Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-27 / 49. szám

1959. FEBRUAR 27. PÉNTEK Jk?i &Cirlap 3 Példamutató nagyüzemi gazdálkodás és a termelőszövetkezetek segítése- ezt tartják legfőbb feladatuknak a Törökbálinti Állami Gazdaságban A Törökbálinti Állami Gaz­daság hat üzemegységében se­rény munka fogadja most a látogatót. A küszöbön álló ta­vasz a gazdaság minden egyes dolgozóját fokozottabb tevé­kenységre serkenti. Bármerre tekintünk, nem látni sehol tét­lenséget. Az üzemegységek ve­zetői az idénymunkások leszer- ződtetésével vannak elfoglal­om, a műhelyek'dolgozói a téli gépjavítás utolsó simításait végzik, a kertészetek munká­sai már megkezdték az őszi­barackfák metszését, az ácsok és kőművesek pedig a törökbá­linti üzemegység 60 férőhelyes korszerű munkásszállója épí­tésének mielőbbi befejezésén munkálkodnak. Lőrincz Miklós igazgatót Csak véletlenül találjuk az irodában, a kocsi már előállt, éppen indulni akar ki az üzem­egységekbe, amikor megérke­zünk. — Az idén — az érdi gazda­ság és az alagi gazdaság Júlia- majorjának beolvasztásával 750 holddal növekedett a terü­letünk — mondja — s ennél­fogva több lett a feladatunk is, mert ezentúl 7142 hold gondját, baját kell Intéznünk. A Törökbálinti Állami Gaz­daság kedvező fekvése, vala­mint a főváros közelsége miatt elsősorban szőlő- és gyümölcs- termesztéssel, ezenkívül főleg állattenyésztéssel foglalkozik. Több mint 290 holdas termő gyümölcsösének — amelynek nagy része őszibarack —, va­lamint 53 holdnyi csemegesző­lőjének termésével jelentősen elősegíti a főváros lakosságá­nak ellátását. Lőrincz Miklós igazgató elmondja, hogy az említett 290 holdnyi gyümöl­csös 163 (hold termőrefordulá- sával ebben az évben már 453 holdra növekedik, s 53 holdas csemegeszőlőjük mellett to­vábbi 52 hold egy-két éves új- felepítésű szőlőjük is van, amely ha termőre fordul, to­vább javítja a környékbeli la­kosság ellátását, — Nincs szégyenkezniva­lónk állattenyésztésünk miatt sem — folytatja az igaz­gató. — Kétszázötven darab­ból álló kiváló tehenészetünk magas tejhozamával és szapo­rulatával, 80 törzskönyvezett anyakocánk ugyancsak sza­porulatával, s továbbtenyész- tésre alkalmas utódaival járul hozzá népgazdaságunk fejlesz­téséhez, a termelőszövetkeze­tek megerősítéséhez: Az idén például eddig már 120 darab hízottsertést adtunk át az ál­lamnak, s évente átlagosan 300 —350 tenyészsüldőt továbbí­tunk a termelőszövetkezetek­nek. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése természe­tesen fokozottabb követelmé­nyeket támaszt állami gazda­ságunkkal szemben is, ezért ebben az évben már jelentős számú üszőt is juttatunk a rá­szoruló és az újonnan, alakult szövetkezeteknek. — Természetesen — teszi hozzá Lőrincz Miklós —, ez a termelőszövetkezeteknek nyúj­tott segítségünknek csupán az egyik formája. Az imént említetteken kívül még szám­talan, módon segítjük a szövet­kezeti mozgalmat. így például tavaly a törökbálinti Uj Hajnal termelőszövetkezettel vető­magcserét bonyolítottunk le, melynek során szokványminő­ségű rozs és árpa ellenében ki­váló minőségű vetőmagot kap­tak tőlünk. Ennek következ­tében az Uj Hajnal rozs- és ár- patermésótlaga egy-két má­zsával növekedett. — Környékünkön a szövet­kezetek jelentős mértékben foglalkoznak a hagyományos őszibarack termeléssel Az ilyen szövetkezetek veze­tődnek és tagjainak kérésére már számos ankétot tartot­tunk, amelyeken a helyes met­szésről, permetezésről és álta­lában a nagyüzemi gyümölcs- fsápolás legfejlettebb mód­szereiről tájékoztattuk a rész­vevőket. Ötvenholdas faisko­lánk, oltványokkal látja el a szövetkezeteket. Az idén ja­nuár végén a környék szövet­kezeteiben leendő gyümölcs- termesztési brigádvezetők ré­szére kéthetes bentlakásos tanfolyamot is rendeztünk. Telefonberregés szakítja fél­be Lőrincz igazgató szavait. A sóskúti Béke Termelőszö­vetkezet kér felvilágosítást tőle egy szakkérdésben. •— Az ilyesmi naponta elő­fordul — mondja Lőrincz Miklós — s mi örömmel te­szünk eleget minden kérés­nek, hisz állami gazdaságunk­nak ez — a példamutató nagy­üzemi gazdálkodás mellett — egyik legfőbb kötelessége. Á. K. Növelik a bútorgyártást a kisipari szövetkezetek A hazai üzemekben gyár­tott és belföldi forgalomba kerülő bútorok 40 százalé­kát kisipari szövetkezetek gyártják. Ebben az évben a bútorkészítéssel foglalkozó 130 kisipari szövetkezet 300 mil­lió forintot meghaladó érték­ben ad lakberendezési tár­gyakat, 88 millió forint ér­tékűvel többet, mint tavaly. Százezer szemüveglencsét exportálunk Bulgáriába A MOM szemüveglencsék évek óta jól bevált export­cikkei az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalat­nak. Nagy mennyiségben szállítják a Német Demok­ratikus Köztársaságba és Bel­giumba, viszonylag kisebb té­teleket pedig számos más ország cégei rendszeresen rendelnek az ELEKTROIM- PEX-től. Nemrégiben új piac­ról, Bulgáriából érkezett rendelés. Szófiából egyszer­re százezer szemüveglencsét kötöttek le a magyar külke­reskedelmi vállalatnál. líraion knligánok gyártásai kezdik meg A Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyárban az idén szá­mos újfajta cikk gyártását kezdik meg. A második ne­Gimnazisták a gyárban gyedévben már több mint százféle kötött felsőruházati cikket szállítanak a gyárból az üzletekbe. Megkezdik a szintétikus műanyagból ké­szülő, úgynevezett dralon női huligánok gyártását is. Ezek a tetszetős műanyagcik­kek többféle kivitelben, pasztell színekben és csíko­zással is készülnek. Több tíz­ezer újfajta férfi és női pu­Dobi István látogatása Veszprém megyében Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke, a Termelőszövetkezeti Ta­nács elnöke csütörtökön meg­látogatta a nemrégiben ter­melőszövetkezeti községgé ala­kult Veszprém megyei Szent- gált. A község közös gazdasá­gainak vezetőivel és tagjaival rendezett megbeszélésen részt vett Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Papp János, a Veszprém megyei Pártbizott­ság első titkára és Bakos Ist­ván, a megyei tanács elnöke. Dobi István közvetlenhangú beszédében részletesen fejtegette a mezőgazdaság külföldi és hazai fejlődé­sének viszonyait, beszélt az ipar, a technika nagy­arányú fejlődéséről, amely mögött a kisáru-termelő gazdálkodás visszahúzó, fej­lődést gátló körülményként hat. A termelőszövetkezeti moz­galomról szólva Dobi István a következőket mondotta: — Sokan mondogatják ma is, hogy az egyéni gazdaság­ban a magam ura vagyok és hogy nekem ne parancsoljon az elnök, a brigádvezető, ne szabja meg munkámat az alap­szabály. Meg kell azonban je­gyezni — hangsúlyozta —, hogy az egyéni parasztnak is van íratlan alapszabálya, amely munkáját meghatározza. Baj van viszont abban a termelő- szövetkezetben, ahol paran­csolni kell, ahol mindenre fi­gyelmeztetni kell a tagokat. Ha az egyéni parasztok szorgalmukat, takarékos­ságukat, józan és előrelátó gondolkodásukat, szívüket- lelküket magukkal viszik a termelőszövetkezetbe, nem lesz baj a megértéssel sem. lovert készítenek finomított kártolt gyapjúból és pamut- j Ilyen helyen tehát nincs szűk­ből. 1 ség parancsolásra ahhoz, hogy a termelőszövetkezet bebizo­nyíthassa magasabbrendűsé- gét. Az a fontos, hogy egysé­ges akarattal, a kezdeti nehéz­ségeket leküzdő egységes el­határozással munkálkodjanak. Ez elengedhetetlen feltétele a termelőszövetkezeti gazdálko­dásnak is. Dobi István ezután Szentgál, a nagvmúltú állattenyésztő község lehetőségeiről, a gép­állomások munkájáról, a gép­állomásról beszélt. Végezetül elmondotta: — A termelőszövetkeze­tek idősebb tagjai is nyu­godtak lehetnek gondosko­dásunkról, a földjáradékot törvényben biztosítjuk. A beszéd után a szövetkeze­ti tagok több kérdést tettek fel, terveikről, a jövő lehető­ségeiről beszéltek. Tömpe István, a földművelésügyi mi­niszter első helyettese a ter­melőszövetkezeteknek nyúj­tandó fokozott támogatásról számolt be. Papp János, a me­gyei pártbizottság első titká­ra az új termelőszövetkezeti gazdaságok kezdeti nehézsé­geiről, azok megoldásáról, a termelőszövetkezeti községek kulturális felemelkedésének lehetőségeiről szólt. Dobi István és Tömpe István a megye vezetőinek kíséreté­ben délután Csögle községbe látogatott. Tudományos konferenciát rendez a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola A magyar—szovjet barát­ság hónapja alkalmából a Kertészeti és Szőlészeti Főis­kola ötnapos tudományos konferenciát rendez. A kon­ferenciát március 2-án nyit­ják meg. Programon szere­pel többek között Somos András Kossutíh-díjas aka­démikus és a nemrég Szov­jetunióban járt Fekete Zol­tán professzor előadása is. A termelőszövetkezetek az 1957—58-as gazdasági évben jelentős lépést tettek a belterjesség útján Megvitatták a mezőg azdasági termelőszövetkezetek múlt évi zárószámad ásóinak összesített eredményeit Szerződést kötött a Vörös Csillag Traktorgyár a XIX. kerületi Landler Jenő gimnáziummal s a tanulók heti négy órai gyakorlati munkát végeznek az üzemben. Az idős szak­munkások vezetésével a diákok megismerhetik a gyárat. A gyár vezetősége munkaruhát és öltözőt, mosdót is biztosít a diákoknak. A Földművelésügyi Minisz­térium kollégiuma megvitat­ta a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 1957—1958-as gazdasági évről készített zárószámadásainak országo­san összesített eredményeit, A múlt esztendő a ter­melőszövetkezeti mozga­lom politikai és gazda­sági megerősödésének éve volt — állapította meg a kollé­gium. A múlt év végén az országban 2755 termelőszö­vetkezet gazdálkodott, csak­nem másfél millió hold föl­dön, mintegy 140 ezer tag­gal. Az 1957—58-as gazda­sági évben 2626, közöttük 227 új mezőgazdasági ter­melőszövetkezet készített zá­rószámadást. A növénytermelés országos adatai azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek ter­mésátlaga országosan jóval nagyobb volt, mint az egyéni gazdáknak. A záxószámadás adatai a közös állatállomány jelen­tős fejlődését is bizonyítják: a közös szarvasmarha­állomány például egy év alatt több mint 42 ezer« rel gyarapodott. Javult a termelőszövetkeze­tek vagyoni helyzete. A kö­zös vagyon értéke 260,2 mil­lió forinttal magasabb az 1955. évinél. 1955-ben egy termelőszövetkezeti tagra 23 079 forint érték jutott a közös vagyonból, a most le­zárt gazdasági évben pedig 37 859 forint. A múlt gazda­sági évben az ország ter­melőszövetkezeteiben a beru­házás több mint 713 millió forint értékű volt. Az össze­sített adatok szerint az or­szág termelőszövetkezetei 13,9 millió forint értékű szociá­lis alappal rendelkeztek. Megállapította a kollégium, hogy az 1957—58-as gazda­sági évben jelentős lépést tettek a termelőszövetkeze­tek a belterjesség újtán is. Ennek eredményeként jelen­tős eltolódások vannak a növénytermelés és az állat- tenyésztés jövedelem-ará­nyaiban. Az előző évhez vi­szonyítva a növénytermelés hozama 141 millió 400 ezer forinttal, az állattenyésztésé 303 millió 653 ezer forinttal, az egyéb üzemágaké pedig 20 millió 333 ezer forinttal volt magasabb. Az előző gaz­dasági évben a növényter­mesztés még megközelítően 100 millió forinttal több jöve­delmet adott az állattenyész­tésnél, az 1957—58-as gazdasá­gi évben pedig már az állattenyésztés jövedelme haladta meg több mint 66 millió forinttal a nö­vénytermesztését. Az egy munkaegységre jutó részesedés értéke országos átlagban 31,72 forint volt. A 2626 termelőszövetkezetben mintegy 684 millió forint ér­tékű terményt és több mint 662 millió forint készpénzt osztottak ki. Országos átlag­ban egy termelőszövetkezeti parasztcsalád évi jövedelme megközelítette a 20 ezer fo­rintot. A SZÁZNYOLCVANKETTEDIK Idős Fehér Lajosnak nemcsak a neve, a bajusza is fehér, csak az arca csattanó pi­ros, akár a vérbe mártott ró­zsa. Amikor betoppanunk a tá­gas gombai parasztportára, ép­pen az istállóban szorgoskodik, közben dörmög is mellé, mond­ván, hogy ezekben a mozgal­mas napokban teljesen elha­nyagolta ezeket a szegény jó­szágokat, etette is, meg nem is őket. Most is, ahogy apró kék szemével' ránkpillant, kénysze­redetten hagyja abba a mos­lékkavar ást, a vederben kezet most, invitál bennünket a szo­bába. Bent ragyogó tisztaság di­cséri az háziasszony kezemu Il­káját. A falon a családi képek között egy nagyobb keretben Kálvin dános képmása látható, amely arról tanúskodik, hogy idős Fehér Lajos — mint Gom­ba község nagytekintélyű gaz­dája és vallásos református ember — hosszú éveken át presbiterként is működött a helyi gyülekezetben. — Hát megtörtént? — kér­dezzük, miután letelepszünk az abrosszal terített asztal mellé. Ránknéz. Tekintetéből lát­juk, érti mire célozunk, majd kisvártatva ennyit mond: — Meg. Es fejét a tenyerébe hajtja, mintegy akaratlanul is elárul­ván, hogy noha a nagy elhatá­rozáson már túljutott, kisebb- nagyobb kérdőjelek, még min­dig foglalkoztatják, ám ezék a kérdőjelek többnyire már nem a magányos gazda, hanem egy születőben levő szövetkezet egyik leendő vezetőjének újfaj­ta problémái. — Meg kellett történni — kapja fel a fejét. — Az eszem­mel már régen a szövetkezeti gondolat mellett állok. Olvas­tam, hallottam, hogy így vagy úgy, de az egész világon a nagyüzemé a jövő és tudtam, hogy ez elől a törvény elől ne­künk, magyar parasztoknak sem lehet tartósan kitárni. Tudja, kicsit István király ko­rához hasonlítom ezt az átala­kulást, Akkor fennmaradásun­kat csak úgy tudtuk biztosíta­ni, ha — a fejlettebb nemze­tekhez hasonlóan — felvesszvfk a kereszténységet. Szerintem ■most is ilyen, vagy tán’ még ennél is nagyobb történelmi feladat előtt állunk, s ha en­nek elkerülhetetlenségét előbb ismerjük fel, annak csak az or­szág látja hasznát. £n nem tagadom, sokáig töp­rengtem, állítólag a 182. vol­tam a jelentkezők között. De ékkor aztán hoztam mágammal a két nős fiamat is, és hár­munkkal együtt harmincnégy hold kitűnő földet, a hozzávaló jószággal, felszereléssel. Aztán a nyakamba vettem a falut. Először Tóth Ernő 16 holdas gazdával, Imre fiam apósával beszéltem. Majd ifjú Méhész István 17 holdas, Pete Gábor 12 holdas következett. Ezek valamennyien kiváló ezüstka­lászos gazdák. S mikor tizen lettünk, összedugtuk a fejün- Itet és elhatároztuk, hogy ki­mondjuk az Ezüsthalász Tér- melőszövetkezet szervező bi­zottságának megalakulását. Az­tán valamennyien munkához láttunk. Néhány nap alatt 135 gazda, 1300 hold földdel je­lentkezett szövetkezetünkbe. Itt megáit Fehér Lajos. Kiballag a konyhába, s né­hány perc múlva egy kancsó borral, meg poharakkal jön vissza. Miközben töltöget, fe­lesége háziszalonnával, disznó­sajttal és puha fehér kenyérrel kínál bennünket. Csendesen, szinte nesztelenül rakja az asztalra a.z evőeszközöket. S férje, mialatt a könnyű, de za­matos rízlinget kortyolgatjuk, élénk tervezgetésbe kezd: — A jobbágyi dűlőben sze­retnénk kialakítani az Ezüst- kalász területét, mert a tagok többségének itt van a birtoka. Nagyapáink 48 előtt, mint Fáy András és Báj-Patay jobbá­gyai, ezen a földön verejtékez­tek. Nagy ajándéka lenne a történelemnek, ha mi, job­bágyok unokái szövetkezeti gazdálkodást rendezhetnénk be az egykori földesúri terü­leten. Akik tegnap még vona­kodtak, ma már azzal ostro­molnak bennünket, hogy hol, merre lesz a gazdaság köz­pontja, mit és hogyan terme­lünk. Mi központunknak a Tahy-féle kastélyt szeretnénk, amely most egy 80 férőhelyes istállóval együtt teljesen ki­használatlanul áll a pándi út mentén. Elsősorban gyümölcs- termesztésre és állattenyésztés­re akarunk berendezkedni. A Kiskutya-hegy például kivá­lóan alkalmas lenne meggy, barack és szilva termelésre. Ezenkívül tovább folytatjuk — de most már korszerűbb fettételek mellett — a Gombán már hagyományossá vált szer­ződéses marha- és sertéshiz­lalást és a növendéknevelést. Újból megtölti a poha. rakat. Koccintunk. Aztán to­vább szövögeti a terveket. A lóállományra — amíg elegen­dő lánctalpas traktor nem áll rendelkezésre —, ezen a dim- bes-dombos vidéken, egyelő­re szükség lesz. Traktorhoz értők is vannak közöttünk. A három Teleki-testvér nagy szakember, 28-ban közös csáp- lőgépgarniturájuk volt. Ráül­nek ők a traktorra, azt mond­ják, s úgy megmunkálják a földeket, mint azelőtt soha. Szemők Imre községi kovács, a helyi népfront-bizottság el­nöke lesz a szövetkezet ková­csa. A beszélgetés végén idős Fe­hér Lajos ruganyos léptekkel kisér bennünket a kapuig. — Két év múlva jöjjenek el — mondja bizakodó hangon —> akkor már az Ezüstkalász el­ért eredményeiről adhatunk számot. Ahogy néhány lépés után visszanézünk, látjuk, hogy még mindig a kapuban áll. Te kintetét a volt jobbágyi földek­re függeszt, amelyekről hama­rosan eltűnnek a mezsgyék, s az egykori kisparcellákon új barázdát hasít az eke... Ari Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom