Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-07 / 289. szám
1958. DECEMBER 7. VASÁRNAP «f? Bit v/f irlai) 3 Megérdemelt győzelem Fennállása óta először került fel az élüzem jelvény az Ikladi Ipari Műszergyár kapujára. Az eredményre joggal büszkék az üzem dolgozói, hiszen az elmúlt esztendőkben gyárunk neve nem az élen haladók listáján szerepelt. Sőt, tavaly messze elmaradt a többiektől a száz forint bérre eső érték termelésében. Magyarán szólva: a népgazdasággal szembeni adósság nem csökkent, hanem tovább növekedett. Az is igaz, hogy ebben a lemaradásban külső okok is közrejátszottak, de hogy a gyárban sem oldották meg feladataikat kifogástalanul, azt éppen az idei jó eredmények bizonyítják. December elsején a gyár vezetősége nagyon fontos adatot hozott nyilvánosságra: Hivatalosan bejelentette a dolgozóknak, hogy üzemük az 1958-as tervet határidő előtt teljesítette. Tetézendő az erkölcsi diadalt, azt is hírül adta, hogy a gazdasági mutatók akkori állása alapján a dolgozók 17 napi nyereségvisszatérítésre számíthatnak. És ez a gyár életében azért is nagy esemény, mert a munkások és a műszaki értelmiségiek a saját példájukon mérhették le, hogy elsősorban rajtuk múlott a siker. Az eredmények elérésében nagy része van a műszergyári párt-alapszervezetnek. Ez volt az első esztendő, amikor a gyár vezetősége ilyen erős támaszára talált a pártban és éppígy: ez volt az első év, hogy a kommunisták nem csupán regisztrálói, hanem ösztönzői és kovácsai voltak a munkasikereknek. Abban az értelemben is, hogy a párttagok szíwel-lélekkel dolgoztak az éves terv teljesítésén és abban az értelemben is, hogy jól töltötték be a termelés pórtellenőrzésének sokoldalú feladatát. Ni$,cs egyetlen nap, amikor Toldi József párttitkár vagy a pártvezetőseg valamelyik tagja ne tanácskozna Pápista László igazgatóval és más műszaki, gazdasági vezetővel. Pápista elvtárs ezeket a megbeszéléseket nem tekinti az egyszemélyi vezetés csorbításának, ellenkezőleg: igényli, rendszeresen kezdeményezi. Régi gyakorlat az üzemben, hogy a pártvezetőség kéthetenként egy-egy üzemrész vezetőjét, egy-egy osztályvezetőt beszámoltat munkájáról, illetve a párton- kivüli vezető állású dolgozókkal szívélyes hangú eszmecserét folytat területük munkaproblémáiról. A pártszervezet figyelme azonban nemcsak a vezetők munkájára terjed ki. Ráirányul az üzem szinte valamennyi dolgozójára és elsősorban azokra a kommunistákra, akiknek helytállásában hiba mutatkozik. Tavasszal például a Mező Imre üzem egyik dolgozóját kommunistához méltatlan magatartása miatt kellett felelősségre vonni. A szóbanforgó elvtárs munkája sem volt olyan, amilyen képességéből kitellett. A pártszervezet kemény, határozott fellépése, idejében történt beavatkozása meghozta az eredményt. Ma ugyanez a párttag a magatartásban, pártmunkában, a termelő munkában is élen jár. Látszólag nem termelési probléma, hogy milyen az üzemi pártszervezet viszonya a pártonkívüliekhez, különösképpen a pártonkívüli műszakiakhoz. Pedig ez nem egyszerűen tömegkapcsolati kérdés, hanem lyik vezető beosztású pártonkívüli t, mire az érintett műszaki megbántva érezte magát „mellőztetésért". S hogy mit jelent ez a bizalom a pártonkívüliek munkájában, arra két példát említek meg. Az év második felében a pártszervezet kezdeményezésére a szerszámüzem dolgozói vállalták, hogy saját erejükből felszerszámozzák az új lemezjátszó-gyártó * részleget. A feladat végrehajtásához a gyárnak rendkívül nagy érdeke fűződött. Anyagi és tervteljesítési tekintetben egyaránt A vállalás jó eredményt hozott, amiben példamutatóan helytálltak a pártonkívüli dolgozók is. Ugyancsak ebben az évben a technológiai osztály azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki a mosógépek tömeggyártásához szükséges csökkentett súlyú motorok technológiáját.. Ennél az előre nem látható, kényes munkánál nagyon jólesett a műszaki vezetőknek a pártszervezet segítőszándékú érdeklődése, kinyilvánított bizalma. Zádori László, a technológia vezetője így summázta erről véleményét: — A törődés és a munkánk iránti bizalom nélkül nem értünk volna el ilyen eredményt. Valamit még el kell mondani. Az élüzem cím és a 17 napi nyereségrészesedés kiharcolása nemcsak a kommunisták érdeme. De hogy a gyár erőinek összefogása, a termelés hozzáértő pártellenőrzése, s maguknak az egyes párttagoknak példás termelő munkája nélkül nem tartanának itt — azt az Ikladi Ipari Műszergyárban ma már mindenki elismeri. (andrás) A kiváló dolgozók, újítók és feltalálók II. országos tanácskozása Az erős hideg és a nagy ködök miatt több vonat késik Nagyobb gondot fordítanak az állomások fűtésére A váratlanul beköszöntött tél országszerte nehezíti a közlekedést. A nagy hidegben nehézkesebb a mozdonyokon a gőzfejlesztés, s a ködök miatt csak lassabban közlekedhetnek a vonatok. Míg egy-két héttel ezelőtt az ösz- szes vonatnak csupán körülbelül 5 százaléka késett, addig az elmúlt 24 órában már a vonatoknak 8,8 százaléka, A MÁV vezetői egyébként utasítást adtak a vonatok sze mélyzetének, hogy inkább a menetrendtől térjenek el, de a legmesszebbmenőkig tartsák meg a biztonsági intézkedéseket. Panaszok érkeztek az ország különböző részeiből hogy az állomásépületeket nem mindenütt fűtik megfelelően. A MÁV vezérigazgatósága ebben az ügyben utasítást adott, a várótermekben mindenütt az időjárásnak megfe lelő melegnek kell lennie. A vonatok fűtése, miként az előre látható volt, néhol akadozik, különösen a hosszó szerelvényeknél. Éppen ezért foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a hosszú szerelvényű vonatokat megosztják. (Folytatás az 1. oldalról.) adatokat a következőkben foglalta össze: A termelési tanácskozások és üzemi tanácsok által adott lehetőségeket az eddiginél fokozottabban használjuk fel arra, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeivel megbeszéljük az előttünk álló feladatokat. A szocialista versenyt a technika fejlesztésének szolgálatába kell állítani Különös gondot kell fordítani az újítótevékenységre, a takarékossági módszerekre, a tapasztalatcserére és a munkamódszerátadásra. Minden eszközzel gondoskodjunk arról, hogy a dolgozók javaslatait mindig megválaszolják, illetve megvalósítsák. Az élenjáró dolgozók eredményeinek, kezdeményezéseinek terjesztése érdekében gondoskodni kell a legszélesebb nyilvánosságról. A munkásoknak és a műszakiaknak meg kell adni a megérdemelt erkölcsi és anyagi megbecsülést. Átfogó programot kell kidolgozni a szakmai képzés, a műszaki gyakorlat megjavítására, az új technika megismertetésére. Az előadó ezután külpolitikai kérdésekről szólt. Apró Antal elvtárs felszólalása A tanácskozáson felszólalt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnök- helyettese. Üdvözölte a tanácskozás részvevőit, majd többek között a következőket mondotta: — A tanácskozás részvevőinek nagy száma és a vita hangulata, politikai színvonala ugyanarról tanúskodik, amit az éppen 10 éves magyar újító mozgalom statisztikai számadatai hirdetnek: valóságos tömegmozgalommá, százezrek, sőt úgy Még egy tál finom sütemény választani a vevőknek kerül a pultra. Legyen miből a monori cukrászdában mondhatni, milliók mozgalmává vált a szabaddá lett hazában az újító kezdeményezés. — A dolgozók tíz év alatt 2 650 000 újítási javaslatot nyújtottak be, ezeknek körülbelül a felét fogadták el, s a tíz év alatt bevezetett újítások 7.5 milliárd forint megtakarítással gazdagították népünket. Az újító.- ez idő alatt 475 millió forint díjazásban részesültek — mondotta, majd így folytatta: — Nagy, igen értékes eredmény ez, s az anyagiakon kívül jelentős a politikai értéke. Annak bizonysága ez, hogy a munkásosztály tagjai érzik felelősségüket, az ország vezetésében, a szocialista építőmun- kában: az újítási javaslatok 60 százalékát munkások nyújtották be! Mint életünk bármely terű- lete, az újítómozgalom fejlődése is azt tükrözi, hogy népünk bizalommal követi pártunkat és kormányunkat. Magáénak vallja helyesnek bi zonyult politikáját, s kész ál* dozatosan, lelkesen munkálkodni annak megvalósításán. Mit' javasolunk dolgozó népünknek? Termeljünk többet, és főként jobbat és olcsóbban, hogy többet, jobbat és olcsóbban lehessen vásárolni. Az újítók — a technika mesterei —< arí példázzák, erre serkentenek dicséretes munkájukkal. A hibákról szólva, hangsúlyozta Apró elvtárs: — Sok helyen félnek a felelősségvállalástól. A párt és a kormány nevében felhívom a munkásokat és a műszaki dolgozókat, a kommunistákat és a pártonkívülieket, új és régi értelmiségieket: kezdeményezzenek bátran, legyenek merészek, vállalják nyugodtan a felelősséget. A párt és a kormány bízrk bennük és mindenben megérti* segíti, támogatja munkájukat, megérti azt is, hogy az új keresése kozkázattal jár, Beszélt a gazdasági vezetők felelősségéről az újítómozga- tommal kapcsolatban. Kérte az üzemi pártbizottságokat és a műszakiakat, hogy segítsék az újítók munkáját, majd a szocialista munkaverseny legjobbjainak, az újítók, a feltalálók és a kiváló dolgozók éltetésével fejezte be felszólalását Apró Antal elvtárs. Két év alatt 600 000 gyümölcsfával gyarapodott a Kiskunság Az elmúlt két évben kereken 600 000 gyümölcsfát ültettek el a Duna—Tisza közén az állami gazdaság, a termelő- szövetkezetek és az egyéni termelők. Csak az idei őszön több mint 150 000 gyümölcsfát telepítettek és csak a Kecskemét környéki barackosokban újabb 57 000 barackfa került állandó helyére. A barackfák száma jelenleg meghaladja a félmilliót. A két év telepítése jelentős előrehaladás a Duna—Tisza közi gyümölcstermelő kultúra rekonstrukciójában: ez idő alatt 2500 holddal növekedett a gyümölcsösök területe. .......................................................................................................................................«•» I »A salgótarjáni bánya\ munliásoik kezdeményezésére l megindult országos bányász- \ mozgalmat a bürokráciának si- I került ismét leszerelni... A pilisvörösvári bányaigaz- ! gatóság még részben sem volt \ hajlandó teljesíteni a követelé- \ seket... A pilisvörösvári mun- \ kősók a bérharc megkez- \ dése mellett foglaltak állást... \ A hetekig tartó izolált harcból \ Budapestre vonulással akartaik i kilépni... Fizetett vezérektől ; függetlenül indultak 2000-en \ Budapestnek, munkások, asz- \ szonyok és gyermekek” — ír- \ ta az Uj Március, 1928. decem- I béri számában. Hogy is történt? Erre akartak választ kapni \ a pilisi szénbánya fiatal dol- \ gozói és ipari tanulói is. Ezért | beszélgetésre hívták meg azo- \ kát a nyugdíjas és még dolgozó j bányászokat, akik részt vettek a sztrájkban és a tüntető fel- i vonulásban, ; A tanulságos beszéigetés [során kibontakozott a tegnap I bányászainak nyomorúságos \ élete. I — Akkor még ismeretlen | volt a bányász számára a sa- 1 ját ház és a kombinált bútor — j kezdte emlékezését Tóth Ist- Iván elvtárs, a 60 éves öreg cÁ Mizoeiiök bányász, aki a sztrájk egyik szervezője volt. Elmondta, hogy egy kecskelábú asztal és egy vaságy képezte a bányász összes lakás, berendezését, úgy, hogy egész holmiját magával vihette, ha az uraiknak nem tetszett és elbocsátották. A gyerekek mezítláb, rongyos ruhában jártak. Saját családjáról is beszélt. Elmondta, hogy meghalt a felesége és három apró gyereke maradt félárván. Ráadásul a sztrájk leszerelése után őt is elbocsátották. Feketelistára került. Ez azt jelentette, hogy bárhová ment munka után, nem vették fel. Bányásztársai segítségének köszönheti, hogy nem halt éhen, gyermekeivel együtt! — Hát ez ellen a sanyarú élet ellen fordultunk, amikor sztrájkba léptünk. Szabadulni akartunk tőle — örökre. Az akkori elnyomó rendszerrel pedig csak ilyen eszközzel lehetett szembeszá’lni — mondotta. 1928. november 20-án kezdődött a sztráj>k és kilenc hétig tartott. 1928. december lényegbevágó tényező. § Ha a pártszervezet a legeseké- | lyebb megkülönböztetést al- § kalmazna a műszakiakkal | szemben, ha a kommunisták | aktív érdeklődése és a veze- | tők munkájáról nyilvánított | véleménye nem tükrözné a p teljes bizalmat a pártonkívü- | liek iránt, úgy a gyár nem | forrhatott volna össze ilyen | kollektívává, mint amilyen | napjainkban. Megtörtént pél- | dául, hogy a pártvezetőség egy § alkalommal éppen nem vonta | be a tanácskozásba valame- * „Először az Agi-telepnél állták utunkat a kakastollasok'’ 10-én. látva, hogy a sztrájk addig nem hozott eredményt, indultak el az emlékezetes tüntetésre. — Először az Ági-telepnél állták utunkat a kakastollasok — mesélte tovább Tóth elvtárs —, de nem bírtak velünk. A fegyvertelen bányászok meghátrálásra késztették a csendőröket. Ürömig jutottak, ahol már egész regiment csendőr és rendőr állta el útjukat. A népnyúzók azonban saját fegyvereikben sem bíztak. Ezért, amint az Uj Március már idézett cikke írja: „A csendőr- és rendőrcsapatokkal egyidőben jelent meg Andrej- ka főkapitányhelyettes és Esztergályos János, a bányaszövetség szociáldemokrata párt által kiküldött kormánybiztosa, aki Andrejka fegyvereseit ,ideológiailag’ támogatta.” Rávették a felvonulókat, hogy ne menjenek a Parlament elé, hanem válasszanak küldöttséget, amely majd tolmácsolja a követeléseket. Akkor még nem tudták, hogy ez a tüntetés leszerelését jelentette. Pár emberrel már könnyen boldogultak. ígérgetésekkel leszerelték a nagyszerűen indult harcot. A bányászok ennek ellenére nem adták fel a küzdelmet. Pedig a sztrájk alatt még nehezebb lett az életük. — De nem voltunk egyedül. Nemcsak erkölcsileg, anyagilag is támogattak bennünket másutt dolgozó bányásztársaink. a helybeli parasztok, egyszóval mindenki, aki csak tehette — fűzte tovább az emlékezés fonalát Tóth elvtárs. — 'Bizony, házról házra járva szedtük össze a felajánlott élelmet — helyeselt a nyugdíjas Peller György bácsi. — Az asszonyok is kitettek magukért — folytatta a 75 éves Farkas József, aki Tóth elvtárs elbocsátása után bizalmi tett a bányában. — Nemcsak a tüntetésen vonultak az első sorokban, a csendőrök állandó nyomozása ellenére ellátták élelemmel, ennivalóval az erdőben tartózkodó vezetőket. Ha csendőrökkel találkoztak, úgy tettek, mintha gallyat szedni mentek volna ki.- Hogyan éltek abban az időben a fiatalok? — érdeklődött az egyik ifi. Parádi György válaszolt neki: — Tizenkét éves voltam a sztrájk idején. Idősebbnek kellett kiadnom magam, hogy felvegyenek a bányába, mert az a pár krajcár is nagyon kellett. Mezítláb jártam dolgozni. A munkásszálláson laktam, de azt össze se lehetne hasonlítani a mostanival. Gajdár Mihály az ipari tanulókhoz szólva tanoncéveit elevenítette fel. — Abban az időben az inas egy esztendeig csak mosogatott — mondotta — és ha felszabadult, ki volt téve annak, hogy — mint én is —, nem tudott a szakmában elhelyezkedni. Ma meg kényelmes munkásszállásuk, az ipari tanulóknak kényelmes otthonuk, jó tanulási lehetőségük, televíziójuk van. Ha kedvük tartja, szórakozhatnak, művelődhetnek a szentiváni és a vörös- vári kultúrházakban. — Na látjátok — szólt oda fiainak Szilágyi János — azért hoztalak el benneteket magammal, hogy itt sokaktól halljátok, amit nekem talán nem is akartátok elhinni otthon. Tanulhattok belőle Igen, tanulhatnak. Tanulhatunk tőlük valameny- nyien. Megtanulhatjuk ezektől az emberektől becsülni szabad, megváltozott életünket. Meg kell tanulnunk tőlük azt is, hogyan kell megvédeni ezt az életet, hogy soha többé meg ne ismétlődhessék az átkos múlt, amely rabszolgának tekintette a munkást. Farkas István „Az első sorokban vonultak az asszonyok"
