Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
1959. ÁPRILIS 1. SZERDA ^Cirlti i> 3 Változások egyes külföldi postadíjakban A Postavezérl^azgatóság közli, hogy április 1-től — az új Egyetemes Posta egyezmény és Megállapodások rendelkezései alapján — néhány postai díjban változások lépnek életbe. így többek között a külföldre «zóló csomagok szállításáért járó díjakat felemelték és ezért vala- «ncrmyi külföldi csomagulj megváltozott. Az új díjszabás a postahivataloknál tekinthető meg és .13.60 forintért meg is vásárolható. Ugyanakkor — körülbelül 20 százalékkal — csökkentették a légiszállítási díjakat. A posta a vakok részére szolgáló dombornyomásé írásokat ezentúl díjmentesen szállítja. Az Osztrák Postaigazgatóság kívánságára az Ausztriával eddig érvényben levő alacsonyabb levél- és levelezőlap díjakat megszüntették. Ennek alapján április 1-től Ausztriába is az általános külföldi levél- és levelezőlap díjak érvényesek. Leveleknél a díj 20 grammig 1 forint — minden fová'obi 20 gramm 60 fillér —. a levelezőlapok díja pedig 60 fillér. Harminc tagja, 318 méhcsaládja van a kerepesi méhész szakcsoportnak Lebontják és újjáépítik a taíiitotfalui hidat Négyezer leghorn-csirke Hollandiából Az állami gazdaságokban épülő „tojásgyárak” számára az Állami Gazdaságok Fő- igazgatósága négyezer leghorn csirkét vásárol Hollandiából. A csibéket a Bólyi Állami Gazdaságban nevelik fel, s állítják tenyésztésbe, innen küldik majd Bábolnára, Mezőhegyesre, és a többi „tojásgyárba”. A hollandiai csibék április közepén repülőgépen érkeznek Ferihegyre. Először Szeiiitgyörgyinétől, a földmüvessZöVetkezet felvásárlójától hallottam róluk. Az irodában ülünk, s a fiatalasz- szony — miközben iratait rendezgetve arról tájékoztat, hogy Kerepesen ebben az évben paradicsomra ötven, uborkára pedig huszonöt gazda szerződött — hirtelen másik témába csapva így szól: . — Van egy jól működő méhész szakcsoportunk, írhatna valamit a munkájukról! — Ki az elnökük? — Nagy Géza tanár. Itt tanít a mellettünk levő iskolában. Most felkeresheti, mert éppen tízórai szünet következik. Megyek az iskolába. Nagy Géza az udvaron áll. Markáns arcú, rövidre nyírott bajuszé, középkorú ember. — A szakcsoportról szeretnék írni. — Lehet — mosolyod ik el —. virágoznak a fák, kezdődik a szezon. Aztán a törfénet elejére kanyarodik: — Kerepesen és környékén igen kedvező feltételei vannak a méhészkedésnek, ennek ellenére a legutóbbi évekig ez a foglalkozás csak nagyon keveseket csábított. A helybeli gazdák egy- része akkor , kezdett érdeklődni a méhek iránt, amikor engem idehelyeztek, s látták, hogy 12 család méhem szakszerű gondozásával milyen figyelemre méltó eredményeiket. érek el. Ettől kezdve mind többen jöttek hozzám, figyelték munkámat, kérdezősködtek, míg végül is azt vettem észre, hogy már ennek is amannak is méhe van. A faluban kezdett a méhészkedés -teret hódítani. — Majd később — folytatja —, mikor már a méhészkedők és a méhcsaládok száma jelentősen megnövekedett, a gazdákkal folyhatott beszélgetések során többször megemlítettem a méhész szakcsoport megala- kításának gondolatát. Eleinte idegenkedtek tőle, de ahogy felvilágosítottam őket enneik gazdasági előnyeiről, lassanként megbarátkoztak a gondolattal és sikenilt létrehozni a méhész szakcsoportot, amely jelenleg harminc taggal, 318 méhcsaláddal és 105 tartalékcsaláddal rendelkezils. — Segíti-e a földművesszövetkezet a szakcsoport tevékenységét? —; Minden tekintetben. Először is a szakcsoport a méz értékesítésére a szövetkezettel szerződik. Az Idén például 45 mázsa mézre kötöttünk szerződést. A szövetkezettől a gazdák minden mázsa méz után 600 forint előleget kapnak. így kora tavasszal, amikor még jóformán semmiből nincs bevétel, jól jön az embereknek ez a kis pénz. Aztán ugyancsak a szövetkezettel szerződtünk 60 kiló viaszra, s tőle szerezzük be a virágpor pótlásához szükséges szoja- lisztet is. — Miben áll a szakcsoport közös tevékenysége? — Mindenekelőtt abban, hogy közösen szerződünk, közös a beszállítás és az értéHúsvét hétfő Csömörön kesítés. Ugyancsak közösen vándoroltatunk, ami abból áll, hogy vándoroltatás idején együttesen bérelünk egy teherautót, a méheket azzal szállítjuk a kiszemelt területre. Akácra általában Örkény, Nyáregyháza, Puszta- vacs környékére járunk, második akácra viszont Gödöllőre és Nógrádba. Egy éve 1800 forintért vásároltunk egy viaszolvasztógépet, kö • zösen rendeljük meg és járatjuk a szakkönyveket, folyóiratokat. A fokozódó érdeklődésre való tekintettel a kezdő méhészek részére a té ■ len tanfolyamot tartottam, az iskolában pedig 24 diák részvételével egy méhészszakkör működik. A foglalkozásokat főleg vasárnapon ként tartjuk, amikor is a diákok elméleti és gyakorlati munkát végeznek. — Terveik? — Legközelebbi tervünk május 1-én egy kiállítás megrendezése, amelyen a méhészet fejlődését — az ősi kaptártól a legmodernebb kaptárig — kívánjuk bemutatni. Ugyancsak ezen a kiállításon mutatunk be egy miniatűr vándortanyát: kaptárral, bódéval. hatóval, személyi felszereléssel, ne meg egy teherautóval, amely- lyel a vándoroltatást lebonyolítjuk. A kiállított tárgyak minden darabját a szakkör tagjai készítik el. Emellett természetesen legfontosabb feladatunknak tekintjük a közös tevékenység tovább* fejlesztését, a közös vagyon — méhcsaládokkal, s a méhészkedéshez szükséges eszközök gyarapításával történő — növelését, hogy ezzel is megmutassuk az összefogásban rejlő nagy lehetőségeket. A. K. m A „halálraítélt" tahitótfalui híd Néhány nap múlva egy időre megszakad a több mint két évtizede létező közvetlen összeköttetés a Duna jobbpartja és a Szentendrei sziget között. Lebontják a tahitótfalui hidat, amelynek egyik fele nemrég süppedni kezdett. Az elavult és keskeny híd helyén nyomban a bontási munkák befejezése után új, teljesen modern és a jelenleginél lényegesen szélesebb híd építését kezdik meg. A mos- j tani hídon a közlekedés gyak- j ran akadályokba ütközött, i mert teherautó mellett például más jármű alig fért el rajta. Az új híd, ahogy a régi is, a község két részét, a jobb- parti Tahit és a szigeti Tótújfalut köti majd össze egymással és egyben a sziget többi községét a szentendrei parttal. A híd bontása és építkezése közben ideiglenesen révátkeléssel biztosítják a forgalmat. A hídfő1 közelében már épül a révhez vezető lejáró és amint elkészül, elindul Tahi- tótfalunál a komp a szentendrei oldal és a Szentendrei I sziget között. .FELNŐTT" OVISOK I Vecsésen megkezdték a dinnye palánták kiültetését „Magyar kincs” cukordinnyét szállítanak a fővárosba Jaj, a locsolásból is megárt a sok! rogyik reggel felJa szállók, a váci. helyi járatú autóbuszra. Gyári dolgozók igyekeznek munkahelyükre. Apák és anyák, mellettük a gyermek, aki a gyári bölcsődében vagy az óvodában tölti az időt, amíg édes szülője dolgozok. Jön a kalauz, kéri a jegyeket. ElőkerülnéI* a forintok, a „törzsvendégektől” pedig a bérletek. Csattog a lyukasztó, csörög az aprópénz. Mellettem egy kislegény. édesapja kezét fogja ötévesnek sem „saccolom”. Kezében a bérlet. A sajátja, mert apjáéban is látók egyet. — Neked is van már bérleted9 t gyeik szem szóba elegyedni a kicsivel. Barátságos gyerek, mert büszkén teleli: — Igen. én már nagy fiú vagyok — és a kezembe adja az utazásra jogosító papirost. Nézegetem. — Ejnye, de csinos vagy ezen x jénykppen — dí- :serem a legénykét, mert bizony nem akármilyen. hanem fényképes igazolványa van Kis ismerősöm még büszkébben kihúzza magát, mintha azt mondaná: „Na látod, nem vagyok' én már gyerek, ugyanolyan igar zolványom van, mint nektek, nagyoknak”. Az apja nem állhatja szó nélkül: — Képzelje, fényképes igazolványt kellett váltani ennék a pöttömnyi embernek — mondja és bemutatkozunk. Aztán megtoldja mondókáját: — De az még semmi. Az igazolványt csak úgy adják ki, ha a tanácstól igazolást kérünk, hogy a gyerek — nem keresőképes. A csöppnyi ember bizalmatlanul néz hol rám, hol az apjára a beszélgetés közben. De még nincs vége •— De ez még mind semmi. A legjobb, hogy mindennek tetejébe alá is kell íratni a gyermekkel az igazolványt — hallom az apjától Újdonsült ‘ ismerősöm és akik körülöttünk még hallották a beszélgetést jóízűen kacagnak. Nevetve mondja a 1kislegény papája: — Képzeljen el bennünket a nagy aláírási művelet közben. Fogom a gyerek kezét és ... — de nem tudja tovább mondani, mert ismét elfogja a kacagás. A kalauz mellénk ér. Szigorúan végigmér bennünket és halálos komolysággal kezeli a jegyeket. A kislegényét is. — farkas — / \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\W^ Hol késnek a legények? A legkisebb locsolók Az élet szép Hl, Locsolás után vidám a hangulat (Nánási Pál fotoriporlja) moltalanul, esetlenül kapkod a levegőben és percekig is eltart, amíg egy játékost kitapogat. Milyen értelmessé válik mindjárt az arca, amikor lekerül róla a kendő: újra lát! Színeket, formákat, mozdulatokat, mindent... Pillanat az egész, ahogy végiggondolom, de mégis hosszúnak tűnik a vak hiábavaló erőlködése. A kalauz most ér mellé. A néni még idegesebben keres. Már nyúlnék segíteni. Hová tűnt eddigre az útba képe, az otthoni gond! Már csak a villamos és a világtalan néni van. Jaj, nehogy udvariat- lankodjék a kalauznő! Óvatosan pillantanék fel rá, de addigra az már megszólal: — Tessék hagyni. Ismerem már a nénit. A fürdőnél tetszik leszállni. Majd szólok, ha odaérünk, jó? A néni arca felderül. Milyen kedves is ez az asz- szonyka: ismeri, megismeri öt, aki olyan szürkén, egykedvűen él a világban. Hogy felragyogott a tekintet nélküli arc. Csak az ösz- szehúzódó ráncok között bújt meg az öröm, onnan sugároz szét. Az ajkai is új életre kelnek, mintha kacagnának, amikor felel: — Szabad szombatom van. Kaptam háromszáz forint prémiumot, azt vásárolom el. A kalauznő még mindig olt áll és beszélget. — Mit tetszik vásárolni? A néni elmeséli. Asszonyt gondok ezek. Már azt is elmondta, hogy a fürdőszobájába bekapcsolták az autogei- sirt. A beszéd csak nem aka- elakadni. Most o néni kérdez: — Biztos nagy gyerekei vannak, kedves, ugye? — Tíz éves a fiam. — Ki vigyáz ilyenkor rá. amikor maga dolgozik? — A férjem. Váltott műszakban dolgozunk ■ — És jól tanul? Hogy hívják? — Jancsikának. Nagyszerű gyerek! Nagyon szeret rajzolni. Olyanokat kitalál, hogy az igazán csoda. Nem azért, mert árén fiam... És hirtelen meggondolatlanul a, táskájába nyúl. A gyerek f4p*t mutatná• — Tessék néz ... A fehér bot hirtelen megremeg a néni kezében, de azért az arca nem változik: mosolyog. A kalauznő észreveszi, mekkorát botlott. Már tenné el a képet, már bánja az egészet. A !kis kartonlap merevedik a kezében. Mit tegyen? Segélyt- kérőn néz rám. Felém nyújtja: — Tessék nézni, ugye szép? A néni áthidalja a nehéz pillanatot: — Ugye szőke? — kérdi. A kalauznővel összevillan a szemünk. Csak egy másodpercre, azután kibököm■ — Igen, persze. És nehogy rájöjjön a hazugságra, gyorsan visszaadom a képet. A kalauz- nő hátat fordít. A kocsi belseje felé szól: — Kérem a kezeletlen jegyeket. Én is készülök. A következő megállónál leszállók. Halkan köszönök, hiszen ismerősök vagyunk, nem lehet csak úgy elválni. S közben a járdáról visszanézek, látom, hogy a kalauznő már ismét a néni mellé szegődött. Barátkoznak Én meg azon csodálkozom: milyen az emberi természet. Néhány állomással odébb még esküdtem volna rá, hogy csúnya az élet. Most pedig rz egész világot magamhoz ölelném. Pedig mennyi a gond, s mégis... Sági Ágnes y J Nyolc évvel ezelőtt a világszerte híres hevesi dinnyeter- ^ melók közül néhányan Ve- ^ esésre költöztek és ott foly- £ tatták munkájukat. Az idén í a község határában az egyéni Jgazdák mintegy 200 holdon J termesztik a korai cukor- és J görögdinnyét. A gazdák még '/f március elején elkészítették Ja fészkeket és most megkezdetek a palánták kiültetését. £ Á vecsési földekről turkesz- J táni, togo, ananász és Belle- J garde cukordinnyét, vala- mint a Hevesben jól bevált < Marsovszky fajtájú, feketemagú görögdinnyét szállítják majd a fővárosba. Mintegy 20 holdnyi területen megkezdték az újdonságnak számító „magyar kincs” cukordinnye termesztését is. A szürke, recézett héjú dinnye, a kísérletek tanúsága szerint igen zamatos és mézédes, szállításakor nem kap „pecsétet”, nem nyomódik össze, s így exportra is kiválóan alkalmas. A szakemberek számítása szerint Vecsés határában az idén mintegy 6000 mázsa sárga, és csaknem 7000 mázsa görögdinnye terem. Csömörön is kíváncsian várták a leányok ('még az asszo- \ nyok is!) megöntözik-e őket. Többen még a kapuba is kiáll- j tak, lesték, jönnek-e már a legények. Fel is. készültek szíves \ fogadásukra. A tele asztalon volt bőven ital, sonka, sütemény, ■ pirostojás, a gomblyukba meg kijárt mindenkinek az illatos \ virág. Minden leányos házhoz jutott locsoló, fogyott is az ital ■ és vidáman jókedvűen jártak a legények házról házra. < J A reggel borongás volt. £ ^ Fázósan vártam a villa- g mosna. Amikor végre meg- £ jött, érdeklődés, figyelem £ nélkül ültem le az ajtó mel- £ letti pacira. Az utcát bá- £ múltam. De látni, azt hi- ^ szem, semmit sem láttam. ^ Nem érdekelt. Talán az az- J napi zsúfolásig tömött prog- J ramra gondoltam. Vagy az J is lehet, hogy az előző napi J sérelmen járt az eszem: mi- J lyen tettvággyal kezdődött a J munka és mi minden aka- J dályozta... A főnök morc J arca is felködlött előttem és % ez váltakozott az otthoni ^ képpel. A gyerekek lázasan J fekszenek és nyügösködésük J kisért. nem tudtam szabadulté ni tőlük ... y $ Az egyik megállónál vak J néni szállt fel. Mechanikusán, különösebb részvét nél- 4. Ízül húztam az ülés alá Iáy ^ bamat, nehogy elbotoljon £ benne. Inkább a megszokás, J mint udvariasság irányította £ tagjaimat. A néni kinyitotta J kis táskáját, igazolványa J után kutatott. Ügyetlen, te- % hetetlen mozdulatokkal ta- J pogatózott. A szembekötősdi J játékra gondoltam. Milyen ^ viharossá válik a jókedv, ami- ' kor a bekötött szemű gyá-