Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-11 / 59. szám

1950. MÄRCIUS 11. SZERDA

rrsr •ír:«.'

k&irlap

Közös érdek — közös gondok

N

éhány nappal ezelőtt — mint már arról hírt adtunk — tanácskozásra ült ösz- sze a Csepel Autógyár kommunista aktívája. Okosan, megfontoltan beszéltek itt az emberek, érdemes közreadni e tanácskozás tapasztalatait.

Mindenekelőtt saját munkájúikat tették mérlegre. Arról beszéltek, hogy milyen munkát végeztek a párt múlt év decemberi határozatának végrehajtása érdekében. Megállapították, hogy a ráckevei járásban. ahová az üzem is tartozik, két termelőszövetkezeti község alakult — Apolka és Taksony — az elmúlt hetekben.

Őszintén beszélteik és ez a további előrehaladás egyik fő biztosítéka. Elmondták, hogy a mezőgazdaság átszervezése közben nem kisebb akadállyal kellett és kell megküzdeni, mint a maradisággal. A gyár dolgozói közül sokan — a kommunistákon kívül is — magukévá tetteik a párt határozatát és ennek szellemében, fáradtságot nem ismerve, türelmesen beszélgettek a íalusi emberekkel. Sok haszon származott ebből.

Csak néhányat ezek közül. Talán a legfontosabb, hogy soha annyi jó barátjuk, jó ismerősük -nem volt, mint amennyit e néhány hét alatt szereztek a meglátogatott falvakban. És az új útra lépett dolgozó parasztok általuk a párthoz, a szocializmus ügyéhez is egészen közel kerültek.

Maguk a munkások is sokat tanultak. így mondják: „Újra megtanultunk érvelni." Ez pedig nagy szó. E nélkül egy tapodtat sem tudtak volna előre lépni. Nem tértek ki az úgynevezett „kényes“ kérdések elől sem. Ezért vált meggyőzővé a szavuk. S a tapasztalatokat jól hasznosíthatják a jövőben, mert elhatározták ezen a tanácskozáson, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak a faluval.

A JÖVŐBEN kétirányú munkát akarnak végezni. További felvilágosító munkát a még egyénileg dolgozó parasztok között, hogy velük is megértessék: közös érdek a falu szocialista ál alakítása. A másik a termelőszövetkezetek segítése, patronálása.

A már megárt 150 terven felüli traktormotoron és egyéb gépeken kívül mást is akarnak adná. De nem a régi módon. Nines szükség olyanfajta „mozgalomra“ — vallják -nagyon helyesen —, hogy mindenki a saját feje után megy „tsz-t segíteni“, vagy „patronálni". Nagyon nyomatékosan hangsúlyozták az aktíva tagjai, hogy elsősorban politikai nevelő- munkát kell végezrü falun. Persze, a politikai munka mellett egyéb feladatok is várnak a munkásokra. Segíteni kell a szervezésben és más feladató.-: megoldásában is. de új módon.

Melyek az új segítő munka fő vonásai?

A régi toldozó-foldozó munka helyett tényleges segítséget kell adni a szövetkezeteknek. Olyant, amilyent az autógyáriak adtak és adnak a környékbeli tsz-eknek. Egy felesleges G—35-ös traktort például könyv jóváírással adnak át a járás első új termelőszövetkezetének. Van mód arra is. hogy használt gépkocsikat leértékelt áron átadjanak. Gépállomásokat is segítik alkatrészek megjavításával vagy pótlásával. A tököli Vörös Csillag Tsz-nek a gépkocsiját javítják meg. Nem a gyárban csinálják ezt és nem is a gyári alkatrészekkel, hanem a helyszínen és a szükséges alkatrészeket az Autó- ker-nél vásárolják meg.

A gyárban önkéntes szerelő- és műszaki brigádokat szerveznek, amelyek egyaránt segítenek a tsz-e'fcben és a gépállomásokon. A cél az, hogy egyetlen gép se álljon huzamosabb ideig, hogy minél gyorsabban és jobban elvégezhessék a szükséges munkákat a közös földeken. Ezenkívül segítenek a még fel nem tárt lehetőségek hasznosításában is.

Mit lehet, még segíteni? Számos módja van ennek. Például az, ha az üzemi munkások, ahogy azt az autógyáriak is teszik, eljárnak a termelőszövetkezetek közgyűléseire és más rendezvényeire, hogy ott a legfontosabb feladatokra irányítsák a figyelmet és segítsenek tapasztalataikkal elhárítani az akadályokat' a közös gazdálkodás útjaiból.

Lehet segíteni és kell is a tervkészítésben és a kettős könyvelés megvalósításában. Üzemeink ilyen tekintetben is sóik jó szakemberrel rendelkeznek.

Az is nagyon fontos, hogy a termelőszövetkezeti szervezés során kialakult barátságot tovább ápolják, erősítsék. Látogassanak el a családokhoz, akiknél a szervezés során jártak, annál is inkább, mert ezt el is várják a tsz-tagok.

A SZÖVETKEZETT parasztság nem lesz hálátlan az újfajta segítő munkáért. A ráckevei járás tsz-ei például kérték a Csepel Autógyár vezetőit: állítsák össze az üzemi konyha igényeit. A jövőben megfelelő áron, közvetlenül a termelő- szövetkezetektől kapja majd a gyár a friss zöldségfélét.

A közös érdek mellett tehát a gondok is közösek. A munkásság segítsége nélkül a parasztság nem tudná megoldani nagy feladatát. E nélkül pedig a munkásság sem jutna előbbre. F. I.

Jól halad a tavaszi munka az albertirsai Szabadság Tsz-ben

Tizennyolc holdas kertészete van az albertirsai Szabadság Tsz-nek. Tavaly még csak a leiét művelték öntözéssel, az idén az egészet erre állították be. Ez csaknem megkétszerezi jövedelmüket. Hat holdon termelnek paradicsomot exportra. A paradicsom mór ki is kelt.

A zöldség- és répamag is

földben van már és elvetettek harminc hold szerződéses borsót is.

Tegnap befejezték 50 hold zab vetését és most az úgynevezett szögletes borsót vetik amelyből az idén 50 holdjuk lesz. Ebből is már 25 hold földiben van. A borsót szerződésre termelik, hogy ezzel is nagyobb jövedelmet biztosítsanak.

Tudnivalók az ötezer forintos rejtvényversenyrol

A megye minden részéből még mindig naigyon sokan érdeklődnek az ötezer forintos rejtvényversenyről. Éppen ezért ismételten 'közöljük a verseny legfontosabb feltételeit.

A versenyben bárki részt vehet, aki legalább két kiló papírhulladékot beszolgáltat és egy rejtvényt megfejt. Aki beadott két kiló papírt és egy rejtvényt megfejtett, máris postára adhatja a Pest megyei Hírlap szerkesztősége címére az átvételi elismervényt és a megfejtési szelvényt. Mindenkinek a neve annyiszor szerepel a sorsolásban, ahányszor beadta a két-két kiló papírt és Csatolt hozzá egy-egy megfejtési szelvényt. A legtöbb papírt beadók közül a két első kapja a külföldi utazást, a többiek magas pénzjutalmakban részesülnek.

Csak olyan beadási igazolás érvényes, amelyet a Pest megyei MÉH-átvevőhelyek állítanak ki. A verseny'be bármikor be lehet kapcsolódni.

Csak a borítékban beküldött átvételi eliismervényért és megfejtési szelvényért vállal felelősséget a posta, ezért senki ne küldjön be boríték nélküli lapokat, mert könnyen elveszhetnék. A borítékra írják rá a beküldő pontos nevét és lakcímét és ezt: „MÉH rej t vény verseny ’

Beküldési cím: Pest megyei Hírlap szerkesztősége, Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3.

Az értékelés a verseny végén történik, így a bizottság külön senkivel sem közli, hegy megfejtése helyes volt-e.

A sorsolás nyilvános lesz az egyik Pest megyei városban, a köztjo^ég. Jeigieljppebbi elien- őrzése meneti. A nyilvános sorsolás helyéről és időpontjáról később adunk hírt lapunkban.

A megfejtéseket és az átvételi elismervényeket legkésőbb április 6-ig kell eljuttatni a Pest megyei Hírlap szerkesztőségéhez.

A kézzel faragott szövőszék

— Nem olyan régi, amilyennek látszik — mondja özvegy Dudás Jáncsné, hogy életkorát

kérdem a gépnek, amelyen bizony rajtaíélejtem a szemem. Tisztára fából készült, egy grammnyi vas nincs az ördöm- gős masinán.

Szátva — voltaképpen ez a neve Ipoly töl gyesen, világosít fel és jó, hogy mondja, mert én szövőszéknek nevezném. Hallottam róla, valaha a régi időikben minden valamirevaló házban akadt effajta alkalmatosság, ilyen ősi valóságában azonban még sohasem találkoztam vele. Mintha a vidám zajjal sebesen pergő legmodernebb szövőszék üköregapját látnám megelevenítve.

— Nálunk még most is majd minden házban télen ezzel szórakoznak — beszéli özvegy Du- dáené, mialatt a menye, idősb. Dudás Náindomé lábával a lá- bítót tiporja, kezével a bordát csapkodja. Halk nyikorgással jár a motolla, forog a felvető, rezeg a vetélő.

Amolyan paraszti rongyszőnyeg készül most a gépen saját használatra. Néha kenderzsákot is szőnek rajta, jó erőset és abba két barna sávot, meg ugyancsak barna színnel a tulajdonos nevét. Megszárított zölddió főzetében forralják a kenderfonalat, megbámul, soha meg nem fakul, a színe sem jön ki. A zsák évtizedekig eltart, száz forintért sem adnák darabját, de nem is készítik eladásra. Régebben még vásznat is szőtt a szátva, most már nem érdemes, az otthonszőttnél sokkal olcsóbba jön a boltban vásárolt.

— Az öregebb asszonyok még tudnak dolgozná a szátván, a fiatalabbak, meg a lányok már egy sem — panaszolja, de mindjárt meg is vigasztalja magát Dudásné: — Horgolnak, meg hímeznek, azzal szórakoznak, mi meg ahhoz a munkához nem értünk. A sarokban ott áll a rokika, a guzsaly, meg a kender® ó is, belevésve az évszám,,mikpr készült. 1874 óta tildlj'ák rfrár'vele a kendert, s úgy látszik, jó erőiben megéli még a százesztendős születésnapját, pedig csak fából faragták.

— Ötven-hatvan ölön minden évben termelünk valamennyi kendert. Télen át aztán, ha már nagyon nem tudjuk mit csináljunk, elővesszük

Idősb Dudás Nándorné készíti a rongyszőnyeget a szátván

a szátvát, nem szeretünk tétlenül ülni — ezt a fiatalabb, az idősb. Dudásné mondja, miközben két dolgos keze a gerendát, Iáiba meg a lábitót mozgatja.

Nézem az öreg szövőszéket, fából durván faragott vázát, fa fogaskerekeit, fa eresztékjeit és ékeit, fa tartja össze a fát, egyetlen vasszeget vagy csavart sem fedezek fel rajta. Hallgatom aztán a szövőszék történetét:

— Még tíz esztendős sem lehettem, akkor édesanyámnak csinálta az apám — meséli özv. Dudásné. — Én most 68 éves vagyok, bizony maholnap hatvan esztendős lesz már ez a szátva.

— Ács volt, vagy asztalos?

— Nem, csak amolyan egyszerű parasztember. Hegedűs Mihálynak hívták ... Fejszével és faragókéssel csinálta az egészet. A szomszédban állott egy öreg szövőszék, arról, másolta. Előbb pontosan lerajzolta a mintát, aztán idehaza nekifogott és a rajz után megcsinálta.

Tulajdonképpen mindössze

ennyit akartam elmondani ügyesen barkácsoló Hegedűs Mihály rajz után kézzel faragott öreg szövőszékéről, amit olyan jól megcsinált, hogy hatvan esztendő múltán még nincs semmi hibája. Ha mesterséget, vagy éppen mérnökséget tanulhatott volna Hegedűs Mihály... De nem tanulhatott, hiába volt a gép építéshez nagy tehetsége. Elkallódott, ahogy azddőtájt a többi tehetség falun. Pár évtizeddel később kellett volna születnie és ma kellene élnie... Lám, leánydédunokája a gimnázium küszöbét, s nem a szövőszék lábítóját tapossa.

Sz. E.

Tízéves a Tény észforgalmi Gazdasági Iroda

A tenyészállat-kereskedelmet hazánkban tíz éve államosították. Az évforduió alkalmából a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda országos tanácskozásra hívja egybe a kirendeltségek dolgozóit, hogy összegezzék az elmúlt évtized tanulságait.' s meghatározzák a továbblépés legfontosabb feladatait. A Földművelésügyi Minisztériumban március 28-án megrendezésre kerülő országos tanácskozáson osztják ki a TEGI legkiválóbb dolgozóinak odaítélt kormánykitüntetéseket és okleveleket.

f A

m

Tanácsköztársaság dicse napjai Vácott

Két munkásasszony emlékezik

A Váci Kötöttárugyár

( készülő törtév,etében lapozga- \ tok. A tőkések vagyonosodása, fa munkások nyomora, sztráj- f kok, kegyetlen megtorlások f elevenednek meg a géppel irt f sorokból. Aztán négy szerény f oldal következik. Könnyen át- f lapozná az ember, de nem 'f lehet. Minden betűjét el kell folvasni. Hogyne, hisz nem- f csak a gyár, az ország törté- fnetének is egyik legdicsöbb f fejezetéről. az 1919-es Magyar ^Tanácsköztársaságról adnak f helyi ismertetést, f ,.A világháború utolsó éve f nemcsa/c az ország, hanem a fváci Kötszövőgyár számára is f kritikus volt” — olvassuk a f bevezetőben. Majd másutt: f ..A súlyos gazdasági és poli- f tikai helyzet következtében f Budapesten 1918 október vé- fpén kitört polgári demokra- f, tikus forradalom elsöpörte $ a gyűlölt dualista rendszert f és utat nyitott a Tanácsköz- f társaságnak. Vácott is a dol- f gozó tömegek álltak a forra- $ dalmi események élére.” f Hogyan is történt? Kérdez- f ziik meg a még élő szemtanúkat. Petrasovits Istvánná, fámig a fiatalok dolgoznak, |dédunokáját, az egyéves kis f Ágikát dajkálja. 1955 óta f nyugdíjban van. Senki sem f mondaná rá, hogy már f, het- í venedik esztendőt tapossa.

y

f — Hatvanöt éves voltam, f mikor nyugdíjba mentem, f Még mindig dolgoznék, ha ( nem fájna a kezem — mondja.

Pedig hát őt sem kímélte az élet. Alig múlt 14 éves, amikor a gyárba került.

— Tizenkét órát dolgoztunk naponta, reggel hattól este hétig. Egy óra ebédidőt adtak. Ezért aztán egy évre rá, hogy a gyárba, kerültem, sztrájkba léptünk. Két hét után elértük, hogy csak 10 órát kellett dolgozni, de a kért béremelést nem kaptuk meg — meséli.

A

így ment mindaddig, amíg 1919-ben Vácott is nem győzött a proletárdiktatúra. Mit tettek a kötöttárugyári munkások ekkor? A gyár történeté és Petrasovits néni így mondja:

— A munkások lemondásra lcényszerítették Lobi Ármin igazgatót és átvették a gyár irányítását.

Petrásovits néni még hozzáteszi:

Először gyűlést tartottunk, ott határozták el az igazgató elkergetését. Küldötteket választottunk, Kriszhaber Imrét, Koczián Antalnét, Maróthi Lajost és Vincze Istvánt. Ök hozták annak a gyűlölt kény- úrnalc a tudomására, hogy lejárt az ideje. Aztán birtokunkba vettük a gyárat.

És mesél, hosszasan, él- ményszerűen. Az ember előtt kirajzolódik a kép. Maga elé képzeli a megsanyargatott munkásokat, a megalázót1 munkásnőket, akikhez Lőbl úrnak az volt n legkedvesebb szava, amely a legsértőbb a világ bármely nője számára.

Nem tehettek ellene semmit,

amíg mögötte állt a népelnyomó rendszer. De mihelyt összeroppantották a munkások, őt is elzavarták. Addigi szenvedésük minden kínja szította a gyűlölet lángját bennük, amikor utat mutattak neki. Sokszobás lakásába pedig addig nyomortanyán élő munkásokat költöztettek.

— És aztán?

— Aztán dolgoztunk. Szabadon, magunknak. Megkaptunk mindent, ami szükséges volt, pénzt, élelmet. Azelőtt két-három hónapig volt munkánk. aztán meg nem. Előfordult, hogy 50 fillért vittünk haza naponta. Nem csoda hát, ha jól éreztük magunkat az új rendszerben — mondja mosolyogva Petrásovits néni.

Még valamire szívesen emlékezik:

— Sohasem volt olyan szép május elsejénk, mint tizenkilencben. Az egész város az utcán volt. Vörös zászlóval vonultunk, énekeltünk. Aztán a majálison nagyon-nagyon jól szórakoztunk.

Fiatalság, tavasz, szerelem — szabadon! Milyen felemelő érzés lehetett. Csodálkozhatunk-e rajta, ha az 55 éves Kurdi Józsefné, a másik szemtanú, aki még ott dolgozik azok mellett a szegélykötö gépek mellett, amelyekkel 1921-ben ismerkedett meg, amikor a gyárba került, ugyancsak derűs arccal, mosolyogva emlékezik vissza erre

a május elsejére, mert amint mondja:

— Azelőtt szomorúak voltak a május elsejék. Sorbaállították a dolgozókat és kiválogatták azokat, akik dolgozhattak, a többi mehetett haza.

Dehát ennek már vége volt. A munkások kezében volt a hatalom Magyarországon és Vácott is. A tanácskormány mindent megtett a munkásokért. Ennek egyik példája volt, hogy 1919. július 12-én 120 ezer korona segélyt küldött a kormány a váci rászorulóknak. Minden szükséges megvolt, ment a munka, mint a karikacsapás.

Aztán... Elborul a két munlcásnő arca, amikor arra kell terelni a szót, hogy egyre több felhő tornyosult a Magyar Tanácsköztársaság felett. Riadtan figyelték az eseményeket. A férfiak harcoltak az intervenciósok ellen, ők, az asszonyok pedig dolgoztak, aggódtak rövid boldogságukért, szabad életükért, jövőjükért.

— Hiába volt minden. Vége lett a szép napoknak. Visszajött Lőbl úr, meg a többiek is. Szörnyű bosszút álltak. Engem és négy társamat nem engedtek be a gyárba — emlékezik Petrásovits néni.

A fájdalom felhője borítja el arcát, amikor a munkásvezetők meggyilkolásáról beszél. Annál inkább fáj neki ez a szörnyűség, mivel a tizen- kettedmagával gáládul meggyilkolt Petrásovits József elvtárs, Vác város akkori párttitkára a sógora volt.

— Ott ölték meg őket a pesti út mellett, a hét kápolnán túl ahol ma. kis emlékmű áll. Ma+ejka János elvtárs maradt életben egyedül.

Nem halálosan sebezte meg a golyó. Éjszaka feleszmélt és elmászott a szörnyű helyről. Tőle tudjuk, hogy Erdős Ber- nátnak, a munkások ügyvédjének dróttal összefűzték az ajkait, mert amikor kivégzésre vitték őket, háza elé érve kiabálni mert.

Petrasovits néni nyolchó.

napig munka nélkül volt. Majd ezt követően Pesten állt munkába. Csak akkor kerülhetett vissza a kötöttárugyárba, amikor már a részvényesek is megunták Lőbl úr üzelmeit és túladtak rajta. De ezután sem lett jobb, csak annyival, hogy nem köpdös- ték le őket és nem hallották állandóan: „piszkos kommunisták”, mint Lőbl úrtól.

— De ott maradt a veje, a műszaki igazgató. Egyszer, 1921-ben. amikor mi, nők is szavazati jogot kaptunk, lehívatott az irodába. Azt mondta: ne próbáljak a kormány ellen szavazni, mert az ö szemük mindenhová odalát, a kezük mindenhová elér — mondja Petrásovits néni, szemét kis dédunokáján nyugtatva. Aztán felemeli a kezét és legyint:

— De jobb erről nem beszélni. Fő, hogy vége van és megint szabadok vagyunk. Most már aztán nem engedjük elvenni tőlünk ezt a drága kincsünket.

Ugyanígy vélekedik Kurdi Józsefné is. akinek egyik fia munkás, a másik katonatiszt. Fogadjuk meg tanácsukat: védjük, erősítsük a munkás- hatalmat. De a munkásmozgalom történekéről, hősi múltjukról. mártírjainkról nagyon sokat kell beszélnünk. Merítsünk erőt dicső elődeink hősi helytállásából.

Farkas István