Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-07 / 289. szám
CEGLÉD ÉS A KULTÚRA , Cegléd ősi város. És forradalmi város is. Nem véletlen, hogy Dózsa György itt tartotta gyújtóhangú beszédét. S azóta a történelem számos nagy eseményének volt színtere. Kultúrája is gazdag hagyományokra tekinthet vissza. Egyszóval Cegléd múltjára büszke lehet nemcsak a város, de a megye Valamennyi lakója is. S a jelen? Látszólag ma sincs miért szégyenkezniük a ceglédieknek. A város negyvenezer lakosával a megye legnagyobb települése. Huszonöt ipari vállalata van, termelőszövetkezetei tízezer holdon gazdálkodnak, a Cifrakerti Állami Gazdaság országos viszonylatban is megállja helyét. Míg az 1944—45-ös tanévben a gimnázium V—VIII. osztályában összesen hatvanegy tanuló tanult tizenhárom tanár vezetésével, addig az idei tanévben a gimnázium I—IV. osztályának hatszáznégy diákja és harmincegy tanára van. A néhány esztendővel ezelőtt alakult zeneiskolában hétszázhúsz hallgató tanul harmincöt zenepedagógus irányítása mellett. A városban hat kultúrház működik: a modern Kossuth Művelődési Ház. a Gépjavító Vállalat kultúr- háza, a MEDOSZ, a Vasutas, a KPDSZ kultúrott- hona és a Tiszti Klub. A legnagyobb valamennyi közül a korszerű, nyolcszáz személyt befogadó Kossuth Művelődési Ház. Ezekután nyugodtan feltételezheti az ember, hogy Cegléd a megye kulturális központja. Sajnos, nem így van ez. Pedig a megyében nincs még egy olyan jól felszerelt művelődési ház, mint a ceglédi, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a város minden irányú ku.ltpnnunikájónak kezdeményezője, szervezője és útmutatója, ugyanakkor a szórakozni és művelődni vágyó emberek barátságos, meghitt otthona legyen. A Kossuth Művelődési Ház azonban mind ez ideig nem vált központjává és útmutatójává a város, az üzemek és termelőszövetkezetek kultúrmunkájának. Cegléd dolgozó népe egyelőre még nem tekinti otthonának, és ezért csak ritkán látogatja. Ennek bizonyítására íme néhány kiragadott példa: Mint már említettük, a Kossuth színházterme nyolcszáz személyes. Az elmúlt tizenegy hónap során azonban mindösz- sze egyetlen egyszer telt meg. Sőt, akkor még jó néhány pótszékről is gondoskodni kellett. Most bizonyára mindenki azt hiszi, hogy ez alkalommal valamiféle országraszóló műsorral álltak elő a kultúrház vezetői. Nem. A nagy csáberejű műsor nem volt más, mint Kabos László, Hollós Ilona és a Holéczy tánczenekar fellépése. Pedig bemutattak ennél nívó- sabb művészi műsorokat is ugyanitt. Ennek ellenére az Állami Népi Együttes két előadására mindössze hétszáznegy- venöten voltak kíváncsiak. A Szélvihar című drámát három- százihuszonnógyen tekintették meg. A Déryné Színház Bűn és szerelem című előadását pedig csak kétszázan. Sőt, november közepén a Belügyminisztérium országos hírű Duna Művész- együttesének bemutatója az érdektelenség miatt — nyolcvanhárom jegyet adtak el csupán a nyolcszázból — elmaradt. ' A városban mintegy nyolcezer munkásember él. A szövetkezeti parasztok száma is népes. S hol van még az értelmiség, az egyéni gazdák, az Ifjúság? Mégis egy-egy színházi előadás átlagos nézőlátogatottsága a négyszáz főt sem haladja meg. Pedig Cegléden más helyiségben nem tartanak színházi előadást! Vajon mi az oka ennek? A ceglédi emberek közömbössége? Kétségtelenül ez is. A ceglédi emberek az utóbbi időben visszahúzódtak a szűk családi körbe. Hogy miért, nehéz lenne pontos választ adni erre. Néhány okát azonban tudjuk. Itne az egyik: a Kossuth Művelődési Ház elhibázott műsorpolitikája. Ezt is a tényekkel bizonyítjuk. Ebben az esztendőben harmincnyolc színházi előadást rendeztek. Ebből színpadi drámát mindössze háromszor, operát egyszer mutattak be. Ugyanakkor tizenegyszer játszottak operettet, nyolcszor vígjátékot, hatszor esztrád- műsort adtak, ötször jazz-estet rendeztek, három alkalommal népi együttesek szerepeltek a műsoron, egyszer pedig magyar nóta estet tartottak. És semmi előrehaladást nem mutat az e havi műsor sem. Egy opera, két operett, egy vígjáték és egy kabaré szerepel a decemberi műsoron. Miért? A ceglédiek talán nem olvasták és tanulmányozták pártunk művelődéspolitikai irányelveit? De igen. Csakhogy ... Változás történt a művelődési ház vezetésében. Október elsején új igazgató került a művelődési ház élére. Akkor azonban már le volt kötve az ez évi műsor. Változtatni nem lehetett. Még az irányelvek ismeretében sem. így aztán a ceglédiek „eszi, nem eszi. nem kap mást“ alapon válogathatnak a könnyű műsorok között. Véleményünk szerint ez az egyik alapvető oka annak, hogy a ceglédi emberek inkább nem járnak színházba, vagy ha költségesebb is, de a fővárosi színházakat keresik fel. A másik öt kultúrházban színházi előadást nem tartanak. Esetleg nagyritkán egy-egy vidám műsorral állnak a közönség elé. Ezekben a kuitúrotthonok- ban a legfőbb program a tánc. Példaként idézzük a Gépjavító Vállalat kultúrotthonának decemberi műsorát. December 6: Mikulás-bál. December 13: Luca-bál, December 25—26: Karácsonyi bál. December 31: Szilveszteri bál. Ezenkívül ebben a hónapban megnyitják még a műszaki klubot. Ennyi mindössze a december havi program. És körülbelül hasonló képet kapnánk, ha megvizsgálnánk a többi ceglédi kultúrház műsorát. Vajon mi kényszerítheti a ceglédi kultúrházak igazgatóit arra, hogy elsősorban táncesteket, vagy könnyű műfajú előadásokat rendezzenek? A kultúrotthon-igazgatók véleménye szerint a kultúrházak rendezetlen anyagi helyzete. S ezt nyomban példáikkal bizonygatták. A Kossuth Művelődési Ház ez évi költségvetése például nyolcszázhuszonnégy- ezer forint. Ebből az állami támogatás mindössze nyolcvanezer forint. Ugyanakkor csak az alkalmazottak évi fizetése háromszáztizenkétezer forint! Tehát ahhoz, hogy a művelődési ház fenntarthassa magát és működhessen, hétszázharminc- hatezer forint bevételre kell szert teniniök. (Most százötezer forint rendkívüli állami segélyt kaptak.) Még nehezebb a helyzete a Gépjavító Vállalat kultúrott- hona vezetőségének. Itt egyetlen fizetett alkalmazott sincs. Az évi költségvetés kétszázegyezer forint. Az állami támogatás hatezer forint. Előreláthatóan huszonöt-harmincezer forintos ráfizetéssel zárják majd az évet, még a számlálat- lan táncesték ellenére is. És a jövő esztendő sem lesz számukra kedvezőbb. Az elkészített költ ségvetés kétszáz kétezer forint. Állami támogatás már 1 csak négyezer forint, azt sem \ készpénzben kapják. Úgy tűnik tehát, hogy ez a | kultúrotthonok helytelen mű- | sorpolitikájának legfőbb oka, | és ezt vallják a kultúrotthon- § igazgatók is. Véleményünk szerint azon- | ban más. Éspedig az, hogy a kultúrotthon-igazgatók | még nem folytatnak igazi f művelődéspolitikát, nem | tanultak meg önállóan ve- | zetni, irányítani. Ahol a | bátor, kezdeményező szel- | lemű vezetéssel sincs baj, | ott ilyen hibák sem for- | dúlnak elő. Példa erre a túrái kultúrház | ahol annak ellenére, hogy le- | mondtak minden állami támo- | gatásról, mégis nyereséggel \ zárják az esztendőt, ugyanak- | kor a giccsnek, a túlzott tánc- | hóbortnak sem nyitnak ajtót. I Nem ártana, ha kultúrotthon- \ Igazgatóink ellátogatnának | egyszer Túrára egy kis tapasz- | talatcserére. Úgy gondoljuk, | nem lenne eredménytelen. S f akkor talán nemcsak az anya- | gi gondok oldódnának meg, | hanem az is, hogy mivel hoz- § zuk be a közönséget a kultúr- | otthonokba. Ez lenne egyik ja- § vaslatunk. A másik, hogy végre egyesítsék már a i ceglédi kultúrházak veze- | tését. Ne fordulhasson elő, I hogy amikor a Kossuth 1 Művelődési Házban a Szél- I vihart játsszák, azalatt | más kultűrotthonokba kü- | lönféle táncestékre csábít- § ják a közönséget. Ha a jelenlegi áldatlan helyze- | ten változtatnak, akkor min- I den bizonnyal újra egymásra | talál majd Cegléd és a kultúra. I ■» 0 V Pruknór Pál | ÚJ FILMEKRŐL - KÉPEKBEN Szent Péter esernyője Még ebben a hónapban műsorra tűzik filmszínházaink a magyar—csehszlovák koprodukcióban készült „Szent Péter esernyője” című játékfilmet, amelynek főszereplője Törőcsik Mari Ház a sziklák alatt Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Váz a sziklák alatt című új magyar játékfilmet. Képünkön a film két főszereplője, Bara Margit és Görbe János A negyvenedik évfordulójára késiül a Vasas központi Művészegyüttes Az ország legnagyobb öntevékeny művészeti gárdája, a Vasas Központi Művészegyüttes január második felében mutatja be új műsorát, valószínűleg az Erkel Színházban. Ennek próbáival párhuzamosan már megkezdték az előkészületeket a Magyar Tanács- köztársaság negyvenedik évfordulójára. Az együttes vezetői több magyar zeneszerzőt kértek fel új művek alkotására, ilyenformán az ünnepi műsorban felhangzanak majd Farkas Ferenc, Tardos Béla. Patachich Iván, Ottó Ferenc. Szöllősi András, Maros Rudolf, Grabócz Miklós és Szokolav Sándor új szerzeményei. Az együttes előadásában két 1919-es munkásmozgalmi dalt hanglemezre is vesznek. SZÁNTÓ MIKLÓS: VISE G RÁD * Múlt és jelen A fellegvár a ködben ült. Itt, a szélnek kitárt dombon Béla szelid felesége járt, Mária, kinek nehéz álmaiba Tatár nyílvessző repült. így születtek a falak. Az oltalom. Konok füvek nőttek az utakon. Bújócskát játszott velem egy ösvény. Meg a múlt Egy szélesvállú fa karcsú bokrot ölelt. Aki mellére hullt. Kopott barna leveleinek Kendője alig takarta gyenge vállait Es nagyon fújt A novembervégi keserű szél. Az ösvény hova bújt? Egy tüskebozót apró bogyói ugráltak rám. Megszállták kabátom, sapkám, a ruhám. Csodaszarvas nem volt. Az utacska csalt tovább. Meg két madár. Párhuzamos röptűkkel hívogattak maguk után Csúszott a föld. Húzott a sár. Fenn keringtek esetlen futásom szárnyas társai. Taszigáltak gonosz fák dárdás ágai. Mikor nyelnek el a Meotisz mai ingoványal? S erdőövezte szép mezőt találtam A nyálkás mocsár helyett. Lábaimnál traktor dorombolt. S kedvesen köszöntött egy termelőszövetkezet Őszi koncert üveg a vízben. Talán szellem palackja. Egy hullám gyorsan ráhasal, S előlem testével takarja. Hány hangból szövik a csendet? Kutya ugat, egy tyúk ráfelelget. Autóduda felesel. A kertben kislány énekel. Egyhangú morse a komp motorja. Csupa rövidet kopog. Szekér zörög, lovacska trappol, Kíséretet a víz csobog. Fehérhúsú követ csókol az izga hab. ' Pompás kis csókokat cuppantanak A. huncutok.. A bányában-robbantanak, .............. E gy gézéngúz mozdony visít. Szájában újjá, az a síp. Pufók füstjét elnyelik az irigy vagonok Kakas keríti csöppnyi tyúkját, Az fut. Nagy a viadal. Egy aszkétasovány fa nézi. Beleborzong és sóhajt. Ö már nem fiatal. A nyárra gondol: „Hová lett virágom, Az ezernyi kedvesek?” Felsírnak a cipő alól a meggyalázott levelek. A hegyről porzik le a szél. Nadrágféken érkezik. Az elbúsult fát megcsiklandja, A rosszkedv gyorsan eltűnik. Egy kis gőzös erőlködik. Gépeket hoz és síneket. Rigók egymásnak mondogatják Az Erőműről a híreket. Híd is lesz — csivog az egyik. Fütyül a társa: „Az a jó!” Sziréna szól. Ebédszünet. Jelez a hajójavító. Hány hangból szőtt a csend! Zeng a nagy szimfónia. Tavaszra készül az ősz. Az élet nem áll meg soha. KÖNYVESPOLC Kemény Dezső: A legrövidebb út Napjainkban ismét divatba- jöttek a fantasztikus regények. Nincsen ebben semmi különös, hiszen olyan korban élünk, amikor a legnagyobb, leghihetetlenebbnek tűnő fantasztikum is egyik napról a másikra valósággá válhat. Az emberi alkotóerő, az emberi ész ma már nem ismer korlátokat, s ami ma még csak álom, az már holnap kézzelfogható valóság lehet. így érthető, hogy a magyar könyvpiacon is nagy sikere volt Fehér Klára: Földrengések szigete c. fantasztikus regényének és több más hasonló műnek is. A Móra Ferenc Kiadó most újabb fantasztikus regénnyel lepte meg a fiatalabb olvasónemzedéket, de Kemény regénye már ingatag utat jelöl. Ez az út a valóságtól való teljes elrugaszkodás útja, annyira fantasztikus, hogy az ember — aki m;nden merész álom ellenére is a földön él —, nem hiszi el a regényben írottakat, másrészt az egész regény alaptémáját értelmetlennek tartja. Mert: mi szükség arra, hogy keresztülfúrják a földet, amikor a TU—104 korában is már annyira lerövidülnek a távolságok, hogy az elkövetkezendő évtizedekben elérjük: nem lesz távolság a földön. Nem is említve azt, hogy az interkontinentális rakéták korszakában igen könnyen megoldható probléma a személyszállítás is, a szédületes gyorsaságú rakó- tá': segítségével. Megmozgatni az emberek fantáziáját, felvázolni előttük az elkövetkezendő évtizedek vagy évszázadok céljait, tetteit, dicséretes dolog. De elképzelhető-e a jövő század emberéről — mert a 2050-es években játszódik Kemény regénye —, hogy átfúrja a földet és nem veszi észre; küzdelmének semmi értelme. A regény az említett, alapvető hiba ellenére érdekes, tele van izgalmakkal, rejtélyekkel, s nyilván szívesen forgatott olvasmánya lesz a tizenkét éven felüli nemzedéknek. Jól megrajzolt alak Molnár Péteré, a fiatal magyar tudósé, habár ezzel ki is merül az író jellemformáló ereje. A többi szereplő karaktere odavetett, s éppen ezért sokszor tetteiknek sincsen meg a kellő indító rugója. Emellett ráfért volna a regényre egy alapos átfésülés, sok benne a magyartalanság, a pongyolaság. De még ez is hagyján. Amióta azonban elolvastam a könyvet, nem hagy nyugodni p gondolat: miért, miért kell átfúrni a földet?! Mert erre nem ad választ az író. Pedig egy regénynek elsősorban arra kell válaszolnia, mi miért történik benne — mégha fantasztikus írás is. Mészáros Ottó
