Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

1959. FEBRUAR 25. SZERDA 5 »riitp Valamennyiünk ügye, a népművelési munkások feladata is A minap Cegléden egy orvos­sal beszélgettem. Vajon jó-e, hogy a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetke­zetben megalakult a kulturális bizottság vagy sem? — ez volt a témánk, és a doktor bácsi — aki nemcsak a sztetoszkópjá­val és injekciós fecskendőjével törődik, hanem mindazzal, ami körülötte történik —, amellett kardoskodott, hogy bizony nem lehet magára hagyni azt az új­sütetű kulturális bizottságot, ki keU menni a termelőszövetke­zetbe és segítenj keli őket... Érdekes volt ez a beszélge­tés. Érdekes, mert szó esett ar­ról is, hogy a termelőszövetke­zet nemcsak azt jelenti, hogy az embereknek több lesz a sza­badidejük, amit művelődésük gyarapítására használhatnak íel, hanem az orvos kifejtette: — A termelőszövetkezet meghozza a kulturáltabb életmódot, a fürdőt, a kö­zös mosodát, a paraszti szakmai továbbképzés le­hetőségét is. A beszélgetés akkor hirte­len megszakadt, és így nem fordíthattam a lényegire a szót, nem mondhattam a doktor bá­csinak: Hát akkor ezt sürgő­sen el kell mondania mind­azoknak, aikik még szűk mezs­gyék között szántanak, vetnek, hadd liallják ők is minél több helyről, hadd lássák minél sok­oldalúbb megvilágításban, hogy miért éppen a termelő­szövetkezeti út az egyetlen, amelyik jóra vezeti a paraszt­ságot! Tegnap egy értekezletet hall­gattam végig. Népművelési munkások, művelődési házaink igazgatói, népművelési felügye­lők tanácskoztak itt, mit tehet­nének ők a falu szocialista át­szervezése érdekében. Kiderült, hogy rengeteget. És nem elsősorban azt, hogy házról házra járjanak az agitá­torokkal, termelőszövetkezetet szervem! (bár ezt is lehet, sót helyenként kell is), hanem a maguk munkaterületén kell megkeresniük az alkalmait, hogy a termelőszövetkezet mellett szóljanak; A pedagógusok például szü­lői értekezleten vagy család- látogatáskor miért ne hozhat­nák szóba a közös gazdálko­dást? Kire hallgatnának a szü­lők, ha nem reájuk, akikre gyermekeiket jószívvel bízták? Ugyanígy a népművelési ügy­vezetőknek, vagy művelődési házaink igazgatóinak kell-e jobb és alkalmasabb idő, mint a műsorszünet, a televíziós elő­adás, a művészeti csoportok próbája, hogy az összegyüleke­zett emberekkel okos szót vált­sanak? És mégsem ezek a legfonto­sabbak. A lényeg: a kultúra sajátos eszközeivel támogatni ezt — a régit egyre erősebb, nagyobb hullámokkal ost­romló — mozgalmat. A legkézenfekvőbb, hogy a fotoszakkörök lépjenek sorom­nemcsak a szelei fotósok ter­veznek ilyet. Várallyai Béla, a tápiószentmártoni kultúrotthon igazgatója is elhatározta: mo­torkerékpárjára pattan és min­dent látó lencséjével megörö­kíti az új útra tért parasztság munkáját, nemcsak saját köz­ségében, hanem egyebütt is. A túrái íotoszakkör pedig — ü járási földművesszövetkezeti központ dekoratőrjének segít­ségével — tablókat készített a járás szövetkezeteinek eredmé­nyeiről és most újabb kiállí­tásra gyűjtenek anyagot, ame­lyet a tanács-háza előcsarnoká­ban helyeznek majd el. De még a fotósoknál is töb­bet tehetnek a színjátszók. Ha nem a paraszti múltat iflillizaló népszínművekkel, hanem valóban művészi értékű darabokkal lépnek színre, méghozzá ott, ahol ezzel az agitátorok munká­ját, az ingadozó parasztok elhatározását segítik dűlő­re, altkor többet tettek a tsz-mozgalomért, mint hin­nék. Hogyan is mondta Dékány Sándor elviére ezen a meg­beszélésen? — A színjátszó együtesek legfőbb értéke, hogy a művé­szet eszközével, élőszóval agi­tálnak .: s És az se baj, ha nem ki­mondottan termelőszövetke­zeti témával mutatkoznak be színjátszóink. Igaz, éppen a napokban jelent meg hat jele­net, amelyek közvetlenül Is a közös gazdálkodás mellett emelnek szót. De igaza van Király Zoltán budai járási népművelési felügyelőnek, amikor kijelenti: — Sásdi Sándor Nyolc hold föld-je úgy beszél a paraszti múltról, hogy a néző a ter­melőszövetkezeti jövendőt kí­vánja; És éppen ezért megígérte, hogy az ürömi művelődési ház (egyszemélyben ennek is igazgatója) a vasárnapi helyi bemutató után kiviszi a Nyolc hód föld-et a termelő­szövetkezeti községgé lett Zsámbékra és Biára, ahol még válaszút előtt áll a pa­rasztság zöme. Nem hagyhatják kétségek között színjátszóink közön­ségüket, a dolgozó paraszto­kat. Most itt az ideje, hogy a na­gyobb csoportok brigá­dokra váljanak szét, hogy minél több helyre, minél hathatósabb mű­sorral eljussanak, és agi­táljanak. A rövid jelenetek gyorsan betanulhatok, kis szereplő- gárdát igényelnek, apró, he­venyészett színpadon is be­mutathatok. Igaz, a három- felvonásos drámák, színmű­vek inkább bizonyítják egy- egy együttes művészi ere­jét. De a jelenetek és egyfel- vonásosok hatásából lemér­hetik csoportjaink, hogy a művészet köpenye alatt min­den műfaj megleli a helyét, A legsürgősebb feladatok talán az ismeretterjesztőkre várnak. A színes, érdekes előadások közvetlenül is agi­tálhatnak a termelőszövetke­zeti mozgalom mellett, és ta­lán a legjobb példa Tápió- szentmárton arra, hogy az ilyen előadásoknak van kö­zönségük, ha gondosan ké­szítik elő azokat, és gondos­kodnak a megfelelő „fűsze­rekről” is. Hétfőn a 340 sze­mélyes művelődési házban ötszázan zsúfolódtak össze, pedig a tavaszi mezőgazda- sági munkákról beszélt az előadó, két hete se voltak sokkal kevesebben, amikor a nagyüzemi mezőgazdasági gépekről folyt a szó. Igaz, Várallyay Béla tudja a mód­ját: — Színessé kell tenni az előadást — tanácsolja —, ha lehet, filmet kell szerezni, és levetíteni, beszélgetni kell az emberekkel, foglalkozni kell velük ; ■. t És ami talán a legfonto­sabb ebben a munkában: a járási művelődési há­zaknak ki kell lépniök a kultúrotthon falai közül. Nemcsak segíteniök kell jó módszerekkel, taná­csokkal a járás kisebb kultúrházait, együtteseit, hanem a járási művészeti csoportoknak, előadóknak is el kell menniük oda, ahol „mozog a föld”; ahol várható, hogy nemso­kára egybeszántják az egyé­ni parcellákat. Mert igaza van a ceglédi doktorbácsinak: ahhoz, hogy valójában művelt legyen a falu, nemcsak kultúrotthon kell, nemcsak népi együttes és mozi, hanem legelsősor­ban termelőszövetkezet; Garami László Közhasznú előadás | Cegléden A Ceglédi Járási Tanács ^ mezőgazdasági osztálya ma : délelőttre összehívta a tér- £ melőszövetkezeti csoportok!: elnökeit és könyvelőit. Meg-« beszélik a 3004/1-es számú 1 kormányrendelet azon pont- ^ jait, amelyek a tszcs-kre vo- ^ natkoznak, majd ismertetik a ^ 23 tszcs vezetőivel az alap-1 szabály szerinti gazdálkodás ^ feltételeit és módjait, hogy ^ valamennyi csoportban be- S tartsák és a tagokkal betar- $ tassák az alapszabályt. $ ELŐZETES JELENTÉS Vetnek Balatonnjhelyen 1 A Balatonújhelyi Állami ^ Gazdaságban kedden meg- ^ kezdték a vetést. A kellően ^ felszáradt és ősszel jól elő- készített talajba j!~ 1—1J— v tavaszi árpát, pedig borsót vetettek >a tíz holdon nyolc holdon S tettek el. § í A közeljövőben mutatják be az Őfelsége kapitánya című színes, kalandos amerikai játékfilmet. Képünkön a film két főszereplője: Virginia Mayo és Gregory Peck AZ ELSŐ LÉPÉS Február 21-én este tar­totta bemutatkozó előadását az abonyi mezőgazdasági gép­állomás kiszeseinek szín ját­szó csoportja. Egy egyfelvo- násost és két jelenetet mu­tattak be. Telt ház volt, el­adtak vagy 240 jegyet. A közönség jól szórakozott, so­kat tapsolt és előadás után egészen hajnalig együtt tán­coltak nézők és „színészek”. Ez nem valami nagy ese­mény, szerényen meghúzód­hatna a hírrovatban. De ez a „híranyag” az én szememben nőni kezd, egyre jobban szé­lesedik. Nem az előadás szín­vonala miatt, nem az öntevé­keny nívót túlszárnyaló ala­kítások miatt, a megye leg­több színjátszója talán ugyan­úgy vagy még jobban meg­csinálja, hanem azért, mert ez az előadás azt jelenti, hogy Március 1-én kezdődik az ötezer forintos rejtvényverseny Két külföldi utazás a főnyeremény A Pest—Bács—Nóigrád me­gyei Melléktermék és Hul­ladékgyűjtő Vállalat igazgató­sága azzal kívánja jutalmazni a Pest megyei Hírlap olvasói­nak a papír- és rongyhulladák gyűjtésében tanúsított buzgal­mát, hogy március 1-vel újabb ötezer forintos begyűjtési rej-t- vónyversenyt indít és a versenyben legjobb ered­ményt elérő gyűjtőket a pénzjutalmakon kívül két külföldi utazással is dí­jazza. Március elsejétől kezdve 19 rejtvényt közlünk a Pest me­gyei Hírlapban. Ezék megfejté­sét a szelvénnyel együtt legké­sőbb április 6-ig kell bekülde­ni a szerkesztőséginek. Mellé­kelni kell a MÉH átvételi el­ismervén yét, mert a rejtvény­versenyben csak azok vehetnek részt, akik legalább két kilo­gramm papír- és ronigyhulladé- kot pénzért átadnak — már­cius 1 és 31 között — bárme­lyik Pest megyei MÉH-telep- nek. A sorsoláson mindenki annyiszor vehet részt, ahányszor két kilogramm hulladékot a MÉH-nek át­ad. A verseny értékelését április 15-én nyilvánosan, dupla vagy semmi játékkal egybekötött műsoros ünnepség keretében tartják. Itt sorsolják ki a ju­talmakat is. A külföldi utazás­ra szóló két jegyet és a pénz­jutalmakat a MÉH Vállalat a sorsolási ünnepségen adja át. A pénzjutalmak a következők: első díj 800 forint, második díj 600 forint, harmadik díj ‘ 400 forint, negyedik-ötödik díj 200 —200 forint, hatodik-tizedik díj 100—100 forint. púba. Készítsenek művészi és ugyanakkor beszédesen a tsz ^ mellett agitáló felvételeket, $ rendezzenek kiállításokat, nép- ^ szerűsítsék az új belépőket, és ^ ahogyan a szülők fényképezik ^ első lépéseikkel kísérletező § gyermekeiket, (milyen szépek ^ ezek a képek, derűt és hangú- ^ latot fakasztanak), úgy b örökítsék meg a fotósok az új termelőszövetkezetek első olyan lépéseit, ame­lyek az összefogott embe­rek megnövekedett erejét példázzák. Lám, napról napra hírt adha­tunk mér termelőszövetkezeti § községek alakulásairól. Zsám- s bék, Dámszentmiklős, Körös-1 tetétlen ma már tenmelőszövet a kezet; község. De kinn járt-e ® egyikben is valamelyik műve- S lődési ház fotoszakkörének 8 tagja? Nem. Remélhetően a 8 tápiószelei fotoszakkör nem 8 hagyja pihenni fényképező- § gépét, ha a nagvkátai járásban ^ termelőszövetkezet alakul, hi- ^ szén már most készítik a közös ^ gazdálkodást népszerű":?ő ké- pékét, és foglalkoznak egy ki-1 állítás megszervezésével is. És * Már tavasz van az állatkerti pálmaházban az Abonyi Gépállomás kiszesei megtették az első lépést... Ez sem valami nagy, hősi küzdelem eredménye. Nem. Egyszerű, becsületes elhatáro­zások ötvöződése lelkesedés­sel, adminisztratív segítséggel és egy szép céllal. Mert itt a cél a legszebb. Ez teszi a hírt cikké. A gépállomás fiataljai már többször megróhattak kul- túrcsoportot létrehozni. 1956- ban végül bemutatták a Pety- tyes-t, azután megint szét­hullottak. Tavaly karácsony után aztán újra elhatároz­ták, hogy most már tényleg elkezdenek dolgozni. Pelle Sándor, a gépállomás igazgatója, a járási pártbi­zottság tagja a pártbizottság januári ülésén ismét hallotta a sokszor elismételt monda­tot: — A gépállomások egyik legfőbb feladata, hogy megte­remtsék a falvak politikai, technikai és kulturális bázi­sát. — Az első kettővel nem is volt baj — mondja Pelle elv­társ. — De a harmadik, a kulturális rész 56 óta semmit nem ment előre. Az alakuló színjátszó cso­port annak a bizonyos har­madik feladatnak remek le­hetőségét tárta fel. Tűri Ist­ván brigádvezetőt, a csoport lelkét, motorját egyhetes színjátszó-rendezői tanfo­lyamra küldték. A színház- termet, a klubszobát, a könyv­tárat teljesen a fiatalok ren­delkezésére bocsátották. Fa­bula Andrásné KISZ-titkár szinte „színházi titkárrá” változott. Engedélyeket inté­zett, „egyeztette” és össze­szedte a szereplőket, jelmez­ről, kellékről gondoskodott a próbák utolsó szakaszában. Közben a szereplők Tűri István vezetésével fáradha­tatlanul készültek a 21-i be­mutatóra. Nehezen ment, de csinálták. Két-három ember kivételével a többiek akkor léptek először a színpadra. í Keserves munkába került, 8 amíg egyik-másik beleillesz- Skedett szerepébe. A próbák \izgatott légkörét még izgal- § masabbá tette az egyre jobban § felvetődő kérdés: hogyan si- § kerül a műsor, hogyan tetszik ^majd azoknak az emberek­ének, akik eljönnek őket meg- é nézni. | Elérkezett a nagy pillanat. ) A műsor megkezdődött és a né­zőtérről felhangzott nevetés, ^ taps őket igazolta. Boldogok ivottak a nézők és a szereplők, ^ hogy sikerült idáig eljutniuk. | Hogy a rendezőt idézzem: é — Jobban örültem, mintha $ száz forintot találtam volnál | ^ Eszembe fut a kisgyerek, ^amikor első lépését megteszi. §Még bizonytalan, még el-el- ^ esik, de mindenki boldog, hi­szen azt a bizonyos lépést már ^ megtette. Abonyban is ez a ^ helyzet. A lépés tényének örül­itek annyira az emberek. Az í előadás nem volt hibátlan — ez ■« igaz. De ahogy a kisgyerek az első bottadozások után már biztosan jár a szobában, úgy iökis egyre jobban, otthonosab- % ban mozognak a színpadon. Nagy tervek feszítik őket, amiket még fokoz a színpad megismerésének, birtokbavéte­lének izgalma. Beneveztek a megyei színjátszó fesztiválra. Műsorral készülnek a Tanács- köztársaság jubileumára, ösz- szel — kibővített csoporttal —> bemutatják a Bort, vagy a Bú­jócskát. Tánccsoportot szervez­nek. És közben ejárnak majd a község termelőszövetkezetei­be, sőt még Kőröstetétlenbe is játszatni. A gépállomáson nem talál­tak női szereplőiket, de nem jöttek zavarba. Az Augusztus 20 Termelőszövetkezetből át­jött hozzájuk öt lány, de nem­csak erre az alkalomra. Mert a tsz fiataljai a gépállomás KISZ-szervezetéhez tartoznak, így politikailag és kulturális téren is erős egységet jelente­nek. Szeretnék még az Uj Vi­lág fiataljait is megnyerni, hogy kitűzött terveiket megva­lósíthassák. Ezek d tervek még csak ré­szei a nagy célnak, amit Pelle elvtárs így sommáz: — Ideszoktatní az embere- 'ket. -.. A szép színházterembe, a klubszobába, ahol rádió, le­mezjátszó, televízió működik és az 500 kötetes könyvtárba. Otthonossá kell tenni a kultúr- házat, hogy fiatalok, öregek a gépállomástól, a tsz-ekből és a faluból vtt találják meg megfe­lelő szórakozásaikat. Pelle elv­társé k elhatározták, hogy fel­kérik a gimnázium tanárait, hetenként-kéthetenként tart­sanak ismertetést írókról, köl­tőkről — sökan eljönnének ezekre az előadásokra. Persze azt is- szeretnék, ha Dara Já­nos, a községi művelődési ház igazgatója, Kolozsvári Gyula, a gimnázium, igazgatója és Szabó Sándor, a földművesszövetke­zet nagy múltú csoportjának vezetője néhányszor megláto­gatná őket. Tanácsaikkal, ta­pasztalatukkal nagyon jól tud­nák segíteni ezt a fiatal és a tapasztalatokat lelkesedéssel pótló csoportot. A cél szép: összefogni egy nagy emberközösséget a nemes szórakozás és a művelődés se­gítségével, hogy minél jobban meg tudják oldani a legidősze­rűbb feladatot: a falu mező- gazdaságának szocialista át­szervezését. A pártszervezet, a KISZ és a gépállomás segíti ezt a célt. Nemcsak anyagi eszközökkel, hanem közvetlen, baráti támogatással is (például a KISZ-titkár és a gépállomás igazgatója rendszeresen bejár­nak a próbákra). És láttam két tehetséges fiatalembert a mű­sorban szerepelni. Csuti Gyu­lát és Hegedűs Mihályt. Ahol két ilyen ember van, ott a töb­biek már ösztönösen is igyek­szenek, hogy elérjék az ő szín­vonalukat. Az első lépes még bizonyta­lan volt, de megtörtént. És ha ezt a lendületet — amivel meg­szervezték az állandó csopor­tot, amivel elértek a bemuta­tóig — továbbbra is megtart­ják, úgy nemsokára nyugod­tan elmondhatjuk róluk: az Abonyi Gépállomás fiataljai­nak színjátszó csoportja meg­tanult já-ni. Murányi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom