Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-27 / 49. szám
1959. FEBRUAR 27. PÉNTEK Jk?i &Cirlap 3 Példamutató nagyüzemi gazdálkodás és a termelőszövetkezetek segítése- ezt tartják legfőbb feladatuknak a Törökbálinti Állami Gazdaságban A Törökbálinti Állami Gazdaság hat üzemegységében serény munka fogadja most a látogatót. A küszöbön álló tavasz a gazdaság minden egyes dolgozóját fokozottabb tevékenységre serkenti. Bármerre tekintünk, nem látni sehol tétlenséget. Az üzemegységek vezetői az idénymunkások leszer- ződtetésével vannak elfoglalom, a műhelyek'dolgozói a téli gépjavítás utolsó simításait végzik, a kertészetek munkásai már megkezdték az őszibarackfák metszését, az ácsok és kőművesek pedig a törökbálinti üzemegység 60 férőhelyes korszerű munkásszállója építésének mielőbbi befejezésén munkálkodnak. Lőrincz Miklós igazgatót Csak véletlenül találjuk az irodában, a kocsi már előállt, éppen indulni akar ki az üzemegységekbe, amikor megérkezünk. — Az idén — az érdi gazdaság és az alagi gazdaság Júlia- majorjának beolvasztásával 750 holddal növekedett a területünk — mondja — s ennélfogva több lett a feladatunk is, mert ezentúl 7142 hold gondját, baját kell Intéznünk. A Törökbálinti Állami Gazdaság kedvező fekvése, valamint a főváros közelsége miatt elsősorban szőlő- és gyümölcs- termesztéssel, ezenkívül főleg állattenyésztéssel foglalkozik. Több mint 290 holdas termő gyümölcsösének — amelynek nagy része őszibarack —, valamint 53 holdnyi csemegeszőlőjének termésével jelentősen elősegíti a főváros lakosságának ellátását. Lőrincz Miklós igazgató elmondja, hogy az említett 290 holdnyi gyümölcsös 163 (hold termőrefordulá- sával ebben az évben már 453 holdra növekedik, s 53 holdas csemegeszőlőjük mellett további 52 hold egy-két éves új- felepítésű szőlőjük is van, amely ha termőre fordul, tovább javítja a környékbeli lakosság ellátását, — Nincs szégyenkeznivalónk állattenyésztésünk miatt sem — folytatja az igazgató. — Kétszázötven darabból álló kiváló tehenészetünk magas tejhozamával és szaporulatával, 80 törzskönyvezett anyakocánk ugyancsak szaporulatával, s továbbtenyész- tésre alkalmas utódaival járul hozzá népgazdaságunk fejlesztéséhez, a termelőszövetkezetek megerősítéséhez: Az idén például eddig már 120 darab hízottsertést adtunk át az államnak, s évente átlagosan 300 —350 tenyészsüldőt továbbítunk a termelőszövetkezeteknek. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése természetesen fokozottabb követelményeket támaszt állami gazdaságunkkal szemben is, ezért ebben az évben már jelentős számú üszőt is juttatunk a rászoruló és az újonnan, alakult szövetkezeteknek. — Természetesen — teszi hozzá Lőrincz Miklós —, ez a termelőszövetkezeteknek nyújtott segítségünknek csupán az egyik formája. Az imént említetteken kívül még számtalan, módon segítjük a szövetkezeti mozgalmat. így például tavaly a törökbálinti Uj Hajnal termelőszövetkezettel vetőmagcserét bonyolítottunk le, melynek során szokványminőségű rozs és árpa ellenében kiváló minőségű vetőmagot kaptak tőlünk. Ennek következtében az Uj Hajnal rozs- és ár- patermésótlaga egy-két mázsával növekedett. — Környékünkön a szövetkezetek jelentős mértékben foglalkoznak a hagyományos őszibarack termeléssel Az ilyen szövetkezetek vezetődnek és tagjainak kérésére már számos ankétot tartottunk, amelyeken a helyes metszésről, permetezésről és általában a nagyüzemi gyümölcs- fsápolás legfejlettebb módszereiről tájékoztattuk a részvevőket. Ötvenholdas faiskolánk, oltványokkal látja el a szövetkezeteket. Az idén január végén a környék szövetkezeteiben leendő gyümölcs- termesztési brigádvezetők részére kéthetes bentlakásos tanfolyamot is rendeztünk. Telefonberregés szakítja félbe Lőrincz igazgató szavait. A sóskúti Béke Termelőszövetkezet kér felvilágosítást tőle egy szakkérdésben. •— Az ilyesmi naponta előfordul — mondja Lőrincz Miklós — s mi örömmel teszünk eleget minden kérésnek, hisz állami gazdaságunknak ez — a példamutató nagyüzemi gazdálkodás mellett — egyik legfőbb kötelessége. Á. K. Növelik a bútorgyártást a kisipari szövetkezetek A hazai üzemekben gyártott és belföldi forgalomba kerülő bútorok 40 százalékát kisipari szövetkezetek gyártják. Ebben az évben a bútorkészítéssel foglalkozó 130 kisipari szövetkezet 300 millió forintot meghaladó értékben ad lakberendezési tárgyakat, 88 millió forint értékűvel többet, mint tavaly. Százezer szemüveglencsét exportálunk Bulgáriába A MOM szemüveglencsék évek óta jól bevált exportcikkei az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalatnak. Nagy mennyiségben szállítják a Német Demokratikus Köztársaságba és Belgiumba, viszonylag kisebb tételeket pedig számos más ország cégei rendszeresen rendelnek az ELEKTROIM- PEX-től. Nemrégiben új piacról, Bulgáriából érkezett rendelés. Szófiából egyszerre százezer szemüveglencsét kötöttek le a magyar külkereskedelmi vállalatnál. líraion knligánok gyártásai kezdik meg A Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyárban az idén számos újfajta cikk gyártását kezdik meg. A második neGimnazisták a gyárban gyedévben már több mint százféle kötött felsőruházati cikket szállítanak a gyárból az üzletekbe. Megkezdik a szintétikus műanyagból készülő, úgynevezett dralon női huligánok gyártását is. Ezek a tetszetős műanyagcikkek többféle kivitelben, pasztell színekben és csíkozással is készülnek. Több tízezer újfajta férfi és női puDobi István látogatása Veszprém megyében Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke csütörtökön meglátogatta a nemrégiben termelőszövetkezeti községgé alakult Veszprém megyei Szent- gált. A község közös gazdaságainak vezetőivel és tagjaival rendezett megbeszélésen részt vett Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Papp János, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára és Bakos István, a megyei tanács elnöke. Dobi István közvetlenhangú beszédében részletesen fejtegette a mezőgazdaság külföldi és hazai fejlődésének viszonyait, beszélt az ipar, a technika nagyarányú fejlődéséről, amely mögött a kisáru-termelő gazdálkodás visszahúzó, fejlődést gátló körülményként hat. A termelőszövetkezeti mozgalomról szólva Dobi István a következőket mondotta: — Sokan mondogatják ma is, hogy az egyéni gazdaságban a magam ura vagyok és hogy nekem ne parancsoljon az elnök, a brigádvezető, ne szabja meg munkámat az alapszabály. Meg kell azonban jegyezni — hangsúlyozta —, hogy az egyéni parasztnak is van íratlan alapszabálya, amely munkáját meghatározza. Baj van viszont abban a termelő- szövetkezetben, ahol parancsolni kell, ahol mindenre figyelmeztetni kell a tagokat. Ha az egyéni parasztok szorgalmukat, takarékosságukat, józan és előrelátó gondolkodásukat, szívüket- lelküket magukkal viszik a termelőszövetkezetbe, nem lesz baj a megértéssel sem. lovert készítenek finomított kártolt gyapjúból és pamut- j Ilyen helyen tehát nincs szűkből. 1 ség parancsolásra ahhoz, hogy a termelőszövetkezet bebizonyíthassa magasabbrendűsé- gét. Az a fontos, hogy egységes akarattal, a kezdeti nehézségeket leküzdő egységes elhatározással munkálkodjanak. Ez elengedhetetlen feltétele a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak is. Dobi István ezután Szentgál, a nagvmúltú állattenyésztő község lehetőségeiről, a gépállomások munkájáról, a gépállomásról beszélt. Végezetül elmondotta: — A termelőszövetkezetek idősebb tagjai is nyugodtak lehetnek gondoskodásunkról, a földjáradékot törvényben biztosítjuk. A beszéd után a szövetkezeti tagok több kérdést tettek fel, terveikről, a jövő lehetőségeiről beszéltek. Tömpe István, a földművelésügyi miniszter első helyettese a termelőszövetkezeteknek nyújtandó fokozott támogatásról számolt be. Papp János, a megyei pártbizottság első titkára az új termelőszövetkezeti gazdaságok kezdeti nehézségeiről, azok megoldásáról, a termelőszövetkezeti községek kulturális felemelkedésének lehetőségeiről szólt. Dobi István és Tömpe István a megye vezetőinek kíséretében délután Csögle községbe látogatott. Tudományos konferenciát rendez a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola A magyar—szovjet barátság hónapja alkalmából a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola ötnapos tudományos konferenciát rendez. A konferenciát március 2-án nyitják meg. Programon szerepel többek között Somos András Kossutíh-díjas akadémikus és a nemrég Szovjetunióban járt Fekete Zoltán professzor előadása is. A termelőszövetkezetek az 1957—58-as gazdasági évben jelentős lépést tettek a belterjesség útján Megvitatták a mezőg azdasági termelőszövetkezetek múlt évi zárószámad ásóinak összesített eredményeit Szerződést kötött a Vörös Csillag Traktorgyár a XIX. kerületi Landler Jenő gimnáziummal s a tanulók heti négy órai gyakorlati munkát végeznek az üzemben. Az idős szakmunkások vezetésével a diákok megismerhetik a gyárat. A gyár vezetősége munkaruhát és öltözőt, mosdót is biztosít a diákoknak. A Földművelésügyi Minisztérium kollégiuma megvitatta a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 1957—1958-as gazdasági évről készített zárószámadásainak országosan összesített eredményeit, A múlt esztendő a termelőszövetkezeti mozgalom politikai és gazdasági megerősödésének éve volt — állapította meg a kollégium. A múlt év végén az országban 2755 termelőszövetkezet gazdálkodott, csaknem másfél millió hold földön, mintegy 140 ezer taggal. Az 1957—58-as gazdasági évben 2626, közöttük 227 új mezőgazdasági termelőszövetkezet készített zárószámadást. A növénytermelés országos adatai azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek termésátlaga országosan jóval nagyobb volt, mint az egyéni gazdáknak. A záxószámadás adatai a közös állatállomány jelentős fejlődését is bizonyítják: a közös szarvasmarhaállomány például egy év alatt több mint 42 ezer« rel gyarapodott. Javult a termelőszövetkezetek vagyoni helyzete. A közös vagyon értéke 260,2 millió forinttal magasabb az 1955. évinél. 1955-ben egy termelőszövetkezeti tagra 23 079 forint érték jutott a közös vagyonból, a most lezárt gazdasági évben pedig 37 859 forint. A múlt gazdasági évben az ország termelőszövetkezeteiben a beruházás több mint 713 millió forint értékű volt. Az összesített adatok szerint az ország termelőszövetkezetei 13,9 millió forint értékű szociális alappal rendelkeztek. Megállapította a kollégium, hogy az 1957—58-as gazdasági évben jelentős lépést tettek a termelőszövetkezetek a belterjesség újtán is. Ennek eredményeként jelentős eltolódások vannak a növénytermelés és az állat- tenyésztés jövedelem-arányaiban. Az előző évhez viszonyítva a növénytermelés hozama 141 millió 400 ezer forinttal, az állattenyésztésé 303 millió 653 ezer forinttal, az egyéb üzemágaké pedig 20 millió 333 ezer forinttal volt magasabb. Az előző gazdasági évben a növénytermesztés még megközelítően 100 millió forinttal több jövedelmet adott az állattenyésztésnél, az 1957—58-as gazdasági évben pedig már az állattenyésztés jövedelme haladta meg több mint 66 millió forinttal a növénytermesztését. Az egy munkaegységre jutó részesedés értéke országos átlagban 31,72 forint volt. A 2626 termelőszövetkezetben mintegy 684 millió forint értékű terményt és több mint 662 millió forint készpénzt osztottak ki. Országos átlagban egy termelőszövetkezeti parasztcsalád évi jövedelme megközelítette a 20 ezer forintot. A SZÁZNYOLCVANKETTEDIK Idős Fehér Lajosnak nemcsak a neve, a bajusza is fehér, csak az arca csattanó piros, akár a vérbe mártott rózsa. Amikor betoppanunk a tágas gombai parasztportára, éppen az istállóban szorgoskodik, közben dörmög is mellé, mondván, hogy ezekben a mozgalmas napokban teljesen elhanyagolta ezeket a szegény jószágokat, etette is, meg nem is őket. Most is, ahogy apró kék szemével' ránkpillant, kényszeredetten hagyja abba a moslékkavar ást, a vederben kezet most, invitál bennünket a szobába. Bent ragyogó tisztaság dicséri az háziasszony kezemu Ilkáját. A falon a családi képek között egy nagyobb keretben Kálvin dános képmása látható, amely arról tanúskodik, hogy idős Fehér Lajos — mint Gomba község nagytekintélyű gazdája és vallásos református ember — hosszú éveken át presbiterként is működött a helyi gyülekezetben. — Hát megtörtént? — kérdezzük, miután letelepszünk az abrosszal terített asztal mellé. Ránknéz. Tekintetéből látjuk, érti mire célozunk, majd kisvártatva ennyit mond: — Meg. Es fejét a tenyerébe hajtja, mintegy akaratlanul is elárulván, hogy noha a nagy elhatározáson már túljutott, kisebb- nagyobb kérdőjelek, még mindig foglalkoztatják, ám ezék a kérdőjelek többnyire már nem a magányos gazda, hanem egy születőben levő szövetkezet egyik leendő vezetőjének újfajta problémái. — Meg kellett történni — kapja fel a fejét. — Az eszemmel már régen a szövetkezeti gondolat mellett állok. Olvastam, hallottam, hogy így vagy úgy, de az egész világon a nagyüzemé a jövő és tudtam, hogy ez elől a törvény elől nekünk, magyar parasztoknak sem lehet tartósan kitárni. Tudja, kicsit István király korához hasonlítom ezt az átalakulást, Akkor fennmaradásunkat csak úgy tudtuk biztosítani, ha — a fejlettebb nemzetekhez hasonlóan — felvesszvfk a kereszténységet. Szerintem ■most is ilyen, vagy tán’ még ennél is nagyobb történelmi feladat előtt állunk, s ha ennek elkerülhetetlenségét előbb ismerjük fel, annak csak az ország látja hasznát. £n nem tagadom, sokáig töprengtem, állítólag a 182. voltam a jelentkezők között. De ékkor aztán hoztam mágammal a két nős fiamat is, és hármunkkal együtt harmincnégy hold kitűnő földet, a hozzávaló jószággal, felszereléssel. Aztán a nyakamba vettem a falut. Először Tóth Ernő 16 holdas gazdával, Imre fiam apósával beszéltem. Majd ifjú Méhész István 17 holdas, Pete Gábor 12 holdas következett. Ezek valamennyien kiváló ezüstkalászos gazdák. S mikor tizen lettünk, összedugtuk a fejün- Itet és elhatároztuk, hogy kimondjuk az Ezüsthalász Tér- melőszövetkezet szervező bizottságának megalakulását. Aztán valamennyien munkához láttunk. Néhány nap alatt 135 gazda, 1300 hold földdel jelentkezett szövetkezetünkbe. Itt megáit Fehér Lajos. Kiballag a konyhába, s néhány perc múlva egy kancsó borral, meg poharakkal jön vissza. Miközben töltöget, felesége háziszalonnával, disznósajttal és puha fehér kenyérrel kínál bennünket. Csendesen, szinte nesztelenül rakja az asztalra a.z evőeszközöket. S férje, mialatt a könnyű, de zamatos rízlinget kortyolgatjuk, élénk tervezgetésbe kezd: — A jobbágyi dűlőben szeretnénk kialakítani az Ezüst- kalász területét, mert a tagok többségének itt van a birtoka. Nagyapáink 48 előtt, mint Fáy András és Báj-Patay jobbágyai, ezen a földön verejtékeztek. Nagy ajándéka lenne a történelemnek, ha mi, jobbágyok unokái szövetkezeti gazdálkodást rendezhetnénk be az egykori földesúri területen. Akik tegnap még vonakodtak, ma már azzal ostromolnak bennünket, hogy hol, merre lesz a gazdaság központja, mit és hogyan termelünk. Mi központunknak a Tahy-féle kastélyt szeretnénk, amely most egy 80 férőhelyes istállóval együtt teljesen kihasználatlanul áll a pándi út mentén. Elsősorban gyümölcs- termesztésre és állattenyésztésre akarunk berendezkedni. A Kiskutya-hegy például kiválóan alkalmas lenne meggy, barack és szilva termelésre. Ezenkívül tovább folytatjuk — de most már korszerűbb fettételek mellett — a Gombán már hagyományossá vált szerződéses marha- és sertéshizlalást és a növendéknevelést. Újból megtölti a poha. rakat. Koccintunk. Aztán tovább szövögeti a terveket. A lóállományra — amíg elegendő lánctalpas traktor nem áll rendelkezésre —, ezen a dim- bes-dombos vidéken, egyelőre szükség lesz. Traktorhoz értők is vannak közöttünk. A három Teleki-testvér nagy szakember, 28-ban közös csáp- lőgépgarniturájuk volt. Ráülnek ők a traktorra, azt mondják, s úgy megmunkálják a földeket, mint azelőtt soha. Szemők Imre községi kovács, a helyi népfront-bizottság elnöke lesz a szövetkezet kovácsa. A beszélgetés végén idős Fehér Lajos ruganyos léptekkel kisér bennünket a kapuig. — Két év múlva jöjjenek el — mondja bizakodó hangon —> akkor már az Ezüstkalász elért eredményeiről adhatunk számot. Ahogy néhány lépés után visszanézünk, látjuk, hogy még mindig a kapuban áll. Te kintetét a volt jobbágyi földekre függeszt, amelyekről hamarosan eltűnnek a mezsgyék, s az egykori kisparcellákon új barázdát hasít az eke... Ari Kálmán