Pest Megyei Hirlap, 1959. március (3. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

UECVEI 1959. MÁRCIUS 1. VASARNAP Országos tanácskozást rendez a Vízügyi Főigazgatóság és a MEDOSZ elnöksége ' Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság és a MEDOSZ elnöksége, a vízügyi szervek vezetői és dolgozói, továbbá a MEDOSZ megyei bizott­ságok elnökei bevonásával március 2-án, délelőtt 10 órai kezdettel a MEDOSZ-szék- házban országos tanácsko­zást tart. Az értekezleten a vízügyi szervek 1959. évi tervfeladatait, továbbá a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezését érintő, vízügyi szer­vekre háruló feladatokat vi­tatják meg. A tanácskozás előadója Dégen Imre vízügyi főigazgató. // Ontja majd kincsét a mi homokunk — ha szövetkezeti község lesz // Járom a falu utcáit, s hall­gatom az embereket. Arról beszél mindenki, hogy a fia­tal falu néhány napon be­lül termelőszövetkezeti köz­séggé alakul. A változásról az idegen csak a fülével tá­jékozódik, azaz hallomás­ból, mert látszatra, külsőleg minden a megszokott képet mutatja. Kora tavaszi, melengető napsütésben tisztogatják az elvermelt káposztát, égetik a gazt, intézik hivatalos dol­gukat a tanácsházán, vagy matatnak a szőlőben, gyü­mölcsösökben. Látszatra sem­mi nem változott, pedig tör­ténelmi jelentőségű átalaku­Halló, kérem Kovács kartársat! lás megy végbe ezekben a napokban a faluban, amely­nek lakói új módon, a szövetkezetben élik majd tovább életüket. A község parasztjainak nagyobb része már belépett. A földdel rendelkező módosabb gaz­dák, még a sári-soriak is — egymásután írják alá a be­lépési nyilatkozatot. Perényi Istvánnal, a község egyik legtekintélyesebb gaz­dájával beszélgetek a nagy átalakulásról. — Családommal együtt tag­ja lettem az újonnan ala­kult tsz-nek — mondja nagy vidáman. — Ez az élet rend­je. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nem 10 évvel ezelőtt tettük meg az első lépéseket ezen az úton. Akkor már rég túl lennénk a nehezén. Perényi Pista bácsi és a község újat, jobbat akaró emberei fáradhatatlanul jár­ják a házakat, vitatkoznak, érvelnek, magyaráznak. A helybelieknek nagy segítsé­get adnak a fővárosi XI. ke­rületi üzemek kommunistái, a járás vezetői és Seregélyi József, a járás országgyűlési képviselője. Az okos szavakat, az igazságot meghallják és megértik az inárcsiak. Van, aki beüzen, menjenek ki hozzá a népne­velők, alá akarja írni a be­lépést. Akad olyan, aki a ta­nácsházára megy, s ott írja alá, de volt olyan, aki csak a járási, vagy községi veze­tőknek volt hajlandó átadni az aláírásával megpecsételt nyilatkozatot, Vannak Inár- cson utcák, ahonnan már minden család rálépett az új útra;.- s Az új község legifjabb haj­tásának, az Uj Élet Termelő- szövetkezet tagjainak egy ré­sze, a volt szakcsoportbeliek, csaknem harmincán, már a tervezgetésen is túljutottak. Igénybe vesznek minden ked­vezményt, s a 3004/1-es kor­mányhatározat alapján a leg­messzebbmenőikig kihasználják lehetőségeiket. Már kiszámí­tották, egy-egy hold földjüket 36 forintért szántja fel a gép­állomás. Nagy dolog ez, mert a községben 150—200 forintot is Inárcs elkértek egy hold fogatos szán­tásért. Termékeiket leszerződik az állammal, bőven használnak műtrágyát, stb. — Az a célunk, hogy a lehető legjobban kihasználjuk homo­kos földünk adottságait — magyarázza lelkesen Perényi Pista bácsi. — Azokat a kul­túrákat termeljük nagyüzemi módon, amelyekkel egyébként is jövedelmezően foglalkoztak községünk jobb gazdái. Seregélyi József, a járás or­szággyűlési képviselője sokat tanácskozik mostanában Peré­nyi Istvánnal és a szövetkezel tagjaival. — Az inárcsi homokon sző­lőt, spárgát, karfiolt, paprikát, káposztát érdemes termelni, méghozzá öntözéssel — adja a tanácsot Seregélyi elvtárs. — Meglátják, pár év múlva híres tsz lesz az Uj Élet, s tagjai jó­módban élnek. — Ezt akarjuk mi — csattan fel Pista bácsi szeme. — Szőlő, spárga, kertészet, ezenkívül fejlett tehenészet és sertéshiz lalás, no meg takarmányter­mesztés. A tervezett munka­egység értékének 60 százalékát havonta készpénzben előleg­ként kifizetjük tagjainknak. Elismert jó gazdák az inát- csiaik. A tsz-be lépettek már abban is megegyeztek, hogy munkaegységet csak a tényle­gesen elvégzett munkáért ad­nak. Minden tag kap művelés­re bizonyos területet, s ha el­éri azon a tervezett termést, megkapja az előírt munkaegy­séget, ha meg többet termel, prémiumként azonnal elviheti annak felét. Ez a megoldás tetszik a tagoknak, mert hű képet ad arról, ki mennyit érő munkát végzett.-— A tavaszi munkákat lé­nyegében megkezdtük. Nem várunk az ősziig. Negyven hol­das spárgánk az idén fordul termőre, lesz pénzünk az előleg fizetésére. A szövetkezetbe lé­pett új tagok március közepén kezdik meg a közös tevékeny­séget — mondta végezetül Pe­rcnyi István. — Határunk föld­je, vagy inkább homokja aranybánya. Eddig csak muta­tóba adott kincseiből. De most, hogy nemsokára szövetkezeti útra tér községünk, s nagyüze­mi módon gazdálkodunk, on­tani fogja kincseit. Csekő Ágoston mm nap 1959. március 1, vasár­nap, Albin napja. A Nap kél 6,26 órakor, nyugszik 17,28 órakor. A Hold nyugszik 9,49 órakor. Várható időjárás: kisebb felhőátvonulások eső nél­kül. Helyenként reggeli ködképzödés. Mérsékelt szél, az enyhe idő tovább tart. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 12—15 fok között. Távolabbi kilátások: továbbra is enyhe idő. A Ceglédi Rendcltruhaipari Vállalatnál hangos bemondót szereltek fel. Most már nem kell végigjárni a hosszú üzemet, ha egy megrendelő a szabóját keresi — ORSZÁGOS állat- és kirakodóvásárok a megyé­ben: március 2: Dömsöd, Tinnye, Üllő, március 3: Püspökhatvan, március 4: Túra, március 5: Tápió- szentmárton, március 8: Gyál, március 9: Bugyi, március 10: Tápiósüly, március 15: Pilis, Sári, március 16: Érd, Tápiószele, március 19: Kocsér, már­cius 22: Monor, március 27: Aszód, március 29: Szob, Kóka, március 30: Gyömrő, Jászkarajenő. — NAGYSZABÁSÚ mű­agyag-, kerámia-, dísztárgy­kiállítás és vásár nyílik meg ma délelőtt Nagykőrö­sön a földművesszövetke­zet rendezésében. A kiállí­tás és vásár március 12-ig lesz nyitva. — ÁRDRÁGÍTÓ ÜZÉR­KEDÉS miatt vádat emelt a Ceglédi Járási Ügyészség Király János albertirsai la­kos ellen, aki az elmúlt két év alatt 57 lovat vásárolt és azokat tetemes nyereség­gel adta tovább. Király János ügye hamarosan bí­róság elé kerül. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli, hogy a 10. játékhétre R 8 410 000-től kezdődő számo­zással ellátott, hétszám meg­jelölése nélküli lottószelvénye­ket hoznak forgalomba a bu­dapesti toto-lotto kirendeltsé­gek útján. Ezek a szelvények kizárólag a 10. játékhétre ér­vényesek. (MTI) — 70 IFJÚSÁGI filmelő­adást rendeznek a megyé­ben a szovjet filmhét ke­retében. A gyermekek ré­szére a Jégkirálynő és a Csodakút című filmeket ve­títik. — TEGNAP ESTE nagy­szabású bállal ért véget a nagykátai járás borverse­nye. A versenyen ötvennél több állami gazdaság, ter­melőszövetkezet és egyéni termelő vett részt borával. — MŰANYAG CSOMA­GOLÁSBAN kerülnek az üzletekbe idén a Nagykő­rösi Konzervgyár egyes ké­szítményei. Többek között levesporokat és gyümölcs- készítményeket hoznak for­galomba műanyag-tasakok- ban. — KÉTMILLIÓ FORINT értékű takarékbélyeget vő- sároltak eddig a megye ál- talános és középiskolás diákjai az iskolai takarék- bélyeg-mozgalom kereté­ben. — KULTÜRHÁZAT épí­tenek a község lakosainak társadalmi munkájával Tá­borfalván. A kultúrházat a tervek szerint május 1-én adják át rendeltetésének. — LÓRÉV a ráckevei já­rás első adófizető községe. Első negyedévi adóját a község lakosainak nagy ré­sze már rendezte. — JÓL SIKERÜLT ün­nepséget rendeztek a XIX. őrületben a Hungária kör- úti (Wekerle-telep) 2. számú leányiskolában az oft tanuló gyermekek nagymamái ré­szére. A kedves— és a nagy­mamáknak felejthetetlen —• ünnepség megrendezése as iskola igazgatójának, tanári karának, szülői munkaközös-• ségének és tanulóinak 'kol­lektív munkáját dicséri. A TELEVÍZIÓ műsora ma dél előtt 10.00 órai kezdettel: Látogatás a Nemzeti Galériában. III. A magyar szobrászat reme­kei. 10.40 órakor: Ifjúsági film­matiné: Timur és csapata. Szov­jet film. 15.00 órakor: Ferenc­város—Szombathely labdarúgó­mérkőzés közvetítése. 19.00 óra­kor: Élőújság. 20.00 órakor: Meg­mentettem az életem. Francia filmvígjáték. Három asszonnyal beszéltem. Nagyon őszintén, semmit sem takarva. S habár ők nem kér­ték, én mégis azt teszem: meg- változtaton neveiket. Akik is­merik őket, úgyis tudják, kik­ről van szó. Másoknak pedig úgysem a név fontos. Hanem „az eset“. A történet, amely emberekkel történt meg, s amelyeknek nem lett volna szabad megtörténnie. Ha..-. Erről a „ha“-ról akarok szól­ni ötvenhétben esküdtek, öt­vennyolc szeptemberéig etek együtt. Egy esztendőt. Elváltak, mert az asszony — az akkor tizenhét éves Kató — nem elégedett meg a férjével. Míg a férj — bányász — egy héten egyszer járt csak haza, becsületes, nehéz munkával ke­reste kenyerét, addig Kató törzsvendége lett Cegléd cuk­rászdáinak. Meg a vendéglők­nek. Ismerkedett, „csaik úgy”. S amikor már nagyon unta a férjét, kilökte. Az meg volt annyira ostoba, hogy mindent otthagyott — a házat, amit ő építtetett az esküvő előtt, a be­rendezést, mindent — s tovább­áll így aztán az asszonynak „szabad a vásár.“ Kínos dolog Ilyesmiről be­szélni. Fontolgatom is magam­ban, mielőtt megrángatom a csengőt, dehát: majdcsak lesz valahogy. Kató álmosan lépked kifelé, pedig már tizenegy óra volt. — Aludt? — Hát... későn feküdtem ... A konyhában szennyes edény, meg üres üvegek gar­madája A szobában áporodott cigaret! - 'iri* a hamutartó tele — Ennyit dohányzik? Eszébe sem jut tiltakozni a faggatás ellen, a legtermésze­tesebb hangon válaszol: — Voltak nálam... Elhallgatok. Mit is kérdez­zek? Mit is? Mit lehet itt kér­dezni? t— A gyerek? — Ja! A nagyanyjánál van. — De hát csak hét hónapos... — Na és? Úgyse szoptattam. Nem volt tejem. Ott meg jó he­lyen van. — Miért nem tartja itthon? — Nem érek rá. — Dolgozik? — Igen —• s elneveti magát. — Ki akar írni az újságba? — Nem tudom, — No, csák írjon. Úgysem tud semmit bizonyítani. Untam a férjem és kész. Kinek mi kö­ze hozzá? Bennem vér van. Egy héten egyszer jött haza.. — Miért nem ment maga oda lakni. Lehetett volna... — Ha bolond lettem volna. Hogy mindig ott matasson kö­rülöttem, az idegeire ment az embernek a szerelmével... — Szerette őt? — Ugyan — legyint —, de tudja, hogy van: a család nem hagyja az embert... — És most? — Nem érdekelnek. — És... és.. tetszik ez ma­gának ... ez... ez az élet::: — Maga újságíró... ne le­gyen már naiv., addig éljen az ember, míg fiatal, míg kell a férfiaknak ... Lehajtom a fejem. Kár a szóért. Tényleg naív vagyok. Ehhez naiv. A faluban Hevémót kere­sem. Ö maradt ott három gye­rekkel. Negyven éves fejjel. Apa, férj nélkül Fél esztendeje mondták ki a válást. A férfi fizetésének fele: gyerektartás. De azóta a férfi nem dolgozik. Hogy ne kelljen fizetnie. Al­kalmi munkákat vállal. Pedig már az új asszonynak is van tőle egy gyereke. A ti­zennyolc éves új asszonynak. Mert ezért a tizennyolcéves fruskáért — mégsem illik ke­ményebbet mondani — hagyta ott húsz évi házasság után az asszonyt, s a három gyereket. Hevérné termetes asszony, a második gyerek után hízott meg. S pulykamérgű. Amikor faggatni kezdtem, csak úgy ömlik belőle a szó: — írja csak meg, írja meg, hadd égjen le a képéről a bőr. Meg annak a cédának is. Ilyen csúfságot tenni egy asszonnyal. — Akart válni? — Nem. De már jött a faty- tyuk, kimondták. — Vissza fogadta volna? — Okosakat tud kérdezni! Hát három poronttyal mit csi­náljak? Mérgesen rádördül a beóva­kodó Zsuzsira. Tíz éves. Kar­csi tizennégy, Ilonka meg ti­zennyolc. Nagy lány. — Mit szólt hozzá? — llus? Bőgött. Hogy mi lesz velünk. Aztán elment gyárba dolgozni. ■— Maga? — A bölcsődében vagyok. A konyhán. — Két kereső... — Nem a keresetről van szó — fojtja belém a szót —, má­ma nem hal éhen senki. Ha­nem a csúfságról. A faluról. Hogy még mindig ez a csoda az embereknek. Nyel egyet. — De az céda, az flangároz- hat. Arra nem vetnek egy szót se. Mert az darázsderekú, ti­zennyolc esztendős. De egyszer meg is szaggatom ... — Cak magának ártana ve­le — vágok közbe. — Magamnak? — csattan fel —, hát, hogy nekem mit ár­tott, ez nem számít, öregasz- szony az útszélre? Elhallgatunk. Csábítás? Ki tudja. Lehet, hogy a férfi felelőtlen. Ez a valószínűbb. Hiszen, ha nem az, akkor — hiába csábítják. De lehet-e felelőtlenség éj­ién törvényt hozni? Erkölcsi normák kérdése ez. Az egyes embereken belül. S Hevér ezen a vizsgán megbukott. S a lány? Tisztességes? Győztes, mert elvett egy másik asszonytól egy férfit? Csúnya győzelem. Itt is baj van az er­kölcsi normákkal. S két ilyen ember — méltó pár... szövőnő, s a dunaparti ház egyik szobácskájábán lakik. A gyár Vác egyik fontos üzeme, jónevű. Híres arról, hogy ott sokat és nagyon ala­posan törődnek az emberek­kel. Siposnénak is ők szerezték ezt a szobát. Mert ő nem akart a férjével a lakás miatt pereskedni. Otthagyta a fér­finak, aRi ivott. — Miért ivott? — Nem tudom. Talán ö sem tudja. Egy fröccsel kezdte. A többiek megmaradtak az egy mellett, ő meg rákapott. Jól keresett, autószerelő, volt miből. Igaz, mindig keve­sebbet adott haza. — Szólt neki? — Először sírtam. Odabúj­tam Feri mellé, sírtam, s ret­tegtem, mikor jön haza, — Bántotta? — Nem... azaz, ha na­gyon részeg volt.., — Sokszor? — Az utóbbi időben min­den éjjel úgy jött haza. Reg gél alig tudott felkelni. — Elváltak? — El. Egy hete mondták ki. De már külön vagyunk nyolc hónapja. — Tartásdíj? — Nem fizet. — Miért? — Nem is akarom. — De így elissza. Úgy meg ö gyerekre jutna. S most látszik, hová jutott ez az asszony a régi szere­lemtől ... — Nem kell. Nem akarom, hogy bármi köze is legyen hozzánk. — Gyűlöli? Megkeményedik az arca: — Megvetem. — Ha abbahagyná az iudst visszafogadná? — Nem. Soha! — S a gyerek? — Felnevelem. — Bírja? — Bírom. Kell bírnom! Ezemégyszázat keresek. S a nőtanács... — Segítik? Kibuggyan a szemén a könny: — Segítenek. Szinte min­denki. Bárhová mentem... mindenütt. Vagy tiz percig tart, míg megnyugszik. — Szégycnli? — Nem ... nem, de idege­nek, s mégis jók... ő meg ... — sóhajt egyet, s fáradtan le­ejti a kezét. Ivás. A bíróság minden el­lenvetés nélkül kimondta a válást. Mert a férfi ott is kö­tötte az ebet a karóhoz: — Annyit iszom, amennyit akarok. Senki nem szólhat bele. A magamét iszom. És sajnos, még senki nem szólhat bele. Fiatal, álmodozó szemű, karcsú asszony. Kisfia van, Ferikének hívják. Siposmé Három ember, három ügy. Tizenhat közül válogattam. De megmondom: a többi is ilyen lett volna. Mert sokat beszélünk a házasság válságáról. Csak az emberek felelőtlenségéről, könnyelműségéről keveset... Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom