Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
A Magyar Tanácsköztársaság emléke irodalmunkban A virágpompával, rezesbandával búcsúztatott kato- navonatok emlékét hamarosan elfeledtették a sűrűn érkező sebesültszállítmányok. Az ünnepi beszédeknek már- már alig hitt valaki. 1917 végére az emberek többségében meggyőződéssé vált: értelmetlen vérontás a világháború. Ady tiltakozása eleinte magányos vészharangként zúgott, amely csak gyenge visszhangra talált Babits humanista pacifizmusában, de tizenhétben a magyar irodalom egészének jellemzőjévé vált a tiltakozás, sőt Ady forradalmi jóslatai is megsokszorozódnak. Gyóni Géza Utolsó tánc című költeményében így köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat: Papok, próféták, föl az oltárokra! Zengjen a völgy és minden bús halom: Forradalom! Téged szomjaztunk elejétől fogva. A biblikus hangú bevezetés után a nyomor és bőség ellentéteit állítja szembe a költő, majd hitet tesz amellett, hogy nem késhet sokáig nálunk sem a magyar forradalom. Gyóni orosz földön írja versét, Várnai Zseni itthon idézi a forradalmat, amikor Batsányi: Vigyázó szemetek Párisra vessétek szavaihoz hasonlóan írja: Most Szentpétervár felé nézünk égő szemekkel És Moszkva felöl híreket lesünk, tüzszárnyon szár- nyalókat.., 1919. március 21-én a történelem betetőzi a készülődés, az előzmények korát, megalakul a Magyar Tanácsköztársaság. Zárókő és nyitány, vagy mint Mód Aladár írja „Magyar prólóg” ez az idő irodalmunk szempontjából is. Az írók és költők a néptömegekkel együtt köszöntik a forradalmat: az új, emberségesebb élet hajnalát. Móricz Zsigmond gyönyörű hasonlattal írja: „Mintha leakasztják a függönyt az ablakról a nyári sötét szobán, s egyszerre beomlik a gazdag napfény; a proletár szemekből úgy lobog ma a szív hősége, az értelem fénye." Nagy Lajos önéletrajzában, A menekülő ember-ben azt ja: „Ennek az eseménynek (a Tanácsköztársaság kikiáltásának) kimondhatatlanul megörültem... Mámoros volfam az örömtől, kellemesen szédültem és emlékszem rá, hogy egyszer ts Rökk Szilárd utcában tántorogtam ettől a mámortól." Tóth Árpád Uj Isten című költeményében köszönti a „Vörös Istent”: Emelj minket roppant tenyeredre Es a magad képére gyúrj át. minket! Haladó irodalmunk nem áll meg a köszöntés mámoránál, cselekvő szerepet kért és kapott a társadalmi fejlődés alakításában is. A múlt osztályharcos bírálata az egyik feladat. Krúdy Gyula írja: Ij/i Tlr&pTl'fiföj 50/vüly C7v/tU7MJf'“‘ tott, jelszavakra vágóhídra vagy követválasztásokra vitt népnek kell legelőször felnyitni a szemét, megmutani neki a történelmi hazugságokat”; vagy másutt: „Dózsa György szellemét kell megidéznünk, az iskolai piából, tisztelt, nagy nevek viselőit kell mezítelenül látnunk a piacon...” Móricz Zsigmond remek elbeszélésekben, riportokban állítja szembe a múltat a Tanácsköztársasággal: A szent- jakabi iskola című írásában a fekete és a vörös tudományt, a falvak, tanyák addig elhanyagolt műveltségét és a művelődés forradalmát. Juhász Gyula a munkáról és a munkások művelődési szomjáról ír remek költeményeket, s bennük hitet tesz arról, hogy a proletárok, akiket eddig az Ady által megfogalmazott „éhe a szépnek és éhe a szónak” hajtott, most meg fogják hódítani a maguk számára a kultúra fellegvárait. Még Kosztolányi Dezső tollán is forradalmi írások születnek, új színházat sürget, amely a régi világ álszent, • erkölcstelen darabjai helyett az életet. és értékes műveket viszik a színpadra. Kiveszik a részüket az írók és költők a jelen feladataiból is. Barta Lajos fogalmazza meg programjukat: „Nem nézhetjük a történelmi távlat csúcsáról a dolgok folyását. Nekünk gondolattal, tettel, akarattal, a vér, az idegek füzével és cselekvő képességével bele kell vetni magunkat a küzdelembe.” Az írók teljesítik is ezt a programot. Móricz körútra indul Somogyba, hogy tanúja legyen a nagy átalakulásnak, segítse a szövetkezetek megalakítását. Tanulmánynak is beillő munkát ír. A Somogy megyei földmíves szövetkezetek címmel, sőt a Somogyi Vörös Újság részletes jelentést közölt arról, hogy az író regényt ír a somogyi termelőszövetkezetek életéről: „ő már ma látja a tanyai magyart mint szövetkezeti v tagot, ő már ma látja a > szövetkezeti eszme diada- \ lát a tanyákon, a faluban, S nemcsak a gazdasági élet- \ ben, de a szívek gyöngéd \ érzelmei fölött is” ■ Móra Ferenc a Szegedi Nap- ! lóban jelenteti meg cikkeit, j köztük a „Hiszek az ember- j ben” című forradalmi hitval- j lását: „Én tudom azt, hogy itt még ' lesznek földrengések és lávaömlések, és hogy sok minden, ami szívünknek kedves, elpusztulhat még, és a saját életünk is füstté válhat a nagy tűzvészben, amelynek csóvavetői voltunk — és én mégis hívő hittel kiáltom, hogy füstön, ködön, gyászon, szenvedésen túl látom az ígéret földjét, amelyen nálunk boldogabb nemzedék éli a mienknél emberibb életet.” rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss MACSKÁK Láng villan szemük ametiszt egén: van-e ily éhség a föld kerekén? Nesztelen árnyak kígyózó sora zsákmányért indul, ki tudja hova. A ház sötét. A sápadt holdkarai előtt megy el a sóvár macskaraj. Tiéd is ott van. Ismered talán? ö az. kit dajkálsz szobád pamlagán. Nappal mindig ott hever a dóré... Megérinted... Puha, fényes szőre hozzád simul. Ügy lapul öledbe, mint a nyár hevén, ha elalél az este. Mégis, mintha új gyönyört keresne... Azért, ha a rőttüzű csíkokon ujjad ujjongó vággyal átoson: ne feledd, hogy tigrissel rokon! És félj! Mert még becézed álmodon s tekintete oly bágyadt, szelíd: beléd meríti fénylő körmeit. közre. A nagy zeneszerző emlékének szentelik a Zenetudományi Tanulmányok következő kötetét, amely az év végén jelenik meg. Horányi Mátyás Az eszterházi opera története című munkájában azo- ^ kát a színházi előadásokat ^ foglalja össze, amelyeket a ^ XVIII. század végén és a XIX. ^ század elején Kismartonban és ^ Eszterházán rendeztek. Bartha ^ Dénes és Somfai László könyvvé — számos, eddig ismeretlen § dokumentum feltárásával — ^ Haydn operakarmesteri tevé- ^ ke-nységéről szól. Egy másik | kiadvány a Széchényi Könyv- ^ tárban őrzött Haydn-zenemű- | veket írja le bő illusztrációk- S‘k&l. A.kötet -boveaető- - -tafíuI- ^mánya Haydn és Wíágyáror- ^szág kapcsolatáról szól. E | munkák az Akadémiai Kiadó- ^ nál jelennek meg. Vécsey Je- ^ nő Haydn operáiból ária- ^ antológiát állít Össze, amelyet |a Zeneműkiadó jelentet meg. $ A Magyar Hanglemezgyártó ^Vállalat Haydn több operá- iából, amelynek kéziratát Bu- ^ dapesten őrzik, részleteket vesz ^ fel mikrobarázdás lemezre. Mátyást fél éjszakán át foglalkoztatta az irsai árvák dolga, s mire a fékhelyén huszonegyedszer megfordult, rá- világosodott, hogy mit tegyen. Elsőt kukorékolt a kakas, amikor rámutatott István deákra. 1— No, deák, írjad sebesen királyi akaratunkat az irsai bíró címére. A deák fürgén maga elé simította a papírt, hófehér lúd- tollat csapott a téntásba, s az álmosan kacsingató mécses mellett elkezdte az írást. „Tudomásunkra jutott, miszerint az irsai határt ugyancsak látogatják a vadak. Pusztítják a gabonát. Lejárják a drága vetést. A vacsi erdő őzei, szarvasai ugyancsak rászoktak az olcsó, ízes lakomákra. A vadak pusztítása és megritki- tása fontos érdek. Ügy határoztunk, hogy őszi nagy hajtásunkat Irsa határában ren- rezzük, s ennek során megjárjuk a Dolinát, a Lipinát meg a vacsi erdő közelebb eső réseit. Többedmagammal indulok Egyed napjának hajnalán, s a vadászat után estére kelve a községben tanyázunk. Társaságomban lesznek minden rangú főemberek, udvarom külországi vendégei, mintegy százan. Elvárom a 'község illő vendéglátását. Lászlófia Kelemen uram úgy tálaltasson a községháza udvarán. hogy abból a nemes község semmiféle szégyent vagy pirongatást ne szenvedjen." Amikor a bíró elolvasta a pecsétes írást, elsőnek meg- vakarta a feje búbját, utána keserves sírásra szomorodott. Végül is tehetetlenül rogyott le a község ládájára. A láda felnyögött a bíró súlya alatt, ugyan az is lehet, hogy kínjában nyögött egyet, mert annyira együttérzett a bíróval. Három nap nem eveU> három éjszakán le nem húny- la a szemét, de utóbb is nem tehetett egyebet, egészen sarokra ki kellett nyitni a község ládáját. Az aranyakon jókedvűen végigtáncolt a napsugár s az ezüstök csintalanul nevettek a bíró két szeme közé. Szóval a vacsorának meg kellett lenni. Mintha a bíró fogát húzták volna, amikor Gereben Jankó egymás alá irta a venni valót, úgy. ahogyan a sütögetöasszonyők, a székálló mester, a fogadós meg a marcafárikos egymás után jelentették. — Ökröt kell sütni, a kutya hétszázát! — ugrott fel a mészáros, amikor a sok felesleges beszédet unta. — Nem akarnak talán kendtek ürgéi önteni, amikor a király századmagával ránk köszönt? — Az ökör nagyon haladja! Sok! — rázta indulatosan a Illusztráció Leonhard Frank „Michel visszatér” című könyvéhez (Takács Zoltán munkája) t Több könvv ielenik meg a Havdn-emlékév alkalmából A Haydn-emlékévben Magyarországon több könyv jelenik meg, amelyben Haydn munkásságának, művészetének jelentőségét méltatják, illetve számos alkotását adják Fénykép-pályázat a bécsi VIT-re A VII. Világifjúsági Találkozóra a KISZ és a Magyar Fotóművészek Szövetsége féhy- kép-pályázatot hirdetett. Ezen mindenki részt vehet, aki 1959. december 31-ig nem tölti be 35. életévét. Pályázni elsősorban ifjúságunk életét ábrázoló fényképekkel lehet (tanulás, munka, szórakozás, sport). Egy pályázó legfeljebb hat darab 18X24 centiméteres képet küldhet be a Magyar Fotómű- ^ vészek Szövetségéhez (VII. ke- rület. Kertész utca 36.). A be- ^ adási határidő 1959. május 1. ^ A képen fel kell tüntetni a ^ szerző nevét, születési idejét és ^ pontos lakcímét. A legjobb ké- ^ pék készítői között 5000 forin- ^ tot osztanak ki. >! Meghirdették a vasas együttesek VI. zenei fesztiválját A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete az idén hatodszor hirdette meg a va- jsas zenei fesztivált, a vasipari | üzemek művészeti együttesei- jnek országos seregszemléjét. A : tavaszi ünnepségeken elsősor- ! ban a Tanácsköztársaság ki- j kiáltásának 40. évfordulójáról ! emlékeznek meg; a csoportok ! műsorukat nagyrészt az 1919-es ! proletárállam forradalmi dacaiból, zeneműveiből állítják J össze. Egységes állásfoglalás jel- ; lemzi Tanácsköztársaság alat- ; ti irodalmunkat. Irodalmunk | nagy és legnagyobb képvise- ; lői: Ady és Móricz, Tóth Ár- > pád és Juhász Gyula, Krúdy > és Móra Ferenc mellett ebben > az időszakban a forradalom ] oldalán találjuk Babitsot, j Kosztolányit és irodalmunk; javát Az irodalmi Választ- \ many különböző irányzatok ] képviselőit foglalta magába: j Babits, Móricz, Balázs Béla, j Biró Lajos, Kassák, Komját j Aladár, Révész Béla, Szini i Gyula a tagjai, mégis külö- j nős jelentőséget ad a Tanács- ; köztársaság irodalmi életé- j nek az a tény, hogy benne ; erősödik meg a forradalmi ; proletárhatalom, amely egy- i részről József Attila szocia- j lista realizmusához, másrészt ! az emigráns írók személye és | alkotásai révén közvetlenül a j mához teremti meg irodai- ] műnk történeti folytonossá- j gát, Gábor Andor, Balázs ] Béla, Nagy Lajos, Barta La- : jós, Illés Béla ekkor fejlődik i kommunista íróvá. Komját i Aladár ekkor írja mozgósító i proletárverseit: Mi: az erő Mi: a jóság. Mi: az igaz. Kik meghalunk. De utánunk a teljesség marad. Négy és fél hónap rövid iúó ahhoz, hogy a nagy terveket valóra váltsa, különösen akkor, ha ez a négy és fél hónap élethalál-harcot is jelent a külső és belső ellenségek tömegével szemben. A Tanácsköztársaság irodalmára, irodalmi törekvéseire mégsem egyszerű történelmi visz- szapillantás ez az emlékezés. A ma kezdetét vizsgáljuk benne, azokat a csírákat, I amelyek napjainkban tere- j helyesednek gyümölcshoző ; fákká. A Tanácsköztársaság j 550 magyar írót sorakoztatott i zászlója alá: < „Ötszázötven magyar író — írta róluk Móricz Zsig- mond — mind lélek és láng... A magyar írók e zászlóalja fanatikusan masíroz át a lángokon és vértengereken, a béke, az emberiség szabad, boldog jövőjének kis katonái,” Kerékgyártó Imre Olvasó (Mohácsi György rajza) ROSSI KÁROLY: AZ IRS AI BÍRÓVÁ CSÓR ÁJA \ Akkortájt László fia Kelemen ! uram volt az irsai bíró s ö \ — bizony — a fukarságáról \ volt leginkább nevezetes. \ Mintha semmi egyébért nem $ lenne a község gazdája, csak \ azért, hogy legyen, aiki min- \ den batkát a fogához ver és \ hogy lekvárkavaró nagyságú ^ tenyerét rácsapja a község lá- \ dájára, ha onnan valaki akár ^ egy piculát is lki akar emelni. ^ Fiatal bikát kellene állita- ^ ni az öreg helyett a községi is- ^ tállóba? A bíró erélyesen mea- csóválja a fejét. ^ — Mit akartok? Nagyon 5 megteszi az öreg. Vagy nem í ösmeritek a jó mondást, hogy § mentői öregebb a kecske, an- \ nál erősebb a szarva? Nohát! ^ Nincsen pénz! Érjétek be vele. § A községháza tetejét már ^ tavaly meg kellett volna veret- ^ ni zsúppal, hiszen az apraja $ már régen elporzott, a nagy- \ iát pedig a szél nagyon vígan $ húzogatja. A bíró megrázza | o fejét. ^ — Még az idén nagyon meg\ teszi. Az őszön úgyis bíróvá- \ lasztás lesz. Hát az új bíró ^ majd megcsináltatja. | A község szegényei hasztalan ^ nyújtogatták a kezüket a zsu- ^ gori bíró felé. A község nyolc ^ árvája tepedt rongyban járt. § Nemhogy csizma, de még ^ börkapca se került a lábukra. ^ Lászlófia uram fukarságá- \ nak híre megjárta még az 6 udvart is. Mátyás király egyet legyintett, amikor azt jelentették, hogy az irsai tehenek hasztalan bőgnek a fiatal bika után. Azt is elengedte a füle mellett, hogy az irsai községháza tetejét a harmadik határban legyezgeti a szél. De amikor szegények meg az árvák sorsát meghallotta, ku* tyafuttában üzent a bíróért. — Idehallgass, bíró, megvan teneked a jó mindennapid? — Szűkön, felséges uram! — Csizmád, ruhád, úgy látom, jól szolgál! — Éppen csakhogy tartja, felséges uram! — No aztán a falu nehány szegénye meg az a nyolc árva hányadán áll? — Mink is szegények vagyunk, felség! A község ládáját kiadtuk az egereknek haszonbérbe. Nincsen abban egy hitvány garas se — savanyo- dott el a bíró arca s az orra is megnyúlt vagy egy jó ara- szosra. — Miből tartanánk őket? Miből szabatnánk nekik ruhát, lábbelit? Miből mérnénk nekik gabonát? A király tehetetlenül hallgatta a bíró nyivogását. Utóbb is útjára engedte azzal, hogy megpróbál valami módon igazságot tenni a dologban. A bíró megelégedetten fente Össze a két tenyerét, amikor lekopogott a palota lépcsőjén, és boldogan indult haza ír sóra. mint aki ugyan jól végezte a dolgát,
