Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

\

n*t

ffßCVEf

k^Cirlap

1939. FEBRUÁR 13. PÉNTEK

FÉLÉV UTÁN (2)

Verés, vagy okos szó?

Fogas kérdés, amely a bizo- ryítványo&ztás napján bizonyosain sok édesanyát és édesapát foglalkoztatott: mivel büntesse meg a gyereket lustaságáért, hanyagságáért, amely ezúttal a gyenge tanulmányi eredményben tükröződik. Sokan még ma is a leheli legegyszerűbb, de sohasem célravezető eszközt választják: a fakanalat vagy a szíjat. íme két példa a sóik közül ennek bizonyítására.

Egy ötödik osztályos fiú írja:

„Anyukám első kérdése az volt. hogy hányas lett a bizonyítványom. Be kellett vallani, hogy bizony csak hármasra sikerült. Apukám a fogasnál állt, lekapta a szíjait, s azzal csihi-puhi, jól elf énekelt. De akkor lett csak igazán nemulass, amikor megtudták, hogy két kettesem is van. Egész este térdelnem kellett egy hasábfán.”

Egy negyedikes kislány így emlékezik vissza dolgozatában a bizonyítványosztás napjaira:

„Tavaly négyes tanuló voltam. Most volt egy kettesem is. Félve mentem haza. Anyukám már várt. Nem szóltam semmit, odaadtam neki és a szobába mentem. Levettem a kabátom. Utána bejött anyukám, kezében volt az új fakanál. Nagyon összeszidott a kettesért. Tudtam, mi következik ezután. Ráhasaltam a díványra. Anyukám még a szőknyámat is felhúzta, mondván. úgy jobban csíp. Ha rágondolok, még most is érzem a fakanál helyét.”

Arról azonban egyik írás sem beszél, hogy a verést követte-e megbeszélés apával, anyával, hogyan lehetne közös erővel kijavítani a ketteseket. Pedig a fokozottabb segítés, rendszeres ellenőrzés többet ér minden testi fenyítésnél. Az legfeljebb félelmet kelt a. gyermekben, és gyakran úgy érzTí"' igazságtalanul bántak i’ele.

csul hallgattam. Édesanyádé mindig kitűnő volt — mondta újra édesapám. Erre sem válaszoltam. így is jó — mondta és elővette a szíjat. Erélyesen rámszótt; hajolj le, mert tavaly hármasod volt számtanból, most egyes. Nagyon mérges volt, mert nagyon erőseket ütött a szíjjal. Én nem is nagyon mertem sírni, mert tudtam, hogy én vagyok a hibás. Később azt mondta: esténként fél órát együtt tanuljuk majd a számtant. Az első ötösnél pedig mehetek újra moziba.”

Biztosak vagyunk benne, ha a kislánynak fájó -emlék marad is ez a nap, de talán apja rávezette újra a helyes útra, s hangsúlyozni kívánjuk, nem csupán a veréssel. De mit szóljunk azokról a szülőkről, akiknek „nevelési módszefeirői" így ír fiuk:

„Amikor megkérdezték, miért buktam meg, azt feleltem, mert hónapokig nem volt könyvem. Akkor anyukám nagyon megvert a. porolóval és azt mondta, takarodj ki a házból, mert agyonütlek. Kimentem az utcára, akikor kijött utánam apám egy bottal és addig vert, amíg be nem értem a házba“ — írja egy ötödikes fiú, míg egy negyedikes diák így panaszkodik: „Nagyapám az us- torral ütött. Amikor később mosakodni kezdtem, megjött apám. Megnézte a bizonyítványt, majd leakasztotta a szíjat és jó néhányat rámsózott. Sírva mentem a nagyanyámhoz. Az is adott egy frászt. Nagyapám pedig újra az ustor- ral”

Tévedés ne essék, nem akarjuk dogmaként leszögezni, hogy a testi fenyítés minden esetben rossz és szükségtelen? De hangsúlyoznom kell. hogy csak az utolsó esetben éljünk vele, és akkor is ésszel és mértékkel, és feltétlenül kövesse beszélgetés, segítés, fokozott ellenőrzés. A következő példában idézett édesapát ezért nem ítélhetjük el teljes mértékben, hiszen először a jó szóval próbálkozott, s csak a legutolsó esetben fordult a veréshez.

„Amikor délután apukám hazajött, kérte a bizonyítványt. Megnézte és mondta, menjek a szoljába. Utánam jött. Miért nem tanulsz kislányom? — kérdezte csendes szóval. MakaEmbertelenség. csak ezt tudjuk erre mondani. Szív és lélek nélküli szülőik, nagyszülők, akik a szájjal elintézettnek vélik a gyermeknevelés nagy fel. adatát. S az eredmény? A gyéréit megszokja a megalázó verést, eldurvul, és ő is hasonlóképpen reagál az őt ért sérelmekre. Az ilyen gyermek csak fél süléitől, de nem tisz- - teli éíf szereti őket. Az emberekkel szemben pedig bizalmatlanná válik: mindenkiben a kegyetlen, terrorizáló felnőttet látja. Csupa gátlás az ilyen gyerek. Befelé fordul, hogy elkerülje az újabb ütlegeket hazudni fog és végül meggyűlöli a felnőtteket.

Mit tegyünk tehát? Hogyan és mivel büntessük meg gyermekünket -hanyagságáért, engedetlenségéért. Bármennyire furcsán hangzik, a gyerekek dolgozatai erre is feleletet adnak. íme néhány példa.

„Csak közepesre sikerült a bizonyítványom — írja egy nyolcadikos kislány. — Tudom, verést nem kapok, csak veszekedést. Ezt talán nem is veszekedésnek nevezném, hanem szomorú, csalódott beszédnek. Ez a beszéd nekem a legkeffyetlenebb verésnél is jobban fáj.1’

Egy ötödikes fiú így vall erről:

„Amikor édesanyám meglátta a sok hármast, leültetett és mesélni kezdett az ő életéről. Elmondta, hogy ő nagyon szeretett volna tanulni az elemi iskola befejezése után, de nem lehetett. Szükség volt otthon minden fillérre, ezért dolgozni ment. Nekem pedig semmi dolgom, még külön szobám is van, ahol tanulhatok. Míg ezt elmesélte, keservesen sírtam.”

Ismét egy leány: „Amikor édesapám megnézte a bizonyítványomat, nem szólt semmit. A szekrényhez lépett és keresgélni kezdett valamit. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy a szíjat veszi elő, pedig már nagyon régen nem vert meg. Nem így történt. Egy bizonyítványt tartott elém. Az övé volt. Csupa egyes. Mert akkor az egyes volt az ötös. Nagyon elszégyelltem magam, s azt gondoltam, inkább a szíjat vette volna elő. Azt könnyebben elviseltem volna, mint ezt a néma szemrehányást. A szíj csak addig fáj, amíg csattog, de apám bizonyítványát és szomorú arcát nem fogom egyhamar elfelejteni.”

Helyesen cselekedtek azok a szülők is, akik gyermekük jövőjével érveltek a rossz bizonyítvány ellen. „Nagyon szeretem a gépeket — írja egy hatodikos fiú —, de azt mondta apukám, hogy ilyen rossz bizonyítvánnyal nem vesznek fel a technikumba. Megfogadtam, hogy rövid időn belül kijavítom.” Vagy: „Mi lesz belőled fiam? Ilyen rossz bizonyítvánnyal még ipari tanulónak sem vesznek fel!” „Értsd meg kislányom — magyarázta apukám —, hogy nem nekünk tanulsz, hanem egyedül magadnak. Ahhoz, hogy felnőtt korodban jól kßressej,± most kell tanulnod. Akkor már késő lesz, vagy ha nem, hát nagyon nehéz.”

Természetesen az elmondott példákkal nem azt akarjuk bizonyítani, Ihogy minden esetben elég az okos szó. a megfontolt beszéd. Gyereke válogatja. Akinél ez nem elég, annál biztosan használ a kedvezményelvonás.

Anyuka azt mondta, addig nem enged balettre, amíg a kettest ki nem javítom. „A négy hármasomért négy vasárnap nem mehetek moziba.” „Apukám nem engedett el az álarcosbálba, pedig már hetek óta készültem rá.” „Nem barátkozhatok addig a Katival, amíg mindketten ki nem javítjuk a hármasokat.” „Eltiltottak a sportolástól és a játéktól is.” „Nem mehetek \nyaralni a Balatonra, ha év \ végére csak egyetlen kette- is lesz” — írják a gyere- 5 kék dolgozatukban, és kivé- i tel nélkül valamennyien igé- i retet tesznek, hogy az év vé- jgéig kijavítják a ketteseket jés a hármasokat.

! így is lehet tehát büntet- ! ni. Széles skálája van az «okos nevelésnek. S ez célra- ! vezető is, mert akitől a leg- ; kedvesebb szórakozását von> ják meg, az mindent elkövet «majd, hogy újra megkapja iazt.

I

i Mindez beszédesen bizo> nyitja, hogy milyen sok

> nevelési módszer van,

> amely hatásosabb a verésnél. «Okos szóval emberebb embert S nevelhetünk gyermekünkből,

; mint akár a legkegyetlenebb ! testi fenyítéssel.

(Folytatjuk)

Prukner Pál

Másodpercenként százmillió filmkocka

Leningrad! mérnökök olyan filmfelvevő berendezést szerkesztettek, amellyel másodpercenként 100 millió filmkockát vehetnek fel különféle fizikai § jelenségekről. Az új készülék | segítségével még a másodperc | egymilliomod része alatt le- ^ zajló szikrakisülés is megörö- ^ kíthető.

A készülék nem filmszalag- | ra, hanem lemezre veszi a fel- vételeket. *

Rádió-tilágílótorony a világűrben

Itt hagyjam a biztos támaszt?

Szovjet tudósok szakadatla- ? nul tökéletesítik a világűr- : rakéta rádióval történő irány í- > tásának módszereit. Ez különösen az űrhajózás szempontújából jelentős.

s Nemrégiben Sziporov akaBALOGH ADAM A NEVEM ...

A

ki szereti a történelmi regényeket, nem csalódik, ha kezébe veszi Vitányi János most megjelent kötetét. Történelmi múltunk dicső, nagy napjairól énekel az író, a Rákóczi szabadságharc - ^ korát idézi. Regénye főhőséül . ^ béri Balogh Ádámot, a du- * nántúli kuruc seregek legendás hírű ezredes kapitányát választotta, akinek alakját eddig csak a költők örökítették meg dalaikban.

Balogh Ádám élete utolsó pillanatáig hű maradt a magyar szabadságért harcoló fejedelem zászlajához. Vitézségéről legendák szövődtek, és dalok keltek szárnyra a kuruc seregekben. Látszólag tehát könnyű volt az író feladata: megrajzolni a kor romantikus férfi-hősét, a derék vitézt, a hazáját szolgáló katonát. Ám az író erényei

V/////////////////////////////////////////////

közé tartozik, hogy bár lehetősége meg volt rá, mégsem formál romantikus hőst béri Balogh Ádámból. Egyszerű, de igaz embernek rajzolja meg, akinek életútja vívódással, harccal teli. Két asz- szony szereti és ő is két asz- szonyt szeret. Az egyik — Festetich Julia —, a labancokhoz húzza, a másik — Guba Zsuzsanna —, a kurucok hűségén igyekszik megtartani. Mégis, Balogh Ádám életének fordulópontján, amikor mindent egyetlen eldöntendő kérdésben sűrít ösz- sze a történelem: nem téved. A vesztett ütközet után, magára hagyatottan, de emberségben fölmagasodva, megkísérli a lehetetlent is: megtartani a Dunántúlt a fejedelem zászlaja mellett.

E nagyszerű egyéniségű férfiról szól Vitányi János könyve. S míg az író a történelem szálait szövi, remek íráskészséggel állítja elénk az embert és a hőst egy- személyben — példának és okulásnak egyaránt.

Szép és igaz könyv Vitányi János új regénye. Bizonyosak vagyunk benne, hogy méltán nyeri el a történelmi regények kedvelőinek tetszését, (Zrínyi Kiadó.)

démiai levelező tag kijelen- > tette, hogy a világűrben a 5 Nap mesterséges bolygóinak < segítségével állandó rádió-vilá- < gítótornyckat lehet létesíteni, < s ezek jelzéseikkel irányít- j hatják az űrhajókat. !

Ki találta fel a szappant?

Caius Plinius római író, aíki időszámításunk után 79-ben a Vezúv kitörése alkalmával életét vesztette, Naturális História című művében emlékezik meg a folyékony és szilárd szappanról, amelyet szerinte a gallok találtak fel és „sapo”-nak neveztek. A szappant, mint írja: „zsiradékból és bizonyos növények hamujából készítik”. Csaíknem egy évszázaddal később a kappadó- tkiai (kisázsiai görög) születésű Arataios római orvos ugyancsak gall találmánynak mondja a szappant; szerinte a gallok saponinak nevezték.

MŰANYAGUTAK A SZAHARÁBAN

A közelmúltban egy Párizs közeiében levő homokos területen előregyártott útelemeket mutattak be és próbáltak ki. Ezeket az utakat a sivatagban és ingoványos területeken lehet sikeresen használni.

Egy párizsi vegyészeti szaklap jelentése szerint az út- eiemek két műanyaggal bevont jutalapból, egy dróthálóból és hajlékony acélszalagokból állnak. A talajt az út felépítése előtt bizonyos mértékig ki kell egyengetni. Az előre gyártott útelemekbőd teherautók számára is járható út vagy re-, püiőtér építhető. Hat munkás egy óra alatt 100 méter utat tud lefektetni. Később végleges, modern úttá alakítható át. amennyiben kb. nyolc centiméter vastag betonréteggel vonják be.

Szemüveg vakok részére

Vakok részére szerkesztett szelén-fotocella felhasználásával új fajta fényérzékeny, szemüvegszerű készüléket Ivan Popovits kolozsvári orvos. A készülék a fényt előbb mágneses erővé, majd hanggá változtatja. A feltaláló nyilatkozata szerint az új fajta készülékkel a vakok még pátit betűtípussal szedett szöveget is elolvashatnak.

Rövidesen bemutatásra kerül Tolsztoj Golgotha című regényéből készült filmtrilógia második része, a 18-as év. Képünk a film egyik jelenetét mutatja be

S

zigligeti időtálló bohózata filmen és színpadon hódítja meg a lengyel közönséget. Filmváltozata országos sikert hozott, a színpadit a lodzi és a czestochowai állami színház együttesei biztosítják, A lodzi színház főleg vidéki vendégszereplései alkalmával tüz- ■te a darabot műsorára, A szív nem szolga címmel. Az ipari várossá fejlesztett, búcsújáróhelyről ismert Czestochowában Liliomfi címen mutatják be a darabot az állami színházban.

Mindkét színház vezetőségének dicséretére válik, hogy lelkiismeretes munka után léptek a darabbal a nyilvánosság elé. Nemcsak jó előadást akartak, hanem olyat, amely magyar szemmel nézve sem hagy kívánnivalót. Ezért mindkét színház vezetősége magyar sceno- grafust kért Budapestről. A lodzi változat konzultánsa Gál István volt, a czestochowai előadást Mezei Éva és e sorok írója egyengette. Persze „nemzetgazdasági szempontból“ takarékosabb lett volna, ha egy magyar rendező teszi meg észrevételeit a darab lengyel kiállítását és magyaros ízét illetően, mert a szövegmagyarázat amúgyis olyan valakire várt, aki a két nyelvet jól ismeri. A czestochowai színház a szöveg helyes értelmezését előnyben részesítette, majd Mezei Éva kéthetes munkájával sikerre vitte a darabot. A Mezei Éva által betanított táncoknak magyar ízük és ritmusuk van. A bemutatót január 30-án tartották meg, amikoris telt ház tapsolt a remekül játszó színészeknek.

Czestochowában általános tapasztalat, hogy a színházlátogató közönség nehezen melegszik fel a bemutató előadásaSzigligeti Liliomfija -Lengyelországban

kon. A Liliomfi bemutatóján még inkább érezhető volt ez a hűvös tartózkodás, főleg az első felvonás alatt. Vj és ismeretlen volt a téma, amellyel a nézőknek meg kellett barátkozniuk. Edmund Krön igazgató érezte, hogy a darab és a közönség közé összekötőt kell állítania. Ezért kérte fel e sorok íróját, hogy az előadást Szigligetiről és műveiről szóló ismertetésével vezesse be. A második felvonástól egyre növekvő lelkesedéssel tapsoltak a páholyokban és a kakasülőn egyaránt. A „színházi hőmérő“ azt mutatta, hogy a darabnak sikeré lesz, amit a további előadások telt házai és lelkes kő* zönsége máris igazolt.

A Liliomfit a czestochowai színház igazgatója, a városi irodalmi díjjal kitüntetett Edmund Krön rendezte. Vidám bohózatot, csaknem vásári mutatványsorozatot csinált belő* le. A színpad játszóterét kiszélesítette a nézőtérrel. A színészek a közönség soraiból vonulnak fel, oda gyakran lesétálnak, s az első helyekről játsz- szák az egyes jeleneteket. A fogás hatásos, a közönség valami újat kap és jálesően honorálja.

A helyi sajtó képviselői elsősorban őzt firtatták, hogy magyar szemmel nézve hogyan hat a rendező elgondolása. Őszintén azt kellett válaszolnom, hogy a magyar néző is elfogadhatja ezt a felfogást, s csak örülhetünk annak, hogy Szigligeti százéves darabjában még ma is van annyi inspiráló erő, hogy egyéni meglátásra serkent nem egy lengyel rendezőt.

A díszletek Wladyslaw Wagner tehetségéről tanúskodnak. A szükséges környezetet minimális elemekkel fejezi ki. A szobát, kocsmát nem falak, hanem csak a szerkezeti elemek jelzik. A színpadon például végighúznak egy függönyt, rá határ elé fogott lovat festettek. Erről tudja meg a közönség, hogy Szilvái professzor a vendégfogadóba érkezett. Közben a színpadra benyúlik két kéz és fadarabok összeütögetésével jelzi a lódobogást.

A színészek összjátéka harmonikus. Játékuknak egyéni íze, zamata van s ezt a közönség kellőképpen értékeli is. Eloszlatták a rendező-igazgató minden félelmét és kételyét, miszerint a fiatal színészek nem tudják magukat beleélni a darab hangulatába és a korba. Az előadás megmutatta. hogy nagyonis beleélték magukat, egészen otthonosan mozognak a száz évvel ezelőtti magyar élet bohém világában.

A Liliomfit Tadeusz Fan gr at fordította lengyelre. A műsorfüzetben tartalmas tanulmányt írt „Néhány szó a Duna menti barátokról“ címen. Kevesli a két ország közötti színházi kapcsolatokat. A színház irodalmi vezetője, Maria Zagórs- ka írónő, a jövőben folytatni akarja a magyar színpadi művek ismertetését és színpadi előadását. így remény van ar-' ra, hogy talán Németh László Galileije is színre kerül Lengyelországban

Csorba Tibor