Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

1959. ÁPRILIS 1. SZERDA ^Cirlti i> 3 Változások egyes külföldi postadíjakban A Postavezérl^azgatóság közli, hogy április 1-től — az új Egyete­mes Posta egyezmény és Megálla­podások rendelkezései alapján — néhány postai díjban változások lépnek életbe. így többek között a külföldre «zóló csomagok szállításáért járó díjakat felemelték és ezért vala- «ncrmyi külföldi csomagulj meg­változott. Az új díjszabás a posta­hivataloknál tekinthető meg és .13.60 forintért meg is vásárolható. Ugyanakkor — körülbelül 20 száza­lékkal — csökkentették a légiszál­lítási díjakat. A posta a vakok részére szolgáló dombornyomásé írásokat ezentúl díjmentesen szállítja. Az Osztrák Postaigazgatóság kí­vánságára az Ausztriával eddig ér­vényben levő alacsonyabb levél- és levelezőlap díjakat megszüntet­ték. Ennek alapján április 1-től Ausztriába is az általános külföldi levél- és levelezőlap díjak érvénye­sek. Leveleknél a díj 20 grammig 1 forint — minden fová'obi 20 gramm 60 fillér —. a levelezőlapok díja pedig 60 fillér. Harminc tagja, 318 méhcsaládja van a kerepesi méhész szakcsoportnak Lebontják és újjáépítik a taíiitotfalui hidat Négyezer leghorn-csirke Hollandiából Az állami gazdaságokban épülő „tojásgyárak” számára az Állami Gazdaságok Fő- igazgatósága négyezer leg­horn csirkét vásárol Hollan­diából. A csibéket a Bólyi Állami Gazdaságban neve­lik fel, s állítják tenyésztés­be, innen küldik majd Bá­bolnára, Mezőhegyesre, és a többi „tojásgyárba”. A hol­landiai csibék április köze­pén repülőgépen érkeznek Ferihegyre. Először Szeiiitgyörgyinétől, a földmüvessZöVetkezet felvá­sárlójától hallottam róluk. Az irodában ülünk, s a fiatalasz- szony — miközben iratait ren­dezgetve arról tájékoztat, hogy Kerepesen ebben az évben pa­radicsomra ötven, uborkára pedig huszonöt gazda szerző­dött — hirtelen másik témába csapva így szól: . — Van egy jól működő mé­hész szakcsoportunk, írhatna valamit a munkájukról! — Ki az elnökük? — Nagy Géza tanár. Itt tanít a mellettünk levő iskolában. Most felkeresheti, mert éppen tízórai szünet következik. Megyek az iskolába. Nagy Géza az udvaron áll. Markáns arcú, rövidre nyírott bajuszé, középkorú ember. — A szakcsoportról szeret­nék írni. — Lehet — mosolyod ik el —. virágoznak a fák, kezdődik a szezon. Aztán a törfénet elejére kanyarodik: — Kerepesen és környékén igen kedvező feltételei vannak a méhészkedésnek, ennek elle­nére a legutóbbi évekig ez a foglalkozás csak nagyon keve­seket csábított. A helybeli gaz­dák egy- része akkor , kezdett érdeklődni a méhek iránt, ami­kor engem idehelyeztek, s lát­ták, hogy 12 család méhem szakszerű gondozásával milyen figyelemre méltó eredménye­iket. érek el. Ettől kezdve mind többen jöttek hozzám, figyel­ték munkámat, kérdezősköd­tek, míg végül is azt vettem észre, hogy már ennek is amannak is méhe van. A falu­ban kezdett a méhészkedés -te­ret hódítani. — Majd később — folytatja —, mikor már a méhészkedők és a méhcsaládok száma jelen­tősen megnövekedett, a gaz­dákkal folyhatott beszélgetések során többször megemlítettem a méhész szakcsoport megala- kításának gondolatát. Eleinte idegenkedtek tőle, de ahogy felvilágosítottam őket enneik gazdasági előnyeiről, lassan­ként megbarátkoztak a gondo­lattal és sikenilt létrehozni a méhész szakcsoportot, amely jelenleg harminc taggal, 318 méhcsaláddal és 105 tartalék­családdal rendelkezils. — Segíti-e a földművesszövetkezet a szakcsoport tevékenységét? —; Minden tekintetben. Elő­ször is a szakcsoport a méz értékesítésére a szövetkezet­tel szerződik. Az Idén pél­dául 45 mázsa mézre kötöt­tünk szerződést. A szövetke­zettől a gazdák minden má­zsa méz után 600 forint elő­leget kapnak. így kora ta­vasszal, amikor még jófor­mán semmiből nincs bevé­tel, jól jön az embereknek ez a kis pénz. Aztán ugyan­csak a szövetkezettel szer­ződtünk 60 kiló viaszra, s tőle szerezzük be a virágpor pótlásához szükséges szoja- lisztet is. — Miben áll a szakcsoport közös tevékenysége? — Mindenekelőtt abban, hogy közösen szerződünk, kö­zös a beszállítás és az érté­Húsvét hétfő Csömörön kesítés. Ugyancsak közösen vándoroltatunk, ami abból áll, hogy vándoroltatás ide­jén együttesen bérelünk egy teherautót, a méheket azzal szállítjuk a kiszemelt terü­letre. Akácra általában Ör­kény, Nyáregyháza, Puszta- vacs környékére járunk, má­sodik akácra viszont Gödöl­lőre és Nógrádba. Egy éve 1800 forintért vásároltunk egy viaszolvasztógépet, kö • zösen rendeljük meg és já­ratjuk a szakkönyveket, fo­lyóiratokat. A fokozódó ér­deklődésre való tekintettel a kezdő méhészek részére a té ■ len tanfolyamot tartottam, az iskolában pedig 24 diák részvételével egy méhész­szakkör működik. A foglal­kozásokat főleg vasárnapon ként tartjuk, amikor is a diákok elméleti és gyakorla­ti munkát végeznek. — Terveik? — Legközelebbi tervünk május 1-én egy kiállítás megrendezése, amelyen a mé­hészet fejlődését — az ősi kaptártól a legmodernebb kaptárig — kívánjuk bemu­tatni. Ugyancsak ezen a ki­állításon mutatunk be egy miniatűr vándortanyát: kap­tárral, bódéval. hatóval, személyi felszereléssel, ne meg egy teherautóval, amely- lyel a vándoroltatást lebo­nyolítjuk. A kiállított tár­gyak minden darabját a szak­kör tagjai készítik el. Emel­lett természetesen legfonto­sabb feladatunknak tekintjük a közös tevékenység tovább* fejlesztését, a közös vagyon — méhcsaládokkal, s a mé­hészkedéshez szükséges esz­közök gyarapításával történő — növelését, hogy ezzel is megmutassuk az összefogás­ban rejlő nagy lehetőségeket. A. K. m A „halálraítélt" tahitótfalui híd Néhány nap múlva egy időre megszakad a több mint két évtizede létező közvetlen összeköttetés a Duna jobb­partja és a Szentendrei sziget között. Lebontják a tahitót­falui hidat, amelynek egyik fele nemrég süppedni kezdett. Az elavult és keskeny híd helyén nyomban a bontási munkák befejezése után új, teljesen modern és a jelenle­ginél lényegesen szélesebb híd építését kezdik meg. A mos- j tani hídon a közlekedés gyak- j ran akadályokba ütközött, i mert teherautó mellett például más jármű alig fért el rajta. Az új híd, ahogy a régi is, a község két részét, a jobb- parti Tahit és a szigeti Tótúj­falut köti majd össze egymás­sal és egyben a sziget többi községét a szentendrei part­tal. A híd bontása és építkezése közben ideiglenesen révátke­léssel biztosítják a forgalmat. A hídfő1 közelében már épül a révhez vezető lejáró és amint elkészül, elindul Tahi- tótfalunál a komp a szent­endrei oldal és a Szentendrei I sziget között. .FELNŐTT" OVISOK I Vecsésen megkezdték a dinnye palánták kiültetését „Magyar kincs” cukordinnyét szállítanak a fővárosba Jaj, a locsolásból is megárt a sok! rogyik reggel fel­Ja szállók, a vá­ci. helyi járatú au­tóbuszra. Gyári dolgozók igyekez­nek munkahe­lyükre. Apák és anyák, mellettük a gyermek, aki a gyári bölcsődében vagy az óvodában tölti az időt, amíg édes szülője dolgo­zok. Jön a ka­lauz, kéri a jegye­ket. ElőkerülnéI* a forintok, a „törzsvendégektől” pedig a bérletek. Csattog a lyukasz­tó, csörög az apró­pénz. Mellettem egy kislegény. édes­apja kezét fogja ötévesnek sem „saccolom”. Ke­zében a bérlet. A sajátja, mert ap­jáéban is látók egyet. — Neked is van már bérleted9 t gyeik szem szóba elegyedni a kicsi­vel. Barátságos gye­rek, mert büszkén teleli: — Igen. én már nagy fiú vagyok — és a kezembe adja az utazásra jogosító papirost. Nézegetem. — Ejnye, de csinos vagy ezen x jénykppen — dí- :serem a legény­két, mert bizony nem akármilyen. hanem fényképes igazolványa van Kis ismerősöm még büszkébben kihúzza magát, mintha azt mon­daná: „Na látod, nem vagyok' én már gyerek, ugyanolyan igar zolványom van, mint nektek, na­gyoknak”. Az apja nem állhatja szó nél­kül: — Képzelje, fényképes igazol­ványt kellett vál­tani ennék a pöt­tömnyi embernek — mondja és be­mutatkozunk. Aztán megtoldja mondókáját: — De az még semmi. Az igazol­ványt csak úgy adják ki, ha a tanácstól igazo­lást kérünk, hogy a gyerek — nem keresőképes. A csöppnyi em­ber bizalmatlanul néz hol rám, hol az apjára a be­szélgetés közben. De még nincs vé­ge •— De ez még mind semmi. A legjobb, hogy mindennek tete­jébe alá is kell íratni a gyer­mekkel az iga­zolványt — hal­lom az apjától Újdonsült ‘ is­merősöm és akik körülöttünk még hallották a be­szélgetést jóízűen kacagnak. Nevet­ve mondja a 1kis­legény papája: — Képzeljen el bennünket a nagy aláírási művelet közben. Fogom a gyerek kezét és ... — de nem tudja tovább mondani, mert ismét elfogja a kacagás. A kalauz mel­lénk ér. Szigo­rúan végigmér bennünket és ha­lálos komolyság­gal kezeli a jegye­ket. A kislegényét is. — farkas — / \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\W^ Hol késnek a legények? A legkisebb locsolók Az élet szép Hl, Locsolás után vidám a hangulat (Nánási Pál fotoriporlja) moltalanul, esetlenül kap­kod a levegőben és percekig is eltart, amíg egy játékost kitapogat. Milyen értelmessé válik mindjárt az arca, ami­kor lekerül róla a kendő: újra lát! Színeket, formá­kat, mozdulatokat, mindent... Pillanat az egész, ahogy végiggondolom, de mégis hosszúnak tűnik a vak hiába­való erőlködése. A kalauz most ér mellé. A néni még idegesebben keres. Már nyúl­nék segíteni. Hová tűnt ed­digre az útba képe, az ott­honi gond! Már csak a vil­lamos és a világtalan néni van. Jaj, nehogy udvariat- lankodjék a kalauznő! Óva­tosan pillantanék fel rá, de addigra az már megszólal: — Tessék hagyni. Ismerem már a nénit. A fürdőnél tet­szik leszállni. Majd szólok, ha odaérünk, jó? A néni arca felderül. Mi­lyen kedves is ez az asz- szonyka: ismeri, megismeri öt, aki olyan szürkén, egy­kedvűen él a világban. Hogy felragyogott a tekin­tet nélküli arc. Csak az ösz- szehúzódó ráncok között bújt meg az öröm, onnan sugároz szét. Az ajkai is új életre kelnek, mintha kacagnának, amikor felel: — Szabad szombatom van. Kaptam háromszáz forint prémiumot, azt vásárolom el. A kalauznő még mindig olt áll és beszélget. — Mit tetszik vásárolni? A néni elmeséli. Asszonyt gondok ezek. Már azt is el­mondta, hogy a fürdőszobá­jába bekapcsolták az autogei- sirt. A beszéd csak nem aka- elakadni. Most o néni kér­dez: — Biztos nagy gyerekei van­nak, kedves, ugye? — Tíz éves a fiam. — Ki vigyáz ilyenkor rá. amikor maga dolgozik? — A férjem. Váltott műszak­ban dolgozunk ■ — És jól tanul? Hogy hív­ják? — Jancsikának. Nagyszerű gyerek! Nagyon szeret rajzolni. Olyanokat kitalál, hogy az iga­zán csoda. Nem azért, mert ár­én fiam... És hirtelen meggondolatlanul a, táskájába nyúl. A gyerek f4p*t mutatná• — Tessék néz ... A fehér bot hirtelen meg­remeg a néni kezében, de azért az arca nem változik: moso­lyog. A kalauznő észreveszi, mekkorát botlott. Már tenné el a képet, már bánja az egészet. A !kis kartonlap merevedik a kezében. Mit tegyen? Segélyt- kérőn néz rám. Felém nyújtja: — Tessék nézni, ugye szép? A néni áthidalja a nehéz pil­lanatot: — Ugye szőke? — kérdi. A kalauznővel összevillan a szemünk. Csak egy másod­percre, azután kibököm■ — Igen, persze. És nehogy rájöjjön a hazugságra, gyorsan visszaadom a képet. A kalauz- nő hátat fordít. A kocsi bel­seje felé szól: — Kérem a kezeletlen jegye­ket. Én is készülök. A következő megállónál leszállók. Halkan köszönök, hiszen ismerősök va­gyunk, nem lehet csak úgy el­válni. S közben a járdáról visszanézek, látom, hogy a ka­lauznő már ismét a néni mellé szegődött. Barátkoznak Én meg azon csodálkozom: milyen az emberi természet. Néhány állomással odébb még esküdtem volna rá, hogy csú­nya az élet. Most pedig rz egész világot magamhoz ölelném. Pedig mennyi a gond, s mégis... Sági Ágnes y J Nyolc évvel ezelőtt a világ­szerte híres hevesi dinnyeter- ^ melók közül néhányan Ve- ^ esésre költöztek és ott foly- £ tatták munkájukat. Az idén í a község határában az egyéni Jgazdák mintegy 200 holdon J termesztik a korai cukor- és J görögdinnyét. A gazdák még '/f március elején elkészítették Ja fészkeket és most megkezd­etek a palánták kiültetését. £ Á vecsési földekről turkesz- J táni, togo, ananász és Belle- J garde cukordinnyét, vala- mint a Hevesben jól bevált < Marsovszky fajtájú, fekete­magú görögdinnyét szállítják majd a fővárosba. Mintegy 20 holdnyi terüle­ten megkezdték az újdon­ságnak számító „magyar kincs” cukordinnye termesz­tését is. A szürke, recézett héjú dinnye, a kísérletek tanúsága szerint igen zama­tos és mézédes, szállítása­kor nem kap „pecsétet”, nem nyomódik össze, s így ex­portra is kiválóan alkalmas. A szakemberek számítása szerint Vecsés határában az idén mintegy 6000 mázsa sárga, és csaknem 7000 má­zsa görögdinnye terem. Csömörön is kíváncsian várták a leányok ('még az asszo- \ nyok is!) megöntözik-e őket. Többen még a kapuba is kiáll- j tak, lesték, jönnek-e már a legények. Fel is. készültek szíves \ fogadásukra. A tele asztalon volt bőven ital, sonka, sütemény, ■ pirostojás, a gomblyukba meg kijárt mindenkinek az illatos \ virág. Minden leányos házhoz jutott locsoló, fogyott is az ital ■ és vidáman jókedvűen jártak a legények házról házra. < J A reggel borongás volt. £ ^ Fázósan vártam a villa- g mosna. Amikor végre meg- £ jött, érdeklődés, figyelem £ nélkül ültem le az ajtó mel- £ letti pacira. Az utcát bá- £ múltam. De látni, azt hi- ^ szem, semmit sem láttam. ^ Nem érdekelt. Talán az az- J napi zsúfolásig tömött prog- J ramra gondoltam. Vagy az J is lehet, hogy az előző napi J sérelmen járt az eszem: mi- J lyen tettvággyal kezdődött a J munka és mi minden aka- J dályozta... A főnök morc J arca is felködlött előttem és % ez váltakozott az otthoni ^ képpel. A gyerekek lázasan J fekszenek és nyügösködésük J kisért. nem tudtam szabadul­té ni tőlük ... y $ Az egyik megállónál vak J néni szállt fel. Mechaniku­sán, különösebb részvét nél- 4. Ízül húztam az ülés alá Iá­y ^ bamat, nehogy elbotoljon £ benne. Inkább a megszokás, J mint udvariasság irányította £ tagjaimat. A néni kinyitotta J kis táskáját, igazolványa J után kutatott. Ügyetlen, te- % hetetlen mozdulatokkal ta- J pogatózott. A szembekötősdi J játékra gondoltam. Milyen ^ viharossá válik a jókedv, ami- ' kor a bekötött szemű gyá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom