Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-27 / 49. szám

rirt NEC k/tirlap 1959. FEBRUÁR 27. PÉNTEK Műanyag tartályhajó Leningr.ídban 100 tonnás műanyag tartály hajót gyárta­nak: hossza 32.5 méter, széles­sége 6.5 méter, fedélzeti ma­gassága 3.3 méter lesz. A hajótest és a felépítmény teljes egészében műanyagból . készült, csupán a fő hajtómű I talapzatai gyártják acélból. I Nagy érdeklődés a szovjet könyvek iránt A szovjet könyv ünnepének első tapasztalatai Porcukor, porított leves - nylonzacskóban Jelentkezés a mező- gazdasági technikumokba A Földműveíésügyi Minisztérium, hogy a gyorsan fejlődő szocialista mezőgazdasági üzemek számára kellő számú szakembert képezze­nek, újabb mezőgazdasági techni­kumokat nyit. Az általános iskolák nyolcadik osztályos tanulói már most jelentkezhetnek mezőgazda- sági technikumokba. Jelentkezhet­nek és előnyben részesülnek azok. a fiatalok is. akik korábban jó eredménnyel végeztek el az általá­nos iskolát és azóta állami gazda­ságban, termelőszövetkezetben, vagy szüleik gazdaságában dolgoz­tak. E fiatalok jelentkezésének ha­tárideje március 20, a felvételi korhatár 18 év. Jelentkezésüket a lakóhelyükhöz legközelebb eső mezőgazdasági technikumba adják be. Az 1959—M-as tanévben a követ­kező technikumokban nyílik első osztály: Mezőgazdasági technikum: Sv.ent- lórmc. Mohács, Kalocsa, Kiskun­halas. Orosháza. Szarvas, Putnok, Abaujszántó, Hódmezővásárhely, Székesfehérvár Csorna, Debreeen- Pallag, Gyöngyös. Tata. Széc6ény, Cegléd, Vác, Kaposvár, Mátészalka, Karcag. Mezőtúr. SzeJcszárd, Szom­bathely, Keszthely, Nagykanizsa. Mezőgazdasági leánytechnikum: j Debrecen-PaHag. Keszthely, Török- : szentmiklos, Kiskunfélegyháza, Kőszeg. Mezőgazdasági gépésztechnikum: Mezőtúr, Nyíregyháza, Szombat­hely. Kertészeti technikum: Kecske­mét. Baja, Gyula, Sátoraljaújhely, Nyíregyháza, Budapest (XIV., Eg- ressy út 73.). Erdészeti technikum: Sopron Szeged. Szerte az országban, így me­gyénkben is ezekben a napok­ban ünnepük a szovjet könyv ünnepét. Ez alkalomból hu­szonkét új szovjet könyv ke­rült az üzletekbe, amelyek je­lentős részét az Európa Kiadó adta ki. • Elsőként Szauer Gézával, a gödöllői Ganz Árammérőgyár könyvbizományosával beszél­gettem arról, milyen az érdek­lődés a szovjet könyvek iránt. — Az elvtárs újságíró? — csillant fel Szauer Géza tekin­tete. — Ajkkor bizonyára el tudja intézni, hogy napokon belül újabb könyvszállítmányt kapjunk. Ugyanis a hozzánk érkezett szovjet és orosz klasz- saikus szépirodalmi műveket már szétkapkodták. Nincs egyetlen Golgothánk, Háború és békénk, sem An­na Kareninánk. Pedig szovjet könyvkiállítást is terveztünk, de ez csupán terv maradt, Ugyanis nincs mit kiállítani. Ha még egyszer annyi könyvet kaptunk volna, az is gazdára talált volna. Még propaganda sem kellett hozzá. Sőt! Nem egy dolgozónk meg is haragu­dott rám, amiért neki már nem jutott valamelyik könyvből. Pedig a Golgotha hatvan forin­ton felül van és nem sokkal kevesebb a kétkötetes Háború és béke sem. Elhallgat néhány pillanatra, aztán fej bő! sorolni kezdi azon szerencsések nevét, akiknek jutott Tolsztoj Golgothájából vagy Turgenyev Első szerelem című könyvéből vagy más ha­sonló, na°von keresett műből' — Gerely Péter műszaki dol­gozó, Holló Jenőné bérelszá­moló. Sárkány Attiláné műsze­rész, Vitnek Istvánná szerelési dolgozó, Leib Jánosné bérelszá­moló és így tovább. Elmondhatjuk tehát, hogy a Ganz Árammérőgyár dolgozói nemcsak szeretik az orosz és a szovjet irodalmat, hanem igénylik is. Bízunk abban, hogy az Állami Könyvterjesztő meg­hallgatja kérésüket és mielőbb újabb könyvszállítmány érke­zik a gyárba. Hasonló kívánsággal talál­koztunk a gödöllői könyves­boltban is — Könyvet küldjenek, eivtársak! — ezzel fogadtak a bolt dolgozói, és nyomban sor­jázták is, miért. Tizenhárom bizományosa van a könyvüz­letnek. Többek között az a 2 ráregyetemen, a helyi mozi- § ban, a Gépjárműjavító Válla- ^ latnál, a rendőrségen, a kis- ^ tafesai gyárban és másutt. § Ezzel szemben Tolsztoj Go1- ^ gothájából mindössze hét pál- ^ dánj’t kaptak. Vajon hogyan ^ elégítsék ki ebből a tizenhá- ^ rom bizományost és mit árul- ^ janak az üzletben? De ha- ^ somló a helyzet más könyvek- ^ kel is. A Karenina Annából ^ tizennégyet, Fjodor: Partizá- ^ nők élén című regényéből ti- ^ zet, Tolsztoj: Családi boldog- ^ ság című művéből tizenhatot, ^ Kuprin: Szulamitjából pedig $ csali kettőt kaptak. Különö- ^ sen nehéz a helyzetük a Vi- ^ lágirodalom klasszikusai című h sorozatban megjelenő szovjet ^ könyvekkel kapcsolatban. Har- 5 mincnál több előjegyzésük van J a sorozat egyes köteteire, s legfeljebb ha az igények felét ^ tudják kielégíteni. És nyom- % ban sorjázzák is a törzsven- 5 dégek nevet: Rózsa Sándor ^ pénzügyőr, Hegedűs László ^ mérnök, Nosztai Mária, a já- ^ rási tanács dolgozója, Márton $ Géza egyetemi tanár, dr. $ Kurdy Gyula ügyvéd és még & legalább harminc-negyvenen. Gödöllőn mindössze két he- j lyen tudtak könyvkiállítást i rendezni. Az agráregyetemen j és a moziban. Máshová nem j jutott elégséges mennyiség a j most megjelent szovjet köny- J vekből. Az üzletbe sem, mert ; még mind a mai napig nincs | kirakatuk. Ilyen ünnepi alkal- i makkor derül ki csak, hegy milyen nagy hasznát vennék j Ezt láttam Gödöllőn és a ; Ganz Árammérőgyárban. S ! mindkét példa beszédesen bizonyítja: a magyar olvasóközönség sze­reti a szovjet irodalmat. Az Állami Könyvterjesztő Válla­lat feladata, hogy mielőbb ki­elégítse a dolgozók. könyvigé­nyeit. — P — Az Élelmezésügyi Minisztérium bemutatta az első félév- ^ ben forgalomba kerülő új termékeit és az új csomagolási mó- ^ dókat. Előtérben a nylonzacskóba csomagolt porcukor és a műanyagba csomagolt porított levesek Felavatták a Kínai Tudományos Akadémia újabb nagy vidéki központját A Kínai Tudományos Aka­démia újabb nagy vidéki köz­pontját avatták fel Lancsou- ban, a közép-kínai Kanszu tartomány székhelyén. A 15 kutatóintézetből álló központ HIDAK A TÁPIÓN Szabályozzák a Tápiót. Gondos mérnöki munkával készítették el hozzá a terveket, minden bizonnyal körülte­kintő adatgyűjtés után, mert hát ez a történelmi nevezetes­ségű folyócska elég sokat rakoncátiankodott a föntebb való századokban. Ha olykor megáradt — és ezt majd min­den tavaszon megcselekedte — kitört rajta a nagyzási mánia. Folyamnak képzelte magát és megvadulva pusztította a vidé­ket. Békés tanyákat sodort magával, vetéseket tett tönkre és állandó rettegésben tartotta a partjain meghúzódó közsé­gek népét. — Itt volt már az ideje — vették tudomásul az örvende­tes hírt az emberek. Tápió- györgye lakói is. és boldogan gondoltak arra. hogy ezentúl nem kell félniök a különben olyan kedves Tápiótól. Megalakult az érdekeltekből a szabályozó társulat és meg­kezdte a szabályozási munkát. Már méricskélik a partokat. ? met a meder kőburkolatot ■: kap, hogy féken tarthassa a 5 folyót. A műszakiak közben $ megállapították, hogy Tápió- <j györgye négy hídja közül a $ három fahíd akadályozná a $ szabályozási munkát, ezeket 5 tehát sürgősen el kell távolíta- $ ni az útból. — Majd állítunk föl szűk- ; séghidakat — mondták a györ- $ gyeiek. _ $ — Szó se lehet róla — hű- ! főtte le a lelkesedést a társu- 5 lat. — A megerősített mederre $ szükséghidat tilos építeni. Györgye erre meghök- * kent kissé, mert hiszen a do- ; log úgy áll, hogy a Tápió a ; falu szívén folyik keresztül. ; kettészelve a községet és a 5 két falurészt a négy híd kötőt- ; te eddig össze. Ha hármat le- ; bontanának, az egész forgalom * a megmaradó egyetlen bídra : torlódik, ami egymagában elég j baj lenne, mert hatalmas csór- : dák is közlekednek a két part« között, ráadásul a hídtól távo- j labb lakó polgárok csak fél: vagy egész órás kerülővel jut- j hatnak át a túlsó partra, ha j annak éppen a velük szemköz- j ti részén akad dolguk. — Majd csak kibírjuk va- ; lahogy — vélekedtek a türel- ; mesebbek —, hiszen a munka : nem tart soká’g, ha elkészül a , meder, csak visszaállítja a tár- : •ulat a lebontott hidakat. — Mi ugyan nem! — tiltako­zott a társulat —, nekünk ar­ra nincs pénzünk. — Akkor a községfejlesztési alap ... — Azt pedig teljes egészé­ben lekötöttük a már koráb­ban jóváhagyott tervek kivi­telezésére — zárult be ez a ka­pu is. Azóta azt találgatják, de szakadatlanul, Tápiógyörgyén, hogy most mi lesz? Vannak, akik úgy vélik, ha a társulat a szabályozási munkát csak a hidak lebontásával végezheti el, akkor k. (kedves) köteles­sége gondoskodni a lebontott hidak pótlásáról is. Szükség esetén úgy, hogy a többletkölt­séget áthárítja az egész érde­keltségre, tehát nemcsak an­nak a györgyei részére. Mintha lenne némi igazság ebben a fölfogásban! m 1. felállítását négy esztendei elő­készítő munka előzte meg. Az intézetek különböző agrártudo­mányi és műszaki problémák kutatásával foglalkoznak. A tervek szerint az idén műszaki és tudományegyetemet létesí­tenek Lancsouban. Ma már Kína csaknem valamennyi tar­tományában és autonóm terü­letén működnek hasonló jel­legű akadémiai tudományos intézetek. Ezek nagy rész» 1958-ban létesült. \ nagyüzemi baromfitenyésztés iskolája Tanfolyamot hallgatnak az ország baromfitenyésztői Január 25 óta minden­nap más megyéből 40—60 főnyi baromfitenyésztési szak­ember érkezik Gödöllőre, a Kisállattenyésztési Kutató In­tézetbe, ahol egy-egy napos szakmai tanácskozáson a nagyüzemi baromfitenyésztés kialakításának, illetve to­vábbfejlesztésének legfonto­sabb elméleti és gyakorlati követelményeit tárgyalják meg. A tapasztalatcsere-ta­nácskozások legfőbb feladata, hogy a most alakult vagy ala­kuló, területileg gyarapodó termelőszövetkezetekben kor­szerűen felszerelt, jól jöve­delmező gazdasági ággá te­gyék a baromfitenyésztést. Március 2-án újabb tanfo­lyam-sorozatot indít a gö­döllői Kisállattenyésztési Ku­tató Intézet. Megyénként 20— 40 főnyi termelőszövetkezeti baromfigondozó vesz részt az egyhetes tanfolyamokon. Az általános elméleti tájé­koztatáson kívül elsősorban a baromfitenyésztő nagyüze­mek gyakorlati munkáit, a legjobban bevált munkamód­szereit ismerik meg a hallga­tók. Csongrád megyében az utóbbi napokban 10 fok fölé emelkedett a déli hőmérsék­let. A februári tavaszt ki­használják a szántóföldek mű­velői, s az egyre inkább szik­kadó, középkötött talajokon a borsó és a mák után meg­kezdték a tavaszi árpa veté­sét is. Szegvár község nagy kiterjedésű határában a ma­gasabb fekvésű földeken csü­törtökön több mint száz dol­gozó paraszt szorgoskodott az árpavetéssel. Régi tapasz­talatuk, hogy a korán — feb­ruár végén, március elején — földbe került vetőmag nem­csak bő terméssel, hanem ki­váló minőségű gabonával fi­zet, amelyet sörárpaként tud­nak átadni a Terményforgal­mi Vállalatnak. Mint min­den évben, az idén is nagy mennyiségű sörárpára köt­nek szállítási szerződést. FA-VICC — Mi bajod van, olyan rosszul nézel ki? — Tudod öregein, görcseim vannak! Elvesztettem száz pengőt hét ne a frontra küldeni és győ­zelmes háborút vívni. Dekát a betegség, főleg a tuberkulózis nem veszt figyelembe a haza érdekeit. Hogyan lehetne ezen segíte­ni'’ Ez volt a kérdés, s az előadás nem adott végleges választ rá. Véget ért és híreket mondtak: „A keleti fronton csapataink elszakadó mozdulatokkal elő­nyösebb hadállásokba vonultak vissza és nagy veszteséget Okoztak az ellenségnek.’’ Más­nap megírtam a pályázati dol­gozatot, pontosan másfél irka­lap lett és elvittem magyar ta­náromhoz. Nagyon jó ember volt. Ha dolgozatot irtunk, ja­vításkor mindig engem szólí­tott a táblához és erről tudtam, hogy gz én dolgozatom jeles Most is rámnevetett, amikor elvette tőlem a dolgozatot, — Na, már azt hittem, meg­feledkezett a pályázatról, fiam Pedig magának érdemes ... Aztán jöttek az év végi vizs gák és magyar tanárom engem javasolt az igazgatónak, aki a nyolcadikosókat elbúcsúztatja a ballagáson. Már a zsebemben éreztem a kitűnő bizonyít­ványt, meg a 100 pengőt is... Legalább 100 pengőt... és ki­akartam venni magamnak. Már kinéztem a kirakatban, sőt egyszer benn is jártam o boltban. Az egyik kisinas meg­szólított? — Mit akarsz? Csak hebegtem... olyasfélét, hogy nézgelődni jöttem. — Azt kint is lehet — mond­ta mogorván és oz ajtóra mu­tatott. Már akkor elhatároztam, hogy megbosszulom. Mégpedig úgy, hogy visszajövök a boltba mint vevő és még a legmaga­sabb polcokról is leszedetem az árut. Tehetem majd, mert ott lesz a pénz a zsebemben, vásá­rolok is, de előbb jól kifullasz- tom a ’kisinast. Most — ha nyerek — megve- heten a harmonikát. Nyolcvan pengőt már összegyűjtöttem, s 180-ért már adnak kedvemre valót. Száznyolcvanért, de ahhoz legalább a második díj kell Hátha... 1 meghatározott napon ott /í ültem a rádió mellett és szorgalmasan jegyeztem. Arról beszéltek, hogy az országban minden fél órában meghal egy ember tuberkulózisban. Húsz­ezer magyart visz el a halál egy esztendőben. Egész kis hadsereg. Ebből sok ezredet le­néztem a könyvesboltban a tangóharmonika tankönyvet. j pályázat eredményét a bi- 21 zonyítványosztás napján közölték. Az ünnepségen sem­mit sem hallottam az igazgató szavaiból, csak azt tudom, hogy nagyon sokat beszélt és gyakran ismételte, milyen nagy veszélyben van most a haza és ezt nekünk fontos tud­ni, akikre szintén a haza vé­delme vár. A szavalatoknál már izgatott voltam és nagyon megharagudtam Harsányt ügy­véd úrra, aki a szülök nevében hosszadalmasan hálálkodott a gyerekek neveléséért. Aztán végre a magyar tanár lépett az emelvényre és a tu­berkulózisról beszélt, mint ma­gyar népbetegségről. Majd a pályázatot említette, amelyre iskolánkból is sok dolgozatot küldtek be, de abból csak egyet méltattak díjazásra. Szívem a torkomban kalapált. Latolgatni kezdtem. A Gálcsikit úgy em­legetik, mint tehetséges írót. a Hegedűs ötödikbe jár és költő lesz, az osztályban is úgy hív­ják. vagy talán a nyurga He­vesi nyerhetett a VII/b-ből, akinek a papája magyar tanár a líceumban. Hevesi nyert. Száz pengőt kapott és én úgy r/sssss//s//sssss/sssssssssss/s ,///■/////■// éreztem, hogy megindul alat­tam az iskola udvara ... Aztán jött a bizonyítványoszi tás. Minden osztály bevonult sa­ját tantermébe. Az ajtónál ka- ronfogott a magyar tanárom és félrehúzott. — Maga szerencsétlen,£P*'ml — Miért, tanár úr? — Ha ezeket kihagyja — és az utolsó szót különösen meg­nyomta — most nxaga kaphat­ta volna a 100 pengőt. Es ideadta a dolgozatom. Izgatottan bontottam ki a bo­rítékból. Néhány mondatát pi­ros ceruzával aláhúzták a bí­rálók. Vastagon szántott a ce­ruza néhány mondat alatt, pe­dig nem írtam mást, csak ami éppen eszembe jutott a tuber- kulózisról, meg a falunkról, ahol egy ablaknélküli vizes, dohos házban tüdőbajban halt meg Vona János bácsi, s az or­vos ki se nézett hozzá. A fa­lunkban sok olyan ház volt, mint Vona János bácsié, sok vakablakkal vagy ablak nélkül, ztán megkaptam a bizo­nyítványomat. A színje­lest egy kettes csúf ította el... magyarból. Elvesztettem hát 100 forintot, s nem bosszulhat­tam meg a kisinast a hangszer­boltban, harmonikám se lett. s az a kettes a bizonyítványom­ban egész nyárra kedvemet szegte. Gáldonyi Béla A Vetik a iavasxi árpát Csongránihan jzönnyú azt elveszíteni, de A nehéz, nagyon nehéz volt megkeresni, Skülönösen akkor, ha az ember még csak a tizen­kettedik évét tapossa és a szá­zast fillérekből rakosgatja ösz- sze. Márpedig én elveszítettem, méghozzá úgy, hogy nem is láttam se a színét, se a hajtá­sát. Azt sem tudtam, hegy új lehetett-e vagy már agyon szo­rongatott, féltve őrzött. Úgy veszítettem el, hogy még csak nem is tudtam róla. Pedig nagy szükségem lett volna rá. Az 1941-es tanév már a vége- felé közeledett és az osztályok­ban igazgatói hirdetést köröz­tettek. Pista bácsi, az öreg, po­cakos pedellus bekopogtatott az osztályba és letette a kék papírba csomagolt könyvet az osztályfőnök elé. Sza-lai tanár úr felállt, mire mi is felpattan­tunk és olvasta: „Igazgatói hirdetmény ..." Tudomásunkra hozták, hogy X napon este a rádióban elő­adás lesz a tuberkulózisról és a kultuszminisztérium a diákok számára pályázatot hirdet. Másfél irkalapon írjuk meg, milyen érzéseket keltett ben­nünk az előadás. A díjak: I: 150 pengő, II: 100 pengő, 111: 50 pengő. Valami megmozdult bennem. Most, talán sikerül, amit oly régen terveztem. Harmonikát

Next

/
Oldalképek
Tartalom