Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

"\Kirlau 1959. MÁRCIUS 8. VASÁRNAP Napsugárból, hold sugárból, fekete éjszakából... Megtalálják-e Attila székhelyét és aranykoporsóját ? it A közelmúlt napokban be­járta az országot a hír, hogy ismét nyomára bukkantak At­tila székhelyének és legendás sírjának. Az új nyomot dr. Csallány Dezső, a nyíregyházi múzeum igazgatója fedezte föl, aki régóta foglalkozik ezzel az izgalmas problémával. Az Attila-kutatók bibliája ősidők óta Priszkosz rétor. a bizánci történetíró töredékek­ben fennmaradt munkája. Ez a derék ókori diplomata ugyanis tagja volt annak 'a követségnek, amely időszámí­tásunk kezdete után 448-ban második Theodosios kelet-ró­mai császár megbízásából fel­kereste a hun világbirodalom félelmes ,urát, Attilát és úti élményeiről igen pontosan beszámolt munkájában. Elju­tott Attila székvárosáig, sőt riportjában leírja a „Világ os­tora“ pompázatos palotáját ís. Ennek az ókori riportnak az alapján aztán különböző föl­tevések keletkeztek és a régé­szek hosszú idők óta hadakoz­nak a maguk igazáért. Az egyik Szeged tájékára eskü­dött. a másik Szentes vagv Hódmezővásárhely elsőbbségét vitatta, a harmadik Jászbe­rény táján kutatta a nevezetes helyet, nem beszélve azokról a külföldi tudósokról, akik maguknak vindikálták a hun király titokzatos sírját. A Blas- kovich-fivérek, a tápiószelei gyönyörű múzeum megterem­tői és gondozói viszont olyan leletekre és adatokra bukkan­tak. amelyekből azt következ­tetik, hogy a hun király szék­városa minden valószínűség szerint Pest megyében, még­pedig Tápiószentmártonban lehetett. Csallány Dezső is Priszkoszra alapítja azt a föl- tévését. hogy Attila székhe­lye a Tiszán túl volt, , valahol Hódmezővásárhely köz^ébeij, az egyik Tisza-kanyarban, Hi­vatkozik arra, hogy Priszkosz leírása szerint a konstantiná­polyi küldöttség, átkelve a Du­nán, három folyón kelt még át, amíg Attila székhelyére ér­kezett. A három között a Tisza és a Temes mint bizonyosság szerepel, a harmadik neve megoldásra váró titok. Prisz­kosz ezt az ismeretlen folyót, amelynek eddig nem bukkan­tak a nyomára, Drinkának ne­vezi. Csallány Dezső szerint ez a Drinka azonos azzal a Hódmezővásárhely alatti erecs- kével, amelynek Dilinka-ér a mai neve. A népek képzeletét szintén izgatta a kérdés, nem annyira az, hogy hol állt egykor Attila palotája, hanem hogy hová temették el a világ urát. A le­genda szerint ugyanis hármas koporsóba rejtették holttes­tét: az egyik színaranyból, a másik színezüstből, a har­madik pedig vasból készült. („Naps agárból, holdsugárból, fekete éjszakából.. “ ahogy a költői mese mondja.) Érdemes tehát kutakodni utána. A század legelején nagy szenzáció hozta izgalomba a szegedieket. Alapozási munká­latok közben előkerült a föld­ből egy vas dombormű, rajta marcona vitéz koronás arcképe, amelyben mindenki „első látásra“ Attilára ismert. A relikviát nagy ünnepélyes­séggel erősítették a ház új (erkélyére, a házban nyitott kocsma cégére is felpingálták • büszke nevet, sőt a váró« nagy tekintélyű törvényható­sági bizottsága óriási lelkese­déssel a dicső hun királyról nevezte el az utcát. (Máig is Attila utcának hívják.) Hama­rosan kiderült aztán, hogy a nevezetes dombormű egy száz évesnél nem öregebb, ócska vaskályha oldala volt, de azért az utca és a ház továbbra is a hun király nevén maradt és a szegedi lokálsoviniszták to­vábbra is kardoskodnak, hogy a nagy király palotája igenis, Szeged szívében állt egykoron. Móra Ferenc évtizedekig Vallatta Szeged határát és régészcsákánya nagyon sok régészeti kincset hozott nap­fényre. A laikusok persze az­zal gyanúsítgatták, hogy ő is Attila kincses koporsóját ke­resi. Ezzel gyanúsítgatta a szentesi múzeum igazgatója, Csallány Gábor is, aki törté­netesen édesapja volt a nyír­egyházi múzeumot most igaz- zató dr. Csallány Dezsőnek. A szentesi kolléga évődve fo- gad,kozott. hogy hamarabb megtalálja a szentesi határ­ban Attilát, mint Móra a szegediben. A kedélyes vetél­kedés évekig tartott, végül Móra diadalmaskodott. A hár­mas koporsót ugyan nem talál­ta meg, de hamarabb lett nagyapa, mint Csallány Gá­bor és az unokáját oda nem adta volna száz Attiláért sem. Csallány Dezső Attila-kuta- tása tehát némiképpen családi hagyomány, csakhogy most már nem Móra a rivális a porondon, hanem a tápiószelei múzeum két öreg vezetője, Blaskovich János és György. Ritka kincsekkel telehalmozott múzeumukban látogattuk meg őket, hogy megkérdezzük, mit szólnak a nyíregyházi kolléga legújabb megállapításához. Fölcsillan a szemük, hiszen kedvenc témájukról van szó, az Attila-rejtélyről, amely egy hosszú életen ke­resztül állandóan foglalkoztat­ta őket. Alaposan ismerik a kérdés minden részletét. Per­cek alatt az asztalra kerülnek a dokumentumok. Először Priszkosz beszámolója. Aztán térképvázlatok, régi, még a XVIII. században, de római ann alesek adatai alapján ké­szült térképek. — Az itt a kérdés —.mond­ják lelkesen —. hogy Attila székhelye a Duna—Tisza közén volt-e vagy a Tiszán túl. Prisz­kosz részletes feljegyzéseiből tudjuk,-, hogy .Attila a Deübiát é> az. Alibupárj,mocsarak kö­zötti területen várta a ■kelet­római követséget és azzal együtt indult északi irányba, székhelye felé. Nem akart azonban együtt lovagolni a követséggel, talán biztonságo-1 sabbnak hitte, ha külön úton j mennek, ezért átküldte őket a ! Tiszán, ő maga a Tiszán túl • folytatta útját. Elhatározása-; hoz azt a magyarázatot fűzte,! hogy útközben egy újabb la- > kodalmát kell megütnie. (Tö- ; méntélén felesége volt a nagy- * úrnak. (Egyheti utazás után ta- I lálkoztak valahol, ahol ugyan- ; akkor fölbukkant a nyugat-) rómaiak követsége is, amely j Pannóniából jövet, a mai Sztá- : linváros tájékán kelhetett át: a Dunán. A mi föltevésünk az, S hogy ez a találkozás csak a ; Duna és a Tisza között tör- ; «I ténhetett. Utána egynapi kö- > zös menetelés után érkeztek el! a hun király székhelyére. ! A sok félreértésnek egy vég- i zetes elírás lehet az oka —! veszi át a szót Blaskovich Já- ! nos. — Priszkosz munkájából! a X. században készítettek ki- ! vonatot. Ez maradt fenn nap- ! jainkig. A kivonatoló a föl-! jegyzésekben szereplő Tisias ) folyónevet tévesen Tigas-nak! írta. A térképre vetett egyet- ) len pillantás i.s meggyőzheti az ; embert, hogy a kelet-római kö-; vétség Attila utasítására a Ti- $ szán kelt át és úgy folytatta $ észak felé az útját, tehát sem- $ miképpen sem a Drinkán, vagy $ a Dilinkán. Ezek után nézegethetjük a 5 többi dokumentumot is: a ^ Tápiószentmártonban v 5 végzett ásatások valóban meg- 5 lepő eredményeit. A kutatók $ itt egy köralakú platóra búk- 5 kantak, amelynek talajából $ nagyon sok fémsalak került $ elő. Ez azt bizonyítja, hogy itt $ valamikor óriási tűz pusztít- $ hatott. Lehet, hogy Attila fából $ épített palotája hamvadf el a $ nagy király titokzatos halála $ után? De ugyanitt előkerült $ igen sok hun, kelta és római $ edény is, valamint egy bor- $ zalmasán összetört női csont- 5 s váz. — A monda szerint — kap­juk meg ehhez a kissé roman­tikusnak hangzó magyarázatot — a hatalmas király meggyil­kolásával legújabb feleségét, Ildikót gyanúsították és nem lehetetlen, hogy a felbőszült hun vitézek fékevesztett dü­hükben agyonverték a gyanú­sítottat, minden csontját össze­törték és holttestét egy gö­dörbe vetették. Nem lehetet­len. hogy ennek a rettenetes bosszúnak a dokumentuma ez a csontváz ..: A nagy gonddal megrajzolt szen-tmártoni térképvázlatokon jól láthatjuk, hogy a hely pon­tosan megfelel Priszkosz ré­tor leírásának. — Nem azt állítjuk — mondja a két Biaskovich —, hegy ez a mi föltevésünk felel meg az igazságnak. De az ada­tok, a jelek, a föltárt leletek minden más föltevésnél elfo- gadihatóitobá teszik a tápió- szentinártoni megoldást. Az kétségtelen, hogy a mi vi­dékünk tele van ősrégi tör­ténelmi emlékekkel.. Mindun­talan becses régiségek kerül­nek elő a földiből. A szent- mártoni platón találtuk azt a világhírű aranyszarvast is, amely annak idején olyan ál­talános föltűnést keltett a ré­gészek nemzetközi táborában. Ez az aranyötvözetből készült szarvas a szakemberek megál­lapítása szerint vitathatatlanul szkíta-hun eredetű. Folytatni kellene a kutató munkát, mert ez a föld még nagyon sok titkot, kincset rejt magában és a csákány talán előbb-utóbb napfényre hozhat olyan anyagot, amely aztán végérvényesen eldöntené a ré­gi vitát. A Blaskovich-fiivérek túl vannak-a nyolcvanon. De lel­kesedésük, kitartásuk - meg­hazudtolja tisztes korukat. És rendületlenül hiszik, hogy előbb-utóbb teljes siker koro­názza törekvésüket. Magyar László * Sima haj lesz a divat A hazánkban járt francia fod­rászok egyöntetűen a sima haj­viseletre szavaztak. Képünk: Vörös József magyar szárma­zású Párizsban élő fodrász délelőtti frizuratervét mutat­ja be. Fodrászverseny Cegléden Ma reggel kilenc órakor nagyszabású fodrászverseny kezdődik Cegléden, a Kos­suth Szálló nagytermében. A plakátok már napok óta hir­detik a versenyt, amely iránt nagy az érdeklődés. Tanu­lók és fodrászmesterek mutat­ják be legújabb kreációikat, nappali és esti frizurákat rrmnop 1959. március 8, vasárnap, ZiMán napja. A Nap kél 6.12 órakor, nyugszik 17.39 órakor. A Hold kél 5.29 órakor, nyugszik 16.51 óraikor. Várható időjárás: enyhe, erősen felhős, esős idő. Élénk, helyeidként erős, változó irá­nyú szél. Legmagasabb nap­pali hőmérséklet 12—15 fok között. Távolabbi kilátások: hűvösebb, szelesebb idő, to­vábbi esőkkel. Kövesút épül Csőváron Tavaly nyolc százalék volt a közsógíejlesztési hozzájáru­lás Csőváron, az idén a ta­nácsülés 12 százalékot sza­vazott meg. Ebből kikövezik a sáros Petőfi utcát, a ta­nácsháztól a Kocsi-major fe­lé vezető részen. Itt az utób­bi időben II új ház épült. Azokhoz vezet majd az új kövesút. Áprilisban kezdik meg a munkát, amely 170 ezer forintba kerül. ' Ebből 20 ezer forint társadalmi munkát a lakosság vállalt. — BARÁTI TALÁLKO­ZÓT rendez a nemzetközi nő­nap alkalmából a százhalom­battai nőtanács ma délután 3 órai kezdettel. A találkozó­ra meghívtak hazánkban tar­tózkodó szovjet, bolgár és görög asszonyokat is. Ünnepi beszédet mond Kasos Mihály, a Hazafias Népfront Pest me­gyei elnökségének tagja. A találkozó kultúrműsorral ér véget. — MEGSZÉPÜL a tinnyei kultúrotthon: az épület belse­jét tatarozzák és az otthont kö. ülikerítiik. A kultúrotthon könyvtára is 1500 forint érté­kű könyvvel gyarapodik. — AUTOBUSZVÁRÓTER- MET és a kultúrházhoz elő­szobát építenek a községfej­lesztési hozzájárulásból Pen- cen. A munka értéke 42 ezer forint, ebből 18 ezer forintot a községíejleszíési hozzájáru­lásból biztosítanak, a többi társadalmi munka és az ál­lami szervek hozzájárulása a» építéshez. — ÖTTAGÚ BRIGÁDOT alakított a Ceglédi Vendég­látóipari Vállalat. A brigád ellenőrzi az üzemegységeket és javaslatokat tesz az üze­mek fejlesztésére. Hálás köszönetét mondunk mindazoknak, akik drága jó fe­leségein. édes- és nevelőanyánk Milley Márkusáé temetésén részt vettek. Részvétükkel fájdal­munkban osztoztak, sírjára vi­rágot, koszorút heívez'ek. Milley Márkus és a gyászoló család. — TERMÉKBEMUTATÓT rendez az 1959-es év folya­mán forgaliomtoakerülő új cikkekből a Könyvkötő Kis­ipari Termelőszövetkezet. — 21 SERTÉST ad le szer­ződésre még ebben a hónap­ban a nagykőrösi Dózsa Tér* melőszövetkezet. A sertések átlaosúlya eléri a 130 kilót. — TÍZÉVES az Országos Takarékpénztár. Fennállása óta 271 millió forint kamatot fizetett és 3.3 milliárd forint építési kölcsönt folyósított a7. ország lakosságának. — EGÉSZNAPOS ÜNNEP­SÉGET rendezett a szobi nő- tanács a nemzetközi nőnap alkalmából. Az ünnepségre szovjet és görög asszonyokat is meghívtak. — KULTÚRMŰSORRAL köszöntik a tinnyei iskolások a nemzetközi nőnapon a köz­ség asszonyait. Ünnepi beszé­det mond Varga László is­kolaigazgató. A TEI.EVIZIO MŰSORA ma délelőtt 10.00 árai kezdettel: Ifjúsági filmmatiné. 15.00 órakor, az MTK—BVSC labdarúgó-mér­kőzés közvetítése. 19.00 órakor: Élőújság. 20.00 órakor: Hét lá­nyom volt. Francia filmvígjáték. A Nagyvásártelepre szombatos rf'ijyel 34 vagon és kilenc teher­gépkocsi áru érkezett, ebből II vagon burgonya, három vagon vegyes zöldáru, hét vagon alma, hét vagon tojás és egy vagon citrom. A csarnokok és piacok hétvégi forgalma igen élénk volt. A házi­asszonyok sok húst, baromfit, tojást, burgonyát és levesbe való zöldséget vásároltak. Az állami zöldséges boltokban a fejes­káposztát kilónként 4. a kel­káposztát 5, a piroskáposztát 4.SI), a léli karalábét 2, a tisztított pet­rezselyemgyökeret 9.60, a tisztított sárgarépát pedig 2.60—3 forintért hozták forgalomba. A befutott bét vágón alma zöme Bács-Kiü- kun megyei húsvéti rozmaring volt. A kiváló minőségű almát az állami boltok osztályozva kilón­ként 4.60—6.20 forintért, árusítot­ták. A papír- és félpapirhéjü dió ára az állami boltokban kilón­ként 10 forintra csökkent. ÜTLEM lányt. Amikor Juli könyörgött neki, odavágta: — Ha velem jóba lettél, mással is megtennéd. Ilyen asszony nem kell feleségnek! Hűtlenség? Mennyire több annál! Julika életében ő volt az el­ső férfi. Várta, várta a szerelmet, száz és száz szövőnőnek bér- elszámolt. rótta a listán a neveket: Nagy Istvánná, Ko­vács Élemérné, s a lista vé­gén, a számfej tettéhez formás hét ükkel odabiggyesztette: Nagy Magda. Restellte már a nevét is. Huszonhat éves s még lány. Ott motoszkált a fülében: vén­lány ... vénlány ... Pedig amikor odaállt a tü­kör elé, maga is könnyen meg­állapította: nem csúnya. Félt a férfiaktól. Valami ért­hetetlen. furcsa izgalom szo­rította össze a torkát, ha vala­kivel elmentek valahová, s nem is csodálkozott, amikor a férfi két-három alkalom után tovább állt. Szidta, átkozta magát, de nem tudott másmi­lyen lenni. S egyszer eljött a nagy sze­relem. Véletlenül ismerkedtek össze, a férfi nagyon diszkrét volt és udvarias. Az maradt végig. Akkor is az volt. amikor három hónap után otthagyta. Nyomós oka volt rá. Magda közölte vele: gyereket vár. Diszkréten és udvariasan „hűtötte le Magdát”, hogy neki két gyereke és felesége van, mégpedig olyan felesége akit ő „imád”. — Nem aondolt erre’ — Nem. — Bízott benne? — Szerettem! Nagyon,,, — S ez elég volt? Lehajtja a fejét. Fülig sze­relmes diáklányból visszavál­tozik felnőtté: — Akkor... akkor elég .,, most meg ... most meg már késő... •— Nem kérdezgette? — De igen. De mindig csí- titott. Hogy nem érdekes a vi­lág, csak „mi” vagyunk . .. — Ö szerette magát? — Azt hittem, de most már tudom, hogy nem. Megkeményedik az arca, nem moccan rajta egy vonal sem: — Amikor otthagyott, attól félt hogy !kapaszkodóik utána. Mert nem ismert. Nem tudta, hogy annál sokkal büszkébb vagyok. De elkezdte hiresz- telni rólam ... Elhallgat, látszik, hogy rág­ja a szót, keserves kínnal ki­mondja: — ... hogy léha vagyok .. ., hogy mindenkivel..barátaim vannak... — Nem szeretett. Csaik erre kellettem neki. — Per? — Minék? Keserítsem egy másik asszony életét? Hallgatunk. Talán gondolunk. Ö kimondja: — Megérdemeltem. Ö erre gondolt. Én hogy a férfi mit még..: nem — mondja egyre arra, érdemelne Zsuzsit úgy kel] bekiabálni az udvarról. Az anyja szólít­gatja. valahol a fáskamra mö­gött matat, az udvaron a tyú­kok szétrebbennek Burdáné kiabálására: — Zsuzsi teee ... Zsuzsi ... hé!... Szives emberek Burdáék, az asszony is, meg Zsuzsi is te­relget befelé azt se tudják, hová ültessenek, hol a leg­kényelmesebb. A kiságyban Ferkó kapálód- zik, hol felhúzza magát, hol visszapuffan. Nevet. Akárcsak a felnőttek. A ház úgy sugár­zik a lókedvtől, mint odakinn az udvar a tavaszi naptól. — Tán a lottón nyerték? összevillan a szemük, me­gint nevetnek: — Nem., Zsuzsi. — Hát ákkor? Ránéz az anyjára, az bó­lint. s csak akkor mondja: — Férjhez megyeki — Hozzá? Elcsendesednek. Az mondja: — Nem! Elment a faluból. Valahol Pesten van. MáshozI — A gyerek? Magánál ma­rad? — Nem ... nem .. kozik Zsuzsi —, viszem ma­gammal. A nevére íratja, — És... és nem volt baj .,, hogy... Értik kimondatlanul is. Az anyja válaszol: — Nem. Mert az ember! Az szereti Zsuzsit. Ennyire sze­reti ... Zsuzsi szeme úgv ragyog, ahogy csak a szerelmeseké tud: — Maga szereti? — Nagyon. — S mint akt magának mondja: — Most sze­retek igazán! anyja Három sors. Hat sors. Sok sors. Felnőtt, gyerek. S valahol három férfi. Aki továbbálll. Akinek gyerek, anya nem számí­tott. Csak a „bonyodalmat” lehessen elkerülni. Kár. hogy ilyen olcsón lehet megszabadulni a .bonyodal­maktól” ... Mészáros Ottó Három, lány. Három anya. Az apa: ismeretlen. Vagy ha ismert is: meg nem nevezett. Mert már úgyis mindegy. A történetek igazak. A nevek nem. Nem a „szégyen” miatt. A mások bánatán laikmározók miatt... Huszonegy éves. Csinos? Több annál: szép! Álmodozó kék szeme van. haja szőke zu- hatag. A köpeny tiszta, keze ápolt. Munkáslány, a gödöllői Ganz Árammérőben dolgo­zik. Hallgat. És vörösödik — Nehéz? — Nem. — A munkatársak? — Nagyon rendesek. Soha nem szólnak egy szót sem. — Otthon? — Most már otthon se. Már belenyugodtak. — A gyerek? — Anyám van vele. — S ... az... apja ...? Elsírja magát. Arca elé kapja a kezét, ráborul az asz­talra, rázza a zokogás. — Tudja? — Tudom. — Miért nem \kér gyerektar­tást? — Nem ... nem ... — tilta­kozik. — Nem kell... — De így nehezebb! — Nem baj — dacosan fel­veti a fejét, s abbahagyja a sírást. — Ha én nem kellet­tem ... — s megint rákezdi a sírást —, nem kell az ő pénze nekem... Julika húszéves volt. ami­kor a gyerek megszületett. A férfi huszonöt. S a gyerek szü­letése utón bárom hónappal feleségül vett — egy másik

Next

/
Oldalképek
Tartalom