Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-14 / 62. szám

1959. MÁRCIUS 14. SZOMBAT ff EGYti 'Cirlap Egy tänyäi ifjúsági dkpszervezet fidtdlidi között Tíz évvel ezelőtt, 1949 tava­szán én magam is alapító tag­ja voltam a törtei-ludaspusztai ifjúsági alapszervezetnek. Ké­sőbb vidékre kerültem, s meg kellett válnom tőlük. A napok­ban meglátogattam a puszta fiatalságát. Tapasztalataim örömmel és megelégedéssel töl­tenek el. Tanulságos élmé­nyeimből a következőket je­gyeztem fel: A fiatalok elmondták, hogy az ifjúsági szervezet 1949-től kezdve, kivéve az 1956-os el­lenforradalom okozta párhóna­pos megszakítást, működik. Az alapító tagok nagy része már az idősebbek közé sorolja ma­gát, de ma is aktív látogatója az ifjúsági szervezet rendezvé­nyeinek és más módon is tá­mogatják a fiatalokat. Érdeklődtem részletesebben is az eredmények felől. El­mondták, hogy legnagyobb eredményük az, amit a puszta fiataljainak nevelésében, a fegyelem kibontakoztatásában sike­rült elérniük. Szinte teljesen megszűntek a valamikor kikerülhetetlennek tartott verekedések, a nagy­pénzzel játszott kártyacsaták. Eredmény továbbá, hogy a KISZ fiataljai a különböző rendezvényeken sokoldalúan nevelik s egyben szórakoztat­ják is a puszta és környéke ifjúságát és az idősebb embe­reket is. Látogatásomkor is kedves kultúrműsornak és táncmulat­ságnak voltam részvevője. E rendezvényekkel kapcsolatban Kovács Ferenoné fiatal tanyai pedagógust és Varga Sándor KISZ-titkárt kerestem fel. Kérdéseimre készségesen ad­tak felvilágosítást. Elmondot­ták, hogy az alapszervezet fiataljai — a ma még szerve­zeten kívülálló fiatalokkal együtt — igen rövid Idő, mind­össze három hét alatt tanulták be a műsort és annak kereté­ben e.gy több számból álló, kombinált népi táncot. A sze­replők Wind . para^líiatákik., akik szinte kivétel nélkül pon­tosan megjelentek a próbákon és örömmel készülődtek, hogy jó szereplésükkel szórakoztas­sák majd a „tanyavilág” dol­gozó lakosságát. Az előadás részvevőinek megelégedett hangulata mutatta; a kitűzött célt el is érték. Felvilágosítóím terveikről szólva elmondották, hogy az ifjúsági szervezet előtt további nagy feladatok állnak. Már­cius 21-én, a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján a KISZ tánccsoportja fellép Tör­tei község központi ünnepsé­gén. Céljuk, hogy a ma még kívülálló dolgozó parasztfiata­lok legjobbjait már a közel­jövőben beszervezzék a KISZ soraiba. További kultúrelőadá- sckat, a fiatalokat és az Idő­sebbeket egyaránt érdeklő po­litikai vitákat, ismeretterjesztő előadásokat, a nyári idényben sportrendezvényeket tervez­nek. A fiatalokat arra nevelik, hogy megértsék és családjuk körében is népszerűsítsék a szocialista nagyüzemek, a ter­melőszövetkezeti mozgalom gondolatát. Éjfélre járt az idő, amikor búcsúztunk, de a fiatalok, szá­mos idősebb dolgozóval együtt, még vígan járták a táncot. Én pedig azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy ott, ahol annyi kezdeményezés, önbizalom és lelkesedés van, nem lehet vitás egy pilla­natig sem nagyszerű ter­veik megvalósítása és egy eredményekben gazdag újabb tíz esztendő meg­alapozása. Ha megyénk jelentős számú tanyai fiatalja felfigyel a tör­tei -luciaspuszita-j KISZ-fiatalok lelkes munkájára és azt kö­veti, fellendül és tartalma­sabbá válik majd az ifjúsági mozgalom. Somodi István levelező Egy millió gyeptéglát •szállítunk Ausztriába A fővárosi tanács Kertgon­dozó Vállalata a múlt évben 100 000 gyeptéglát szállított Ausztriába. Az osztrák cégek eddig a tavalyinak tízszeresére, egymillió gyeptéglára kötöttek előzetes szerződést, s az érdek­lődés továbbra is nagy. A 2—2.5 centiméter vastag gyep- kockákatt s házikertek létesíté­sénél, parkosításoknál használ­ják fel. A Kertészeti és Szőlé­szeti Főiskolán újaibb műgyep előállításával is foglalkoznak. TÉL ÉS TAVASZ Műszaki tanácsadást vállaltak a köz épülettervező Vállalat fiatal mérnökei a Pest megyei tsz-épitkezéseknél Csütörtök reggel havazásra ébredtek a budakeszi Dózsa Tsz tagjai is. Mint a képen is látható, melegházukat hótakaró borította A Középülettervező Válla­lat fiatal építészmérnökei le­vélben közölték a Termelőszö­vetkezeti Tanáccsal; a Pest megyében most alakuló ter­melőszövetkezetek építkezései­nél vállalják • a műszaki ta­nácsadást, hogy segítsék a kö­zös gazdaságok gyors és jó be­rendezkedését. Kérik levelük­ben. közöljék, mely szövetke­zeteknek van szüksége segít­ségükre, hogy megbeszélhessék velük a tennivalókat. Skoda Lajos igazgató kísérő levelében értesítette a taná­csot, hogy a fiatal mérnökök kezdeményezését a vállalat ve­zetősége a legmesszebbmenően támogatja és közreműködésü­ket a tsz-építkezéseknél külö­nösen fontos munkának te­kinti. 1960-tól évente félmillió íenyészcsibét ad köztenyésztésre a gödöllői baromíinemesítö telep A Gödöllői KisáHattenyésztő Kutató Intézet baa-omftaeme- sítő telepén már a múlt ősszel 150 termelőszövetkezettel tart kapcsolatot a gödöllői Agrártudományi Egyetem A gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem tanszékei 150 termelőszövetkezetnek nyúj­tanak szakmai segítséget. Az üzemszervezési tanszék har­minc termelőszövetkezetben könnyíti meg az üzemszerve­zés, az üzemágak arányosí­tásának munkáját. A nö­vénytermelési és a földmű­velési taw-úk. v pj-vea. -Isz-t, 14 kg kukorica = 250 kg kukorica! iXiites semmi tévedés, mert ha hibrid kukoricát vet, holdanként 20 százalékos terméstöbbletet ér el! Az eddigi 12—13 mázsás országos átlagtermés helyett hibrid kukorica vetőmaggal országos átlagban 15 mázsára számíthatunk. Egy holdra 14 kg hibrid kukorica vetőmag szükséges, amelyet a helyi földművesszövetkezeten keresztül mégegyszer annyi szokvány kukoricáért szerezhet be! 3Most számulJón velünk tovább: A holdankénti 250 kg többlettermést számítva két holdon terem annyi többlet­kukorica, amennyi egy sertés meghizlalásához elegendő! Ha meggyőzték a számítások, keresse fel a földművesszövetkezetet és igényeljen hibrid kukorice vetőmagol! patronál, az agrártudományi tanszék pedig az ország kü­lönböző részein kilenc tsz- ben a táj termesztés problé­máival foglalkozik. Az egyetem oktatói és utolsóéves hallgatói jelentős részt vállaltak a most ala­kult termelőszövetkezetek és szocialista községek munká­jának,. m^sftzerye^söbffl is. Valkó. Dany és Zsámbok községekben, ahol most lép­tek a közös gazdálkodás út­jára, ötven oktató és 140 utolsóéves hallgató segített a tervek elkészítésénél, az üzemszervezési feladatok megoldásánál. Ezenkívül tíz oktató és húsz hallgató a Veszprém környéki termelő- szövetkezetekben nyújt szak­mai segítséget. Hamarosan újabb 12 tagú csoport indul útnak. megkezdték a korszerű nagy­üzem kialakítását; egy siertés- üazíatót átalakítottak tojóház- nak, s egy másik sertésástállót is átépítenek. Ugyanakkor egy hatalmas, hatezer tojótyúk be­fogadására alkalmas típusüzem tervezését kezdték meg, s előreláthatólag az idén meg­építik. A nemesítő telepen 28 éve foglalkoznak a legjobb ma­gyar baromfifajták kitenyész­tésével. A kiváló minőségű, bamaihéjú tojást adó magyar- sárga fajtát főként a Dunán­túlra, a fehér fajtát pedig az erdős, homokos vidékekre, a magyar kendermagcs fajtát pedig az erdős, hegyes, raga­dozóktól leginkább veszslvezte- tett észak] megyék számára ajánlják.’ A tavaíyí háromezres törésállományt a telep most 17 000-re növelte. Ebből 10 000 nemesített magyar fajta. A tervek szerint az idén hatszor annyi csibét keltetnek, mint az elmúlt esztendő'bsn, s 1960-tól, amikor az üzem már teljes ka­pacitással dolgozik, évente leg­alább félmillió nemesített fajta csibét ad a telep a köztenyész­tésben levő állományok fel­javítására. illetve kicserélésére. A kinti hó azonban nem akadályozta meg a melegház­ban a tavaszi munkákat. Kéri Ferencné, Erdős Ferencné és Bagoly Zsigmondnc szorgalmasan kapálta a 16 ezer tő salátát, amelyet húsvétra a főváros piacaira küldenek Nem árihatott a hó a már lassan piacképes karalábénak és reteknek, sőt az üzletekbe kerülő több száz — csere­pekben hajtatott — virágnak sem. Vincze András kertész irányításával ügyes asszonykezek szállításra készítik elő a muskátlikat (Csekő felv.) Dcpp — Hol laknak Kovácsék? A gyerek, akihez a kérdést intézem, a bolt előtt ácsorog, s egyik kezében egy frissen vá­sárolt kockás irkát, a másik­ban pedig néhány szem húsvéti tojáscuíkorkát szorongat. Azt számlálgatja éppen, majd amint elkészül vele, a legpiro­sabb színűt bekapja, csak az­után feleli: — Ott, ni, a majorban, szél­ről az első ajtó! Elindulok a jelzett irányba, s pár házzal odébb már magam ts látom a majornak nevezett egyetlen hosszú épületet, amelyről rögtön megállapítom, hogy egykori cselédház, a volt urasági major utolsó maradvá­nya. Az épület előtt deszkából és téglatörmelékből tákolt ba­romfi- meg sertésólak sorakoz­nak, s csaknem mindegyik vé­géhez egy dühösen csaholó puli vagy kuvasz van láncolva. Kovácsék — akiket megláto­gatni készülök — a péteri Rá­kóczi Tsz tagjai, s azért igyek­szem hozzájuk, hogy megírjam: hogyan ‘Hírek, miként boldo­gulnak? Bevallom, a hajdani cselédház megpillantása nem túlságosan lelkesít. No. mind­egy — gondolom — a látszat néha csal, s ezzel bekopogta­tok. — Tessék! — hangzik bent- röl egy női hang. — Kovács­áé — mondja, miután köszö­nök és bemutatkozom. ösztö­nös motav’attai nyúl kötényé­hez. az egyik széket letörli, hellyel kínál. — Az uram az istállóban van — mondja —, mert tehenész, aztán, hagy most van elles ideje, hát egész nap ott tartóz­kodik. De jön az mindjárt, ilyenkor szokott ebédelni. Alig mondja el ezt, kintről máris lábdobogás hallatszik, jön a házigazda. Kovács József pirosképű, rövidre vágott baju­sza, középkorú ember. Kicsit meglepődve tekint körül és csak akkor enged fel, amikor mondom neki, hogy mi járat­ban vagyok. Míg kezet mos, tit­kon szemügyre veszem a la­kást. A szoba egyszerű, tiszta. A fala hófehér, a bútorzat — mint a legtöbb falusi házban — ágy, asztal, kanapé, komát, meg székek. Kovácsáé barna- képű, 35—36 év körüli asszony. Miközben a tűzhelyen gőzölgő töltöttkáposztát a tányérokba szedi, minduntalan rászól a gyerekekre:: — Józsika, nem szabad! Mi­siké gyere onnan! Jaj, csak már szép idő lenne, hogy me­hetnének ki a szabadba — só­hajtja fejkendőjét igazgatva. — Két családjuk van? — Dehogy — mosolyog sze­mérmesen —, négy. — Majd kicsit büszkén hozzáteszi: — ran egy 18 éves fiam is! Piros­ka lányom még is’tolába jár Hetedikes. Nekik jó soruk va ­— folytatja akaratlanul is. — Engem nyolcéves koromban már libapásztorrak. kilenc­éves koromban pedig rendes cselédnek állított az apám. Mu­száj volt mennem, mert hét gyerek közül én voltam a leg­idősebb, s kellett a családnak az a kevés is, amit a gazdám fi­zetett. Sose felejtem el: életem első télikabátját 13 éves ko­romban vettük a saját kerese­temből. De tőlení nem kérdez­te anyám — mint én Piritől ősszel az Úttörő Áruházban —, hogy „válassz, melyik kabát tetszik jobban”. Azt néztük csa\k akkor, melyik a legol­csóbb. — Miért mentek vásárolni az Úttörőbe? kérdem, hisz’ Manor mindössze négy kilo­méterre van. Bizonyára ott is akad választék bőven? — így döntött a család — mondja a gazda. — Meg az­tán — folytatja —, nagy bevá­sárlást csináltunk, csak a gyerekekre több mint tízezer forintot költöttünk! Magunkat is beleértve, két esztendőre felöltöztettük a családot! Ezenkívül szoba­kályhát, ágyhuzatot vásá­roltunk. — Miből tellett ennyi min­denre? — A részesedésből. A Rá­kócziban ' tavaly 54,48 forint volt egy munkaegység érté­ke. Nekem például 496 mun­kaegység után több mint 30 ezer forint értékű részesedés jutott. Ehhez járult még az egy hold háztáji földön ter­mett ?5 mázsa kukorica, az­tán a süldők ts az aprójó­szágok. Szép nagy hízót vágtam a télen, van még két hasas, meg egy hízónak való süldőm. Hallgatom Kovács József tehenész szavait, amelyek­ből nem érződik semmi di­csekvés, noha dr. Virág Zsig- mond nagyságos ügyvéd úr egykori kommendes cseléd­jének erre is meglenne min­den joga, hiszen ha egyéb nem történt volna, csak a megalázó szolgasors megszű­nése, akkor is hatalmas a változás életében. Ám ennél több, sokkal több történt, ha­bár még mindössze egy esz­tendeje tagja a Rákóczi Tsz- nek. Az asszony a család további terveiről beszél: — Eddig csak néha segí­tettem az uramnak a jószág körül, de most már munka­könyves vagyok, én fejem a teheneket. Kiszámoltuk, ha az idén is annyi részesedés jut, mint tavaly, s a háztáji jószágokhoz is szerencsénk lesz. akkor vehetünk egy sze­rény családi házat. Igaz, már tavaly is vásárol­hattunk volna Gyomron, de szeretnénk Péteriben lakni. Jó a szövetkezet, megtaláljuk benne számításunkat. — Nem adok neki egy évet — áll fel bicskáját törülgetve a gazda — s ezt a rozzant cse­lédházat szövetkezeti istál­lóvá alakítjuk át! Azzal veszi a kabátját. s csak úgy hevenyészve a vál­lára teríti. Indul ki a tehe­nekhez. mert — mint mohája — a Violnál máma aligha­nem szaporúság les- .. Ari Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom