Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-24 / 46. szám

"‘il/Cirlau 1959. FEBRUÁR 24. KEDD LLÚZIÓK NÉLKÜL Négy Pest megyei gimná­ziumi osztály, százhuszonöt diák — fiúk és lányok — pá­lyaválasztási tervét vizsgál­tam az elmúlt napokban: va­jon hogyan képzelik el jö­vendő életüket. Milyen ter­vekkel, elképzelésekkel lép­nek majd ki néhány hónap múlva az iskola kapuján? A diákok többsége már érett ésszel, reálisan mérle­geli saját képességeit és ter­vezi jövőjét. Mérnöknek ké­szülnek, vagy ipari tanuló­nak, gyógyszerésznek vagy tanárnak, ápolónőnek vagy katonatisztnek. Ki mihez érez tehetséget, ki milyen tudás­sal rendelkezik. S ez így he­lyes. Ma a gyári munkás fiá­ból éppen úgy lehet orvos, mint építészmérnök, a pa­rasztgyerekből vagy bölcsész- hallgató az elektromérnök leá­nyából. Minden fiatal előtt “gyformán nyitva áll a fel- emelkedés útja. E rövid kis írásban mégsem ezekről a diákokról szólok, akik helyes célok elérésére tö­rekednek. Azokról szól ez az írás, akik elfelejtik az élet realitását és hamis illúzió­kat kergetnek. Nézzük sorra a példákat: A tengerész Ezernyi nehézséggel teli, de csodálatosan szép élethi­vatás. Nagy felkészültséget és gazdag tudást igényel. Vonzó pálya, hiszen bejárni a világot nagyszerű dolog le­het. Ezért is fordul meg minden fiúgyermek fejében a gondolat: tengerész leszek! A százhuszonöt diák közül hatan szeretnének tengeré­szek lenni. Bár az arány kis­sé túlzott, mégsem ez az, ami aggaszt. Inkább az, hogy nem egy közülük elégséges, sőt mi több, P. Attila elégtelen előmenetelű tanuló. Nem tu­dom, hogyan képzelik el ezek a diákok a tengerész életét? Azt gondolják talán, hogy a tengerésznek nincs szüksége tudásra, műveltség­re? Nagyon tévednek! Nem csupán kitűnő földrajzi is-, meretekre van szükségükéi de- több idegen nyelv ismeretére csakúgy, mint a matematiká­ra, vagy a fizikára. A színészet Szép és nemes hivatás az írók gondolatainak tolmácso­lása, a közönség nevelése és szórakoztatása. De . ■. A szí­nészet nem csupán csinos, megnyerő külsőt jelent. M. Emilia, M. Marianna és K. Ágnes mégis csak erre ala­pozza pályaválasztási dönté­sét. Mindhárman művészi pályára áhítoznak: elégtelen, közepes, illetve elégséges bi­V/SSSSSS/SSS/'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS zonyítvánnyal. így tervük nem más, mint hiú ábránd. Már a jelentkezésüket sem fogadják el a Színművészeti Főiskolán ilyen tanulmányi eredménnyel. Továbbtanulás A százhuszonöt diák közül hetvenhetén kívánnak tovább tanulni egyetemen, főisko­lán, vagy tanítóképzőben. Ne ringassuk illúziókba magun­kat. Túlzott ez az arány. Most piégsem ezt . tesszük szóvá, hiszen a hetvenhét diák javarésze maga is vilá­gosan látja a helyzetet. Ezt bizonyítja, hogy helyesen je­lölték meg: mit csinálnak ak­kor, ha mégsem kerülnek be az egyetemre, vagy főisko­lára. Aki elektromérnök sze­retne lenni, az elektroműsze­rész lesz, ha az idén nem ve­szik fel az egyetemre; az or­vosjelölt asszisztens vagy ápoló; a vegyészmérnök jelölt a Chinoin-gyárba megy dol­gozni majd, ha ebben az év­ben nem kerülhet sor egye­temi tanulmányainak megkez­désére. S ez jó dolog. Egy­két éves üzemi gyakorlat az egyetem előtt csak hasznára válik a fiataloknak. Köze­lebb kerülnek az élethez és szakterületükhöz is. A terv elsősorban annál a huszonöt diáknál válik illú­zióvá, akik hármas, vagy még annál is gyengébb tanulmá­nyi eredménnyel szeretné­nek egyetemre, főiskolára ke­rülni. Talán úgy gondolják, hogy a gimnázium utolsó fél esztendeje alatt bepótolják majd minden mulasztásukat? Nehéz elképzelni. Az egye­tem, vagy a főiskola gondo­san megalapozott műveltséget követel. az orvos-jelöltek száma meg­közelíti a tizenötöt. Ugyanak­kor a hetvenhét diák mint­egy fele falusi gyerek. Ta­lán úgy gondolják, hogy a mezőgazdaságban nincs már szükség jó szakemberekre? Történelmünk során még so­ha annyi mezőgazdasági szakemberre nem volt szük­ség, mint éppen napjainkban, s az elkövetkező esztendők­ben. A nagyüzemi mezőgaz­daság megteremtése szinte el­képzelhetetlen megfelelő szá­mú képzett szakember nél­kül. Nem az a célunk, hogy be­leszóljunk a végzős diákok pályaválasztásába. Csupán fi­gyelmeztetni szeretnénk őket: jobban fontolják meg, milyen hivatást választanak. Akkor majd maguk is belátják, hogy reménytelen dolog elégtelen bizonyítvánnyal színésznek, vagy tengerésznek jelentkez­ni. És biztosak vagyunk ab­ban is, hogy közben felisme­rik: nemcsak orvosra és pe­dagógusra — számuk hetven­hét jelentkező közül negyven — van szüksége az országnak, hanem mezőgazdasági szak­emberre, bányamérnökre, közgazdászra és így tovább. Elsősorban a tanárok fel­adata, hogy kibővítsék a diá­kok érdeklődési körét. Most talán még nem késő ..; Prukner Pál Jól dolgoznak a kiskunlacházi | KÉPES FILMVILÁG tudást. Es a föld? Még egy dolgot szóvá kell tenni az elmondottakkal kap­csolatban. A hetvenhét diák közül mindössze tíz. tanulna tovább az agráregyetemen, az állatorvosi tanszéken, vagy a mezőgazdasági főiskolán, míg Asszony, szerelem, hűség Nagy sikerrel mutatták be Párizsban a Roger Vailland regényéből készült új fran­cia filmet, a Törvényt. A film női főszereplője Gina Lollo- brigida, többi szerepeit Yves Montand, Marcello Mastroian- ni és Pierre Brasseur játsz- sza. Jávor Pál fellépésével eszt- rádműsort láthatott a nagy­kőrösi közönség a művelődé­si házban. A műsort tisztes félház nézte végig. Ezúttal is bevált a közmondás: aki sokat ígér, keveset ad. Hangzatos, so­kat sejtető volt a cím, de fő­leg két-, sőt egyértelműsége­ket kaptunk helyette. A két énekes volt az est erőssége. A pompás hangú Bo­ros Jolán népviseletbe öltözve magyar nótákat énekelt. Nagy Julia Boriszova neve eddig ismeretlen volt nemcsak a magyar, de a szovjet mozilá­togató közönség előtt is. Te­hetségét azonban már első filmszerepében, A félkegyel­mű Nasztaszja Filippovná- jában bebizonyította. Ivan Pirjev rendező felfedezettje. Sikeresek a gödöllői zenés irodalmi séták A gödöllői járási könyvtár az ősszel kezdte meg zenés irodalmi sétáit. A séta leg­utóbbi állomása február 20-án Kosztolányi est volt, Üllői úti fák címmel. A „Hajnali ré­szegség“. az „Ilona”-versek, a .Szeptemberi áhítat“ tolmácso­lóinak, valamint az előadónak sikerült szép csokorba kötnie a költő sokoldalú irodalmi munkásságát. Az előadás sikkét bizonyít­ja az is, hogy a hallgatók kö­zül sokan már most bejelentet­ték részvételüket a közeli jö­vőben megrendezésre kerülő Merknée—Bizet-estre, vala­mint az Észak zenéje és iro­dalma című előadásra, ame­lyen Ibsen Peer Gyntjável és Grieg muzsikájával ismerke­dik majd a közönség. Ladányi István kár, hogy számai közé egyetlen népdiait sem vett fal. Sok tap­sot kapott a bájos Margarita Petrovna szovjet művésznő: Lehár és Kálmán-művekből énekelt részleteket magyarul. Kedves igyekezettel birkózott nyelvünk e, ü, ö hangjaival. Jávor Alfréd, a Nemzeti Színház művésze verset és prózát adott elő. legszebben Heltai költeményét, A vén ko­csis dalát. Jávor Pál egy Mó- ricz-jelenetben szerepelt Já­vor Alfréddel, Damkó-dalokat adott elő. valamint külföldi élményeire emlékezett vissza. Hegedűs Éva konferansziájá- ban erősen hangsúlyozta, hogy színvonalas és művészi lesz a műsor, úgy látszik, ennek megítélését nem merte egészen a közönségre bízni. A teremben és a színpadon körösi szokás szerint hideg volt. amit a télifcabátfcan ü'.ő közönség határozottan jobban bírt. mint a kevésbé felöltözött színészek. Sz. E. Vasárnap járása szava’óver- ^ senyt rendezték Aszódon. Az | úttörők legtöbbje Petőfi-ver- ^ set választott. A legjobb sza- ^ való részt vehet a megyei ver- ^; senyén. és esetleg bekerülhet § az ország legjobb úttörő sza- ; valói közé. Ezt a címet a Ta- 1 nácsköztársaság 40. évforduló- $; ján ítélik majd oda az arra $ érdemeseknek. t Még egy aszódi hír: a járási i kultúrotthon rendezésében Do- ^ monyban is színre kerül va- s sám?p a Du'.szka asszony er- ^ kölese című színmű. Cserai Magda $ levelező $ Kis művészek otthonában jJÁRMÁN beszélgetünk az ti apró, barátságosan beren­dezett irodában: Chmely Ödön kultúrotthon igazgató, a felesé­ge — aki egyben gondnok is — és a riporter. A falon egy be- rámázott fénykép vonja magá­ra a figyelmet. A harmonika- zenekar próbáján készült. Ak­kor még csak tizenkilencen voltak. Kezdetben pedig öten. Erről a kezdetről így beszél az igazgató: — Tavaly októberben kerül­tem Nagykátára Ceglédről. Meg kell mondanom, o kuttúr- otthonban elég mozgalmas élet volt, de a zenéről — pontosab­ban a zeneoktatásról — hallani sem akartak a kátaiak. Meg­volt rá az okuk: még évekkel ezelőtt történt, hogy egyik elő­döm zeneiskola szervezés ürü­gyén 5000 forintot szedett össze a lakosságtól. Telt-múlt az idő, s az iskola sehogysem akart megszületni. Amikor felelős­ségre vonták, elmebetegséget szimulált, s „meglépett“. Ter­mészetesen a pénzzel együtt. Gondolhatja, ezek után milyen nehéz dolgom volt, amikor elő­álltam zeneoktatási tervemmel. Jókora bizalmatlansággal kel­lett megkezdenem, amíg meg­alakult végre a zenei szakkör. Nem zeneiskola, hanem szak­kör, amelyben ingyenes gya­korlati és elméleti oktatás fo­lyik. — Az első alkalommal — október 11-én — öt gyermek jelent meg. Néhány hét múlva tizenkilencen voltak, kará­csonykor pedig — amikor a bemutatkozó előadásunkat tar­tottuk — huszonhatan. Kétszá­zan hallgatták végig műsorun­kat. Azóta még egyszer szere­peltünk, a szülői munkaközös­ség műsoros estjén. Nagy sike­rünk volt: ötször kellett ismé­telni. De azt hiszem, megérde­melten arattak sikert a gyer­mekek, hiszen lelkiismeretesen készültek. Hetenként kétszer jövünk össze, összesen hat órá­ra. Ebből három órán át Maj- zik Tiborné tanárnő zeneelmé­letet oktat, három órát pedig a gyakorlás tök ki. A gyakor­lati órákat én vezetem; mégpe­dig örömmel. Sok tehetséges gyermek van a zenekarban, akik már most ügyes szólisták. O DALEP A FALHOZ, s leveszi a fényképet. Kis- növésű, mosolygós képű fiúcs­kára mutat: — Látja ezt a gyereket? Ti­zenkét éves. Ebből még lesz va­lami. Rendkívül tehetséges. Két-három éve tanul rendsze­resen. Nagy ígéret. Mind a két kezével egyforma ügyesen ját­szik. Ez pedig nagy szó! A leg­több harmonikással az a baj, hogy jól-rosszul megtanul jobb kézzel játszani, a ballal meg nyekereg valamit hozzá. Több­nyire úgy, hogy a jobb kéz szólamát dúrbán játssza, a basszust meg maliban. Ezek után betanul 20—30 táncszá­mot, s esténként 120 forint ér* elmegy vendéglőbe játszani Sok tehetséges ember 'kallódott már el így. — Sajnos, ezek az álvirtuó­zok is hozzájárulnak ahhoz a nézethez, ami a klasszikus ze­ne kedvelőiben alakult ki, hogy a harmonika nem komoly hangszer, csak dzsesszhez, tánczenéhez való. Pedig, aki igazán mestere ennek a hang­szernek, az a klasszikus és pre'klasszikus műveket éppoly szépen játssza rajta, mintha zongorán vagy hegedűn játsza­ni, — Remélem, hogy ez a kis­fiú művész lesz. A képességei megvannak hozzá. Már most rögtönöz, basszus kíséretet, jobbkezes variációkat egy­aránt. Idővel a hangszereléshez is érteni fog, azt mutatják a jelek. Egyébként, ha akarja látni, idehívom. X IS IDŐ MÚLTÁN megje­lent az ajtóban egy apró emberke, meg egy hatalmas harmonika: Szonda Sanyika VI. osztályos tanuló, a hang­szerével. Játszani kezdett. Elő­ször a Kék Duna keringőt, kot­tából. Nem akartam odanézni, mert láttam, kis lámpalázzá1 küzd. De nem tudtam levenni a szemem a kissé maszatos, fürge ujjakról. Második szám­iként John: Orosz fantáziáját játszotta, kotta nélkül, emléke zetb&l. És nagyon szépen. Szonda Sanyi első osztálya volt, amikor az énektanára ja­vasolta a szülőknek, hogy ta­níttassák a fiúkat zenére. Va­lamikor édesapja is harmoni­ka zott, úgy döntöttek tehát hogy Sanyi azt folytassa, amit apja egykor abbahagyott. Két hangszert „nőtt ki”, míg meg­kapta a mostanit, egy gyönyö A kiskumlaeházi szülői mun- 5 íaközösség a helyi pedagógu-1 >ok közreműködésével már jó- i léhányszor bemutatkozott, J mint színjátszó együttes. Mó- 1 ■jez Zsigmond Nem élhetek 5 muzsikaszó nélkül című da- i -abját háromszor adták elő; 5 leadélutánt rendeztek kabaré- $ nűsorrál, amelynek anyagát 5 Karinthy Frigyes anyagából $ válogatták össze; legutóbb pe- $ iig Heltai Jenő és Karinthy $ Frigyes műveiből állították t >ssze műsorukat. Az előadásokat megszerette $ 1 kiskumlaeházi közönség és; tülönösen a fiatalság. Ehhez; tozzájárult az is, hogy az $ dőadást minden alkalommal $ sál követi, valamint az, hogy 5 1 tiszta bevételt az iskolásokat $ is a fiatalokat szórakoztató $ seskenyfilm-vetítőgép és egy $ emezjátszós rádió megvásárló- j iára gyűjtik. A fiatal pedagógusok részt $ vesznek a KISZ-szervezet ! munkájában is. A kiszisták ! létenként összejönnek, ilyen- ! tor különböző szakkörökben; munkálkodnak. Van barkácso- I ó, irodalmi, színjátszó stb.; szakkör. A fiatalok életét: lágy hozzáértéssel és lelkese- 5 léssel Somorai János tanító. 5 fíISZ-titkár irányítja, Gáli Józscfné ; tudósító ; I nazy törzsénél, mvaiu upe- •aénekesnőnk ezúttal ismét nint filmszínésznő mutatko- sik be. A rövidesen bemuta- ;ásra kerülő új magyar film- vígjáték, a Felfelé a lejtőn lói főszerepét alakítja. ru, 80 basszusos Melódiát. Két í; évig egy tanárnő foglalkozott $ vele, október óta pedig Chmely ^ igazgató bácsi. A Kék Dunát 5 kétszeri gyakorlás alatt tanulta ^ ; meg. § Ismét a gyermekzenekarra § , terelődik a szó. Mit játszanak? ^ Brahms V. Magyar táncát, az \ Orosz fantáziát, és magyar ^ népdalokat. Most két új mű- ^ sofszámot tanulnak, május el- ^ \ sej éré: egy népdalcsokrot, amit § ' énekelni is fognak és Liszt II. ^ ’ Magyar rapszódiáját. Hogy ^ ’ szeretik-e a gyermekek a szak- ^ 1 kört? Négy hónap alatt alig né- ^ hányán hiányoztak a próbák- ^ ról, azok is igazoltan, betegség ^ miatt. Egyébként minden gyér- ^ ■ mek pontosan megjelenik a § } próbákon, a szülök kíséretében. § 5 A szülők cipelik ugyanis a — $ 1 szinte a csemeténél is nagyobb $ ' — hangszereket. A szakkör ve- ^ ■ zetőinek arra is van gondjuk, ^ ■ hogy a gyermekek alapos el- 5 ’•> méleti képzettséget nyerjenek: 5 l Bartókról, Kodályról, s a nép- 5 i dalok eredetéről beszélnek ne- 5 > kik; zeneelméletet, szolfézst, 5- összhangzattant tanulnak..} l * QANYIKA elrakja a harmo- $ nikát, búcsúzik. Utoljára \ még megkérdezem, mi szeret- \ s ne lenni? — Elektromérnök — feleli, \- várakozásom ellenére. — És a zene? — Azt sem fogom abbahagy- i ni. Az nem baj, ha egy mérnök.\ t harmonikázik?! t Semmiesetre sem baj, Sanyi- 5- ka. Ellenkezőleg... 5 i- \ Nyíri Éva 5 Járási szavalóverseny Aszódon Roger Vadim, ismert fran­cia filmrendező is új sztárt fedezett fel a tizennégy éves Gillian Hills személyébén. A csinos angol kislány Vadim legújabb filmjének, a Veszé­lyes kapcsolatoknak főszere­pét játssza. A közelmúltban mutatták >e nagy sikerrel Moszkvá­ján A kijevi lány című új színes játékfilmet. Női fő­szereplője: Nyina Ivanova. Rommy Schneider ma az egyik legnépszerűbb nyugat­európai filmszínésznő. Nem­rég a Krisztina című film­ben aratott nagy sikert. Ké­pünk legújabb filmjének, a Flörtnek egyik jelenetében mutatja be a nemcsak csi­nos, de tehetséges fiatal szí­nésznőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom