Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP c^Cirlap 3 FEHERINGESEK Gombán hallottam ezt a ki­■ " í'ejezést, keserű, gú­nyos hangsúllyal. Két paraszt- ember beszélgetett a tavaszia- san zuhogó februári napfény­ben az egyik sarkon és ők em­legették így az újonnan ala­kuló Ezüstkalász Termelőszö­vetkezet tagjait. Érdekelt a dolog. Amikor Baóbae Jegy edtiink, hamar könnyítettek a szívükön. Ha az embernek fáj valami, a rész­vevő, baráti érdeklődésre köny- nyen panaszolják a bánatot, a sérelmet. A két embert pedig nagy sérelem érte. Gomba termelőszövetkezeti község lett, és — mint a túl­nyomó többség — az én két emberem is a közöst választot­ta. Amikor dönteni kellett, hogy a két régi termelőszövet­kezetet válasszák-e és a régi tagok között találjanak-e új otthont, vagy az újonnan ala­kuló Ezüstkalász tagjainak so­rába lépjenek-e, ők az utóbbi mellett voksoltak. Igen ám, de az ideiglenes bizottság nem vette fel őket. Aztán miért? — hökkenek meg. Az együk ember vállát vo- nogatja, a másik rám emeli kistsé zavaros szemét, ók tud­ják — mondja végül és hozzá­teszi: „Fehéringesek. Gazdura- mék.“ Csak maguk között ér­zik jól magukat. Elindulok megkeresni az __________ „ezüstkalászoso­kat”. És jó, hogy az ember meghallgatja a másik oldalt is. nem fortyan fel mindjárt és nem ragad azonnal tollat. M it mond Tasi György, az ' Ideiglenes bizottság elnök- helyettese? — Az volt a kikötésünk, hogy meg akarjuk válogatni azokat, akikkel dolgozni fogunk. Más­képp neim lesz boldoguló a tsz. Iszákos, züllött ember nem ke­rülhet közénk. Óvatosan érdeklődöm, vajon ez a helyes célkitűzés nem ta­kar-e valamilyen hátsó gondo­latot Vajon nem akarnak.e maguktól távol tartani olyan derék parasztembereket, akik­nek kevés földjük van, vagy éppen semmi sincs. Magyarul: nem akarnak-e valamiféle i,tiszta” középparaszti termelő­szövetkezetet, távoitartva ma­guktól a kisparasztokat, vagy éppen a szegényparasztságot. A válasz megnyugtató. Az Ezüstkalász 135 tagja között bőven akad kisparasst és sze­gényparaszt is. A választóvíz: a szorgalom, a munkaszeretet, a két dolgos kar. Tasi György megfontoltan, komoly szóval magyaráz. — Mi láttuk, hogy sok szö­vetkezetnek minden nehézsé­gét a lógósok, a munkakerülők hozzák rájuk. És most kiderül, hogy ilyes­miért utasították vissza az én két emberem aj ón lk ozás út is. Csend lesz. Az ezüstkalászo­sok feszülten figyelnek. Tud­ják, hogy haragszanak rájuk azok, akik kosarat kaptak, mondanak rájuk kígyót-békát. Vajon mit mond a városból jött ember, mU szól az újság­író? A szövetkezet a jólét útja, a ■............—kultúrált em­berek útja, ha lelkesedés, hoz­záértés és szorgalom fűti a ta­gokat. És keserves kínlódás a jó szándékú embernek, ha a mihasznák, a lógósok elveszik a munkakedvet. Igazuk van öreg Fehér Lajosoknak és Tasi Györgyöknek, ha nem enged­nek maguk közé iszákosokat, hátramozd í tokát ? Az igazság nem olyan egy­szerű. A „fekete-fehér-igen- nem” társasjátéknak még el­megy. De az életben alig hasz­nálható. Az élet nem gyerek­játék. A nagy megrázkódtatás néha gyógyít. Senkinek nem lehet mindegy, hogyan becsüli a fa­luja, milyen a társak erkölcsi ítélete róla. Tükröt tart az em­ber elé: „változz meg! Szaka­dék felé tántorogsz!” Az Ezüstkalász vezetőinek is nagyon alaposan el kellene gondolkozniok azon. milyen hagy dolog is a jó környezet, a példa, az egészséges közösség. Kok olyan ember akad, akiben Van jóra is hajlam, meg rossz­ba is. Ha mulatós, könnyelmű társaságba kerül — szórja a pénzt, meg iszik. Ha komoly emberek közé jut — maga is megbecsüli magát. Mondhal- juk-e, hogy Micsurin hívei va­gyunk a mezőgazdaságban, hirdethetjük-e, hogy megvál­toztatjuk a természetet, a vi­lágot és ugyanakkor amellett kardoskodunk, hogy az emiberi természet nem változhat? Hi­szen tegnap még az Ezüstka- lász tagjai is az egyéni gazda­ság mellett voltak éjetre-ha Iái­ra. Mennyi minden változott bennük is! Hiszen alig-alig ér­tik már tegnapi valójukat, megmosolyogják tegnape'őtti aggályaikat. Nevelni kell! Étről nem le­het. nem szabad lemondani. A szövetkezetnek persze minden­képpen jogában áll megválo­gatni tagjait. Alakulásnál is, a későbbi munka során is. Ha valaki most megígéri. hogy szorgalmas lesz, dolgos. fe­gyelmezett, s aztán gyengesé­ge, szenvedélyei folytán ezt nem képes megtartani, mód­jukban van kitessékelni a kö­zéjük nem valót. Addig azon­ban meg kellene adni a lehe­tőséget számára. A falu veze­tőinek erkölcsi kötelessége ez. Hiszen forr a sok terv, a sok jó elgondolás és a megvalósítás mind-mind szorgalmas mun­káskezet kíván. Darálót akar­nak, baromfitenyésztést, hogy az öregek is segíthessenek. Szőlőt akarnak a homokföldön. Tejfeldolgozót és dohányt. A jövőre fordul a szó. Milyen ­-----------segítséget várnak? — kérdezem. Tasi György sze- tényen, csendesen, de nagyon határozottan mondja: — Saját erőből akarunk megcsinálni mindent, amit csak lehet. A szarvasmarha- istállóhoz kellene támogatás, van elég állatunk. Jut a közös­be is sok. Majd meglátjuk, hogyan lesz és mit tudunk be­leadni mi magunk. Nem akar­juk igénybe venni az államot feleslegesen, nem akarjuk adósságba verni magunkat. — Olvastam — mondja —, hogy a vezetők is arról beszél­tek az országgyűlésen, hogy saját lábunkon akarunk meg­állni. Okosan beszéltek. Mi is így teszünk kies: ben, a mi portánkon. Fiatalasszony lép hozzánk. Szeretettel, melegen üdvözlik egymást. Tasi elvtárs ravasz­kásan elmosolyodik, amint be­mutatja. „Ö volt a bába" és mikor kérdőjellé görbülök, kacsintva teszi hozzá: „Ami­kor vajúdtam, lépjek-e a kö­zösbe, vagy se, ő segített a szülésnél.” — Nehéz szülés volt — ne­vet a fiatalasszony. Nehéz — bólint rá Tasi —, nem köny- nyű az elhatározás. Napokig aludni sem tudtam. Most meg úgy alszom, mint a tej és ha felébredek, már előttem a papír, tervezgetek. A fiatalasszony Tasi tele lor­dul. — Már olyat is hallottam — mondja —, hogy a fehérin­gesek nem vesznek maguk kö­zé kommunistát. A gazda szenvedélyesen és indulatosan tiltakozik. — Vannak köztünk kom­munisták és most, hogy meg­tört a jég, a legjobb gazdák közül húszán jelentkeztek egy­szerre, kérik a pártba való felvételüket. Nem sokára dönt a taggyűlés. — Ne bosszankodjon, — mondja a fiatalasszony. Ezek az elrendeződés hullám­verései. A gazda megnyugszik. A há­borgást lecsitítják a városból jött barát csendes szavai. Mert barátok és elszakíthatat­lan szövetségesek. A fiatal- asszony az üzemből, és a meg­fontolt idős parasztember, aki hálás a megtalált jövendőért. A „fehéringes" most csúfo­----------------------lódás. M ajd elvész a gúnyos mellék­íze, ha a termelőszövetkezeti község dolgos parasztjainak jó munkája nyomán minden ember a jómódú gazda öntu­datával veheti fel a fehér in­get, ha a Petőfi, a Kossuth és az Ezüstkalász is megindul é- célhoz ér az aranykalászos pa­raszti jövő útján! Szántó Miklós AZ ELSŐ KÖZGYŰLÉS Nem is vasárnap volt és mégis mindenki ünneplőbe öltö­zött. Mintegy 400 dolgozó paraszt jött össze a Kossuth mozi­ban, hogy megtartsák az első közgyűlést Zsámbék termelő­szövetkezeti községben. Czakó Ferenc zsámbéki 12 holdas volt egyéni gazda és társai terveikről beszélgetnek Nincs ötös a lottón A lottó 9. játékhetére 4 341 807 szelvény érkezett be, öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot húsz fo­gadó ért el, a nyereményösz- szeg egyenként 162 817,50 fo­rint. A háromtalálatos szel­vények száma 2122, ezekre a szelvényekre egyenként 767,50 forintot fizetnek. Kéttalái»- íot 76 973 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 21 forint, 15 fillér. Hosszú sorokban érkeznek az ünnepi gyűlésre Akik a régi termelőszövetkezetben keresik boldogulásukat A holnap küszöbén Megteremti a biztos takarmányaiapot az egy hete alakult ezerholdas ceglédi Aranykalász Tsz Huszonkilenc középparaszt :gy héttel ezelőtt alakította neg Aranykalász néven Ceg- éd város tizedik, legfiatalabb ermelőszövetkezetét. Az Aranykalász Tsz taglétszáma izóta több mint háromszoro- ára, földterülete pedig ezer lold fölé emelkedett. A gyors íöVekédésberí hagy részük van íz alapító tagoknak, akik Kő­ik István elnök — volt 15 loldas gazda — vezetésével íz alakuló közgyűlés óta na- >onta felkeresik szomszédjai­ét, s megbeszélik velük: nennyivel előnyösebb mind- innyiuknak. ha együttesen íazdálkodnak. A város mezőgazdasági zakemberei különös gonddal ■egítik az új tsz első lépéseit. A szomszédos Cifrakerti Ál­ami Gazdaság felajánlotta, togy eladásra szánt tenyészál- atai közül a legszebbeket vá- árolhatják meg, s tartásuk- ioz, továbbtenyésztésükhöz a [azdaság szakemberei adnak najd útmutatást. A központi najor megalapítása sem lesz !ond: a Hússertéstenyésztő Vállalat enged át részükre ipületeket. Az új termelőszö- etkezetben ugyan főleg nagy lazdasági tapasztalatokkal ren- lelkező középparasztok tömő- ' ültek, de az indulásnál szük- égük van segítségre. Ezért a ] városi népfront-bizottság me- I /tógazdasági szakember-tagjai ! elhatározták, hogy a termeiő- i szövetkezet vezetőségével ! együtt elkészítik majd az őszi I és a jövő évi terveket. Az Aranykalász tagsága minden segítség ellenére első­sorban a maga erejében bí­zik. Főleg állattenyésztéssel kívánnak foglalkozni, s a biz­tos takarmányalap megterem­tése érdekében már a tavasz- szal több mint száz holdon I vetnek lucernát és vörösherét. Tudósítást kellene írni. De hiába erőltetem. Imi sze­retnék. De mit? És hogyan? Hiszen ahhoz száz színű tin­tára, könnyen író tolira lenne szükségem, hogy azok is meg­értsenek, akik nem ismerik, mi történt ezekben a napokban Zsámbékon és az egész magyar paraszti világban. Hogy azok is megértsenek, akik csak azt élvezik, hogy a vonat szántók közt robog. Vagy, hogy tava­szon mily részegítő a határt járni. És a búzáról is csak azt tudják: gyönyörű, amikor aranyló kalászát ringatja a szél. Csak a napsütést, a fes­tői képet csodálják. De azt már nem sejtik, mit érez a pa­raszt, amikor a kalászt kézbe­veszi és figyeli, megérett-e már. S azt sem kutatják, mi jut eszébe, amikor tekinteté­vel — életében először — már egybeszántotta az egész határt. Az újságokból csak annyit ol­vasnak: ma egy, holnap öt-tíz község parasztjai választották a közöst. De miként győzték le aggályoskodó énjüket, mi­lyen harc dúlt az átvirrasztott éjszakák csendjében — fogal­muk sincs. El kellett volna jönni min­denkinek Zsámbékra, ahol az egész falu együtt volt, és leülni az ünneplőbe öltözöttek kü- zé: ott megtanulni, milyen is dz ő világuk. Petőfi sorait idéztem ak_ kor gondolatban, amikor kö­zöttük mentem, amikor az egyik utcasarkon megpillan­tottam a hömnölygő emberára­datot. Az első közgyűlésre ; igyekeztek. Csak szavalt ám, .egyre mondogattam: ; S ha majd eljő győzedelmünk napja. : A szabadsáo dicső ünnepe : Iffy kiált föl millióknak ajka: i Aki kezdte, az vigezte be! Szinte kiáltani szerettem volna. Hogy ők is meghallják Petőfit. Hogy megértsék, mi­lyen forradalmat vívnak ma. Mert tudom, még ők maguk sem értik valamennyien. Egyik-másik még csak homá­lyosan érzi, hogy ennek így kellett lennie. Értelmük fel­fogja: jobb lesz, módosabbak, rangosabbak lesznek, a földes­urak utolsó reménye foszlott szét ezekben az órákban — de az apai föld, a megszokás még visszahúz. Még kételyeket tá­maszt. Mintha magamat láttam volna, amikor sok év előtt szebb lakásba költöztünk. Én is akartam, örültem az új­nak, készülődtem és csoma­goltam. Amikor azonban el­jött a nap, hordták ki a bútort, emelték a spárgával összekö­tött csomagokat — sírva fa­kadtam. Sajnáltam a régit. Bo­londos asszonnyi érzékenység­gel. Ezernyi apró emléket idéz­tek fel a puszta falak. S ami­kor már üres volt a lakás, söpreni kezdtem. Hogy a kö­vetkező lakó tisztán találja! És sokáig tartott a söprögetés. Addig, amíg nem halaszthat- tam tovább a búcsút. De ami­kor az újban megláttam a ren­detlenséget, az össze-visszasá- got. azonnal rendezgetéshez kezdtem. A szekrény ide jön, az íróasztal.:. és még állt a felfordulás, amikor lelkemben már tökéletes volt a rend ... Ilyen tolt az zsám­bék ezen a közgyűlésen. Min­den szót vigyáztak. Én pedig kerestem a lelkek, a gondolatok titkát Nem mulasztottam vol­na el egy kifejezést, arcrán­dulást sem. És mit találtam? Okos beszédet, a szemekben tükröződő feszült izgalmat, biztatást váró szavakat. Hegedűs Józsi bácsi botjára támasztotta két kezét. Gondol­kodott. Melyik tsz-be menjen: a régibe, vagy az újba? E né­hány pillanatban dönt. Idő­sebb Török Lajos, aki 13 hold­ját vitte a közösbe, mintha biztatná, úgy mondja: csupa szorgalmas ember van közöt­tünk, egy se rossz gazda. Jó lesz velük együtt dolgozni... Hallgattam az „elsők” név­sorát: Tóth Jónás, Pató Imre, K. Szabó Mihály, Hajdú An­tal, Pallos István ... s figyel­tem a vezetőségválasztást. Mi­lyen helyeslő éljenzés zúgott fel, amikor Hajdú Józsefet, Berkó Józsefet, Dévényi Sán­dort, Jakab Lajost, Tugyi Pált megválasztották!... Beszéltem Tugyi Pállal, az új elnökkel; Pákozdj Zoltán agromémök- kel, akit itt marasztalnak Zsámbékon. Éreztem azt a sze­reteted ahogy a régi szövet­kezetben fogadták az odalépö- ket... Valaki felemlítette: Pá- tyon, Perbálon és másutt is híresztelik: Zsámbékon erő­szakoskodtak. A közgyűlésen mindenki kacagott ezen. Meg­vető nevetéssel. S csak annyit mondtak; még csak az kellett volna!... Már nem a múltról volt szó, az elhatározás nehezéről. A jövőt mérlegelték: hogyan kezdjenek már most, azonnal a munkához. Hogyan bizto­sítsák őszre a közös takar­mányt? Hogyan fejezzék ki örömüket, amiért az állam hozzájárult a napközi építésé­hez ... Csupa apró mozaik, de lamennyj a lelkek tükre. Oly­kor még bizonytalan, kétke­dő embereké. De olyanoké, akik őszintén, tiszta szívvel bíznak a maguk erejében és hisznek holnapjukban. Sági Agnes Tizenkétnapos fizetett szabadság a szegedi Haladás Termelőszövetkezetben A szegedi Haladás Termelő- szövetkezet legutóbbi közgyű­lésén érdekes és figyelemre méltó határozatot hoztak. Ki­mondották, hogy minden szö­vetkezeti tagnak évente tizen­két nap fizetett szabadságot biztosítanak. Erre azért is szükség volt, mert ebben a ter­melőszövetkezetben üzemsze­rűen dolgoznak, vagyis a tag Ságot egész évben foglalkoztat­ják. A szabadság idejére az ed dig teljesített munkaegység napi átlagának tizenkétszereséi számítják, tehát aki több mun­kaegységet teljesített, az a sza badság idején is magasabb jö­vedelmet élvez. Szórványosan jönnek már a mezei pacsirták, seregélyek, fészkel a balkáni gerle, de a csonttollú madár még hideget jelez A február második felébe is áthúzódó borús idő késleltette a legkorábbi költöző madarak — a seregély, a mezei pacsir­ta, az énekes rigó, az erdei pinty és a bíbic érkeztet. A legutóbbi napokban azonban — mint a Madártani Intézet meg­figyelői jelentették — itt is, ott is felhangzott már a mezei pacsirta énéke, szórványosan egy-egy seregély is mutatko­zik. A Földközi-tenger partvi­dékén és Afrikában telelt ván-. dormadarak érkezésén kívül az utóbbi években meghonosodott I balkáni gerle szorgos fészekra­kása, párban járása is a tavasz közeledtét jelzi. Ugyanakkor negatív jelként könyvelik el a szakemberek a messze északon honos csonttollú madarak szo­katlanul hosszú itt-tartózkodá- sát. Az elmúlt napokban pél­dául a margitszigeti és a vá­rosmajori japán akácokon — több ezres csapatokban lafcmá- roztak, s úgy látszik egyelőre itt maradnak. A Duna mentén I felgyűlt danka-sirály csapatok azonban már megindultak, vo­nulnak tovább északnak. ssssssssssss/ssssssssssssssss/ssssssssssssssssss. Ü vegszövet-karosszériát kapnak a Panni-robogók A műanyag-karosszéria ha­zai gyártására kísérletek kez­dődtek a Csepel Kerékpár­gyárban. Az ehhez szükséges üvegszövetet a Kispesti Se- lyemszövő új műhelyében ké­szítik, amely egy évvel ezelőtt kezdte meg működését. A Cse­pel Kerékpárgyárban a több­réteges üvegszövetet mű­anyaggal vonják be és ezzel nagy szilárdságúvá válik. A műanyag-karosszéria olcsóbb, könnyebb, rugalmasabb, s ke- J vósbé törik, rongálódik, mint j a fémből készült. A Csepel Ke- I rékpárgyár szakemberei tíz j robogón próbálják ki, s ha a j további kísérletek, az elévülő- j si vizsgálatok is kedvező ered- j ménnyel zárulnak, akkor az év második felében már úifaj- | ta karosszériával készülhetnek í a Panni robogók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom