Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-10 / 58. szám
rust a/ftc \1C Iri 1959. M ÁRCIUS 10. KEDD jXvtn követendő hagyomány A napokban riportot készültem írni egyik gyárunk kitűnően dolgozó munkásának életéről. Nem a gyárban végzett munkájáról — azt megírták már mások —, hanem arról, hogyan él odahaza, mivel tölti szabadidejét. Ezért az egyik délután felkerestem otthon, a kis családi házban, hogy mint férjjel, családapával ismerkedjem. Tizennégy éves forma kislány nyitott ajtót, s amikor megtudta, mi járatban vagyok, bevezetett a szóbába, mondván: „Édesapa ugyan nincs itthon, rendkívüli vidéki kiszállásra hívták, de mindjárt hazajön anyuka, vele tessék majd beszélni”. Szép tágas, modernül berendezett szobába léptem. Az egyik sarokban rádió, alatta lemezjátszó, mellette könyvespolc, taláh száz könyvvel is. Felcsillant a tekintetem. Pontosan ilyennek képzeltem el ennek a kitűnően dolgozó munkásnak az otthonát. — Tessék, foglaljon helyet nálunk! — invitált borátsá- gosan a kis háziasszony. Leültem. Két dolgon azonban megakadt a tekintetem. A heverő sarkában egy kislány kuporgott, szipogva, könnyes szemmel. Talán tízéves lehetett. A másik: az asztalon, a füzetek és könyvek mellett egy fakanál feküdt. — Hát neked meg mi bajod? — kérdeztem a kisebbik lánytól. Megvonta a vállát és dacosan elfordult. Eszembe jutott, hogy a táskámban van egy szelet csokoládé. Igaz, a fiamnak vettem, de maid vásárolok másikat hazafelé. — Aztán szereted a csokit? — kérdeztem és nyújtottam felé. .Már nyúlt , volna érte, de idősebb testvére elémállt. — Most ne tessék! Meg van büntetve! Rácsodálkoztam. Látta, hogy feleletet várok, mert erélyesen rászólt testvérére: — Menj, mosd meg az arcod! Amikor a kisebbik duzzogva kivonult a szobából, haz- zámhajolt: — Félévben kettese volt helyesírásból. Akkor apuka megparancsolta, hogy foglalkozzak vele. De tetszik tudni, nehéz, nagyon nehéz. Olyan figyelmetlen! — És? — Az előbb téptem ki egy lapot a füzetéből. Tele volt hibával. Még neki állt feljebb. ‘Akkor behoztam a fa- § kanalat és ahány hibát talál- § tam, annyit kapott a feneké- & re. | — Hm. És apukád tudja ezt? ^ Egy kicsit megszeppent, de § nyomban feltalálta magát. ^ — ö is mindig elveri a fa- § kanállal, ha nem fogad szót. & A bizonyítványosztáskor még ^ a szíjat is elővette. Most én s helyettesítem. ; A sarokban modern rádió, | lemezjátszó és százkötetes 5 könyvtár. A padlón hatalmas § torontáli szőnyeg, a falakon 5 olajfestmény és néhány réz- § karc. A nevelésben pedig | szíj és fakanál. És ami § mindennél elszomorítóbb: a 5 nagyobbik kislány máris § édesapja nyomdokain halad. § Megkérdeztem: — És mit teszel majd ak- ^ kor, ha te is édesanya leszel, | neked is lesz kislányod és ^ mondjuk ... infőt hoz haza? & Egy pillanatig elgondolko- | dott, majd rávágta:-• Én nem írom alá, csak ^ jól kiverem a fenekét, aztán | est« a férjemtől majd meg- s kapja a folytatást. Sokáig elgondolkoztam a hai- $ lottakon. Véletlen jelenség ez ^ csupán, vagy ... Nem hagyott ^ nyugodni a gondolat és néhány § nap múlva felkerestem az ^ egyik iskola igazgatóját. írás- | sunk dolgozatot ebből a témá- ^ ból — kértem —, nagyon ér- ^ dekelne. & Nos, a dolgozatok elkészül- 4 tek. Itt fekszenek előttem az | íróasztalon. Harminc leány írt S választ arra, mit tenne, ha kis- 4 lánya intőt hozna haza az isko- s Iáiból. íme egy csokorravaló az eljövendő édesanyák nevelési módszereiből: „Amikor elolvastam az intőt, nem szóltam semmit, csak fogtam a főzőkanalat és jól kivertem vele a fenekét." „Adtam neki két pofont és letérdeltettem egy órára.’’ „Amikor megláttam az intőt, elővettem a nádpálcát és jól elvertem. Akkor hazajött a férjem, elmondtam neki mindent és 6 is jól elverte a pálcával. Ráadásul még nem is adtunk neki enni és szögre térdepeltettem." „Nagyon megszidtam az intőért: nem szégyelled magad, egy négyes tanulónak intőt hozni! Aztán elővettem a vastag szíjat és jól elvertem a fenekét. Azt hiszem, jót tett a verés, mert másnap ötöst hozott haza.” „Megszidtam és kukoricára térdeltetlem. Amikor hazajött a férjem, megkérdezte, miért büntettem meg. Én nem akartam megmondani, mert féltem, hogy nagyon megveri. A f érjem azonban kivallatott, majd levette a vasalózsinórt a szögről és jól megverte. Azután elkérte az ellenőrzőt és beírta, hogy ha egyesre felel a kislányom, nagyon verjék meg az iskolában.” Harminc gyerek közül tizenkilenc választotta a fakanalat, szíjat és nádpálcát a büntetés eszközéül és mindössze egy írt erről elítélően: „Az én elgondolásom nem engedi, hogy megverjem a kislányomat. Tudom, hogy azzal úgysem érnék el semmi eredményt. A verés csak félelmet kelt a gyerekben, de nem kelti fel a tanulás iránti érdeklődését." A többi tíz kislány különféle 'kedvezményelvonással büntetné meg gyermekét, közülük öt azt is megmagyarázná, hogy miért kell tanulni és segítene is a további munkájában kislányának. A do'gozatokat elolvasva úgy gondoltam, hogy az idézett példák nem lehetnek jellemzőek. Ezért más iskolákban is írattam hasonló dolgozatokat. Sajnos, az összkép itt sem változott jelentősen. Vajon minek a következménye ez? Lelhet, hogy a gyerekek — regényes, romantikus elképzeléseiktől vezettetve — csak kitalálták ezeket a rém- mesébe illő dolgokat? Biztos, hogy a több mint száz dolgozat között akadt néhány ilyen is. Az igazság azonban az, hogy ahogyan ma őket büntetik szüleik, úgy akarják majd ők is büntetni gyermekeiket. Néhány gyerek nyíltan be is vallja dolgozatában: „Amikor én vittem haza intőt, engem úgy megvertek, hogy nem tudtam aznap leülni." ,,Amikor egyszer intőt kaptam, úgy elvert apám, hogy a számból jött a vér.” „Én is többször kaptam már intőt. Ilyenkor apám kiment a kertbe, tört egy jó csípős vesszőt és azzal nagyon elvert.“ Szomorú, hogy az a gyerek, akit ma veréssel nevelnek, holnap maga is így próbálja emberségre tanítani a saját gyerekét. De ezt mondják ma a szüleik is: tőlem sem sajnálta anyám a fakanalat, apám a szíjat és lám, mégis ember lett belőlem. Ezek a szülők valamiféle követendő hagyománynak tekintik a verést Igaz, ember lett belőlük, de nem a szíj és vessző eredményeképpen. Néhány évtized távlatából ma talán már így tűnik, de gtr.doljanak cs.tk vissza, hogyan fogadták amikor? Mennyire megalázónak, embertelennek érezték! S egy-sgy kiadós verést hány újabb be- tyárság követte, már csak dacból is. Nem ez az Útja a gyermek nevelésének, megbüntetésének. De ahihoz, hogy változtassunk ezen, még sok a tennivaló. A feladat neheze ezúttal a pedagógusokra vár. Vajon hányszor beszélgettek a gyerekekkel osztályfőnöki órákon, hogy miként neveljék majd eljövendő gyermeküket? Talán meg egyetlen felső osztályban sem Igaz, nem egyszerű a dolog. A gyerek nem szívesen dicsekszik azzal, hogy őt odahaza megbüntették. De ennek ellenére is meg lehet találni az utat a gyermek szívéhez — őszinte, baráti kapcsolat szükséges hozzá csupán. Helyes dolog, hogy az utóbbi időben már beszélgetünk a felsős diákokkal a szerelem, a házasság problémáiról. De nem csupán ez az egyetlen feltétele a majdani harmonikus, boldog családi éteteknek. U.gy hiszem, érdemes lenne a gyermeknevelésről is szót ejteni a diákokkal az .os&ílyfőmöki órákon., megérné a fáradságot! Prukner Pál Bánki Donát-ünnepség! Hétfőin a Technika Házában ^ a Gépipari Tudományos Egye- $ sülét rendezésében centená- 4 riumi ünnepségen emlékeztek | meg Bánki Donátiéi, a vi- * lághírű magyar tudósról gépészmérnökről. születésé- nek századik évfordulója al- ^ kaiméból. ^ Az ünnepségen részt vettek ^ a magyar gépipar élenjáró ^ képviselői, gyárak és üze- ^ mek műszaki dolgozói. Dr. ^ Varga József egyetemi ta- ^ nár, a Gépipari Tudómé- ^ nyos Egyesület elnöke méltat- ^ ta Bánki Donét életét és ^ munkásságát. 4 A SZOVJET FILM ÜNNEPE A HATTYÚK TAVA és 4 i balett témája ősi orosz /l népmonda, amely már a XIX. század elején felbuik- ■ant az irodalomban. Nem vé- ‘ letten, hogy a cárok és bojárok elnyomását szenvedő nép a me- 1 se- és mondavilághoz fordult, • a legendák nyelvén beszélt, i mert fejvétel kockázata nélkül ] csak így mondhatta ki vélemé- i nyét. 1 A Hattyúk tava az igazi sze- 1 telem legyőzhetetlenségének 1 állít halhatatlan emléket, de 1 rejtett mondanivalója is van: 1 lázadás az osztálytársadalom • erkölcstelensége ellen, amely- 1 ; ben a párválasztást nem az ér- i zelmek, hanem az érdekek ha- 1 \ tározzák meg. i A hercegasszony hiába fi- ; i gyelmezteti fiát, hogy az ün■ népségre meghívott előkelő lá\ nyak közül menyasszonyt kell i j választania, a bánatos és tiszta- , i lelkű ifjú ellenkezik. Nem hi- • i szí, hogy olyan máikat talál, i ; aki szívét szerelemre lobbant- ; ja. Mikor azonban az elvárául zsolt hattyú-leány képében az S üldözött ártatlansággal talál- l!kozik, azonnal a gyenge, az el- i ■ nyomott mellé áll. Végül is a i szerelem, a bátorság és hűség . í legyőzi a gonoszság sötét ere- • ! iát. I Operalátogató közönségünk > jórésze ismeri ezt a mesét, ú.gy \ véljük azonban, hogy a filmbemutató alkalmából ennyit el kellett mondanunk. A Moszkvai Akadémiai Nagy Színház előadását fényképezték le a szovjet filmesek, páratlan élményhez juttatva a zenekedvelő és mozilátogató tömegeket. Páratlan élmény ez a film, szinte az újraköltés forró levegőjét árasztja. Hiszen nem mindannyian juthatunk el a Nagy Színházba, de az egyes felvonások közé iktatott olyan közjátékok, mint például látogatás a jelenésükre várakozó balerinák öltözőiben, vagy a műszaki-technikái személyzet kulisszák mögötti- munkája, égy-egy villanás a nézők elragadtatott arcára, a színházi élmény közelségébe is hozza a gyönyörű balettfilmet. Érdeme a szovjet filmeseknek, hogy félreérthetetlenül tisztázták műfaji szándékaikat, ami a zenei és egyben költői mondanivalónak megfelelően annyit jelent, hogy a Hattyúk tava igazságájnak kibontására csak a színpad nyújt lehetőséget. Ne tévesszen meg senkit, hogy egyes filmbalettekben az alkotók felszabadították magukat a színpad korlátái alól. Akár a Balett gyöngyszemeire, akár a Romeo és Júliára, akár a Nagy koncertre gondolunk, alapvetően más volt a cél. Úgy is mondhatnák: a szándék egyben az eszközöket is szükségszerűen meghatározza. Csajkovszkij varázslatos zenéjét nagyképűség lenne felfedezni. Ennek a zenének az igézetébe kerülünk, amint felgördül a függöny, amint megkezdődik a hercegasszony látványos kerti ünnepsége, s akkor sem szabadulunk a hatása alól, amikor a párviadalban legyőzött gonosz varázsereje megtörik, amikor Odette emberi alakját véglegesen visszanyerve, boldog szerelemben egyesül a herceggel. Maja Pliszeckaja utolérhetetlen művészettel alakítja a kettős női főszerepet, a koreográfiái irodalom talán legtöbb fejtörést és vitát okozó szerepét. Szinte egész teste hangszerré válik, de ennek a hangszernek fölényes tudású, kivételesen gazdag érzelemvilágú gazdája. Kar- és lábmunkája, forgása, mozgása felejthetetlen, de Pliszeckaja a kettős figurát dúsan árnyalt színészi játékkal még hitelesebbé teszi. Emlékezzünk csak Odüia csábítási jelenetére, a gonosz, fekete varázslólányra, és száz százalékos átlénye- güléseként a szelíd, fehér leánykára, aki rémülettől tágult pupillákkal fogadja a — hite szerint — szószegő, de bocsánatáért könyörgő herceget. Hiszen az ifjú (Fagyejecsev) valójában nem lett hűtlen esküjéhez, ő Odiliában is Odettet látta. Nem lehet szavakkal visszaadni e kettős alakítás formai-tartalmi tökélyét, Fa- gyejecsevet pedig nem illetheti méltóbb dicséret, minthogy Pliszeckaja szinte egyenrangú partnereként jelenik meg előttünk. Egy-egy ugrásakor valósággal fittyet hány a nehézkedés törvényeinek. Forgása, emelése a táncesztétikusok szerint is példamutató. Levasov, a varázsló, Homjakov pedig az udvari bolond szerepében csillogtatja nem mindennapi tudását. Csak a legnagyobb elismeréssel, csodálattal említhetjük a tánckart, a zenekart, s a minden részletében tökéletes előadás összes részvevőit. A Hattyúk tava balettfilm rendkívüli értékét az a körülmény is fokozza, hogy a legeldugottabb falvakban is hírt, ízelítőt ad egy nagy nép páratlan művészetéről. Remete László Elindult a Szovjetunióba a magyar pedagógusok küldöttsége Tizennyolc Pest megyei pedagógus vesz részt a kéthetes tanulmányúton Hétfőn délben közel 300 főnyi magyar pedagógus-küldöttség indult el külön vonaton a budapesti Nyugati-pályaudvarról a Szovjetunióba. A küldöttség tagjai az ország minden részéből reg- rutálódtak. elsősorban az általános iskolák és gimnáziumok orosz szakos tanárai közül. A pályaudvaron már Készülnek a tavaszi cipők a peronon áll és vidáman ^ fl búcsúzkodik rokonaitól, isme- ^ főseitől. Köztük fedeztük fel | c Réti Bélát, a SzigetsZentmiklc- § si 2. sz. Általános iskola igaz- 11 gatóját. aki szintén részt vesz § ; a tanulmányúton. | f — Régi vágyam teljesül ez- ^ t zol az úttal — mondja — és ^ í nagyon sokat várok tőle. En- ^ i ?em $ f elsősorban a politechnikai oktatás és a népművészeti ^ 1 problémák érdekelnek, de § 7 nagyon kiváncsi vagyok a ^ * szovjet képzőművészetre ^ ° és a színművészetre is. $ s c A pályaudvar forgatagában ^ feltűnik Szabó Balázs, az Ecse- ^ “ ri Általános Iskola fiatal igaz- ^ gatója is, a híres Ecseri lakó- ^ j dalmas spiritusz rektora. ^ ( — Engem a legjobban a ^ ; szovjet népi együttesek műn- ^ c kaja és élete érdekel. Magam- ^; mai viszem azt a hatalmas ^ i fényképalbumot, amelyet az ^ i Ecseri lakodalmas jelenetei- l bői állítottunk össze. Gondo- S t lom, a szovjet népi együttess- S f két is érdekli a mi tudomá- q nyunk, amelyből ezzel az a!- ^ r búmmal talán mutatni tudok ^ f valamit. 11 Nagyon szeretném, ha si- ^ 1 kerülne szorosabb és ál- ^í landó jellegű kapcsolatot ^c teremteni odakint vala- ^í melyik kisebb szovjet vá- $ 1 rossal vagy népi együt- ^0 tessel. Ennek kölcsönösen hasznát | s láthatnánk további munkánk- ^ J ban. Szeretnék sokat, na- ^ gyón sokat tanulni az úton. ^ f 11 óra 45 perc: indul a kü- ^ e lönvonat. ^ j A vonat lassan kigördül a ^ 1 csarnokból és meg sem áll a $ i határig, ahol utasait a szovjet ^ t különvonat veszi át. § c m. 1. $ i kora délelőtti órákban a szokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás. A zsúfolt váróteremben felállított asztalok mellől országrészenként igazították útba a kirándulás kisebb-nagyob'b csoportokban érkező részvevőit. A négy korszerű személykocsiból csz- szeállított különszerelvény a csarnok első vágányán állt, mindenkinek előre kijelölt helye volt benne. A pontosan 299 tagból álló csoportot a kiránduláson Vámosi Nándor, a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet helyettes igazgatója, a Pest megyei részleget pedig dr. Szabó Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese vezeti. — Megyénkből 18 pedagó- • gus vesz részt ezen a rendkí- i vül érdekesnek és tanulságos- Inak ígérkező kiránduláson — ! mondotta érdeklődésünkre [Szabó Sándor —, és nagyon ! örülök annak, hogy a társaságban csaknem minden já- > r ásónknak van képviselője. < Pontosan két hetet töltünk ■ szovjet földön, egy napot idő■ zünk Kijevbem és 13 nap ! marad Moszkvára. ! Megnézzük, hogyan dol- ! goznak szovjet kartár- J saink, milyen az élet a 5 szovjet iskolákban í is remélem, hogy valameny- 5 nyien nagyon értékes tapasz- i tálatokkal térünk majd haza. ^ A Pest megyei pedagógusok J helyét az első kocsiban jelöljék ki. Nagy csoport áll előt- je, sokan már elhelyezkedtek *a kocsiban, a többség mégis Divatos fehér tűsarkú cipők készülnek a Fővárosi Cipőkészítő Vállalatnál. A kézi munkával készülő cipőremekekből ebben az évben több mint százezer pár készül belföldi fogyasztásra és exportra Traktorvezető automata A Szegedi Tudományegye- ; tem Bolyai intézetének tudó- i mányos kutatói, Muszka Dá- niel és Kovács Károly trak- i torvezető automata terveit ké- i szítették el. A kibernetikus i szerkezet minden olyan fel-: adatot elvégez, amit a trakto- i ros az erőgép irányításakor ellát. Móri a motor hőmérsékletét, ellenőrzi a szántás mélységét, minőségét, üzemanyag- hiány esetén pedig jelzést ad a gépeket irányító központba. Egyszeri beállítással négyszázötvenezer négyzetméter terület megmunkálását teszi lehetővé. A kibernetikus szerkezetet rugalmasan felfüggesztett dobozban, bármilyen típusú, botkormányos vagy kermánykerekes traktorra felszerelhetik. Az elektronikus szerkezet kis motorok segítségével adagolja a gázt, kezeli a kuplungot és a földterület ’légén irányítja a traktor fordulását. Féhnáisás farkast lőttek Somogy megyében a ladi ! vadásztársaság tagjai a falu határában rendezett vadászat alkalmával két jól megtermett farkast vertek fel a sűrűből. Gyánó Pál vadásznak sikerült a mintegy féimázsás hímfarkast leterítenie. Az elejtett vad múzeumba kerül.
