Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-15 / 63. szám
MEGVÁLTOZÓT! ÉLEI A KULTÚRA TÜKRÉBEN CSEPEL AUTÓGYÁRI JEGYZETEK (f/rrssfs/sfs///s///s//yyrryyyyyyyyyyyyryyyy/yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy^ MÁRCIUS DELELŐJÉN 1 Jelenet Sós György: Három kívánság című színművéből, autógyár színjátszóinak előadásában A Csepel Autógyár nevét szerte a világon ismerik. A bevált Csepel teherautó, a népszerű Pannónia motorkerékpár és számos más keresett gyártmány fémjelzi ezt a hatalmas gyárkombinátot, amelyben munkások ezrei dolgoznak, és jó munkájukkal öregbítik a gyár hírnevét, Munkások ezrei — megváltozott körülmények között. Hogy milyen volt a múlt itt, Csepelen, arra jól emlékeznek még a gyár dolgozói. És az Álmatlan évek című filmből rövidesen megismerhetik azok is, akik talán még soha nem jártak az óriási munkáskerületben. S hogy milyen a jelen, hogyan élnek, szórakoznak, művelődnek ma a gyár dolgozói, arról e rövid kis írásban próbálunk hiteles képet adni. Először is egy számadat, amely azonban több, mint száraz statisztika. Februárban eaémegyv'én- négy színházjegyet vásároltak a gyár dolgozói. Azaz: huszonnyolc nap alatt több, mint ezer csepeli munkás volt a fővárosi színházakban, elsősorban az Operában, az Erkel, Nemzeti, Katona József és a József Attila Színházban! Pedig néhány évvel ezelőtt, de még' tavaly is egészen mást mutatott a statisztika. Fele ennyi színházi látogatót, azoknak is java része a könnyű műfaj színházaiban keresett szórakozást, Ezernegyvennégy színház- jejgy és számlálatlan színház- bérlet — egy hónap statisztikája. S ha ebhez hozzávesszük még azokat, akik egyénileg váltják meg színházjegyeiket, ez a szám jóval a kétezer fölé ? emelkedik. Ez pedig a gyári összdolgozóinak mintegy felel j A mozilátogatók számáról $ szándékosan nem beszélünk, J egyszerűen képtelenség lenne j összeszámlálni őket. Egyedül aj lakótelepi mozi havi látogatott- J sága megközelíti a négyezer . nézőt, 5 A megváltozott élet másik ^ lemérhető állomása a könyv- ^ tár. A gyárkombinát könyvtá- ^ rában közel tízezer könyv áll a í dolgozók rendelkezésére. A le- J hetőség tehát adott. A könyv- $ tár munkájával mégsem elége-J dettek a gyár kulturális életé-J nek vezetői. Számokkal bizo- $ nyitják, hogy miért. Egy hónap J alatt mindössze hatszázhetven-J négy olvasó fordult meg a J ' könyvtárban, és csak ezerhat- J százhúsz könyv cserélt gaz- J dát. Joó elvtárs, az üzemi bi- J zottság elnöke a könyvtárpro- J paganda gyengeségével magya- J rázza ezt. 'Nem állítjuk, hogy a J Csepel Autó . könyvtárának J munkája nem lehetne még J főbb, de úgy hisszük, így is J elégedettek lehetünk vele. El- J fősorban azért, mert ma már J jelentősen megnőtt azoknak a J dolgozóknak a száma, akik J nemcsak elolvassák, de meg is J Vásárolják a könyveket. s Csupán a Kossuth Kiadó \ könyveiből havonta hat- J hétezer forintért adnak e! '' a gyárban. Pedig e köny- $ vek jelentős része szakmai és politikai irodalom! , Az elmondott két példa: a ^ színházjegy- és 'könyveladás, il-1 letve kölcsönzés, beszédesen bizonyítja, hogy mennyit változott Csepelen a világ az elmúlt esztendők alatt. A múltban a munkásságnak csak az igénye volt meg — sok munkásnak még az sem — a kul- turálódásra, ma ez elérhető valóság. A csepeli dolgozók jobban, szebben élnek, mint valaha bármikor. Ezt a megváltozott, megszépült életet tükrözi a gyár különböző kulturális szakköreinek sikeres működése is. Hat szakkör — színjátszó, népi tánc, énekkar, képzőművészet, foto, bélyeg — dolgozik, mintegy háromszázötven taggal és gazdag, változatos programmal. Hadd idézzünk néhányat a sok közül. A színjátszó csoport programja talán a legzsúfoltabb. A Tanácsköztársaság évfordulóján Ságodi József: így fizettek című egyfelvonásesát adják -elő. amelynagy napok emlékét idézi. Közben tovább készülnek a megyei színjátszó fesztiválra Sós György: Három kívánság című színmüvével. Április 4-én és május 1-én vidám, zenés műsorral szerepelnek majd. S a tervek szerint még áprilisban megkezdik a Tavaszi keringő című operett próbáit is. Azért az énekkar és a tánckar sem panaszkodhat, mindkét csoport bőven szerepelhet. Az énekkar, amely az elmúlt napokban tartotta fennállásának tíz esztendős jubileumát, március 15-én szerepel legközelebb. Utána a Tanácskömr- saság ünnepén, majd április 4-én, a Pécsett megrendezésre kerülő 'országos dalostalálkozón. Április 18-án pedig részt fj'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ'SSSJ veszhek a VI. országos vasas zenei fesztiválon Majdnem ugyanez a programja a tizennyolc lányból álló népi tánccsoportnak is. A gyár kulturális életének legifjabb hajtása a képzőművészeti szakikor. Mindössze három hónapos múltra tekinthet visszg. Hetenként kétszer tartanak foglalkozást Galitzer Imre szaktanár vezetésével. Egy-egy foglalkozásra mintegy huszonöten-hiji'mincan gyűlnek össze, íiatalok és öregek egyaránt. Bár még csak a grafit- és szénrajzoknál tartanak, máris véleményt alkothatunk munkájukról: érdemes volt létrehozni ezt a szakköri! Biztató ígéret, számos tehetséges taggal. Egy-két év múlva már szép eredményekre számíthatunk. A fotoszakkör hosszú esztendők óta működik már. Jelenleg negyven tagja van, kezdők és haladók. A kezdőknek éppen ezekben a napokban indítottak új, hathetes előképző tanfolyamét, amelynek első előadását Bence Pál. a Foto című lapfőszerkesztője tartotta. A régi tagok nagy tervekkel készülnénk. Ismét elküldik majd legjobb felvételeiket a II. országos fotókiállításra, amelyen tavaly három díjat is nyertek. Az idén sem szeretnének gyengéből eredménnyel szerepelni. Úgy mondják: a tavalyi siker kötelez! Nem lenne teljes a gyár kulturális életéről megrajzolt kép, ha nem szólnánk az ismeret- terjesztésről. Nem véletlenül hagytuk ezt a cikk végére. Az ismeretterjesztés terén ha vannak is eredmények, ezek még korántsem kielégítőek. Az elmúlt hét és fél hónap alatt tizennégy előadást tartottak —, számszerűleg tehát eleget — nyolcat a munkásszálláson, hatot pedig a különböző üzemrészekben. Bár az előadások tematikája változatos volt és kiváló előadókat kértek fel, mégis elég nagy volt az érdektelenség. A munkásszálláson húsznegyven, az üzemrészekben százötven-kétszázötven hallgató jelent meg egy- egy előadáson. Nagyobb és goiNlosabb előkészítő munka szükséges ahhoz, hogy ezen változtatni tudjanak. A másik nagy probléma, amit mielőbb meg kell oldani: a helyiségkérdés. A gyár egész területén nincs kultúrterem. A szakköröknek sincs megfelelő otthonuk. Rendszerint valamelyik üzemrész ebédlőjében próbálnak, ha ott éppen nincs valamiféle előadás, vagy gyűlés, pedig ilyesmi elég gyakran van. Ilyenkor a tizennyolc táncos lány kiszorul a folyosóra öltözni, próbálni. A képző- művészeti szakkör tagjai például már a harmadik ideiglenes helyiséget _ „fogyasztják“ december óta. És nem tudják megindítani a balett-iskolát sem. Pedig 1956. októberéig hatvan tehetséges növendékkel működött. Bizonyosak vagyunk benne? hogy a gyár vezetősége rövidesen megoldást talál erre a korántsem könnyű problémára. S akkor még az eddiginél is gazdagabb, változatosabb lesz a Csepel Autógyár kulturális élete. Prukner Pál A túrái párnatáncot próbálja a tánccsoport. Ezzel a számmal vesznek részt majd a megyei fesztiválon i 1 i I § Viharos márciusok! Hiába volt kedv és szándék, a Talpra Magyar, A háború szele sírba döntötte Petőfit, S más nem maradt: szép szavai s csak a szobra. Harsogták, / Hamisították szép szavait a nyegle urak: Dadogó grófok, idegen bankárok, meg a többi, Akinek érdeke volt, Hogy a költő szent szavait hurcolja Más-és-más színű lobogóján. Ö, Tehetséges költők voltak a gróffik, Hiszen száz zseni képzelete semmi ahhoz, Amit egy-egy báró vagy főpap a népnek ígért, S admirális-sapkás helynöke is a pénznek Tört magyarsággal dadogott: Talpra magyar és halj meg a Donnál! Meghalt Petőfi, Ady, József Attila S tizenkilenc százezeré, Ezer kommunista Horthy bitóján S még annyi-sokan névtelenül Kievből, vagy a messzi Uraiból, Csakhogy most szabadon mondhassa a költő: Elszálltak március viharai, Békésebb földeken, annyi és annyi sírja fölött A népnek ringathat végre kalászt A nyarunk. Darázs Endre Színházi este Mbit akit doronggal szíven találtak, nehéz a láb és tántorog az agy, úgy megyek most haza, Keserű lázat morzsol lelkemben minden pillanat. A körút bús padlásszobává tágul, a falai közt fülledt csend zihál. A titkolt élet végső görcse randid, melyet nem old fel más csak a halál. Egyetlen bosszúordítás repeszt szét őértük kiknek gázba ájult testét nem őrzi krizantémos büszke hant. Az éj tovább omlik fölém sötéten, de gyászfekete bársonyfüggönyében rámnéz egy könnyes lányarc: Anna Frank... Borsányi János GYÁSZJELENTÉS Mecseki kőszén, barna-szén, öltözz ma feketébe, sötét szénpor-fátylat boríts havas hegyek fejére. Föld gyomra tárd ki szájadat, úgy, mintha jajra tárnád, kongó, morgó harangzenét korogjatok, ti tárnák. Elárvult csákány, vas-lejed sikongva ércbe verjed s homályos harmat lepje be fényességét nyelednek. Örölanécs lángjával lobogj te öreg Davy-lámpás, i mert délután meghalt szegény keresztapám, a bányász. Baranyi Ferenc Anyja egész álló este tettvett körülötte. Míg a hirtelen-vacsorát főzte, alig lelte helyét. Repeső, 5sszevisssza rebbenő gondolatai a fia körül cikáztak. Félelmesen szúrt a szíve, az öröm :sak növelte fájdalmát; el- 'lallgattatta, serénykedett topább, pedig a bal karja is ... A fiú csak somolygott majában: — Fiatal, puhacsontú ga- ambhús, gyenge zöldborsó legesben — ... ez csak hirtelen- :acsora?... Mondta is. — Pedig csak az — válaszolt hamislkoló lekicsinyléssel íz asszony — dehát... most tincs másra idő. késő van nár... Kifordult a kamrába, se- yempapírba csavart dunsz- osüveget hozott, meg a ke- iyeres kosarat. — Addig jis... — mondta. — Desten úgy sincs ilyen. Disznóvágáskor tette el, hal- :ány piros bőrű töpörtyű, friss: ilyan, mintha tegnap sütötte :olna; az üveg száját vékony sírréteggel zárta: így nyárin iláll. Lebovtcn'itjo a hólyagpa- nrt. viaszfényű r^idhörn papákat s$ec. a *ce~tbői, kicsa- :arja az upió sóskupát. „Megfizetem a napszámot...' — Gyere, kisfiam, fogyaszd! Házikenyér.. 5 tegnapi, még lágy. Már a tüzet tömi, csutkatő törmeléket szór a parázsra, az percegve, ropogva lobog föl. Nyiszog, csiszorog a tűzhely vörös-lilára égett vas ajtaja. Megfőtt, kész a vacsora. Mint a nárcisz szirmok: fehér, apró falatokat tépdes a foszlós kenyérből, méregerű paprikakarikákat metélget közbe-kösbe ... Késhegyre tűzve. sóval hintegeti a zsírosabb darabokat. Kimelegedett a kapkodó munkában, meg ai öröm is — vér harmatozza be az asszony sápadt arcát. Leoldja sötét s nézi a fiát a lomha-barna kanapén... Ül és eszik!... Idehaza! Mellélépdegél, gyöngéden simítja vállát, lebarnult arcát: — Jó, ... kisfiam ? Az elkapja a fejét, csúnyán sandálog fel rá. Ne ajnáröz- gasson, na! — Majdnem odakiáltja ... de nem, csak nyeli a meggyűlt falatokat, gyorsan. Az elhárított anyai mozdulat riadt, mellbemarkoló keserűség lesz visszavág, önkéntelen odamond!... de halkan: — írhattál volna többször is. Apád se vette jó néven ... sőt, zaklatott!... Én meg nem tudtam, mi van veled... Abbahagyja, szeretné már visszavonni: hisz’ itthon van, megjött!... békíteni — pedig neki fáj. A fiú nem figyel rá, felugrik. — írtam!... hány kell?. Ez is,... ez is, ni! Kapkodja te a fosztó fon- csorú. vakult, nagy falitükör keretéhez szürkéit leveleket. — Tessék! — Jó’ van ... Tudom: írtad rövid a nap ... és a gyárban mindig sok munkátok van Ezek ... tavalyi levelek ... Azám! Kiskedves férjhez ment a múlt hónapban... Szép volt, csak menyasszonykának kicsi... A fiú görcsösen néz, hallja felészűremleni a szavakat, de nem érti tisztán. — Hogy?..: mi!? — Elvitte valami olajbányász Zalába. Az anyja, szegény sírt nagyon. Voltak nálunk is búcsúzni... Kiskedves téged is üdvözöl, kér, hogy ne felejtsd őt el... A késpenge nekikocolódik az asztalon valami edénynek. A lámpaernyő feletti árnyék lassan lehajol. előre ... könyöke a konyhasarokban, két karja óleli-szorítja a közte ülőket. Öreg arany folt lesz a villanykörte, szép, sárga 'karikákkal körülötte. Aztán... mosolyog a fiú, álomra ereszti szemét, de nem alszik. Arca picit se rezdül, hangtalan lett az ajka. Furcsa, aki nézi. nem mondaná: mosolyog — pedig mosolyog, csak... befelé. ... Valaki kedvese — ...soha ilyet nem mondtak idehaza egymásnak, szemérmesen csöppentgették, keresve a szavakat, vagy elhallgatták. Kiskedves — ez más ... Megszólítás lett, olyan mint: szomszéd, sógor, keresztanyám meg bácsi... Kiskedves! Iskolásgyerekként együtt szerepeltek, a színdarabban így hívták a leányt: Kiskedves ... Vele maradt drága társnak a név aki ismerte, azontúl így szólította, évődve. vagy komolyan, fnég saját szülei is... ■k Csaknem tizenegy óra, mire hazajött az apja. Megropogtatja, öleli. Felderül fáradt arca: — Jó színed van, fiam! Vacsora után magatermelte vinkót hoz, kicsit még beszélgetnek. Az asszony főzi a holnapi ebédet. Csendesen beszél, az asztalt simogatja tenyerével. — Haj!... Kidolgozták máma is magunkat! Mondhatom neked, ilyet még sose csináltam. A kortyogói új haszonbérletbe kukoricát vetettünk, szépen kelt, de — hogy mi lett veié!? Nahát! — Kimentünk, hogy megkapáljuk ... A múltkor nagy esők voltak, mesélték, akik arrafelé jártak — hát alig találom a földet. Elöntötte a vadrepce ... Ez volna? ... Ez? Sajnos. Néztük a gazbafordult sárga táblát elkeseredve, tanácstalanul. — Mondom anyádnak: — Ha ... kiszántanám? ... Igen..., de mikorra kel a másik? — Bontogatom a repcét, egymásfél araszos satnya kis kukoricák, de meg van mind sorjára. Nem állhattunk neki kapával, térden jóval felül ért a repce, gyomlálni kezdtük előbb ... Öllel hordtam eleinte. de nem győztem, leraktuk sorba mikor anyád hazajött, beálltam kocsival, arra hánytam föl. Jópárszor fordulni kellett, mire klhordtam mindet. Tölt, isznak. Sötét szeme elúszik a felemelt pohár színén, magasra viszi: fény elé, s aztán kikortyolja a maradékot. — Iszol?... Igyál még. Aztán sutty! Alvás, kelnünk kell ahonnal. Fele megmaradt a repcének, holnap nekiugru'nk
