Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-15 / 63. szám
ityuí&Écíd&í'f toifiÚJePjeejz. N APLO ^IjifllUIIIIIIHIHHlHUuniimiiiiiiHiiifiiiiiuiHiimiii....,..,, Egy hét múlva, március 22-én nyílik meg a váci Madách Imre Művelődési Házban a Tanácsköztársaság dokumentumaiból rendezett kiállítás. A kiállítást a helyi Vak Bottyán Múzeum és a művelődést ház közösen rendezi. * Vácegresen ma, vasárnap délután hat órakor szövetkezeti napot rendeznek. Ez alkalommal Kókai Jánosné ország- gyűlési képviselő mond beszédet. A szövetkezeti nap kulturális érdekessége, hogy azon fellép a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége által patronált maglódi népi együttes is. * Kilencedikén, amint előre jeleztük, baráti beszélgetésre gyűltek össze a Pest megyei Hírlap kultúrtermében az Űj Termés munkatársai. A mintegy három órán át folyó kötetlen beszélgetés közben elhatározták a részvevők. hogy legközelebbi találkozásuk időpontját április 6- ra , teszik, amikor is Rossi Károly (Cegléd) értékeli az Üj Termés márciusban megjelent számait. * Szavalóverseny... nagy örömmel hallottuk a hírt, hogy a váci járási KISZ- bizottság a Tanácsköztársaság emlékére szavalóversenyt rendez, és ezzel fiataljaink előtt ismét népszerűvé teszi ezt a — valljuk be — ma már kissé elhanyagolt, méghozzá méltatlanul elhanyagolt művészeti ágat. A verseny feltételei között szerepel, hogy a választott vers lehetőleg a mai élettel foglalkozzék, írója magyar. szovjet, népi demokratikus vagy más nemzet fia. de haladó szellemű legyen. Természetesen a forradalmi múlttal foglalkozó költemények is helyet kapnak a versenyben. A szavalóversenyt március 15 és április 15 között rendezik meg a váci művelődési házban. * És még egy váci kezdeményezésről adhatunk hírt, de ez már nemcsak a váci járás lakóit érinti: a ORDAS IVAN: HATÓSÁGI SZEMÉLY Kiváncsi kiskutya (Rötzer Henrik felvétele) Kati ugyan nem Lonci, de nem haragszik a szóért és nem vág komor ábrázatot, mint az őrszobáról néhá- nyan, ha így szólítják őket. Odakint nagyot szippant az ilyenkor aránylag még nem füstös levegőből, és nekivág a városnak. Végig kell talpalni az egész utcát, csak a végén kap autóbuszt, ami majd elviszi a Keletihez. Jó félóra utazás a vezető mellett, ezeket az utazásokat mindennél jobban élvezi. Valamikor odahaza álmodozó szemmel bámult az országúton száguldó autók, autóbuszok után és legtöbbször csak akkor rezzent meg, ha az apja vagy a bátyja ráreccsent : — Ne tátsd a szád! Mit bámulsz? Ilyenkor összeszedte magát és kettőzött erővel kapált tovább, vagy vezette a lovat, ha történetesen éppen vetettek. Négy és fél hold földjük volt a laposban, közvetlenül az út, a forgalom mellett. Soha nem gondolta, hogy valamikor még ilyen büszke autóbuszra szállhat, egyenesen a vezető mellé és méghozzá ingyen. Huszonöt éves volt már, második esztendeje rendőr, amikor végre úgy-ahogy beletörődött a saját jelentőségének gondolatába. A bátyja elesett negyvenötben, az apja meg tavaly belépett a szövetkezetbe — a maga gazdája lett, ahogy mondta —, de Tóth Katalin, a rendőrlány csali nagysokára értette meg, hogy ő már nemcsak „Kati lelkem”, vagy éppen „Kati, az anyádistenitl”, hanem Tóth Katalin, rendőrtizedes, hatósági személy. Az áitala ismert hatósági személyek közé ‘-"‘íégéliSszÖr is Péter bácsi tartózott, az otthoni mezőőr. Aztán a jegyző úr, meg később, a városban úgy mindenki, aki valamilyen egyenruhát. viselt. Most tehát ő is. — A tanfolyamon a főhadnagy elvtárs ezerszer elmondta — mosolyodik el magában —, de azért tulajdonképpen most sem tudom. Szégyenkezik, de hogy ha nagyon megszorítanák, máig sem tudná szabatosan meghatározni a hatósági személy fogalmát. Pedig ez akkor vizsgakérdés volt. — De csinos ember is az a főhadnagy! — üti félre a kellemetlen gondolatot és emlékezetében felrémlik a tanosz.. Prüszkölve élvezi a hideg vizet... (Takács Zoltán illusztrációja) tály parancsnokának szálas alakja. Egyszer táncolt is vele, novemberben, a rendőrbálon. A Keleti előtt kászálódik ki a buszból. Tiszteleg a vezetőnek, és már messziről neveti a Horváth Julist, aki a tér közepén unottan, lassú mozdulatokkal dirigálja a forgalmat. — Nincs benne élet! Ami őt illeti, egyetlen beosztás sem akad, amit jobban kedvelne, mint itt, a téren irányítani a vilamosok, gépkocsik, motorkerékpárok szűnni nem akaró áradatát. Fellép a kockás oldalú dobogóra, megigazítja a fehér forgalmista^ kézelőket, és büszke mosollyal szabad utat nyit egy csörömpölő 67-es villamosnak. A vezető nevet, az utasok mosolyognak, ilyenkor mintha az egész rohanó város egy fokkal vidámabban vonulna el az ő dobogója előtt. Villamosok jönnek, autók dudálnak, motor- kerékpárok recsegnek, három kerékpáros valóságos harangjátékot csenget, mire végre kegyesen átengedi őket. Kis szándékosság is bujkál benne. Néha percéket vár, amíg összezsúfolódik annyi jármű, hogy amikor megindulnak, valóságos kis karaván zúg, csilingel el előtte. Ennyi motornak súlya, ereje van. Ennyi gépet irányítani hatalom külön-külön is, hát még mennyire hatalom együtt valamennyit. Csak a kezét kell felemelni, és a fékek csikorognak, mind a hárman, készre vágjuk estére!... Sokára felel a fiú. Kelletlenül ... — Jó... Majd meglátom. Aludjunk. Apja kintről jön, mosdásra készülődik. — Muszáj fiam sietni a kukoricával, elszívja a gaz • ■ • Nem lesz termés. Idáig a vauból éltünk, igaz. megdolgoztunk érte. te nem ismerted azt, hogy ez nincs, az nincs... Mindig volt! Ezt nem adják ingyen... — Igaz ... meglehet — gondolja a fiú —, de ikizötyöc/ni olyan irdatlan messzire! Aztán egész nap hajts! Beeszi a piszok a kézbe magát... Két napra hazajön az ember, s agyondolgoztatják... — így tudtuk küldeni a múlt héten a négyszáz forintot... Mire 'kellett olyan sürgősen? — E-eegen... a négyszáz ... forint?... Kellett. Mit mond:jak? — zsibong benne... Ivás az Aranykorsóban a művezetővel és a srácokkal? Most én voltam a soros ... Pénz az... Zálogba nem fogadta el a becsüs a nagy kabátot: .kopott”. A kis, nyiszlett öregember leszakította a papírt róla — amikor vitte, gondosan becsomagolta otthon, ne lássák mi az — .......Nem kell!!’1 „Adjon é rte valamit!” ..Kopott”... Azután új cipő hatszázért. Most is van kétszáz forint tartozása. Es.. .Uszodás Jutka ... két, kicsi pamacsvarkocsa, harapós szája, tejsima, fehér combjai... tövéhez teremtődött a csöppke lila trikó. Kékpántos lágy laticelpapucsát limbálja ujjain, homlokán, halántékán gyöngyök oszlanak le, kacag s pi- hegve kérdi: „A papucsot... megúsztassuk ... Kófic ...?” — A lakbért felemelték a háziak, azt mondták, mérnök is kérte a szobát, ennyi és eny- nyiért tudják csak kiadni ezután ... Meg vettem új cipőt —• lelkesedve mondja, gyűlöletesen szereti apja a célszerű, praktikus dolgokat — kicsit drága, de évekig jó lesz, jó erős, tartós. Szinte kezében érzi a nyújtott orrú, olaszos, vékonytalpú cipőt... Milyen könnyű! — Kivágnának vele, ha meglátnák — gondolja. ★ Feküdt a napillatú, takácsvászon lepedőn, összepúpozott dunnák, virágos paplanok előtt; fiég a takaró is. A másik oldalon ölnyi ablak, utcára nyíló, sárgakeretes, a villanykaró lámpája festi egyszínűre. Kic-koc — ág moccan az ablak felső karikájához. A jázminbokrot birizgálja a setéiből kelő, gallysimogató szél. Nézi kemény testtel, agya tiszta; nézi a gunnyasztó világot: a cinkfényű, halvány csillagokat. Átellenben kék, olajos ablakszemek pislákolva nak a kerítéslécek felé. — ... Melyik nyár is volt — Hová mentek, gyerkőcök? — Lepkét fogni!... Fenn ff töltésről messze ellátni: szürke meg fehér tornyok, a nyárbaborult késő délutáni utcákon egyre több ember, olyik virágot visz... Még jó meleg van. A töltés végtelen szalag, befúródik a lila fák közé, zöldjét néhol fekete sávok keresztezik: a városba vivő utak. Az ártér fűzerdőit nyárfaligetek váltják, nem látszik, de ott él a folyó. — Leiele .. .lemegyünk, de.... leiele... Ének is meg nem is. Olyan magukszerkesztette dallam... Egy kar, egy derék, egy kar, egy derék; így sétáltak le a töltésen, aprózva, eggyéváltan. Nézi az előrefutó lányt. Fénylő, sörény haja repdes. Vad. Formás. — Jujj... add csak ff hálót! Telnek lepkével a naftalinos dobozok; sötétkék folyik fel az égre, jobban csillog a lány pillái alól kék szeme. Égre döfő- dő, fehérbársony levelű nyárfa' tövén álltak, távol viz csilla- gól: a zöldár maradéka. Bok- ro'k szaladnak kígyózva, kisült, gutaiitött fák szórnak gilisztavékony sodrott leveleket a vízbe marékszámra, hogy ússzanak. el. — Ősszel elmegyek... Középiskolába ... mindig ... mindig visszajövök. Sután szorítja a lány csuk- lócskáit, arcuk összeér. Hazafordulnak... ... Válla alá dömöcköli a párnát, sóhajtva befelé fordul. A csöndes sötétségbe suttogja, ejtegeti a szavakat: — Kiskedveske ... kedves ... Kiskedves . . , Kis . . . kedves ... Akárha szépszál, ringó pallón járna — hogy végére ér, megnyugszik csendesen. ★ — Akkor se megyek! — kiabálja a fiú. Apja. fent ül a kocsin, anyja vizeskannát tesz ff derékba, tiszta vászonnal szorította be fedőjét. Csendesen szól az ember: — Rajtunk segítsz... — Földbe’ nem dolgozom!... Fáradt... Álmos vagyok különben is! Az asszony ijedten nézi vitájukat, nem mer szólni, álldogál, fogja a lőcsöt. — Ülj föl! — szól rá keményen az ember — nem érünk mink rá, mint a fiatalúr! Aztán nézi a napot, hogy átbukik a kémény tövénél a háztető felett. — Gyere, gyerek! — emeli fel a hangját. — Ne hozz ki a odromból! — Megmondtam, nem megyek! Megfizetem a napszámot! Fogadjanak egy valakit, $ 'n*’, akkor elindulnak, de aki dolgozik helyettem... $ egyik sem indul előbb, mindFelugrik az ember. | egyik megvárja, amíg Tóth Suhintás. Éleset szittyán a | ® rendűi tizedes insokgörcsű szíjostor, körűiteké- ^ ,1 rne oztat'1'k. Ugyanaz a rözik a fiú fején, hegye véres, ^ Tóth Katalin, aki féltucat bolyhos csíkot hagy az arcán. ^ esztendeje még kerekre nyílt, — Miből fizetnél? Nesze! ..A aImodozó szemmel bámult az Te piszokfajzat!... Nesze!... $ országúton felbukkanó és el- Nesze! | suhanó gépek porfelhője Az asszony rángatja a csap- ^ után. Ugyanaz a leány most kodó karját de nem bír vele. \ egyenruhát visel, ott áll Bu— Jujj!... Énmáriám, ne ^dapest, a főváros legközepén üsd! Jaj, jaj! ^és egyetlen intéssel sokszorta az J amennyit kiabál $ előtt látott. szamo- § odahaza fél délre* 'közé, leszökkennek ülésre, már az utcáról vissza: N . — Megállj, estére száma- ^ / 'al osan visszakacsinf lünk! ^ egy TEFU-autó vezetőjére, de Hengergő, szürke, kerékűzte ^ az^rt a kis ujjával megfenye- pordunnák kerekednek a kocsi | mar csak a tekintély mögül, nézi a fiú ijedten, eler- S okából Is. Végtére egy for- nyedve. § galom irányító rendőrtizedesAztán belöki a nagykaput, a | "®k "em lehet csak úgy tré- támasztóvasat lomhán a helyé- $ ífkat. odaklaltozm. Buszkén ^ belenez a szembesütő napba, ^ felmosolyog Baross Gábor | komolykodó szobrára, telere akasztja. Fütty hasít át « szomszédból, ® , , . ... . S szívja mellét levegővel, min megindul a ház fele. Az eresz S ___________„ ... .. b ele-belekap a dallamba, míg alá, a vadbab levelei közt zsong- mint az , - ~ «| den porcikája megfeszül, idegdrotszalakra futtatott i száIai bizseregnekj ver a s nak Igerlj több ez, nap, aranycsipkét terít ff dön- § egész tavasZ; tBW) m<§g gölt fekete földre. | tanosztályvezető főhadnagy Bezárja a kiskaput is. Dobál- ^ táncos jókedvénél is: ez a haja a kulcsot, s 'közben arra gon- ^ talom és Tóth Katalin... dől, hogy vajon összegyűrő- ^ most már biztos és senki nem dött-e szürke nyakkendője a ^ merné csomagban. | Katalin — hatóság. tagadni, hogy Tóth Váci Fotóklub május elsejétől 17- ig rendezi meg évi fotókiállítását. A rendezőség célul tűzte ki, hogy ezen a kiállításon elsősorban a Dunakanyar vidéke fotósainak műveit szerepelteti. A kiállítás egyben mércéje lesz annak is, hogy milyen művészi erők rejteznek ezen a vidéken. A kiállításon részt yenni szándékosoknak néhány udnivaló: Be" küldhető bármiyen tárgyú művészi fénykép, amelyik még váci kiállításon nem ;zerepelt, legyen íz fekete-fehér, /agy színes foto, ikár színes diapozitív. A beküldé- i határidő ápri- | is elseje. * A TIT nagykő-: •ősi szervezete! >pera film-előadás- ! orozatot rendez i nárcius 22-től a i lagykörösi Pető-; i Moziban. A va-: árnap délelőtti ! lóadások sorát a : ferdi című film : lyitja meg, majd : Traviata, a Hal- : latatlan melódiák : inni film követ- cezik. végül, áp- ilis 12-én a Hoff- nann meséi című ilm zárja le a orozatol. sssssssssssssssssssssssss. A ház jgen nagy. Nagy, szürke és barátságban, mint az egész környék. A külváros utolsó épületei sáz lépéssel odébb állnak. . ház magányosan emelkedik faláig nyúló buckás, tör- lelékes rét, a „grund” fölé. égy oldalának ablakszemei négy világtáj felé néznek, zaz helyesebben: az egyik >r a vasúti töltés felé; a lásik egy vegyigyár sárga erítését mustrálja, a har- ladik pedig még olvasniva- >t is ad, a városszéli utolsó íz tűzfalán hatalmas beik hirdetik, hogy „PALMA ÁROK”. A negyedik sor iár a fő front, a drága két- obás lakások frontja. Tóth Kati a „PALMA SA- OK” felé néző oldalon la- k, egész lehetetlenül kicsi »bábán. A szobának leg- bb előnye, hogy ablaka is in és egy parányi előszoba rtozik hozzá. Legfőbb hát- .nya, hogy társbérlet, és a rsbérlő egy részeges szabó, cinek néhány hónapja halt eg a felesége. Azóta vagy ítszer bekopogtatott Kati- »z, sőt egyszer be is nyomta ; ajtót, és valószínűleg csak rendőrruha tekintélye okoz- , hogy komolyabb galiba :m származott a dologból. Tóth Katalin ugyanis rend- . Rendőrtizedes. A zubbony, derékszíj, meg : ing most a szék hátán lóg. ati szoknyában, csizmásán 1 a mosdó előtt, és két kéz- 1 locsolja magára a vízét. :éles csípőjű, erős paraszt- ny, nem olyan nyápic, sá- idt, mint sok pesti fehér- ;eléd. Prüszkölve. élvezi a deg vizet, még locsol egy irabig, aztán szapora kéz- ű megtörülközik. Felveszi : ingetrzüBboró t. Ránt egyet derékszíjon és megigazítja dalán a pisztolytáskát. Ez i egyetlen darab, ami még líndig idegen kissé. Külön- en teljesen úgy viseli az Syenruhát, magától értető- öen, mint valami városi dá- rn a kosztümöt. Csizmás lába végigkopog a úyosón. Lemegy a szűk lép- sőn, amelyét a hasznot va- ászó tervezés valamikor gy szorított össze, hogy most kanyarok között egy ska- úyaszerű felvonó is jár: — a jár. Ritkán jár, az bizo- yos, Kati odaköszön a gör- elábú házmesternek, vissza- íosolyog egy hangra, ami a ‘pcsőház félhomályából a özkeletű szóval üdvözli az gyenruhát: — Jó reggelt, Lonci néni!
