Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-29 / 305. szám

1958. DECEMBER 29. HÉTFŐ pm W£t i&Cirlap . miaiaimiiiiiciiini!iitiiiiiiiiiiiiitiiit<iii>iiiiiiiiiiiiitmt!iiiiii'_£ j SZÉP AJÁNDÉKKAL | | kedveskedtek az aszódi § 1 járás asszonyai karácsonyra | | a fóti Gyermekváros IV. I | osztályos tanulóinak: egy 18 | 1 darabból álló hímzett gar- é | nitúrát ajándékoztak a | | gyermekeknek. A hozzávalót | | a túrái kultúrotthon, a túrái 1 I földművesszövetkezeti nő- s | bizottság, az Aszódi Ve-1 f gyesipari Ktsz és az aszódi | | nőtanács vásárolta meg. A | | hímzéseket — összesen = | mintegy 28 métert! — a vi- | | lághirű túrái hímzés meste- | | rei, a túrái asszonyok esi- § | nálták. A domonyi nőtanács | | asszonyai még meg is tol- | | dották az ajándélkot egy \ | gyönyörű, domonyi népvise-1 I leibe öltöztetett babával. | | Az ajándékokat december | | 22-én öttagú nöküldöttség | I vitte el a Gyermekvárosba. | í íiiiiiimiimmniiiiimiimiiiiimiimiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiim»' Új gyár születőben KUKORICAMORZSOLÁS Új dísztáviratot ad ki a posta A posta január elsején új dísztáviratot hoz forgalomba, amely Hollósy Simon: Ten­gerihántás című festményének reprodukciója. Az új dísz­távirat pótdíja — mint az ed­digieké — 1,50 forint. Manapság megszokott dolog nálunk, hogy szinte egyik nap­ról a másikra új gyárak, üze­mek épülnek és kezdik meg a termelést. Megszoktuk az ipar fejlesztésének óriási, eddig még nem tapasztalt ütemét és nem csinálunk szenzációt be­lőle, ha valahol ismét találko­zunk egy új üzemmel. Hogy mennyire így van ez, akkor döbbentem rá, amikor már kí­vül kerültem az Egyesült Izzó váci telepének kapuján. Pál István elvtárssal az igaz­gató helyettesével jártuk végig a régi kaszárnya épületeibe te­lepült üzemrészeket. Ismer­tette, és megmutatta a villany- égő-gyártáshoz használatos szí­vócső készítését, a bakelit- alkatrészek, a villanyégők árambevezetőjének gyártását és az izzószálak készítését. El­mondta, hogy míg 1957-ben három és félmillió forint ér­téket termeltek, az idén kö­rülbelül 10 millió forint ér­tékű árut termelnek. Beszélt arról, hogy az árambevezető gyártását korábban három géppel végezték, ma már 17 automatagépük van. Egyszóval Hogyan értékesíthetik előnyösebben áruikat a termelőszövetkezetek? Megyénk termelőszövetkeze­tei megtermelt és piacra szánt áruikat különböző módon ér­tékesítik. A legtöbb tsz szállí­tási és értékesítési szerződést köt a földművesszövetkezetek­kel és a KÖZÉRT Vállalattal. Akadnak azonban szövetkeze­tek, amelyek a fővárosban, vagy községükben standokat létesítenek és tartanak fenn, míg mások a Haller téri piac­ra hordják be áruikat, a na­gyobb jövedelem érdekében. Megállapítható, hogy azok a termelőszövetkezetek jártak jól, amelyek alkalmazták a 3004/1958-as rendeletét és-ki­használták az abból- származó előnyöket. A Termelőszövet­kezeti Tanács Pest megyei Iro­dája javasolja a megye terme­lőszövetkezeteinek, hogy piacra szánt áruikat a földművesszövetkezetek és a KÖZÉRT révén értéke­sítsék. Közvetlenül is köthetnek szer­ződést és ez esetben is meg­kaphatják az áruértékesítési kedvezményeket. Szükség ese­tén segítséget is adnak az ér­dekelt szövetkezeteknek a szállítási és értékesítési szer­ződések megkötéséhez. Sokkal célszerűbb és gazda­ságosabb, ha megtermelt árui­kat egy kézen keresztül jut­tatják el a fogyasztókhoz. Ha saját standokat tarta­nak fenn, nagyobbak a kiadásaik, költségeik, ke­vesebb lehetőség nyílik a stand munkájának ellen- | őrzésére. | Sajnos, legtöbbször volt buda-| pesti kereskedők vezetik a tér- | melőszövetkezetek standjait és | Akárhányszor megfordulunk nem egy esetben fordult már | a megyei tanács nemesvona- elő, hogy becsapták a szövet- 1 lú, ódon épületében, mindany- kezetet. A standvezetők nem I nyiszor benyitunk a népi eUen­| őrzési bizottság ajtaján. És so- | ha nem eredménytelenül. | Ott hallottuk először Csigó I Gyula nevét. Követendő példa- ! kent emlegették emberségét, I munkáját s a bizottságnak tett | hasznos szolgálatait. I Felírtuk nevét abba a bizo- I nyos noteszba, ahol a „témát1’ | tartjuk nyílván. | S most itt ül előttünk a „té- I ma”. | Komoly tekintetű. öszbe- | vegyülő hajú és bajuszú em- I bér. Erősen szabódik. Keres- 1 sünk mást, akinek a munkája | többet ér, mint az övé. De vé- l gül mégiscsak belemelegszik a | beszédbe, amikor éppen erről ritkán szabálytalanságot kö­vettek el a termelőszövetkezet cégére alatt, s mint a vizsgála­tok megállapították, gyakran előfordult, hogy a szövetkezet pénzén idegein árut is vásárol­tak eladásra, aminek haszná­val azonban nem számoltak el. Az is köztudott dolog, hogy a standvezetők egy része az áru javát maszek kiskereskedők­nek adja tovább, amiért még külön borravalót is kapnak, míg a megmaradt gyengébb minőségű árut a piacon értéke­sítik és ezek alacsonyabb árá­val számolják el az egész árut a szövetkezetnek. Helytelen és ■ erkölcstelen, dolog, ha szövet­kezeteink ilyen módon akarják áruikat értékesíteni. A legtisztább és leggazda­ságosabb értékesítési mód az, hogy a szövetkezet ter­melési és szállítási szerző­dést köt vagy a földműves­szövetkezettel, vagy a KÖ- ZÉRT-tel. Ily módon nem lehet félreér­tés, visszaélés, amellett mind a földművesszövetkezet, mind a KÖZÉRT — a Magyar Nem­zeti Bankon keresztül — há­rom-négy nap alatt elszámol a termelőszövetkezettel. A Ter­melőszövetkezeti Tanács Pest megyei megbízottja (Budapest, V., Városház u. 7.) szívesen ad tanácsot 'és segítséget az áru- értékesítés ügyében (hozzá for­duló termelőszövetkezeteknek. rendre elmagyarázott és meg­mutatott mindent. Aztán kimentünk az ud­varra. — Itt pedig a televíziós képcsőgyár épül — mutatott kísérőm a szemben levő kész és féligkész épületekre. A világ legtermé­szetesebb hangján mondta to­vább: — ötvenhatmillió forintot ruházunk be az új üzemre. Aztán elmondta, hogy a« idén négymillió forintot hasz­náltak fel ebből az összegből Jövőre 26 miliő forintot és 1960-ban újabb 26 millió fo­rintos költségigei az utolsó gé­pet is felszerelik az új üzem­ben. Elmesélte, hogy egy üveg­gyárat is építenek, ahol majd a képcsövek üvegrészeit készí­tik. A televízióképcső gyártá­sához a Szovjetunióból kapunk gépeket. Már hallottunk róla, hegy Vácott gyártják majd a tele­víziós képcsöveket. mégis megleptek a hatalmas számok és a gyorsaság, mert két év alatt televíziós képcsőgyárai építeni és berendezni mégsem kis dolog. De akadt még ezen­kívül is csodálnivaló a továb­biakban. — Már a jövő év közepe táján elkezdjük a képcsőgyár­tást. Egyelőre az Egyesült Iz­zóból kapjuk majd az alkatré­szeket. csak a szerelést végez­zük itt. — No és sikerül? — kockáz­tattam meg a kérdést. — Biztosan — kaptam a magabiztos választ. —* Jövőre már 25 ezer képcsövet kell el­készítenünk. 1960-ban pedig 200 ezret. — Hogyan? Annyi televízió- \ előfizetőre számítanak addig- 1 ra? — kérdeztem tovább. — Nemcsak a hazai szűk- | sógletekre fogunk termelni, § a baráti államokba is | szállítunk képcsöveket — vá- § iaszolta kísérőm. Aztán az üzem berendezd- | sére terelődött a beszéd. — Bizony, teljesen pormen- | tes munkahelyekre van szűk- | ség a képcsőgyártáshoz — be- | szélt tovább Pál elvtárs. — | Ott — és elmutatott egy félig- | kész épület felé — épül a | fürdő és az öltöző. Munka | előtt mindenkinek át kell öl-§ töznie fehér köpenybe és gu- = micippt kell húznia a lábára, f De ez nem minden. Sok | mindenre kellett még gondolni f a tervezésnél. A szolgáltató | épületeket például a szél irá-1 nyát figyelembevéve úgy kel­lett elhelyezni, hogy a por és a korom ne a képcsőgyár felé szálljon. Az utak jelenleg még sárosak, de jövőre már meg­kezdik a betonozást. Bevezetik az iparvágányt. Parkosítanak, fákat ültetnek. — No, és mit jelent ez a vá­ciaknak és a környékbelieknek — kíváncsiskodtam tovább. Száraz már az idén termett kukorica. Mendén, a Lenin Tsz-ben Szvitek János tsz-tag irányításával naponta nyolc­tíz mázsa kukoricát morzsolnak le a villanymotoros gépen (Csekő felv.) iiiiii’iihliMliiliiiiHiiiiimMiiliiiHiiilUfHtiiimiiiiitHHHiHimiiiiiitHiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiHiHiiiiiiiiiiiiiiiiiinnnMiiiitmmiiiiiimiif Példamutatóan gazdálkodik a váci szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoport- Újabb helyi munkaalkalmat. Most kétszázan dolgoznak az üzemben. Jövőre újabb két­száz munkáskézre lesz majd szükségünk. 1960-ban pedig már a mai létszámnál ezerrel több embert foglalkoztatunk. Egyelőre még csak tervek ezek, de holnap már való­sággá válnak. Termelőszövetkezethez ha­sonlóan gazdálkodik Vácott a földművesszövetkezet szervez­te szőlő- éts gyümölcstermelő szakcsoport. A nyele tag Kurdi László vezetésével 17 holdas szőlőt, gyümölcsöst mű­vel. Érdekessége a szakcsoport­nak, hogy minden szükséges munkát közösen végeznek s munkájuk értékét munkaegy­ségben mérik, akárcsak a tsz- ekben. Nemrég tartották a zár­számadást, s a tagok 66 forin­tot kaptak egy-egy munkaegy­ségre. A hírek szerint tavasz­tól kezdve több taggal lénye­gesen nagyobb szőlőt, gyümöl­csöst gondoznak majd. Megyei színjátszó fesztivál a Tanácsköztársaság kikiáltása 40. évfordulójának tiszteletére SZÉLESÍTIK az utat ■^rjN ti ASM A monori és a nagykátal járásban sok keskeny és rázós, kátyúkkal teli út „örvendeztette” meg eddig a gépkocsi- vezetőket. A budapest—nagykátai útvonalon Tápiósüly közelében most szélesítik az utakat és átvágják a veszélyes kanyarokat (Csekő felv.) A Pest megyei Tanács v. b. művelődési osztálya és a nép­művelési állandó bizottság mellett működő megyei szín­játszó bizottság a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 40. év­fordulója alkalmából színházi fesztivált hirdetett meg. A fesztiválon részt vehet­nek a megye területén mű­ködő községi, szakszerve­zeti és iskolai művészeti csoportok. A színjátszó fesztivál há­rom fordulóban bonyolódik le, éspedig helyi, járási és me­gyei bemutatók lesznek. A helyi bemutatókat 1959. február 15-ig rendezik meg. A fesztivál nem versenyszerű, tehát a bíráló bizottságok nem állapítanak meg első, második stb. helyezéseket, de a legjobb­nak bizonyuló három-négy cso­portot járásonként a február 15-e és március 15-e között le­bonyolítandó járási bemuta­tókon szerepeltetik. Ugyancsak ilyen elbírálás alapján kerülnek a járási be­mutatók legjobbjai a megyei bemutatókra. A megyei bemutatókat Szentendrén rendezik meg március 15 és május 1 kö­zött. A járási és megyei bemuta­tók' legjobbjait jutalomtár- gyaikikal és oklevelekkel díjaz­za a megyei tanács. Kőszáli kecske érkezett az Állatkertbe Rendkívül ritka emlősállat érkezett az Állatkertbe: kószáld kecske. E faj ma már épp olyan ritka, mint az európai bölény, az ázsiai vadló, vagy hazánkban a pödrött szarvú rackajuh. Az olaszok épp úgy védik a kőszáli kecskét, mint a lengyelek az európai bölényt. A Budapesti Állatkertben kő­száli kecske utoljára 35 évvel ezelőtt volt, de - az sem volt tiszta vérű. GY A SOK KÖZÜL Mindenféle új és használt ágy tol lat, nyers a legmagasabb napi áron átvesznek A PEST-BACS-NOGRAD MEGYEI MÉH VÁLLALAT telepei: Pest megyében: Budapest, Vay Adám u. 8. Vác: Csányi körút 13. Cegléd: Széchenyi tér Dunaharaszti: Dózsa György út 71. Nagyk' a: Sztálin út 61. { a varázsos területről I a munkájáról kérdezgetjük. I — Tulajdonképpen magam I sem tudom, hogy s miképp let- I tem népi ellenőr. Megkérdez- I ték tőlem, kívánok-e részt ven- * ni ebben a munkában? Mindig | örülök, ha a társadalomért, a | közösségért bármit is tehetek. i így hát vállaltam. Szép mun- | ka ez. Őrködni, ellenőrizni, ho- I gyan bánnak a nép, valameny- 1 nyiünk tulajdonával, Ki ho­gyan vigyáz rá? Mennyire érzi sajátjának a mindenkiét? Megint elmosolyodik a baju­sza alatt. — Na, meg aztán nem olyan rossz időtöltés ez. Hasznom is van belőle sok. Meglepett arcunkat látva, hangosan nettet: — Hát persze, hogy sok a hasznom belőle. Jövök, me­gyek, betekintek más üzemek életébe, szokásaiba. Sok újat is látok, sok jó módszert tanulok, amit átültethetek a mi vállala­tunkhoz. Az is nagy előny, hogy nemcsak „ruhaboltos szemel" nézem a világot. Lá­tom egy kicsit vasüzemi, vagy szövetkezeti szemüvegen ke­resztül. Higgye el, nincs ennél hasznosabbb. S itt álljunk meg egy kicsit. Még be sem mutattuk Csigó Gyulát, a Pest megyei Ruháza­ti Bolt Vállalat főkönyvelőjét. Hat éve minden reggel hétre bejön a hivatalába, pe­dig csak nyolckor kezdődik a hivatalos idő. Addig olvasgat, rendezkedik. — Úgy megy itt a munka kérem, mintha olajoznák. A munkatársak tudják, mi a fel­adatuk, így aztán nincs zavar. Nem szeretek dicsekedni, de azt szívesen elmondom kérés nélkül is, hogy nálunk 1954 óta nincs semmiféle pénzügyi zavar. — Persze, az első egy->két év nehéz volt. Sokszor dolgoztunk hajnaltól estig. De így van ez mindenütt, ahol új a gépezet. Meg kell szokni a munka rit­musát. Nem egyszer koccaná­sok, súrlódások szegélyezik ezt az utat. Akárcsak az új gép­nél, míg bejáródik. De amikor megindul, szinte magától jár, S már megint tréfál. — Akár be se jöjjek ide, olyan összeszokott vállalat ez, Legfeljebb ping-pongozni... Érdeklődtünk, vajon sok munkát ad-e a népi ellenőrzés. — Sokat nem, de szépet. Egy évben egy emberre ha két-há- rom eset jut. — Természetesen, erre aztán alaposan fel kell készülni. Meg kell ismerni a terület minden ága-bogát. Járatosnak kell lenni az összes felvetődő kérdésekben. — S hogy biztosítják ezt az alapos felkészülést? — Úgy, hogy az ellenőrök szakosítva vannak. Mindenki azzal a területtel foglalkozik, amihez a legjob­ban ért. Én például pénzügyi kérdésekkel foglalkozom. — Amikor megkapom a jel­zést, hogy hová, milyen ügy­ben megyek, alaposan tájéko­zódom magáról az üzemről. Munkájáról, gyártmányairól, szervezettségéről. Azután neki­látok a jogszabályoknak. Kere- sem-kutatom azdkat a parag­rafusokat, amelyek a vizsgá­latra vonatkozhatnak. — Sok munkát adott a gö­döllői Ganz Árammérő állomá­nyon kívüli béralapjának vizs­gálata. Akadt kisebb-nagyobb hiányosság. Például olyan szakértőket alkalmaztak, alkik nincsenek a szakértői listán nyilvántartva. Itt nyolc napot töltöttem egyfolytában. Átnéz­tük a könyveket, ellenőriztük az okmányokat, pénztári belé- geket. A gyár vezetősége a leg­nagyobb készséggel állt ren­delkezésünkre. — S ígi' van ez mindenütt’ Szívesen fogadják a vizsgála­tot? — Igen. Ahol nincs „vaj” a vezetőség fejem, segítenek. Ne­kik is előnyös, ha feltárulnak a rejtett hibák. — S két megbízatás között mi a helyzet? — Ha nem is meayünk ki nagy vizsgálatra, azért dolgo­zunk. Gyakran kérnek tőlem is tanácsot, szakvéleményt az én területemről. — Egyébként most újabb megbízatást kaptam. Részt ve­szek abban a bizottságban, amely a Pest megyei föld­művesszövetkezeti üzletek gaz­dálkodását ellenőrzni. Ez is na­gyobb lélegzetű dolog lesz. Egy- egy napot töltünk az illető já­rási központban s átvizsgáljuk munkájukat. Megnézzük, ho­gyan folyik a tagszervezés, az anyagi ösztönzők alkalmazása. Közben egész sötét lett oda- künn. Csigó elvtárs is az órá­ját nézi. — Na, ideje lesz hazamenni. Fél öt, ilyenkor én is szedem a sátorfámat. Vár az otthon. Szép helyen, szépnevű utcában lakom. A Csalogány utcában Érdemes oda hazasietni. — De ugye, nemcsak az utca miatt? — De nem ám. Vár a csa­lád, feleség, rádió, könyvek. S a legjobban a kislányom... Ráadásul ma még a színház is. Bérletünk van az asszonnyal. Jónak ígérkező olasz darabot, az Én családomat nézzük meg. Szeretem a bátor, szókimondó embereket. Nemcsak a szín­padon, de az életben is. Nem tűröm a homályt, a visszássá­got magam 'körül. Talán éppen ezért lett já népi ellenőr belőle. Komáromi Magda

Next

/
Oldalképek
Tartalom