Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
NEGYVEN ESZTENDŐ KÖZOKTATÁSÜGYI népbiztos. «20^-0U9I9. szám. ~~VII/C. ' Z A V A C, Y Á K C i Yll ff állami elemi népiskolai lanttá 0*1 a törvciiysztrű illetményekkel állami iltml népiskolai támlává kinevezem. Erről örvendetes tudomásulvétel végeit annak hozzáadásával értesítene, hogy tzotgálattételre s az etöirl hivatali eskü letevésére Sereg vármegye tanfelügyelőjénél jelentkezzék Értesítem egyúttal, hogy bármely továbbképző-tanfolyamra való esetleges kirendelése esetén a tanfolyamon résztvenni köteles, mert ellenkező esetben kinevezése érvény- telemé válik Amennyiben pedig a tanfolyamon elhelyezésben és élelmezésben is fog részesülni, évi 1400 K törzsfizetésének és évi lakbérének a tanfolyam idejére esedékes részei illet- inéuyéből — többi járandóságainak érintetlen meghagyása mellett — levonásba fog hozatni. Illetményeit a hivatali eskü letétele tn/tn ennek megiöiientöi^SrgZöldfzäifelägyetbi Jelentés alapján fogom kiutalványozni. Budapest, 1919 évi március hó é:Z-*n A népbiztos renátleiéból: Hosszain elnézem ezt a valamikor szép szál, derék embert. Hajába már az élet ősze lopta be sápadtan fénylő ezüstjét. Arca ráncokkal barázdált, s imént még mosolygó szemét széles tenyerével eltakarja. Vállát rázza a visszafojtott, hangtalan zokogás. Úgy jöttem ide, a budaörsi általános leányiskolába, hogy nagy, irodalmi riportot írók egy nagyszerű emberről. Telve lelkesedéssel és nemes pátosz- szál. Eddig mindössze annyit tudtam róla, hogy Zavagyák Ciriltaek hívják és a Tanács- köztársaság közoktatásügyi népbiztosától kapta tanítói kinevezését 1919. március 21-én. Azaz: alig egy hónap múlva ünnepük tanítói pályafutásának negyven esztendős évfordulóját. Az életét szerettem volna megírni — tanulságul és követendő példaként — és valóban így is indult közöttünk a beszélgetés. Aztán egyszerre, minden átmenet nélkül könny futotta el ennek a közel két méter magas, derék embernek szemét és nem tudta tovább folytatni a szót. Nem lenne teljes a kép, ha csak ennek a néhány, hangtalanul tovatűnő percnek mondanám el a történetét. Hadd idézzem egész életét, ha csak dióhéjban is. A századforduló esztendejében született odafenn északon, Bereg megyében. Apja egyszerű falusi néptanító, aki anyanyelvükön, oroszul oktatja a kicsiny falucska, Nagybékás apró embereit. Már ő is örökölte ezt a gyönyörű és nemes hivatást: apjától, anyjától, akik szintén néptanítók voltak — ugyanott; A Zavagyáik-család mindig népes volt. A kis Cirill is öt testvérével egyetemben ismerkedik az élettel, amely nem sok jót hozott számára. Nyolc embernek megélni a néptanítói fizetésből a „boldog béke- világban“’ nem volt könnyű dolog. És elviselhetetlenné vált abban a pillanatban, amikor apjuk harminchat éves korában meghalt. A tízéves Cirill egyik testvérével együtt árvaházba került. Ott végezte el a középiskolát és csak határtalan szorgalmának és nagy munkabírásának köszönheti, hogy ember lett belőle és mint okleveles tanító került ki 1918 áprilisában az iskolából. A tanítói kinevezés helyett azonban katonai behívót kapott. Szeptemberben már az olasz fronton harcol, ahonnan két hónap múlva sebesülten szállítják haza. Meggyógyul, de a mundér megmarad. A munkácsi laktanyába szólítja az újabb parancs. És itt valami új. eddig ismeretlen dologgal ismerkedik. Ha titokban is, de már szerveződik a vöröshadseteg. Politikai népbiztosok dolgoznak a laktanyában — illegálisan — és a fiatal Cirill elsőként áll soraik közé. Egy érdekes epizódra emlékezik vissza ebből az időből. Néhánynapos vöröskatoma volt csupán, amikor az egyik politikai biztos felkereste. — Van-e valami kívánságod, fiú? — Már második éve okleveles tanító vagyok — állás nélkül. Tanító volt apám és mindkét nagyszülém. Követni szeretném a példájukat. A politikai biztos feljegyezte a kívánságot és 1919. március 28-án Zavagyák Cirill vörös- katona kézhez kapta március 21-én keltezett tanítói kinevezését — ott, a perecsényi hídfőnél. Azt a pillanatot, míg él, nem tudja elfelejteni. A Tanácsköztársaság bukása után — hogy elkerülje a börtönt —, átjött Debrecenbe. Állást azonban itt sem kapott. Alkalmi munkából élt két esztendeig, vagy ha ez sem jutott, a menekültügyi bizottság száraz kenyerén és üres levesén tengette az életét. 1921 szeptemberében jutott végre tanítói álláshoz Hajdúböszörményben, de a minősítésében ott szerepelt: a Közoktatásügyi Népbiztos nevezte ki első ízben. így érthető, ha egyetlen helyen sem tartották soká. Egy évvel később Hajdu- dorogra, majd onnan a Balaton melletti Kislángra került. 1924-ben a Baross Gábor telepi munkásiskolában tanít, Nagytétény mellett. A harmadiktól a hatodik osztályig — egyedül Majd bekerül a községi iskolába, de itt hamar ellensége akad Felsich esperes személyében. Zavagyák Cirill ugyanis munkásdalárdát szervez, hogy összefogja az ifjúságot. S ez érthető módon nem tetszik az esperes úrnak. „Ki kell rúgni innen ezt a szocialistát” — harsogja. De a tanítót szereti az egész falu, s nem engedik. Itt tanít egészen harmincnyolcig, amikor újra behívják katonának. Végigjárja a doni kálváriát, majd amikor visszarendelik a fővárosba, megszökik. Odahaza már a szovjet hadsereg az úr — náluk jelentkezik. A parancsnokság nyomban megbízza egy kétszáz tagú varroda szervezésével. Néhány napon belül már az itt készült hóköpenyekben indulnak a főváros felszabadítására a szovjet csapatok. 1945. január 19-én új feladatot bíznak rá: az iskola megindítását, és őt nevezik ki ideiglenes igazgatónak. Ugyan ez év decemberében pedig a legnagyobb budafoki fiúiskola megbízott igazgatója. Itt éri az első nagy csapás. Váratlanul meghal fia, aki az úttörők kerületi titkára volt. S rá néhány nappal váratlanul felmentik állásától és utasítják, hogy huszonnégy órán belül foglalja el új helyét, mint tanító, a tápiószecsői általános iskolában. Ez 1949-ben történt. Gondolkodásra, fellebbezésre nem jut idő. Huszonnégy óra egy pillanat csupán az ember életében. És Zavagyák Cirill I fű-^ tetlen szobát kap mindössze | Tápiószecsőn. Családját sem | viheti------* ------- * r m távozik Budafokról. Egy nincs magával, hiszen hova. Néhány hét múlva megtud-§ ja, hogy helyére a budafoki ^ iskolába dr. Prónay Tibor- ^ nét, egy volt főszolgabíró fe- ^ leségét, királyi főtanácsos la- ^ nyát és a hírhedt Prónay-kü- ^ lönítmény vezetőjének unoka- ^ testvérét nevezik ki. Tiltako- ^ zik. össze is hívják ügyében a ^ vizsgáló-bizottságot, de mire az ^ összeülne ülésezni, egy titok- ^ zatos telefonbeszélgetés máris a végét veti. Prónay Tibomé tehát marad Budafokon, (1956- ban disszidált és jelenleg Nyu- gat-Németországban él), Zavagyák Cirill pedig Tápiószecsőn. Hiába tiltakoznak a budafoki iskola tanulóinak szülei. íme egy részlet ötven munkásszülő által aláírt levélből: „Nevezett igazgató a demokrácia bizalma folytán 1945. december havában vette át a huszonhét tanerős és hatszázötven, kimondott gyári dolgozók gyermekeivel rendelkező iskolát. Ez alatt az idő alatt munkájával, igazi demokratikus nevelő egyéniségével iskolánkat elszigeteltségéből kiemelte. Iskolánk növendékei közül minden második gyerek úttörő. Háromszázötven úttörő-pajtás van az iskoláiban." Hiába volt minden. Nyolc hosszú év telt el azóta. Akik akkor méltánytalanul bántak Zavagyák Cirillel, már letűntek a közélet színpadáról. A Tanácsköztársaság népbiztosa által kinevezett tanító ma a Budaörsi Általános Iskola megbecsült pedagógusa. A diákok nagy lelkesedéssel készülnek kinevezése negyvenedik évfordulójának megünneplésére és mindenki igyekszik vele felejtetni az őt ért sérelmet Nem ezt akartam megírni Zavagyák Cirill tanítóról, kinevezése közelgő negyvenedik évfordulóján. Hogy mégis csak ilyenre sikerült ez az írás, kérem, nézzék el nekem. Emberek vagyunk, s mindannyian vágyunk a mások emberségére is. Prukner Pál Határszemle (Nagypál István olajképe) 'l("rrrS""SrS'/S"SSSSSSSSSSS/SS//S/S//SSSSSSS//SS/SSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSS/SS/SS/SS//SSS//SS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSS/SS/S///S/SS/S/SS/SSSSSS/SSe I ORDAS IVAN FALUSI ALBÉRLET A nagyközség, | gépállomására k kerültem a me. \ nyebb *NVXXVX'C^XXVXXXXXVvXXXXXWXXXXXXXXX>XVSXX>X^vXXXXXXXVWC*XXWXNX'W**^X>>aVe*XX* s EGYÜTTES ERŐVEL Elmúlt heti Naplónkban — a megyei tanács v. b. művelődési osztályának egyik munkatársától nyert információnk szerint — közöltük, hogy a dömsödi művelődési ház operettekkel árasztja el a környéket. Biró Gábor, a Ráckevei Járási Tanácstól, módosítja ezt a hírt, azzal, hogy a dömsödi földmű vessző vetkezet színjátszó együttese szerepelt a Sybil-lel, majd a művelődési ház a Montmartre! ibolyával lépett fel, és ennek a csoportnak a Tass községbeli vendégszereplését viszonozták a tassi színjátszók Dömsödön a Csárdáskirálynővel. Márpedig ennek a ténynek — vagy így, vagy úgy — nyilvánvalóan köze van a dömsödi művelődési központhoz, a kultúrotthonhoz is. Ezt aláhúzza levelezőnk is, amikor ezt írja: „De természetesen ez (tehát hogy három különböző csoport szerepelt) nem menti fel a dömsödi művelődési ház egyirányú érdeklődését, munkáját.” És hozzáfűzi: ahhoz, hogy ez az állapot megváltozzék, több segítséget várnának a megyei tanács v. b. művelődési osztályától is. „Közös munkával, együttes erővel többet lehet elérni.” amelynek 1954. tavaszán megye legterméke- részén, de mégis a vi- ^ tágtól elvágva fekszik. Ha a ^ köznyelven „fakarusz” néven ^ becézett, teherautóból formált ^ autóbuszok nem közleikedné- nek, az utas 8—14 kilométeres ^ gyalogtúrára lenne kárhoztat- ^va, bármelyik vasútállomásra ^ érkezik is. Én akkoriban tér- ^ mészetesen még nem ismertem a helyi menetrendet, így gya- Jogszerrel róttam az út porát \ első állomáshelyem felé. Az \ érkezés, bemutatkozás forma- óságain átesve, első gondom ó volt: lakást szerezni. Minden | gépállomás biztosít ugyan le- \ gényszállást távolból odasza- Ó kadt dolgozóinak, én azonban \ úgy okoskodtam, hogy minden- Ó napi munkámnak és nekem Ó magamnak egyformán hasz- ^ nomra válik, ha estéimet nem \ ugyanabban a 'környezetben Ó töltöm, ahol egész napom zaj- §lik. Egy frissen megismert ag- Ó ronómus kollégámnak hála. \ezt a vágyamat már az első k nap délutánján siker koronáznia. S S 5 Együtt mentünk le a tanács^ hoz, ahol egy Zsemlye nevű és | érdekes módon határozottan zsemlére emlékeztető arcú ta- Ó nácstitkár rövid gondolkodás Ó után Borosékat ajánlotta. Megtudtam, hogy Boros István ci- Ó pészmester, aki azonban visz- Ószaadta iparengedélyét és je- ^ lenleg a szomszédos városban ^ egy cipőboltot vezet. Felesége ^— bizonyos Lujza néni — köz- Ó megbecsülésnek örvendő var- ^ rónö. Egyetlen fiuk pedig e pil- S(tartatban katona, így helyük is van, de bizonyára szükségük is lesz albérlőre. Borosék háza kívülről bizalmat gerjesztő volt. Nem mintha ízléses lett volna, ezzel véletlenül sem vádolhattam. Tiszta volt azonban, szilárdan megalapozott jómódra vallott és arra, hogy ha itt vesz szállást az ember, aligha kell féltenie személyes ingóságait. A színe ugyan egy pillanatra visszariasztott. Nem szeretem, ha a falak rózsaszín tüllruhás balerinák, öltözékének színét utánozzák, de ez a viszolygás gyorsan elmúlt. Lujza néni negyvenöt esztendős lehetett. Enyhén őszülő, feltűnően sápadt arcú és minden átlagos mértéken felül vallásos. A szobában, amelyért havi százhúsz forintban egyeztünk meg, tizenegy különböző szentképet, keresztet, szenteltvíztartót és szobrocskát számiálam meg. Volt itt Lisieuxi Szent Teréz, Lourdesi Szeplőtelen Fogantatás, több Krisztus (közöttük egy olajnyomatban, az elmaradhatatlanul sejtelmes holdfényben ragyogó Olajfák hegyén) és néhány jelentéktelenebb szentecsíke. Ezeket — nem lévén katolikus — sajnos még néven sem tudtam szólítani. A szentek serege megszállta az egész házat. Borosék hálószobájában hasonló létszámban tolongtak. Ezenkívül találtam még egy sárga törülközőt is, melyen ófelnémet írást utánzó betűkkel ez a felirat hirdette Borosék hitbéli szilárdságát: „Oh, Szent Imre! Szívünk kérlel, imádkozz a magyar néppel!“ Ennyi vallásosság láttán nem mertem megváltani, hogy én ifjú koromnak épp azt a szakaszát élem, mely vajmi kevéssé fémjelezhető az életszentséggel, i Érkezésem híre így jS nem közönséges méretű érdeklődést váltott ki utcahosszat. Falun az is szenzáció, ha egy soha nem látott gépkocsi hosszabb ideig áll a kocsma előtt, hát még mennyire az egy új ember érkezése, aki itt kíván tanyát verni és munkaköre olyan sokat vitatott helyhez köti, mint engem a gépállomás! Én magam mértéken felül utálom, ha személyes vonatkozású kérdésekkel traktálnak. Egy bizonyos határon belül azonban nem lehetett ezekre nem válaszolni. Így Lujza néni rövidesen megtudta, hogy szüleim elváltak, apámat rég láttam, nem járatom a Szabad Népet, viszont az Agrártudomány-t .igen és dunna helyett szívesebben takarózom paplannal. Kapcsolatunk később bizalmasabbá vált, mert kétnapi gondolkodás után az albérlőség mellett kasztosának is felcsaptam. így gyomrom titkai akaratlanul érdeklődése homlokterébe kerültek. Valószínűleg évszázadoknak kell még el- múlniok ahhoz, hogy egy magyarországi háziasszony ne érezze előre kigondolt becsületsértésnek, ha valaki nem tömi degeszre magát az asztal mellett, hanem annyit eszik, amennyit ízlése megkíván. Én falusi mérték szerint is testes, jól táplált ember vagyok, így, ha az íratlan törvényeket be akartam volna tartani, legalább annyit kellett volna fogyasztanom az asztalra tett ételekből, mint egy hízásra fogott disznónak. Borosáé úgy állt vélt étvágytalanságom csodája felett, mint akinek a gordiusi csomót kell kibogoznia. Állandó kínálása egyre terhesebb lett. Végül valami nehezen tisztázható kényszernek engedve, akkor is keveset ettem, amikor történetesen több is jól esett volna. Mondanom se kell, hogy mindennek vesztese tulajdonképpen én maradtam.. így a havi hatszáz forintra emelkedett koszt-lakáspénz jelentős részét nettó haszonként hagytam meg Boroséknak. „Az én házam, az én váram” — mondják az angolok. A Boros-váron belül meglepő családi viszonyok uralkodtak. A ház legszebb, utcai szobáját én laktam. Azzal a megszorítással azonban, hogy ha a falubeli lányok és asszonyok ruhát próbálni jönnek, szabad teret engedek Borosné szakmai tevékenységének. Ugyanis ebben az egyetlen szobában volt csak egész alakot bemutató nagy tükör. A volt mű- helvt, mek’ct örökre leeresztett redőny zárt el az utcától, konyhának alakították át. Itt zajlott Borosné életének hetven százaléka és talán éppen ezért a konyha volt az egész ház leginkább lakályos része. Az L alakú épület udvari szakaszán még egy különálló szoba is nyílt. Itt lakott Boros István édesanyja, egy termetes öregasszony, akinek az arca egykori rendkívüli szépségéről árulkodott, özvegyi joga megmentette attól, hogy egész egy5 j Frideczky Frigyes: Ember, ne félj...í Tél van, árnyéka nincs a napnak. J ködöt kaszál a dolgos hajnal, a szelek elmúlást aratnak s tavaszt ígérnek, hóviharral. És im, e föloszlott világban, hol háborút hordoz a holnap, 5 hol tébolyult agy-barázdákban ; gyilkos felhőkről álmodoznak, csillag röpít fényt Betlehemnek, pásztorok, nézni, jöjjetek!, $ az emberész-faragta gyermek 5 a didergőkre ránevet: 5 ; — Ember, ne félj, a rettegések éjét a fény derűvé oldja ; s ha még akadna vérre-részeg, 5 józan erő kezét lefogja! — Nagy tett e szárnyas hírnök útja 5 előttünk jár, fürkészi módját, hogy majd, ha ember is feljutna, naprészecskék testét ne rontsák! Előttünk jár és merre surran, vörös zászlóját megcsodálják a Göncölön, s tejúton túlnan benne az ész hatalmát látják. 5 § Nekünk e bolygó most a Napnak fényénél fénylőbb fényt jelent: köddé fakít sötét hatalmat, í ÍJ mely örök éjt fonna idelent. Kik azt papolták ezer évig: — Jobbágy, szó nélkül tűrd igád, s ne lesd titkát, mit isten épít, 6 mögé szemed, hisz’ úgy se lát, vacognak most, s velük vacognak verejtékünkön nőtt gazok. — Ember-mivoltunk nőtt s maholnap 5 uralják tettünk csillagok.
