Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
1939. ÁPRILIS 1. SZERDA PK9f %IEC~ rtfirlan 5 Peröcsény, az „istenhátanwfalu Több előrecsomagolt élelmiszer 1 kerül forgalomba Az élelmiszeripar rövidesen újabb előrecsomagolt árukat hoz forgalomba. Újdonság a polyetilénbe és az alumíniumfoliába „csomagolt'1 leves, a baromfiaprólék, a tisztított zöldség, a gyógy- sókkal ízesített tejhús. A diétásoknak puffasztott tarhonyát, hántolt rizst és babot, diétás krémsajtot és tehéntúrót készítenek.’ Több új üdítő italt gyártanak, szőlő- és almalevet, banánnal és citrpmmal ízesített keveréket hoznak forgalomba. Mindenütt építkeznek. A városokban beépítik a foghíjas utcarészeket, falun egész utcasorok épülnek. S milyen házakkal! Ritka az egyszobás, a legtöbb két szobával épül és nem hiányozhat már a fürdőszoba. Ez a legelemibb építkezési követelmény falun is. Aztán, ha előjön a kérdés- miből?, a válasz legtöbbször: OTP-kölcsönnel. Mert ez ma 9 legegyszerűbb. Takarékoskodik az ember, mondjuk két évig. összegyűjt húsz-harminc- ezer forintot és azután bemegy az OTP-hez. Kölcsönt kér házépítésre. Két hét alatt elintézik (pedig pénzről, hitelről van szó) s máris megkezdheti az építkezést. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel. A meavében csak tavaly 2293 ház épült állami kölcsönnel. Ez volt eddig a legtermékenyebb év, mert 1954-től napjainkig összesen ötezer OTP-ház készült el (így hívják, így ismerik: OTP-ház). S még egy kedvező adat: tavaly az országiban 20 500 OTP-ház épült, tehát Pest megyére az egész országot átfogó eredmény 10—12 százaléka jut. Jó arány. Azt bizonyítja, hogy megyénkben helyesen gondolkodnak az emberek, takarékosan élnek és a legfontosabbal, a lakásépítéssel kezdik. Bár nem régen indították » lakásépítési hitelakciót (hiszen maga az OTP is csak tízesztendős intézmény), mégis se* kan vannak, akik már visszafizették a kért kölcsönt. Idő előtt. Pedig 15—20 évre kérték, de valami folytán előbb jutottak pénzhez s elsőnek az államtól kölcsön vett összeget fizették vissza. Kötelességtudásukért az állam sem hálátA Börzsöny nyugati lejtőinek lankáiból kinövő apró házakban élő 1300 ember alkotja Peröcsény községet. Kicsiny falu, nincsen vasútja, még az autóbusz sem fordul meg benne. Szélső házaitól egy kilométerre kanyarog az országút, a busz Perőcsénynek csak ott áll meg egy percre. Valaha még nehézkesebben közlekedhetett a falu népe, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt a közelben autóbusz se járt. Mivel azonban falujukba az autóbusz ma sem fordul be az országúiról, a perőcsényiek úgy mondlan. Ahány évvel előbb visz- szafizetik a kért kölcsönt, any* nyiszor egy százalékot enge*» el. így némelyik építkező több ezer forintot takarít meg. At* egyszer aláírta a kötelezvényt, hogy a kölcsönt 15 év, alaM visszafizeti, az adott szavának e’eget is teszi S a fedezet? A becsületes, jó munka. így Is javasolják a munkahelyei'' vezetői a hitel kiutalását: „Igen becsületes, jól dolgozó. Bizton számít a népgazdaság munkájára“. S ez a fed* zet. A „bizton számit" a leg» döntőbb ma. hosv valaki OTP kölcsönt kapjon. S természetesen a takarékosság. Mert a takarékos ember képes hosszabb időn át elege* tenni kötelezettségének. S megyénkben sok takarékos ember van. Tíz évvel ezelőtt — amikor az OTP megkezdte önálló munkáját — még csak alig több, mini hatezer betétkönyves ügyfél volt. ma pedig már közel kilencvenezer. S • betétállomány — szinte hihetetlen. de számok igazolják — kilencvenszeresáre emelkedett Mi sem bizonyítja jobban a takarékkönyvek elterjedésé' és népszerűségét, mint az, hogy a megyében minden második családnak van már betétkönyve. S a betétkönyv ma már nőn azt jelenti, hogy valaki néhány százast rövid időre betesz — a pénztárca helyett a takarékba, hanem azt, hogy a betétkönyvben havonként szaporodik a „betét" szó és csak egyszer kerül bele (a végén) a „kivét<!•» amikor már két szoba, összkomfortos családi ház lesz belőle... természetesen OTP- kölcsönnel, G. B. 1 ják, istenhátamögötti község- I ben laknak. Holott. . . ' Aki esténként a tanácsház felé jár, a világos ablakokról bízvást azt gondolhatná, szorgalmas emberek a tanácsbeliek, községük javán még a késő órákban és munkálkodnak. Igen, szorgalmasaik kétségkívül a tanács elnöke, titkára és az egész végrehajtó bizottság Munkájukat azonban elvégzik hivatalos idő alatt. A villany — lám csak már az világít az isten hátamögött Is — esténként, nem íróasztalokra görnyedő embereikre, vidám gyülekezetre veti fényét; klubéletet él a falu az esti órákban. Összeverődik minden este 20—30 ember, s a világ folyásáról, meg a magúik gondjáról el-el- beszélgetnek. Ha pedig a televízió műsort sugároz, hetvennél kevesebben sohasem ülnek, de az sem ritka, hogy másfél- százán szoronganak a tanácsteremben a televíziós készülék előtt. Jönnek a főtérről, meg a faluszéléről, pillantásukkal belekapcsolódnak a nagyvilágba és nyitott füllel hallgatják a messziség hozzájuk elérő .szavát. Jönnek hosszú sorban asz- szonyok, meg férfiak, fiatalok, javakorabéliek, s botjukra nehezedő testtel eldöcögnek az öregek is. A nyolcvan esztendős Együd Sándor bácsi például igen gyakori vendég. Nekik, a hetvenen felül levőknek, akik a technika annyi csodáját látták megszületni, még mindig nagy élményt jelent minden újdonság. S a kulturális élmény különösen. Ez vonzza leginkább a fiatalabbját is. A kultúrház is mindig túlzsúfolt, igaz, rendkívül szűk termében mindössze kilencvennégyen férnek el. Kél színjátszó-csoport, a kultúrotthoné, meg a nőtanácsé versengve igyekszik szolgálni a színházi kultúrái'» is szomjas falubelieket. TJj, tá/yz ország lakossága a tanév első félében negyvenmillió forintot meghaladó értékű társadalmi munkával segítette az iskolákat és óvodákat. Ez az összeg csaknem tízmillió forinttal több, mint az előző tanév azonos időszakában ezt kívánja a falu népe és meí is teremti. Ez idén még útjavításra költekezik a községfej leszté- si alap, ne feledjük azonban. a jó út is kultúra kérdése. Jövő esztendőtől fogva pedig, amíg csak meg nem épül, az utolsó fillérig az egész községfejlesztési alapot az új kultúrház építésére fordítják. Társadalmi munkában sem lesz hiány, két-három év múlva Pe- röcsényben már állni fog a művelődés új otthona. Perőcsénybe, ha az autóbusz be se fordul, utcái csendjét kora tavasztól késő őszig mégis motorbúgás veri fel, az Április 4 Tsz földjein dolgozó traktorok robaja. A község gazdái ugyan nagyobbrészt még egyénileg munkálják meg a földjüket, de a közös gazdálkodás előnyei már nem ismeretlenek előttük. Alig egy éve alakult és azóta szép eredményeket ért el tejszövetkezetük. Olyan szép eredményeket. hogy a szövetkezet tagjai szükségesnek látják tejház építését. Valóban, megfelelő tiszta helyiség kell a szövetkezetnek, ahol télen havonta állag tízezer liter, de amint kizöldül a legelő, tavasztól kezdve még ennél is több tejet vesznek át. A községfejlesztési alap támogatja a tejtermelők szándékát 15 ezer forinttal járul hozzá, a szövetkezet eddigi hasznából pedig 10 ezer forintot juttat az. április 1-én megkezdődő építkezéshez. Maguk a szövetkezeti tagok társadalmi munkát vállaltak, hogy még az idén elkészüljön az új tejház. Igen, Peröcsény kiesik a közlekedésből, de abból, amit itt felsoroltunk, nyilvánvaló, mégsem nevezhetjük istenhátamögötti községnek. Ahogy ma már Magyarországon egyetlen falut sem. Sz. E. nyújtott társadalmi segítség értéke. Fél esztendő alatt 156 tanterem, 19 óvoda, 19 nevelői lakás és 124 egyéb — ugyancsak oktatási célra szolgáló — helyiség építését kezdték el az ország különböző részein társadalmi erőből. %éi szó&a, összUfitofacl gas kulturhazra lenne saükseg, Meghaladja a 40 millió forintot az iskoláknak és az óvodáknak fél év alatt nyújtott társadalmi segítség ÁPRILIS ELSEJÉN — Eljöttem, hogy végre egy kis szellem is legyen a lapban — Engem ugyan nem ugratnak be. tudom, hogy április elseje van Pénz... pénz... pénz..: Sokak szerint egyedül üdvözítő, célravezető eszköz. Amivel mindent megszerezhet az ember. Jómódot, kényclróet, asszonyt, boldogságot... Várjunk csak1 Tényleg mindent megszerezhet ’ 0 A zöldre dukkózott* Moszkvics most áll meg a ház előtt. Hátul is, elől is az üvegen vörös kereszt. A körzeti orvosnak. akihez hárem kis falu tartozik, bizony jól jött ez a masina. Most vették öt hónapja. A takaros villalakás' tetején ott nyújtogatja nyakát a televíziós antenna is, s benn. a szobákban, értékes porcelánok. festmények, szőnyegek. 1945-ben kezdett el praktizálni dr. Szekeres. A tizennégy esztendő sokat hozott. Elégedettek. nem kívánnak többet, ami az anyagiakat illeti. Utolsó vágyuk a kocsi volt. Hogy ne kelljen a doktornak az. övökké bedöglő motorral kínlódnia. Meg elakadni a hóban, eláz.rr a?, esőben. Szekeresné tanítónő. Tíz esztendeje házalok. Itt ismei-ked- tek meg a faluban, azóta is itt élnek. Feketével kínálnak, eszeveszetten sípol a főző, majdnem inamba szállt a bátorság. Nevettek. Szekere« alakította átmért szeret ezermesterkedni. Mert van benne ió adaz kielé- gületlensés. Amit nem lehet a munkáiéban sem kiélni. Pedis nagyon szeret' a hivatását. — Ha a? vem lenn”, nem tudóén, mi lenne velem. De látom a mások baját, segítek rajta, feledem a magamét Az asszony, mint aki tud la. hogy róla lesz szó, kimegy. Mert ha nem is tehet róla mégis csak ő az ok. — Mártának nem lehet gye- reke. Elvittem volt professzoraimhoz, Aki szaktekintély, mind végigvizsgálta, mert mindig ott élt bennünk, hátha .. De most már, sajnos, beletörődtünk. Isszuk a feketét, az asszon.' bejön, süteményt tesz az asztalra,. s amikor marasztalom, szabódik. hogy dolga van. mégis csak kimegy. — Megvan mindenünk. De — s ezt azt hiszem, nemigen ‘•kell magának magyarázni — semmit sem ér. Tudja, hány gyereket segítettem a világra? Jó pár százat, ezret is. S mindannyiszor elszorítja valami az ember torkát. — Valamelyik nap rajzfilm volt a televízióban. Márta sírt. S alig tudtam vigasztalni, mert nekem is ott szorongott belül. Céltalan így az ember élete! — Céltalan? — Ne értsen félre. A munkám nagyon szeretem. Es ez a jó. Mert ha nem így lenne... da néha elfog, s akkor nem bírok magammal. Az ősszel idejártak a gyerekek. Sárkányt csináltam nekik. Nem bántam az orvosi tekintélyt, volt egy percem, pedig nem sok a szabad időm. mentőn velük sárkányt eregetni, mint e0V kamasz. Márta meg az iskolában. Imádja a gyerekeket. De itthon, solcszor sír dolgozatjavítás közben. Annyit sír. Azt hiszi, hogy őt okolom. Pedig nem tehet róla. S mégis: olyan keserű néha minden. Egyedül vagyunk ... — Talán örökbe fogadunk ... igen — igen — kap rajta — azt kellene tenni. Már beszéltünk róla. Mennyire más lenne... Márta... Márta ... gyere be ... Mártuskám ... Az ítéletre váró ember talán a legjobb alany az újságíró számára. Mert ilyenkor már úgyis mindegy. Ilyenkor már nincs titok, nincs mit elhallgatni, ilyenkor már nem érdemes alakosikodni. Fekete Mihály több, mint százezer forintot sikkasztott. Két társával. S most az ítéletet várják. Felvásárló volt, betegeket hamisított, manipulált az első meg a második osztályú áruval, így az illetéktelen haszon. Pedig nem keresett rosz- szul. Olykor háromezret is De kettőt mindig. — Mire kellett? — Élni. — A fizetés? — Három gyerekem van. — Es nem volt elég? — Nekik igen. Nekem ... — Magának? — Nekem. Szeretek jól élni. Ez a ba jom. — Először van itt? — Úgyis tudja, hogy nem. Minek kérdezi? — Hová tette a pénzt? — Elvertem. — És nem gondolt arra, hogy lebukik? — Gondoltam. De elaltattam mindig a lelkiismeretfurdalást. — Es a gyerekekre nem gondolt? A feleségére? Nehéz erre válaszolni. Le- súnyja a fejét, a padlót nézegeti, aztán, mintha nem is kérdeztem volna, azt mondja: — Nem adna egy cigarettát? A fegyőrre pillantok, az, kissé kényszeredetten, meghúzza a vállát, nem szívesen látott az elején, biztos nem szereti az újságírókat, de azért adok egy cigarettát Feketének. Mohón szívja a füstöt,1 rámnéz. — No? — Hát... nem... nemigen gondoltam ... a fizetést hazaadtam ... — Ivott? — Hát! — Nők? Egy pillanatra régi örömök, dorbézolások fénye villan szemében, s aztán cinikusan kimondja: — Akadtak azok is. Harapnak a pénzre. Nekem meg volt. — Igaz, hogy sikkasztott pénz — tör ki belőlem a felháborodás. Megsűrűsödik közöttünk a levegő, méregetjük egymást, aztán mégis újra kérdezek; — Boldoggá tette a pénz? — Jó volt. — Megérte? Válaszolni akar. aztán hirtelen ráeszmél, hol is van, összegörnyed a válla, s suttogva megkérdi: — Mit gondol, mennyit kapok? Meghúzom a vállam. Nem mondom neki, hogy én mire ítélném. Mert azt is megérdemelné. A bíróság négy évre ítélte. Én azt tartom, hogy kevés. Nem az összegért kevés, az embernek kevés! A pici albérleti szobában olyan rend van. hogy az emoer moccanni is alig mer, nehogy bepiszkítson valamit. Két hónapja vannak itt, akkor esküdtek. Nem akartak otthon maradni, kényelmetlen lett volna, vannak még így is elegen otthon. A férfi a gépjavítónál dolgozik. az asszonyka meg a szállodában. Takarítónő. Ketten keresnek kétezer kettőt-né- (fvet. Erzsi mindig mosolyog. S „fertőz1 ez a jókedv, mert a férje is azt teszi, s én sem tudok ellenállni. — Ez a maguké — bökök • bútorokra. — A fenét. Kölcsön van. Az asszony büszkén odaug- rifc a rádióhoz, s azt mondja: — De ez már a mienk. Most vettük. — Nehéz így? A férfi válaszol: — Miért lenne nehéz? Nézze, az ember munkájával minden megszerezhet. Persze nem úgy, hogy uram isten, adj, de rögtön. Én huszonöt vagyok, Erzsi huszonegy. Tudja, menynyi időnk van!? — Lottóznak? — Igen. Egy szelvénnyel. — És ha nyernének? Beosztották már? — Ugyan, >ki számít arra? Jó lenne ... jó lenne ... de arra alapítani... — Es ha örökölnének? Kitör belőlük a nevetés. Aztán egymás szavába vágva mondják: — örökölni? Kitől, mit? Nincs nekünk amerikai nagybácsink. Lesz nekünk... de lesz ám... Ha a fene fenét eszik is. Igaz, Zsóka ? Zsóka bólogat, látom, hogy itt már sok dolgom nincs, búcsúzóul kérdezem: — Mondják: boldogít a pénz? A férfi megbocsáitóan néz rám, mint aki nagyon furcsa teremtményt lát, úgy mondja: — Hát persze, hogy boldogít. Ha az ember Zsóka kezébe teszi a borítékot. A pénz, a becsülettel megszolgált bér az élet elengedhetetlen tartozéka. De hogy az tesz boldoggá? Hogy azon minden megvehető, megszerezhető? Mintha lyukas zsákkal akarna az ember halat fogni. Mészáros Ottó
