Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

1959. FEBRUÁR 13. PÉNTEK rest MEGYEI WCirlap A tavaszra készülődnek a Kiskunlacházi Gépállomáson A tél a felkészülés időszaka a gépállomásokon. Ilyenkor kerülnek javításra az erő- és munkagépek, hogy tavasszal, mihelyt meg lehet kezdeni a szántást, vetést, nyomban mun­kához láthassanak. A Kisikunlacházi Gépállomás szerelőcsarnokában is nagy munkában vannak. Tizenhat szerelő és azok a traktorosok, akiknek gépe éppen sorra ke­rül', szorgoskodnak. Régi, jól bevált módszer, hogy a trak­torosokat is bevonják a gépja­vításba, mert kinek érdeke leg­jobban. hogy lelkiismeretesen javítsák ki a gépeket, mint ne­kik, akik egész éven át dolgoz­nak velük. A téli gépjavításra — amint Károlyi János főmérnök el­mondja — sokkal jobban fel­készültek, mint tavaly. A javí­tásokat lelkiismeretes vizsgálat előzte meg. Amint az orvos megvizsgálja betegeit, ugyan­úgy sorra vettek minden gépet. Kivül-belül szemügyre vették a „beteg’1 részeket, s közben kiállították a „kórlapokat“, amit itt, a gépállomáson úgy neveznek, hogy hibafelvételi jegyzőkönyv. Ez több szem­pontból is előnyös. Egyrészt felfedezték a rejtett hibákat, másrészt felmérték a javítás­hoz szükséges alkatrészmeny- nyiséget. A vezetőség ily mó­don idejében megrendelhette — mint ahogy ezt meg is tet­ték — az alkatrészeket, nem úgy, mint tavaly, amikor al­katrészhiány miatt akadozott a gépjavítás. A gépjavítási tervet nagyjá­ból teljesítik a gépállomáson. Azért csak „nagyjából1, mert például a tervezett két kom­bájn helyett egyet javítottak ki januárban, ugyanakkor a tervezett három pótkocsi he­lyett tízet hoztak rendibe. A kombájnok javításánál ugyan­ná nem sürget az idő. de a szál­lítások zavartalan lebonyolítá­sához szükség van a pótko­csikra; Ilyen átcsoportosítás, úgy gondoljuk, nem veszélyez­teti a gépjavítás sikerét, mert nagy segítséget jelent a terme­lőszövetkezeteknek, amelyek a trágyahordáshoz kérik a gép­állomás segítségét. Nagy előnye a gépállomás­nak, hogy rendelkezik mind­azokkal a gépekkel és szer­számokkal, amelyékkel a hi­bás alkatrészeket felújíthatják, vagy éppen újakat készíthet­nek. Jelentősen csökken ezál­tal a javítás költsége, ami egyáltalán nem elhanyagolan­dó szempont. Még így is előfordul azonban, hogy sa­ját hibájukon kívül nem tud­nak kijavítani egy-egy trak­tort. Két-két Lanz-Bulldog traktorral már az ősszel sem tudtak dolgozni, mert egyiken hiányzik a lendkerék, a kor­mánydió, a másikhoz pedig csapágyakra és orsóházrá len­ne szükség. Az egyik lánc­talpas traktor kijavítását az akadályozza, hogy nem tudnak beszerezni sebességváltó házat. Rossz az ellátás a különböző elektromos vezetékekből, de különösen a lakk-kábelből. Vannak tehát olyan gátló kö­rülmények. amelyek nehezí- tok a gépjavítást. A gépállo­más vezetői és dolgozói azon­ban mindent elkövetnek, hogy idejében rendibehozzák a gé­peket. A gépjavítás csak egyik ré­sze a tavaszra való sikeres felkészülésnek. A terv elkészítése, a brigádok megszervezése és sok más teendő vár még meg­oldásra. Bucsi Imre elvtárs, a gépál­lomás igazgatója elmondja, hogy miután elkészültek a ter­melőszövetkezetek tervei, ösz- szegezik a szövetkezetek igé­nyéit, s ennek alapján készítik el ä gépállomás tervét. A tsz- ek munkaigénye azonban nem köti le a gépállomás kapacitá­sát, ezért gondoskodni kell to­vábbi munkáikról is. Ez év­ben — ugyanúgy, mint ta­valy — a szabad kapacitást a földművesszövetkezetek szer­ződik le az egyénileg dolgozó parasztokkal. Az idén azonban másként oldják meg. mint ta­valy, amikor is a földműves- szövetkezetek megkérdezése nélkül készítették el a ter­vet, amelyet aztán azoknak mindenképpen el kellett fogad- niok. Az ilyen módszer nem vezethetett másra, mint a gép­állomás és a földművesszövet­kezetek közötti viszony meg­romlására. Az idén a földmű­vesszövetkezetek határozzák meg, mennyi gépi munkára vállalják a szerződéskötést. Amennyiben még ezek után is marad szabad kapacitás, úgy annak lekötéséről a gépállo­más vezetői és dolgozói gon­doskodnak. Üjszerű lesz az idén — amint erről a gépállomás igazgatója tájékoztatott bennünket —, hogy mind a hat traktoros-bri­gádnál megszervezik az önálló üzemeltetést. Mit is jelent ez? Azt, hogy mindegyik brigád munkaterü­letén üzemanyag-tároló tele­pet létesítenek, s innét tör­ténik az üzemanyagellátás. Az előző években ugyanis egy autónak az volt az állandó fel­adata, hogy az üzemanyagot szállítsa a traktorokhoz. Bár­hogyan szervezték is meg az utat, mindig arról panaszkod­tak a traktorosok, hogy üzem­anyag-hiány miatt kellett áll- niok. Az új rendszer megva­lósításához azonban a községi tanácsok segítsége is szükséges. Azt kérik a gépállomás veze­tői, hogy segítsenek helyet biz­tosítani az üzemanyag táro­lásához. Beszélt Bucsi elvtárs arról is, hogy a gépállomás körze­téhez tartozó termelőszövet­kezetek egyre nagyobb igény­nyel lépnek fel a gépállomás­sal szemben, A fokozott igény nem is elsősorban a szántás­nál, a vetésnél mutatkozik, hanem olyan munkáknál, mint a műtrágyázás, a kaszálás, be­takarítás. Néhány számadattal is érzékelteti, hogy a növekvő igényeket a mostani géppark­kal az idén már nem tudják kielégíteni. Két garnitúra mű- trágyaszórójuk van, ami hat tagnak felel meg. Tavaly egy- egy tag terve 652 hold volt, ami rendkívül sok. A feszí­tett terv ellenére is sike­rült 753 holdon a munkát elvégezni, de a nagyfokú Igénybevétel miatt a gépek teljesen tönkrementek. A 3004-es kormányhatározat a minél nagyobb arányú mű­trágya használatra serkenti a szövetkezeteket, ugyanakkor a gépállomásnak nincs elegendő műtrágyaszóró gépe. Az el­múlt években két burgonyave­tő és három burgonyaszedő gépet kaptak. A termelőszö­vetkezetek azonban általában egyidőben igénylik a gépeket, s így állandóan azon vitáznak, hogy melyik szövetkezetben dolgozzanak velük. Kevés a rendsodró gépük is. Járva-' silózó gépük pedig egyáltalán nincs. Az elmúlt napokban egy brigád vizsgálta meg a gépállomás vezetőségének pa­naszát, s remélik, hogy gyors intézkedés történik: még ide­jében kapnak újabb gépeket. Több helyes tervről és el­gondolásról is beszélt az igaz­gató, amelyek mind az idei si­keres tervteljesltést és a mun­ka javítását célozzák. Egyik ilyen elgondolásuk: minél több traktorost meggyőzni ar­ra, hogy termelőszövetkezeti tagok legyenek. Egy másik tervük: a lánctal­pas traktorok elkészülte után *— amennyiben az időjárás megengedi — még a télen fel­szántják azt a 250 holdat, ami­vel ősszel adósai maradtak a termelőszövetkezeteknek. Sze­retnék végre megoldani azt is, hogy a járás északi, helyeseb­ben a főváros közelében levő községekben, mint Szigetszent- márton. Dunaharaszti, Halász­telek, megszüntessék a trakto­rosok gyakori cserélődését és kialakítsák az állandó trakto­rosgárdát. Nem tétlenkednek tehát a Kiskunlacházi Gépállomáson. A vezetők és a dolgozók érzik azt a felelősséget, amely reá­juk hárul, s ennek megfelelően igyekeznek felkészülni a tava­szi munkákra, de ehhez meg­felelő támogatást is kémek. Mihók Sándor 178 tsz csatlakozott eddig az albertirsaiak felhívásához Továbbra is a budai járás vezet a hibridkukorica-vetőmag kihelyezési versenyben Olvasóink előtt ismeretes, hogy néhány héttel ezelőtt kö­zöltük az albertirsai Dimitrov Tsz és a váckisújfalui egyéni gazdák felhívását. A tsz és a község egyéni gazdái javasol­ták a megye tsz-einek és egyé­ni gazdáinak, hogy hozzájuk hasonlóan hibridkukorica-vető­magot vessenek kukorica ve­tésterületükön. A legújabb adatok szerint az albertirsaiak felhívásá­hoz 178 tsz csatlakozott, míg a váckisújfaluiak fel­hívásához 35 község jelen­tette be csatlakozását. A két felhívás nagy vissz­hangra talált megyeszerte. Ért­hetetlen, hogy egyedül a nagy­kőrösi gazdagyűlés határozta el: nem értenek egyet a vár- kisújfalui egyéni gazdák fel­hívásával és továbbra is a ré­gi módon, szokvány vetőmag­gal vetik be kukorica területü­ket. Nagykőrösön még tavaly is működött a paraszt főisko­la. Éppen ezért furcsa, hogy egyedül ők nem ismerik el a hibridkukorica előnyeit, nem akarnak azt vetni. A legutóbbi értékelések szerint a hibridkukorica-vetőmag­ból több mint 40 vagonnal helyeztek ki eddig a me­gyében. A városok között folyó ver­senyben továbbra is a szent­endreiek vezetnek, 60 százalé­kos teljesítéssel, míg leggyen­gébbek a nagykőrösiek, ahol a rendelkezésükre álló hibridku­korica-vetőmagnak mindössze 17 százalékát helyezték ki a tsz-ekhez és egyéni gazdákhoz. Helyes lenne, ha hatásosabb és meggyőzőbb propagandamun­kát fejtenének ki a városban, mivel lassan-lassan elérkezik a vetés ideje. A járások között folyó ver­senyben az elmúlt hét alatt nem sokat változott a helyzet A budai járás változatla­nul tartja első helyét. A rendelkezésükre álló vető­magnak 75 százalékát he­lyezték ki és rövidesen megkezdik a vető­mag cseréjét, kiosztását. A szentendrei járás 65 százalék­kal a második, míg a ceglédi járás 56 százalékos eredményé­vel a harmadik helyet bizto­sította magának. Elismerésre méltó a váciak hatvan százalé­kos eredménye is. A többi já­rás még nem érte el az 50 szá­zalékot sem. A szobi, a gödöl­lői, a monori és a dabasi járás áll a legrosszabbul: a járásuk részére biztosított vetőmagnak mindössze 25—38 százalékát osztották ki a termelődi között. Néhány nap múlva megye­szerte megkezdődik a hibrid­kukorica-vetőmag cseréje és kiosztása. A ráckevei és az aszódi járás több községébe pót­lólag kellett vetőmagot el- 1 juttatni. Ugyanakkor akadnak közsé­gek, ahol még 25 'kilogramm vetőmagot sem igényeltek a gazdák. Alaposabb felvilágosí­tó munkára van szükség, mert érdeke mind a gazdáknak* mind államunknak, hogy a hibridkukorica-vetőmag fel- használásával jelentősen növe­kedjenek a termésátlagok. Ismerjük meg jobban egymást! Gyakorlatoznak a tűzoltók Ennek a jelszónek a jegyé­ben rendezte meg szerdán es­te a szentendrei nőtanócs az egyénileg dolgozó és terme­lőszövetkezeti parasztasszo­nyok találkozóját. Nem volt ennek a találkozó­nak semmiféle hivatalos prog­ramja: baráti beszélgetésnek, ismerkedésnek szánták, s ezt a szerepet jól be is töltötte. A városi nőtanács elnökének üd­vözlő szavai után igen élénk beszélgetés alakult ki az asz- szonyok között. Az egyénileg dolgozó pa­rasztasszonyok sok kérdést intéztek a tsz-asszonyok- hoz. akik elmondották, ho­gyan élnek a szövetkezet­ben. Hangsúlyozták például, hogy a szövetkezetben tanulták meg: úgy is lehet élni, hogy nem dolgozik látástól vakulásig a parasztember, s még sincsenek megélhetési, ruházkodási gond­jai. Nagy figyelem kísérte annak az idős parasztasszonynak a szavait, aki elmondotta, hogy tíz évi munka után a termelő- szövetkezetből ment nyugdíjba. Havonta 380 forint nyugdíjat és 800 négyszögöl háztáji föl­det kap. A szociális alapból biztosítják a kenyérgabona­szükségletét. Amikor pedig tüzelőgondjai voltak, a köz­gyűlés döntése alapján még tűzrevalóról is gondoskodtak számára. Elmondotta azt is, hogy 10 évvel ezelőtt sokáig habozott, mielőtt belépett. Az első egy-két év nem is volt könnyű. De később, amikor meg­szokta a közöst, s a szövet­kezetük is egyre erősebb, egyre gazdagabb lett. bol­dog volt, hogy ezt a» utat választotta. Különösen örül most, hogy a férje is tsz-nyugdíjas, s ket­tejük nyugdíjából szépen meg­élnek, s nem szorulnak a gyer­mekeikre. Beszélgetés közben a városi nőtanács asszonyai megvendé­gelték a parasztásszonyokats Viszonzásul az egyéni paraszt­asszonyok elhatározták, hogy egy közeli alkalommal ők lát­ják vendégül a termelőszö­vetkezeti asszonyokat. Abban is megegyeztek, hogy rövide­sen meglátogatnak egy-két ter­melőszövetkezetet, hogy köze­lebbről megismerhessék a sző» vetkezeti asszonyok életét, munkáját. Mélyhűtött zöldpaprika A Mirelité Mélyhűtő Válla­lat újabb gyártmánnyal gazda­gította termékeinek választé­kát. Negyedkilós csomagolás­ban mélyhűtött zöldpaprikát hozott forgalomba. Az ízléses csomagolású zöldpaprikát do­bozonként három forint het­ven fillérért árusítják a szak­üzletek. a családi tragédiáknak ezt a borzalmas példáját. Csak a nyomorúság vetemedik aláva- lóságokra. A nyomor vette el Szabó eszét, amint elvette Mol­nár Józsefét, a postaszolgáét, aki Szabó Sándor borzalmá­hoz mintául szolgált. A nyomo­rúság adja a tébölyodottnak is a kezébe a bosszú fertelmes eszközét — s hamis úton kutat az a bíró, aki egy ilyen bor­zalmas cselekedet vizsgálója­kor a lelki okok összeírásával nem nyomoz, mégpedig a nyo­mor széles országútján.“ ß izony a nyomornak elég széles útja volt itt ötven évvel ezelőtt — hisz nemcsak a munkások, de a föld népe is ezt az utat taposta. „Nyolc­vanhatmillióval emelték az ál­lami tisztviselők fizetését — adja hírül a lap. — Nem Iri­gyeljük őket — fűzi hozzá a kommentátor. — De önkéntele­nül is elfog bennünket a kese­rűség annak láttára, hogy ép­pen csak a munkások az or­szág legmostohább gyermekei. Persze, az oktalan szülök is an­nak a gyermeknek tömik be legelőször a száját, aki a leg­hangosabb, a magyar munkás és földműves pedig szép csen­desen tűr és hallgat és húzza az igát.“ Helyenként a sorok között aztán megszólal a nincstele­nek, és a kisemmizettek vágya is. Persze, csak halkan, úgy, ahogy a titokban működő cen­zúra kezdetben még engedi. „A mai önző, a más megkáro­sításával érvényesülni akaró egyéni törekvésekkel szemben a termelést is a közérdek szempontjából kell irányítani és a ‘közérdek megtestesítőjé­nek, az államnak legalábbis bele kell szólni abba, hogy a termelés legfőbb elemei az egyének önöscélú kizsákmá­nyolásának ne legyenek áldo­zatai — írja a november 27- én megjelenő ötödik szám. En­nél tovább nem mehetett a Pest megyei Hírlap, hisz a „destruktív“ hang és a „szo­cialista felfogás“ miatt már a harmadik szám megjelenése után leváltották szerkesztőit. íz 1910-es Pest megyei Hír- /I lap története ezzel tulaj­donképpen véget is ér. A hato­dik és hetedik szám ugyan még megjelenik, de ezekben már nyoma sincs a korábbi harcos állásfoglalásnak. Súlyán Pál Eendszeres gyakorlatokon készülnek fel hivatásuk telje­sítésére a tűzoltóság egységei. Képünkön 45 méteres gépesített tolólétrán keresztül egy képzelt tűzfészket közelítenek meg Amiről a sárgult ú/ságlapok mesélnek nyárért. Egész nap reggeltől estig fülledi levegőjű, sötét műhelyekben dolgoznak, való- ságos éhbérért és zsarnoki bá­násmód mellett. Ezt a tűrhetet­len életet unták meg a párizsi varrólányok.” T jQyanebben a számban. Az U erkölcsös család címmel epébe mártott tollal pellengé- rez ki a tárcaíró egy erkölcs­telen úri családot. A lapnak egyébként minden egyes sora kemény bírálat az akkori álla­potokkal szemben. „Az Ameri­kába történő kivándorlás — tája az olvasó tudtára gunyo­rosan egy pár soros kis hír —, megyénkben ez idő szerint stag­nál: a múlt évben ugyanis ,csak“ 92 útlevelet kértek, az idén 101 ember vándorolt ki." A lap szerkesztői a második szám vezércikkében fejtik ki programjukat: „szántszándék­kal nem írtunk magunkról az első számban. De hogy mit ikarunk? Tisztességes tollal ezolgálni a közérdeket, az egy­szerű embereket, s a nagy nyil­vánosságot. Célunk semmi más, mint jó, olcsó és tartalmas la­pot adni az igazságos hírszol- jálat alapján És hegy az igazságos hírszol­gálat ennél a lapnál tényleg nemcsak üres frázisként hang­zik, azt minden egyes cikk, a leül- és belpolitikai események­kel kapcsolatos harcos állás- foglalás bizonyítja. Amíg a többi lap az új aranykor beköszöntésének maszlagéval széditgette az ol­vasót, addig az 1910-es Pest megyéi Hírlap az újpesti cse­lédlány tragédiáján keresztül, öngyilkos munkásokról szóló riportokban mutatta be a ki­zsákmányoltak tarthatatlan helyzetét. „Mialatt a grófné perzsasző­nyeggel letakart pompás kere- veten nektárt szürcsölve és ambróziát lehelve évödik azon a korszakos indítványon, ame­lyet az ő kedves férje, testvére, rokona a népszaporaság érde­kében a Köztelken tett, azon közben Szabó Sándor nyom­dász apró két gyermekét át­nyisszantja borotvával a túl­világra, ő maga pedig nyakára hurkolt zsinegen himbál az örök igazság fóldfeletti bírája elé.” „A jó mód — folytatja to­vább a cikk írója — nem ismeri i gomba módjára szapo- CJ rodó bulvár lapok mellett 1910. november elsején egy egészen új, szokatlan hangú újság látott napvilágot, Pest megyei Hírlap címmel, Balázs Pál szerkesztésében Újpesten. Első pillanatban azt hihetnénk, hogy ez a lap sem volt különb szenzációra vadászó társainál, ha azonban a megmaradt né­hány példányt tüzetesen átla­pozzuk, nem nehéz megállapí­tani, hegy valójában a felsza­badulás előtti megyei sajtótör­ténet egyik haladó, harcos új­ságjáról van szó. A bulvár jellegű szenzációs tudósításokat ez a lap csak első oldalon, csupán álcázásként használja, hogy a belső oldalak társadalomkritikai írásai an­nál erőteljesebben bírálhassák a monarchia ellentmondások­kal teli bomladozó rendszerét. Már az első szám terjedel­mes riportban számol be pél­dául a párizsi varrólányok sztrájkjáról: „A beavatatlan szemlélő nem is hinné — írja a véres összetűzés taglalása után a cikkíró —, hogy ezek a csinosan öltözött kedves lá­nyók, akik a déli és esti órák­ban egymással hangosan cse­vegve és enyélig ve sietnék hazafelé a nagyváros sima jár­dáin, mily Ikeserves küzdelmet folytatnak a mindennapi ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom