Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-10 / 58. szám

1959. MÁRCIUS 10. KEDD rr.sr HEC VEI hírlap A járási tanácsok államigazgatási szervezete 1919-ben .,Ahol egykor a szolgabírák kiskirály módjára sanyar­gatták a föld szegény prole­tárjait, ott ma a járás népe szíve szerint és saját sorai­ból választott képviselők ke­zébe tette le a hatalmat és kéri a megválasztott taná­csot, úgy használja fel nép­től nyert hatalmát, hogy min­denki megláthassa, mennyi­vel különb rendet lehet tar­tani a járásban szolgabírák nélkül. De a ma leadott sza­vazatok több ezres száma egyben figyelmeztetés is a megválasztottak felé, hogy o nép számonkéri az előlege­zett bizalmat.” — hangzott el 1919 április 16-án a Pomázi Járási Tanács választói nép­gyűlésén. Járási tanácsok a proletár­forradalom előtt általában se­hol nem alakultak. Országosan egyedülálló történelmi esemény volt az 1919. január 15-én, egy 15 000 főnyi népgyűlés elhatározá­sa nyomán megalakult Gödöl­lői Járási Tanács működése. Ezt a tanácsot a balratolódó spontán népmozgalmak hoz­ták létre a burzsoá államha­talom tiltakozása ellenére, minden szervezeti és műkö­dési utasítás nélkül. E spon­tánul létrehozott járási nép­tanács elszigeteltségénél fog­va és a hatalom gyakorlásá­hoz szükséges eszközök hiá­nyában nem felelhetett meg mindenben a proletár állam­igazgatás követelményeinek. 1 A szocialista forradalom győzelme után a proletár államhatalom mindaddig meg­hagyta helyükön a régi köz- igazgatás járási vezetőit, a szolgabírókat, amíg a járási tanácsok megalakulása lehe­tővé vált. A helyükön meg­hagyott szolgabírák mellé a belügyi népbiztos, vagy an­nak megyei megbízottja, a kormányzótanácsi biztos po­litikai megbízottakat rendelt ki, akik a forradalom és s> járási tanácsok megalakulá­sa közötti átmeneti időszak­ban ellenőrizték a szolgabírók működését és egyszemélyben gyakorolták a proletár ál­lamhatalom járási képvise­lőit illető jogokat. A főszol­gabíró ténykedése csak a közigazgatás szakteendőinek ellátására szorítkozott és még kisebb ügyekben sem hatá­rozhatott a politikai megbí­zott jóváhagyása nélkül. Járási munkás-, katona- és földmívestanácsok választá­sára csak a községi tanácsok megalakulása után, április 15—20 között kerülhetett sor. A tanács tagjait ugyanis a községek küldötteiből Választották. A községek, la­kosságuk számának megfe­lelő arányban, képviseltették magukat a járási tanácsban; minden 1000 lakos után egy tagot delegálhattak. A járási tanács megválasztása a fal­vak küldötteiből alakult vá­lasztási megbízottak felügye­letével történt, az általános, titkos választójog alapján. A Választási megbízott egyben B szavazatszedő bizottság el­nöke is volt, s gondoskodott arról, hogy a választás a Ta­nácsköztársaság ideiglenes al­kotmányában rögzített hatá­rozatok alapján történjék. A BIZOTTSÁGOK: 1. Közigazgatási bizottság: szavazólapokra az egyes köz­ségekből delegált tanácsta­gok nevei kerültek, s azono­sak voltak az egész járás te­rületén. A választópolgárnak Joga volt más község jelölése el­len is észrevételt tenni, s bármelyik nevet törölhette szavazólapjáról, azzal a meg­kötéssel, hogy helyébe olyan jelölt nevét kellett írnia, aki ugyanabban a községben la­kott, mint a törölt személy. Erre a megszorításra azért volt szükség, mert mint em­lítettük, a járási tanácsban a községek lakosságuk szá­mának megfelelő arányban kaptak képviseletet. A Tanácsköztársaság ideig­lenes alkotmánya a járási ta­nácsok feladatát az alábbiak­ban jelölte meg: .. kötelesek a felettes ta­nácsok rendeletéit végre­hajtani, a területükön élő dolgozó népesség gazdasá­gi és kulturális jólétét mindenképp előmozdíta­ni és a területükön felme­rülő összes helyi jelentő­ségű ügyekben intézkedni.” A járási tanács döntött másodfokon a falusi taná­csoktól felterjesztett vitás kérdésekben és ellenőrizte » községi tanácsok, illetve in­téző bizottságok munkáját E sokrétű feladat ellátá­sára a járási tanácsok 15 tagú intéző bizottságot választottak. Az intéző bizott­ság két tanácsülés között korlátlanul gyakorolhatta a járási tanácsot megillető jo­gokat. Az ügyek közvetlen ve­zetését az intéző bizottságból választott öttagú direktó­rium végezte, s intézkedései­ről a tanácsülésen számolt be. Tanácsülést szükség szerint, de legalább havonként tartot­tak. A Tanácsmagyarország já­rási államigazgatósíálban a di­rektórium lényegesen fonto­sabb szerepet töltött be, mint községi viszonylatban. E hely­zete elsősorban nem a járási szervinek kijáró szélesebb in­tézkedési jogkörből követke­zett, hanem a tanács „küldött” jellegéből. A különböző közsé­gekből delegált tanácstagok ugyanis a termelőmunka rová­sa nélkül nem tartózkodhattak rendszeresen a járás székhe­lyén, hogy testületileg intézzék az ügyeket. Még a tizenöttagú intéző bizottság állandó együitt- m&radésa is nehézségekbe üt­között, s ezért volt szükség az ügyek viteléért felelős direktó­rium megszervezésére. A községi tanácsok, illetve ezek intéző bizottságai mellé csak esetenként választottak direktóriumot, a járási taná­csokban viszont a direktórium léte a tanács működésének alapfeltétele volt. A járási di­rektóriumba választott tagok számára a közigazgatás hiva­tásszerű, fizetett foglalkozássá vált A járási székhelyen tar­tózkodtak, s a járási államigaz­gatás egy-egy ügyosztályának vezetését látták el. Ügyosztá­lyaik előadói munkakörét a ta­nács fizetett alkalmazottai vé­gezték. A járási tanácsok szervezete Pest megyében az alábbiak szerint tagozódott: ALOSZTÁLYOK: Általános közigazgatási ügyek, Községek közigazgatási szak­felügyelete. Közélelmezés, Népegészségügy. Iskolai szakfelügyelet, Népművelés, Kultúrintézmények felügyelője. 4. Mezőgazdasági bizottság: Birtokrendező és termelést biztosító bizottság, Járási mémökbiztosság. Forradalmi törvényszék. Vörös őrség. Szocializált gazdaságok járási felügyelője. Szocializált erdöbirtokok és halgazdaságok, Ingatlanok és állatállomány. 2. Népjóléti bizottság: 3. Művelődésügyi bizottság 5. Rendészeti bizottság: 8. Szocializálási bizottság: 7. Közgazdasági bizottság: 8. Pénzügyi bizottság: Ipari termelés, Kereskedelem. Járási tanács pénzügyi előadója. Községek pénzügyi ellenőrzése. Adó- és illetményügyek. legét és a Tanácsköztársaság célkitűzéseit szemléltetően áb­rázolja a járási tanácsok szer­vezeti felépítése. Míg a burzsoá államiban a szolgaibírói hivatal szinte kizárólag közigazgatási és bírói ügyekkel foglalkozott és semmit sem tett a nép el­maradott kulturális színvona­lának emeléséért, az egészség­ügyért, addig a Tanácsköztár­saság járási igazgatási szervei­nek munkájában a szociális tevékenység ttilsúlyban volt a közigazgatási feladatokkal szemben. A szol- giabírói hivatal számos állami és egyháza szerv bevonásával gyakorolta felügyeletét a járási szakigazgatás területén, a munkás-, katona- és földműves­tanácsok ezzel szemben állami irányítás alá vonták és centra­lizálták az eddigi széttagolt igazgatást. A kulturális és népjóléti bi­zottságokon kívül új feladatot hozott a járási igazgatásba a birtokrendező és termelést biz­tosító bizottságok, valamint a járási mérnökibiztosságok fel­állítása. Mindkét szerv első­rendű feladata az imperialista világháborúban szétzilált mező- gazdasági termelés biztosítása, valamint a földbirtobreform műszaki előkészítése volt. A járási munkás-, katona- és földművesitanácsolk, a „szolga­bírói önkény” helyére lépő nép- képviseleti szerveik kiállták a történelem próbáját Pest me­gyében. Amikor a fővárosban már a proletárhatalom ellen­ségeinek katonai őrjáratai cir­káltak, a járásokban még na­pokig a tanácsok kezében volt a néptől nyert hatalom. Krizsán László Elkészült a cukorrépafejelő gép kísérleti példánya Az egyik legnehezebb őszi munkát, a cukorrépa-betakarí­tást, könnyíti majd meg az a cukorrépafejelő gép, amely­nek a kísérlett példánya a na­pokban elkészült a győri me­zőgazdasági gépjavító vállalat szerelőműhelyében. Az új gép, megfelelő beállítással, a főid­ben fejeli le a répát; Ezzel egyidőben meglazítja a répa körül a talajt is, amivel a kö­vetkező munkafolyamatot, a kiszedést, lényegesen meg­könnyíti. Egy hónapon belül újabb két gép készül, s ezek, üzemi próbája után megkezdik a sorozatgyártását. ORSZÁGOS GYORSÍRÓ-BAJNOKSÁG Az Országos Gyorsíró és Gépíró Versenybizottság szombaton és vasárnap rendezte meg az 1959. évi országos gyorsíró-bajnokságot. A 400 szótagos verseny győztese dr. Majercslik Sándor (Magyar Táv­irati Iroda), 2. Fenyvesi Mária (Magyar Távirati Iroda), 3. dr. Baczony László (Magyar Távirati Iroda), 4. Nagy István (Magyar Nemzet), 5. dr. Kappa György ta­nár, 6. dr. Kiss Károly -tanár. A 450 sző tagos verseny győztese dr. Baczony László, 2. dr. Ma; er­csik Sándor, 3. dr. Kappa György, 4. Fenyvesi Mária. A 450 és 400 szótagos verseny­fokok egyesített eredménye alap­ján Magyarország idei gyorsíró- bajnoka dr. Majercsik Sándor, 2, dr. Baczony László, 3. dr. Kappa György, A Fenyvesi Mária, 5. Nagy István, 6. dr. Kiss Károly. Belföldre—Külföldre A gödöllői Ganz Árammérőgyárban nagy mennyiségű elektromos mérőműszer készül. A gyár tetszetős kivitelű gyárt­mányai nemrég több kiállításon értékes díjakat és helyezést nyertek. Német professzorok érkeztek Budapestre A magyar—német kulturális egyezmény alapján Budapestre érkezett Johann Rosier egye­temi tanár, a berlini közgazda- sági főiskola rektora és Günt­her Söder intézett igazgató. Felosztásra kerül: 134 ezer forint I- tlf re.voí'fi/frí'n as ifiéi iöbbteinyer&ség Örömök és gondok a Nagykőrösi Faipari Vállalatnál A bizottságok alosztályai Igen változó létszámmal mű­ködtek. Többnyire egy-egy sze­mély intézte az alosztály ha­táskörébe tartozó összes ügyet, de adódtak olyan esetek is, hogy a bizottság vezetője egye­dül látta el az alosztályok szakfeiadatait; A proletár államhatalom jel­Ki mint vet, úgy arat — tartja a közmondás. Ki ho­gyan dolgozott év közben, úgy részesül majd a felosz­tásra kerülő nyereségből — módosítja a közmondás tanul­ságát Bélteki Pál, a Nagykő­rösi Faipari Vállalat műszaki vezetője, amíg a városi taná­cson levő ideiglenes vállalati irodából átsétálunk az 1. sz. telephelyre. Azt már persze mindenki tudja Nagykő­rösön, hogy ebben az üzemben maximális nye­reségrészesedést fizetnek. Jól dolgozott a vállalat, éves tervét 102 százalékra teljesí­tette, tiszta nyeresége 440 ezer forint körül mozog. Ha a mér­leget jóváhagyják, 134 ezer forintot osztanak szét a dol­gozóknak. — Sajnos, az öröm mellé üröm is jutott — fordítja hirtelen komolyabbra a szót Bélteki Pál. — Veszélyben van az idei nyereségünk. — Miért? — kérdem csodál­kozva, s a választ az 1. számú telephely apró, zsúfolt műhe­lyei adják meg. Itt bizony, ha továbbra is ilyen kö­rülmények közölt kell dolgozni, az idei, 15 szá­zalékkal emelt tervet nem tudják teljesíteni. Raktár nincs, az elkészült árut az amúgy i.s szűk műhe­lyekben kénytelenek tárolni. Az egyik terem most is tömve van szekrényekkel, a másik műhelyben mennyezetig érő hordórakás tornyosodik, a fű­részüzemet deszkaanyagokkal tömték meg. Jellemző a mos­toha körülményekre, hogy a vállalatnak még irodahelyi­sége sincs, az irodai dolgozók ideiglenesen a városi tanács egyik szobájában végzik mun­kájukat. — Pedig nem lenne semmi bajunk se — magyarázza Bél­teki Pál —, ha a Ceglédi Ta­nács Építőipari Vállalata ide­jében elkészítette volna az új bútorszerelő csarnokot. Az építővéllalat még az elmúlt év őszén hozzákezdett a mun­kához, azzal a megegyezéssel, hogy december 31-én készen átadja a csarnokot. Lassan március közepe lesz és még mindig sehol semmi. Hiába reklamáltunk, hivatkoztunk a megállapodásra, nem érdekelte őket. Igaz, tegnapelőtt küld­tek ki egy-két munkást, de ha továbbra is ilyen las­san folyik az épitkezés, májusra se készül el a csarnok. Ez bizony nem válik az építő­ipari vállalat dicsőségére, a faipari vállalatot meg egye­nesen akadályozza a munkájá­ban. — Havi 150 ezer forinttal növekedhetett volna a terme­lési értékünk — mondja Bél­teki Pál —, megszűnt volna a munkát gátló zsúfoltság és húsz új dolgozót állíthattunk volna munkába. Sajnos, na­ponta érdeklődünk, veszek­szünk az építőipari vállalat­tal. Most már tényleg ideje lenne, ha az építőipari válla­lat sürgősen befejezné az épít­kezést, hiszen közérdekről, a termelés növeléséről van szó. A helyi Épület- és La­káskarbantartó Ktsz-röl sem lehet jobbat mondani, amely annak idején a fa­ipari vállalat udvarának betonozását vállalta el. A sóder hónapok óta hever már az udvaron, de hagy mi­kor szándékoznak megkezdeni a munkát, azt talán még ők maguk sem tudják. Az elmúlt év őszétől az ígért határidőig erre a munkára is bőven lett volna idő. Ezek a problémák nehezítik hát a faipari vállalat munká­ját, s veszélyeztetik az idei többletnyereséget. Pedig a vállalat erre az esztendőre is szép tervet állított össze. Ha­vonként például a már közis­mert gyártmányok — pipák, szipkák, napszemüvegek, va­jashordók — mellett húsz garnitúra fényezett hálószoba- bútort, 40 garnitúra festett há­lót szeretnének készíteni. Ezen­kívül 10 ezer darab evőeszköz­tartó, ugyanennyi törülköző- tartó és 700 ezer darab vállfa szerepel még a tervükben. Munka tehát bőven lenne, csak a körülményeken kell sürgősen változtatni. Ez pedig elsősorban az építőipari válla­laton múlik. (súlyán) A gyártmányok laboratóriumi vizsgálaton mennek át s ha a tüzetes vizsgálat nem talál hibát, úgy folytatódhat a munka A mérőműszereiket próbafalon próbálják ki, így ellenőrzik, A szerelőasztal a mérőműszerek sokaságától feketéink. Itt végzik az összeszerelést. Ezek a műszerek exportra kerülnek (Szurok János képriportja)

Next

/
Oldalképek
Tartalom