Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-27 / 49. szám
1959. FEBRUÁR 27. PÉNTEK errt nur viC irlap (A dimiÁmjjt Illés bácsi zömök, mokány paraszt. Lagziban ültünk egyszer egymás mellett és azóta tart a barátságunk. Ez a barátság igaz, csak abból áll, hogy amikor nagyritkán hazalátogatunk, s összetalálkozunk az utcánkban, akkor hangos jókedvvel párolásunk. Azután a legközelebbi hazautazásunkig ismét elfelejtjük egymást. Egyszer azért majdnem összevesztünk. A szövetkezetről volt szó és bizony az öreg elég meg csontosodott nézeteket vallott. Illés bácsinak sem volt a gróf ék világában semmije. Csak a demokráciában szedte össze kis vagyonkáját. Pótolni akarta azt a sok elmulasztott földnélküli évet. Mióta földhöz jutott, mindent abba fektetett: idejét, tudását, erejét. S amikor tavaszonként kisarjadt a vetés, mindannyiszor áhitattál figyelte, s örvendezett minden millímé- ternyi növekedésnél. Előtte soha nem a papi beszédnek volt szentsége, hanem a munkának. A baj csak az volt, hogy nem értette meg, mit érne az ő szorgos keze a közösben és ő is mennyivel módosabb lenne, ha azt az életformát választaná. Számára az ö hét holdja volt a világ közepe. Se azon innen, se azon túl nem érdekelte soha más. Most, hogy felfordult körülötte a világ, kíváncsi lettem, mit tesz az öreg. Szomszédai, barátai egymásután írták alá a belépési nyilatkozatokat. Illés bácsi? ő nem. Konok maradt. A szervezők már kétszer jártak nála — eredménytelenül. A másodszori látogatás során már a vacsora ideje is elmúlt, mire azok felálltak. Búcsúzkodáskor még odaszóltak: — Gondolja meg magát, Illés bácsi. — Majd őszre. Tavasszal nem. Azért barátságban váltak el. Illés bácsi elégedett volt, amikor a kaput bereteszelte. — Máma már úgysem jön senki — gondolta és a kulcsot is ráfordította a zárra. Odabent elégedetten mondta asszonyának: — Mit szólsz anyja, hogy nem álltam kőtélnek? Hiába voltak ők ketten, én meg magam. Győztem őket. Felkattintotta a rádiót, de csakhamar elúnta, mert az is csak a szövetkezetekről beszélt. Cseppet sem kedvesen oda is vetette a masina felé, minim az hallaná: — Mára elég volt! Persze, azért az ő esze is azon járt egész éjszaka. Másnap, harmadnap sem tudott a gondolattól Hogyne, hiszen esi, Zsiga bácsi azóta és még nem is akármilyen gazdák. Azok nem tesznek olyat, ami nem jó. Azért ő még mákacs- kodik. Akkor is keserves arcot vágott, amikor megtudta, hogy csak tizenöten maradtak kívül. Lehet, hogy holnapra már annyian sem — gondolta magában. Azzal vigasztalódott: — Tőlem azt tesz mindenki, amit akar. Én meg azt teszem, amit én akarok. Csak az bántotta, hogy már nem érezte olyan magabiztosnak magát. Az is rosszulesett, hogy nélküle boldogulnak. Mégis igazán mérges lett, amikor a tanácsházára hivatták. — Mi az ördögöt akarhatnák tőlem — dohogta. A felesége csendesen figyelte, ahogy a tanácshoz készült. Nem szólt hozzá semmit, nem akarta ingerelni. Tudta, abból úgysem sülne ki semmi jó. — Jézus! — sóhajtotta —, csak nehogy butaságot csináljon. A tanácsházán megörültek, amikor Illés bácsi betoppant. Elnézést kértek, amiért idefárasztották, de nem tehettek mást. Meg akarták mutatni a kitöltött belépési nyilatszabadulni. Gazda Haris belépett vagy tizen. hozatok tömegét. azt pedig nem vihették a lakására. Miközben udvariasan hellyel kínálták Illés bácsit, gyanakodva felfigyeltek. Mind a két zsebe degeszre volt tömve. Vajon mit rejteget? — kérdezte a szemük. Különösen akkor néztek nagyot, amikor az öreg a zsebe felé nyúlt lassú, komótos mozdulattal. Illés bácsi egy jókora kenyeret, meg egy nagy darab disznósajtot tett az asztalra. Értetlenül figyelték az öreget, vajon mi a szándéka ezzel a töméntelen ennivalóval, ilyen komoly beszélgetés közben. — Azért hoztam ezt a disznósajtot — nyomta meg a szót Illés bácsi —, mert nem tudom, mennyi ideig tartanak itt az urak. Márpedig éhen- veszni nem akaróik. Nagy nevetés tört ki. Kicsit Illés bácsi is megenyhült. Mert látta, milyen fonák helyzetbe keverte saját magát. Félretolta az elemózsiát és kelletlenül leült az asztal sarkához. A vita megindult és bizony elég hamar lángot vetett. — Nézzék uraim — mondta egyre Illés bácsi. Hol az őszi vetést emlegette, hogy ő akarja learatni, nem engedi a 'közösbe. Mert kétszer szántott alá és Iki tudja, hány kocsi trágyát vitt rá. Hol azt hajtogatta, hogy nem régen vett két tehenet és most mit tegyen vele? Azután az Ezüstkalászt kifogásolta, hogy abba úgysem lép be, még ha az atyaúristen jön el kérlelni, akkor sem. Mert ott egy haragosa van. A beszéd mindig újabb vágányokra siklott. Illés bácsi már megsokallhatta, mert a sajt után nyúlt: — No, én eszem. Hozzá is kezdett, azután gondolt egyet és az asztal túlsó felére tolta a csomagot. — Kóstolják meg maguk is. Nincs hete sem, hogy öltem. A többieket • nem ' kellett unszolni, jó étvággyal kapták be bicskájuk hegyéről az ízletes falatokat. A Iközös uzsonna jó hangulatot teremtett és már Illés bácsi is elismerte, hogy itt nem ellene beszélnék. csak vigyázni kell. lé ne vegyék a lábáról. Mégpedig azért fél, mert azok nem erőszakolták, hanem sorra vették valamennyi ellenvetését és úgy magyaráztak. Illés bácsi azonban minden szalmaszálba belekapaszkodott. Ha egyik ellenvetésre megkapta a választ, újabba kezdett. — Mindenre azt mondják: kifizetik, megfizetik, elszámolják. De a szó elszáll, s ha már ott le szék, nem adnak semmit. Arra hivatkoznak, hogy mint a többiek, legyek belátó. Ilyen üzletet nem kötök. — De Illés bátyám, hogy mondhat ilyet? ígértem én már olyasmit, amit nem tartottam meg? — méltatlankodott a tanácselnök. — Dehogy ígértél, de nem te leszel a csoport elnöke; Azokra meg a te szavad nem kötelező. így folyt a szó, s nem akart elapadni. Egyszer csak az egyiküknek eszébe ötlött valami: — Tudja-e Illés bácsi, mit gondoltam: Maga aláírja a belépést, mi pedig a másik oldalán aláírjuk, hogy teljesítjük a maga kívánságait. Erre már nem tudott mit mondani az öreg, hiszen ez becsületes dolog. Illés bácsi ismét kibúvót keresett, de a másik megelőzte. — Mást nem mondhatok, később már más lesz a helyzet. Egy. vagy két hét múlva nem egyezkedünk se pillangósra, se őszi vetésre, semmire. Mert akkor már megkezdődik a tavaszi munka, addigra kialakítjuk a tervet és a maga földjére nem számítunk. Már csak azért sem, mert ha eny- nyire nem akarja, jobb is ha kívül marad. S hogy súlyt adjon a szavának, fel is emelkedett a székéről. Udvariasan, de félreérthetetlenül Illés bácsi felé nyújtotta a kezét. — A világért sem erőszakoljuk, de udvarolni sem udvarolhatunk ítélet napjáig. Aki maradi, az maradi Viszontlátásra. A többiek szintén felálltak. Illés bácsi is. De nem olyan maga.biztosan, mint az előbb. Az ajtóig elment, azután visz- szafordult: — A kutyafáját az elvtársaknak! De értik a dolgukat. Méghozzá jobb ha kivülmara- dojz és hogy én maradi vagyok! — füstölgőtt az öreg, mert hirtelen kiszámította, milyen előnyös alkut veszthet így el. Azt pedig már elkönyvelte magában, hogy előbb-utóbb úgyis belép. Hát miért hagyja veszni, amit nyerhet? — Adják ide azt a papírt S hogy azók nemigen mozdultak, Illés bácsi türelmetlen lett. — Tán csak nem haragudtak meg? Adják hát! — Inkább gondolkodjon még. — Szóval visszavonnák az ígéretüket? — Azt nem. Csak nem akarjuk, hogy elhirtélénked je. Illés bácsi mégis aláírta. A tinta még meg sem száradt, kitört a jókedv, megindult a viccelődés: — Bizony, amikor kitömött zsebekkel jött, azt hittük, meg aloar ölni bennünket. — Én meg nem gondoltam, hogy megeszik a disznósajtomat. Nem elég, hogy a földem rámegy erre a tsz-re, még a disznósajtomat is fel ■ kellett áldoznom! Másnap Illés bácsi is Ott ácsorgóit a többi újdonsült tsz- taggal az utcán és vitatkezga- tott. Hogyan lesz a földjáradékkal? Mikor fizetik ki a szerszámoltat, s ki tudná még, hán'y kérdés gyűlt ismét halamra. Azután elunták az «II— dogálást, bementek a vendéglőbe, leöblíteni a torkukat. A koccintódhoz már nem kellett agitáció, az ment magától. A vendéglős buzgón töltögetett, o többiek meg itták: — Egészségére! — fokáig éljen! — No, az új életre! Egyszer csak Illés bácsi csendet intett. Mosolygott, mielőtt szólt volna. Kitömött zsebét tapogatta. Félszúrósan jegyezte meg: — No, most nem félnek, ebi- társak! — A disznósajttól? — mutattak a tömött zsebekre, — Nem. Ez nem az. ‘— Hát mi az ördög, hátráltak, tettetve a félelmet a szervezők, tán csak nem vasvitta. Nevettek mindannyian. Illés bácsi pedig elővette a csomagját. Füstölt oldalast és szalonnát. — Egyék már meg, hiszen a miattam való izzadásban úgyis lefogytak. Még dörgőbben hangzott a kacagás. De seríki nem sértődött meg. Értették a tréfát. No, meg a füstölt szag olyan csábító volt, hogy mindjárt neki is fogtak mindnyájan az evésnek Együtt. Közösen. Sági Ágnes Aki megáll, az lemarad Termelőszövetkezetté alakult át Dobáson a Béke Tszcs Egy évvel ezelőtt még csak a Kossuth Tsz tagjai jártak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján Dabas községben, a dabasi járás székhelyén. Tavaly télen, 1958 decemberében azonban vetélytársa támadt a Kossuth Tsz-nek, m - ■* más értelmes. biztos jövőre, jobb életre vágyó parasztembereid megalakították termelőszövetkezetüket. Az új tsz-nek a Szikra nevet adták tagjai, s nem ok nélkül. Köztudott, hogy szikrából lesz a láng. Ezért volt a Szikra Tsz tagjainak egyik célkitűzése az, hogy példájukkal lángra lobbaintsák a közömbösöKet, s mások is, az egész község kövesse őket a szövetkezeti úton. Alig negyedéve dolgoznak együtt a tsz tagjai, de máris kivívták a község egyéni parasztjainak elismerését. Nem tétlenkednek, kihasználják a nap minden munkára alkalmas percét, trágyát szórnak, rizstelepük építését készítik elő, stb. A község dolgozó parasztjai nagy érdeklődéssel figyelik a Szikra Tsz tagjainak munkálkodását. Sőt, nemcsak figyelik, de cselekszenek is. A minap, pontosabban hétfőn este, megbeszélésre gyűltek össze a már 1952 óta működő Béke Termelőszövetkezeti Csoport tagjai. Mondhatnánk úgy is, hogy közgyűlést tartottak, amin jövendő életükről tanácskoztak, vitatkoztak, komolyan, felelősségteljesen. A tszcs kommunista tagjai javasolták, beszéljük meg eddigi tevékenységünket, s döntsünk jövőnk sorsáról — mondta Strupka János, a községi pártszervezet titkára, a tszcs alapító tagja. — Hetedik éve működünk, de a közösség, az állam számára ebből alig származott haszon. Ezen a lehetetlen helyzeten változtatnunk kellett. — A pártnak a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatát, s a 3004/1-es kormány- határozatot ismertettük — szóit közbe Valaszikai István, a községi tanács elnöke; — Örömmel vettük tudomásul, hogy a tszcs tagjai néhány hozzászólás után úgy döntöttek; I előre lépnek, s termelőszövetkezetté alakulnak át. Az új tsz, Dabas harmadik tsz-e, a Béke nevet vette fel. Elnökké Strupka Jánost, vezetőségi tagokká Jarábik Istvánt, Horváth Ferencet és Deli Lászlót választották. — Fiatal tsz vagyunk — folytatja Strupka elvtáns —, de mór kezdenek kialakulni terveink. Tizenhat tagunk van, 135 hold földhöz. Gazdasági felszereléseink vannak, tagjaink behoztak 7 lovat, 4 kocsit. A tavaszi munkákat haladéktalanul megkezdjük, mihelyt az időjárás engedi. A néhány napos tsz-ben hozzáértő, dolgos parasztemberek fogtak össze. Ez a magyarázata, hogy máris hét új belépő kérte felvételét, köztük a hatholdas Takács Gyula, valamint négytagú családjával Glótz Antal 4,5 holdas egyéni gazda. — A tavaszi munkákat csaknem harmincán kezdjük — magyarázza a tsz elnöke. — Belterjesen fogunk gazdálkodni. Telepítünk néhány hold szőlőt, spárgát, mintegy 10 holdon kertészetet létesítünk, s termelünk cukorrépát is. Szükségünk van minden dolgos belépőre. Sokan jelentkeznek földnélküliek, csafchát kevés a földünk. A tsz minden lehető munkálat a gépek segítségével szándékozik elvégezni. Sajnos, a tsz földjei közé beékelődött sok apró parcella megnehezíti a gépek dolgát. Ezért a tanács javaslatára és támogatásával igyekeznek önkéntes földcserékkel kiegyenesíteni tábláikat. Ám ha ez nem megy, az érvényben levő rendelkezéseket alkalmazzák — erre jogosultak — és részleges tagosításra kerül sor a községben. Dabas földterületének 47 százaléka szocialista szektor. Úgy hírlik, még ezen a héten az Előre Tszcs is előbbre lép — nevéhez méltón — és tagjai vagy önálló tsz-t alakítanak vagy csatlakoznak a meglevő tsz-ek valamelyikéhez. Előbbre lépnek, saját jövőjük, boldogulásuk érdekében, mert tudják, aki megáll, az lemarad. Csekő Ágoston A hulladékpapír nyomában Sokféle jutalmazási lehetőség a legjobb gyűjtőknek-r/wsssAmssfWSSsssssssssfsssssMsssssmmssssssssssssssssssssssmm'sssm-sym-ssi A A papírhulladék begyűjtése népgazdasági érdek. Megállapítható, hogy országunkban a kibocsátott papírnak rendkívül csekély százaléka kerül vissza hulladékként a gyűjtőhelyekre. A lakosság még mindig nem tulajdonít kellő fontosságot a papír- hulladék összegyűjtésének, nem tudja, hogy papíriparunk nyersanyag- ellátása, devizamegtakarítás szempontjából jelentősége van minden beadott kilogramm papírhulladéknak. Révész Andor, a Pest— Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat igazgatója rendszeresen megismétlődő jelenségként említi, hogy a lakosság, főleg vidékein, a .papírhulladékot eltüzeli, ahelyett, hogy pénzért értékesítené. Miután 1959-ben a papírhulladék begyűjtése a MEH- vállalatok sorrendben legfontosabb feladatát képezi, a Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat is felhasználja a rendelkezésére álló ösztönző eszközök javarészét a gyűjtési kedv fokozására, A papírgyűjtési munkában a vállalat elsősorban az ifjúság segítségére számít. — Az iskolákkal — mondja Révész elvtárs — külön megállapodásokat kötünk. Ha az iskola a vállalt mennyiséget begyűjti, a megállapodás szerinti jutalomban részesül; Az iskolai gyűjtésben a „két kilogramm papírgyűjtő mozgalom” elve érvényesül. Természetesen jutalmazzuk azokat a pedagógusokat is, akik a tanuló- ifjúság gyűjtési munkáját szervezik és irányítják. legjobb eredménnyel műMárcius 15-én ünnepli fennállásának 70. évfordulóját a ceglédi ipari tanuló-iskola. Képünkön a jövendő szabók és cipészek kiállításra készített munkáikkal ^ ködő öt pedagógust az egyéb- ^ ként részére biztosított ju- ^ talmon kívül további jutalomban részesítjük. A lakosság gyűjtési ked- a Pest megyei Hírlap- „ rejtvényversenyekkel Is ^ igyekszünk fokozni. Ezekben ^ a rejtvényversenyekben min- ^ denki részt vehet, aki a ^ megfejtésekhez 2 kilogramm ;> papírnak valamelyik telelünk részére történt átadásáról szóló elismervényt csa- A kisorsolásra kerülő 10 értékes jutalmon kívül külföldi utazásban részesítjük azt a két megfejtőt. aki a legtöbb hulladékot, ezen belül a legtöbb papírt adta át valamelyik telepünknek a verseny folyamán. ^ Az állami vállalatokat szál- ^lítási szerződés alapján részesítjük jutalomban. A papír- $ hulladékra kötött szállítási $ szerződések túlteljesítése je- ^ entős összegű prémiumot biztosíthat a vállalatnak, amelyet í az igazgató a hulladékok ösz- s szógyűjtésében és átadásában ^ részvevő dolgozói közt oszt- shat szét, A papírselejtezésből kifolyólag átadott papírhulladék ellenértékének 40 százalékát használhatja fel az átadó vállalat igazgatója a selejtezésben részt vett dolgozóik jutalmazására. A hulladékgyűjtés munkájából nem maradhatnak ki a KISZ-szervezetek sem, amelyek már jelezték, hogy aktívan kívánnak bekapcsolódni a gyűjtésbe. Ugyanilyen aktivitással vesznek részt e munkában a fémgyűjtő bizottságok. Természetes, * hogy a legaktívabbak jutalmazása sem marad el. — A vállalat — mint látható — mindent elkövet annak érdekében, hogy a hulladékok — és elsősorban a papírhulladék — gyűjtésében és átadásában a lakosságot érdekeltté tegye. A követelmények nem nagyok. Hiszen ha minden család félreteszi a naponta megvásárolt legalább egy darab újságot és azt a hónap végén egyben adja át a MÉH begyűjtőhelynek, már meg is szerzi a lehetőségét annak, hogy részt vegyen a jutalommal egybekötött rejtvényversenyben, ugyanakkor hasznos szolgálatot tesz a népgazdaságnak is, 1 A hulladékokért ma a MÉH többet fizet, mint amennyit 1958-ban fizetett. Emelkedett a papírhulladék, a vasféleségek és több más hulladék ára. Gyűjteni tehát érdemes már csak azért is, mert az átadott hulladékokért kapott pénz minden háztartásban „jól jön”. — Vállalatunk reméli — mondja Révész elvtárs befejezésül —, hogy a lakosság megérti a hulladékgyűjtés jelentőségét, s megszokja, hogy a hasznos hulladékot elválassza a szeméttől és átadja a gyűjtőhelyeknek. Ha ez a remény valóra válik, akkor egyaránt lesz haszna a lakosságnak és népgazdaságunknak. Feleségek iskolája A szakszervezetek budapesti szakmaközi bizottsága, a budapesti nőtanács és az ÉDOSZ nőbizottsága Feleségek iskolája címmel előadás- sorozatot indít. Az előadásokat kéthetenként, kedden délután 5 órakor rendezik az ÉDOSZ székházában. Az első előadáson, március 3-án őr. Hirschler Imre főorvos beszél A nő szerepe a családban címmel. A továbbiakban Dezséry László a gyermeknevelésről, Fehér Klára a házasság problémáiról, Simon Zsuzsa a dolgozó nő kultúrájáról, dr. Haller Tibor és Nádor Vera a szépségápolásról és az ízléses öltözködésről, Kende Henrik-' né és Markos Erzsébet a háztartásról és az otthon szépítéséről ad elő. Az előadásokat filmvetítés, kiállítás, műsor követi,
