adják egymás értésére, hogy mit kell tenni. Hiába, ahol jó kezekben van a hajókormány, jó irányban halad a hajó,

— farkas —

Acéldereglyéket szállítunk az Egyesült Arab Köztársaságnak

Az Egyesült Arab Köztársaság rendelésére nyolc, egyenként 150 tonnás acéldereglyét készít a Hajó-, Gép- és Kazánjavító Vállalat. A dereglyéket Latakia kikötőben használják majd.

Az első két dereglyét április végére, a többit június 30- ig készíti el a gyár.

m HIÁBA TANULTAK

Talán akik elkezdték, maguk sem hitték, hogy néhány hét alatt ilyeii ügyességre tesznek szert, mint a gödöllői nőtanács szabóvarró tanfolyamának részvevői. Néhány nappal ezelőtt, április 8-án adtak számot „tanulmányi elő- mentelükről” a jólismert záróvizsga keretében. A fiúiskola tantermének falait a tanfolyam-hallgatók munkái, a maguk készítette ruhák díszítették. A dúsan megrakott asztalok körül szép számmal gyűltek össze a meghívott vendégek. Az asszonyok nevében Dallos- né. a községi nőtanács elnöke köszönte meg Lukács- nénak, a tanfolyam vezetőjének azt az áldozatkészségét, amellyel heteken keresztül az asszonyokat tanította — társadalmi munkában.

Fát ültettek az úttörők

szenlmártonliátai újtelepi általános iskola úttörői a fásítási hónap alatt 100 gyorsan növő kanadai nyárt ültettek

Minden szerződött borjú után 1000 forint kamatmentes nevelési előleget és kedvezményes áron egy-egy mázsa korpát kapnak a termelőszövetkezetek.

éltő gonddal ápolják a frissen elültetett csemetéket az isk'"’. tanulói Pornói Károly igazgató és helyettese, <ycrki Piroska felügyeletével. Ültetés után bőven meglocsolták a csemetéket.

(Csekő felv.)

Iraki és német vendégek Cegléden

Tegnap délelőtt a Kultúr- kapcsolatok Intézetének meghívására hazánkban tartózkodó iraki kulturális küldöttség meglátogatta a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezetet. A vendégek részletesen érdeklődtek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének problémái iránt. Igyekeztek párhuzamot vonni az iraki és a magyar parasztság helyzete között. Különösen érdekelte a küldöttséget, hogyan él és dolgozik a tsz tagsága, mi a különbség a termelőszövetkezetek és a régi nagybirtokok között.

A baráti beszélgetés után az iraki vendégek megtekintették a termelőszövetkezet gazdaságát. Távozásuk előtt megelégedésüket és elismerésüket fe* jezték ki a látottak felett, s

azt a tsz vendégkönyvében írásban is rögzítették.

Ugyancsak tegnap Ceglédre látogatott Wemer Schöniger német zenei főigazgató, az NDK szakszervezeti központjának zeneszakértője. Megtekintette a városi zeneiskolát, részletesen tanulmányozta a tantervet és érdeklődéssel hallgatta a gyerekek rögtönzött előadását.

A látottak és hallottak felett elismerését fejezte ki. — Nem lett volna teljes magyarországi utam, ha nem jöttem volna Ceglédre, itt vidéken láttam a magyar zenei élet úttörő munkáját. Ez is mutatja, hogy Magyarországon a zenekultúra egyre szélesebb körben terjed — mondta búcsúzóul Werner Schöniger.

Bemutatták a legkorszerűbb gépesített tehénistállót

Terlanday Sándor, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója hosszú kísérletek után kidolgozta az állattenyésztés teljes gépesítésének módszerét. A nemrég elkészült, teljesen gépesített te- hónistállót bemutatták az ország legkiválóbb szakembereinek Nagykállóban. A bemutatón megjelent szakemberek megállapították, hogy ilyen korszerű istállóberendezésről még nem adtak számot a világ szakirodaimában. A korszerűen megépített és felszerelt istálló segítségével csaknem teljesen ki lehet küszöbölni az emberi munkát az egyébként rendkívül sok kézi erőt igénylő állattenyésztésből. Az eddig ismert istállóberendezéseket Terlanday Sándor egy etetőszalaggal egészítette ki, amelyre az istálló melletti takarmányháziban felrakják az egyedenként járó adagokat. A tervező arra is gondolt, hogy gombnyomásra működő vil- ianypásztor megakadályozza az állatokat abban, hogy idő előtt a takarmányhoz nyúljanak. s csak újabb gombnyomással válik szabaddá a jászol felülete.

Az eddig ismerteknél sokkal korszerűbben oldotta meg a feltaláló az istálló takarítását is. Kisvasút helyett egy aknajáratban gumi szállító- szalag halad, amely emberi beavatkozás nélkül a kint várakozó vontatóra rakja a trágyát. Nagy teljesítményű légkeverő berendezés állandóan friss, száraz levegővel látja el az istállót, az erős áramlásban a legyek nem tudnak megtelepedni. Az állatok gondozásához elektromos tisztítóberendezést szerkesztettek. amely egyszerre három munkafolyamatot végez. Az elektromos vakaró, kefélő és porszívó segítségével tisztán lehet tartani az állatokat.

A bemutató alkalmával Mar- kovics János, a Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgatóságának vezetője javasolta, hogy az ősszel sorra kerülő Országos Mezőgazdasági Kiállításon a Teri anday-f éle istállóberendezést mutassák be a látogató közönségnek. A bemutatón részt vett szakemberek a találmányt elfogadták;

TANULSÁG

A megyeben jgen ^ szakcsoport működik a földművesszövetkezetek segítségével és keretén belül. Eredményeik mindennél jobban bizonyítják, hogy a közös munka, a közös gazdálkodás nemcsak, hogy könnyebb, hanem jóval többet is hoz a ,,konyhára”, mint ha egyedül dolgoznak földjeiken. Nemrég azonban négy szakcsoportot feloszlattak a dabasi járásban, s habár ez kis hányada csak a szakcsoportoknak, mégis szólni kell róla, a tanulság kedvéért.

Azért a tanulságért, hogy törvényellenes működést, az alapszabályok be nem tartását, a jogtalan haszon hajszolását semmi körülmények között sem engedjük meg, még akkor sem, ha a nyerészkedésre szövetkezett gazdák szakcsoportnak „kiáltják” ki magukat.

Feloszlatták az Örkényi \\\\\\\\\\\\\\\\\^

velük. A legeltetés, a fej és, a sajtikészítés temérdek gondot okoz. A feleségem már na- gyón unja. Mert van nékem \ négy hold földem is, amiben i szerződéses paradicsomot, meg i piszkét termelek. Tavasztól i őszig se éjjelem, se nappalom, j Éjszaka legeltetek, nappal pe- : dig a földdel bajlódok. Se pi- i henés, se szórakozás ... Csak i a munka ... ez nem élet így ... i

— Mihez kezd?

— Ott a piszke. Meg telepi- j tek 500 öl szőlőt, 400 öl gyű- j mölcsöst. Ebből már — ha szű- « kösen is — de meg lehet élni. \

— És a kutya? Hát vele mi! lesz?

Ránéz. Tekintetéből meleg $ szeretet sugárzik a csöpp fe- \ kefe szőrgombóc felé. \

— Marad! — mondja. Majd $

hozzáteszi: — Pedig nem tisz- \ ta puli. \

Hátára fordítja a kutyát. így § mutatja a hasa alján virító, § árulkodó fehér foltot.

— ári — **

szőlőtermelő, az ócsai szőlő- gyökereztető, a tatárszent- györgyi őszibarack-termelő és a bugyi zöldségtermelő szakcsoportot.

Mind a négy szakcsoportnál a fő ok az volt, hogy nem tartották be a törvényes rendelkezéseket, s ezenkívül mindenütt sajátos „furcsaságok” is akadtak szép számmal. így például a bugyi zöldségtermelő szakcsoport közös vagyonra egy fillért sem adott, holott a közös vagyon képzését rendelet írja elő, hiszen ez egyik biztosítéka a szakcsoport alapszabályzat szerinti működésének. De nemcsak közös vagyont nem létesítettek a szakcsoport tagjai, hanem a tagdíjat sem voltak hajlandók fizetni. Nem vezettek könyvelést, s felszólításra sem voltak hajlandók ezen változtatni. S végül: az alapszabályt elfogadták, meg is szavazták, de aláírni már senki nem volt hajlandó. Ez tette fel a koronát valameny- nyi szabálytalanságra.

A másik három szakcsoportnál hasonló volt a helyzet. Lehet-e csodálkozni azon, hogy az illetékes szervek ilyen „működés” után feloszlatták a szakcsoportokat?

Az állam jelent6s támogatásban részesíti a szakcsoportokat. Igen nagy segítséget adnak a földművesszövetkezetek is. Mindezt az említett szakcsoportok igen szívesen igénybe vették. De amikor az 5 kötelességeik következtek rolna, akkor egyszeriben el- 'eledkezdtek mindenről. Ilyen .üzleteket” pedig sem az ál- iam, sem a földművesszövet- rezetek nem kötnek. Mert tálunk csak tisztességes úton,

1 törvények tiszteletbentar- ásával, becsületes munkával ehet boldogulni. Ez a tanul- ága a feloszlatott négy szak- :soport történetének.

M. O.

letí gazdaságba, a söripariba meg a Keleti Fény Tsz-be jártam birkát nyírni. Élt itt egy öregember. Kökényest Jánosnak hívták. Híres birkanyíró volt. A sőregi uradalomba, meg a györgyei birtokra járt nyírni. Tőle tanultam a mesterséget.

Időközben a birkák a vetésre csapódnak.

— Pityu! Eredj, hajtsd ide! — szól a kutyának.

A puli eliramodik, s a nyájat egy pillanat alatt visszatereli a legelőre.

— Hogyan tért át a nyírásról a birkatartásra? — folytatom a Ikérdezősködést.

— Megszerettem a juhokat, s Redacs Kiss Károly farmost juhásztól vettem 25 választási bárányt. És elszaporodott. De eladom őket — teszi hozzá váratlanul. — Kevés a legelő. Aztán meg igen sok baj van

Petras meg a pulija

Ránézek. Szőke, bajusztalan, nyúlárik termetű fiatalember. Kampója is van. Sárgarézből. A nyele meg szép sima mogyorófa. Ezenkívül semmi nem emlékeztet rajta a juhászokra. ruházata olyan, mint a legtöbb szántóvető emberé

— Kié a birka?

— Az enyém — feleli kicsit büszkén, ami egyébként jogos, mert így ránézve is látni, hogy jó erőben levő. szép, tiszta, gondozott nyáj ez.

Kicsi a legelő — mutatok a pár száz kvadrátos rétre.

— A másé — mondja. — Majd magyarázatképpen még hozzáteszi: — Most még lehet, nem tesz kárt semmiben. Majd később az enyémre hai- tóm.

— Mióta juhász9

— öt éve.

— Azelőtt?

— Nyíró voltam. A kisérÁprilis 15-én indítja meg az Élelmezésügyi Minisztérium Állatforgalmi Igazgatósága a réginél kedvezőbb feltételekkel új szarvasmarha-hizlalási és borjúnevelési szerződéskötését. Az 1960. évi átadásra szerződő termelőszövetkezetek az 551 kilón felüli, hizlalt, extrém minőségű bikákért kilónként 16. a tinókért 17 forintot, a 451 kilón felüli extrém minőségű hízott üszőkért kilónként 14 forintot. adnak. Azok a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, amelyek a szerződésben kikötött súlyban, egyidőfoen 10—19, legalább elsőosztályú hizott marhát adnak át, kilónként 1 forint, a 20 vagy ennél több, ugyancsak elsőosztályú hízott marha egy tételben történő átadása esetén 1,50 forint meny- nyiségi felárat kapnak az állatforgalmi vállalatoktól,

A borjúnevelési akció keretében az állatforgalmi vállalatok felvásárlási áron körülbelül 7000. négyhónaposnál fiatalabb borjút adnak át a szerződő termelőszövetkezeteknek. A borjakat 12—24 hónap múlva hízott állapotban adják át a termelőszövetkezetek az állatforgalmi vállalatoknak.

t

% ■ismeretségemet a címben

% I jelzett Petrással meg a íj pulijával kizárólag annak ikö- 4 szönhetém, hogy gépkocsink — 4 nem tudom, mi okból — Tá- % piószőllős közelében megál- % lőtt. Ha már állunk — gon- 4 doltam — kiszállók, s körülné- % zek. Először is az út mellett le- 4 gelésző birkanyájat, meg az $ éber szemekkel őri ködő feke- 4 te kutyát pillantom meg. Hát $ a juhász? Ha nyáj van, juhász- $ nak is kell lenni a közelben. % Közeledésemre a kutya néhá- íj nyat vakkant. Nem mérge- $ sen, inkább csak figyelmezte- % töleg. mire az árúkból egy fe- $ kete kalap emelkedik fel: í — Mi az, Pityu?

y

'/ Pityu tovább ugat, minek $ következtében a kalap is fel- íjebb emelkedik, annyira, hogy % most már viselőjének arca is ^ jól látható.

% Mellé illők, s bemutatko- 4 zom.

% — Petrás József — nyújtja

4 felém a kezét.