Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Shaw:

„A drémaírás e világhírű újságírója sohase mondani akart valamit, csak ellenimon- dara — írja Kosztolányi 1931- ben Shaw-ról. „Kis tagadó, nem az ördög, csak annak cimborája, cinkosa, puszipajtása, aki hatásvadászatból lázad.” Kosztolányi nem mond igazat vagy. legjobb esetben, téved. Shaw nemcsak szókimondó, hanem igazmondó is, nem „bo- hócsdpkás öreg”, nem nyelv- öltögetó vén gyerek, hanem könyörtelen ítélőbíró. Richard, i.az ördög cimborája”, az akasztófa alatt állva vágja arcába az angol tábornoknak, hogy a gyilkosság gyilkosság, és nem engedi papi segédlettel a ci- nizmusság ájtatosságával elkendőzni a vérontó, gyarmatosító erőszakot. Belefojtja a kivégzésnél közreműködő papba a szót, nem tűri. hogy az utolsó kenetet kenetteljességgel tegye elviselhetetlenné. Szembesze- gezi isten hitvány szolgájával a legmagasztosefob erkölcsi parancsot, a Ne ölj! isteni törvényét, amelyet az megtagadott , az embertelenség embereinek ; kedvéért. Shaw nem játszik,

. nem mérlegel az alapvető kérdéseikben, hanem véresen komoly és ezekben a pillanatok- ,ban iróniája, ostorként csattanó szellemessége, a dialógusbravúrok csak segítői aa eszmének. amelynek prédikátora Shaw. Szellemessége nem üres dekoráció, nem arravaló, hogy (könnyűvé tegye súlyos szavát,

• hanem nehezék, hogy nagyobbat sújtson.

Bűvész-e vatgy művész? Szellemes-e vagy mély? Mondvacsinált kérdések, amelyeket : megválaszolt már a történelem és az irodalomtörténet. Már 'életében a dráma klasszikusává vált, mert kora sorskérdéseit magas művészi színvonalon ragyogó dialektikával, megvesztegető szellemességgel állította a világ színpadaira.

Miről is szól a darab ?

A történet végtelenül egyszerű... Mint maga az/ élet. És végtelenül bonyolult; . Mint maga az élet.

Az angol—amerikai függetlenségi háború idején az angol csapatok minden amerikai városban — ahová lábukat beteszik (vagy mielőtt kiteszik) — megtorlásul és megfélemlítés céljából felakasztják a legtekintélyesebb polgárt. Most éppen X városka van soron. Ki lesz az áldozat?

Különben a város legtekintélyesebb c&aládjiá-t nagy megpróbáltatások érték. A családfő meghalt, és halála előtt megváltoztatta régi végrendeletét. Zsarnok felesége helyett kitagadott és elzüllött fiát. Richác- dot, az ördög cimboráját tette neg általános örökösévé. Azt a fiatalembert, akinek nevét is borzongással ejti ki minden tisztességes polgár. A fiú át is vesei a vagyont, csúfot űzve minden tekintélyből. Egy embert tisztel csupán." a város papját, Anderson tiszteletest. aki nemrég nősült és aki gyen- gédlelkű fiatal feleségével boldog házasságban él. Az angolok Andersent akarják felakasztani. A katonák azonban nem találják othon. mert éppen Richard haldokló anyjához sietett. Az éppen lakásán tartózkodó Richard jelentkezik őhelyette, és a katonák Richar- dot hurcolják el. A férjében csalódott asszony beleszeret a magát feláldozni akaró fiúba, és mindent elkövet, hogy megmentse. Hiába derül ki a turpisság, a formális hadbírósági tárgyalást az angolok megtartják, Richárdot már-már ki- végzik. Méeis megmenekül, mert a lázadók élén Anderson tisabeletes megmenti. A darab furcsa hapyenddel végződik. A pap éli majd igazi énje szerinti életét, mint katona, Richard pedig, az ördög cimborája lelkipásztora lesz a városnak és elfoglalja Anderson helyét az asszonyka oldalán is.

Tételek mozognak

és nem emberek ?

Harms kérdésfelvetés. Shaw- ftafc tribün kell, a drámának

Az ördög cimborája

A MADACH SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA

művészi alakok. Életteli embereket hoz a színpadra drámája első felvonásában, hogy aztán elejtse őket, és ne törődjön veíük tovább, amikor mondanivalójának kifejtésére már nincs rá szüksége.

Az első felvonás neki csak arra kell, hogy felhúzza a rugókat. odakészítse és bemutassa az embereket, a helyzetet. Aztán kezdődhet a próbatétel.

A néző lélegzet viszafoj tv a figyel. Vajon mivé változtatja Richárdot a vagyon?

De az író nem viszi harcba hősét a képmutató Város ellen. Neki csak a helyzet kell. A család szinte elő se kerül többé. Az anya meghal és haláláról egy cinikus mellékmondatban értesülünk. A második felvonásban Shaw sakkjátszmájában Richard a sötét, a két világossal kerül szembe, isten szolgájával: Anderson tisztele- tessel és feleségével. Az egyik oldalon isten angyala, a másik oldalon az ördög cimborája. És ha azt hinnénk, hogy ebben a drámai képletben a tisztelendő az ismert és a lázadó ember az ismeretlen tényező, hát tévedünk. Shaw alapos leckét ad. Az ő matematikai egyenletéből a várt eredmény fordítottja kerül ki. A kapott tétel így _ hangzik: aki elveihez hű esi lelke sugallatát követi, aki § hadi tüzen az ember megnyo- 1 morításának, legyen az hős 1 vagy bolond, isten vagy a sá- 1 tán embere, egyremegy. Becsű- | letes ember, az egyenlet két| oldala felcserélhető.

Amikor Richard felveszi a I tisateletes kabátját, nevét, sze-1 repét ég magatartását, oly to- | kéletes az önfeláldozó ember \ szerepében, mint amilyen ki-1 váló volt csempészek társa-1 ként. Még a férjét imádó pap-1 feleség is beleszeret. Az ördög 1 cimborája, bőrzekéje és vad-1 sága mögött csupa érzelem, | csupa megértés-ember szíve 1 dobog. A próbatétel előcsalta | valódi énjét, mint ahogy Anderson tiszteletes Richard ott- I

erkölcs prédikátorai és katonái, vértanúi is, ha keik

Adóm Ottó, a rendező

szépen fejtette ki a mű alapgondolatát és hűséggel szolgálta ennek minél világosabb, érdekesebb kifejtését.

Éveken keresztül ezt a darabot úgy vitték színpadra, mint valami romantikus játékot és legtöbbször melodrámát csináltak belőle. így' játszotta annak idején Bárdos Artúr rendezésében a Belvárosi Színház is. Ádám Ottó most bátran szakított ezzel a felfogással és az első hangütéstől kezdve azzá tette a drámát, aminek Shaw valóban megírta: erkölcsi dráma ez, a javából.

,, A rendező Itülönösen a tisz- teletes asszony és Richard nagy jeleneteiben és az utolsó kép első felében remekel. Az akasztófához támaszkodó, dú- dolgató őrmester, akit meghat a térzene, ellenállhatatlanul humoros és ugyanakkor hátborzongató. Azon a rendezés sem tud segíteni, hogy az utolsó kép hapyendje komolytalanná válik. Az első felvonásiban Shaw megmutatja, hogy ez a város nem a szia badságh ősök

városa, a felvonuló emberek inkább egy népünnepély szórakozó nézői, mint a függetlenségi harc hátvédjei. És ez nemcsak a tömegre vonatkozik, hanem a fő figurákra is. Richard teljesítette szerepét, nincs már mondanivalója. A tiszteletesné is passzív és Anderson mondókája nem meggyőző, sem érdekes. Csak a végeredményt mondja ki. anut a néző miagában már levont.

Nagyon jó a tiszteletesné szerepében Tólnay Klári. A rajongó, bonyolultlelkű nőfigurának minden rezdülését képes megmutatni. Arcjátéka, mozgáskultúrája plasztikusan hozza a kimondott és elharapott gondolatokat is. Szépen megformált alakítás Gábor Miklósé is Richard szerepében. Nagyon tetszett Tímár az okos, cinikus tábornok, Psota Irén az agyongyötört lány, és Lázár Mária az anya alakjában. Kissé eltúlzottnak érezzük Márkus László Kristófját, kevesebb több lenne.

A Madách Színház együttese előadásról előadásra összefor- rottabb és színházi életünkben megnyugtató, szilárd pont.

Szántó Miklós

'iitinintiitHnHimiltiiHiimmtnHHiMimmHiimiiMiimimmnMHinmiHiiHiiinnmmnimimHHmiiHiimmt

Aelbert Cuyp: Tehenek a vií.ben (A Szépművészeti Múzeum régi képtárának anyagából)

1 BORSÁNYI JÁNOS VERSEI |

VEGYTAN-ÓRÁN

A lombik falánk üveghasában még kényelmesen terpeszkedik a sárga oldat. Dugó-kalapjára hetyke hőmérőt tűztek, törékeny, átlátszó karjára ’ t

hús vízzel bélelt ujjast vontak.

Majd alulról csipegetni kezdi kevély pocakját

sárga-kék tarajával a gázláng-kakas, a molekulák a sárga lében mint huncut kisdiákok vidáman nyüzsögnek.

S a vézna üvegkarba nemsokára.

— mintha élet ömlene a kihűlt éterbe, — áramlik a langyos, fehér pára.

Kint az asztalon ilyen csodák történnek.

A padok között szemüveges szigor sétál, a tizenötéves szemek mögött borzasán feszülnek a lázas idegek.

Es már suhint a kérdés:

— Mi ez a kísérlet?... Kiss Éva mondja meg!

Éva feláll, mint aki csatát vesztett.

Kitárt szemekkel, szótlan áll, pillája reszket, s a molekulák a kövér üveg-hasból csúfolódva ránevetnek.

C

RÁDIÓ MELLETT

Bűvös láda, kis asztalon nyugszik, barnán csillog sima fa-ruhája.

Kívánatos billentyűi kínálják fehér hátukat.

Lenyomta egyiket, s tüstént villamos-élet szalad a sok apró drót-érbe, egyszerre kezd a hat cső-sziv dobogni, nem néma már a hangszóró-száj sem, s zöld nyugalommal fényre ocsúdik a varázsszem.

Mind erősebben beszél egy acéltorok, s ha kiváncsi ujjam úgy akarja, lélekzeui kezdenek a kondenzátorok, sétálni kezd a skála mutatója, és én utazom a hullámhosszak léglökéses repülőjén.

Két állomás közt szinte fölbugyog az éter, én száguldók, s nyomban dalok, szavak, száznyelvű riportok foszlánya rezdül.

Az egyik állomásról egzotikus zene hangjai tódulnak k» a készülék pórusain keresztül, s a szobán lassan végiglejtenek, mint fekete dzsinnek, komor szellemek.

S mintha én is fiserdei éjszakában járnék, csendjébe jsak egy-egy vadmadár sikolt, s égboltján mint hideg varázsszem, trópusi-zöld fényben hunyorít a hold.

lUiiiuiiinuuiimiiuiiiiimiiiitiinHiiiimmimmiutiKiiiUHumuiuiiiinmiimuiiHar

hagyott börzékévé-tó és névé- | vei együtt annak fenegyerek- 1 ségét is felveszi, nyargalászik, § pisztolyt ragad, a lázadó had-1 sereg kapitánya lesz és külön-1 bül viselkedik, mint akár Ri- § chard tenné legjobb formája- | ban. |

Richard és árnyéka .:. An- 1 derson rajza nem kidolgozott. § Nincs is rá szükség. Hiszen I csak a hús-vér Richard nega- § tívja, a tétel illusztrációja. Az § iróniáik elég az ördög cimbo- | rája és a pap felesége, ha őket 1 elhisszük, nyert ügye van. És 1 két jelenetük a papiakban és | a siralamházban, tökéletesen | kidolgozott. Richard megdi- § cső ülése teljesen elhihető. A § pap átalakulását Shaw nem f dolgozza ki. Úgy is mozog, 1 mint valami tükörkép, aki 1 mindig az ellenkezőjét teszi | annak, mint amit aiz eredeti | csinál. Még Pécsi kitűnő já-1 téka sem tudja elhihetővé | tenni ezeken a pontokon a fi- | guiíát.

Csodálatos betét a bírósági | tárgyalás. Itt adja Shaw az an- § goi jog szatíráját, itt gúnyolja | ki, teszi nevetségessé — nem | tagadván meg ír voltát — az | angol udvariassági formákat. | itt leplezi le a korabeli ka-1 tonaerények felfújt ürességét |

Az író az új humanizmust. | az új erkölcsöt kereste egész \ életében. Lerántotta az álarcot | a kép«|U tatásról, álszenteske- | désről. amely isten és a vallás | nevében megengedte magának, f hogy mögötte nyugodtan gyö-§ törjék halálra az embert. Shaw § megmutatja, hogy a játéksza-1 bályok betartása még nem er- | köles, sőt, az igazán erkölcsös | ember az, aki halálig követ-1 kezetes elveihez, ha az elvei | lényege: hadüzenet az emberi 1 szenvedésnek, kizsákmányolás- | nak, ostobaságnak. Ezeket az § embereket aztán vádolhatják | azzal, hogy az ördöggel cimbo- | rálnak, mégis ők az új emberi *

ROSSI KÁROLY:

A KÓSTOLÓ

Keserves esztendőt értünk mi akkor. Kedves apámnak eltört a lába és három hónapon keresztül még csak rá se tudott állni. A gabonánkat elvitte az üszög, a kukoricánkat a szárazság. Utolsó reményünk a hatszáz kvadrát szőlő volt, ártó olyan szépen mutatkozott, s amit utóbb is a szeptemberi eső teljesen elrothasztott. Az udvarunkon nem volt egy szál baromfi, az ólajtót nem kellett betámasztani, mert hízónk se volt. Szóval úgy voltunk, ahogy az Újvároson mondják: úgy szép a szegénység, ha semmi sincs.

Kenyerünk nagyon szűkén volt, a zsírosbodönünket a hentesboltban tartották. Nagy gólyalábakon közeledett a tél, az a jó, hideg', csípős fagy', aminek az emberiség leginkább azzal látja hasznát, hogy kifagyasztja a szalonnát. Nekünk abban az esztendőben erre semmi reménységünk nem volt. Kedves anyám annyira szégyellte a szegénységünket, hogy a világért el nem mondta volna a rokonoknak. Mert az aztán, a legnagyobb szégyennek tetszik mifelénk, amikor egy családnak még egy malaca sincsen.

December elsején leesett az első hó. Az ablakokat megtarkázták a jégvirágok, és mi reggelenként arra riadtunk fel, hogy itt is, ott is visíttatják a hízót, és szomorúan lestünk be a kerítéseken, amint mások pörkölték, pirítot ták a malacok bőrét.

Ellenben majd kibújtunk a bőrünkből, amikor Emmuska néni egy szomszéd gyereket elszalajtott hozzánk * kóstolóval. Kedves anyám az utolsó piculát nyomta a markába, és odatette a tálat az asztal közepére. Még a bekötő ruhán keresztül is megcsiklandozta az orrunkat a frissen sült töpörtyű, az abáltszalonna finom fokhagymaszagot lehelt felénk, s amikor kedves anyám kibontotta a ruhát, a hurka-kolbász meg a pecsenye valósággal a szemünk közé vigyorgott. Ha jól tudom, még a nyálunk is elcseppent.

Mama előhozott egv cseréptálat, szépen aprónként átrakott mindent a mi tálunkra, aztán bekötötte az egészet egy sraka.itóruhába.

— Kisfiam! szaladj el ezzel gyorsan Laci bátyádhoz és mondd meg neki.

hogy egy kis kóstolót küldünk. Váljék egészségükre.

Mi, gyerekek persze egy szót sem értettünk az egészből. Én belekapaszkodtam a motyóba és elballagtam Laci bátyámékhoz. Juli nénje nagyon megköszönte a kóstolót. Még azt is megkérdezte, hogy szép volt-e a hízó meg hogy mennyi zsírt szűrtünk. Végül egy tíz- krajcárost nyomott a kezembe.

*— Ez meg a tied. Vegyél érte aprócukrot!

Az üres tálat bekötötte a ruhába s a kezembe nyomta. Bizony mondom, hogy üresen sokkal nehezebben vittem a tálat, mint amikor teli volt.

Körülbelül tíz nap múlva kaptuk meg Laci bátyámék kóstolóját. Azzal meg Kostyalik sógorékhoz ballagtam el, Kostyalikék kóstolóját Emma nénihez vittem. Sima ángyom a két karácsony közt ölt, az ő kóstolója Virág ke- resztanyámékhoz került. Cserepesekét Vízkereszt napján Sima ángyom kapta. Rubint nagytata kóstolója éppen Pál- napkor érkezett.

emlékszem, hogy abban a sanyarú esztendőben az volt a legszomorúbb napunk. Semmi nem volt a konyhánkon. A zsír utolját már előtte való napon kikaparta kedves anyám. Csak egy darab száraz kenyér hányódott a sublód fiában. Az is csak azért, mert napok óta mindannyian félre- lökdöstük. kerülgettük. Nem tudtunk ráfanyalodni.

Rubint nagytata kóstolója ott volt az asztalon. Amikor kedves anyám kioldotta a ruhát, még a hátunk is megborsozott a gyönyörűségtől. Már a cseréptálon volt a sok finomság, már kedves anyám megrázta a szakajtóruhát, hogy belekösse a holmit és továbbküldie, amikor, én nem is tudom, honnan volt annyi bátorságom, jobbkézzel belecsaptam a tálba és egy pillanat alatt teleszedtero a markomat frissen sült töpörtyűvel. Káprázatosán rövid idő alatt eltűnt a kolbász, a szalonna, a pecsenye, az abáltszalonna. Utoljára csak néhány szem héias hajtott maradt a tálon, semmi egyéb. Mi pedig a fa! tövében álltunk és mohón tömtük befelé a felséges ízű holmit.

Kedv es anyam felénk fordult. Gyönyörűségében elhúzta a száját és igazán szívből elnevette magát

Ezzel aztán a kóstoló ügye el is volt intézve. Azaz, hogy hónapok múltán intéződött el egészen. Mert Cserepesék vagy két hónapon keresztül nem lépték át küszöbünket, de még az utcán is elkerültek bennünket. Szüleimnek fogalma sem volt, hogy mi lehet a harag oka.

Egyszer aztán úgy került sora, hogy családostól meglátogattuk őket. Cserepes Jankó éppen hogy kezet fogott velünk. Linuska néni nagyon vonakodva csókolta meg kedves anyámat, s a beszélgetés is immel-ámmal csörgedezett Már úgy láttuk, hogy hamarosan kitelik az időnk, itt nem látnak szívesen. Édesapám fel is állt, hogy indítsunk.

Utóbb is kedves anyám vesztette el a türelmét.

— Idehallgass te, Linuska! Mi bajotok van nektek? Csak ógtok-mógtok, amikor szólni kellene, sose jöttök felénk, még az utcán is elkerültök.

Cserepes Jankó vállat vont, Linuska néni is csak úgy húzogatott.

— Mondjátok hát, hiszen mondott szóból ért az ember. Mi bajotok?

Linuska néni szívét, úgy látszik, jobban nyomta valami, mert egy mély lélegzet után meglódult.

— Hát én nem is hordom magamban, megmondom! Ugye én küldtem nektek kóstolót? Ugye megettétek jóízűen. Hát a ti kóstolótok hol maradt? A rokonságot megtiszteltétek. Amikor Pistiékhez e'küldtéfek a tálat, mink is ott voltunk. Nem tudom, hogy mitől voltam olyan nagyon kívánós. hogy rögtön felugrottam és azt mondtam, hogy gyere, ania, mert otthon vár bennünket a friss kóstoló. Csalódtunk. Nem volt otthon a kóstoló, de se másnso, se harmadnap nem küldtétek el. Hát miért vagyunk mi aiábbvalók a többi rokonnál? Ezt mondiátok meg nekem.

Szó-szót követett, utóbb is szegénv jó anyám megadta magát, és elmondta a mi nasv-nagy szegénységünket Linuska néniék meghallgatták, hitték is. ne—i is. de utóbb belenyugodtak.

Kél nap alatt megszaladta a rokonságot a mi nagv nyomorúságunk hfre. Hogy ki mondhatta el, azt nem tudiuk, hiszen Linuska néni a szívére tette a kezét és úgy fogadta mee kedves anyámnak, hogy senkinek el nem mondja. Dehogy mondja, egy világért se!