Pest Megyei Hirlap, 1959. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-03 / 28. szám

FEgf US*, YE I kJCirlap 1959. FEBRUÁR 3. KEDD A budaörsi iskolások színháza A minap szűkszavú meghí­vót hozott a posta: a budaörsi fiúiskola irodalmi szakköre a Jókai kultúrotthonban, bemu­tatja Trenyov: A gimnazisták című színművét. Sok hasonló meghívóit kaptunk már, ezút­tal mégis különös érdeklődés­sel indultunk útnak, önma­gunk előtt igazolni szerettük volna mindazt a sok szépet és jót, amit eddig hallottunk a budaörsi iskola irodalmi szak­köréről. Egynéhány dolgot akarva- ekaratlanul meg kell ismétel­nünk. Négy esztendeje műkö­dik már ez az irodalmi szak­kör. Akkor a szakkörből ala­kult színjátszó csoport minden tagja az iskola tanulója volt. Ma már a szereplők jelentős része két-három éve maga mö­gött tudja a budaörsi iskolát. Gimnazisták, technikumi diá­kok, ipari tanulók, tiaenhat- ti zenhét évesek. Mégis szívesen jönnek ide az öreg iskolába, olyan 'boldogan, mint amikor haza megy az ember, az ottho­nába. Mert továbbra is az ott­honuknak érzik a budaörsi ál­talános iskolát, ahol először is­merkedtek meg a betűvetés, a számolás, az olvasás tudomá­nyéval és amiért mindig csak hálás szívvel gondolnak vissza öreg tanáraikra. Látszólag természetes dolog ez. Mégis, nagyon kevés helyen maradt meg ennyire elevenen a kapcsolat az iskola és a vég­zett diákok között. Hogy itt megteremtődött, az elsősorban Keszthelyi Andor igazgatóhe­lyettes, magyar nyelvtanár ér­deme. Ö kedveltette meg ezek­Pataki Marika és Engelbrecht László a harmadik felvonás egyik jelenetében kel a diákokkal a magyar iro­dalmat és túl ezen, á művésze­tek szeretetét olyannyira, hogy ma is szívesen áldoznak erre naponta hosszú órákat szabad­idejükből. Akár egy nagy család, olyan ez a szakkör. S így van ez jól Néhány szót a szakkör mű­ködéséről, a színjátszó csoport műsorpolitikájárói: Tavaly a Légy jó mindhalálig című mű­vet adták elő, most Trenyov: A gimnazisták című színművét mutatták be, s még ebben az is­kolai évben sor kerül Füsi Jó­zsef Aszódi diák című ifjúsági színdarabjának előadására is. Úgy véljük, Trenyov művét A veresegyházi óvodában A napközi otthon épülete nem szükséges alaposabban bemutatni. Sokan ismerik és kedvelik A gimnazisták iz­galmas és fordulatos történe­tét, amely a 1905-ös forrada­lom idején játszódik. Hősei többségükben diákok, akik nem csupán a maguk iskolai életén szeretnének változtatni, de segítik a felnőttek harcát is. Az irodalmi szakkör színját­szóinak nagy érdeme, hogy si­került megteremteniük az is­kola forró és hiteles légkörét a színpadon. Hisszük, hogy a színmű hősei valóban diákok — játékuk, előadásmódjuk bi­zonyítja ezt. A szereplők szin­te kivétel nélkül, minden pó­zolástól és nagyképűségtől mentesen élik a maguk egy- 5 szerű, de érdekes életét ott ^ fenn, a színpadon. S ez előadá- |suk legnagyobb erénye. ^ Túl a játék harmonikus össz- S; képén, néhány igen jó egyéni ^ alakítás tetézi még az amúgy ^ is dicséretre méltó teljesít- ^ ményt. Elsősorban a harmadik ^ gimnazista Pataki Marika tet- ^ szett Olga szerepében. Olykor ^ őszinte és mély drámaiságga! ^formálta meg Olga vergődését. | Igaz, szerepe sok nagyszerű al- ^ kaimat ad erre: a szerző az ő § figuráját rajzolja meg a leg­jobban; vagy becsületes ma- ^ rád, s akkor távoznia kell az iskolából, vagy becstelen lesz | és áruló, de maradhat tovább | az iskolában. Mindezt Pataki | Marika jól látta meg, s igye- ^ kezett hűséggel visszaadni Ol- ^ ga vívódását. Kár, hogy néha | mértéket téveszt, és a drámai | hatás kedvéért feladja foislá- ^ nyos báját, üdeségét. ^ Kiemelkedik még a népes ^ együttesből a Pávelt alakító | Vermes István, Viktor szerepé- ^ ben pedig Sólyom János. Ez ^utóbbi még a budaörsi iskola | hetedikes tanulója, de máris ^ méltán vetekszik a „nagyok- ^ kai’1, illetve azokkal a szerep- | lökkel, akik már két-három ^ éve hagyták maguk mögött az í iskolát. I ­§ Jó munkát vegeitek a bu. | daörsi diákok. Megérdemlik, | hogy néhányuk neve itt álljon ^ dicséretként: Imre Mária tech- ^ nikumi hallgató, Máté Imre | gimnazista, Balázs Laci eszter- ^ gályos ipari tanuló, Horváth $ Elek technikumi hallgató. Ke- ^ repesi Attila hetedik osztályos ^ tanuló. Sok kellemes percet ^ szereznek a közönségnek és | hasznos, alkotó elfoglaltságot ^ önmaguknak. Prukner Pál s Jövőre megjelenik Pest megye új monográfiájának első tanulmánykötete A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának februári ülése elé Szabó Károly, a v. b. elnöke rendkívüli érdekes ja­vaslatot terjeszt Javasolni fogja, hogy a v. b. adjon fel­hatalmazást Pest megye mo­nográfiájának megíratására és biztosítsa hozzá a szükséges anyagi fedezetet. A monográfia gondolata ha­tározott formában még a múlt évben felmerült. Decemberben Szabó Károly elnökletével megalakult a szerkesztő bizott­ság, amelynek tagjai között helyet foglal Ember Győző Kossuth-díjas akadémikus, Sinkovics István professzor, valamint több kiváló történész, levéltáros és szakember. A szerkesztő bizottság a napokban ülést tartott és megtárgyalta a monográfia tervezetét. A megbeszélés eredményéről Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár vezetője, a szerkesztő bizottság titkára érdeklődé­sünkre a következőket mon­dotta: — Pest megye első monog­ráfiája, a Galgóczy-féle több mint 80 évvel ezelőtt jelent meg és több mint 50 évvel ez­előtt a Borovszky-féle. Mind­kettő már régen elavult, hi­szen a megjelenésük óta eltelt hosszú idő alatt a történelmi, régészeti és egyéb tudományos kutatások számos olyan adatot hoztak felszínre, amelyek szervesen hozzátartoznak me­gyénk történetéhez; A régi monográfiáknak nem is a korszerűtlenség a legfőbb hibája, hanem az, hogy a megírásuk időpont­jában uralkodó szemlélet következtében a legfőbb történelmi tényezőről, a megye népéről' alig esik szó bennük. Az új monográfiának éppen az lesz legfőbb feladata, hogy ezt a döntő hiányosságot ki­küszöbölje. Elmondotta Lakatos Ernő, hogy terv szerint egyelőre a végleges monográfia előkészítő munkálatait végzik el, még­pedig olyan formán, hogy a megye évről évre kiad egy- egy nagyobb terjedelmű, kö­rülbelül 30 íves tanulmánykö­tetet. Ezekben, az előre kidol­gozott tematika alapján, a legkiválóbb szakemberek dol­goznák fái tudományos tanul­mányok formájában a megye történelmének minden fonto­sabb részletét. Néhány év alatt így összekerül az a ha­talmas anyag, amelyből az­után elkészítheti a szerkesztő bizottság Pest megye minden igénynek megfelelő monográ­fiáját. A szerkesztő bizottság már nagyjából összeállította az első kötetek tervezetét is. Eszerint az 1960-ban meg­jelenő első kötetben a többi között a következő témá­kat dolgoznák fel az arra hivatott szakemberek: a Pest megyei helynevek, a falvak, községek és városok neveinek etimológiája; a me­gyei törvényhatósági bizottság összetétele és működése a Horthy-korszakban; az 1945-ös február 7: HAGYOMÁNYOS SVÁB BÁL S kívüli földreform; a Pest megyei ta­nácsok megalakítása és mű­ködése 1919-ben; az úriszékek működése; Pest megye igazga­tása a török uralom alatt; az első — az 1857. évi — nép- számlálás Pest megyei adatai. A további kötetekben dol­gozzák fel a többi között a hí­res Ráby-pör hiteles anyagát és történetét. A legújabban előkerült adatok ugyanis Ráby Mátyásnak, Jókai Mór tragikus sorsú regényalakjának szere­pét új megvilágításba helye­zik. Helyet kapnak a követ­kező kötetekben a Dózsa György-féle parasztháború Pest megyei vonatkozásai is. A megye évszázados fejlődését érzékelteti az 1728-as és az 1828-as adóösszeírás anyagá­nak feldolgozása. Külön tanul­mányban ismertetik egyes Pest megyei uradalmak gaz­dálkodását, az 1770-es úrbér­rendezést. Feldolgozzák a régi or­szággyűlési választások, a munkásmozgalom, az arató­sztrájkok, a megyei föld­munkásság történetét, föltárják a megyei tanyavilág kialakulásának körülményeit, általában minden Pest me­gyére vonatkozó levéltári, mú­zeumi és tudományos anyag felhasználásával. Külön ta­nulmányok készülnek Pest megye kultúrájáról, irodalmi életéről, mert a cél, hogy a monográfia tökéletes és teljes képet adjon a megye múltjáról és jelenéről. m. L POSTÁNKBÓL Zenebarátok köre alakúit Vecsésen A József Attila Művelődési Házban január 25-én megala­kult a vecsési zenebarátok kö­re. Németh László, a művelő­dési ház igazgatója és Somogyi Lajos karnagy ismertette a kör feladatait és terveit. El­mondták, hogy többek között előadások révén fejlesztik majd az érdeklődők zenei is­mereteit. Balta Éva zenetörté­nész hanglemezekkel illusztrált előadása — Hogyan hallgas­sunk zenét — már az első ösa- szejövetel alkalmával ízelítőt adott: hogyan ismertetik majd meg a kör tagjait a zenemű­vészet „titkaival". Befejezésül a Verdi életéről készült olasz filmet mutatták be, és az ala­kuló összejövetel eredményes­ségét bizonyítja, hogy a műsor végén 150 zenebarát kérte fel­vételét. Fekete József Levél Lengyelországból Eljutott hozzám a Pest me­gyei Hírlap 1958. december 12-i száma, amely cikket kö­zölt munkásságomról, s amely­ből megtudhatták a lap olva­sói, hogy itt, Lengyelországban sem feledkeztem meg a hazai tájról, az emberekről és a ma­gyar kultúráról. Különösen egyetértek a cikk utolsó mon­datával: a lengyel—magyar kapcsolatokat valóban erősíte­né egy kiállítás, amelyen ma­gyar szemmel nézett és ma­gyar ecsettel festett lengyel tá­jakat mutatnék be. Tervszerű­en kutatom ugyanis Lengyel- ország táji szépségeit, s minde­nütt a mi tájaink szépségéhez hasonlót fedezek fel. Az elmúlt három esztendő alatt 15 önálló kiállításom volt Lengyelországban, és kétszer szerepeltem az országos tárla­ton. Ez a statisztikai adat sok mindent mond. Szeretném ezen túlmenően hangsúlyozni, hogy minden kiállításomon egyforma számban szerepelnek lengyel és magyar tájak, s hogy egyikről sem maradtak el a Pest megyei témák: Szent­endre és környéke, Vác és kör­nyéke, Deákvár, Rád, Penc, Budakeszi, Budafok és a „kis magyar Svájc": Csobánka, ahol olyan sok szép képem született az ötvenes évek ele­jén. Úgy érzem, minden kiállítá­som eleven propagandája mindkét ország táji szépségei­nek. Tárlataimat már tervsze­rűen így állítom össze, és ezt hangsúlyozza első helyen a len­gyel sajtó is. Szentendre és Kazimierz (e két városnak kel­lene.baráti csereviszonyba lép­nie egymással), dunai és Visz­tulái tájak, lengyel hegyek és magyar hegyvidékek, a Bala­ton és a Balti-tenger, Budapest és Varsó, fák a magyar és a lengyel tájban sth. .w mind- megannyi kézfogása a rokon témáknak. Ez egymagában is alapja annak a rokonszenvnek, amellyel a közönség és a sajtó kiállításaimat fogadja. De van még más is, ami megörvendeztet: Magyarországon él az akva- rell-kultusz. Edvi és Baránszky és mások nemzedékeiket nevel- tek e nemes technika művelé­sére és megbecsülésére. Büsz­kén vallom magam Baránszky tanítványának. Itt, Lengyelor­szágban Juliusz Falat óta el­hanyagolták ezt a technikát, a képzőművészetek egyik igen szép kifejezési módját és esz­közét. Most, példámat követve, lelkes kis csapat jár velem fes­teni, és tőlem tanulja az akva- rellfestés mesterségbeli titkait, a technikai nehézségek leküz­dését. Befejezésül ígérem, hogy ápolom a kapcsolatot az újság­gal és időnként beszámolok it­teni munkásságomról, eredmé­nyeimről. Dr. Csorba Tibor festőművész Varsó Elénk kulturális élet a gödöllői járásban A téli ünnepnapok estéin, vasárnaponként szétnyílnak a gödöllői járás művelődési há­zainak, színpadtermeinek füg­gönyei. Előadások, színművek, énekkari bemutatók, sokszínű táncok szórakoztatják ilyenkor a falusiakat. Érdekes képet kapunk a köz­ségi színjátszók munkáját vizs­gálva. Valkón már háromszor lejátszották Kisfaludy Csaló­dások című művét, Vácszent- lászlón Jókai Szegény gazda­gok című darabját tervezik, Zsámbokon hárem alkalommal tapsoltak a Boci-boci tarka be­mutatójának, Dányban Garda Lorca A csodálatos vargáné című színművének folynak a próbái, Pécelen a színjátszók kétszer előadták nár a Bástya- sétány 77 című opere*tet, és most Vass István Trisztán cí­mű drámáját próbá’ják. Váltogatják tehát egymást a vígjátékok, drámák, operettek. A közönség várja, igényli a jó darabokat. Szereti azokat a színpadon látni, akik jó isme­rősei, falubelijei. Ezért mindig sikerük van a jó műkedvelő előadásoknak. Elmúlt az évekkel ezelőtt annyira elharapózott népszín­műimádat és operett-láz. A községek kulturális irányítói meglelték a helyes utat. A rendezők, a művelődési házak igazgatói megértették: a szín­játszás a népművelő munka egyik legszebb és — az isme­retterjesztő előadások mellett — legfontosabb feladata. Mindezt azonban nem mond­hatjuk el járásunk területén az üzemi színjátszó csoportok­ról. Egyedül a Kistarcsai Fé­sűsfonó készül a téli idényben Fehér Klára Nem vagyunk an­gyalok című darabjával ugyanakkor évek óta hallgat­nak a Ganz Árammérőgyár színjátszói, akik utoljára 1957 tavaszán az Olympiá-t mutat­ták be. Szeretnénk színpadon látni a Gépjárműjavító szín­játszó. csoportját is,- amelyik tavaly augusztusban az Egy marék boldogság-gal lepte meg az üzem dolgozóit. Ludányi István népművelési felügyelő ízlik a finom ebéd Február hetedikén este hét la. az MSZMP Budapesti Bi- órajior kezdődik a Marx Ká- zottságának titkára; Wild Fri- roly Közgazdaságtudományi gyes, a Magyarországi Néme- Egyetemen (Budapest, IX., tek Demokratikus Szövetsé- Dimitrov tér 8.) az ország né- gének főtitkára és mások, metajfcú dolgozóinak hagyó- a bálon megjelentek üdvöz- mányos sváb bálja. _ lése után műsor következik, A bálvédnökök között élen majd felvonulnak a népvise- szerepel dr. Münnich Ferenc tefi párok, és megnyitják a elvtárs neve. sorban utána: táncot. A hagyományos roz- Rudolf Helmer, a Német De- maring-árverés után reggel mokratikus Köztársaság rend- hat óráig ropják majd a kívüli és meghatalmazott megjelentek a táncot a buda­, nagykövete; dr. Ortutay Gyű- ... fúvószenekar amecsek- 1 a, a Hazafias Népfront fótit- to.j Iuv°szenekar, a mecs-k kára; Benke Valéria műve- nadasdi vidám ifjúság zene- lődésügyi miniszter; Orbán kar és az óbudai Pálföldi László, az MSZMP Központi Petterm-ann sramlizene-kar mi’- Bizottságának tagja; Kelen Bé- zsikájáraj 1948 -bom, a hároméves terv keretében épült a veresegyházi modern tóparti napközis óvo­da. Ez az óvoda 10 év alatt a lurkók megszokott tanyája lett. Otthonosan mozognak most is, ahogy belépünk. „Jó-na-pot- kí-vá-nok” — köszönnek kó­rusban és bátran néznek a fényképezőgépbe. Weitz Ist- vátrmé vezető óvónő rendre inti őket, hisz éppen ebédelé síkor érkeztünk. Amíg a gyerekarcok teljesen pirossá válnak (para­dicsomleves van: az óvodások „önkiszolgáló rendszerben" vannak, mindegyik magának szed, annyit, amennyit meg tud enni!), a fiatal, kis óvónő el­mondja, hogy mintegy 30 nagy- és 20 kiscsoportos pa­lánta veszi igénybe az „ovit” és a bent étkezők száma is meghaladja a negyvenet. A heti tíz forintért nyújtott koszt jó minőségű, híznak is a kis komák! Hatan vannak a gyerekek mellett. Szabó Anna óvónő a kiscsoportosokkal fog­lalkoziik és két dajka segíti őket. A konyhán ketten van­nak. Megízleltük a főztjüket: nem csoda, ha híznak a gye­rekek. Vége az ereszeinek. Most alvás következik, ilyenkor híz­nak a csöppségek. Eltűnnék a kis asztalok, székek, a sarokba kerül a sóik játék. Kis ágyak sorálcoznak a helyükbe. Hoz­zák a gyerekek a 'kis párnáikat De édesek! Lassan alszanak el a mi j „tiszteletünkre”. Az óvó nénik elmesélik, hogy ebben a tópar­ti óvodában a gyerekek szülei­nek kétharmad része bérből élő, egyharmada földműves. A faluban, ahol a másik óvoda működik, fordított az arány. Hol az egyik gyerek moco­rog, hol a másik mozog, jobb lesz továbbállni. Lábujjhe­gyen megyünk kifelé és sajná­lattal nézzük, hogy hiába van­nak üres ágyak, rövidek azok nekünk! F. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom