Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
GALDONY! BELA: Három fakereszt van egymás mellett a falunkban, a nyárfákkal, akáccal benőtt öreg temetőben. Ott, ahol vége szakad a zsinórba húzott házsornak, a göröngyös útnak és a még göröngyösebb életnek, Korhadt fakereszt 'mind a három. Olyan egyforma, hogy azonnal feltűnik, ha belépsz a tövises sövénnyel körülkerített temetö'certbe. A név is ugyanaz a megkopott táblákon. Egy családból haltak el mind a hárman. S ugyanazon a napon, ugyanabban az órában. Szélről nyugszik az anya, néhai Katona Andrásáé. Élt 26 évet. Mellette, jobbról a fia, elhunyt hatéves korában, s tegezéiről a lánya. Nem volt még születésnapfa. Aztán mellettük egy beomlott gödör. Katona András ásatta nyolc évvel ezelőtt, amikor kiszabadult a börtönből. és rákapott a kertészke- ' ríésre. Azt mondják, hogy éjszakánként gyakran választja vánkosul a feleségP sirhautjának egyre kereskedő domborulat át. Keveset beszél Katona András. Csak éppen annyit, amennyi az élethez szükséges, az olyan élethez, amilyent ő él már másfél évtizede. Egyedül. Asszony, gyerek nélkül, emberek nélkül. Egyszer nekikeseredett és bőbeszédüen ennyit talált mondani: •— Az én boldogságom odaát van — és felmutatott bütykös ujjúval a vihari ígérő égre. — Ott leszek mar én csak boldog ... Azóta sem hallották ennyit beszélni. Hallgatásának oka van Nagy oka. Titkot őriz. Olyan titkot, amit mindenki tud, beszél, de csaik a háté mögött és suttogva, nehogy meghallja. Mégis titkolja. Maga elől. A lelkiismerete elől.,. Karácsonykor lett néma, 1944 karácsonyán Tu. zokos tanyán várták a szentestét. A cselédlakások hosszú során a sötétség őrködött ét két lompos puli. A kastélyt ■nyolc farkaskutya szaladta körbe vicsorítva. Nyolcévei volt a kisasszony is. Nyolc ezüstfenyő növekedett a parkban ennék emlékére. Jövőn ültetik majd a kilencediket él újra meghagynak egy farkas- kuvja-kölyköt. Katona András kondás vol a majorban. ftnimiuimtitiiiiiiHiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiimHimmiiiiimiiiiiii TRAQÉDIA j Két falkát bíztak rá, mert az öreg, hehes Lajtos Bálint még Miklós-nap előtt letette a karikás ostort és nem is vette a kezébe többet, András földelte el. Egyetlen öröksége a Hondája volt. Ezt vette át András a maga 'kétszáz süldője mellé. Keserves élet! De nagyon régen evett kacsát! Amikor a tekintetes kasznár úr lánya esküdött valami tanítóval, meghívták a parádés kocsis mellé segítőnek, mert négylovas hintó vitte a fiatal párt esketni. Akikor Kiugrott az ajtón. Be sem húzta, maga mögött. Csalc futott egyenesen a kasznár házához. Tornácos, vadszőlővel befuttatott ház volt. Nagy ámbi- tussal és jó illat lengte körül díszes oszlopait.. Szinte megrészegedett tőle. Nyelt egyed, í amikor belépett, mert telesza- | ladt a szája .... \ — Kasznár úr... — kezdte, ide nem tudta folytatni. I — Na. mondd csak, András! I Nem, -nem tudta elmonda- I ni. Az asztalt nézte. Rajta fel- I szeletelt vekni. Egész, fehér l vekni. Mellette kekszéin tálon I gőzölgő \kacsasiilt. Ropogós, 1 amilyent mindig kívánt. Egy I másik tálon párolt, piros ká- Iposzta. A. poharakat már tele- 1 töltötték, pedig még nem is I ettek. | Nyelt, egyre sűrűbben, egyre 1 keservesebben. 1 — El... elfogyott a babunk. I — Hát aztán! Nekem nincs I babom — és a kasznár fclug- | rótt az asztaltól. — Még a 1 szentestén sem lehet nyugta az 1 embernek a barmaitól! | András kifordult. 1 Úgy botorkált -liaza^ mint 1 akit fejbeváglak . .. baltával, | de nem a fokával, hanem az I élivei. 1 — Megölöm . .. agyonütöm... 1 megszúrom ... Nincs bab? i Nincs vacsora? Ne zabái jak? 1 Hát mit csinálják? Forduljak 1 föl? öljem meg a kölykei- I met? ... | Berontott az asszonyhoz. | — Nincs... nekem is azt | mondta, hogy nincs, de ő í sültet zabái, káposztával... I El fulladt a hangja, mert í nyelnie kellett a gondolatra. P Édeskáposzia, sós krumpli. | zsíros Mis. El kellett volna I hoznia az egészet. Szaladni »5 vele, futni hazáig. Letenni az asztalira és ... ordítani: • — Egyél asszony! Érted? Ez a miénk, egyél már! Ki is mondta. Az asszony elhúzódott tőle. — Megbolondultál? András! , — Meg... a kutyaúristenit!... — és felkapta a kési az asztalról. Vérben forgott a szeme, a haja a homlokára ’ hullott. Izzadt és csapzott ; volt, mint az űzött ló. 1 Lihegett, fújt: — Zabái j!... ' Es nekirontott... A gyerek siikoltva kapaszkodott a kabátjába. — Elhallgass! Menj az anyád után... '' A kislányt nem szúrta meg. Csak megfogta ... a nyakánál Aztán kirohant. A kasznárék házánál még világos volt, mikor felrántotta az ajtót. Kezében a kés piros volt, mint a szeme alja. — András! — ordított rá amaz, és a szobaajtó felé hátrált, A kacsasült még ott párol- L gott az asztalon. A combját már kiválogatták. Csak a ’ szárnya volt és a püspökfalal- , ja, meg az illata. Erős, velő- ' bemaró illat. Eszelősen nézte a húst. — Egyél Ajidrás! Vegyél, no! — biztatta a kasznár remegő hangon, szinte fuvolást: va. t Leült. Beleszúrt a legnagyobb húsba. A teteje piros volt. Ropogós. Kibuggyant szájaszé- lén a nyál. A szájához emelte. Rámeredt a húsra. Valami végigfolyt rajta, és piros nyomot hagyott. Az orrát is megcsapta ... vérszag... j Eldobta az egészet. A véres kést, az illatos húst és csák ennyit mondott• — Dögszaga van. ’ ★ Katona András kertészkedik. : Olyan virágot nevel, hogy i az egész falu dicséri érte. A javát kihordja a temetőbe, a három kereszt alá. i Aztán úgy szagolja, hogy - odafékszik a domborulatra. Mert idejár pmpföétenni... Pásztorok, pásztorok ... (Reniscy Iván rézkarca) Reggel kihajtott és a teli- hold vetette haza. Karácsonykor is dologra írta ki a kasznár. — Süldőnek, cselédnek a legelőn a helye, ünnepért, vasárnap, mindenkor — hallotta szinte naponta a -mondását. Már kívülről tudta. A szentestén ké&ön jm meg a hajtás után. Fáradt volt és éhes, A kastély előtt húzódott az akáccal szegélyezett dűlő. Idenézett az ablaka a konyhának. Bent fürödni való meleg volt és a kövér szakácsnő kitárta az ablakokat. Sült kacsa illata csapta meg az orrát és összefutott a szájában a nyál. Únódi Béla festménye vetettok néki egy szárnyát, meg a meílehúsából. Jó volt! A kommandóba kapott vékony oldaiszalonna még szűreikor elfogyott. Azóta babon élnek Most is az lesz odahaza. Tarkabab, hozzá szalonnabőr. Azt nem eszik meg. Kell a holnapi, meg a holnaputáni babba, szemet csalogatónák. Becsapta maga mögött az ajtót. Se látott, se hallott, csak ledobta folt hátán folt nagykabátját és széket húzott maga alá az asztalhoz. — Tálalhatsz — mondta az asszonynak rekedt hangon, inkább kérte, mint parancsolta. Az szikáran, megtörtén állt a tűzhely mellett. Most I szült. Alig két hónapja és a | gyerek is szívta, a gond is sá- | pasztotta csupacsont testét. | Az asszony nem mozdult. | — Hallottad? | Csak állt tovább a tűzh&ly- i nek vetett háttal. | — Az istenedet, hát hány| szór mondjam? | Mintha kővé meredt volna | vagy megsüketült. Odanéz, | hát látja, hogy hullanak a | könnyei, mint a zápor, ha I megszaggatta a villám a ter- | kés felhőket. | Felállt. | — Téged meg mi lelt? | Nézi a tűzhelyet: üres. Csak | egy foltos fazékban gőzölög a | víz. A gyereknek lesz, tudta. | így van minden este. 1 Hirtelen tisztult az agya, | mint vihar után az ég. I — Nincs bab? | — Nincs. | — Semmi? | Az asszony csak bólintott. | — A mindenségit... kértél | a kasznár tói? | — Nem adott. Azt mondta, | minek zabáltuk fel mindet, | most koplaljunk — és zoko- ! gásba fulladt a hangja. | — De a bicegős fajtáját az | anyjának, maga bezabálja a | szalonnát, a fehér kenyeret. | És vette a kabátiát... | — Ne menj, András! Engem | is kidobott — kérlelte az asz- ‘ szony, de már késő volt Pirk János: Tavasz (olaj) Deli Antal: Kislány könyvvel (pasztell) 1 Az én karácsonyfám Enyém a világ legszebb fája ott kint az erdő közepén, a tél aggatott ezüstöt rája s szél csilingel a tetején. Aranyos tobzok; kicsi gyertyák sejtetik cseppnyi lángjukat, hogyha a friss köd üvegén már a Nap sugara átlyukad. Angyalhajat ringat a szellő, ha feldíszített ágakon a hajnal fénye, mint szökeliő fényszórócsóva átoson, megrezdülnek a dér-fonálkák s csillagot szórnak, fényeset; tű-szikráikkal átszurkálják a kék-liomályú réseket. Enyém a világ legszebb fája, nem pénzért vettem díszeit — A dombok csodás koronája s jégből vannak a kövei... Nem is zárom be én szobába, ragyogjon a táj szőnyegén, és ajándékul majd alája az örök békét szeretném! KISS DÉNES iniiiimiiitiiiiiiiiiiiuiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiumiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiitiiiiiiitiiiimtiiiiiiiiiiiii A IV. Pest megyei képzőművészeti kiállítás képeiből S1IÍÍéss^sí^,*s^Ikí’' Étmm ÍÉRÉMb
