Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

1959. MÁRCIUS 8. VASÁRNAP megye/ s&Cirlap A legfontosabb teendő A megye mezőgazdaságá­ban az utóbbi néhány hét alatt jelentős változás történt. A dolgozó parasztok ezrei válasz­tották a nagyüzemi gazdálko­dást A szövetkezeti gondolat térhódítására jellemző, hogy ez idő alatt 19 termelőszövet­kezeti község alakult. Mintegy 5000 család 25 ezer holddal lé­pett a meglevő szövetkezetek­be, vagy alakított új termelő­szövetkezeteket. A gyors fejlődésen kívül az jellemezte a szövetkezeti moz­galmat, hogy a korábbi évektől eltérően nem elsősorban föld­nélküliek • vagy kisparasztok, hanem nagy termelési tapasz­talattal és jelentős anyagi esz­közökkel rendelkező módos pa­rasztok is léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ez a tény Ss igazolja, hogy a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás nem csu­pán egyes paraszti rétegeknek felel meg, hanem az egész pa­rasztság részére vonzó. ! A Pest megyében történt és a napjainkban is végbemenő fejlődés hűen igazolja a Köz­ponti Bizottság állásfoglalását és határozatét, amely a mező- gazdaság szocialista fejlődésé­nek meggyorsítását mondja ki. Az ellenforradalom után, a párt következetes politikájá- . írnak láttán rendkívül nagy mértékben megnőtt a párt és a I forradalmi munkás-paraszt i kormány tekintélye a falvak népének szemében. A párt és a kormány soha nem titkolta, ha­nem nyíltan és világosan kinyi­latkoztatta, hogy a parasztság felemelkedésének egyedüli útja a nagyüzemi gazdálkodás. En­nek a világos és nyílt politiká­nak a gyümölcse az egész or­szágban, benne a mi megyénk­ben is tapasztalható fejlődés. Szólni kell a szövetkezeti mozgalom fejlődésében eddig alig tapasztalt új vonásról, mégpedig arról, hogy a legtöbb esetben nem egy-egy kislétszá- mú termelőszövetkezet alakult meg egyes községekben, ha­nem az egész község parasztsá­ga a nagyüzemi gazdálkodás Útjára tért át. Ez a jelenség egészséges és nagyon biztató a jövőt illetően. Gondoljuk csak meg, hogy ily módon alig, vagy egyáltalán nem marad vissza­húzó erő a községekben, ami a további fejlődést gátolná. Le­hetőség nyílik arra is, hogy az ilyen helyeken egyszer s min­denkorra kialakítsák a terme­lés fejlesztésének irányát, az adottságoknak megfelelően. Számtalan előny származik eb­ből, amelynek hatását, értékét ma még nem is lelhet teljessé­gében látni. Újszerű az a lelkesedés, a termelési tervek elkészítésében való tömeges részvétei, amely a termelőszövetkezeti közsé­gekben vagy az újonnan ala­kult tsz-ekbe belépett dolgozó parasztok részéről megmutat­kozik. Egészséges viták folynak arról, miként alakítsák ki a gazdálkodást, hol, mikor kezd­jék meg az istállók, a tanya- központok építését, hogyan biz­tosítsák az állatállomány ré­szére a ta'karmányalapot, stb. Üdvözölni kell az újdonsült szövetkezeti parasztoknak ezt a törekvését. Üdvözölni kell, de egyúttal azt is meg kell mon­dani, hogy ez nem elegendő. A korai kitavaszodás mun­kára szólítja a szövetkezeti pa­rasztokat is. A fejlettebb gaz­dálkodási forma, a nagyüzemi gazdálkodás is csak úgy bizto­sít nagyabb jövedelmet, ha ide­jében elvégzik a mezőgazdasági munkákat. Való igaz, a párt és az állam segítséget ígért: több gépet, vetőmagot, műtrágyát, stb. A párt és az állam állja is szavát. A gépállomások átdol­gozzák terveiket, hogy odairá­nyítsák a gépeket, ahol azokra a legnagyobb szükség van. A földművesszövetkezetek első­sorban a szövetkezeti községek­be irányítják a műtrágyát. A szakemberek is itt segítenek elsősorban. A segítség azonban csak ak­kor kamatozik igazán, ha ez a szövetkezeti parasztok odaadó munkájával párosul. Nélkülük, helyettük senki sem oldhatja meg a termielés nagy feladatát Éppen ezért félre kell tenni vagy gyorsan meg kell oldani azokat a problémákat, amelyek akadályozzák a munka meg­kezdését, hiszen a talajelőké­szítésnél vagy a vetésnél elmu­lasztott órák, napok hatványo­zott módion csökkenthetik a terméseredményeket. Nagy valioatás történt a megye mezőgazdaságában. A szövetkezeti gazdálkodásba vitt 25 ezer hold jelentős terü­let. A megye szántóterületének nagyobb részén azonban még egyéni parasztok gazdálkod­nak. Élénk figyelemmel kísér­ték és kísérik ma is a forradal­mi átalakulást. Sok egyéni pa­raszt gondolkodik azon, hogyan lesz tovább, mi lesz az egyéni parasztokkal. A párt és a kor­mány álláspontja világos: a nagyüzemi gazdálkodást alkar­ja, de megbecsüli és segíti a ikisparasztokat és az ő erőfeszí­téseiket is. A szó és a tett egysége jelle­mezte a pártot, s a jövőben sincs szándékában a legfelsőbb pártvezetésnek ezen változtat­ni. Termeljenek az egyéni pa­rasztok is többet, mint az előző években. Végezzék a tavasz* mezőgazdasági munkákat. Munkájukhoz, csakúgy, mint az előző evőkben, kellő támo­gatást is kapnak. Műtrágya, vé­dekezőszer, jóminőségű vető­mag rendelkezésükre áll ma is. Tavaly ősszel például 10 236 mázsa őszi árpa, 8803 mázsa rozs és 29 552 mázsa jó minősé­gű búza vetőmagot juttattak a megye parasztságának. Napjainkban folyik a hibrid­kukorica-vetőmag cseréje, amelyből bármelyik dolgozó paraszt annyit igényel, a meny­nyit akar. A gépállomások. — bár az előző évekhez mérten kisebb mértékben — is segítik gépekkel az egyéni paraszto­kat. Továbbra is érvényben maradnak a megkötött szerző­dések, sőt, újakat is köt az ál­lam az egyéni gazdákkal. Mindezek az egyéni parasztok gazdálkodásának biztonságát jelentik. Amikor ezt elmond­juk, ugyanakkor minden pa­rasztnak látnia kell, hogy a termelőszövetkezeteik gazdál­kodásához még nagyobb segít­séget ad a párt és az állam, ami azonban nem ellentétes az előbb elmondottakkal. Minden dolgozó paraszt saját elhatáro­zása és akarata alapján vá­lasztja a nagyobb biztonságot nyújtó nagyüzemi gazdálko­dást, amikor meggyőződik an­nak előnyeiről. Kezdűdjek rneg teljes erő­vel a munka a határokban. A termelőszövetkezeteik és az egyéni parasztok egyaránt használják ki a kedvező időjá­rásadta lehetőségeket. Ez most a falu és az ország legfőbb feladata. Mihók Sándor A Diósdi Csapágygyár KISZ-fiataljai tegnap vidám zené­vel és hóvirágcsokrokkal köszöntötték a vállalat nődolgo­zóit a nemzetközi nőnap alkalmából. Felvételünkön éppen Matafán Máriái köszöntik a kiszisták (Foto: Bősz) Folytatjuk... Pénteken este évzáró ün­nepélyt tartottak a veresegy­házi népfőiskola hallgatói. A megyei tanács v. b. művelő­dési osztálya vezetőjének, Vörös Gyulának szavai után a hallgatók megköszönték a pedagógusok fáradozását és azt az áldozatot, amelyet as állam hoz a parasztság kul­turális felemelkedése érde­kében. Itt, az évzárón határozták el, hogy a 23 végzett hallga­tó — a tanultaknak a gyakor­lati életben való megvizsgá­lása érdekében — ellátogat egyik állami gazdaságunk­ba, minden bizonnyal Gödöl­lőre, és elhatározták azt is. hogy jövőre folytatják amit idén elkezdtek, tovább ta­nulnak, sőt másokat is rá­bírnak a népfőiskola látoga­tására. Az ünnepélyes évzáró a fe­hér asztal mellett folytató­dott, ahol a hallgatók, a pe­dagógusok és a vendégek jó hangulatban beszélgettek, szó­rakoztak. Furcsa állat a baromfi ? Először talán lássuk a té­nyeket. A ráckevei Rákóczi Tsz tagjai tavaly háztáji gaz­daságukban mintegy 3 ezer baromfi nevelésére szerződ­tek le a földművesszövetke­zettel. Becsületükre legyen mondva, szerződéses kötele­zettségeiknek időben eleget tettek, Kiss Benedek, Aszta­los Ferenc, flórák János és a többiek 200—400 rántani való csirkét, továbbá tyúkot és libát adlak át a földműves­szövetkezetnek. Sőt, Gccse Tibor, az állattenyésztési bri­gád tagja túlszárnyalta tag­társait, mert 400 csirkét, s csaknem 300 hízott pulykát nevelt fel. (Most vett házat Pesterzsébeten 80 000 forin­tért.) Kérdezhetné ezután valaki, ha a tagok így értenek az ál­latokhoz, hány baromfit, szár­nyast nevelt a tsz tavaly a közösben? A válasz meghök­kentő, de igaz: egyetlen egyet sem! Mindennel foglalkozott és foglalkozik a tsz, csak baromfineveléssel nem, pe­dig földjeiket kettészeli a Duna holtága. Érthetetlen dolog ez, mondhatja az ol­vasó. Pedig nagyon is érthető. A szövetkezet tagjai évek óta minden közgyűlésen le­szavazzák az elnököt, s nem Járulnák hozzá a baromfi­neveléshez. Azt állhgatják, hogy nagyüzemi módon a tíz­ben még 200 csirkét is csak ráfizetéssel lehet felnevelni. Ezt mondják, pedig még nem Is tettek próbát. Értelmes emberek, pompás baromfitenyésztők a ráckevei tsz tagjai. Saját tapasztala­tukból meggyőződhettek róla, hogy nagyüzemi módon, a szövetkezetben kevesebb rá­fordítással, nagyobb ered­ménnyel lehet állatokat ne­velni, növényeket termelni. A szövetkezet ad mindannyiuk számára kenyeret, illő, hogy baromfinevelési szaktudásu­kat elsősorban a tsz-ben gyii- möicsöztessék. Ha gazdagabb a tsz, jobban élnek tagjai is. Higgyék el, nem olyan fur- esa állat a baromfi, megnő a* a tsz-ben is. Sőt! (csá) ELEKTROMOS KÉZIFÚRÓ, KOVÁCSTÚZHELY-SZELELO a Ceglédi GépUzem és Vasöntő Vállalat új gyártmányai között Amikor a Ceglédi Gépüzem és Vasöntő néhány vállal­kozó szellemű fiatal szak­embere hozzákezdett az első elektromos kísérletekhez, többen mosolyogva fogad­ták az ötletet és azt taná­csolták: semmi értelme sincs a próbálkozásoknak, marad­jon csak a vállalat az öntö­dei profil mellett. Hogy mennyire nem volt igazuk, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint az öntöde új elektromos részlege, ahol már elkészült a két új cikk, az elektromos kézifúrógép és a kovácstűzhely-szelelő. A vasiparban használa­tos elektromos kézifúrót eddig Magyarországon nem gyártottak, drága valutáért hoztuk be kül­földről. A vállalat fiatal műszaki dolgozói elsősorban azt a szempontot vették figyelem­be: hogyan tudnák megfe­lelő hazai konstrukcióval he­lyettesíteni a nélkülözhetet­len szerszámot. Szűr-Szabó Jenő, az elektromos üzem részlegvezetője, Hugos Jó­zsef üzemvezető és Balogh Sándor esztergályos időt és fáradságot nem kímélve, dolgozták ki az új cikk gyár­tástechnológiái át. Már a prototípus Is elké­szült, s a jövő héten kül­dik fel Pestre jóváha­gyásra. A szakemberek véleménye sze­dj magyar elekt- kézifúrógép be­előzetes rint romos az vált és felveszi a ver­senyt német vetélytársá- val. Amint Tankó Zoltán fő­mérnök elmondotta, rövide­sen megkezdik az új szer­szám sorozatgyártását és elő­reláthatólag 1300 darabot ké­szítenek belőle. A Gépüzem és Vasöntöde másik új elekt­romos cikkét, a kovácsműhe­lyekben használatos tűzhely- szelelőt (közismert nevén: fúj­tató) már sorozatban gyárt­ják. Ennek az az érdekessé­ge, hogy valamennyi alkat­részét — még a villanymoto­rokat is — az öntöde készíti. Ebből az új cikkből egyelőre 500 darabot gyártattak. Az eléktromós részleg üze­meltetésével jelentősen meg­növekedett a vállalat munká­ja, sőt, négy új dolgozót is be kellett állítani az új üzemrészbe. Nagy segítséget jelentenek a vállalatnak az új gépek is. Nemrégiben he­lyezték üzembe az új, 36 tonnás excenterprést. Az új héjformázógép a különféle öntvények sorozatgyártását teszi lehetővé. Ezenkívül két darab új fúrógépet és két darab csiszológépet is ka­pott a vállalat. Az új gyártmányok mellett a vállalat továbbra is gyárt­ja a már távoli országokban is ismert cikkeit. Például a dél-amerikai országok­ba exportálandó fasze­nes vasalókból az idén 15 ezer darabot készíte­nek, a mezőgazdaságban használatos kukoricamor- zsolókból 12 ezer dara­bot gyárt a vállalat. Túri József tervstatiszti­kus elmondotta, hogy az el­múlt évi tervet 101,2 szá­zalékra teljesítették a válla­lat dolgozói, s ennek köszön­hető, hogy az idén is lesz nyereségrészesedés. Bár az elmúlt hónapban az új cik­kek kísérletezése miatt egy kis visszaesés mutatkozik, minden remény megvan arra, hogy az elkövetkezendő idő­ben a vállalat az előírt ter­vet túlteljesítse. S. P. Kedden érkezli a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége A Szovjef—Magyar Baráti Társaság hattagú delegációt küld hazánkba a magyar— szovjet barátság hónapja al­kalmából. A küldöttség már­cius 10-én. kedden érkezik. Vezetője L. Sz. Szoboljev író, az OSZSZSZK írószövetsége vezetőségének elnöke, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság elnökhelyettese, tagjai: I. T Ogorodnyikov professzor, a moszkvai Állami Lenin Pe­dagógiai Intézet tanszékveze­tője, az OSZSZSZK Neveléstu­dományi Akadémiájának leve­lező tagja, a pedagógiai tudo­mányok doktora. G. N. Bocs- karjov. a moszkvai Zsdánov kerületi pártbizottság első tit­kára. a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság elnökségének tagja és mások. WMfSWfSSSSSS*SJf/SffSSfSSSSSSSSSSArSSS/fSSSSSSSSSSSfSSS/SSSSSSSArSAr*SSSJ'SSSSSSSSSS*S*SS*SS*ArSSArwSSSSSSSSSSS*S**SSSSSSSfSMSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSfSSWSSSSSSSS/SSSSSSSSSSlfSSSSSSSS*SSMSSSSMSSSSSSfSfSSSfSf//S/ TA VASZ d IC&sh'Ct'CtO'fa Acs, vasbetonszerelő, kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat balaconfüredi házilagos üdülő építkezésünkhöz felveszünk. Szállást, étkezést, munka­ruhát és az összes szociális juttatásokat biztosítjuk. Jelentkezni lehet írásban, vagy személyesen KIOSZ Központ, Budapest, V. kér. Kálmán u. 20. (Építési csoport). nek eddig is volt sonka a pad­láson, rámás csizma és fekete pantalló, s hozzá legalább tíz hold. föld. S kezdődött a beszélgetés. Vincze György, aki a tanács­nál előző nap már kitudakolta, mit lehet, hogyan lehet, meg­nyitotta az összejövetelt. — Tegnap Bárány Józsi bá­csival bent voltunk a tanács­nál. Megbeszéltük, emberek, a dolgot és úgy véljük, hogy vagy üzemegységet alakítunk és csatlakozunk a József Attila Tsz-hez, vagy új szövetkezet lesz. — Csak újat — mondja va­laki és az egész „gyűlés“ he­lyesel. De a szó Vincze Györ­gyöt illeti. — Rendben van, csakhogy az új szövetkezetnek olyannak kell lennie, hogy megálljon a lábán, s ehhez legalább négy­száz hold kell, meg tagság. Méhkas sem zsong úgy, mint a tanyasi ház nagy szobá­ja. Tizen is beszélnek egyszer­re. Sok a szó, de egy a véle­mény: kezdjék meg a parasz­tok meggyőzését a környező dűlőkben, a Deákhalmon, a Serkeszéken, a Világoson és a Lóherésben. Innen majd bejön annyi tag és annyi föld, hogy megélnek rajta módosán. Job­ban, mint egyéni korukban. — Mert ez a fontos — veti közbe ismét valaki, s annyira igazat mond, annyira a többiek véleményét, hogy már nem is helyeselnek rá. Aztán megalakul az úi szó vetkezet. A neve: Kinizsi Pál Tsz. Területe: jelenleg még csak 300 hold. Tagsága: 23 dolgozó paraszt, legtöbbje 10—15 holddal ment a közösbe. Tervük: 2000 holdas zagy gazdaságot kialakítani a Kos. parton. Nem új dolog. De nagyon jó dolog. A józan paraszti gondol­kodás szülte ezt a tervet. Az, hogy az elhatározást helyes tett is kövesse. A közös nagyüzem csak úgy életképes, ha nagy te­rületen sokan dolgoznak ét egy emberként. Így volt ez Jászkarajenőn is, így határoz­tak a Kosparton is. De hát a 2000 hold, meg a tagság toborzása nagy murika. — Hozzunk határozatot -« javasolják többen is —, hogy ezentúl mi magunk szervezzük a Kinizsi Pál Tsz-t. Így mondják, így kóstolgat­ják a szót: Kinizsi Pál Tsz. S a gazdák határoznak: ezen­túl minden tag kötelessége el­beszélgetni az egyéniekkel és földdel, tagokkal fejleszteni az új szövetkezetei. — Rajta leszünk! Hanem nincs még vezetősé­ge, elnöke az új szövetkezet­nek. Ezt is választanak. Először öttagú vezetőséget. Tagjai• Vincze György (a küldöttük). Bárány József (a másik kül­dött). Lipák Pál, Jacina Pál és Jandácsik István. S az elnök ki legyen? Válassza meg a vezető ség! Nem úgy van az. Ha már létrejött a közös, akkor a to­vábbiakban is közösen dönte nek. Az elnököt is közösen vá­lasszák meg. S már hangos is Falusiéit szobája Vincze György nevétől. Jó gazda, érti a szót. tud szervezni — legyen ű az elnök. Eddig eljutottak. Hanem gond is akad. Mi lesz Mucsá­nyival? A felesége betegen feleszik, a gyereket magának kell gondoznia és így nem tud teljes értékű munkát végezni a szövetkezetben. Hatan is mellé állnak. Szoro­san mellé, mintha ezzel akar­nák jelképezni, hogy így álla­nak majd mellette egész esz­tendőben, amikor csak szüksé­ge lesz segítségre. — írja csak alá, majd mi biztosítjuk a megélhetését. Már az első órában erőt éreznek magukban, a közösség, erejét, hogy egy embert ki tudnak segíteni, ha bajban van. Hiszen nagy erő, 25 pa­raszt aScarata van mellettük. Megalakult a csoport, vezető­sége is van már, elnököt is vá­lasztottak, mégsem oszlanak. Előbb arról határoznák, hogy a jószágot is be kell vinni a kö­zösbe. Minél többet, annál jobb állatállományt tudnak ki­alakítani. Azt is elhatározzák, hogy tovább folytatják a ve­tést, mert a szövetkezeti fej­lesztésen túl fontos a kenyér, a takarmány, a hízó. S hazafelé már megkezdik a közös határozat végrehajtását. Aki egyéni gazda csak az út­jukba kerül, megszólítják: — Mi már megalakultunk, most rajtad a sor, hogy közénk gyere ... Gáldonyi Béla Rendkívüli tavasz ez az idei. Elmaradt az ereszcsorgás, a hóolvadás. Porzik az abonyi határ és langyos szél serkenti a füvet a Kospa rtdülőben. Bot­ra támaszkodó öregek sem em­lékeznek hasonló tavaszra, s az unokák is úgy emlegetik majd, hogy ez más volt, mint a többi. Melegebb, derűsebb. Különösen derűs nap volt Abonyban a csütörtöki. Vincze György és Bárány Jó­zsef előző nap felkereste a köz­ségi tanácsot és csütörtökre meghívta a szövetkezetszerve­ző bizottságot a Kospartdülő- be. Ök már előre beszéltek a parasztokkal, s azoknak egy volt a véleménye, bemennek a közösbe. Most már ne szervez­ni menjenek az elvtársak, in­kább meghallgatni és tudomá­sul venni, hogy húsz egyné­hány gazda már határozott. Csütörtökön délben a Kos­part diilő 4. szám alatt, Falusi István házában gyülekeztek a parasztok. Huszonötén voltak, jómódú, jóföldű gazdák, akik-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom