Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
<ssu* Na PLO ......................................... Ne m vernek utcai sátrakat, nem festenek transzparenseket; csendesen, de bensőségesen rendezik meg me- gyeszerte február 21 és március 6 között a szovjet könyv ünnepét. A könyvesboltok és ha ezt az engedélyt nem kapják meg, és a műsort — ahogyan mondani szoJcás — le kell fúj- niok? Pótkérdés: talán mégis be kellene tartani a törvényes rendeleteket?! ÚJ TERMÉS ÉRIK mondja: „Csak nyolcezer?!” Jászai elvtárs a , szentendrei já- ^ rástól: „Csak öt- ^ ezer?!” Meg- ^ nyugtatásul: ha $ kevés az összeg, $ megtoldja a me- ^ gyei tanács, csak § ( az ismeretter- ^ j jesztő előadá- ^ ( sok színvonala- sak és látogatót- ^ , tak legyenek! * Öcsön 22-én ^ lesz a megyei ^ ] színjátszófeszti- ^ ‘ t?áí helyi bemu- $' tatója. A cső- port Bartha La- ^ jós Zsuzsi című §s színművéből mu- tat be részlete- §r két, ezenkívül két egyfelvond- § sóst is műsorra ^ tűzött. Sok si- ^ kert kívánunk! ^ ★ A kultúrottho- | nők születési | anyakönyvébe ^ egy újabb be-1 jegyzés kerül s nemsokára. Befe- | jezéshez közele- | i dik és május el- | j sej éré talán meg- 8 ] nyílik a táborfal- | ! vai művelődési | I ház. A tatárszent- 8 | györgyiek is sze- | I retnék, ha ezt | írhatnánk a köz- | I ségről, de amíg | j a terményraktárt < S el nem viszi a | | makacs Termény- | forgalmi Válla- § lat, addig bi- | zony kulfúrház | nélkül árválkod- | nak a szentgyör- | i gyiek. | * | A Petőfi Szín- I j pad vezetősége | S szép gondolatot | vált tettre. Feh- § ruár 23-án Tö- | rökbálintra, a tü-1 ] döszanatóriumba § j küldi a társult- ^ i tot, hogy az ott | ! gondozott bete- ^ ] geltet felvidítsa ^ Seribe, A nők | j harca című víg- 8 játékával. «V////////////////////////// A Pest megyei Hírlap szerkesztősége baráti beszélgetésre invitálta meg február másodikán az Uj Termés mintegy huszonöt munkatársát. A meghívottak — írók, költők, grafikusok, nagyobbrészt megyénk- beilek — el is jöttek, beszéltek terveikről, elgondolásaikról, munkájukról. E baráti beszélgetést summázza ez az írás. Miről írjanak az írók, miről daloljanak a költők? — tulajdonképpen ez volt a főkérdés, mint ahogyan egész irodalmi életünknek ez a sarkalatos pontja. Azaz, talán inkább így: miről és hogyan írjanak. Az első pontban, a „miről” kérdésében könnyű volt megállapodnunk. Az Uj Termés szerzői javarészt már ez ideig is arccal a Ma felé fordultak, talán csak az volt a baj, hogy szemük olykor-olykor csak a felszínt látta és pillantásuk nem fúródott bele röntgen- sugár-szerűen a jelenségek '//////////////////////////////. könyvtárak már felkészültek, van mit ajánlaniok az olvasóknak és előreláthatólag jónéhány helyen neves szovjet írók műveit tűzik ez idő alatt az ismeret- terjesztő előadások, irodalmi estek műsorára; ★ Már kapjuk a leveleket: miért nem mutatják be Pest megyében is a Tegnap című nagysikerű új magyar filmet, amelynek Vácott forgatták a külső felvételeit. Örömmel jegyezzük be Naplónkba a Pest megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójának tájékoztatását: 16ától már játsz- szák Pest megyében is a filmet, először Nagykőrösön, majd Kistarcsán, Felsőgödön, Gödöllőn stb. és március első napjaiban — kissé megkésve — visz- szatér a film születésének helyére, Vácra is. ■k Két kérdés. Az első: vajon Ica- pott-e a megyei tanács v. b. népművelési osztályától a ceglédi városi népművelődési ház engedélyt arra, hogy a Sztárparádé című műsort színpadára engedje? A második: mit szólnak akkor, ■k lenne Ha lenne dicsőségkönyvünk, bizonyára az elsők között jegyeznénk beléje a tápiószentmár- toni művelődési ház vezetőjének, Váralljay Bélának a nevét. Azaz, nemcsak ezt az egy nevet, hanem a község értelmiségi dolgozóinak javarészét is. Ez a község ugyanis arról nevezetes, hogy az egyik ismeretterjesztő előadás a másikat éri, egyik jobb, mint a másik, és egyiket többen látogatják, mint a másikat — de a másiknak is nagyon sok hallgatója van. Es mindez azért, mert az értelmiség — szinte kivétel nélkül — részt vesz ebben a munkában, tevékenykedik, szervez, előadást tart, amire éppen szükség van. Nagykáta nincs éppen messze Tá- piószentmárton- tól. Nem. tanulhatna valamit a . jó példából a járási művelődési ház? ★ És még egy biztató jelenség: a járási népművelési felügyelők kevesellik azt az összeget, amit a megyei tanács az ismeretterjesztő előadásokra adott. Kovács elvtárs Aszódról azt TYUKANYO (Rötzer Henrik fotója) fejét a bíró. — Nem egy hétig traktáljuk őket, meg nem is nagyböjtről érkeznek hozzánk. Egy javított malac nagyon ÍJ megteszi. Aki többet akar, állja ki a saját gazdaságából. Mindenkinek volt valami megjegyzése, s a zsivaj akkora volt, hogy egy szót sem lehetett érteni. Utóbb is a bíró lecsapta nagy tenyerét az asztallapra s erre a többiek elcsendesedtek. — Egy hízott tinóval beérem, de azon alul nem! — ugrott ismét talpra a székálló, s utóbb is a bíró megadta magát, s a tinó odakerült az írásra. Emer nénje a pillanatnyi csendben megreszelte a torkát és gyorsan eldarálta a magáét. — Levesnek megteszi a tinó. Pecsenyének szinte. De a hízott malacnak nincsen párja, A bíró elsápadt. — Mit akarsz te, Emer? Hogy a tinó tetejébe még disznót is állítsak? — Az urak válogatósak. Van, akinek a gyomra nem állja a marhát. Az aztán éhen menjen el, szégyenünkre? — Nehogy még baromfiat is daraboltassak azoknak, akik betegek? — Hát én még azon se csu- dálkoznék. Fene se tudja, hogy a mi világunkban lesz-e még olyan szerencsénk, hogy a királyt vendégül láthassuk. A malac felkerült a papírra. s hogy ne unatkozzon, négy kacsát, négy ludat meg négy magtyúkot is felírtak, Azontúl már gyorsabban haladtak, de szegény bíró nem győzte a fejét kapkodni. Egy kocsiderék kenyeret javasolt az egyik, két hordó borocskát a másik, három zsák első- lisztből kívánta az egyik a húzottat, a másik a hajlottat. Két marék sáfrányt követelt az egyik a levesbe, kálmusgyö- kérhez ragaszkodott a másik, s ez így ment addig, amíg a bíró lecsapta a községi láda tetejét. — Egy rossz fiát se többet. Hiszen ti elköltenétek a jövő esztendőt. Aztán elkövetkezett Egyed napja is. A község udvarán volt a terítés. Az asztalok kaptákban sorakoztak hosszú sorban, a Ikollárokban vígan ro- tyogott az étel. Mátyás hollós zászlaját vígan lengette a szél a községháza tetején s a pántlikák erdeje tarkállott a fák ágain. A kiállított figyelők szor. galmasan lesték a község határában, hogy mikor porzik fel a királyi csapat, de hasztalan. Egymás után jelentették, hogy a Dolina felől nem jön senki s a dánszentmiklósi úton sem látni egy fia lovast se. A bíró most vakaródzott csak igazán. Nyakán a rettenetes költség. A tömérdek étel itt pang a szemeláttára s a királyi vendégeknek se híre, se hamva. Már szürkült, amikor Lász- lófia uram még egyszer kiállt azzal a reménységgel, hogy hátha az ő sasszeme többet lát és megjön a király. És nem is hasztalan állt ki. Mert amarra Buda irányában meg- porzott az út és a porfelhőből három lovas bontakozott ki. Olyan kemény vágtában tartottak a község irányába, hogy még arra se nagyon volt idő, hogy a bíró jobban megnézze a látnivalót, a lovak már ott toporzékoltak a községháza kapujában. A bírónak szinte leesett az álla, amikor maga előtt látta daliásán, méltóság- teljesen a királyt. — Felséges uram! Az isten hozta a házunk táján! — dadogta a megrebbent bíró s ijedtében nagyokat hajlongott. A lovasók frissen lepattantak a lóról, s be egyenesen a községháza udvarára. Mátyás megelégedetten járta végig a terítést. Mindennel nagyon megelégedett volt. A leveses kotlárba még bele is kanalazott. A bíró úgy járta körül a királyt, mintha házőrző kutya volna, s csak amikor az asztalfőhöz értek, akikor szólalt meg. — Felséges uram, hát a vendéghadat mikorra várjuk? — Azám, bizony! A vendégeket. Bíró uram, szalajtassa csak széjjel az összes léhűtőket, s azonmód invitálják meg * a község szegényeit, nincstelen árváit. A bíró nevében vacsorára! Lászlófia Kelemen szinte megdermedt a csudálkozástól. — A mi drága estebédünket, felséges uram? — Ügy, ahogy mondtam, bíró. de azonnyomban! — azzal két kísérőjével letelepedett az asztal mellé, és arra se nézett, amerre a bíró nagy szomorúan elkxttyogott. Nsm telt bele egy bosszú fertály, a községháza udvarát a jókedvű lakoma zaja verte fel. A sok szegény zásnak — adott neki egy Ms üveg tiszta vizet, amelyet — ahogyan elmondta — egy tengerentúlról jött, erényekben gazdag zarándoktól kapott. Azt tanácsolta neki, hogy mikor a férje hazajön, vegyen ebből a folyadékból egy keveset szájába és vigyázzon, nehogy lenyelje vagy kiköpje. Ezt a próbát többször ismételje meg és aztán számoljon be a sikerről. Az asszony elvette az üvegcsét, udvariasan megköszönte, hazament, és várta férjét, hogy kipróbálhassa a csodaszert. Aznap este, amint meghallotta férje lépteit, nagyot húzott az üvegből és úgy ment ajtót nyitni. A férfi a szokásos nótától félve belépett, és csodálkozott, milyen nagy csendet talált. Üdvözölte feleségét, de az asszony nem válaszolt. Megkérdezte, hogy van? A nő vidáman mosolygott, udvariasan mutogatott — és csendben maradt. A férj, persze, jókedvre derült. Az asszony meg így szólt magában: íme a csodaszer hatása! Mindketten megnyugodtak; A béke teljes lett. A csodaszer eltartott egy ideig, s ők olyan békességben éltek, mint egy galambpár. A férfi nem ment el otthonról, amíg csak ki nem ürült az üveg, és ismét el nem kezdődött a civakodás. Az asszony ekkor újból elment tanácsadójához. Amikor a javasasszony meglátta, felkiáltott: — Jaj nekem! Eltört az üveg. amiben a varázsszert tartottam. — Akkor hát mit tegyek? — Viselkedjen mindig úgy — tanácsolta az —, mintha víz lenne a szájában. Meglátja, így is eléri ugyanazt a célt. Huszágh Nándor fordítása Épül a szentendrei gimnázium (Varsányi Imre felvétele) Nem is olyan régen történt, hogy egy fiú és egy leány — akik nagyon szerették egymást, és azt hitték, nem tudnak egymás nélkül élni — a •szokásos formaságok, huzavonák után összeházasodtak. Az első napok a béke és szerelem jegyében zajlottak le. így szokott ez lenni, hiszen a szerelmesek, nagyon kedvesek egymással, de mindig eltitkolnak valamit, ami csak a házasság után derül ki. A meglepetés jelen esetben a férfit érte. Kiderült, hogy a bájos asszonyka minden csekélységért morog, olyan csípős a nyelve, mint egy kofáé. Férje tiszta szívből szerette, búsult is eleget emiatt. De mivel hirtelen haragú ember volt, néha olyan szavak is kicsúsztak száján, amelyeket aztán megbánt. Felesége nyelvelése miatt ivásnak adta fejét, elma- i radt hazulról, barátai társaságában végigkóstolta a borok ; összes fajtáit, s amikor estón- I ként hazatért, bizony keresztbe ; álltak szemei, és alig bírt be- ; szélni. I Könnyű elképzelni, hogyan [fogadta a felesége... Amint | meghallotta, hogy a kulcs megfordul a zárban, a bejárat- ; hoz sietett, szabad folyást en- I gedett dühének, a szidalmak egész áradatát zúdítva férjére. Férjuram félig megsüketült, amúgy is nehéz volt feje a bortól, hát csak félszavakkal válaszolt, aztán aludni ment. Végül is odáig fajult a dolog, hogy alig találkoztak, mert a férj megúnta a sok veszekedést és sokszor nem is ment haza, hanem a kocsmában aludt. Az asszony bizony megijedt, elszaladt egy javasasszonyhoz és tanácsot kért tőle, hogyan tarthatná otthon az embert? Elpanaszoita összes bójáiba j át, s a javasasszony — csakhogy véget vessen a síránkoember körülszegte a király asztalát és megelégedetten tömte magába a jóféle ételt. A bíró vagy tizedmagával először csak csipegette az ennivalót. Utóbb ők is nekibátorodták és amúgy magyarán kivették a részüket. Mire besötétedett, a fáklyák lobogtatták nekik világosságot és a két csapravert karikafa, akarom mancUuii, a mai nevén: boroshordó csurgatta nekik a jó kedvet. Reggelre keltve aztán Mátyás maga elé állította a bírót — No, elhiggyem-e még, hogy üres a község ládája? — Felséges uram, hamis ember voltam idáig. De sose teszem többé. — Bizony azt mondom neked, hogy ha nem sajnálod a költséget a nagy uraktól, ne sajnáld a szegény embertől sem. Bolond ember az, alki a szomszéd fiát vígan tartja, a saját gyermekeit pedig megrövidíti. Még aznap kimérték a község hombárjából a szegényeknek kijáró gabonát és szintúgy megkapta a község nyolc árvája a ruhát is, meg a lábbelit is. Azt hiszem, hogy nem is nagyon fontos, hogy még valamit hozzátegyek. Annyi . azért mégis a dologra tartozik, hogy ha egy-egy szegény írsai ember asztalára valami nagyon Ízes falat kerül, miután alaposan kisámfázta a pálanyjál. megelégedetten és mosolyogva jegyzi meg. — Halljátok-e. ez nagyon jól esett. Szinte úgy, mint valamelyik retye-rutyámnak annak idején a bíró vacsorája. i i Gaspare Gozzi: | JÓTANÁCS mélyére, nem kutatta az okokat, nem tapogatta le olyan módon az új világ-építő emberének lelki változását, ahogyan azt olvasóink várják, sőt elvárják. Darázs Endre, a költő ezl így mondta: — Hiányzik az Uj Termésből — vagy legalábbis keveset olvashatunk közülük — a magas színvonalú agitációs vers... Rossi Károly ceglédi író: — Kevés a mai élet vidámságát tükröző írás .;: Szánthó Imre szentendrei grafikus: — Több rövldebb anyagot. sok kis élményt adjon az Ui Termés! .. ■. A lényeg: Mai témájú, élő írásokkal iránytűt kell adnunk a saját formálódása közepette új társadalmat is for máló ember kezébe. A második pontban, a „hogyan” kérdésében már megoszlottak a vélemények. Akadt szerző, aki ajánlotta: engedjük lejjebb a mércét. — Nem lehet alacsonyra bocsátani a mércét! Az alapos bírálat, az igényesség neveli a költőt! — így Baranyi Ferenc. — Inkább emelni, mint csökkenteni kell az Uj Termés színvonalát! — mondta Ordas Iván novellista. A színvonalból nem lehet engedni! — állt a két szerző mellé Mohácsi György grafikus-festőművész. A többség — helyesen — úgy döntött, hogy a szerkesz- < tőség követelje meg a magas * eszmei és irodalmi értékű mű- ! veket, mert az olvasó is a tar- i talom és a forma tökéletes í egységét, a maradandó mű- i vészi értékű műveket követeli. ; Fontos, nagyon fontos kér- ; déscsoport volt, hogy hogyan (kerüljön közelebb az élethez j az író? ; A sokféle út közül jó néhá- ; nyat megpróbálnak ezután járni az Uj Termés munkatársai. így például vállalták, hogy meglátogatják és segítik a megye öntevékeny művészeti csoportjait. Az egyetemisták nevében Baranyi Ferenc, Löwey Emil kijelentette: szíves-örömest írnak megszokott műfajukon kívül irodalmi riportokat. Ugyanezt vállalta Kemény Erzsébet Ceglédről, Ordas Iván — főleg Gödöllő környékéről —, Dubrovecz Attila és sokan mások. A másik út, amely az író és olvasó szorosabb kapcsolatához vezet: irodalmi-szerzői estektet kértek munkatársaink. A megyei tanács művelődési osztályán örömmel fogadták ezt az igényt (és egyben felajánlkozást), úgy, hogy az Uj Termés szerzői estjeire nemsokára sor kerül, először a megye nagyobb városaiban. A beszélgetést négy órakor kezdtük. Végül este nyolckor — amikor szedelődzködni kezdett a társaság — abban állapodtunk meg, hogy az Uj Termés szerzői gárdája ezentúl minden hónap első hétfőjén találkozik, hegy alkotójellegű tanácskozásokkal, egymás munkáinak megbírálásával, az írók és grafikusok termékeny együttműködésével jobbá, frissebbé tegyék az Uj Termést.
