Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

* *-.vr Na PLO ^lüllllliíillllllHlillilllllllHHIIIIIIIKCMIIIIIIIIIIIllimillli ...... „ Nagy segítség a jól dolgozó szü­lői munkaközös­ség — írja Nap­lónknak a nagy- kátai általános iskola igazgatója. — A jelenlegi összetételében csupán másfél esztendeje dolgo­zó kis munka- közösség ének­kart, tánc- és színjátszó cso­portot szervezett, előadásaik bevé­teléből a szertá­rat, a könyvtárat támogatták, és legutóbb egy hangos keskeny­film-vetítőgépet vásároltak az is­kolának.” ■k A Dunakeszi Magyarság Mű­velődési Ha2 énekkara szom­baton este dalos­bált rendezett. A bált az újjászer-i vezeti kórus hang­versenye nyitot­ta meg, melyen a váci Vox Hu­mana vegyeskar is szerepelt. A műsort klasszi­kus és modern kórusművekből állították össze. ★ Már hírt ad­tunk arról, hogy a váci TIT Öröm és gond a gyer­mek címmel elő­adássorozatot kezdett a váci építők szakszer­vezete kultúrott- honában. Az első előadás — A kis­iskolások fejlő­dése és nevelé­se — 24-én hang­zott el. Március harmadikán a serdülő fiúk és leányok nevelé­séről, 10-én ifjú­ságunk erkölcsi magatartásáról. 17-én a fiatalok művelt emberek­ké való nevelésé­ről, 24-én a ju­talmazásról és büntetésről, 31- én a gyermekek tanulásának se­gítéséről, április hetedikén az ide­ges gyermekről és 14-én a pá­lyaválasztásról hagzik el majd előadás. A mű­velődési ház ér­dekes és követés­re méltó kezde­ményezése, hogy az előadásokra tízforintos bér­letjegyet bocsá­tott ki. * Ugyancsak hírt adtunk gödöllői könyvtár rendezett irodalmi ról is. következő már a járási által Zenés séták- A séták állo­másai: március 13-án Tóth Ár­pád-est, 20-án Liszt-est, április 3-án A két Car­men (Bizet-est), 10-én Ibsen— Grieg-est, 17-én A két Traviáta (Verdi-est), 24-én Thomas Mann­est, május nyol- cádikán Erkel- est. Úgy véljük, hasznos, szóra­koztató séták ezek. ★ Már a múlt hét elején jelezték a monori művelő­dési otthonból, hogy 28-án, szom­baton este népes közönséget vár­nak a községi ta­nácsterembe. Ek­kor rendezte meg ugyanis a műve­lődési ház zene­iskolájának szü­lői munkaközös­sége műsoros klubestjét. Az elő­zetes hírek sze­rint a környe­ző községekből, Gombáról, Va­sadról és Monori- erdőről is vártak vendégeket. * Március 14-én, szombaton este ünnepélyesen be­zárul a pilisi népfőiskola idei tanéve. Ennyi a napihír. De ösz- sze lehetne fog­lalni akár egy­oldalas cikkben is, hogy mennyi mindent tanul­tak, milyen sok kérdésben vilá­gosabban látnak a népfőiskola szorgalmas hall­gatói . ★ Az ismeretter­jesztés új mód­szereit megye- és országszerte kutatják. A men- deiek tovább­mentek egy lé­péssel, ők már találtak is vala­mit, ami új és bizonyára célra­vezető: március nyolcadikán cso­portos látogatást szerveznek a par­lament és egy fő­városi képtár meglátogatására. ★ Az Uj Ter­més munkatár­sainak februá­ri tanácskozása­kor — mint meg­írtuk — elhatá­roztuk, hogy min­den hónapban* baráti beszélge­tésre összegyűl­nek íróink, köl­tőink, képzőmű­vészeink közül azok, akik iro­dalmi rovatunk­nak dolgoznak. Az első ilyen ba­ráti beszélgetés március kilence­dikén lesz. § vid s • § lunlk, Az Európa Könyvkiadó rö­vid idő alatt népszerűvé vált Modern Könyvtár sorozatában a szovjet könyv ünnepe alkal­mából két szovjet kisregényt jelentetett meg. Méghozzá — Modem Könyvtárról lévén szó — két olyan kisregényt, amely feönyvalakban első ízben ná­lunk, Magyarországon látott napvilágot. A Szovjetunióban eddig csak folyóiratok közölték | Kuznyecov és Adamjan írását. Anatolij Kuznyecov könyve: A legenda folytatása, izzig-vé- rig mai alkotás. A Szovjetunió­ban folyó nagy természetátala­kító munkáról ad történelmileg is hiteles képet. A könyv hőse az író, aki maga is részt vett a gigászi munkában. Erőmű épül a hatalmas An­gara folyó partján ott, ahol a Jenyiszej jel találkozik. Csodá­latos legenda kering ezen a tá­jon a két folyó eredetéről, amely szerint az Angara elát­kozott királyleány, a Jenyiszej pedig hűséges szerelmese. Ha az életben nem is lehettek egy­másé, most mégis boldogan ölelkeznek és olvadnak össze szerelmesen a természet lágy ölén. Ide, a nagy építkezésre érke­zik a kisregény hőse, a tizen­nyolc éves diák, aki az érettsé­gi bizonyítvánnyal kezében ép­pen csak kilépett az iskola ka­puján. Kedvetlen, hiszen nem ezt a célt tűzte maga elé. To­vábbtanulás, egyetem — terv maradt csupán. A puszta való­ság azonban más: építkezés eddig lakatlan területen. Még jó, hogy már érett az ember — fordul meg fejében a gondolat — így talán jobban feltalálja nugát. Csak később döbben rá, áogy az érettségi bizonyítvány iem érettséget jelent, csupán könnyebbé teszi az életet: segí- :i a munkát, értelmet ád a gi­gászi természetátalakító terv- lék, egyszóval csak az utat nutatja meg az igaz emberség- lez. De ezt az utat magának teli megjárnia. S ez az út nem tikövezett városi proszpekt. [tt is, ott is buktatók tarkáz- iák, amelyek fölött egy tizen- íyolc éves gyerekem bernek sokszor nehéz úrrá lenni. ^ jón szerűen az utcára rakják. Me­nye olyan vadul és szenvedé­lyesen gyűlölte anyósát, amennyire csak az egy házban lakó családtagoktól telik. So­hasem sikerült kibogoznom, hogy az idők mélyén milyen sértés rejtezett, melyből ez az indulatfolyam fakadt. Folya­mot mondok, de ez a gyűlölet olyan féktelen erővel hömpoly- gött, akár az árvíz. Lujza néni és az idősebb Borosné nyolc kerek esztendeje úgy éltek egymástól tíz lépésnyire, mint­ha a másikuk a világon se lett volna. Nyolc év óta nem vál­tottak egyetlen szót sem. Ehe­lyett, ha valamit egymás tu­domására akartak hozni — ami természetesen naponta akadt —, azt az udvaron repítették az ég felé. Az udvar szerencsére csak akkorácska volt, hogy ha valaki nagyobbat sóhajtott, azt a szobában is érteni lehetett. Iffy egy-egy epésebb megjegy­zés, az égtől a meny vagy az anyós fejére kért áldás nem maradt hallatlan és vagy ha­sonlókat eredményezett, vagy ha nagyon belemerültek a gyű­löletbe, akkor esetleg Boros István személyét használták villámhárítóul. A nagy, testes férfi ilyenkor kettejük között kapkodta a fejét és igyekezett eleget tenni az olyan kívánsá­goknak, mint hogy „Mondd meg a kedves anyádnak, hogy ha a fehérneműjét az én kötelem­re teríti, legközelebb az utcá­ról szedegetheti össze mindet!" A kedves anya természetesen nem várta meg a tolmácsolást, de azért ő is úgy fogalmazta a mondandóit, mintha a menye nem két lépésnyire, hanem messze, hallótávolságon kívül lenne, mondván: „A Lujzád­nak megmondhatod, hogy”... stb. stb... Ez a családi idill is arra a következtetésre vezérelt, hogy szállásadóm hitvese tulajdon­képpen egy boszorkány, aki előtt minden szóra vigyázni kell. Az ilyesfajta asszonyok­nál soha nem tudhatja az em­ber, hogy melyik ártatlan meg­jegyzést hol és milyen formá­ban kapja vissza? Előérzetem nem csalt. Ami­kor fél esztendei albérlősködés után váratlanul magányos kamrához jutottam a gépállo­máson, és így megváltam Bő­rösektől, a következő meglepő dolgokról szerezhettem tudo­mást: Nem vagyok éppen iszákos ember, de alighanem zugivó. Fehérnemű készletem öt ing és ugyanannyi alsónadrág, to­vábbá kilenc pár harisnya. Az alsónadrágok között van kettő, ami igen erősen foltozott, to­vábbá az egyik harisnyám olyan rossz állapotban van, hogy idegen anyaggal fejeltet- tem meg. Nem tisztelem a szü­léimét, mert az édesanyámhoz írt leveleimben tegeződő for­mát használok. A kézíráson nehezen olvasható, annak el­lenére, hogy érettségiztem. El kell ismerni, hogy Lujza néni bámulatos tapintattal gyűjtötte össze ezeket az infor­mációkat. Soha nem vettem észre, hagy fehérneműmet át­számolták volna. Azt pedig még csak nerri is sejtettem, hogy az anyámtól kapott leve­leimnek nem én vagyak az egyedüli olvasója. Az az elmé­lyült figyelem azonban, mely- lyel háziasszonyom személye­met megtisztelte, arra a meg­állapításra juttatott, hogy falu­helyen mindennél érdekesebb a másik ember magánélete. Boros ivaros lévén, toronyma­gasan a falubeli cardák szín­vonala 'ölött érezte magát. A legtehetősebb gazda, is csak „Feri bácsi“’ volt, de a cipész­mester „Boros úr" Lujza néni tői hallottam életemben elősző, azt a mélyenszántó közmon- dóst, hogy „Huncut a paraszt mihelyt egy arasz." Méghozzá olyan leírhatatlan gúnnyal éi megvetéssel^ ami számos kötet­nél érthetőbben megmagyaráz­ta az osztályharc elméletének helytállóságát. Műveltségük Harsányt Zsolt: Magyar rap­szódia című regényének bir­toklásában kulminált. Rádióju­kat abban a pillanatban el kel­lett zárni, ha csak a Rákóczi- induló hangjai csendültek is meg, mert Lujza néni minden operát felesleges Ikornyikálás- nak ítélt. Csak cigányzenét és slágereket volt hajlandó élvez­ni, esetleg magyarnótákat, azonban ezen címszó alá több­nyire olyan szívbemarkoló műdalokat sorolt, mint például a „Rózsa, rózsa, bazsarózsa — Szól a régi bakanóta’’ kezdetűt. Háza ki nem meríthető kútfor- rása volt a faluban keringő mindennemű személyes érte­sülésnek. A pusztákról, vagy a község másik végéről ruhavar- ratás vagy próbálás ürügyén pletykálkodni járó asszonyok és lányok itt cserélték iki egy­mást szapwló híreiket. Hogy milyen gonddal és alaposság­gal, arra az én fehérneműkész­letem pontos statisztikai fel­mérése is jellemző. Lelki szemeim előtt még ma ts el tudom képzelni Lujza né­nit, amikor gondosan zárt ajtók mögött egyenként emeli lámpa­fény felé foltozott alsónadrág­jaimat, miközben a körülötte cserregő asszonyhad áhítafos figyelemmel lesi ezt a kényes műveletet. Ne tévedjünk. Az alsónad­rágok állapota nem elhanyago­landó tényező. Egy nősülendő Két érdekes szovjet kisregény Február... Teli erdő, téli mező, havas utak, havas táj... Hideg szelek, hófellegek, zsörtölődő fagykirály... Dermedt tavak jege alatt szundikáló kis halak... Falvak mélyén gonosz legény; mosolyrabló köd szalad... Dubravecz Attila Meleghangú, őszinte írás Kuznyecov kisregénye, amely nemcsak a nagy építkezés nagyszerűségét eleveníti meg, hanem alapos bepillantást en­ged a szovjet ifjúság életébe is. Az építkezésen javarészt fiata­lok dolgoznak. Különböző vi­dékekről érkeztek, különböző felfogással, életszemlélettel. Jók és rosszak. Vannak közöt­tük könnyelmű, cinikus, csak a mának élő fiatalok, akik szá­mára a jampeckedés és a rock and roll a változó világ termé­szetes velejárója. Ezek azonban mindössze egy maroknyi cso­portot képeznek itt, az építke­zésen csakúgy, mint az egész szovjet ifjúságban. Az építke­zésen dolgozó fiatalok javaré­sze — ha olykor nem is men­tes a hibáktól — becsületes, jószándékú ember. Az élet ér­telmét a mindennapok nehéz munkájában keresik és egy- egy nagyszerű munkagyőze­lemben találják meg igazi bol­dogságukat. A másik modern regény Nóra Adamjan örmény írónő könyve: A jereváni lány. Bár egy távoli világ iképét festi, problémái nemcsak maiak, de ismertek is. A kisregény hőse Ruzanna mérnök. Él-hal munkájáért. Szárítókamrákat, borpincéket, lakóházakat tervez s e nagy­szerű alkotómunkába olyannyi­ra belemerül, hogy szinte észre sem veszi — az idő elszállt fe­lette. Az ifjúság — amikor az ember bolondos fejjel, sokszor könnyelműen mondja ki a bol­dogító igent — tovatűnt. Egy nap mégis csak rádöb­ben arra, hogy valami hiány­zik az életéből. „Jóleső dolog születésnapot ünnepelni gye­rekkorban, vagy fiatalon, ami­kor az ember minden szóra­kozási alkalmat megragad. De egy harminchárom éves lány­nak nincs mit örülnie. Csak­hogy ezt nem mondhatja meg a szüleinek” — töpreng s ettől kezdve egyre gyakrabban érzi, hogy a szerelem az, ami hiány­zik az életéből. De harminchá­rom éves fejjel már a szere­lemnek is más íze van. Talán a tűz, a lobogás, a szertelenség i hiányzik belőle. Ki tudja? mégis feltűnik a férfi, akii őszinte szívvel tudna szeretni. Grant, a fiatal festő hozza meg számára is a teljes boldogsá­got. Az sem zavarja már, hogy a fél város kettőjük sze­relméről beszél. Nincs mit ta­kargatnia. Tiszta és őszinte az a vonzalom, amit kölcsönösen éreznek egymás iránt. Nóra Adamjan ügyes kézzel szövi a bontakozó szerelem szép, lírai szálát, míg egyszer- csak eljut odáig, hogy Ruzanna rádöbben: boldog lehet-e mind­kettőjük számára ez a szere­lem? Grant nyolc esztendővel fiatalabb nála. Most az első lángolásban talán még nem számít ez a nagy korkülönb­ség, de mi lesz akkor, ha e szertelen lobogás csendes, nyu­godt családi tűzze válik majd. Eg-e tovább akkor is? Lehet­nek-e tartósan boldogok? Adamjan finom líraisággal nyúlt ehhez a nehéz problé­mához és elvezeti az erőslelkű lányt a döntő. elhatározáshoz. Adamjan kisregényét érde­kes emberi jellemei, feszült drámai helyzetei, pontos tár- ?adalomrajza és kitűnő lélek- ábrázolása dicséri. Egyetlen dolgot érzünk hibának csupán: amikor a város életét festi, túl sok problémát hoz felszínre, így azok olykor csak pillanat- felvételnek tűnnek az olvasó szemében. ’fSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ A NAGYVILÁGBÓL Az idei salzburgi ünnepi já­tékokon hat operát mutatnak be 26 előadásban. Bemutatják Heimo Erbse: Julietta című operáját, Mozart: Varázsfuvo­láját, Richard Strauss: Hallga­tag asszonyát, Gluck: Orfeusz és Euriddkéjét, Haydn: Élet a holdon című operáját, vala­mint Mozart: Cosi fan futta- jét. ★ Rövidesen megkezdődik Moszkvában az a konferencia, amelyen a világ tudósai a ma­gas életkor kérdéseiről tár­gyalnak. Hírek szerint több mint 300 szovjet tudós vesz részt a tanácskozáson. Az egyik referátum címe: A ma­gas életkor kérdése a Szovjet­unió állami feladatai közé tar­tozik. MOSZKVÁTÓL BRÜSSZELIG i Szantho Imre Szentendrén élő és munkálkodó grafiku­sunk utirajz-kiallítása március harmadikán délután fél hat­ékor nyílik meg a Goldberger-gyár művelődési házában (Bu­F®nyes Adolf utca 21>. A kiállítás címe: Moszk- S vatol Brüsszelig. • ÁSATÁS Ásott földhányások szürkén ásítottak, tarló szegélyére fonnyadt kákics térdelt, másfélezer éves, porrá alvadt holtak medencecsontjánál bronzperec penészlett. Csöndesen feküdtek, humuszt termő háttal, mésszel kicifrázott bögre dőlt törötten, málló agyagtányér lapult oldaluknál, birkózott a nehéz, röggé szikkadt földdel Jérce hátgerincét vágta a lapát szét, csikorogva fordult őrlőkő keményén, fölötte vigyázva himbálődzó árnyék, mélyrenéző ember állt a gödör szélén. A földet faggatta minden moccanása, kérdőjellé görbült szájáról a kérdés: „Tántorgó százévek, ezred ek múlásán lélek idézése csak halottidézés? Lét törvénye állít küzdőt csatasorba, egymást váltják közben elrohanó évek? Testetmérő anyag visszatér magába, nincs, vagy nem marad meg a teremtő lélek?” Szétnézett az őszi, nyújtózó határban, embereket látott menni ekék mellett, a föMet val'atta minden moccanása, bennük találta meg a teremtő lelket. Győri D. Balázs fiatalember hiába jár a leg­elegánsabb bilgeriben, hiába viszi a Faluszínház helybe jött előadásaira a választottját, ha a döntő szót kimondó mama már azt is tudja róla, hagy a nadrágja alatt rejtőző ruha­darabokon miiyen színű a stoppolás? Itt hiába a külszín, itt csak a belbecs számít. En­nek a belbecsnek az én esetem­ben illetékes mércéje volt Bo­ros Lujza néni vizsga szeme. Természetesen az egyéni ér- esüléseket néha kicsit túlzásba s lehet vinni. Már régen ki­szemeltem magamnak a falu- tan azt a lányt, aki később a fe- eségem lett, amikor önmaga- nat ellenőrzendő és Lujza néni •rtesültségét kipuhatolandó, ta­pintatosan nála is érdeklődtem választottam felől. A válasz negdöbbentő, úgyszólván le- ■aglózó volt. Megtudtam, hogy éendő anyósom közmegbecsü- ésnek örvendő személyiség, “ügyetlen fájdalma csak az a eslett életű, ledér, ki nem nondható dolgokat elkövetett ánya, aki felé épp engem húz 1 hajlandóság. Szegény asszony nár több alkalommal járt Bo- oséknál és Lujza néni együtt- •rző kebelén sírta ki bánatát, nert istenem, hol találhatna •gyebütt vigasztalást a falu tétezer laikosa között? Egyre növekvő borzalommal i «IUgattam jövendőbelim jel- i emrajzát. Lujza nénit azonban, \ laposan ismertem már, így \ nit tehettem volna mást — két \ .ónap múlva mégis csak azt j 'ettem, el feleségül, akit erede- ! Heg akartam. ! Fiatal házasok voltunk, ami- i or kiderült, hogy anyósom a v evés falubeliek egyike, aki $ lég csak nem is ismeri, és így ^ gy árva szót sem váltott soha \ ,ujza nénivel, ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom