Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
Ssssssss/sssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss ^ Álmodozni szabad - de csak a jövőről | \2 „M“-testvérek A magyar nagyon vendég- szerető nép. Én is megismerkedhettem nemrég ezzel a szép nemzeti tulajdonsággal, amikor lehetővé tették, hogy megnézzek néhány magyar autóipari üzemet. A többi között sorra látogattam a Csepel Autógyár csarnokait is, és szívből örültem, amikor mesterek és munkások dicsérték az NDK-ból vásárolt csiszológépeket és villamosmotorokat. Dicséretük nem a vendégnek szólt, akinek csupán udvariasságból valami kedveset akarnak mondani, hanem a harcostársnak, akiről tudják: ugyanazért a célért küzd, mint ők. A Pest megyei Hírlap olvasóinak egy, a megyéjük területén levő üzem termeléséről írni olyan lenne, mint vizet hordani a Dunába, — erről majd csak az NDK-beli olvasóknak fogok beszámolni. Valami másról szeretnék beszélni, valamiről, ami látszólag mellékes dolog, de amelynek a szocializmus felépítése során igen nagy jelentősége van. Búcsúzáskor a Csepel Autógyár műszaki igazgatójának szobájában tekintetem az íróasztal felett függő képre esett. Két munkást ábrázolt a kép, akik a műhely-csarnokban beszélgetnek. Az olajfestmény felkeltette kíváncsiságomat, nemcsak témája, hanem széo- sége miatt is. — Itt az üzemben készült ez a kép? — kérdeztem, —* Nem — válaszolta az Igazgató —, egy észak-magyarországi üzemben festették, amikor egy szovjet élmunkás járt ott. — Nincs az üzemnek szerződése egy művésszel, akt vásznon va§y plasztikában megörökítené üzemükben az embert, a munkát? Az igazgató sajnálkozott: hallott ugyan már ilyesmiről, de gyakorlatban még nem valósította meg. A válaszon töprengve, gondolataim visszatértek régi és új magyar mesterek műveire, amelyeket a budapesti Nemzeti Galéria kiállításán láttam. Sok mai művész festményét láttam ott, akinek felfogása az emberábrázolásban alig különbözik a régebbi, nagyrabecsült mesterek felfogásától, holott az idő kereke nagyot fordult közben. Nagyon kevés képet láttam emberekről, akik a szocialista iparban és mezőgazdaságban minden kalapácsütéssel, minden barázdavonással egy-egy reménység-darabot akarnak az égről a földre hozni a magyar nép üdvére és boldogulására. Röviden szólva: a művészet templomában keveset éreztem abból az üdítő szellőből. amely az üzemekben áradt felém Talán helyes lenne _ úgy gondolom —, ha a magyar munkások és szövetkezeti parasztok egy kicsit feltüzelnék a művészeket, ha ki csalogatnák őket Visegrád álmatag romjai közül, s szorosabban odakötnék őket üzemeikhez, életükhöz. Nekünk az NDK- ban jó tapasztalataink vannak. Neubert festő és grafikus például évek óta a Tahié Vaskohászati Üzemben dolgozik, a Harzban. Az üzem küldte Neubertet a főiskolára, s Neubert elvtárs az államvizsga után visszatért oda. Az üzem pedig szerződést kötött vele. Ugyanolyan tagja az üzem kollektívájának, mint minden más dolgozó, csak nem esztergapad mellett dolgozik. hanem rajztömbbel és ceruzával járja a munkahelyeket, hogy ott rögzítse meg az életet, ahol legközvetlenebbül, legerőteljesebben ver pulzusa. Ellátja az üzemet értékes dekorációkkal, távoltartja az embereket az értéktelentől, a giccstől, s gondo- őket a világ nagy kincseinek megis- Vagyis: a művész ismereteiből ad a a munkás pedig san vezeti kulturális méréséhez, tudásából, munkásnak, életkedvet, optimizmust ad a művésznek, impulzusokat a művészi alkotómunkához, nem is említve a biztos havi fizetést, amely gondtalan életet nyújt a művésznek. Más művészek is kötöttek $ ilyen szerződéseket: mondanivalójukkal hatnak a nézőre, függetlenül attól, hogy általában politikamentesnek tartott csendéletet vagy egy munkásportrét .ábrázol a művész. Derkovits formai ábrázolásának eszközei azonnal német kortársaira, Otto Dixre és Georg Grosszra emlékeztettek. Tartalmilag azonban óriási köztük a különbség. Amikor Grossz az uralkodó- osztály arcát leleplezi, nem annyira társadalmi hovátar- tozásukból fakadó elvetemültségüket ostorozza, mint inkább egészében véve az emberi jóságról és fenségről alkotott elképzeléseket, alkotásai a humanitásról szóló szatírák. Ugyanilyen élesen bánik el Ottó Dix az emberi testtej, az emberi szépség tisztelete teljesén kiveszik, nem marad fenn semmi egyéb, mint az emberiség testének kelések és daganatok okozta deformációja, s ebből nincs más kiút, csak a rezignált undor; Milyen más Derkovits ábrázolása! Az ő képei is kíméletlenül leplezik le az uralkodó osztály erkölcsi elvetemültségét és brutális könyörtelenségét, de ezzel együtt a munkásosztály ábrázolásával felvázolja azt az új politikai és erkölcsi erőt, amely hivatott arra, hogy a nemzet sorsát kezébe vegye. S milyen más volt életútja is! Míg Georg Grossz, mint elnyűtt ruhát, levetette forradalmi múltját, s ma renegátként vegetál az Egyesült Államokban, Derkovits igazi kommunistaként küzdött és halt meg, úgy, hogy egy pillanatra s«n tudta elcsábítani a kapitalizmus. Derkovitsban nagy pél dakép áll a magyar képzőművészek előtt: ápojlák és kövessék ezt a példaképet! A németekről azt szokták mondani, szeretnek álmodozni Igaz, így van. Az álmodozás azonban nem valamiféle különleges német nemzeti sajátosság, a magyarokra is jellemző ..; De akár német álmodozik, akár magyar, a lényeg csak az, hoigy milyen Irányba törnek álmai: háti*- felé-e vagy előre. Amikor « Csepel Autógyár modern edzőüzemében a mérnök magyarázó szavainak csengését figyeltem, éreztem, hogy ebben az üzemben előre néznek az emberek. Miért ne követnék a magyar művészek a Csepel Autóigyár munkásait Karl-Heinz Hagen XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\\V\XXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXX\\.XX\.XXXXXXXXXXXXX\ Möhwald $ akad ^ festőművész a Pfän-nerhalli ^ Barnaszénüzemmel, Wenzel ^ grafikus a Piesteritzi Nitro- ^ génüzemmel, Dietzel litogra- ^ fus a Rosslebeni Káliumbá- J nyával. De ez csak példa a sok közül: alig ma már olyan üzem az NDK- ^ ban, amelyet ne fűznének ^ szoros szálak egy festőhöz, ^ muzsikushoz, íróhoz. így lettek s a munkások és parasztok a... művészek új rendelői, lói, barátai és tanácsadói. ^ És ami helyesnek bizonyult ^ az NDK-ban, talán beválna $ Magyarországon is. Föntebb ^ már említettem, hogy a buda- ^ pesti múzeumokban nagyon ^ keveset éreztem az újból, —^ amely azonban mégis csak ^ megvan! A Nemzeti Galéria £ Hazatérés (Rötzer Henrik felvétele) MINDJÁRT-nak rossz cipője van, ferdekérgű, saroktalan. Csoszog csak, talpa nyűtt s fagyott, százat lép, míg más egy nagyot. S akármilyen közeire tart, nem ér oda, hova akart. A MAJD-nak lába pipa-szár, de Góliát-csizmába’ jár. S ha lépni készül, csodaképp, sarkából az orrába lép, ígéri: megy ide, oda. ELjut-e így valahova? A MÁSKOR lába léc s karó, mit sok rozsdás szeg összeró. Ritkán jár ki, bár sok helyen várják, hogy végre megjelen. Ha félrelép, összetörik s nem jut az első sarokig. S a MOST — ilyen kevés akad — a mindent győző forgatag. Bárhol leled, középen áll, csak egyet lép s mindent talál. Egy lépéssel — tartja híre — eljut a világ végire! Németh Emil JKcínuLik sza^L&n Surran a város fénycsobolyója, lámpafolyamban izzik az út, kettyen az álmos kései óra, nincs rohanás... Egy rossz kocsi zúg. Lenn, a Duna-mélyén, frissül a halnép. bontja a mélység zöld fonalát, visszatekint Tücsök Ür odújába s száll az utolsó, nagy szerenád. Vérzik a kontrás tűhegyű ujja, — vad lihegésben táncos a húr — összeesik, majd líjra meg újra talprakering, és újra lehull. Távol a Vártól, termetes asszony nyújtja ki karját: tüskefenyő; nyegle sötétség fordul a sarkon, súg, duruzsol a galambetető. Pír ül a térre, égheti asztalt, morcán az éjjeli rossz kocsi: fut, kétnapi züllést mímel az arcom, — s jaj, szerelemtől fáj ez az út! Rácz Zoltán \r/'/-'‘'S//S//SSSS//S//SS/S/S/SJ//Sf/////SSSSS/SS/SSSSSS//S///Sf//fS/SS/YfS//S/SSS//S///S/S//fSS////S////////SS'f//SS///S/S///S///S/fS///f/////'SS//f/S/SS///S//SSS///S'SS/SSSfS/S/// vasár-í A FOGADOTT FIÚ • SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSJ (Irodalmi forgatókönyv.vázlat) meg- 5 lamos, egészséges fiú volt. egy kis oldaltermében neztem a XX. századbeli ma- s Tízhónapos korában járt és gyár festők kiállítását. Rögtön ^ másféléves korában már befeltűnt ott egy festő, akinek ^ szélt. Nevelőapja áldozott rá nevét még nem ismertem; de ^ jó szót, időt, pénzt — mindent, akinek művei nagy hatással § ami csak tellett tőle. Szeret- voltak rám: Derkovits Gyula. ^ te a fiút. saját képére akarta társadalmi $ alakítani, tovább akart élni & benne, legalább szellemileg *®W5&N,fc^KSösaÄ»»Ä>N>^vxxxxxxxxxxxxxvvNXNxxxxvwÄÄ\x>Nx>Äv<s»i*aai»»x^iWiNxvvsv ^ folytatódni, halhatatlanná lenKépei erőteljes S csak általa. Felesége azonban játékszernek tekintette. § aki alkalmat ad nagy vásárlá- ^ sokra, öltöztetésekre. Mindent ^ megvett, amit gyerekék szá- ^ mára kitaláltak, lassan-lassan ^ minden gondolata a fiú körül ^ forgott, és semmi egyébbel ^ nem törődött. Férje aggoda- ^ lommal figyelte az asszonyt, ^ féltette őt és a gyereket, még ^ talán saját magát is — egész ^ életüket. Ez a félelem alapos ^ volt: mire a fiú betöltötte har- ^ madik életévét, nevelőanyja szinte az ^ már rabjává lett. S őrülésig szerette. II. I A rajongó asszonyt egy gon- § dolat kínozta, gyökeret vert az % agyában, nem hagyta nyugod- ^ ni, éjjel-nappal gyötörte. Mi S lesz, ha a fiú megtudja, hogy S nem ő az édesanyja? Riadtan ^ gondolt arra a percre, amikor $ föltárul majd a titok, és ő ^ idegenként áll a fiú előtt; a § hibákat, amelyeket szülőany- ^ jának talán elnézett volna, ne- ^ ki. a nevelőanyjának majd ^ kétszeresen felrója. Félt, hogy ^ a fiú a szemére veti: miért ne- § vélték fel abban a hitben, § hogy az ő fiuk? Igen, lehet, ^ hogy mindezt szemére veti $ majd. vagy még többet Takács Zoltán illusztrációja Rossi Károly . Az irsai biró vacsorája“ című elbeszéléséhez § Nem! igazságot. $az ^ volt már, is. szabad megtudnia Terve készen csak férje beleegyezését kellett megszereznie. Tudta, hogy ez nehéz lesz, sokat -kell harcolnia érte, minden erejét össze kell szednie, ha győzni akar. El akart menekülni a kicsiny faluból, ahol mindenki tudott mindent, el akart költözni valahová, ismeretlen • emberek közé. így hát nagy körültekintéssel kikereste a várost, ahol nyugodtan élhetnének, és csak azután szólt az urának. Az orvos természetesen hallani sem akart a dologról, túlzottnak tartotta felesége aggodalmait, de az asszony egyre követe- lőfab, egyre erőszakosabb lett, hisztériás rohamokat kapott, az orvos botránytól tartott, és mit tehetett volna: engedet! az esztelen kívánságnak ..; Városba költöztek, sok ember közé. akik nem ismerték őket, nem tudtak a fiú származásáról. így hát az asszony megnyugodott, és később az orvos is megtalálta a helyét. Megszerették, új pácienseket szerzett, többet keresett mint régen, iobban éltek mint azelőtt. Két éve laktak itt, csendesen, zavartalanul éltek, amikor az orvost egy régi betege kereste fel. Az asszony véletlenül észrevette, amint a földi távozott a rendelőből és régi félelme visszatért. Alig várta, hogy beszélhessen az urával. Ismét követelődző tt, hajszolta férjét: menjenek tovább még messzebb, itt nincsenek biztonságban: felfedezhetik a titkot, elterjedhet a hír, és a fiú fülébe juthat. Hetekig nem beszéltek másról, a férj tiltakozott, ió néhányszor össze is vesztek. De az asszony nem tágított, félelme az orvost is megzavarta. Egy hónap után tovább költöztek, oda, ahová az asszony kívánta. De az új helyen is csak egy évet töltöttek, mivel itt szintén rájuk talált egy ismerős. Az asszony félelme mintha vonzotta volna a bajt. bárhová mentek, mindenütt megjelent valaki, akj ismerte életüket. Végül is elhatározták, hogy külföldre költöznek. IV. Eleinte nehezen boldogultak az új világban, idegen emberek között, akiknek nyelvét is alig értették. Évek múltak el. amíg berendezkedtek valahogyan, amíg rendezettebben élhettek, és nem volt szükségük arra, hogy értéktárgyaikat eladogassák. A fiú gyorsabban alkalmazkodott az új körülményekhez, mint ők, csakhamar olyanná lett, mint az itt született gyerekek. Amint az évek minden zavaró esemény nélkül múltak, az asszony megnyugodott. továbbra is csak a fiúnak élt. és boldog volt. Az orvos örült, hogy végre vége a kóborlásnak, a hányatott életnek. nevelőapja, több orvos is kezelte, és nevelőanyja éjjel- nappal fáradhatatlanul ápolta. Tíznapi kétségbeesett küzdelem után azonban a fiú meghalt. VI. Az orvos nagy gyöngédséggel vette körül feleségét azt hitte, hogy az asszony ösz- szeroppan, feledtetni akarta vele a veszteséget, kárpótolni szerette volna. De az asz- szonynak nem volt szüksége a vigaszra. Naponta kijárt a temetőbe, és nyugodt volt. kiegyensúlyozott. A férfi gondolatai tehát másfelé fordulhattak, eddig is szenvedett a honvágytól, és most. hogy nem volt értelme a további száműzetésnek. elhatározta, hogy hazatérnek. Amikor megbizonyosodott arról, hogy felesége nem gyötrődik többé, megemlítette szándékát, de az asz- szony ellenszegült: ő nem megy. Nyugodtan, szenvtele- nül kijelentette: itt marad, életét a sir mellett éli le. de férje csak menjen haza, búcsúzzanak el egymástól barátságosan. Az orvos egy ideig még megpróbálta megváltoztatni felesége elhatározását, de amikor látta, hogy annak nincs többé szüksége reá. elbúcsúzott tőle — örökre. Tizenhárom éves volt a fiú, amikor járvány ütött kd a városban. Nevelőszülei azonnal eltiltották az iskolától, az utcára sem engedték, csak az udvaron játszhatott — egymagában, a rendelőnek pedig még a tájékára sem mehetett. A gyerek azonban nehezen tűrte a rabságot, és amikor egyszer alkalom adódott, átmászott a kerítésen, régi pajtásához. Néhány nap múlva már lázasan feküdt ágyban A szülők megrémültek, de a baj itt volt. megkezdődött hát a harc a fiú életéért. Nemcsak VII. A külföldi ka temetőjében azóta is ír ndennap megjelenik a mély gyászba öltözött asszony. Sétái a sírok között, a fiú hantja előtt meg-megáll, elrendezi rajta a virágokat. Délutánjait mindig itt tölti. Az emberek megszokták már, mint a temető állandó látogatóját. és néha oda-odasúg- iák egymásnak: ..A fiát gyászolja”. Az asszonv meghallja ezt. elégedetten elmosolyodik, kiegyenesíti b-” ‘t derekát, és méltóságtelie 'éptekkel halad tovább. Kemény Erzsébet
