Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-11 / 59. szám
Vasárnap mintegy hatszáz főnyi közönség részvételével nagyszabású ünnepségei rendeztek a nemzetközi nőnap és a magyar—szovjet barátsági hónap alkalmából T4- piószentmártonban. Az ünnepségen a községet patronáló Budapesti Csokoládégyár is képviseltette magát, valamint az egyik szovjet alakulat népes küldöttsége és húsz tagú fúvószenekara. Szilárd József elvtárs ünnepi beszéde után kétórás gazdag, változatos műsor következett, amelyen fellépett « művelődési ház népi együttese, a szovjet zenekar, az általános iskola úttörői, valamint a vendégségbe érkezett tápíószecsői öregasszonyok kara. A vendégek a késő esti órákig együtt maradtak szívélyes vendéglátóikkal. Szívélyes találkozó MIRŐL ÍRNAK LEVELEZŐINK ? Az 1956-os ellenforradalmi napokat azt hiszem, egyetlen ember sem tudja 'elfelejteni. Rettenetes világ volt nálunk is, a becsületes embereik a lefüggönyözött szoba mélyén ültek s aggódva hallgatták a rádiót, amely mind vadabb hangot ütött meg. Fájt az a sok rágalom, amit ránk, kommunistákra és szovjet elvtársainkra szórtak. De egy nap megfordult a kocka. S most, a magyar—szovjet barátsági hónap alkalmával a legmélyebb hálával gondolok azokra a bátor harcosokra, akik másodszor is kezünkbe adták a szabadsiígot — írja szép levelében Szováti Ferencné, a Budakeszi MSZMP-szervezet titkára. Biró Gábor Uj tavasz Ápor- kán címmel írja levelét. SzázGYONIESTÉK Szereli a szépet Gyón község lakossága. A fiatalok a földmű vessző vetkezet kuitűrcsoporíjában minden héten rendszeresen próbáinak. tizenegy család, közel hatszáz hold földdel belépett a tsz-be, s ezzel a község termelőszövetkezeti falu lett. Az újonnan belépett tagok nagy része a már működő Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe kérte felvételét, míg 44 csalód új szövetkezetét alakított, Aranykalász néven. Sinkó István Kartalról először ír levelet. Megírta, nem múlik el nap, hogy a Pest megyei Hírlapot ne olvasná. Tudja, hogy a lapot levelezőgárdája hűségesen értesíti minden eseményről. Ezt szeretné tenni ő is, hogy ilyen módon is segítse községe és a megye fejlődését. Köszönjük ebbeli szándékát, szívesen fogadunk minden jószándékú embert levelezőink táborába. Reméljük, hasznos tudósításai révén gyakran találkozunk majd nevével lapunk hasábjain. Baj van a (üomonyi tejjel, tudjuk meg Cserny Magda tudósítónktól. Ugyanis egy új rendelkezés értelmében a községben nem az ott begyűjtött tejet árusítják szabad forgalomban, hanem a rendes, általános fogyasztási tejet mérik ki. Ennek minősége éppen olyan jó, mint az edd'igi volt, viszont sokan mégis idegenkednek tőle, nehezen szokják meg az újat. Ezt használták ki aztán az „élelmesek”, akik egyszeriben a háznál mért tej árát alaposan megemelték. Akad, aki nem restell négy forintot is kérni literjéért. Van, aki csak nevet ezen és azt mondja, úgy kell annak, aki veszi. Miért nem vásárolják az ugyanolyan jó minőségű bolti tejet? Ez igaz. Hiba, ha ideA kullúrotthonban a községi énekkar tagjai, férfiak, nők készülnek a március 15-1 fellépésre Hajnal László tanár vezetésével. j (Csekő felv.) Fiatalkorú ..hűnözők^között Tizennégy-tizenhét éves fiúk és lányok ácsorognak a folyosón. Kezükben agyonragyűrt papírlapot szorongatnak, amit nem tudni, már hányszor olvashattak izgalommal s félelemmel, pedig igen rövid és szűkszavú a szöveg rajta, mindössze ennyi: Idézés bűnügyben. Nyílik az ajtó. Csinos, tiszta és szépen öltözött 14 év körüli lány lép be a terembe, édesapjával együtt. Megszeppenve áll az asztal előtt, dr. Pál Zoltánnal, a fiatalkorúak'ügyészével szemben. Becsületsértés miatt jelentette fel a szomszédasszony. Az ügyész ismerteti vele a vádat. — így történt? — Igen. — Bűnösnek érzed magad? — Nem! A leány szeméből szaporán hullanak a könnyek. Egyre bőbeszédűbben magyaráz: A szomszédok, akik velük egy házban laknak Érdligeten, durva, erőszakos emberek. A két család között már régóta tart a harag. Többször tettlegességre is sor került. Öt magát is bántalmazták. Súlyos testi sértés miatt szülei be is perelték őket. A napokban lesz a tárgyalásuk. Egy veszekedés során történt, hogy a gyerek Is ,.jó odamondogatott” a cí- vódó szomszédasszonynak. Az feljelentést tett ellene. így került ő is ide, az ügyész asztala elé. 99 A leány igazat mond. A tanúvallomások is megerősítik azt, amit elmondott. De ő mégis csak gyermek. Ilyen drasztikus szavakkal nem avatkozhat bele a felnőttek marakodásába. Jelentéktelennek tűnő ügyecske ez és mégis milyen nehéz dönteni, segíteni. Az ügyész végül is határoz: a leány ellen megszünteti az eljárást és beidézi a felnőtteket. Reménytelennek látszó próbálkozás, de hátha sikerül kibékíteni a haragos lakótársakat. A gyermeken csupán ez segítene. Vékony, hosszútermetű, 17 éves szőke fiú idegesen babrál maszatos kezével. Az iskolában rossz tanuló volt. Három évig nevelőintézetben lakott, most özvegy édesanyjával és két testvérével él. A Váci Hajógyárban segédmunkás, havonta 1000 forintot keres, s abból 500-at hazaad. A többit magára költi. Érdeklődési köre csupán a moziig terjed. A szomszédtól — akivel az anyja régóta haragos viszonyban van — egy kádat lopott el. — Nem is igaz — vág közbe —, nem loptam, mert, az a kád nem is az övéké, hanem a régi lakóé volt. Nem is érzi vétségét. Most, ez első esetben a szigorú dorgálás talán többet ér, mint a büntetés. Ha jó közösségbe kerül, becsületes ember válhat belőle. A fiú megkönnyebbülten írja alá a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot. Majd 13—15—16 éves betörök sorakoznak az asztal előtt. Érden a saját iskolájukba törtek be. A 15 éves tüskehajú, csőnadrágos kís „jampi” volt a betörés értelmi szerzője, aki rettenetesen utálja az iskolát, mert minden osztályt kétszer-három- szor kellett járnia — így is csak a harmadikig jutott el. — Csavargó akarsz lenni? — Nem — válaszolta bizonytalanul. — Hát? — Nem tudom. S a gyermekek hátamögött a szülők, az igazi vádlottak, szégyenükén kerülik az ügyész tekintetét, pedig minden szava nekik szól. Mi legyen e gyermekek sorsa? A szülők most kétségbeesve könyörögnek: ne ítéljék el gyermekeiket, többé nem fordul elő hasonló eset. Most már jobban vigyáznak rájuk, többet törődnek velük. Csak még most az egyszer bocsássanak meg nekik... Talán mégsem volí hiábavaló ez a beszélgetés. A szülők lelkiismerete megmozdult. S ha komolyan veszik ígéretüket, sokat tehetnek rossz útra jutott gyermekeik megmentéséért. Most a? pffvszer átmenet, hamarosan rájönnek hogy pontosan olyan jó áru kapak, mint eddig. De a: már baj, hogy egyesek nerr restellik kihasználni a pilla natnyi zavart és azonnal felemelni a tej árát. A nemzetközi nőnapot megünnepelték a gyóriak is. Borsiczky István részletesen megírja, hogy a műsora esten fellépett a földműves szövetkezeti KlSZ-kultúrcso- port is. Nemrég alakultak, dt máris szép sikerre tekinthetnek vissza. A csepeli sport csarnokban megrendezett if júsági találkozón másodiko!- lettek. Célkitűzésük népi táncok bemutatása és a hagyományos gyóni táncok és éne kék feldolgozása. Már szere pelt műsorukon a Gyón leánytánc, s ezt követi rövidé sen a Lakodalmas. A közö: pénzen vett lemezjátszó i: segíti a kultúrcsoport munká ját. amely az új tagok belép- tével színjátszó és énekcsoporttal is bővült. Budakesziről figyelemre méltó levelet ír Végh Géza. Arra hívja fel ; figyelmet, milyen haszno: lenne, ha többet beszélnénk ; gyógynövény-gyűjtésről. Bő le lőhelyül szolgál minden mező erdő, rét és az árokoldal, csal tudatlanságból megyünk e mellettük. Jó lenne, ha illeté kés szerv, amely a begyűjtés végzi, nagyobb propagandá fejtene ki, több plakátot bo csátana ki a gyógynövény gyűjtés érdekében. Amellett hogy segítséget jelentene ez gyógyszeriparnak, a gyűjtők nek, öregeknek, iskolásoknál- is egy kis mellékjövedelme jelentene. Gina Lollobrigida és Jean Marais ! Ä át, J i j A közelmúltban nagyszabású sajtófogadást rendeztek > Berlinben több neves filmszínész tiszteletére. Képünkön ! kelten a megjelentek közül: Gina Lollobrigida és Jean Marais. t Hevesi Gyula: Egy mérnök a IVjem hivatásos író önélet- -1 ’ rajzi könyve az a mű, a szerző neve mégsem ismeretlen előttünk, csupán eddig nem írói, hanem akadémikusi . minőségben“ találkoztunk vele. Négy évtized, forradalmi időkben — ezt az alcímet adta könyvének Hevesi Gyula és megírásának célját így fogalmazta meg előszavában: „Életem útjának tanulságaiból talán jobban megértik egyesek, milyen hallatlan érték a szocializmus, már a puszta levegője is. amibe beleszülettek, vagy belenőttek." Érdekes és mozgalmas élete volt e nagyszerű könyv szerzőjének, s ha semmi mást, csak ezt írja meg, már akkor is remek olvasmány ez a közel félezer oldalas mű. Az írónak választania kellett már ifjú korában: vagy megalkuszik és feladja elveit, vagy szembefordul az egész úri világgal és a szocialista forradalmárok oldalára áll. Ha nem is volt könnyű a döntés, mégis az utóbbi lehetőséget választotta. Ettől kezdve következetes harcosa az eszmének, amelyre életét tette fel. Hevesi Gyula egyik le-goda- adótob hívévé válik annak a mozgalomnak, amely legfőbb célkitűzéséül a párt megalapítását tűzte ki. Bár világosan látja e harc nehézségeit, mégis vállalta. Közben jelentős részt kért magának abból a hatalmas munkából is, amely a Tanácsköztársaság megteremforradalomban Gyakran hallottunk aprói beszélni értelmiségieket az elmúlt esztendőikben, hogy míg a munkásságnak, de a parasztságnak is gazdag haladó hagyományai vannak a kommunista párt munkáját illetően, addig ők — értelmiségiek — ilyen hagyományokkal nem rendelkeznek. Éles cáfolata ez a könyv ennek a felfogásnak. A magyar értelmiségnek is megvannak a maga kommunista hagyományai, legfeljebb kevésbé ismertek. S e könyv rendkívüli értéke talán éppen abban rejlik, hogy első ízben nyúl bátor kézzel e jelentős hagyományokhoz, és ad azokról történelmileg is hiteles képet. Mégsem csupán dokumentumgyűjtemény Hevesi Gyula könyve, hanem érdekfeszítő, lebilincselő olvasmány is. Regénye egy olyan nehéz és küzdelmes történelmi kornak, amelyről eddig bizony keveset beszéltünk, de még kevesebbet írtak íróink.Most, hogy az Európa Könyvkiadó a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára megjelentette Hevesi Gyula könyvét — annak ellenére. hogy nem vág a kiadó profiljába — nagy és régi adósságot törlesztettünk. Hitvallás ez a könyv a párt mellett, a nép mellett egyaránt. Hőse maga az író. a párt és a r.ép ügyéért harcolt négy hosszú évtizeden keresztül, s e harcos életút megismerése, úgy vélem, kötelessége mindannyiunknak. rsss/ssss///s////ssss/s///sss/st/s//s/s///t Különleges vidám nap A Kamara Varieté új műsora ry ülönleges vidám napot . hirdet a Kamara Varieté plakátja, a műsor azonban, saj- lálatosan éppen a vidámsággal narad adós. Pedig a szerep- ók: Salamon Béla, Horváth rivadar, Gordon Zsuzsa, Ráto- vyi Róbert, Jávor Pál, Raffael Márta és a többiek is mindent negtcsznek ezért a célért — ez- ittal hiába. A műsor gerincét két, közel cl-félórás és egy rövidebb je- enet képezi. Ez utóbbiról, az Elvonókúráról csak annyit — zléstelen. Semmi szükség rá :bben a műsorban. A másik két jelenetről — Katajev: Bo- oudgomba című bohózatáról is Molnár Ferenc: Egy-kettő- xárom című vígjátékáról — már semmi rosszat nem mondtatnánk, hiszen derűs és vi- lám, olykor sziporkázóan szellemes mindkettő, csak ... Nem i magam véleményét idézem, ianem a nézőké'• „A Bolond- jombát eddig legalább kétszer hallottam a rádióban’’. „Én is i Molnár-darabot". S ez így gaz. A néző pedig nem azért megy a Varietébe, hogy ismert jeleneteket hallgasson újra és újra. Vajon mi az oka ennek? Tényleg olyan rossz a vidám jelenet, szatirikus tréfatermés, bogy egy háromórás műsorba egyetlen új, kacagtató darab sem jut? Vagy csupán a színház vezetőségének ötletszegénységét, vagy éppen kényelmességét bizonyítja ez? Akár így van, akár úgy, sürgősen változtatni kell ezen. A néző a Varietébe nem bosszankodni jár, hanem szórakozni. S ezt az élményt még az önmagukbán kiváló artistaszámok sem tudják megadni. A kritikusok régóta hangoztatott kívánsága: új színt, új ötletet a varietéműsorokba — ez azonban ez ideig kívánság maradt csupán. A Kamara Varieté csakúgy, mint a többi hasonló jellegű színház, nem tud kitörni a jól bevált, de már meoúnt, sablonná merevedett műsor keretéből. Vajon még meddig? Higgyék el, nem a kritikusok kívánsága ez csupán. Ezt várja a vidámságot kedvelő közönség is és joggal. küityvíiUban is ki akarják adni a Rókus kórház jubileumán elbano/ott orvosi előadásokat A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza, az „öreg Rókus” a múlt év őszén ünnepelte meg alapításának 175. évfordulóját. A nagyszabású jubileumi ünnepségek keretében kétnapos tudományos ülést rendeztek az Orvosegészségügyi Szakszervezet székházában, ahol a Rókus Kórház orvosai érdekes előadásokban számoltak be tudományos munkásságukról. Ezek az előadások az orvostudománynak úgyszólvá minden ágazatára kiterjed tek és a legidőszerűbb orvos tudományi problémákat ölel ték föl. A kórház vezetőség' elhatározta, hogy az elhang zott előadásokat künyvalat ban kiadja. A kiadás előlié szítő munkálatai nemrége: befejeződtek, most készül nyomdai költségvetés, amel; hamarosan a Pest megye Tanács Végrehajtó Bízott sága elé kerül. hát térjenek vissza újra a szülői házba. ► Az utolsó beidézett is elhagyja a termet. Egyszer- csak hívás nélkül, a szélesre tárt ajtón betoppan egy kis suhanó — hívatlanul. Köszönés nélkül odavágódik az ügyész elé. — Zoli bácsi, meggyűltem. B. Laci már régi ismerős. A kis csavargót két évvel ezelőtt hozták ide, akinek bűnlajstromán annyi vétek szerepelt, ami bizony még egy felnőttnek is sok lenne. A bíróság nevelőintézetben helyezte el. A fél karja megmerevedett, s így az intézetből mindennap gyógykezelésre járhat. Visszafelé vezető útja először mindig a „Zoli bácsihoz” vezet. Állandóan érdeklődik, mikor mehet már iskolába, tanulni szeretne, vájár akar lenni. A vásott kölyök a kétéves intézeti nevelés után sokat változott. Ragaszkodik a „Zoli bácsihoz”, mert érzi, hogy menynyit köszönhet neki. Egy rövid délelőttöt töltöttünk a fiatalkorú „bűnözők” között. Csak a frissen átélt élmények után döbbent meg, hogy a meghatározás: fiatalkorú „bűnöző”, legtöbbjükre mennyire nem illik! A felnőttek ostoba és értelmetlen civódásainak, a szülők gondatlanságának és felelőtlenségének áldozatai ők. Pedig a jövő nemzedéke több figyelmet és komolyabb gondoskodást érdemel, különösen most, amikor a lehetőségek erre megvannak. Dudás János
