Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-21 / 44. szám

tear HtH.VTI \K trial) 1959. FERRTTÄR 21. SZOMBAT Ne hagyjuk elkallódni ókét! Amit most elmondok: nem tipikus. Mégis beszélni kell ró­la, ha csak néhány száz diákot érint is. Csinos, tizennyolc éves, bar­na leány ül velem szemben, az íróasztal túlsó oldalán. A hangja szépcsenigésű, de oly­kor megcsuklik, mint aki a legszívesebben nyomban sírva fakadna. — Tanárnő szerettem volna lenni, mióta csak az eszemet tudom — meséld inkább csak önmagának. — Rajongok a gyerekekért. Ha meglátok va­lahol egyet, meg nem állíhatom, hogy ne beszélgessek, játsszam vele. Ezért választottam ma­gamnak ezt a hivatást, s ezért tanulok szorgalmasan most már tizenkettedik esztendeje. A neve: Molnár Marika, a váci gimnázium negyedik osz­tályos tanulója. Még néhány hónap, és érettségizik, kilép az életbe, de hogy sikerül-e ál­mát, tervét valóra váltam, nem tudja még. Szülei egyszerű munkásem­berek. Édesapja mázoló a Du­nakeszi Vagongyárban, édes­anyja ugyanott dolgozik — már amikor az egészségük megengedi. Mindketten bete­gesek. Édesapjának kétoldali veseköve van. Édesanyja je­lenleg is betegen fekszik oda­haza. Ezért gond Molnár Ma­rikának, hogyan lesz azután, ha maga mögött tudja a gim­náziumot. Egyetemre szeretne menni, vagy ha nem, hát ta­nítóképzőbe, de vajon sike­rül-e? Beteges szüleitől nem kívánhatja, hogy még hosszú évekig eltartsák, ruházzák, ta­níttassák. De akkor hogyan to­vább? Mondjon le tervéről? 0, a jeles rend íj tanuló, akinek az egyetemen lenne a helye? Ki segíthet ebben? és ki eegíthet az ugyancsak negyedik gimnazista Bede Istvánnak? 0 is hasonló gondokkal küzd. Édesapja, áld a Goldberger- gyárban dolgozik, egy évben legalább négy hónapot beteg. Bede István is tanár szeret­ne lenni. S hogy ő minden tő­le telhetőt megtesz azért, azt már eddig is bebizonyította. 1955-ben, amikor a gimnázium harmadik osztályos tanulója volt, édesapja súlyosan meg­betegedett. így a családfenn­tartás korántsem könnyű fel­adata az akkor alig tizenhét esztendős Pista fiúra hárult Nem könnyen vált meg az ’is­kolától, de más megoldást nem talált. Megszakítva iskolai ta­nulmányait, gyári munkásnak ment. A marós szakmát tanul­ta ki. Két hosszú esztendeig dolgo­zott a gyárban zokszó nélkül. Beteg édesapjáért, a családért. Amikor más, hozzá hasonló ko­rú diáknak csak a tanulás vob s feladata. 1957-ben iratkozott be ismét a váci gimnáziumba. Újra kezdte a harmadik osztályt, s hogy ne legyen terhére Ürö­mön élő szüleinek, tanítványo­kat vállalt, a nyári és a téli szünidőben pedig fizikai mun­kán dolgozott. így jutott e> idáig. De mi lesz a gimná­zium befejezése után? Ha fel­veszik az egyetemre, fizetni kell a szállást, az étkezést, a tankönyveket és ha nagyon szerényen, de öltözködni is kell. Azt azonban, hogy to­vábbra is, a szülei támogassák, már nem várhatja el. — Nem akarok tovább nyűg lenni nevelőapám nyakán — így kezdi a szót Rák József negyedik gimnazista, s ha csendes szóval is, de nyíltan beszél életéről. — Édesanyám cselédlány volt a múltban. Apámat soha nem ismertem. Tanár szeretnék lenni vagy elektromérnök, de nem kíván­hatom nevelőapámtól, aki mindössze két holdnyi földön gazdálkodik Vámosmikolán. hogy még négy-öt évig eltart­son. Már azért minden tiszte­let megilleti, hogy eddig fel­nevelt. De mit tegyek? A fél­évben is kitűnő volt a bizo­nyítványom. Mégis, hiába minden. * s Még két diák szavait idéz­zük. Az egyik: Huszár Mihály állami gondozott, jeles rendű tanuló. — Eddig nem volt semmi baj. Itt laktam a diákotthon­ban, megvolt mindenem. Az állam messzemenő gondosko­dását jó tanulással igyekeztem meghálálni. E’ektromérnök szeretnék lenni. Egyelőre azon­ban ez álom csupán. Az ál­lami gondozás tizennyolc éves koromban megszűnik. Még akkor is, ha egyetemen sze­retném folytatni tanulmányai­mat. Kérem, adjon tanácsot, mit csináljak? Nem az én hi­bám, hogy sem anyám, sem apám. Tanulni szeretnék ..; A másik: Nikodém Ferenc kitűnő rendű tanuló. — Nehéz probléma előtt ál­lok — tűnődik el hosszan, amikor felteszem a kérdést- Mi szeretne lenni? — Bár édesapám küld az egyetemre, csak tanuljak tovább, legyen ember belőlem, de nem tu­dom, elfogadhatom-e tőlük ezt az áldozatot. Édesapám négy és fél hold földön gazdálkodik odahaza, Nőtincsen. De még négy iskolás testvérem van odahaza. Egy héttagú család megélhetéséhez, öt gyerek ta­níttatásához pedig nagyon ke­vés az a négy és fél hold. Ta­nár szeretnék lenni: magyar— orosz-szakos. Ha apámra hall­gatok, jelentkezem az egye­temre, ha a szívemre: munkát vállalok valahol, hogy meg- könnyítsem az életét. öt diák kért tanácsot tőlem, öt munkás- vagy parasztgye- rek. Jelentkezhetnek-e az egye­temre. ilyen körülmények kö­zött. A helyzetük korántsem rózsás: családi gondok nyom­ják a vállukat. Négy-öt év hosszú idő. Addig nemcsupán tanuiniok, de élniök is kell. A családra nem számíthatnak De hogyan álljanak meg a maguk lábán? Ki segíthet raj­tuk? Én, az újságíró, legfel­jebb ,annyiban, hogy nyíltan és őszintén az emberek tudo­mására adom: ne hagyjuk el­kallódni őket! Közülük válo­gassuk ki elsősorban a jövő értelmiségét. Megérdemlik! Ez azonban pusztán jóta­nács. Mégis úgy érzem, van más segítség is. S ez a segít­ség az emberek, a társadalom összefogásában rejlik. Az államtól nem kívánhat­juk, hogy minden tanulni vágyó fiatalt eltartson, tanít­tasson, de van városi tanács és községi tanács, vannak üze­meink, termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink ... Bi­zonyos vagyok benne, hogy ők könnyebben megtalálják a módját, hogy felkarolják eze­ket a tehetséges gyerekeket. Hiszen a későbbi évek során éppen maguk látnák haszná*- ennek. Az a diák, akit a gyár vagy a szövetkezet segít az egyetemre, biztosan nem lesz hálátlan. A gyárban és a szö­vetkezetben pedig mindenkor szükség lesz a jó szakemberre. A Molnár Máriáknak és a Nikodém Ferenceknek tanui­niok kell. A mi fiaink, leá­nyaink ők, a munkás-paraszt állam gyermekei. Tegyük hát lehetővé számukra, hogy valóra váltsák tervüket. Prukner Pál A püspök hatvan jobbágyának utódai Fiatalok munkaversenye A Dunakeszi Járműjavító Vállalat kiszesei felhívást in­téztek a megye fiataljaihoz. Kérik, hogy csatlakozzanak a Tanácsköztársaság negyvene­dik és a KISZ alakulásának második évfordulója tisztele­tére indított versenyükhöz. A verseny feltételeinél fi­gyelembe veszik a tervteljesí- tést, a minőségi munkát, a ter­melékenység emelését, az ön­költség csökkentését, a takaré­kosságot és a társadalmi mun­kát. A versenyt öt alkalommai értékelik: március 21-én, a Tanácsköztársaság évforduló­ján, április 4-én, a felszaba­dulás ünnepén. augusztus 4-én, a VII. VIT idején, no­vember 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulóján és 1960. január 1-én, a terv értékelésekor. A KISZ Pest megyei bizott­sága helyesli és támogatja a járműjavító ifjúságának kez­deményezését. A verseny ju­talmazására vándorzászlót ké­szíttet, amelyet egyes értékelé­sek alkalmával a legjobb dol­gozónak ítélnek oda. A tanácsház előtt gerendát farag két ács. Ezekről a geren­dáikról még lesz mondaniva­lóm a későbbiek folyamán, előbb azonban a községről sze­retném leírni azt, amit Bátsy István tanácselnökheiyettes szavai alapján feljegyeztem: — Vagy háromszáz esztende­je a váci püspök húsz magyar, húsz német, és húsz szlovák jobbágyát erre a földre telepí­tette. Püspök alapította a falut hatvan jobbággyal, azért Püs­pökhatvan a neve. Silánynak tarthatta ezt a földet a püspök is, meg a jobbágyok is, máskü­lönben nem 35 hold lett volna itt egy jobbágytelek. Vagy ta­lán őseink alkudoztak, kisebb telekért nem jöttek volna ide, a Galga mentére. Akárhogyan volt, idejöttek és megmarad­tak itt, egymás közt házasod­tak, elmagyarosodtaík és mond­hatom, szerencsés vegyüléke lettünk a három népnek, Püspökihatvan népe csodálatos njódon egyesíti magában ma­gyarok, szlovákok, németek jó tulajdonságait. Rendkívül szor­galmas, törekvő emberek az itteniek és mindig azok voltak. Mi már azelőtt is igyekeztünk tanulni és azért dolgoztunk mindig többet, hogy gyerme­keink közül, amelyik ráter­mett, taníttathassuk. Már öt- ven-hatvan éve is minden esz­tendőben akadt püspökhatva­ni gyerek az egyetemen. Mér­nök, orvos, vagy tanár lett sóik idevalósi parasztfiúból, meg ta­nító, mesterember is szép számmal. — S ha az emberneveléshez így értettünk, szégyen lenne, ha nem értenénk a jószágne velésihez. Nem vagyunk hiúk, mégsem tagadom le, büszkék vagyunk rá, a mienk igész Pest megyében az egyetlen né pes törzsállaittenyésztő község, mi, magunk, „.a pasait#, ne­velünk tenyészbikákat. És ezt sem tegnap kezdtük el, hanem olyan időben, amikor a te- nyészáUatneve’és nehéz és sok szakértelmet követelő munká­jával csak egyik-másik nagy uradalom, vagy egy két állami birtok foglalkozott. Száz esz­tendős hagyomány már közsé­günkben a tenyészbikanevelés 1931-ben püspökhatvani pa­rasztok 35 tenyészbikával vo­nultak fel a mezőgazdasági ki állításra. Évente 50—60 bikái adtunk el azelőtt, amióta azon­ban a mesterséges megtermé­kenyítés egyre jobban elterjed és kevesebb bikára van szük­ség, már csak körülbelül 30 darabot. - Ezidén 25 jóformájú és kiváló anyától származó bi­kaborjúra kötött szerződést községbeliekkel a Tenyészállat- forgalmi Vállalat. Ahol ennyi jó bika van, jól tejelő tehenekre van szükség, tehát nagy a község tejterme­lése is. Tavaly júniusban meg­alakult a tejszöVtetkezet. Ak­kor még csak hatvanan léptek be, de már az első hónapban 11 ezer liter tejet forgalmaz­tak. Ez év elejére már 130 lett a szövetkezet tagjainak a szá­ma és januárban 25 ezer liter tejet vett át. A szövetkezet elnöke ugyancsak Bátsy István. Ta­vasszal tejfölöző gépet vásárol a szövetkezet és majd nagy­mennyiségű tejfelt is tovább ad a váci tejüzemnek, míg a fölö­zött tejet a község egyre fej­lődő állattenyésztése értékesíti Mostanában sok szó esik ar ról, hogy a legjobb és leggya­korlottabb tenyészállat nevelők, tenyészbika tenyésztők szak­csoportba, esetleg szövetkezet be tömörüljenek, hasonlóan s sertéstenyésztőkhöz, akik kö­zül tavasszal tizennyolcán Kez­dik el szakcsoportban a közös munkát. Nemrég málnatermelő szakcsoport is alakult Püspök­hatvanban. Ennek 30 tagja ed dig 12 holdon telepített múl nót. Nem vitatható tehát a kö­zösségi szellem, ha még nem is teljesen korszerű módon, él Püspökhatvanban és ennek a szellemnek legszebb alkotása a kulliírliáz lesz. Erről beszélnek a geren­dák a tanácsháza előtt. Ezek a fák a községi köz­birtokosság erdeiből kerültek az utcára, ahol az épülő kul- túrház számára két ács szor­galmasan gerendát és szaru­fát farag belőlük. Két közbir­tokosságnak van erdeje a ha­tárban, a néhány újabban be- költözöttön kívül a falu min­den lakosa részes azokon. Az egyik a volt úrbéresek és tel- kesigazdák, a másik a volt zsel­lérek erdőbirtokossága. Mind a két erdőbirtokosság tagjai tavaly lemondottak teljes fajárandóságukról a kultűrház javára és nemcsak az építke- késhez szükséges 30 köbméter fát ajándékozták oda, hanem még ki is vágták és be is fu­varozták az erdőről. Összesen 150 ezer forintot ér a fa és a munka, amit adtak, de — is­métlem, csaknem az egész la­kosság tagja az erdőbirtakos- ságnak — mégegyszer ennyi­vel járul hozzá a község la­kossága az építkezéshez. El­vállaltak még további 150 ezer forint értékű társadalmi mun­kát. Ez a gárda bejárta már a fél országot meghívták már Csehszlová­kiába is és állandóan meghív­ják őket Budapestre különböző üzemek kultúrtermébe. Való­ban megérdemli tehát ez a hírneves gárda, hogy végre megszépüljön saját otthona. Jó szereplésüket azzal jutalmazza a község, hogy népe összefog és egyesült erővel, félmillip forint költséggel, megépíti a kultúrának ezt az otthonát. Szokoly Endre KÓTÁBLÁVAL JELÖLIK MEG a Pest megyei műemlékeket A tavasszal száz jelzőtáblát helyeznek el a megyében Annuskáből boltos lesz A közönség, különösen az az évről évre növekedő réteg, amely szereti a kiránduláso­kat,- az utazgatásokat, egyre jobban érdeklődik a magyar múlt emlékei iránt. Szívesen látogatja a múzeumokat és tekinti meg a műemlékeket, .amelyek igen komoly ténye­zői az idegenforgalomnak. Műemlékeink a múltban nem részesültek kellő véde­lemben és megbecsülésben, nagyon sok közülük a nemtö­rődömség és a tudatlanság ál­dozataként semmisült meg, sokat elpusztított a második világháború, de ami megma­radt és még megmenthető, vagy helyreállítható, arra fél­tékenyen ügyel a kormány­zat. A szakemberek átkutat­ják áz ország egész területét, hogy összeírjanak minden műemléket és gondoskodhas­sanak védelmükről. Ez a föltáró munka megindult Pest megye területén is, ahol való­ban igen sok a megbecsülést érdemlő műemlék vagy mű- emlékjellegű régi épület. A munkába már a múlt évben bekapcsolódott a megye idegenforgalmi hivatala, amely az Or­szágos Műemléki Fel­ügyelőség segítségével minden községben és vá­rosban felkutatja a mű­emlékeket és gondoskodik azok megje­löléséről. Tavaly a megye területén harminc műemlék vagy műemlékjellegű épüle­ten helyezett el kőtáblát, rajta az épület korát és tör­ténetét jelző vésett szöveg­gel. Az idén további száz ilyen jelzőtábla elhelyezésére kerül sor, mégpedig harminc­ra a legközelebbi napokban, a többire pedig március végéig. Most kapnak jelzőtáblát a Vácott levő műemlékek. Vác elég gazdag ezep a téren, ami természetes, hiszen egyike legrégibb városaink­nak. A már korábban meg­jelölt épületeken kívül most tíz régi épület kap táblát: a volt domonkos rendház ba­rokk épülete a Március 15 téren, két Árpád utcai, öt Báthory utcai klasszicista, illetve barokk lakóház —ezek egyike a XVIII. században épült, a többi 1820 körül —, egy lakóház az Ady sétányon, végül a Budapesti úton levő Hétkápolna, amely 1711-ben KI NEM TARTOTTA gye­rekkorában hatalmas úrnak, roppant tekintélynek a bol­tost, aki fehér köpenyében sürgött-forgott az üzletben a sok portéka között, s akkor nyúlt a cukros ládába, vagy üvegbe, amikor akart? Vagy van-e olyan ember, aki gye­rekkorában ne játszott vol­na szívesen boltost a szom­széd gyerekekkel, pajtások­kal, barátokkal, rokonokkal? A gyerekkori álmok évek múlva elhalványodnak. Fele­désbe merül a boltos csodá­lata is, s helyébe más ter­vek, más életcélok lépnek. Annyi ember közül azon­ban jócskán akad olyan is, akiben tovább élnek az em­lékek. s életcélnak, foglalko­zásnak, vagy talán nem túl­zás, ha azt mondjuk, hogy hivatásnak választja ezt a szép szakmát. Valahogy így van ezzel An- nuska is, Kiss Anna, Csö­mörön. Mindössze 16 eszten­dős, de már komoly „múltja" van a szakmában, mert ahogy elmondja, nemcsak az alatt a fél év alatt forgolódott az üz­letben, amióta beállt tanuló­nak a földművesszövetkezet 1. számú boltjába. — Mellettünk is van egy bolt — számol be eddigi út­járól —, még csak iskolás voltam, de gyakran átmen­tem segíteni. — 5 miért pont ezt a szak­mát választotta? — Mert ezt tartom leg­szebbnek, s ezt szeretem. Ezért is jártam át a boltba segíteni, s ezért tanulok most örömmel. Hogy Annuska örömmel tanul, annak van is látszatja. Tótfalusi Kálmán boltveze­tő szerint Annuska nagyon szorgalmas. Tótfalusi Kál­mánnak huszonegy eszten­dei boltossága alatt Annus­ka a hetedik tanulója, akit oktat, s úgy nyilatkozik kis tanítványáról, hogy a leg­jobbak közé tartozik, maga­viseletével pedig egyedülál­lóan legjobb az eddigi tanu­lók köziül. ÍGY VÉLEKEDNEK An- nuskáról a földművesszövet­kezet vezetői is, s ha szó esik eredményeiről, a járás leg­jobb tanulói között emlege­tik. Hogy ez így van-e, az rövidesen bebizonyosodhat, mert egy-két napon belül a kereskedő-tanulók a járás összes szövetkezeti boltjából vizsgázni mennek Nagykörös­épült és nevét az 1738-ban mellé épített hét kisebb stá­cióról kapta. Jelzőtáblát kap Berne- cebaráti katolikus temp­loma, amelynek hajóját és szentélyét a középkor­ban építették és a XVIII. században átalakították, valamint a Huszár-csa­lád XVIII. században épült barokk-kastélya. Ócsa református templo­ma valódi műemlék, a XIII; században épült román stí­lusú v bazilika, eredetileg a premontrei apátságé volt, de 1560 óta a reformátusoké. A templommal egykoriak, te­hát hétszáz évesnél időseh- bek a belsejében levő fal­festmények. Gyón községnek is van egy becses műemléke, a Kossuth utcában levő copf stílusú kúria, amely 1760 körül épült, valamint Vác- bottyánnak is, ahol a kul­túrotthon jelenlegi épületét a pesti pálosrend építteti« ugyancsak 1760 körül. Szentendre valóságos mú­zeuma a műemlékeknek. Most három épület kap ott műemlék-táblát és tizenkettőn tüntetik föl a műemlék-jelleget. A Görög utca 1. szám alat­ti ház 1700 körül épült, hom­lokzatán gyémántköves és kváderes mintájú freskóma­radványok láthatók, ugyan­ebben az utcában a 6—8. számú ház a szentendrei ke­reskedőházak egyik jelleg­zetes példája, a XVIII. szá­zad első felében épült ba­rokk stílusban, a harmadik a Péter Pál utca 6. számú copf stílusú ház, szintén a XVIII. századból maradt fenn. A szentendrei Marx tér­nek úgyszólván minden háza műemlék-jellegű épület. Az idegenforgalmi hiva­tal kezdeményezésére a megye községei és váro­sai kimutatást készítet­tek a régi épületekről, a műemlék felügyelőség hely­színi szemlén a legszigorúbb kritikával döntötte el, hogy melyik a műemlék és melyik­nek van műemlék-jellege. Az idegenforgalmi hivatal en­nek alapján készítette el a kőtáblákat, amelyekről a ki­rándulók leolvashatják a szükséges tudnivalókat. m. 1. re, ahol számot kell adniok \ tudásukról. Annuska készül \ a vizsgára, s igyekszik min- \ den szavát megjegyezni okta- \ tójának, hogy ne érje meg- $ lepetés, ha felelnie kell. Szór- $ galmasan sajátítja el a ke- \ reskedelmi számtant, az áru- \ ismeretet, az árurendezést. \ Ugyanakkor természetéből fa- § kadóan gyakorolja az udva- \ rias, kedves kiszolgálást. Bi- ^ zonyos fokig szerecsés hely- ^ zetben van, mert ide való a ^ faluba. Csömöriek a szülei § is, itt dolgoznak a Haladás i Termelőszövetkezetben, ezért í Annuskát mindenki ismeri, $ s ő is mindenkit ismer. így \ könnyebb közvetlen, kedves \ kapcsolatot teremteni a ve- \ vökkel, s nem lesz nehéz még $ jobban megszerettetnie ma- \ gát. \ ÍGY LESZ néhány év múl- | va jó kereskedő, s így való- < sulnak majd meg a gyermek- \ kori és ifjúkori álmok: esi- ^ nosan, kedvesen, fehér köpe- $ nyesen állhat majd a pult ^ mögött, s kiszolgálhatja nem- § csak a felnőtteket, hanem azo- $ kát a gyerekeket is, akiknek $ ő lesz a példakép, s akik ő ^ utána lépnek majd a pult mö- § gé néhány esztendő múlva. $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom