Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

rKjrr HBf. W£ irlan 1950. FEBRUÁR 25. SZERDA TÖBB MINT FÉLMILLIÓ LÁTOGATÓ A szovjet film ünnepe első hat napján - • csütörtöktől' ked­dig bezárólag — 546 353 láto­gató tekintette meg Budapes­ten a szovjet filmművészet al­kotásait. ff ti if a li tts ópíitiipui'biin Moszkvában nemrégiben ki­állítás nyílt, amely bemutatja, hogyan hasznosítják a mű­anyagokat a Német Demok­ratikus Köztársaság építőipa­rában. A kiállítás 33 rész'ege képet ad a műanyagok fel- használásáról az állványzatok nál. épületelemeknél és ál­talában az építkezéseknél. Két szép üzlet, meg egy harmadik Nem tudom, hány évszázada született az a közmondás, hogy „nincsen új a Nap alatt ’, csak azt tudom, hogy mikor vesz­tette el időszerűségét: a mi korunkban. A technika és tu­domány hallatlanul gyors fej­lődésének századában. Nem gondolok most olyan technikai csodákra, mint az elektronikus számológép vagy az űrrakéta, csupán azokra a gombamódra szaporodó,, ragyogó, ízléses üz­letekre, amelyek igenis, újak a Nap alatt. Ilyen vadonatúj üzlet nyílt — több is — a közelmúltban Szentendrén. Közülük is leg­szebb a megye első — az or­szág második — önkiszolgáló Országos fotopályázat a Tanácsköztársaság 40. évfordulója tiszteletére A SZOT kulturális oszitálya és a Népművelési Intézet a Tanácsköz­társaság 40. évfordulója tiszteletére országos fotopályazatot hiidet. A pályázat célja, hogy a foto- szafckörök tagjai megismerjék a Tanácsköztársaság történelmi je­lentőségét és a 40 éves évfordulót olyan művészi színvonalú képek­kel juttassák kifejezésre, amelyek­ben megváltozott életünk tükröző­dik. Tekintettel a pályázat céljára, j a beküldendő fényképek téma- riUsztása jelentős súllyal szere- ■ pel a pályázat elbírálásaikor. Részvételi feltét elek: A kiállításon minden intézmény, vállalat, művelődési otthon, úttörő- í ház és iskola foto szakkörének amatőr tagjai részt vehetnek. Min­den részvevő az alábbi csoportok­ban indulhat: a) fekete-fehér kének tetszés sze­rinti kivágásban, a kép hosszabbik oldalának mérete legalább 30 centiméter, b) színes (nem kézzel színezett) képek tetszés szerinti kivágásban, a hosszabbik oldal mérete legalább 24 centiméter. Beadható csoportonként legfel­jebb öt kép. A beküldött képek témáját nem kívánjuk megszabni. a pálvázat célja irányt mutat a témaválasz­táshoz. A kísérő képiegyzékkel egye­zően a következő adatokat a ké­pek hátán fel kell tüntetni: a) szerző nevét, címét. b) a képek címét és sorszámát (1—5-ig), c) a fotokör bélyegzőjét,. illetve nevét. A beérkezett budapesti pálya­művekből a művelődési otthonok­ban március 21-től április 4-ig ki­állítást rendeznek. A kiállított anyag legjobb képeit május 1-én a SZOT Egress y Gábor Művészeti Klubjában is bemutatják, ott oszt­ják ki a pályadíjakat is. Bekül­dési határidő: március l—3. A ki­állításra kerülő képeket a Népmű­velési Intézet, a SZOT F.gressy Gábor Művészeti Klub foíoíanácsá- nak tagjai és jeles fotóművészek­ből álló bíráló bizottság válogatja ki. Az országos pályázaton kiosztás­ra kerül csoportonként: egy I. díj, két II. díj, három. III. díj és öt oklevél. Crszágos kiállításon már díja­zott képeket kiállítanak, de nem df aznak. A bíráló bizottságnak joga van egyes díjakat visszaíar- taiii. A beküldött képeket a leg­gondosabban kezelik, de az eset­leges sérülésekért, vagy hiányo­kért nem vállalnak felelősséget. Minden pályázó alá veti magát a pályázati feltételeknek. Az országos pályázattal kapcso­latos kérdésekre felvilágosítást ad a Népművelési Intézet képzőmű­vészeti szakköri osztálya. Buda­pest, T. kerület. Corvin tér 3. (tele­fon: 339—730) és a SZOT Egressy Cábor Művészeti Klubjának foto- ténácsa, Budapest. VII. kerület. Dohány utca 22—24. (minden pén­teken este «Mól 8 óráig, telefon 220—P 32). illatszerboltja. Első pillantásra nem is tudja az ember, hogy mit dicsérjen inkább: a sül­lyesztett neonvilágítású vitri­neket, azt a sok, tetszetősen elhelyezett árut, az ízlés és harmónia egységét vagy a kovácsoltvas csillárt? Olyan ez az üzlet, mintha a szakembe­rek itt akarták volna megmu­tatni, hogy mi is az. a kultu á t kér.skedel m. S ez eddig nem is lenne baj. Még az sem, hogy akadnak né- hányan, szentendreiek, akik kissé idegenkednek az önki­szolgálás gondolatától. Más bajok vannak ebben a kétezer esztendős városban. Aki jól ismeri-Szentendrét, az tudja, hogy nemcsak a mű­emlékek városa, hanem a rendkívül szűk, sikátorszerű utcáké, s az apró, zsúfolt bol­toké is. Éppen ebből a mű­emlék-jellegből következik, hogy roppant nehéz dolguk van a szocialista kereskede­lem vezetőinek, amikor az üz­lethálózat fejlesztésében lépést akarnak tartani a kulturált kereskedelem követelményei­vel, s a vásárló közönség egyre növekvő igényeivel Bármerre fordulnak, mindé- j nütt falakba ütköznek; még­hozzá műemléknek nyilvání­tott falakba, amelyeket sem áttörni, sem lebontani vagy átépíteni nem lehet. Ez az oka annak, hogy csak ott léte­síthetnek új üzletet, ahol már régen is volt, s csakis akkorát mint a régi. | gondot sem fordítottak erre. mint például az illatszer­üzletre. A cipőboltban nincs ková­csoltvas csillár, de van göd­rös, egyenetlen betonpadló, s rajta egy ócska, szegetlen sző­nyegdarab. Maga a helyiség elég nagy. hanem a raktára szinte tenyérnyi. A munkavédelmi előírások is háttérbe szorultak. A bolt al­kalmazottainak nincs egv szekrényük, amiben a kabát­jukat, tarthatnák. Nem áll rendelkezésükre sem illem­hely, sem mosdó, de még egy tüzelőtárolásra alkalmas „suf­ni” sem. A szenet vödrökben hordják át a testvérvállalattól, fát pedig hazulról hoznak, a sajátjukból. Mert azt nem kapnak: nem jár. TÜKER-alá- gyújtót sem. mert az meg nincs Szentendrén. Ismétlem, nem könnyű fel­adat Szentendrén hővíteni az üzlethálózatot. De nem hiszem hogy két reprezentatív külsejű üzlet mellett nem ^ordíthattak volna az illetékesek több gon­dot a harmadikra is ... Nyíri Éva Levél egy biai ismeretlenhez Automatizált folyami tartályhajó A sztálingrádi hajógyárban elkészült egy 5000 tonnás fo­lyami tartályhajó terve. A ha­jó sebessége óránként 21 ki­lométer lesz. A fő- és segéd- hajtóművek, valamint az egyéb gépi berendezések irá­nyítását teljesen automati­zálták. Éppen ezért a hajón | felére csökken a szükséges I személyzet száma. A hajó előreláthatólag a Volga—Balti víziúton fog közlekedni és Bakuból Le- I ningrádba szállítja az olajat. risztéit Uram! Engedje meg, hogy minde­nekelőtt elnézését kérjem, amiért a nyilvánosság előtt le­vélben fordulok önhöz, de meg­győződésem, hogy helyesen cselekszem, mivel az, amit el­mondandó vagyok, már csak azért sem a kettőnk személyes ügye, mert jómagam csupán véletlenül voltam fültanúja másokhoz intézett kifakadásá- nak. De térjünk a lényegre. A probléma látszólag nem nagy, s talán magam is szó nélkül hagynám, ha csipkelődő meg­jegyzései nem a biai állapo­tokra vonatkoztak volna, s ha történetesen egyugyanazon vo­natnak egyugyanazon fülkéjé­ben ülvén, magam is nem Biára iparkodtam volna. De bizony oda igyekeztem, még­pedig abból a célból, hogy ri­portot készítsék a községről. Érthető hát, hogy e falu vi­szonyaira vonatkozó megjegy­zései — az ön tudta és bele­egyezése ellenére is — felkel­tették szerény érdeklődésemet. Meg kell mondanom, hogy ön­ből — epés megjegyzései mel­lett — csupán finom bőrkabát­jára, s jókora vadászbakan­csában végződő zöld harisnyá­jára, valamint párnás ujjaira emlékszem, amelyeket dombo­rodó pocakján éppen összekul­csolva tartott, amikor imigyen fordult kollégáihoz: — Hát igy vagyunk, uraimI Bián például valamikor hét vendéglő volt. Hét! S mind a hétben tiszta abrosszal leterí­tett asztalok ... figyelmes ki­szolgálás ... Most pedig? Csak egyetlen egy van. De az sem vendéglő, hanem egy közönsé­ges italbolt. És a tisztaság, meg a kiszolgálás? Ugyan ké­rem... Nevetséges dolog!.,. Ez Bia! Ön mindössze ennyit mon­dott. És ezzel el is intézte Biát. Aztán köszönt és Torbá- gyon — velem együtt — le­szállt. ön autóbusszal ment, én gyalog indultam Biára. A fa­tuba érkezvén, némi vizsgáló­dás után megoizonyusodtam róla, hogy önnek — ami a ven­déglők ügyét illeti — teljesen igaza van, mert a falu valami­kor tényleg hét vendéglővel dicsekedhetett, no meg melles­leg Metternich herceg tizenhét intézöségével. Megtudtam azt is, hogy ma a faluban valóban egy vendéglő van, ám tisztasá­gáról, valamint a kiszolgálás minőségéről már nem győződ­hettem meg, mert éppen zárva volt, igy hát lehetséges, hogy önnek e tekintetben is igaza van. (Egyébként zárójelben megjegyzem, hogy az egy ven­déglőt maguk a község vezetői is kevesellik, s azon vannak, hogy ezen a téren is hamaro­san javulás következzék be.) De most nem is ez a lénye­ges, hanem az, amit ön mon­dott Biáról, s az, amit én lát­tam Bián. Itt van például az iskola-ügy. Azokban a szép na­pokban, amelyekben Bián hét vendéglőt tartottak számon, a derék biai emberek csemetéi iskolának csúfolt szűk, egész­ségtelen helyiségekben ismer­kedtek a számok és betűk vi­lágával. És a tanítók száma? Mit kerteljek, kevesebben vol­tak, mint a kocsmárosok. Meg­említhetném még az új másfél kilométeres betonjárdát az Új­telepen vagy az elmúlt eszten­dőben — az állami kölcsönök segítségével — épült 40 új la­kóházat. De befejezem. Még csak eny- nyit: Önnél uram a szemlélet­tel van baj. Ámbár meglehet, hogy a hét kocsma valamelyi­kének elvesztése elhomályo­sítja ítéletét. De higgye el, Metternich herceg jobbágyai­nak mai utódai az iskolának, meg az új lakóházaknak job­ban örülnek. S nem vitás, hogy nekik van igazuk. Üdvözli: Ari Kálmán D. Szabó József leányfalu lakos még a felszabadulás utár is kiváló egzisztenciának ör­vendhetett. Budapesten szín- társulata, valamint könyvkiadc vállalata volt. Az államosításod után vagyona alaposan meg­csappant. A fényűző életmód­ról azonban továbbra serr akart lemondani, hiszen gyer­mekkorától kezdve abban él — ugyanis földbirtokos család bői származott. Rövid idő múlva meg is ta lálta a vagyonszerzés módját, leányfalu községben folya­matosan több telket vásárolt. Elhatározta, hogy e telken nyaralóleiepet építtet fel, amelynek jövedelméből bizto­síthatja majd a fényűző éle­tet. 1954-ig kilenc, egyenként két szo­bából álló vikendházat építtetett idegen munka­erővel és engedély nél­kül. 1954-ben még egy szerencsés üzletet is kötött. Az üdülőtele­pet öt évi időtartamra az Universal Ktsz-nek adta bér­be, évi 21 600 forintért, ezen­kívül — a megállapodás sze­rint — a ktsz viselt minden, az üdülőteleppel kapcsolatos közterhet. Egy év múlva azonban a ktsz bírói úton kér­te a szerződés felbontását, hi­vatkozva a szerződés kizsák­mányoló jellegére. Ez a szer­ződés meg is szűnt. D. Szabó József a következő évben mar alkalomszerűen adta bérbe a vikendházakat. 1957 júliusában újabb ra­gyogó alkalom kínálkozott. A Budapest Filmstúdió egyik filmjét Leányfalun forgatták. Az ott dolgozó személyzet számára lakást kellett biz­tosítani s így Szabó Jó­zseffel tárgyallak az üdü­lőtelep bérbevételéről. Meg is egyeztek abban, hogy a filmstúdió egyhónapos időtar­tamra bérbeveszi az üdülőtele­pet. A megállapodás szerint azonban D, Szabónak biztosí­! lania kellett a szobák megfe- I lelő felszereléssel való ellátá- i sát. takarítását stb. A bérlet ! díjaként a tulajdonos 2000 fo- ' rintot kötött ki, míg a szol- | gáltatások fejében 18 ezer fo- j rintot kért. D. Szabó azonban a szüksé­ges berendezési tárgyakat nem I tudta beszerezni. Végül is egy j jó ötlete támadt. Németh And- j rústól, a filmstúdió főgyár- ! tásvezetőjétől megbízóieve'et í kért. Ezzel a megbízólevéllel ! jelent meg a szerb—horvát I diákotthon igazgatójánál, ahol | mint a Budapesti Filmstúdió í alkalmazottja mutatkozott be j s ott megkapta a szükséges fel- ; szereléseket. Mindezekért ter- | mészetesen nem kellett hasz- | náiati díjat fizetnie, hiszen ál- ! lami szerv képviselőjeként vet- I te igénybe azokat. Ez a vállal­kozás D. Szabónak csaknem j 20 ezer forint tiszta nyereséget i jelentett. I Ezt követően a vikendháza- | kát különböző személyeknek I adta bérbe. 1958 elején úgy határozott, j hogy az üdülőtelepet értéke­síteni fogja. A telepet a vikendházak ; számának megfelelően ki- > lene részre osztotta fel és ; ezt a telekkönyvi hivatal- ! nál is bejelentette. Rövid idő múlva három vi-! kendházat el is adott 34—36 ! ezer forintos áron. A pénz-; ügyi hatóságokat azonban ek- ! kor is félrevezette. A tényle-; ges eladási ár helyett a szer-: ződésekben lényegesen keve-: sebb összeg szerepelt, s ezáltal: kevesebb .illetékösszeget fize­tett. A Szentendrei Járásbíróság a napokban készítette el a vád­iratot D. Szabó József ellen, amelyben többek között indít­ványozzák. hogy a bíróság ko­bozza el a vikendházakat és » telket, valamint kötelezze a terheltet a korábbi adómu- 'asztásainak teljesítésére is. D. Szabó bűnügye rövidesen bíróság elé kerül.- d. j. ­Eredmény hirdetés azonnal, de rövidesen rende­ződik a karlaliak panasza. FeiKl József Szigetcsépről lelvetette, miért kér tőle a helyi Lenin Tsz 540 forintot, mint kilépő tagtól. Állítása szerint nem önként lépett ki. hanem a tsz nem adott részére megfelelő munkát. Azonkívül munkakönyvé bejegyzésének kiigazítását is kérte. Az igazság az. hogy Feigl József sertésgondozó volt. Bal­eset érte, s ezért a tsz köny- nyebb munkára, az őszi veté­sek őrzésére akarta alkal­mazni. Ezt azonban nem vál­lalta, mert kevesebb munka­egységet jelentett volna. Kí­nálták az éjjeli őrséget is. de azt is visszautasította. Nem maradt más hátra, mint köny­vét kérésére hozzájárulással kiadni. Feigl József hamaro­san elhelyezkedett a községi tanácsnál. így munkakönyvé­nek bejegyzését áthelyezésre | megmásítani nem lehet. ! Körülbelül egy hónappal ez- 1 előtt írt a Pest megyei Hírlap a j gödöllői y ^ postaládák helyzetéről. Erre ^ küldött választ a Budapest- ^ Vidéki Postafőigazgatóság. A ? pályaudvaron felszerelt s meg- £ lazult ládát már ki is cserél- £ ték, míg a Dózsa György út és ^ Szilház út sarkán levő, szintén ^meglazult, lógó postaláda ki­í cserélése ügyében intézkednek. y ^ Szászi József nyugdíjas vas- '/, utas kifogásolta, hogy az ^ aszódi pályafőnökség nem gon­doskodik megfelelő tüzelőelló- tásról. Fa van ugyan de csali í akkor adják ki. ha a szén is í megérkezik. Az késett s ígv ^tüzelő nélkül maradtak. ^ A MÁV panaszirodája vizs- í gálta i meg az ügyet. Megáll a- ^ Oltásuk szerint a fő hiba az. ^ hogy főleg a nyugdíjasok na- ^ gyón elhúzzák a tüzelő be- £ vzerzését, a téli hónapokra ^hagyják vagy nem egyszer * indokolatlan minőségi kifogá­sokat támasztanak. Ez történt most is. Egyben értesítik, hogy a kiutalt szénmennyiség az aszódi szertárban rendelkezé­sére áll, annak elszállításáról gondoskodjon. Eszlári Zoltánná ráckevei olvasónk levelét a Budapest Fővárosi Tanács Közlekedési Igazgatóságához küldtük. Naponta a HÉV-vej utazik munkahelyére és vissza. Egy reggel a kalauz nem kérte, ö meg nem mutatta jegyét. Az, hogy nincs kezelve, csak So­roksáron derült ki, amikor az ellenőr felszállt. Négy forint büntetést szabtak ki rá, amit Eszláriné nem volt hajlandó megfizetni azzal, miért nem kérte a jegykezelő, elég ideje lett volna rá. Eddig igaza van. De ugyan­így ő is mutathatta volna je­gyét, hisz bizonyára jól ismeri a szabályt, hogy a menetjegyet külön felszólítás nélkül kell kezelésre átnyújtani. Neki ugyanúgy 70 perc állt volna rendelkezésére, hogy szóljon a kalauznak, aki nemegyszer átment ez idő alatt a kocsin, így a büntetés kiszabása he­lyes volt. hiszen szabálysértést követett el. Többen kifogásolták a 94-es -’zámú kamaraerdei bolt zöld- áruellátását, azt, hogy friss árut nem igen kapni vagy néha semmit. A Nyugat-Pest .megyei Nép­bolt Vállalattól a következő választ kaptuk: „Az évvégi leltározásnál o bolt vezetőiét nyugdíjazták, s új vezető került a helyébe. Elkerülte figyelmünket, hogy az egyébként 1 is fogyasztású üzlet vészéről nem érkezik megrendelés zöldárura. Most intézkedtünk és a lehetőséghei mérten a boltot burgonyával, hagymával, gyökérrel stb. el‘ látjuk s a jövőben is minden1 megteszünk, hogy további fennakadás ne legyen.” Bíróság elé állítják a leányfalui vikend ház-üzért (Újsághír: járási borversenyt rendeznek Nagykátán) Szinte megszámolni is sok, | annyi aláírással ellátott leve- ! let írtak Kartalról, I amelyben az autóbuszjáratok rendezését kérték. Illetve nem i is rendezését, hanem járatot. Sokan dolgoznak Budapesten vagy az aszódi gyárakban, s pihenőidejükből órákat rabol el az utazás. A kérelem a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumhoz ke­rült, ahonnét a következő vá­laszt kaptuk: „Értesítjük, hogy a kért járatok forgalmának megjavítására csak a folyó I évben leszállításra kerülő j autóbuszok beállítása után lesz j mód. Az Ikarus-gyár tájékoz- j tatása szerint a buszokat ez év II. negyedében kapfuk meg, amikor is egy külön autóbusz forgalomba állításával a kar- ' tali lakosság kérését megold- \ luk. úgy, hogy ilyen tekintet- : ben panaszok ne fordulhassa- l nak elő.” Ezek szerint, ha nem ia Ez a titka a szentendrei üzletek apró méreteinek, zsúfoltságának. A fentemlített három új üzletet sem monumentális áruházaknak kell képzelni, hanem kicsi, de ízlésesen be­rendezett, korszerű boltoknak. Legalábbis ezt lehet elmon­dani közülük kettőről: az ön- kiszolgáló illatszerboltröl és az Önkiválasztó KERAVlLL- sZaküzletről. Mind a kettő a 84-es háztartási boltból vált ki. Megnyitásuk előtt ugyanis ab­ban az egy üzletben árusítot­ták a háztartási és vegyi cik­keket. a porfestéket és a Luna- tűzhelyet, az Opera kölnit és a motorkerékpárt, az Odol szájvizet és a szalmiákszeszt. Most, hogy illatszerboltja van a városnak, első ízben árusíta­nak egészségügyi cikkeket is Nagyon szép a KERAVILL-bolt is. Egyik helyisége bemutató­terem, a másikban folyik az árusítás. Világos, korszerű, íz­léses. Látszik rajta, hogy nem sajnálták tőle sem a költséget, sem a fáradságot. Annál in­kább fukarul bántak mindket­tővel az önkiválasztó cipőbolt­nál. Ez valahogy mostoha gyermeknek bizonyult: koránt­sem olyan szép, mint a másik kettő, s nem / is önkiválasztó. Egy érdeme tagadhatatlanul van: az, hogy létezik. Eddig ugyanis nem volt cipőbolt Szentendrén. A ruházati bolt­ban árulták a lábbeliket is. A baj csak az. hogy fele annyi ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK

Next

/
Oldalképek
Tartalom