Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
M. Durickova: Az ünnepnek vége, jó későre jár. Télapót szánkója régen várja már. Piros, sárga kendős, bundás gyerekek, muzsikáló hóban búcsút intenek: — Legyen jövőre is ilyen puha hó, jöjj el jövőre is hozzánk, Télapó! Medveprémes kucsmát lenget Télapó, ajkára nem 'könnyen jön a búcsúszó. Hiszen igazában csak akkor örül, mikor gyermekeket lát maga körül. — Visszajövök, vissza, ha nem is idén, de előbb követnek havat küldök én! Nekivág a havas tájnak, | a szarvas mint szélvész vágtat, | nyomán szikrázik a hó. Az útszélen magas fák kíváncsian találgatják, hol járhatott Télapó. : <fcV(Véss.) FURCSASÁGOK ......................................................-............. A GYORS KARRIER I TITKA Milánó utcáim, néhány nap- . I , . A csinos, 18 eves Diana s pal ezelőtt négy elefántot ve- Firancist a napokban London 1 aettek végiig, hogy ily módon egyik legnagyobb szállodája, az öl Jó étvágyú elefántok Egészségére minden kedves olvasónknak! 1 Alapos fejtörés és bonyolult | számítási műveletek után vég- % re aranyvasárnap megvásárol- ! tam minden karácsonyi aján- ! dákot. Nagy munka , volt, de | sikerűit. Azzal az ürüggyel | léptem meg hazulról, hogy I meccsre megyek, voltaiképpen 1 nem i-s hazudtam, hiszen a beli vásárlás valóban pankrációs 1 küzdelemnek is beillett volna. | Mennyi ember! És mind vá- § súrolni akar. És porit arany- ! vasárnapon. Mintha nem lett 1 volna elég idejük egész hétéig | sőt egész hónapban! | De hagyjuk ... Az emberek 1 hanyagok, szeretik a dolgokat | halasztani, halasztani, külö- ! nősképpen azokat, amelyek | pénzkiadással vannak egy- ! behangolva. | Nos, azt hittem, ezzel túl- ! jutottam a nehezén. Pedig deli hogy! | A családnak — a nagypapá! tói a srácig — jegyet váltot- ! tam a moziba, hogy így a la- i kás kihaltságát felhasználva, 1 megfelelő óvóhelyre rejthes- ! sem a csomagokat a kíván» | esi szemek bombazápora elől, 1 Hová is tegyem? | Hát persze, nyilvánvaló! A | könyvespolcra, a lexikonok | háta mögé. | De jaj! A lexikonok mögül 1 egy csomag kacsingatott rám. propagáljak az egyik cirkusz előadásait; A békésen sétálgató elefántok azonban véletlenül egy piac mellett haladtak el, s minden elterelő hadművelettel dacolva, behatoltak a piacra és megettek egy egész kocsirakomány káposztáit, utána csemegének két láda almát; A világ tíz legpiszkosabb embere A Daily Mail összeállította a világ tíz legpiszkosabb emberének listáját. Köztük szerepel Hugh Gaitskell, az Angol Munkáspárt vezetője, Tommy Steele rock and roll-csillag, Charles Laughton színész, Lord Salisbury és Szaud király. Pedig mindegyiknek tellenék ftnra a kis szappanra, különösen Szaud királynak, akinek 54 felesége, 36 gyermeke, 24 palotája és óriási dollárjöve- delme van; .Ambassador” igazgatójává nevezték ki. i A fiatal lány gyors és őstónte választ adott az újságíróknak arra a kérdésre, hogyan kapta meg ezt a felelősségteljes állást ilyen fiatal korban: „Roppant egyszerű — magyarázta Francis kisasszony —, a 'hotel tulajdonosa ugyanis az édesapám”. A Jegyesekről kiderült, hogy testvérek Az amerikai Portland,ban a 22 éves Ciliét udvarolt a 16 éves Dorothy Manewalnak. A fiatod szerelmesek egy mozielőadás előtt arról beszélgettek, hogy mindketten árvák. Dorothy elmondotta, hogy mielőtt adoptálták volna, Alridge volt a neve. Richard döbbenten hallgatta, majd így szólt: „Hát nem különös ez? Én is árva vagyok és nevem ugyancsak Alrid.ge volt, mielőtt nevelőszülőim örökbe fogadták.” Kiderült, hogy édestestvérek, akiket szétválasztottak, amikor édesanyjuk 1948-ban meghalt 3qtj. biztőídotta mayát A hónapok régi nevei Órákat álltunk mostanában a kirakatok előtt. A szép, . magukat kellető játékok vala- j mennyiünket fogvatartanak. Zoltit a várak igézték meg, de félszemmel azért az autócsodákat lesi. Andris csak a vil- ' lány vonatokat. Áhítattal köve- ' ti szemével az alagútban eltűr ' nő, majd újból előbukkanó ■ masinát. Ragyog az arca, mint mikor kisüt a nap, olyan a mi kirakatnézésünk. *Andris, de Zolti sem szólt ^ semmit. Ők soha nem kérnek. ^ Csak néma rajongással csügg- c nek az általuk kiszemelt hol- h mikon. Tudják, hogy amit le- h hét, úgyis megkapnak. Azt is ti tudják, hogy villanyvasút idén e sem lesz. Hiába, sokba kerül, u Majd máskor. ti Andrisnak ugyan van már s néhány forintja a takarékban, t Ha tíz fillért kap tőlünk, azt is félreteszi. Hagy gyűljön ti vasútra való. Természetesen, ász- / tában van azzal, hogy ebből t- még soká lesz vasútvásár. J A gyerekek kitartó lelkese- r dése rám is átragadt. Napok c óta figyelem a vásárlókat: ki c vesz vasutat. De azért olyanra ? soha nem vetemedtem volna, l mint Andris! iimiimimmiimminMitimmimmMimmmimiiniiiiimimmmni Az történt ugyanis, hogy .. Tegnap hazajött az iskolából. Egy ideig zavartan téblábolt körülöttem. Éreztem, hogy valami nyomja a lelkét. Azt hittem, rosszul felelt, vagy az úton összeverekedett a pajtásaival. Mert az is előfordul. Szólni azönban nem szóltam. Majd csak előhozakodik bánatával. Az ebéd is csendben telt el. Csendesebben, mint máskor. Andris más napokon két kanál leves lenyelése közben mindig csivitelt. Alig múlt el egy nap, hogy rá ne kelljen szólni: hagyd már abba — egyél. De ma csak hallgatott. Állandóan egy pontra meredt a szeme és nagyon gondolkodott. Ebéd után folytatta körülöttem a sündörgést. És végül nem bírta tovább, elmondott mindent. Az iskolából jött haza. Az úton, mint egyébkor is, böngészgette a hirdetéseket. Az első- és másodosztályosok mindenre kíváncsiskodó, mindent olvasó szemével. És ma délben egynél megakadt. Majdnem felkiáltott örömében. Még egyszer elolvasta, hátha téved. De nem. Nem tévedett Az volt azon, mint az előbb: „Villanyvasút, jó állapotban, eladó’. S rajta a cím. Biztos vagyok benne, hogy Andris azonnyomban megjegyezte a szöveget és soha többé nem felejtette volna el. ő azonban .1nem rohant haza, nem mondogatta magában a címet, hanem ..} Hanem óvatosan körülnézett, látja-e valaki. S miután meggyőződött, hogy senki sincs a közelben, letépte a hirdetést! Begyűrte a táskájába és mint egy kincset hozta haza. Mint ahogy a fülembe súgta, azért, nehogy más is meglássa, nehogy más is elolvashassa és esetleg megvegye... Azt hitte, hogy így biztosan az övé, csőik az övé lehet a villanyvasút. Hiszen többé nincs hirdetés, ott lapul a táskájában ... A vasút tulajdonosa pedig, aki nz oszlopra tűzte a hirdetést, soha nem tudja meg, hogy nem vagány, nem utcarossza tépte le a cédulát csupán ha- szontalanságból vagy elvetemültségből, hanem egy köny- nyen bízó, reménykedő, lelkes kisfiú.. | S. A. ituiHimimniniiinminiiiiimimiiimmtHumimuiinHiiiHiHii afféle nagyon szerény kis csomagocska; Nem is kíváncsiságból, mint inkább a családfő alaposságától indíttatva felbontottam, Nyakkendőt rejtegetett a' csomag. Hát persze, ezt én kapom az asszonykától, karácsony után azonnal ki is cserélem, mert nekem nem zöld kel kék pettyekkel, hanem inkább kék, zölddel tarkítva. Igen.;. Ez a hely hát nem jó .. j Akkor hát gyerünk a spsizba, a befőttes üvegek oltalma alá helyezem a csomagokat ... Hopp, ez is foglalt márt Csomag, benne vagy negyed kiló cukorka, csokoládé.. ■ Mellette a fiam írásával egy levélke.:. A ravasz! Mindig ilyesmivel lep meg, hogy neki is jusson belőle! Nem marad más hátra, mint az egyik, használatból kivont nagy lábas, amelyik időtlen idők óta — talán kegyeletből — a konyhakredenc méh«» ben gubbaszt. No jó!... Azaz dehogyis jó.;. Csomag van ebben is.. | Lássuk csak ... Bokavédő —* ugyan ki visel ma bokavédőtl? — és a nagypapa írásával egv cédula: „Lajosnak, sok szeretettel :..“ Jaj! Ezt még csak ki se cserélhetem. Azért természetesen van még szabad hely, például; s ■ például... a liehthofra nyíló fürdőszobaablak párkánya!, ( Ezt azért mégse... Hát ez meg mi? ..: Minden esetre csörrent, ahogy az ablakot hirtelen kivágva lelöktem... Ó. a nagymama .., Pipa ..; Hogy kívántam magamnak mindig egy ilyen pipát... És most végül megvehetem a magam pénzén, mert ez bizony;;. Ha* jaj! Az egész költségvetésem felborul.-.-. Azután eljött a karácsonyest, gyertyagyújtás, mennyből az angyal és a többi... É» nekiláttam én is, a többiek is a csomagok felbontásához Versengve ujjongtam a többiekkel: — Nahát, micsoda meglepetés! Nyakkendő! Édességcsomag! Bokavédő! Pipa! Csak tudnám, ki lökte le az ablakpárkányról másodszorra is! — ami — ITT A TÉL Szalad a szél körbe-l<örbe Jéggömböket 'köszörülve. Mintha fehér madár volna A hógolyó repül sorba. Hova repül? Mégse járja! Pont Péterke kobakjára! Szerencsére vitéz gyéréit: Ezért ő még nem pityereg. Lelkes Miklós EZ A DIVAT * I AKTU ALIZAIAS pangyár is alkalmazott fél napra, így már volt annyi pénzem, hogy a kispesti albérleti szobából, ami igencsak mesz- sze volt az egyetemtől meg a szappangyártól is, beköltözhettem egy belvárosi albérletbe. Persze, nem ment könnyen a szoba kiválasztása, mert hol a bér volt nagyon nagy, hol meg a szoba volt nagyon kicsi. — Végül eljutottam a Kecskeméti utcába, ahol a háziasszony maga volt csak, a kiadó szoba tágas is volt, szép is volt, első pillantásra megtetszett. Mondtam is, hogy kivenném. Mivel így szobaúrrá léptem elő, a háziasszony faggatni kezdett: — No, ha meg nem sértem, kiféle az úr? — Vegyész vagyok. Egyetemi hallgató. — Szűz Máriám! Vegyész?! S szörnyűlködve csapta össze a kezét. — Az. Mit tetszik ezen any- nyira csodálkozni? — Talán még kísérletezik is itthon? — Szoktam. Jaj nekem.., — A piszoktól tetszik félni? Nem csinálok én piszkot... meg nem is csöpögtetek el semmit... — Jaj, nem attól tartok én... hanem maga előtt is egy vegyész lakott itt... de az már mérnök volt... az is kísérletezett... — No, hát ez még nem baj. — Nem hát. De maga is odakerül, mint az az úr... — Miért? Hát az hová lett? — Látja azt a barna foltot a mennyezeten? ■.— Látom. — Ű az l Hát persze nem kísérleteztem otthon. Még akkor se, amikor a kollégáknak elmesélve az esetet, azok elém tették a vicclapot, s megmutatták a viccet, amit a néni elmesélt. Amit aktualizált. Hadd legyen meg az öröme, gondoltam, hadd higgye, hogy rámijesztett, ne szomorítsam, hogy tönkreteszem a térítőit. Ott is laktam vagy négy esztendeig. A TÖRTÉNET persze nagy sikert aratott. De néhá- nyunknak feltűnt, hogy a professzor — elmondva adomáját, elhallgat, de — olykor elmosolyodik, csak úgy, maga elé. Ahogy a mélyen gondolkodó emberek szoktak. Végül nem állhattuk tovább, megkérdeztük: — Mondd, mit mosolyogsz olyan misztikusan? — Ö, semmi... semmi.., Nem hagytuk annyiban a dolgot. Csürtük-csavartuk: — A világrekord-történet? ■— Világrekord? Már nem azt Megdöntötték! Persze már mindenki odafigyelt. Szinte egyszerre csattant fel a kérdés: — Megdöntötték? Kicsodaf — Én! — Te? Hogyan? — Ügy, hogy a viccet én olvastam valaha egy lapban. S most aktualizáltam nektek .. Mészáros Ottó | Kötött estélyi pulóver filmnyo- 1 mással, arany, beszövött kriI zantémokkal és ugyanolyan mintájú stólával i Az idei decemberünk igaz hogy nem Fagylós, de reméljük, valamennyiünk számára Víganlátóhó marad. Társaságban sokmin* denről szó esik, s így jutott sor arra, hogy az emberek mennyire szeretnek aktualizálni. Ki ezt mesélte, ki azt, vitattuk, vajon helyes-e az aktualizálás, firtattuk, hány, de hány olyan ember van, aki pillanatok alatt úgy átvesz valamit, hogy a következő percben sajátjaként adja tovább. Amikor a vita valamennyire alábbhagyott, a kevésbeszédü professzor, aki a vegyészet titokzatos világának egyik ava- i tott ismerője, megszólalt: — Ha nem untatlak benne- \ tehet, elmesélek egy történe- j tét, aini azt hiszem az aktuali- l zálás' világrekordjának te- í kiüthető. De ha csak nem un- \ tatlak.., | A szapora nemekre bálin- I tott, rágyújtott a szivarra, s I nekikezdett: \ — Harmadéves egyetemista \ voltam, vékonypénzű gyerek, lakit otthonról annyival segítettek, hogy: no, aztán birkózz I fiam, ha már úr akarsz lenni. |De akkoriban jól kezdett men- Ini a sorom. Több volt a tanit- 5 ványom, meg az egyik szap-< j hónapok latin nevének xi megmagyarosítására sok kísérlet történt már az elmúlt századok során. A kísérletek nem váltak be, a nép t nem fogadta el az új neveket. | S azóta is használjuk s már | teljesen magunkénak, magyar nak érezzük az ősrégi latiul hónapneveket. íme egy kis csokor a pró-| bálkozásokból: Sylvester János régi ha-% zánkfia így javasolja a hóna-l pok neveit, egykori írásában: | Föhó, Fagyhó, Fűhó, Kinyíló-1 hó, Elsőgyümölcshó, Kaszálás-\ hó, Aratóhó, Szőllőérlelőh6,\ Szőllöszedöhó, Borvetőhó, | Borlátogatóhó, Víganlátóhó. | Baráti Szabó Dávid elneve-l zéseit is olvassuk el: Zuzoros, \ Enyheges, Olvános, Nyilomos, \ Zöldönös, Termenes, Kalászo-\ nos, Hevenes, Gyümölcsönös, \ Mustonos, Dudoros, Fagylós.! ' Ezek az elnevezések, mint\ irtuk, nem mentek át a köztit-\ datba, de általánosan használt elterjedt formák voltak a kö~ vetkező hónapelnevezések:; Boldog Asszony Hava, Böjti elő Hava, Böjt más Hava. Szent György Hava, Pünkösd Hava, Szent Iván Hava, Szent Jakab Hava, Kis-asszony Hava, Szent Mihály Hava, Mind- tzent Hava, Szent András Ha- «0, Karácsony Hava.
