Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-30 / 306. szám

1958. DECEMBER 30. KEDD M« •ICGTEf cJC irlap Csak meggyőződésből Ha körülnézünk az ség értelmi­sorai­ban, sok olyan becsületes, jól dolgozó orvost, mérnököt, taní­tót találunk, akik az ellenfor­radalom után a párton kívül maradtak. Nem azokra gondo­lunk, akik valaha tagjai voltak az MDP-nek. de válójában so­ha nem tartottak, igazán, ószintén a párthoz. Akik csak azért lépték be annak idején, hogy ne kerüljenek hátrányba a pozícióért, állásért folyó harcban, akik csupán karrier­jük biztosításáért sündörögtek a pártszervezetek körül. Ezek­ről itt most nem beszélünk. Azoikról szeretnénk írni, akik valaha erős támasza voltak a pártnak, becsületesek marad­tak az ellenforradalom napjai­ban is, de valamilyen ok miatt nem kérték átigazolásukat, s azóta is csak távolról szemlé­lik az eseményeket. Némelyik, azért, mert hitt ttgyam a szocializmus eszméjé­ben, de úgy érezte, hogy gya­korlatunk sokszor ellentmond az elméletnek. A {jártban elkö­vetett hibák eltakarták előle az eredményeket Elfeledte azt, hogy milliók, akik azelőtt éheztek, most egyre jobban él­nek, igényes emberekké vál­tak. Azt, hogy a tudatlanság helyét a műveltség, a kultúra foglalta el. S mivel elhitte, hogy minden fekete — vissza­húzódott. Várt. Van olyan is, aki már előbb közeledett volna, de szégyell- te: „Mit szólnak majd hozzá a többiek7" — kérdezte önmagá­tól. „Nehéz napokban cserben hagytam a pártot és most, ami­kor konszolidálódott a helyzet, akkor jöjjek elő? Becsületes-e ez igy?’1 Nem akart — úgymond —* ««terített asztalhoz’1 ülni. Sokakat gyötört a kétség, éj­szakáikat virrasztónak át, hi­szen nem egy mondotta el az­óta közülük, hogy „kívül len­ni1’, „se ide, se oda nem tar- tozni’* milyen- kínzó,- nyomasz­tó érzés. Tűrni az ellenség.ci­nikus, egyetmei, "bízta tó'’piTláh- tását — megalázó. De ennyi hónap után nem könnyű a pártba sem jelentkezni. S ezért inkább halasztotta. Azzal ér­velt maga előtt „ezernyi más módon bizonyíthatom be, hogy így is a párthoz tartozom’-, Az értelmiség egy része az- zal nyugtatta önmagát: — Ma sem értek mindennel egyet. Lássuk, az új pártveze­tők betartják-e ígéreteiket. Emelkedik-e a nép életszínvo­nala? Mások arra váltak, hogyan alakul a párt értelmiségi po­litikája. Egy orvos beszélte el a következőt: Mindig igaz szív­vel dolgozott a pártért. Soha nem gondolt arra, hogy pért- munkájáért előnyben részesül­jön. Úgy érezte, elég a szaktu­dása az érvényesüléshez. Párt- munkát azért végzett, előadá­sokat azért tartott, mert abban bízott, hogy világosságot gyújt az agyakban. Eltávolíthatja az embereket a babona sötétséget terjesztő mákonyától. És egy­szer egy hazug elmélettel talál­kozott: „A régi értelmiség csak útitárs, olyan szükséges rossz, amellyel egyelőre be kell ér­ni“ — mondották egyesek. Ezt hallva, ez az orvos úgy érezte: megsemmisül. Először ki akar­ta verni fejéből a bántó meg­jegyzéseket, vitatkozott magá val, hogy azok tévednek, nerr úgy van. De a sértés mér be­fészkelte magát énje legbense jébe. Ezután már nem szíve­sen vezette a szemináriumot elmaradozott a taggyűlésekrő is. És talán, ha akkor a párt­titkár vagy más valaki meg­kérdezte volna tőle, mi az oki passzivitásának, miért lett ma­gányos, akikor más lett volna De senki nem közeledett hoz­zá. Nem hiányzott senkinek «Úgy érezte, felesleges lett — és később nem is kérte az ét igazolást. Van olyan is, aki már a né­pi demokrácia neveltje, soli jót kapott a párttól, még serr lépett be a pártba. Ügy vélte becsületesebb, ha előbb ké­telyeit tisztázza. Ezernyi Visszahúzó szál, iga 11 zi vagy vélt serei mek, számtalan megválaszo­latlan elvi kérdés, álmatlan éj szakákon a vissza-visszatérő „mit tegyék” problémája! Egyik sem oldódhatna meg, ha a pártszervezetek többsége nem bánna, foglalkozna olyan szeretettel, együttérzéssel az értelmiségi dolgozókkal. Talán nem írhatnánk le azt a jelen­tős, sokat eláruló tényt sem, hogy a budai járásban no­vemberben — tehát egy hónap alatt — tizenhat értelmiségi kérte, s kapta meg tagfelvéte­lét. Közöttük régi MDP-ta- gok és olyan fiatalok, akik az­előtt nem voltak pártban... Varga doktorról, a Semmel­weis kórház párttitkáráról mondták orvostársai: vele mindig bátran vitázhattunk, soha nem türelmetlenkedett velünk. Sőt, szívesen vették okos, nyugodt érvelését — mindig tanultak és tanulnak, belőle. Amikor a volt MDP- tagokkal foglalkozott, sem volt soha erőszakos, rábeszélő, nem bántott meg senkit. Meghall­gatta ellenvetéseiket, s ha ak­kor nem is sikerült mindjárt meggyőzni az illető orvosokat igazáról, újra és újra megkí­sérelte. Szalontai Sándor, a belgyó­gyászat alorvosa például meg­lehetősen vitakész ember. Míg valóban meg nem győződött valamiről, nem hódol be senki véleményének. Ma is vitázik egyes részproblémákon, de senki nem inti le. Van, amit jól lát. helyes, ha bírál. A nyugodt, emberséges foglalko­zás meghozta gyümölcsét: ő is kérte tagfelvételét. Horváth Ákos nőgyógyász nemrégen járt nyugaton. Ami­kor visszatért, jelentkezett a pártba, mert a kinti talmi, csalóka csillogás mögött meg­látta a kapitalista országok igazi életét is, s úgy érzi, so­kat mulasztott már eddig is, hogy nem vette ki részét a nálunk folyó, az újért vívott harcból. Jankovics Rezső mindössze ármíric'evés' Édesapja ma is i unkái:," i párt tag, ■ felesége is z. Jankovics elvtárs azt íondja, sokat jelentett szá- :ára. hogy mint pártonkívülit legbízták a munkavédelem Llenőrzésével. Ez, valamint árga elvtárs pártszerű mun* ája. a párt helyes politikája, z ígéretek betartása győzte teg.hogy a pártban a helye. A törökbálinti tüdőszanató- um orvosai, az érdi pedagó- usok. akik a „tizenhat’’ kö- 3tt szerepelnek, mind úgy rzik: végre hazataláltak. Oda, hol a helyük van. Köztük van z az orvos is, aki régi értel- íiségi és valaha megbántották. lost ők érvelnek, vitatkoznak pártonikívüliekkel. Saját pél- ájukkái győzik meg azokat, ogy a párt politikája helyes s az értelmiségnek részt kell állalnia annak megvalósítási- , A „tizenhat" egy járásban ■ olyan szám, mely önmagában is sokat be- zél. Elmondja, hogy egyre un mini itiiiiHiniiiiiiiuiiiii int mii mm ii it mii mini mi tauiivi F 'léves a jászkarajenői UTP-fiók. Törőcsi-k elv- árssal beszélgetürfk erről c él esztendőről. A legelső az tőgy a kirendeltség indulása lágyon vidáman kezdődött. Aj, 'ünnepélyes megnyitás napjár, letvenkét lottószelvényt állí- ottak ki. Az élen a'budapesti cözpont egyik jelentős tagja árt. Megnyugtatta a részvevő, cet. tudja, hogyan kell kiállí- ani egy lottószelvényt. A fali élegzetvisszafojtva várta ai eredményt. Az eredmény meg- írkezett és a falu napokon 'ke 1észtül hahotázott: egyetlen céttalálatos szelvény nem volt Szóval, vidáman kezdődött c cirendeltség élete. Azóta eltel, így fél esztendő és Törőcsü ’■ívtárs néhány megnyugtati izóval tájékoztat. — Takarékos ember a jász karajenői! Évekkel ezelőtt ú hitelszövetkezet működött i faluban, én magam is a hitel szövetkezeti hálózatból kerül lem az Országos Takarékpénz, tárhoz. — Az új intézmény elsősor ban arra hivatott, hogy a fali többen közelednek a párthoz. Egyre többen kapnak választ kérdéseikre. Arra, hogy az elmélet és a gyakorlat nálunk egy. Nem kell attól tartani, hogy a régi értelmiség bármi­kor is feleslegessé válik, hogy megváltozik a párt értelmiségi politikája. Nem kell attól fél­ni: ki mit szól ahhoz, ha most kérik tagfelvételüket, mert a párttagság szeretettel, bizalom­mal fogadja az új jelentkező­ket. És arra s«m kell sen­kinek gondolnia, hogy „terített asztalhoz” ül, hisz a pártnak ma is sok és nehéz feladatért kell harcba indulnia. Alrik csak éppen egyetér­tenek a párt politikájával, de nem készek még arra, hogy dolgozzanak is e politika meg­valósulásáért, nem érettek a párttagságra — jobb, becsüle­tesebb, ha kívül maradnak. Nem használnának sem ön­maguknak és kivált nem a pártnak, ha teljes meggyő­ződés nélkül közelednének. De az helyes, ha a pártszerve­zet — mint tette ezt a Sem­melweis kórház vagy a török­bálinti kórház pártszervezete is — állandóan foglalkozik az értelmiségi dolgozókkal. Vitat­kozik velük, érvel, hogy mind jobban gyarapodhassék a párt. Elsősorban olyan értelmisé­giekkel, mint a budai járás­ban. Velük/ ahogy kollégáik is elismerik, az orvosok, a pe­dagógusok elitje került a párt­ba. Sági Ágnes Pályázati felhívás A Pest megyei Tanács v. b. | művelődési osztálya, a peda- | gógusok: szakszervezete Pest | megyei területi bizottsága és | a Magyar—Szovjet Baráti Tár- | saság Pest megyei pedagógiai | szakosztálya pályázatot hir-§ det nevelők részére „Hogyan | segíti és segítheti a nevelő na- § pi munkájával órán vagy órán 1 kívül a tanuló ifjúság szocia- § lista világnézetének kibonta- | kozását” címmel. Feldolgozható témák: 1. | Hogyan alakítom tanulóim | szocialista világnézetét iskolai | nevelőtevékenységem során | (osztályfőnöki óra, úttörő-, | KISZ-, szaktárgyi óra stb.). 2. \ Megfigyeléseim és *tapaszta- | lataim a gyakorlati munkák | nevelő hatásáról. 3. Az isko- \ Iák nevelőinek pedagógiai fs- | lelőssége a szocialista családi § nevelésért. A pályázat határideje: 1959. | február 15. Beküldendő: Ma- | gyár—Szovjet Baráti Társa- § ság Pest megyei elnökségének, | (V., Városház utca 7.). Első díj: | 1000 forint, második díj 700 f forint, harmadik díj 500 fo­rint. A felsorolt díjakon kívül jutalom-könyveket is osztanak ki. Csodálatos gyógyulás Az Ai Haab című folyóirat közlése szerint egy szíriai fia­talasszonyt tíz évvel ezelőtt aj anyósa hirtelen felébresztet álmából. Azóta az asszon) minden kezelés és altató elle­nére súlyos álmatlanságbar szenvedett. Ám, amikor a: anyós elhunyt, az asszon) nyomban egészséges, mél) álomba merült. ÚTRA KÉL A PIROS ALMA Az év utolsó napjaiban is mozgalmas képet mutat Csemőn a földművesszövetkezet felvásárlótelepe. Hetenként 2—3 vagon mosolygós piros almát szállítanak vagonokban és teherautókon a főváros piacaira Az év utolsó tanácsülését tartották Nagykőrösön módosították a városi tanács köztisztasági rendeletét. Eze­ken kívül Reszeli Soós Amb­rus. a végrehajtó bizottság tit­kára beszámolt a legutóbbi ta- < nacsüiés határozatainak végre- I i hajtásáról. , ■* U-lést tartott tegnap a Nagy­kőrösi Város; Tanács a kultúr­otthon ban. Az ülésen összeállí­tották az 1959. évi városfejlesz­tési alapot, kiegészítették a né- -f>i éllénőfzesi bizottságot, meg- .váJafítbUftkj-f mezőőröket í és TÉLI PATKÓ Molnár László kovácsmester Gyón községben a Petőfi Tsz lovait patkolja. A patkókba már a téli jeges-csúszós útra is megfelelő szegeket tesz Tovább a megkezdett úton Kisipari szövetkezeteink eredményeiről és feladatairól Most. amikor búcsúzunk az óesztendőtől és számot vetünk 1958. évi munkánkkal, el­mondhatjuk, hogy nem volt könnyű teljesíteni a ránk há­ruló feladatokat. Az ellenforradalom utáni zűrzavaros gazdasági hely­zet rendezésével egyidőben kellett végrehajtanunk szö­vetkezeteink munkájának át­szervezését is. Uj feladatokat adott, új irányt szabott mun­kánknak a párt és a kormány együttes határozata a helyi ipar tevékenységéről. Nem kisebb feladatot kellett meg­oldanunk, mint a szövetkeze­tek munkáját a tömegterme­lés helyett a kissorozatú, mi­nőségi termelés, a lakosság igényeinek megfelelő tevé­kenység felé irányítani. Ezt kellett fokozottan kifejezésre juttatnunk már az év eleji tervezésnél és később a tervek végrehajtása során is. Hogyan feleltünk meg en­nek az új feladatnak? Bizony, sok nehézséggel találtuk ma­gunkat szemben. Bár a textil-, bőr-, ruházati és vasiparban részben értünk el eredménye­ket, de az 1957-es év teremtet­te konjunkturális lehetőségek miatt nem sikerült minden esetben meggyőznünk szövet­kezeteink tagságát az említett feladatok fontosságáról és el- sőlegességéről. Az új esztendő­ben tehát tovább kell halad­nunk a megkezdett úton, to­vább kell munkálkodnunk új célkitűzéseink maradéktalan érvényre juttatása érdekében. A kisszériájd minőségi ter­melés, a lakossági megrende­lések teljesítése nenezebb, mint a sorozatgyártás. Ez az idén termelési értékben is jelentős eltolódást okozott és mivel nem annyira anyagigé- 1 nyes, mint inkább munka­igényes termelést jelent, a termelékenység alakulására is kedvezőtlenül hatott. Mind­ezt figyelembe véve ipari szin­ten, tehát a szolgáltató- és az építőipar nélkül 97 százalékra, ezekkel együtt pedig 97,8 szá­zalékra teljesítették idei ter­vüket kisipari szövetkeze­teink. Bár a számok jelentős elma­radást mutatnak, ha azonban figyelembe vesszük a fenti körülményeket és azt, hogy a tervfeladatok még nem jut­tatták kellően kifejezésre a megváltozott körülményeket, szövetkezeteink jó munkát vé­geztek. Hozzájárultak a szö­vetkezeti ipar egésze és álta­lában a helyi ipar számára megszabott új irányvonal meg­valósításához. A megkezdett úton tovább­haladva, bizakodón tekinthe­tünk az űj esztendő elé. Már az új év első napjaiban nagy és felelősségteljes munkát ró ránk a népgazdaság egészét érintő termelői árrendezés végrehajtása. Nem könnyű ez a munka, de újabb nagy se­gítséget jelent, mert lehetővé teszi majd az önköltség ala­kulásának a népgazdaság ér­dekeit fokozottabban szem előtt tartó figyelemmel kísé­rését. A termelői árrendezés ezen kívül új feladataink meg­oldásában is segít bennünket, mert sok gátló körülményt há­rít el fejlődésünk útjábóL Újabb segítség ez számunk­ra pártunktól és kormányunk­tól, akár csak a három- és az ötéves tervben számunkra megszabott feladatok. Számí­tanak ránk és ez kötelez ben­nünket. A megnövekedett bi­zalom parancsolóan követeli tőlünk, hogy. egyre inkább a kisipari szövetkezetek ren­deltetésének megfelelően ala­kítsuk egész tevékenységűn- P. két. Csak így válhatunk az | állami ipar igazi kiegészítőivé, Baross Gyuláné, a KISZÖV elnöke. I VIDÁM SZILVESZTER A RÁDIÓBAN ÉS A TELEVÍZIÓBAN | A rádióban az új év első | perceiben Dobi István, a Nép- | Köztársaság Elnöki Tanácsá- ! nak elnöke mond köszöntőt. A | televízió ezen az estén össze- § foglalja 1958 eseményeit, majd 121 órától kezdődően vidám f-műsort ad a televízió studiójá- ! bői és a szórakozó Budapest- ! ről. Az újévi köszöntőt 24 óra- I kor sugározza. 1 A rádió műsorából kiemel- ! kedik a hagyományos szilvesz- ! teresti műsor, amely a Kos- í suth-adón 21 órakor kezdő- I dlk és éjfélkor ér véget. A I Petőfi-rádión 19 órai kezdet- í tel Johann Strauss: Dene- I vér című operettjét közvetítik 1 az Állami Operáházból. FÉL ESZTENDŐ pénz- és hitelügyeit elintézze. Az OTP-fiók tulajdonképpen nem egyéb, mint egy keret, amit nekünk kell élettel meg­tölteni. Azzal kezdtük, hogy sorra jártuk a faluban azokat az embereket, akikről már a hitelszövetkezet idején tudtuk, hogy takarékos emberek és bi­zalommal fordulnak minden ügyes-bajos pénzügyükben az intézethez. Ez jelentette az ala­pot a takarékbetétekhez. Ma már örömmel jelenthetjük, hogy a faluban fellendült a ta­karékosság. A hitelezés is nagyon jó úton halad. Persze, mi nem nyúj­tunk hitelt minden rendű és rangú igényre. Célhiteleket adunk. Ebben azonban a leg­szélső határig rendelkezésre állunk falunknak. — Es mik ezek a célhitelek7 — Egyes emberek számára elsősorban építési hitelek! Mi a hitelakcióval nemcsak támo­gatjuk a falu házépítését, ha­nem inspiráljuk is azt. A felek bizalommal jönnek hozzánk, megosztják velünk a gondjai­kat és szívesen vesszük a se­gítséget. — Es hogyan állunk az egyéb hitelekkel? — A szocialista szektor min­den támogatásunkat élvezi. Gondolok itt elsősorban arra, hogy mezőgazdasági területen igen komoly feladat a termelő- szövetkezet segítése. — Es azonkívül mivel foglal­kozik a kirendeltség? Törőcsik elvtárs mosolyog. Arra gondol, amivel a riportot kezdtem, nevezetesen arra, hogy vidáman kezdődött a ki- rendeltség élete. — Hát igen! A totó és a lot­tó! A faluban valóban nagyot nevettek azon, hogy a vállalat legjobb képviselői próbálkoz­tak a szelvények kiállításával, de eredménytelenül. Minden kételkedőt megnyugtathat ez, hogy a szelvények kiállításá­nál az egyedüli szempont 0 szerencse. Az eltelt fél eszten­dő alatt persze a lottót és to­tót illetően is érdékes és meg­nyugtató dolgok történtek. Négyes lottónyeremény ük volt. Kiss Kálmán 36 000 forin­tot nyert. Egyetlen szelvény- nyel. A tárgysorsoláson pedig Széles Piroska egy televíziós készüléket. Hogy aztán befejezésül még egy érdekes adatot említsek; Bodzsár János nyeremény ta­karékkönyvével száz százalé­kos nyereményt ért el. Egyet­len hiba volt csak, mégpedig az, hogy Bodzsár takarék- könyvében csak 3000 forint be­tét volt. Kedves ügyfelünk az­óta is vakarózik, mint a kár­vallott cigány, és sajnálkozva mondja: — Hallják-e, de másképpen látnám a napot, ha nem 3000 forint, hanem legalább 30 000 forint lett volna a könyvem­ben. Pedig lett volna erre mó­dom, csak be kellett volna vin­ni a pénzt a takarékba. (R. K.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom