Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

1958. DECEMBER 25. CSÜTÖRTÖK MEGYE! WCirlap A fiam büszkén jött haza az Iskolából. Már az ajtóban kezdte a nagy újságot: tudom , ám. kik a földesurak és a . gyárosok. Megtanultuk az is- ' kólában! Szelíden megsímo- ^ gattam szöghaját és megkér­deztem: aztán tudod-e, hogy ‘ apád is ilyen földesurak cse­lédje volt valaha? Értelmes, ' nagy szeme tágra nyílott. Be- 1 szélnem kellett róla. Kicsi fiam úgy hallgatta, mint a l Hamupipőke-mesét. S miköz- 1 ben beszéltem, gondolatom 1 messze szállott. Éveket, év- ‘ tizedeket szárnyalt visszafelé. • Kis nyomortanyák bús ké- f pénél állt meg, ahol a befa- c gyott ablakon csak halványan ' sárgul át a petróleumlámpa * vaksi fénye, betegesen vilá- ‘ gítva a szegényes karácsony- ‘ fát. Ott benn épp próbálgat- 5 ják a használt, kopottas hol- 1 mit, amit a méltcságos asz- szony küldött odaátról a kas- 1 télyból a szobalánnyal. Elvi- r seit, régen sutba dobott ócs- I kaságok. < Kicsit messzebbről énekszó 1 hangzik. Az iskolában á^ere- ; kék éneklik a szent énekeket. í A méitóságos asszony a dobo- 1 góra lép. Megható pillanat. ' Csomagosztás lesz. Néhány 1 szegény gyermek kap. No, ! nem mind. Annyi használt ru­ha nem gyűlhet össze a falu gazdagjaitól. Újat pedig nem 1 kívánhat senki — nem igaz? 1 Az asztalon papírgöngyölegek, í spárgával fogva át, köteles- 1 ség képmutatás-készítette cső- i magok. De a gyerekek állítva f lesik. Vajon kinek jut belőle? : Szüleik hálálkodnak a mél- < lósága előtt. Mind térdet, hajt : kezet csókol... 1 S látom az egyik lakás kony- i hajában a kiscselédet, aki ott ; sírja könnyeit a kapott pamut- £ harisnyájára, mert nagyságája 1 még az este sem engedte ha- 1 za. hisz vendéget várnak .. i ^ " Hányszor taVott Kéfjélil Az- 1 óta is hányszor felködlő em­lékek! Ma mák csak elhessin- i ti őket az ember. Minek za- < varnak? Miért bukkannak fel 1 újra? Miért kísértenek a sze- 1 génység, a megalázottság ka-. 1 rácsonyai? Úgyis elnyomja an- ' nak a mai karácsonynak. a fénye, amely nem egyszerűen j csak a szeretet ünnepét jelen- < ti, hanem a megváltozott élet ] törvényét, az ezrek, százezrek , megajándékozásának gazdag 1 •inni m Ml ii imim mi um n nmitimmiimiiimii'iM m miMii minim lehetőségét, valóságát, az Igazi ünnepét. Fiamra nézek. Ahogy abba­hagyom az emlékezést, elmoso­lyodik. Felderül. Örül, hogy a mesének szép vége lett. Mert neki ez már csak mese, olyan, ami soha igaz sem lehetett... Hát persze! Hiszen sokszor így vannak vele már a felnőttek is... Valamelyik nap a karácsonyi kirakatokban gyönyörködtem. A zsúfolt ÁTEX-ekben, liús- b oltok b an, ajándéké óitokban. A nem éppen mindennapi na­rancs- és banánvásárban. Be­pillantottam a játékboltokban egymás hegyén-hátán tolongó vásárlók kosaraiba. Vajon mit rejtenek? Leslem a csomagolok lázas tevékenységét. S csodál­koztam: mi minden kerül az idén is a családok karácsony­fája alá! Soha nem tudnék betelni a látvánnyal, a karácsony, a sze­letet ünnepe előkészületeinek panorámájával. Egy tréfa jut eszembe. ■ Egyik napilapban láttam: kirakatot ábrázolt, ahol mindenféle finom déli- gyümölcs kínálta magát. Előtte férfi méltatlankodott: „felhá­borító, hogy nincs közte kó­kusz-’. Elmosolyodtam. Való­ban ilyen az élet! Nemrégiben vidéki roko_ nők panaszkodtak: olyan ne­hezen intéződik, hogy bevezes­sék hozzájuk a gázt. Panaszu­kat más apró bajokkal én is megtoldottam. De tegnap éj­szaka, amikor elkerült az álom, a sok kerge kép között ők is elém toppantak. Nem úgy, ahogy ma élnek, rádiójukat hallgatva és a villany alatt re­gényt olvasva, hanem úgy, ahogy „akkor”. Amikor hideg sparhelt mellett gunnyítsztot- tak, mezítelen karácsonyfa alatt. Némelyik gyerek lábára rongy volt csavarva, cipő he­lyett. A vacsora húsleves híján héjas krumpli volt... Ki aharná; vhánytorgatyú a múltat?" Ki akarná csak égy órára is elrontani az ünnepi kedvet? De hiába! Nem tudok úgy örvendezni a mának, nem tudok úgy fürkészni vidám ar­cokat. hogy ne keressem a kü­lönbséget a tegnap és ma kö­zött, hegy ne kutassam a lel­kekben: mit éreznek ma, kará­csony előtt, Mit szólnak, ami­kor olvassák: harminckét év óta tegnap volt- a legnagyobb forgalom a Corvinban? Szép a karácsony! Sz^p aj._ kor is, amikor fiam nézem, aid már tudja, hogy magunk dí­szítjük a karácsonyfát. Nem vár a Télapóra. Ő is ott sün­dörög közöttünk, kötözi a sza­loncukrot. Igaz, hol itt, hol ott van útbem. Inkább visszatart bennünket, mint segít, de nincs szívünk elküldeni, hiszen olyan örömmel serénykedik. Nem akarjuk megbántani. Érezzük, most ismerkedik azzal a csodá­latos érzéssel: a meglepetés, az ajándékozás szeretetével. Mert nincs annál boldogítőbb, mint­ha másoknak — akiket szere­tünk — örömet szerzünk. Ki­pirult arcát nézem, amelyet a szeretet hevít. Tekintetem­mel lopom a meghitt pillana­tot. Élvezem és mélyen szí­veimbe vésem, hogy később se feledjem. Sági Agnes löhb ezer kilométer kerékpárút — néhány óra alatt Próbaúton Vác felé Igen érdekes kísérleti be- f A naP°kba» iette me9 próbaútját Vác jelé a Dunán a rendezést készítettek a Kuta- i Gheorghiu Dej Hajógyár Ho.zám nevű 1300 tonnás Duna— tá.si Eszközödet Kivitelező Vái- f tengerjáró hajója, amelyet 1600 lóerős, újfajta „Láng” diesel­ialat sza^múeiek Segítsége- = motorral és új kormányszerkezettel szereltek jel. Ezen a vei megállapíthatják, mennyi I , , , ideig állja a kerékpárok au- 1 próbaúton vették át a gyártól a hajót a szakemberek. rniia a különböző utak vi-| *• v-. ■ % szontagságait. A gumifáraszto | gép néhány óra alatt olyan | próbára teszi a kerékpárpneut, | mintha több ezer kilométert | futna a jármű. Fékező köszö- f rűn pereg a kerék és a gumi-1 fárasztó gép a kívánalmaknak | megfelelően bármilyen útvi-§ szonyt előállít. Fia szükséges, | még a trópusok körülményeit \ is megteremti. így néhány óra \ alatt kiderül, hogy bizonyos | gyártmányú kerékpárgumi | mennyire bírja a sima beton- f utat, a göröngyösebb maka-§ dámutakat, vagy a dűlőutakst. § A rendkívül érdekes magyar | konstrukció a maga nemében | világviszonylatban is egyedül- 1 álló. I Új érdekes élettani kísérletek az űrhajózásban A Magyar Űrhajózási Bi­zottság legutóbbi ülésén dr. Galla Emil, a bizottság tagja beszámolt a nemzetközi repülő­orvoskongresszuson ismerte­tett, az űrhajózással kapcsola­tos legújabb élettani kísérle­tekről. Elmondotta, hogy , az űrhajózás egyik legna­gyobb problémája a hirte­len gyorsulással keletke­ző nehézségi erőnek a le­küzdése. Állatokkal végzett számos kí­sérlet értékes adatokat szolgál­tatott a tudósoknak. Bebizonyosodott, hogy a tenger mélyén élő halak a földi nehézségi erő hétezer­szeresének megfelelő meg­terhelést is elbírnak. Ebből kiindulva eredményes kísérleteket hajtottak végre emberekkel. Megfelelő maszk­kal és oxigénnel látták el, s így, bocsátották le ő&et ;a ten­ger mélyéré. A tudományos megfigyelések eredményei igen meglepőek. Az emberi szerve­zet nemhogy kibírja a víz alat­ti nyomást, amely a gyorsulás­sal fellépő nehézségi erővel egyenértékű, hanem még na­gyobb megterhelésre is képes mint azok a szerkezeti anya­gok, amelyekből maga a raké­ta készül. Az eredmények alapján a kutatásokat kiterjesztik a kozmikus sugárzások eile- | ni védelemre is. A szakemberek véleménye sze- | rint ezek az új, tudományos j élettani kísérletek, alapját ké f pezik az első űrhajó-ember fel- | bocsátásának a még ismeretien | magasságok felé. A hajó erős motorjai hatalmas hullámokat vernek az alacsony vízállású Dunán A munkások ajándéka H ,., , Csepel Autó? allo! n Ké­rem kapcsolja a ■ ■ — Kapcsolom — hangzik el napjában sotkezerszer sziget- szentmiklósi üzemünk telefon­központjában. Mindenki siet, mindenkinek sürgős a beszél­getés. Óránként váltják egymást a telefonisták. Weszelszky József­re, a gyár népszerű Józsi bá­csijára napjában ötször kerül sor. Öt órát tölt a kapcsoló- tábla előtt. 300—400 hívást to­vábbit óránként. Kőiben kész­ségesen felvilágosítja az ér­deklődőket. Tudja, ki, hol dol­gozik, fejből megmondja, ki­nek, mennyi a telefonszáma. Fürgén jár a keze. Egyetlen felesleges mozdulatot sem tesz. Mintha világéletében ezt csi­nálta volna. Pedig hát nem telefonköz­pontosnak készült. Gépkocsi- vezető volt, csakhát... Igen, a háború!... Az aknaroncsolta lábakra mintha mázsás súlyo­kat aggattak volna, nem akar­nak engedelmeskedni az erőtel­jes test akaratának. Azóta nem maradt más örö­me Józsi bácsinak, mint a csa­lád, a szerető feleség, gimna­zista lánya, a munkahely, és a munkások, az a közösség, amelynek régóta tagja. A családnak él otthon és a közösségnek a munkahelyen. Szerencsétlensége ellenére hasznossá akarja tenni magát. Szereti az embereket és az em­berek is szeretik őt. Kell-e fényesebb bizonyítéka ennek, mint az a történet, amit tulajdonképpen el akarok mondani? 1/ . . . szereztem ró­V eletlenül ia tudomást. Nyomban a gyár garázsába siettem. Kénytelen-kelletlen beavattak a titokba, de lelkem- re kötötték, hogy a titoktartás \ részemre is kötelező. Mert titokban tartották nagy­szerű tettüket. A garázsból in­dult el a gondolat és többszáz munkás tette magáévá. Talán el sem kell mondanom, hegy mit, úgyis megnézték már a képet és e nélkül is kitalálták. — Igen! Egy háromkerekű mo- toroskocsit csináltak Józsi bá­csinak. Bár a kötelező titoktartás már nem Iköt, nem írhatom meg, kik kezdeményezték és kik járultak hozzá elkészítésé­hez. Nem engedik. így hát ne­vekről nem beszélhetek. Józsi bácsival viszont beszél­tem, miután átadták neki a takaros kis járművet. Alig lehet ráismerni. Mintha kicserélték volna. tíogyne, hisz amint mondta: — fjem vagyok már házhoz kötve, mint eddig. De többet nem lehetett ki­szedni belőle mindaddig, amíg meg nem ígértem, hogy tolmá­csolom köszönetét azoknak a dolgozótársainak, akiktől ezt a kedves ajándékot kapta. Mert — ahogy elmondta — az át-, adáskor nem tudott szólni sem­mit, csak a könnyei peregtekf — Tudja — mesélte tovább —, álmodni sem mertem volna, hegy miégegyszer az életben visszatér a vidámságom. A ház­tól a gyárig, a gyártól a házig. Ez volt minden. Különösen az ellenforradalom óta, mert ak­kor a pincében felfáztam és még súlyosabb lett a betegsé­gem. Aztán vidámabbra fordult a hangja: — Most már elmehetek ki­rándulni, várost nézni, moziba és színházba is. — Kipróbálta már a gépet? Megfelel? — kérdeztem. — De még mennyire! Szinte repül velem az Ostrom utcán, lakásom felé. Szép is. Annyi nézője van, mint egy szép lánynak. Már kértek rokltant barátaim, hogy engedjem le­rajzolni, mert ők is szeretné­nek ilyent csináltatni. Nem csoda. Olyan ügyesen megcsi­nálták, hogy nem igen altad párja az országban. Könnyen lehet kezelni. Minden kéznél van — válaszolta. II. , , ... .gazdagodott SZinfolital tehát We- szelszkyék idei karácsonya. A munkatársak tették szebbé, akik ha lábait nem is tudják visszaadni, de visszaadták a családfő életvidámságát és ez­zel a család örömét is. — Farkas — egvre nő. A kapitány sorakoz­tatja a legénységet a fedélze­ten. Kérdés: Kinek van kifo­gása az ellátás ellen? Az em­berek haboznak. Aztán előlép egy, utána a következő. Egy perc, nem is tudni, hogyan s a főkolomposakat, a 'hangadókat, a vezetőket elválasztották á többiektől. Ügyes fickók ezek a tisztek, most kezükbe kap­ták a felbujtókat. A visszaima- radtaik ijedten húzódnak össze. A vezetők kis csoportját kötél­lel veszik körül, egy sarokba Szorítják. Az előbb még mek­korára tátottákra szájukat, de most bezzeg remegnek. Egy vitorlát borítanak rájuk. Eset­len kspálódzásuk látszik a vá­szon alatt. Puskacsövek irá­nyulnak rájuk. Vezényszavaik, egykedvűen, szárazon. S ekkor felőrölt valaki a tömegből. Ugyanakkor vezényszó: „Tűz!‘ De senki sem tüze!. A fegyve­rek némáit. Szédülnek az emberek a vásznon és a nézőtéren. Miért kellett ilyen soká várni? De most már itt van. most már elkezdődik. A nézők ujjonga- r.a.k. Beletapsolnak a borzal­mas. győzelemittas, kalapáló zenébe. S a vásznon megkez­dődik a hajsza, bújnak a tisz­tek, de hiába, előrángatják őket rejtekükből, repülnek, át a fedélzet korlátján, a víz vi­dáman szökken magasra, repül már a vézna hajóorvos is, s utána a evikkere. Klenk csendben ül, a léleg­zete elakadt, a hatalmas em­ber szinte megdermedt. Nincs értelme ezt betiltani. Ez van, . benne van a levegőben, a vi­lágban, ez egy másik világ, ostobaság tagadni. Ezt meg kell nézni, ezt a zenét meg keil hallgatni. Nem lehet betiltani. Behúzzák a zászlót. Hatal­mas újjongás közben új lobogó kúszik az árbocra: a vörös lo­bogó. Matrózok lépnek a tisz­tek helyére; a hajógép éppoly jól működik. Vörös zászló alatt fut be a hajó az ogyesszai ki­kötőbe. Ä város megpillantja a lobo­gót, felismeri, újjomg. Szapo­rábban lélegzik, felordít, bol­dogan. szabadon. Megindulnak az emberek a vöröszászlós hajó felé. Először egyenként, majd mind többen: az egész város zarándokol a hősi halált halt matróz partra hozott holttesté­hez. Csónakok nyüzsögnek a vörös lobogó körül, nekik is alig van mit enniök, de elhoz­zák a matrózoknak. Klenk ideges lesz. Ml lesz már? Meddig tűrik ezt? Igazán nincs a másik párton, az ese­mények egészen magukkal ra­gadták, de valami zavarja; az eddig oly igaz cselekmény mintha hamissá válna, hogy azok nem mozdulnak. De nicsak! Mégse hamis. Itt vannak ők. Mégse lustálkodtak s most itt vannak. Egy lépcső, hatalmas, széles lépcső, soha sincs vége. Rajta végeláthat&tlanul kígyózó tö­meg: a lázadók mellett tünte­tők. És itt vannak ők. Egy raj­vonal kozák, jönnek lefelé a lépcsőn, puska a karjukon, jönnek, lassan, fenyegetően, feltartóztathatatlanul, a lépcső egész szélességében. A tömeg meglódul. Gyorsabban men­nek, már futnak, menekül­nek. Egyesek semmit se lát­nak, semmit se sejtenek, lema­radnak csodálkozva. Katona­csizmák jönnek le a lépcsőn, hatalmas csizmák, nagyon las­san, egy lépcső, még egy és az­tán füstgomolyag tör elő a pus­kacsövekből. És a nép már nem szalad, már rohan, ahogy a lába és tüdeje bírja. Néhá- nyan legurulnak, nem saját akaratukból, nem menekülés­vágyból, nem a láb és tüdő hajtja a testeket, hanem a te­hetetlenségi erő törvénye, mert ezek már halottak. A 'kozákcsizmák ütemesen dobbannak a lépcsőn s egyre többen gurulnak, zuhannak le­felé. Etgy asszony gyermekko­csit tolt, már nem tolja, eltűnt, ki tudja, hol van. de a kocsi magánosán is gördül tovább, egy lépcső és még egy és a ha­todik, a tizedik, míg végül megáll. S mögötte a hatalmas és könyörtelenül lassú kozák­csizmák. A tengeren sem nyugsza­nak ezalatt. Hatalmas, erős ha­jók gyülekeznek. Körülveszik a Patyomkint. A vöröslobogós hajón minden kész az ütközet­re. Az ágyúcsövek, ezek a ra­gyogó, gigantikus, fenyegető mesebeli szörnyek fel és le mo­zognak, a mérőeszközök mu­tatói eszeveszetten táncolnak, A hajó körül a megsemmisü­lés úszik, vasból és acélból, milliméterre kiszámított pon­tossággal. A Patyomkin felé­jük veszi az irányt. Az üldöző hajók ugyanabból a hajóosz­tályból valók; hat, nyolc, tíz vele egyforma acéltest. 'Nincs lehetőség, hogy áttörjön löve- gei nem hordanak messzebb­re, mint az ellenfélé. Nem győzhet, csak az ellenséget ránthatja magával a halálba. A nézők lélegzetüket is vissza­fojtják: a hatalmas kör be­zárul a Patyomkin cirkáló kö­rül. És ekkor jelezni kezd a ha­* KARÁCSONY lálraítélt hajó. Kicsi, színes \ zászlócskák cikáznak. A Pa-1 tyomkin jelez: „Testvérek, ne i lőjetek!” Lassan úszik üldözői 1 felé és jelez: „Ne lőjetek!” A f nézők lihegése hallatszik, 1 nyolcszáz ember kéri, csengi, f könyörgi a berlini moziban: 1 „Ne lőjetek!” Vajon Klenk § miniszter békés, puha ember? 1 Nem, semmiképp, ő nevetné a § legjobban, ha valaki ezt állí-1 taná. Vad, kemény, harcos em-1 bér ő, a gyengédség igazán | hiányzik belőle. És mégis, mit f gondol, amíg a lázadó hajó I lassan közeleg a töltött ágyú-1 csövekhez? Ő is vadul, egész 1 szívével kívánja: „Ne lőjetek!“ 1 Szinte megremeg a mozi a | megkönnyebbült sóhajtól, 1 ahogy szétválik az üldözők | acélgyűrűje s a Patyomkin cir- | káló bántatlanul befut egy f semleges kikötőbe. f Klenk miniszter, vállán ló-1 denkabáttal, hatalmas fején 1 filckalappal, kilép a mozi fojtó | sötétségéből a fényes, szabad i utcára és szédül. Mi volt ez? 1 Ö talán nem lövetne adott | esetben a lázadókra? Lehetsé-1 ges, hogy egy olyan ember. | mint ő, azt kívánhatta: „Ne lő- f jetek?” Ezt be lehet tiltani, el | lehet hallgattatni s mégis itt | marad a világban. Nincs hát | értelme elbújni előle. Egy kirakatüvegben meglát-1 ja az arcát s rajta a tehetetlen- f ség eddig ismeretlen kifejezé- | sét. Hisz olyan most, mint a 1 csapdába esett állat. Mi volt \ ez? Az arca egészen eltorzult. | Felnevet, kicsit zavartan. Int § egy taxinak, megtörni a pipá- f ját, rágyújt. És az arca már | kisimult; ez újra a régi, har- f cos, magával megelégedett | Klenik miniszter. Gyurkó László fordítása Csemus László, a szerelőműhely vezetője adta át a Csepel Autógyár dolgozóinak ajándékát Józsi bácsinak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom