Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-03 / 78. szám

1959. Április 3. péntek v/(f irlan 3 Egyszerű papírlapot tesz­nek az asztalra a törökbálinti Mechanikai Művek Elko-üze- mének irodájában. Nagy András, a tervosztály vezető­je, versenyfelelős, Paál Gyula művezető és a két szakszer­vezeti bizalmi, Ladnai Fe­renc né és Kosaras Ferencné szó nélkül figyelik, milyen hatást vált ki a látogatóból. Látszólag nagyon keveset mondó pár sor. Mert a külső szemlélőnek bizony nem so­kat mond az a hat pont, amely szerényen sorakozik egymás alatt. Az első szerint 80 százalékos arányban biz­tosítják a megrendelések szerinti kihozatalt. A máso­dik arról beszél, hogy ne­gyedévenként egy százalékkal csökkentik a rezsianyag fel- használást. A következő a te­kercselők elhatározását adja tudtul, amely szerint egy szá­zalékkal csökkentik a zárla­tos tekercsek számát. Az ötö­dik pont szerint teljesen megszüntetik az igazolatlan mulasztásokat, végül vállal­ják, hogy a zárlat, az anód- záriat és a szakadások meg­szüntetésével két százalékkal csökkentik az átlagselejtet. Az elsők közöli... Ennyi az egész. Alatta 37 kiforrott és egyszerű aláírás, jelezve, hogy az egész kol­lektíva akarata e pár mon­dat. Nézzünk kissé tüzetesebben e rövid sorok mögé. Nyom­ban más lesz a kép, amit ka­punk. Mindenekelőtt arról kell megemlékezni, hogy a Mechanikai Művek dolgozói elsők között válaszoltak a párt március 6-i határoza- \ tának felszólítására. Igen, a j dolgozók válaszoltak erre. Az Elko-üzemben is így történt. Nem, azt nem akar­juk mondani, hogy egyhangú lelkesedéssel születtek a vál­lalások. Ellenkezőleg. Vita, megfontolt érvelés és okos meggyőzés szülte azt a 37 aláírást a vállalások szövege alatt. Főleg néhány idősebb . asszony vélekedett így elein­te: — Nem nekünk való már a verseny. Versenyezzenek csak a fiatalok. De Varsádi Jánosné, aki bár túl van az ötvenen, ala­posan megfelelt nekik: — Nézzétek, én is olyan j idős vagyok, mint ti. mégis ! jobban akarok dolgozni. Varsádinéről elmondják. hogy már sok éve a gyár dől- £ gozója, mégpedig a legjobbak ^ közül. Most terjesztették fel ^ kiváló dolgozó oklevéllel való ^ kitüntetésre. ^ A többiek így érveltek: — Nem több. hanem jobb J elektro-kondenzátorokat gyár- ^ tunk... í Meggyőzlék az aggályoskodókai j Megmagyarázták; azt vár- i ják az idősebbektől, hogy j pontosan hajtogassák a tö- í mítő papírokat és készítsék ! el pontosan a kondenzátor- 1 fejeket. így a fiatalok, akik : az alkatrészeket összeszerelik. í gyorsabban tudnak dolgozni- j így győzték meg az aggá- \ lyoskodókat. Az okos szó, a j fiatalok akarata végül is oda ; vezetett, hogy a két. műszak \ két brigáddá alakulva, verse- | nyezni kezdett, a pártkong-; resszus tiszteletére, a szocia- : lista brigád megtisztelő címért. Azt mondják, a fiatalok a lelkei a versenynek. A 17 éves Lepsényi Mária, Varga Má­ria, Kaponics Erzsébet és még jónéhányan a többieket is magukkal ragadják szorgal­mukkal lelkesedésükkel. A két peremező fiatal. Krenez Hajnal és Lőrlncz Éva az egész üzem termelésének pe- remezését vállalták. Azelőtt hárman végezték ezt a mun­kát. Most pedig vegyük kissé kö­zelebbről szemügyre ennek a kis közösségnek a vállalásait. Mit jelent az, hogy 80 százalé­kos arányban biztosítják a megrendelések szerinti kiho­zatalt: Egy százalék: egyenlő 75 000 fonallal A kondenzátorok egy része megfelel az előírt szabványok­nak. Akadnak azonban szab­ványon kívüli darabok is, amelyeket bizonyos célokra még fel lehet használni. Az ezenkívül adódó selejtét már nem használhatják. A szabvá­nyon kívüli és a selejtes kon­denzátorok aránya 1957 végén elérte a 40 százalékot. Azóta, 1958 végére 25 százalékkal csökkentették ezt az arányt. Most vállalták, hogy a minő­ség további javításával, gon­dosabb munkával 18—20 szá­zalékra csökkentik a szabvá­nyon kívüli és a selejt-konden- zátorok arányát. Ezáltal el­érik a nemzetközileg kialakult 20 százalékos értéket. Az egyszázalékos rezsi­anyagtakarékossággal körül­belül 75 ezer forintot takarí­tanak meg negyedévenként. A zárlatok és szakadások csökkentésének máris kézzel­fogható eredményei vannak. Annak ellenére, hogy a koráb­bi 135 ezerrel szemben már­ciusban 142 ezer jó kondenzá­tort gyártottak, csökkent a se­lejt. Ladnai Ferencné öröm­mel újságolta: — Ma ezer darabból egyet­len selejtünk sem volt. Át­lagban három-négy selejtünk van ezrenként, míg azelőtt 15 —20—25 is volt. Hogy mit jelent a selejt ilyen mértékű csökkentése, le­mérhető abból, hogy egy-egy kondenzátor ára 10 forinttól 100 forintig terjed. hazai kondenzátorokat szerel­nek. A szorgalmas, törekvő mun­ka gyümölcse sem marad el. A versenyt negyedévenként értékelik. A harmadik ne­gyedév végén ítélik oda a ju­talmakat a legjobb üzemek­nek. Az első 3000 forint jutal­mat és vándorzászlót, a má­sodik 2000 forintot és okleve­let, a harmadik pedig ezer fo­rintot és oklevelet kap. De a legnagyobb jutalom mégis a Mechanikai Művekben készült híradástechnikai eszközök hír­nevének növekedése lesz. Farkas István Megtartották a katonai | díszszemle főpróbáját í Fegyveres erőink az idén is £ a hagyományos katonai disz- í * szemlével ünnepük április 4- ét. hazánk felszabadulásának í évfordulóját. A díszszemle fő- $ próbáját csütörtökön a kcra reggeli órákban tartották. A ^ díszegységek impozáns felvo- í nulását több ezer fővárosi do!- ^ gozó nézte végig. ''/ Idejében készülnek Koszorúzási ünnepség Solymáron A felszabadulás 14. év- ^ fordulója alkalmából csütörtö- ^ kön koszorúzás! ünnepség volt jj Solymáron, a Magyarország felszabadulásáért folytatott harcokban elesett angol hő­sök temetőjében. Magyar—szovjet ifjúsági határtaláikozó Az Aszódi Gépállomás új vezetőket kapott az idea. A gép­állomás dolgozói idejében kijavították gépeiket, azokat egységesen zöld színűre festették. Tóth Demeter traktoros átvétel előtt bejáratja és megvizsgálja a műhelyben kija­vított gépét. Április 3-án, hazánk fel- szabadulásának 14. évfordu­lója tiszteletére magyar— szovjet ifjúsági határtalál­kozót rendeznek. Budapest­ről motorkerékpáros hála­staféta indul. Pest—Szolnok— Hajdú és Szabolcs megyén át Záhonyig. A magyar—szov­jet határon a szovjet fiata­lok fogadják a magyar kül­döttséget. Andriko Miklós, a KISZ Központi Bizottsága tagjának vezetésével 30 ta­A jó hírnév kötelez Ilyen eredmények és célki­tűzések után reálisnak látszik a Mechanikai Művek vezetői­nek és dolgozóinak az az elha­tározása. hogy az ötéves mű­szaki fejlesztési terv megvaló­sításával elkezdik a különle­ges minőségű és rendeltetésű kondenzátorok gyártását is. Azt már elérték, hogy amíg régebben komdenzátorszükség- letünk 80 százalékát külföldről hoztuk be, ma már jelentős mennyiséget exportálunk. Rá­dióinkba, televíziós ég egyéb híradástechnikai készülé- | keinkbe egyre jobb minőségű Az Igazságügyi Minisztérium közleménye részleges közkegyelemről is í I A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rende­letet bocsátott ki részleges közkegyelem gyakorlásáról. A rendelet értelmében men. tesülnek a büntetés végre­hajtása alól' azok, akiket 1957. május hó 1. napja előtt elkövetett bűncselekmény miatt két évet meg nem hala­dó börtönbüntetésre ítéltek — míg felére csökken azoknak a büntetése, akiket négy óvet meg nem haladó börtön bünte- J tésre ítéltek. Teljes kegyelemben része­sülnek börtönbüntetésük tar- í tamára valló tekintet nélkül a ! .fiatalkorúak, a teherben le- | vő nők; azok az anyák1, afciik- ; nek tízévesnél fiatalabb gyer- ; mekuk van, az 50. évüket be- I töltött nők. valamint a 60. I évüket betöltött férfiak, akik j a bűncselekményt 1957. má­jus hó 1. napja előtt követték el, ha az alább említett kizá- i ró okok valamelyike velük i szemben nem áll fenn. A Népköztársaság Elnöki | Tanácsa egyéni kegyelmet gyakorolt. Nem részesülnek kegyelem- ^ ben az ellenforradalmi szer- " vezkedések kezdeményezői és vezetői, a háborús és nép­ellenes bűntettek miatt el­ítéltek. a megdöntött fasisz­ta rendszer vezetői, a volt kizsákmányolok, emberélet el­leni erőszakos bűncselekmé­nyek és a társadalmi tulajdon elleni súlyosabb bűncselek­mények elkövetői, valamint a két., vagy több. ízben elítélt személyek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az igazságügymimisz- tert bízta meg a közkegyel­mi rendelet végrehajtásával. ★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a hatévi börtönbünte­tésre ítélt Tildy , Zoltán hát­ralevő büntetése végrehajtá­sát — megbánó magatartásá­ra és idős korára tekintet­tel — felfüggesztette. Messze van még az aratás ideje, a cséplőgépek mégis ki­javítva várják, hogy kihúzassák őket a határba. Császár József művezető a szerelőktől átveszi a kijavított cséplőgé­peket, melyeket szép kék színűre is befestettek. (Csekő felv.) WZ/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////! Hatvankét százalékkal több dohány termelésére kötöttek szerződést a termelőszövetkezetek Az Élelmezésügyi Miniszté- ! rium Dohánytermesztési Igaz­gatóságának tájékoztatása sze- j rint az idén a termelőszövet- j kezetek a tavalyinál 62 száza- I lókkal nagyobb területre kő- j töttek dohánytermelési szerző- | dést. Ez az emelkedés elsősor- I ban abból származik, hogy a termelőszövetkezetek nem csu­pán az újonnan belépett tagok szerződéskötését vállalták, ha­nem azonkívül is nagy terüle­tekre szerződtek. A legutóbbi jelentések szerint országosan befejezték a dohánytermelési szerződések kötését és a do­hánymag vetését is. Egyes gaz­daságokban már szépen zöl­dellnek a szokottnál korábban kelt palánták. A tavalyi dohánytermés fer­mentálását az egész országban befejezték. A begyűjtési terve­ket a vállalatok 116 százalék­ra teljesítették. A gyártásra előkészített áruk minősége ki­elégítő. A dohánytermelők ré­gi problémája, a szárítópajták hiánya az idén — a termelő­szövetkezeti mozgalom erőtel­jes fejlődése miatt — fokozot­tan jelentkezik. A tagság nagy része úgy tervezi, hogy ideig­lenesen a háztáji gazdaságok pajtáit használják fel a már közösen termelt friss dohány szárítására. kek pedig kallódnak, züllenek, mivel a szintén egy vagy több gyermekes mostohák nem tű­rik meg őket. Ugyanebben a községben nemrégiben néhány iskola- kerülő fiatalkorú napokig tá­vol volt szülőházától elfogásu­kig, kisebb betörésekből, tol- vajlósokból tartották fenn ma­gukat. Budakeszin húsvét hétfőjén a jóhangulatú locsolkodók kö­zött számos lerészegedett gyer­mek rótta az utcákat s botrán- koztalta meg a komoly embe­reket.. Sorolhatnám az elszomo­rító eseteket, példákat, ame­lyek csupán ebben a járásban nap mint nap előfordulnak. A .gyámügyi hatóság, bárhogy is szeretné, nem segíthet vala­mennyi bajbajutott családon, lejtőre jutott gyermeken. Nem­csak azért, mert nem ismeri, nem is ismerheti az összes problémát. Ereje, ideje, meg­felelő eszközei sincsenek hoz­zá. Az a tény azonban, hogv a járás gyámügyi előadójának a múlt évben másfélezer ügy­irata volt, mindennél többet mond. És itt vetődik fel a társada­lom segítésének halaszthatat­lan szükségessége. Itt vetődik fel az az igény, hogy a közsé­gek vezetői ne csak a bajokat lássák meg és úgy-ahogy orvo­solják. hanem vágjanak elé* bük, előzzék meg azokat. Nem elegendő az. hogy a tanács ke­belében különféle állandó bizottságok működnek, népmű­velési, egyészségügyi stb. Nem elegendő, hogy van szülői munkaközösség, van nőtanács, KISZ- és úttörő-szervezet, ha azok csak a maguk szűkebb és esetről esetre jelentkező prob­lémáik megoldásába temetkez­nek. A meglátogatott községek­ben általában ismerik ezeket a gondokat, bajokat. De egyetlen helyen sem nyúltak le a bajok gyökeréig, nem tet­ték társadalmi üggyé a csa­lád- és gyermekvédelmet, nem mérték fel a helyzetet, s így perspektívában sem látják, hogy mit kellene tenniök. Összefüggésében vizsgálva a gyermekvédelmet, a fiatalko­rúak problémáit, a budai já­rás egyetlen községében sem tárgyalta meg mélyrehatóan a tanácsülés, sőt a végrehajtó bizottságok többsége is csak alkalomszerűen foglalkozott a felmerült esetekkel. Még 1957-ben a járási pártbizott­ság és a járási tanács határo­zatot hozott ifjúságvédelmi bizottságok alakítására. Ezt a nagyon fontos döntést a leg­több helyen formálisan értel­mezték, igazi eredmény nem is származhatott belőle. Ma már szinte nyoma sincs en­nek a szervezetnek. Ugyahak- kor a községek vezetői maguk is elégedetlenek, ha gond üti fel a fejét. Az egyik eh társ aglgódva vetette fel: „Ez eddig rend­ben volna. De sem a párt, sem a tanács nincs abban a helyzetben, hogy máról hol­napra lakást adjon vala­mennyi rászorulónak. Vagy esetleg köte’ezze az elzüllött családfőket, hogy igyanak ke­vesebbet? .. Igaza van, ezeket a bajokat szó szerinti értelemben orvo­solni nem lehet. Segíteni azon­ban igen. Például úgy, hogy a társadalom ellenőrzése alá helyezik azokat az • italboiti csaposokat, akik egyéni hasz­nuk érdekében italt adnak az illuminált apának (vagy más esetben a fiatalkorúaknak!). Ha kell, úgy is lehet segíteni a családon, hogy a részeges apa helyett az anya kapja kézhez a fizetést. A nyomorú­ságos lakásgondon átmenetileg enyhíteni lehet azzal is, hogy a primitív körülményekhez szokott feleséget megtanítják az elemi higiéniára, a lakás berendezéseinek célszerűbb el­helyezésére s egyeseket még arra is, hogy ne ronggyal tömjék be ablakaikat stb. stb. (A budaörsi Kőhegyen erre is volt példa.) Nem célja írásomnak, hogy az összes lehetséges problé­mára receptet adjak. De nem is lehetne. Ezt a példát is csu­pán azért említettem, mert az idézett elvtárs szavai arra fi­gyelmeztetnek, hogy egyesek az egész helyett csak rész- problémát látnak a gyermek- védelem sokirányú tennivalói­ból. Ez a szemlélet nagyon veszélyes, mert ha elterjed, fékezője, leszerelője lehet a nagyrahíyatott társadalmi ak­ciónak. Hogy községenként és városonként milyen legyen a gyermekvédelem formája, konkrét tartalma, milyen szervezeti keretekre támasz­kodjék — döntsék el maguk az illetékesek. Egyre azonban ügyeljenek: nem a bajok or­voslása az elsődleges cél, ha­nem a megelőzés. András Endre « LEGYENAZEGÉSZ TÁRSADALOM G0NDJAL ..Az Ifjúságé a jövő!” ..Szemünk fénye a gyermek!" — hallhat­juk unos-umalan e kész formulát, ha a felnövekvő nemzedék szóba kerül. Halljuk és magunk is tovább mondjuk s bizony újarcú társa­dalmunk e fontos igazságát frázissá koptatjuk olcsó lelkesedésünk­kel. Ezt tesszük s eszünkbe sem jut, hogy jelszavas bizakodásunk gyakran nem egyéb, mint kibúvás a felnőtt társadalomra háruló mil­lió gond és felelősség alól. Kibúvás, hiszen nem elég tudni, hogy népi államunk féltő gonddal, súlyos anyagi áldozattal létrehozott és fenn­tartott Intézmények százaival neveli és istápolja a felnövekvő nem­zedéket. Törvénnyel és - rendeletekkel védi gyermekeinket a rájuk leselkedő veszélyektől. Törvények, rendeletek erősítik és óvják a családot is. ahol majdan teljesjogú a mi erkölcsi normáink szerint élő, hasznos állampolgárrá növekszik a gyermek, az ifjú. Igen, nem várhatjuk kizárólag az államtól, hogy ebbéli összes gondjainkat vi- ; selje, nem kevés mai problémánkat megoldja. Társadalmi össze- 1 fogásra van tehát szükség, amely szívvel és ésszel, az apró tettek ; tíz- és százezreivel erősíti és kitelj esi ti a hatalom intézkedéseit... ségek testét. Ezek az emberek többnyire maguk az okozói, nyomorúságuknak. Néhány ki­vétellel dologkerülők, alkoho­listák, garázdák. Az állam azonban nem hagyja magukra őket. A dolgozni akaró szülők munkát kapnak, s ha ezt iga­zolják, kis gyeiroekeik bölcső­débe járhatnak. A terhes anyá­kat és a kisbabákat éppúgy meglátogatja a védőnő, mint mindenki mást. S lám, a gyám­hatóság képviselői is gyakorta avatkoznak be életükbe a gyer­mek védelmében. Megfordultunk Törökbálin­ton is. Ebben a községben nincs kőhegyi periféria, a gyámintéz­kedések nem a nyomor fész­keibe nyúlnak. Gond mégis van. A helyi iskola igazgatója éppen aznap kérte fel a taná­csot, hogy a megnevezett há­rom iskolakötelest (két fiatal­korút és egy gyermeket) he­lyezze el javító-nevelőintézet­ben. Mindhárom. vásott emberke lumpenszülők gyermeke. A szülők évek óta külö.nváltao élnek, mindegyikük magához való ágyastárssal. A gyerme­Mina|>. a Budai Járási Ta­nács gyámügyi előadójával meglátogattunk néhány közsé­get. Jártunk Budaörsön is, a hírhedt kőhegyi pincelakások­ban, (valamikor borospincék, jobb esetben présházak vol­tak), ahol a társadalmi lét leg­aljára süllyedt családok élnek. Majd minden családban há­rom-négy gyermek. Csecsemők, óvodáskorúak, iskolakötelesek. Elesettségüket nem részlete- ; zeni. Szinte valamennyi odú­iban egyazon vigasztalan kép | tárult elénk. A gyámügyi elő- I adó és a hozzánk csatlakozó : tanácsi megbízott nagy bizton- : Sággal vezettek házról házra, j Névszerint ismerik a családo- ■ kát, hiszen alig van köztük < olyan, akinek harmadik vagy ! az ötödik gyermekét ne ők he- ! lyezték volna el valamelyik í bölcsődébe, vagy állami inté- ; zetbe. Egyiktől azért kellett el- ; venni a gyermeket, mert a ré- \ szeges apa éhhalálnak tette ki családját, másik helyen a tel­jesen lézüllött an.ya mulasztá- í sából a kosz kezdte ki a csöpp­gú ifjúsági delegáció látogat j Ungvárra, ahol április 5-ig j tartózkodnak. Ugyancsak 30 : tagú szovjet ifjúsági kül- í döttség érkezik hazánkba. 1 akiket a Szabolcs-Szatmár 1 megyei fiatalok látnak ven- : dégül. A magyar és a szov- \ jet fiatalok üzemekben, tér- ! melőszövetkezetekben, illet- í ve kolhozokban tanulmá- i I nyozzák egymás életét, ta- : pasztalatokat gyűjtenek to- i I vábbi munkájukhoz. BESZÉDES VÁLLALÁS A Mechanikai Művek Elko-iizemének kongresszusi versenyéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom