Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-16 / 13. szám

1959. JANUÁR 16. PÉNTEK re »y HEC WCirlap BÚVÁROK a sarkvidék jege alatt Példa nélküli kísérletet haj­tottak végre a közelmúltban az „Északi-sark 6.” elnevezésű szovjet északi-sarki kutató- állomáson. Az úszó jégtáblán elhelyezett állomás az Északi- Jeges-tenger meteorológiai vi­szonyait vizsgálja. A tudomá­nyos adatok kiegészítéséhez szükségessé vált, hogy rend­szeresen búvárok segítségévei vizsgálják meg a tenger mé­lyét. A rendkívül nehéz körül­mények leküzdésére szovjet tudósok különleges búvár­készülékeket és öltözeteket szerkesztettek. Az új készülé­kek kipróbálására a moszkvai egyetem tengertudományi in­tézetének két fiatal munka­társa vállalkozott. A búvárokat a négyméter vastagságú jégbe vágott léken át eresztették le a mínusz 1,8 Celsius fokos víz­be. A külső levegő hőmérsék­lete mínusz 40 fok volt a kísér­let ideje alatt. A búvárkészülék próbája sikerrel végződött. Már a leg­közelebbi jövőben búvárok se­gítségével rendszeresen vizs­gálják és fényképezik majd az Északi-Jeges-tenger eddig hoz­záférhetetlen mélységeit. Impregnált felöltő- és kabát­szövetek gyártását kezdik meg A kereskedelem kérésére a textilgyárak rövidesen impreg- náltan bocsátanak ki néhány kabátszövetet, felöltő- és bun- dahuzat-anyagot. Az impreg- nálás tartós vízlepergető szer­rel történik, a vegyszerrel az anyag felületét vonják be, s így az nem szívja be a vizet, hanem inkább lepergeti magá­ról. A szükséges vegyszert ha­zai üzemek állítják elő és nincs semmi akadálya annak, hogy a textilüzemek impreg­nált szöveteket gyártsanak. A kísérleti végekből mintadara­bokat küldtek be a minőség­ellenőrző szerviekhez,'.'alibi igen jónak tartották és engedélyez­ték gyártását. Milyen a jó termelőszövetkezeti vezető?; Szolgálati helye: a Déli-sark Pár héttel ezelőtt a taksonyi Lenin Tsz zárszámadási köz­gyűlésén élénk vita zajlott le arról, milyen is a jó termelő­szövetkezeti elnök. Hogyan, he­lyesebben milyen módsizerek- kel irányítsa a termelőszövet­kezetet, milyen legyen a vi­szonya a szövetkezet tagságá­hoz? Előre megmondjuk, hogy a közgyűlésen nem jutottak közös nevezőre, mert mind­egyik felszólaló — akik több­ségükben maguk is vezetők — mindvégig kitartottak néze­teik, vélt igazuk mellett. Nos, ha hat embernek más véleménye van erről a fontos kérdésről — mert azt senki sem tagadhatja, hogy az elnök munkája jelentősen hozzájárul a szövetkezet eredményes vagy eredménytelen gazdálkodásá­hoz —, hányféle elgondolás, hányféle gyakorlat honosodha­tott meg a megye több mint 200 termelőszövetkezetében. Nem is szólva arról, hogy a csaknem 10 ezer szövetkezeti tag milyen elnököt lót legszí­vesebben szövetkezetének élén. Érdemes erről vitatkozni, hogy kikristályosítsuk a legjobb ve­zetési módszereket, segítsük egymást abban, hogy jól irá­nyított tsz-elnökkel az élen gyorsabban fejlődjenek a'Szö­vetkezeti gazdaságok. A ma­gunk részéről szívesen adunk helyt lapunkban a különböző véleményeknek. ¥ Az említett közgyűlésen Kreisz István „robbantotta” ki a vitát felszólalásával. Megbí­rálta a tsz elnökét, Madácsy Lászlót, mert — amint mon­dotta —: „Nagyon keményen bánik a tagsággal, nemegy­szer erőszakos módon érvé­nyesíti elgondolását.” Az ért­hetőség kedvéért leírjuk azt is, hogy a közel tízesztendős szö­vetkezetben gyakran váltogat­ták egymást az elnökök, s amint ez ilyen esetben már lenni szokott, nagyon lassan fejlődött a termelőszövetkezet. Madácsy László 1958 tavaszán került a tsz élére. Kreisz István véleményéhez Kormányhatározat az üdültetés egyes kérdéseiről A kormány legújabb határo­zatában az üdültetésről szóló több korábbi intézkedést mó­dosított. A határozat kimond­ja, hogy a kedvezményes üdül­tetés céljára szolgáló üdülőt _ vagy hétvégi pihenőt csak ab-1 szervezeti határozatokat. A sa­ját kezelésű üdülőkbe utalás­hoz azonban továbbra sem szükséges a szakszervezeti tag­ság. csatlakozott Kovács Jánosné szövetkezeti tag is, amikor el­mondotta, hogy az elnök a jö­vőben ne durván beszéljen a tagokkal, inkább értesse meg magát velük. így sokkal többre mehetnek. A Ráckevei Járási Pártbizott­ság másodtitkára ugyancsak bírálta magatartásáért Madá­csy elvtársat, bár ő elismerte, hogy vezetésével sokat -fejlő­dött a szövetkezet gazdálko­dása, szilárdult a munkafegye­lem. Egy esztendő alatt jobban nőtt a közös vagyon, mint az­előtt öt évig együttesen. Mégis úgy látja, hogy Madácsy elv­társ „túl kemény” s szósze- rint: „vezetési módszere in- 'kább megfelelne egy állami gazdaságban, mint a termelő- szövetkezetben”. Arra kérte Klim. György elvtársat, a köz­ség másik termelőszövetkeze­tének elnökét, mondja el ő, hogyan szilárdították meg ná­luk a munkafegyelmet, ho­gyan érték el, hogy immár évek óta kimagaslóan nagy ré­szesedést osztanak. Klim György eleget is tett a kérésnek s szavai nyomán ki­rajzolódott egy más típusú ve­zető, s egy másfajta vezetési módszer. „Nálunk egy akara­ton van a tagság és a vezető­ség. Ez abból adódik, hogy kö­zösen mindent megbeszélünk és így nem mondhatja senki a tagok közül, hogy erről vagy arról nem tudott” — mondotta Majd egy olyan gondolatot ve­tett föl, amelyről a későbbiek során parázs vita kerekedett. „Ha szorít a munka, én nem azt mondom, hogy menjetek dolgozni, hanem azt, hogy menjünk emberek! Megfogom a kaszát, kapát, a sor elején megyek. Úgy gondolom, nem esik le az aranygyűrű egy tsz- elnök ujjúról sem, ha megmu­tatja a tagságnak, hogyan kell dolgozni.” Az Előre Tsz elnökének sza­vai mély hatást gyakoroltak a szövetkezet tagságára. „Úgy van.“ „Nálunk is így kellene.“ Ilyen és ezekhez hasonló köz- beszólások hangzottak el. Nem így fogadta azonban KJim elv­társ szavait a közgyűlésre meg­hívott dunahkraszti tsz elnöke. „Mi, szakemberek nem azért tanultunk évekig, hogy kaszál­junk, kapáljunk. Az elnöknek más a feladata. Mégpedig az, hogy irányítson. Sokkal többet használ a szőr etkezetnek, ha eljár a tsz ügyeiben és irányít’* — mondotta. — A továbbiak során aztán kifejtette, hogy ö a „kemény kéz“ híve, s ezt a vé- f leményét a taksonyi Lenin pél- | dójával igazolta, amely éppen f a keménykezű vezetéssel moz- 1 dúlt el az évekig tartó egy- | helyben topogókból. | A helyi állami gazdaság igaz- 1 gatója Bohár Károly elvtárs a I következőket mondotta: „Téves | az a szemlélet, amely szerint | az állami gazdaságban „enni | lehet“ az embereket, bárho- | gyan lehet velük beszélni és | bánni. Tőlünk is megkövetelik § a gazdaság dolgozói, hogy em- | bersiégeseit legyünk, megbe-1 csüljük ókét. Ez természetes is. 1 Szerintem mégis más és'máss módon kell beszélni az egyes | emberekkel, aszerint, hogy ki | hogyan érdemli‘‘ — mondotta. | lesz ennek a háznagyságú hernyótalpas tankszerű vontató­Számtalan példát sorolt fel | nak, amelyet a szovjet déli-sarki expedíció részére készí­aztam. Szerinte másképpen kell = beszélni az olyan dolgozóval, I tettek a Szovjetunióban aki esetleg egyszer megtévedt, liiiiiiniHiliiiiiiiitiitiiiitiiiliiiiiitiiiiiMiiiittiitiiiiiiilti ...ijtitiiiiiiM!MitMtMitnHintMiiiiiiiiiiiinttiiinimtiMMimiimmitntmiiiHl m int aki rendszeresen hanyag, nemtörődöm, hozzányúl az ál­lami tulajdonhoz. De ehhez meg is kell ismemi az embere­ket. Azzal fejezte be hozzászó­lását, hogy a szövetkezet el­nöke legyen kemónytkezű, de igazságos, akkor szeretik és megbecsülik a tagok. ★ Eddig tart a közgyűlésről szóló tudósításunk. Amint a bevezetőben is említettük, ahány felszólaló, annyi véle­mény. Kinek van igaza? Dönt­sék el ezt a szövetkezet; veze­tek és tagok Vitatkozzunk raj­ta. Várjuk a hozzászólásokat. Mihók Sándor Már a feldolgozóipar kísérletezik a magyar polietilénnel Hazánkban két évvel ezelőtt kezdték meg a kísérleteket polietilén előállítására. A Veszprém megyei Colorehemía laboratóriumában viszonylag rövid idő alatt előállították a megfelelő vegyületet, amelyet azóta fokozatosan tökéletesí­tettek. Az üzem egyelőre fél­kész-terméket, úgynevezett fröccsanyagot készít. Ez az anyag, kísérletsorozatok tanú­Több mint négymillió forint értékben vásároltak könyvet tavaly Pest megyében Az elmúlt évben megnöveke­dett megyénk falvaiban is a könyvvásárlás. Ez egyben mu­tatja a falusi lakosság kultu­rális igényeinek növekedését is. Mintegy négy és félmillió forint értékű könyvet vásárol­ták megyénk községeinek lako­sai a hét földniűvesszövet'ke- zeti könyvesboltból és a szö­vetkezeti könyvbízományo- soktól. A tapasztalatok szerint leg­inkább a szépirodalmi és a me­zőgazdasági szakkönyveket ke­resik a vevők. Cegléden a ka­rácsony előtti könyv- és játék­kiállításon csaknem húszezer forint értékű könyvet vásárol­tak. Érdekes az is, hogy 1958­ban mintegy 400 kisebb könyv kiállítást rendeztek a megyé­ben a szövetkezetek. sága szerint, felveszi a ver­senyt a külföldi vegyiüzemek gyártmányaival. Szakító szi­lárdsága és rugalmassága egy­aránt alkalmas a külföldön gyártott és jól bevált iparcik­kek előállítására. A magyar polietilénből már megkezdték az első igényesebb műanyag­tárgyak gyártását is. A Mű­anyagkísérleti Intézetben mű­anyagszivattyút készítettek po­lietilénből. A feldolgozó ipar ezenkívül poharakat, kulacs­fedőket és egyéb használati cikkeket készít. Ha az üzemi kísérletek is sikerrel járnak, akkor a tapasztalatok alapján nagyobb tételben gyártják majd ezt a fontos ipari mű­anyagot. a nyűi és a fácán vadászati idényét A Földművelésügyi Minisz­térium rendelkezést adott ki, mely szerint a mezei nyúl ja­nuár 18-án lejáró vadászati idényét február 1-ig az egész ország területén meghosszab­bítja. A fácánkakas vadászati idénye az érvényben levő ti­lalmi rendelet szerint ugyan­csak január 18-ig tart, az új rendelkezés azonban most Bé­kés, Csongrád. továbbá Haj­du-Biihar és Szolnok megye területén február 1-ig meg­hosszabbítja a fácánkakas va­dászati idényét. Mindkét eset­ben azért volt szükség a va­dászati határidő kitolására, mert a rendkívül enyhe tél­ben nem volt lehetőség na­gyobb mennyiségű, exportra alkalmas mezei nyúl és fácán­kakas lelövésére. ^MMMU«MMMMMMMMMIHMIMII»HIHMMMMMMIIHMM,MMMMMMiMMMMMMM»MIIMMMMMM,MMMIllMBlmiMIMMttMMMHIMIMIIIMIIMtlllMltllMMIMHIMIIIMIIIIIIt|IIIIMIIHIIIIIItlMllllllltllllllllllllllllllltHIIIIIIIIIIIHIIIIIIHIIIIIIIttllll1IIIIIIIIMIIIllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllillllll I HiiuinHiUMtiiiiiiiiiiHiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHiimiiiiiiirui ban az esetben lehet építeni. | ha az épület legalább 100—1501 személy befogadására alkal-1 mas, a szobák átlagban két-1 ágyasak, az üdülő folyóvizes. § társalkodóhelyiséggel, konyhá-1 val és étkezővel is rendelkezik. | Törekedni kell arra, hogy az| üdülőt egész évben ki lehessen | használni, helyét pedig lehe-| tőleg magaslaton, vagy gyógy-1 helyen kell kiválasztani. Azok| a vállalatok, amelyek arra | megfelelő összéggel nem ren-| delkeznek, más vállalatokkal 1 társulhatnak üdülő létesítésé-§ re. Üdülők létesítéséhez vagy | bővítéséhez az illetékes mi-| niszter és a szakszervezet en-1 gedélye szükséges. Magánsze-| mélytől bizonyos kivételtől el-1 tekintve, üdülés céljaira ingat-1 lant bérelni vagy vásárolni | nem szabad. Ha valamely vállalati vagyf hivatali üdülőt legalább 851 százalékban és egy év alatt 981 napig nem tudják kihasználni. | a felesleges szálláshelyeket! kötelesek üdülővel nem ren-i delkező más vállalatoknak bér-1 beadni. A határozat megbízza a f munkaügyi minisztert, hogy a | SZOT főtitkárával egyetértés- | ben készítse el a vállalati és| hivatali üdülők ügyviteli sza-| bályzatát, s a többi illetékes | miniszterrel együttműködve | gondoskodjék arról, hogy a | vállalati üdülők 1959-től köte-1 Lezően. alkalmazzák a hivatali | üdülőkre megállapított költ-1 ségvetési üzemeltetési és | egészségügyi normákat. A vál-1 lalatj és a hivatali saját keze-1 lésű üdülőkbe utalás is csak a | szakszervezeti bizottságokon 1 keresztül történhet, itt is al-1 kalmazni kell a szervezett i üdültetésre vonatkozó szak­Harminc ember a zátonyon Hős életmentőik munkájáról kell beszámolnom, újságírói lelkiismeretem kötelez rá, s bár a történet, amit elmondan­dó vagyok, nem tegnap esett meg, a nyilvános elismerés lo­bogóját. ha késedelmesen, mégis meg kell hajtanom előt­tük, eddig az idő rövidsége miatt hivatalos elismerésem­ben amúgy sem részesültek. Hárman — egy tanácsi veze­tő és két honvéd tiszthelyettes — erejük. Idegzetük, bátorsá­guk megfeszítésével 30 em­beréletet mentettek meg a vihar legvészesebb tombolása közben. Éppen egy" hete, pénteken délután Szob felett is hóor­kán száguldozott, A túlparti révnél teherautók gyülekez­tek. munkásoké*' hoztak Ta­ta meg Dorog felől, kóspalla- gi. márianosztrai, perőcsényi és a járás más községébe való embereket, akik egész héten a Dunántúlon dolgoznak va­lami építési vállalatnál, pén­tekenként azonban teherautón együttesen megindulnak hazafelé a családhoz, apjukat repeső szívvel váró apró gyermekekhez, asszony­hoz. édesanyához. Dühönghet ilyenkor akármekkora vihar, a haza vezető útról semmi le nem térítheti őket. Különben sem szélerőt méricskélők ezek az erdők közé rejtett apró fal­vakban lakó, mindenfajta vi­szontagsággal szembenéző em­berek. Sietve haza kell jutniok, mert úton töltött minden per­cük egy-egy nehéz óra nékik is, az otthoniaknak is. Ám a komp csali egy teherautót visz át, Bayer Sándor kormányos ilyen vészes időben nem terhe­li meg jobban. Menetrend sze­rinti pontossággal délután há­romkor elköti a vízibuszt, kompja vontatóját. Erősen hullámzik a Duna, fúj a szél, esik a hó, de pár perc múlva kiköt az innenső par­ton. A teherautó partra, az utasai pedig az autóra kapasz­kodnak. az otthon melege felé sietnek dideregve. Odaát má­sik teherkocsi más emberek­kel várja, míg órafordultával visszatér értük a komp. Közben az esvre sűrűsödő hófellegek esti sötétség leplét borítják a tájra. Csak a növekvő hótaka­ró világít. Szobról a lámpák fénye sem hatol át a fergeteg ködén. Bayer kormányos me­gint nekivág, általmegy a Du­nán. hogy menetideje szerint pontban négy órakor ismét Szob felé indulhasson. Erősö­dő viharban behajózik a har­minc munkás és a teherautó. A szélvész felkorbácsolja, hul­lámokba tornyosítja a Duna vizét és a hullámok átcsapnak a hajón, kompon, embereken. Viharos tengerré lett a Duna, hátán hányódik a komp, a vontató vízibusz és harminc hazatartó, hazagondoló ember. Fagyos hullámok fürösztik őket. csurom víz a ruhájuk. A folyó közepe felé járnak, amikor kehesen hörögni kezd a hajómotor, aztán hirtelen elnémul, megáll. A kormá­nyos kétségbeesetten forgatja a kereket, de nem ura már, hajóját kompostul, emberestül sodorja az ár, a folyam és a szélvész sodra. A reflektor is kialszik, feketeségbe süllyed minden. Hullám kénye-kedve dobálja a hajót, meg a kompot, mi lesz, ha egymásra dobja a két alkalmatosságot? Az emberek csak lassan éb­rednek tudatára a veszélynek, hinni sem akarják, hogy a víz tehetetlen játéka lett hajójuk. Vaksötétben sötét vizek felett vagy egy negyedórát úsznak már lefelé. Egyszerre csak hatalmas csattanás, recsegés, ropogás tör át az orkán szün­telen üvöltésén és a hajó meg a komp egy helyben ringató­zik aztán, a vihar a Duna kö­zepén zátonyra sodorta. Har­minckét ember remeg a záto­nyon a hidegtől és — nincs mit szégyelleni rajta — bizony a félelemtől is. Előbb csak egy­két hang hallatszik, segítsé­gért kiáltanak, aztán kétségbe­esett férfikórus próbál re­ménytelen versenyre kelni szél üvöltésével, hullámok vad zúgásával. Kiáltásuk nem hal- lik el a partig. Már egy óránál is többet ké­sik a négyórási komp. Aggo­dalmaskodik érte néhány em­ber a szobi parton. Talán el se indult, istenkísértés lett volna. Mások meg azt erősgetik, lát­ták, ahogy ellökte magát a túl­só oldalról. öt óra után emberek kopog­tatnak Lencsés Jánosnál, a já­rási tanács elnökhelyettesénél. — Nem ért át a négyórási.;: Tán ötven embert hozott... — mondogatják, mert a rossz hírt még növelni is szeretik néme­lyek. Lencsés János csali né­hány napja gyógyult meg a mellhártyagyulladásábólt de el­felejti a maga baját, elszalad, segítséget keres és talál. Két honvéd tiszthelyettes, Czibere László törzsőrmester és Jani Péter őrmester. — öreg hajósok nem merészelnek a megvadult vizekre szállani — vállalkozik a mentésre. Len­cséssel együtt hárman beugra­nak a határőrség kis mentő­hajójába és nekivágnak a tob­zódó hullámoknak. Percenként átcsap a víz a fejük felett, bő­rig ázottan folytatják útjukat. A fagyos szél páncéllá kemé­nyíti rajtuk a nedves ruhát, csontjuk velejéig dideregve •küzdenek a hullámok hátán vergődő hajón. Fél óra múltán végre rátalálnak a zátonyra került, reménytvesztett embe­rekre. Most kezdődik csak a nagy küzdelem. Kötélre fogni és a zátonyról levontatni igyekeznek a hajót és a kom­pot. Csáklyávai védekeznek közben, nehogy a hullámok hajójukat a másikhoz vágják és pozdorjává törjék. Minden hullámban a halál leskelődik rájuk. Hatszor egymásután fe­szül neki a kis hajó, hogy le­vontassa a nehéz kompot a zá­tonyról, hatszor egymásután szakad kötél, lánc és sodrony. Három óra hosszat tartó vias- kodás után hetedszerre végre sikerül. Megmentették a harminc munkást, meg a két révészt, akik közel öt óra hosszat ra­boskodtak hóban, fagyban a zátonyon. A reggelt nem sok érte volna meg közülük, meg­fagytak volna, ha nem kapnak segítséget. Ha a segítségükre igyekvők, még mielőtt elérik a zátonyt, a vihar áldozataivá esnek... Db sikerült. Esti kilenc órakor mentőhajó, vízibusz és a komp kikötnek a szobi parton, ahol forralt bor­ral, pálinkával várják a meg- menekülteket. Aztán a teher­autó is kigördül, s harminc ha­zaigyekvő munkás felkapasz­kodik a tetejére. Újabb, hosz- szú küzdelem árán, hótorla­szokkal, széllel és hideggel megmérkőzve, éjféltájt az utol­só is belép háza kapuján. Har­minc család örül, hazajött a munkából az apa vagy a fiú. Hajszálon múlott, gyászolna most ez a harminc boldog csa­lád. Hajszálon múlott, három talpig férfi minden erején, ami a szörnyű orkán erejével szem­ben valóban vékonyka hajszál erejénél nem több. Nem is az erejük, szívük bátorsága győz­te le a vihart. Leírom még egyszer a nevét Lencsés János járási tanácsel­nökhelyettesnek, Czibere László törzsőrmesternek és Jani Péter őrmesternek, meg­hajtom előttük a nyilvános el­ismerés lobogóját a harminc emberéletért, amit a saját éle­tük veszélyeztetése árán meg­mentettek. Csak a sajtó sze­rény munkása vagyok, több nem telik tőlem. Szokoly Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom