Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

X'fC irt tin 1958. DECEMBER 7. VASÁRNAP Negyven éves a kommunista sajtó vélik a vöröshadsereg létszá­mát.” Pest megyében a kommu­nista agitáció és propaganda — eltekintve a peremvárosok­tól -T-, ahol röpcédulákon is is­mertették a párt politikáját, szinte teljesen szóbeli volt. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a kommunistáknak sem a megye központjában, sem a járásokban és falvakban helyi lapjuk nem volt. a kornmú­Vörös Újságon kívül ország­szerte — így Pest megyében is — megszületett a helyi kom­munista sajtó. Ugyanakkor a polgári és a szociáldemokrata lapok beszüntették tevékeny­ségüket. Pest megyében a leg­jelentősebb kommunista lapok voltak: az Abony, a Gödöllő és Vidéke, a monori Közérdek, a ceglédi Népakarat, a Nagy­kőrösi Névuisáa. a cseneli megye kommunista újságírói 1918—19-ben nagy szolgálatot tettek a proletárdiktatúrának azáltal, hogy a toll fegyveré­vel harcoltak a Tanácsköztár­saságért. így volt ez Cegléden, ahol a Közérdek hasábjain Braun Soma, helybeli gimná­ziumi tanár tollából sűrűn je­lentek meg elvi vonatkozású cikkek, amelyek már sejtetni engedik a későbbi kitűnő marxista teoretikust, a mar­xista munkások és értelmisé­giek nagytudású nevelőjét. Ugyancsak kiemelkedett a vi­déki újságírók sorából Mathei- ka János tanárjelölt, akinek írásai a Váci Vörös Újságban láttak napvilágot. Matheika írásai már ekkor elárulták a későbbi költőt és írót, amivé a Tanácsköztársaság leverése után, a fogolycsere révén a Szovjetunióban fejlődött. A Pest megyei helyi kom­munista lapoknak az alapvető elvi kérdésekben vallott állás- foglalása sokszor különbözött egymástól. E sajtóorgánumok hű tükörképei a helyi osztály­erőknek, de ugyanakkor jel­lemzik a magyar kommunista mozgalom egészének akkori fejlettségét. Pártmunkások, történészek, irodalmárok, új­ságírók feladata elsősorban, hogy tanulmányozzák az első kommunista hírlapokat. A Ma­gyar Tanácsköztársaság kor­szakának gazdag és mindmáig felhasználatlan örökségéhez a kommunista sajtó is hozzá tar­tozik. Elvi szilárdságot a munkás­osztály ügyébe vetett rendít­hetetlen hitet és optimizmust sugároznak 1918—19 kommu­nista újságjai. Csak a legna­gyobb megrendüléssel olvas­hatjuk a Váci Újság 1919 au­gusztus 6-i sorait, amikor a váci elvtársak az azóta valóra vált reménységgel így búcsúz­tatták a Tanácsköztársaság bukása után a nagy, halottat, á próielárdiÜía. úrál; .mi várjuk... a te 8icső- séges feltámadásod napját, amikor újra eljössz és nem lesz többé hatalom, mely porba ti­porjon, mely megdöntse a te nagy, a te hatalmas alkotáso­dat. El fog és el kell jönnie a t' feltámadásod ünnepének, mert az eszme a sírból is utat tör magának és életet kér.” Dr. Vigh Károly, a TIT Pest megyei történelmi szakosztályának elnöke uuiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiimiiiiiiiiiiHiiimiiiiiiiiiii nisták és a rokonszenvező for­radalmi tömegek a Vörös Új­ságot olvasták, abból nyertek tájékozódást. Viszont a szo­ciáldemokrata Párt és a Káro­lyi-párt' rnegyeszerte számok helyi lappal rendelkezett. Á polgári sajtó a szociáldemok­rata lapokkal együtt élesen harcolt, hogy leküzdje a kom­munista agitáció hatását, de rágalmai nem tudták feltar­tóztatni a proletárdiktatúra győzelmét. A Tanácsköztársaság alatt a kommunista sajtó tekinteté­ben egy csapásra megváltozott a helyzet. A központi lapon, a Proletár (a ráckevei járás lap­ja), a Szentendrei Néplap, a Váci Vörös Újság. Ezeknek az újságoknak a többsége becsülettél1 *tel'jésí- í tette kötelességét ,a proletár-* diktatúra- alatt, hű maradt a Tanácsköztársasághoz, a mun­kásosztály, a néphatalom ügyé­hez. Felvilágosító, agitációs cikkeivel terjesztette a kom­munista ideológiát, a társadal­mi haladás egyetlen útjának, a proletárdiktatúrának a gon­dolatát. De az újságokról szólva, nem feledkezhetünk meg azokról, akik megtöltik e lapokat tar­talommal: az újságírókról. A mai nap 1958. december 7, vasár­nap, Ambrus napja. A Nap kél 7.17 órakor, nyugszik, 15.53 órakor. A Hold kél 2.53 órákor, nyugszik 12.47 órakor. Várható időjárás: felhőál- vonulátsok futó havazások­kal, esetleg havasesővel. Időnként élénk északnyugati, északi szél. Legmagasabb nappali hőmérséklet: plusz 1—plusz 4 fok Iközöíí. Távo­labbi kilátások: újból erősebb éjszakai lehűlés-. — MEGHALT lapunk régi péceli levelezője, Versinin Teodor elvtárs. — ISMERETTERJESZTŐ előadássorozatot indít a Ha­zafias Népfront tököli szer­vezete. Az előadásokon is­mertetik a népfront-bizottság terveit és célkitűzéseit is. — TÖRPEVIZMŰVET épít jövőre a községfejlesztési alapból és társadalmi hozzá­járulással a Tápiószentmár- toni Tanács. — ÁTADTÁK ALBERTIR- SÁN a most felépült túzoltó- őrszobát és klubhelyiséget, rendeltetésének. Az építési munkákba 6000 forintot for­dított a községi tanács. — SZABÁS-VARRÁS tan­folyamot. gazdasszonykört szerveztek az egreskátai ta­nyai asszonyok. Játékkészí­tést tanulnak, gyermekneve­lési előadásokat hallgatnak s a közeljövőben az apák an- kétját is megrendezik. — KISFALUDY KÁROLY: Hűség próbája című színmű­vét próbálják a nyársapáti kultúrotthon színjátszói. ■*- BEMUTATÓ ELŐADÁ­SOKRA készül a tököli KISZ-szervezet délszláv népi együttese. Míísorukluil az or­szág szláv nemzetiségű köz­ségeibe indulnak vendégsze­replésre. Utazásaikhoz a Dél­szláv Szövetség biztosít autó­buszt. — IFJÚSÁGI ELŐADÁST tart ma délután Albertirsán a Déryné Színház a kötzség kultúrottihonában. A Jókai Mór regényéből készült Az aranyembert mutatják be. — KÉTTANTERMES álta­lános iskola építését fejezik be a jövő év tavaszán Ászo­don. A hátralevő munkákra 341 000 forintot biztosítanak a jövő évi költségvetésben. — 150 000 FORINTOT for­dítanak új gépek beszerzé­sére a jövő évben a Ceglédi Húsipari Vállalatnál. — TAKARÉKSZÖVETKE­ZETET alakítottak a tápió- szentmártoni asszonyok. A szövetkezetbe eddig 120 asz- szony lépett be. — A JÁRÁSI ÉS VÁROSI népi ellenőrző bizottságok elnökei, elnökhelyettesei és adminisztrátorai részére érte­kezletet tartottak a megyei népi ellenőrzési bizottságon. Az értekezleten ismertették az ez évi eredményeket és megbeszélték a jövő éti munkatervet. — 4000 FORINT támoga­tást kapott a Farmosi Föld­művesszövetkezet kultúrcso- portja ebben az évben a KPVDSZ megyei bizottságá­tól. A GRUNDON fociznak a srácok. Pimpi, a középcsatár, fergeteges haj­rával közelít az ellenfél ka­puja felé. Az utolsó pillanat­ban a labda lepattan a lábá-- ról és a kapu torkában ácsor­gó Karesz elé gurul, aki egy tétova-ügyetlen mozdulattal a gazdátlan kapuba továbbítja a labdát. Ebben a pillanatban ékte­len örömkiáltás remegtetimeg a szomszéd házak ablakait. — Goól! — Na, okos Pimpi — hen­ceg a gólszerző Karesz —, így kell gólt lőni! — Ne hencegj, te kétballi- bas — dáhnyögi bosszúsan Pimpi. — Csak azért passzol­tam át neked ebben a tiszta helyzetben, mert nem tudtam már nézni a tehetetlensége­det a televízió műsora ma délben 13.30 órai kezdettel: A Vasas _Honvéd labdarúgó­m érkőzés közvetítése. 19.00 óra­kor: világhíradó. 19.15 órakor: Betörő az albérlőm, angol film­vígjáték. (52) dig a lovaglópálcájával hado­nászva, föl-alá járkált előttük. — Hát igen, Mister Csekloff, búcsúzzunk! Ezt a játszmát maga vesztette el. Az integrá­tor — folytatta, és az órájára nézett — pontosan 53 perc múlva, 18 óra 30 perckor ma­gákkal együtt a levegőbe re­pül. Wagner igazat mondott: a gépaggregátot aláaknázták. Csakhogy én kissé megváltoz­tattam a szóróakna időzítését. Az aknát minden ultrahangú játszogatás nélkül, a legegy­szerűbb módon lehet bekap­csolni ... Maguk bizonyára ar­ról álmodoztak, hogy az én Greenhouse-omat letörlik a föld színéről. Hát ma teljesül az álmuk ... Ezért búcsúzzunk el szépen egymástól, s életük hátralevő perceiben gondolja­nak arra, hogy a csodálatos „sugárzót?’ sajnos, nem láthat­ták. Mert állítom, hogy az ura­kat most már nem menti meg senki és semmi! Harwood ezután Petersonhoz lépett, lovaglópálcájával teljes erőből az arcába sújtott és tá­vozott. A zár bekattant. Scseglov pedig, némi várako­zás után, ezt súgta társának: — Csak fel a fejjel, barátom! A partizánok ma este megkez­dik Greenhouse ostromát. Ne félj, ők megmentenek bennün­ket. Azt azonban Scseglov sem tudta, hogy az ostromot ponto. san 23 órára tervezik. — Johnson rr- mondta eköz­F0RDITOTTA: GALSAI PONGRÁC ben Harwood —, én Szinga­púrba utazom. Maga fog he­lyettesíteni. De ha óhajtja... jöjjön velem. Persze, autón, mert a tankban már nincs hely. — Miért, valami baj tör­tént, Mister Harwood? — nyugtalankodott Johnson. — Én szívesen elmegyek, de autó­ban ... Hogy is mondjam? ... Nékik ágyújuk is van... — Isten kezében vagyunk! — sóhajtott fel kenetteljesen Parker. — De nem értem, Henry, mi szüksége van önnek Mister Johnsonra? Hogy azt a felszerelést megvegye, amiről beszéltünk? ... Ugyan!... Azt ön is megveheti. Johnson ma­radjon csak itt. Legjobb, ha itt marad. Harwood kitűnően értette, mi a jelentése Parker kenettel­jes beszédének: a milliomos Greenhouse-al együtt John- sont is el akarja pusztítani. De talán így is van rendjén: a ta­núk mindig kártékonyak. — Különben mindegy. Ma­radjon itt, Johnson. Good bye! — Good bye!... — A védő­iem parancsnoka néhány pilla­natig megrökönyödve állt, az­tán utánuk iramodott. — Mis­ter Harwood!... Mistér Har­wood! De a szomszéd szoba fémaj­taja épp az orra előtt csapódott be. Ez volt a válaszuk. Johnson egyszerre megértet­te, hogy halálra ítélték, Az előbb felkínálták neki az éle­tet. De ő nem fogadta el az ajánlatot, mert félt. Pedig Parker bizonyára nem utazna Szingapúrba éjnek idején, ha csa)k a legkisebb veszély fe­nyegetné is... De vajon kiktől lehet itt tar­tani? ... A partizánoktól!... Épp ezért azonnal gondoskod­ni kell a védelemről. Az embe­rek az északi bástyánál gyüle­kezzenek: a bástya falait ugyanis nem üthetik át a löve­dékeik. Aztán meg ott vannak a géppuskák meg az aknave­tők is ... És a kínai?... Bár­mikor rátörhet, s megölheti... Johnson, mint üldözött ordas körülnézett a helyiségben, majd az ablakhoz rohant. A nap még az égen járt, de már nehéz, szürkés-fekete köd lepte el a földet. A zápor csak nemrég vonult tova, s a bal­jós fellegfoszlányok szinte le­ereszkedtek, beburkolták a tárgyakat s elnyelték a mara­dék napfényt. — Világosságot!... Kapcsol­ják fel a villanyt! — kiáltotta Johnson a telefonkagylóba. S nemsokára kis lámpák gyulladtak ki. De ettől csak még ijesztőbb lett a sötétség. A sűrűsödő homály megvilá­gított térségében sem lehetett volna észrevenni a lopakodó embert. Johnson már nem tudta elvi­selni a sötétséget. Fejét válla közé húzva az őrszobára sza­ladt és kiadta a parancsot: — Fel , az északi bástyára! De mindjárt! S ettől a perctől kezdve Greenhouse-t nem védte sen­ki. Csak a laboratóriumi épület­tömb bejáratánál állt két moz­dulatlan őr, mint a kőbálvá­nyok. Ez a két félvad, de korszerű fegyverekkel felszerelt katona, ezek a becsapott és megtévesz­tett emberek, akiket a gyar­matosítók a legelvetemültebb bűnök elkövetésére bújtottak fel, közvetlenül a gazdától kap­tak parancsot. És senki se tud­ta volna őket eltántorítani in­nen; még saját édesanyjukat sem engedték volna a labora­tóriumba. Ezek az erős és szí­vós emberek bárkit megölné­nek, de hogy miért? — azt maguk sem tudták. őket nem nyugtalanította sem a Greehhouse-ban támadt sürgés-forgás, sem az utána következő, figyelő ■ csend. Az épülettömb bejáratán kívül történő eseményekkel sem tö­rődtek. A lehető legegyszerűbb feladatot kapták: egy lelket sem engedtek tizenöt lépésnél közelebb. Ám az egyik őr hirtelen zajt hallott. Felneszeit, oldalra lé­pett, majd géppuskáját elha­jítva, hadonászni kezdett az arca előtt, mintha csak egy to­lakodó darazsat akarna elhes­segetni. Azután felkiáltott és elvágódott. A másik ijedten nézett rá, de nem sietett a segítségére. Éppen ellenkezőleg: a fal mel­lé húzódva elindult s szemét körüljártatva, az ismeretlen orvtámadót kereste. De mindenütt csend volt. A laboratórium-erődre, ahol éj­jel-nappal zúgtak, sivítottak, dübörögtek a különféle transz­formátorok, motorok és szer­számgépek. olyan némaság bo­rult, mint a vihart váró termé­szetre. Csak a tücskök cirpe- lése szaggatta meg a csendet. (Folytatjuk) A szovjet mérnök nyugtalan­kodni kezdett: meg kellene nézni, hogy Blackwell mit csi­nál? De mielőbb célhoz akar­tak érni. S úgy látszott, nem is kell sokáig vámiok. Csak azt a titkos ajtót talál­nák már meg!... Blackwell csupán egy-két tájékozódási pontot sorolt fel nekik: a szűk folyosót, a nagy műhelyt és a marógéppel szemben levő fa­lat. A marógépet fel is fedezték. De ajtónak nyoma sem volt. Scseglov a biztonság kedvéért belefújt az ultrahangú sípokba. Persze, eredménytelenül. Így hát az egész falat végig kellett tapogatniok. a— Itt van, itt! — kiáltott fel ■ nemsokára Peterson. — Nézze i csak: a számozott korongok! Ez \ meg.., De nem fejezhette be, mert ; egy automata géppisztoly soro- I zatlövése vágott a szavába. \ Majd gránát robbant a közel- \ ben. S utána még egy. Scseglov és Peterson szeme \ megvakult, éktelenül csípni \ kezdett, tüdejükben meg olyan \ fullasztö, maró fájdalmat érez- \ tek, mintha vattát és üvegszi- \ lánkokat nyeltek volt. Egy ideig még védekeztek, de már : nem láttak és nem hallottak semmit. Puszta kézzel fogták el őket. S most ott álltak, a főinteg­rátorhoz kötözve. Harwood pe. Az elmúlt hetekben ünnepelte a Magyar Szocialista Munkás­párttal együtt az egész ország a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulóját Az újtípusú forradalmi mun­káspárt megjelenése alig két héttel a polgári demokratikus forradalom győzelme után, friss lendületet és forradalmi perspektívát adott a magyar munkásoknak és szegény­parasztoknak ahhoz a harc­hoz, hogy a polgári forradal­mat átlendítsék a proletárfor­radalomba. A párt vezetői közül Kun Béla és csoportja Oroszország­ban már átesett a proletárfor­radalom tűzkeresztségén és ezért jól tudták, hogy a kom­munista ideológia és politika, az agitáció és propaganda leg­jobb terjesztője a sajtó. A ma­gyar kommunista vezetők jól ismerték Lenin híres állás­pontját a bolsevik sajtóról és arra törekedtek, hogy ahhoz hasonló kollektív agitátor, propagandista és organizátor kerüljön minél előbb a ma­gyar proletariátus kezébe. Ezért a fiatal KMP vezetői a pártalakítással járó lázas szer­vező munka során nagy figyel­met szenteltek a sajtó létre­hozásának. Ennek köszönhető, hogy már két és fél héttel a pártalakítás után, 1918. decem­ber 7-én — tehát éppen 40 éve <— megjelent a főváros utcáin az első kommunista lap, a Vörös Újság, amely homlokára írta a proletárinternacionaliz­mus marxi—engelsi jelszavát: Világ proletárjai egyesüljetek! A lapot a rendíthetetlen for­radalmár, Szamuely Tibor izerkesztette és a vezércikke­ket többnyire Kun Béla és Rudas László írták. A Vörös Újság megjelenésé­vel a pártszervezés, a kommu­nista ideológia terjesztése ha­talmas lépésekkel haladt elő­re. Az első szám híres Vezér­cikke — Osztályharcot! — vi­lágosan és félreérthetetlenül megírta a magyar munkások­nak: „A kapitalizmus meg­érett a bukásra. Megérett nemcsak erkölcsileg, de meg- érett gazdaságilag is ■ • A Vörös Újság első számait lapozgatva, nem lehet megin- dulitság nélkül olvasni Lenin három folytatásban megjelent cikkét, amit a nagy proletár- hadvezér a Vörös Újság szá- ^ mára írt. A polgárháború és| az intervenció kemény har- f cai és a szovjet hatalom meg-1 szilárdítását szolgáló temér-1 dek munka és gond közepet- | te, Lenin szakított időt maga- | nak arra, hogy Demokrácia és | diktatúra című írásában érté-1 kelje a legújabb magyaror-1 ezági, ausztriai és németor-1 szági eseményeket, útmuta-1 tást adva ezen országok for-| radalmi munkáspártjainak a | hatalomért folyó sikeres harc | érdekében. A Vörös Újság meg jelenésé-1 nek különösen vidéken volt | óriási jelentősége a kommu- | nista agitáció és propaganda | szempontjából. Ahová még | nem jutottak ki a KMP szer-1 Vezői, agitátorai és röplapjai, | oda eljutott a Vörös Újság és | segített forradalmasítani a tö- | megeket. Amennyire a szer- 1 kesztőség erejéből és lehetősé- | geiből tellett, foglalkozott a| magyar falvak és vidéki váró- | sok dolgozóinak problémái-§ val. Különös figyelmet szén-1 telt a kommunista mozgalom | terjedése ügyének. Híranya-1 gában, vidéki tudósításaiban \ sűrűn szerepelnek Pest me- | gyei helységek és események. | Jórészt a Vörös Újságnak kö- | szönhető, hogy Pest megyére | úgy tekintettek a többi me- | gyék és az egész ország, mint 1 „vörös” megyére. A Vörös Uj- | ság először 1919. április 2-án | használta ezt a kifejezést Pest | megyei tudósításában. A vörös | Pest vármegye címmel ekkor | adja hírül a lap — egyebek | között —, hogy „Cegléden a | proletárdiktatúrát a legna-§ gyobb eréllyel vitték kérész- 1 tül, szombaton (márc. 29.) lel- § kés és népes népgyűlést tartót- | tak. Az ottani munkástestvé- s tek ott is nagy tömegekkel nö• i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom