Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-20 / 300. szám

rsuT «ecrpf k/Cirlap 1958. DECEMBER 20. SZOMBAT EGY JÓL MŰKÖDŐ GAZDAKÖR — A gazdáikor elnökét kere­si? No, vele most nehéz lesz beszélgetni. Ö szedi a hely­pénzt a vásáron. Különben menjen csak a szekérsor utón. Az is odatart. Zsibongó lárma, tehénbőgés, szapora alkudozás zsivaja csa­logatja az embert az alsónéme- di állat- és kirakodóvásárra. Lehetetlen, hogy valaki is ott­hon marad volna; úgy tűnik, 'hogy az egész község apraja- nagyja itt dagasztja a sarat a szekerek, bódék, bazársátrak, meg a lacikonyháik között. Ahol legnagyobb a. tömeg sű­rűje, a szekerek bejáratánál azért megtalálom az elnököt, Korcz Pali bácsit. Hát beszélgetésre csakugyan alkalmatlan időt fogtam ki. Pali bácsi mindkét keze tele van munkával. Egyikkel szor­gosan pecsételi a járlatlevele- két, a másikkal meg paroláziik. Néhány perces téblábolás utón magam is belátom: legjobb lesz odéibbálflmi. Gyerünk a titkárhoz, Varga Gedeonhoz. Második próbálkozásra sze­rencsém van. A kopogásra szí­ves hang tessékel befelé, az akkurátusán tiszta konyhába. Jöttömre sürgősen befejezi az ebédet, s máris készségesen válaszol a kérdésekre. — Alsónémedin 15 eszten­dős múltja van a gazdakörnek. Az utóbbi másfél esztendőben a népfront égisze alatt működünk; tavaly júliusban fogadtuk el az új alapszabályt. A 180 főnyi tagság 98 százalé­ka gazdálkodó, a többi iparos meg alkalmazott. — Gyakorlatilag miben mu­tatkozik meg, hogy a népfront keretében működnek? — kér­dem, mivel tudom, hogy né­hány gazdákör csak névleg tartozik a népfronthoz. — Például abban, hogy a 24 tagú vezetőség egyben tagja a községi népfront-bizottságnak is, s minden társadalmi, politi­kai feladatból együtt veszik ki a részüket — hangzik a válasz. — . Aztán a vezetőségi tagok jó része tanácstag is. Talán mondanom sem kell, hogy a tanáccsal és a többi tömegszer­vezettel igen jó kapcsolatot si­került teremtenünk. Vezetősé­gi üléseinkre, fontosabb össze­jöveteleinkre mindig meghív­juk a tanács vezetőit is. A párttitkár meg amúgyis eljön, hiszen ő is vezetőségi tagunk. — És milyen élet folyik a gazdakörben? — Az egykori alvégi ven­déglő helyisége a miénk. Itt szoktunk összejönni vasárna­ponként, meg az ünnepeken. Egy kis beszélgetésre, szóra­kozásra, meg okulásra. Mert tanulunk is ám! Gyakran tartunk szak­mai előadásokat, képzett me­zőgazdasági előadókkal. Igen jól sikerültek például a talaj­erő fenntartásáról, pótlásáról és a vetésforgóról tartott elő­adásaink. A következő hetek­ben lesz szó a műtrágyaféle­ségek gazdaságos felhasználá­sáról, meg a burgonyatermesz­tésről. A szakmai előadások közp időnként beiktatunk egy- egy kül- és belpolitikai beszá­molót is.. — Milyen az érdeklődés a gazdák körében az előadások iránt? — Ritkán vannak hetvennél kevesebben. Száz-százhúsz íe az állandó létszám. De meg­történik, hogy mind a száz­nyolcvanán eljönnek. Sok­szor még olyanok is, akik ner» tagjai a gazdakörnek. — Előadás után áztál» egy pohár bor mellett elbeszélgetünk. Van miről; ilyenkor szoktak a szerződés­felelősök beszámolni a szerző­dések után járó kedvezmé­nyekről. Tapasztalatcserére is járunk. Nemrégen tíz tagunk vett részt a Kecskeméten meg­tartott Duna—Tisza közi bur­gonya te rm esztési ankéton. A hallottakról most fognak be­számolni a gazdakörben. — És az asszonyok? Azok mit szólnak a gazdakörhöz? — Azt szólják, hogy ők is el-eljönnek. Teaestre, bálok­ra ők hozzák a jóféle harap- nivalót. Aztán, ha ízlik, köszö­netképpen megtáncoltatjuk őket. Varga bácsi ugyan nem tet­te hozzá, de én úgy értettem, hogy zeneszóra . Ny. É. Hiányzik a bábszínház Ceglédnek volt már báb- játszó-csoporíja, nemtörődöm­ségből elnyelte az idő, Tudtunkkal pedig vannak Ceigléden bábjátszással fog­lalkozó lelkes emberek, akik önzetlenül csinálnák, íha módjukban volna. Beszélgettünk Farkas Jó­zseffel, a cipőipari ktsz dol­gozójával, aki szerelmese a bábjátéknak. Elmondta, hogy négy éve foglalkozik vele. A nyáron Kőrösön vett. részt két­hetes tanfolyamon, ahol ta­nult és vizsgázott. A jó tanu­lás eredményeként most Pest­re jár tanfolyamra, hogy to­vábbfejlessze tudását. Panaszolja, hogy nincs hely, ahol összehívhatná a gyere­keket. A Batthyányi utcai Nagy-Vendéglő helyiségében volt már szép kis színpaduk. A helyiség is odalett, a szín­pad is tönkreméht, azóta nem tud gyökeret verni sehol. Nyá­ron, ha jó idő volt, a szövet­kezet udvarában jöttek össze. Közüggyé kellene emelni a bábszínházát; fel kellene ku­tatni mindazokat, akik szeret­nek foglalkozni bábjátékkal; meg kellene nyerni hozzá a szülők erkölcsi, anyagi támo­gatását. Mindez a kultúríház igazga­tóságának a feladata. Bizo­nyosak vagyunk benne, hogy a tanács támogatni fogja. FILMHÍRADÓ I A PANNÓNIA FILMSTU-1 DIÓBAN megkezdték A vihari kapujában című japán és azl Alvajáró Bonifác című francia 1 film magyar feliratainak elké-| szításét. TIZENHAT SZAVAZAT-1 TÁL kilenc ellenében Carné | Csalók című filmje kapta a\ francia filmgyártók nagydíját. | CAROL REED angol produ-I cer megvásárolta Graham 1 Greene Emberünk Havanna-1 ban című regénye megf ilmesí-1 tésének jogát. ELKÉSZÜLT Tolsztoj Goi-1 gotha című regénye három-1 részes filmváltozatának beje-1 jező része, a Borús reggel. I SOHA még filmrendező nem \ kapott olyan gázsit, mint! Georges Stevens a Fox-gyártól, j A most forgatásra kerülő, Jé-f zus életéről szóló filmjéért a I világibevétel tizenöt százalékát! kapja, másfélmillió dollár mi-| nimáigaranciával. , LENGYELORSZÁGBAN \ megkezdték az Anatol úr ka-1 lapja című film folytatásának forgatását, az Anatol úr keresi a millióit. Ugyanakkor elő­készítik a sorozat harmadik részét, az Anatol úr ügyélete című filmet. LUIS BUNUEL ismert mexi­kói fiimrándező legújabb film­jét, az El Paoban nő a láz cí­mű alkotást forgatja. A film főszereplői: Maria Felix és Gerard Philipe, TOLSZTOJ A fehér ördög című regényéből jugoszláv— olasz koprodwkciós film készül. A forgatókönyvet Tolnai Ákos írta. _. ) A Tavaszi keringő Cegléden Az Állami Déryné Színház vasárnap este a Tavaszi kerin­gő című háromfelvonásos új magyar zenés vígjátékkal sze­repelt Cegléden. A művelődési ház színház- terme bizony ismét nem tellett meg, pedig Faluszínházunk mű­vészei mindent „kihozták” a darabból; amit csak lehet. A néhányszáz' főnyi közönség igen jól szórakozott. Bizony rosszul tettók, akik otthonmaradtak. A darab ismerős. Ki rádió­ból, ki televízióból ismerí a kedves dalokat. A baj az, s ezért féllábú rtr mekmű a könyv, hogy Batet amennyire mélyen nyúl figw ráinak lelkivilágába, amilyent megrázóan ábrázolja, analizál' ja a szereplők érzéseit, gondot latéit, annyira felületes, any* nyira igénytelen annak kévé* sésében, hogy mindez miéit van így? Miért kell ezeknek at embereknek szenvedniük, mi ért kell a főhősnek fél 'karját' elveszítenie, miért áll a rémii let a két szerelmes közé (a he* tárjelenet), miért kell ember áldozat azért, hogy két szerei mes együtt maradhasson (O’Connor önfeláldozása), mién kell naponta száz és száz tűs» nak meghalnia és így tovább A válasz persze ott van *’ könyvben: a háború! De miféle háború, kiknek a háborújaJ Frankliné, Sandyé, Francok seé? Nem, nem az ő háború juk, de ennek kimondásával, ábrázolásával Bates adós ma­rad. Ezért áll féllábon ez a re­mekmű, ezért érzi az embef torzónak, még akkor is, he tudja: így, ilyen formában U nagy tett, nagy szó ez a könyv a mai Angliában, abban az Angliában, amelynek imperia­lista körei ismét fő szervezői egy újabb háborúnak. Remekbe formált alakok tá­ra ez a könyv. Még a pillana­tokra megjelenő epizódszerep­lők is annyira egyénítettek, s ugyanakkor annyira tipikusak is, hogy az ember szinte meg­rajzolhatna minden figurát, s kitapinthatóságuk annyira szo­ros függvénye a cselekmény­nek, hogy a kettő megbontha­tatlan egysége élménnyé teszi i regény minden lapját. Franklin repülős tiszt, a könyv főhőse — érthetően — talál legkönnyebben utat az olvasó szívéhez. Apró esetek teszik olyanná ezt a férfit, amilyenné az író akarta: az örökké győzedelmes emberré, aki mindenen átverekszi ma­gát, aki úgy ragaszkodik az élethez, mint csak azok, akik tudják, hogy az élet mennyire nagy, mennyire szép dolog. Az író irigyelnivaló biztonsággal rajzolja Franklin gondolatait, s különösen az a rész emelkedik a könyv amúgyis magas művé­szi nívója fölé, ahol Franklin az amputáció után eszmél, s életét rendezi — mint félkarú! A négy altiszt alakja is re­mekbe formált, különösen O’Conoré. Tipikus katona, s tipikus kisember, aki nem tud­ja, nem látja ugyan a miér­tet, de aki átkozottul ún min­dent, aki a pokolba kívánja a háborút, s aki torkig van már a fritzekkel, a mindennapi re­püléssel, s az áruló franciák­kal. Francoise alakja a legjobb a könyv francia szereplői közül. A lány, aki szeret, s aki a leg­nehezebb pillanatokban is fel­találja magát, s aki egyet is­mer: gyűlölni mindazt, ami el­lenük, az egyszerű emberek élete ellen irányul. Nagy könyv ez, remekmű. Az ember nem tud, s nem is akar egykönnyen túljutni raj­ta. Mert ugyan féllábú ez a re­mekmű, de féllábbal is tovább lehet jutni, mint láb nélkül. S míg az angol írók nagy része egy helyben tesped. addig Ba- tesnek volt bátorsága — ha csak féllábbal is — előrelépni. Mészáros Ottó • Kiegészítés a december 11-én megjelent recenzióhoz. SZOL A REZESBANDA Trallala- lalla-tra-la-la-la... ■— röpköd esténként a kürtök, fagottok, helikonok érces hang­ja a csendben szunnyadó ve­csési házuk felett. Velük dú­dolja a dallamot, dki hallja, s merciségben a muzsikálás tu­dományával. Régi kedvencük a cseh stí­lusú polka-zene, meg a bécsi keringő. Apáról fiúra szállnak itt a búgó kürtők, sírás fagot­'BWPr Int a karmester, megszólalnak a rezek egész estét betöltő műsorokkal szórakoztatják a falu lakosait. A zenekar tagjai szenvedé­lyesen szeretik a muzsikát. Ez a szórakozásuk. A foglalkozá­suk pedig: ki üzemi munkás, ki dolgozó paraszt. Karai Mátyás karmester pél­dául öt hold földjét műveli „mellékesen”. Sokszor egyene­sen a kapanyéllel cseréli fel a karcsú karmesteri pálcát. Hat­van éve muzsikál. Ötéves kora óta. Az apja is jól ismerte a kürtök beszédét, katonazenész volt valaha. Karai bácsi őszülő, hajával is örökifjú maradt. A zene az éltető eleme, ebben éli Iki örö­mét, bánatát. Micsoda zenei te­hetség rejlik ebben az ember­ben! Mindenféle hangszeren játszik. Rengeteg partitúrát is- mer. Sőt, saját szerzeményei is vannak. Az öt hold föld mű­velése mellett arra is jutott ideje, hogy százszámra tanítsa meg muzsikálni a falu fiatal­jait az esztendők során. Tanítványai közül többen a cipősarkok önkéntelenül utána verik a taktust. Az igaz, hogy párját ritkítja az olyan porta, ahol ne ere­getné habzó levét hordószámra a híres-neves vecsési káposzta. De azért nehogy azt képzelje bárki, hogy a termelők maguk ' is be vannak savanyodva. Mu­latós, vidám nép a vecsési, csudára szereti a zenét. A la­kodalmak, búcsúk itt két na­pig tartanák, s a farsangnak még a szerdáját is megünnep- lik. Ilyenkor aztán szinte meg­állás nélkül fújja a talp alá valót a tánchoz a rezesbanda. Ha kifárad egynémelyik ze­nész, a táncolok közül gyorsan akad, aki felváltja. Vecsésen két-háromszáz ember van is­tők, szilajhangú trombiták. Három zenekara van, Vecsés- nek napjainkban. A nagy ze­nekar 26 tagú, a szalonzene- kar 17 tagú és van még egy úttörő zenekar is. A nagy zenekar a főldmű. vesszövetkezet keretében mű­ködik. Vezetője Karai Mátyás. Egyik este meglátogattak a vecsési zenekart, becsalogatott minket is a pattogó ritmusú muzsika. Nagyrészt együtt ül­tek már a zenészek, kezükben a hangszer, előttük a kotta. Mert komoly próbák folynak itt a keddi estéken. A polkák, keringőlc mellett játszanak Verdi műveiből,. Csajkovszkij­tól. Lehár operettjeiből. Nyá­ron, a szabadtéri színpadon Rajnai Miska, a legifjabb trombitás Fújja, fújja Franci bácsi ma a fővárosi SZOT-zenekar­ba n, tűzoltózenekarban, vasúti és üzemi zenekarokban hirde­tik mesterük nevét. A községi úttörő zenekart szintén ő ne- velgeti. A zenekar másik örege Ti­hanyi Ferenc, a közkedvelt Franci bácsi. Ű is már vagy 50 esztendeje fújja a hatalmas sárgaréz mélyszárnykürtöt. No, kezdetben persze a kisdobot verte. így kezdi minden ve­csési gyerek a zenetanulást. Franci bácsi már nyugdíjban van, pihenőbe vonult, de a trombitától meg nem válna a fél világért, azt nem pihenteti. Sorba kérdeztük a zenekar tagjait. Majd mindegyiknek sokéves múltja van a muzsi­kálásban, kivéve a 16 éves Rajnai Miskát, pedig a kar­mesteren és Franci bácsin kí­vül legtöbbjük még fiatal ember. Károlyi Márton is 25 éve muzsikál, s alig múlott 35 éves. Az az esztendő nevezetes, amikor ő trombitálni kezdett. Időnként megkérdezik társai:-- Mióta tanulsz, Marci? — Mióta a bika megzavart bennünket. Pereg a dob ... j mai angol irodalomból ÁL két név magaslik ki: Gra­mm Greene és H. E. Bates rie­te. A fenti furcsa cím Bates nőst megjelent könyvét (Jó tzéllel francia partra) jelöli. A furcsa címet azzal indo­kolom: remekmű ez a könyv, nert az örök embernek, s min­ien nehézségen diadalmaskodó •mbernek állít maradandó em.. éket. De féllábú remekmű, nart Bales szemléletének kor­diái nem engedik meg, hogy •z az emlék teljessé legyen, tőgy az emlék mögött crtt áll­ón az emlék állításának min­ién oka, indítéka. A történet maga egyszerű, így angol bombázógép megsé- ’ül, s kényszerleszállást végez 7 randa országban. A repülők negmenekülnék, egyikőjük sé­mi csak meg. Egyszerű embe- •ek fognak össze, kockáztatják ilétükét, hogy a számukra ide­ien embereket megmentsék, : visszajuttassák őket hazá­inkba. S egy szép, gyönyörű­in megrajzolt szerelem. A há- iorú egy pillanatra sincs je- en, s mégis: minden lapján a iönyvnek ott van. Paradoxon- lak hat ez, de nem az. Hanem Bates művészi ereje, légkörte- •erritő képessége, mely még a ■zerelmesek csókjába is bele- opja a rettenetét, a kínt, hogy nindez csak pillanat lehet, hi- izen valami szörnyű, valami rtózatos üli meg a földet: a láború. A szereplők Márkus Lajos­sal, az 58 éves korában szere- lemrelobbamt Lithván Gábor megszemélyesítőjével, Sallay 'Kornéliával, a remekbe sike­rült Flóra kisasszony alakító­jával és Vargha Edittel, az ifjú zenésznövendék formálójával az élén mindent megtettek, hogy élvezetessé tegyék a szín­házi estét. A szórakozott törté­nelemtanár alakítója pedig régi ismerőse a ceglédieknek: Fóti Fülöp Sándor, a művelő­dési ház egykori művészeti elő­adója. — Hát ennek a bikának, en­nek története van. Egyszer a réten gyakorolt a zenekar, menetre. Fújták, fúj­ták o réztrombitákat, nekivö­rösödött, tele képpel. Zengett tőle a messzi határ. De egy­szerre csak hiába emelgeti botját a karmester, nem hall többé trombitaszót. Látja ám, hogy a zenekar fut világgá, elhányva dobot, trombitát. Mö­göttük pedig tajtékozva vágta­tott a falu bikája. Úgy látszik, nem tetszett neki a hangver­seny ... Ma is jót nevetnek ezen a zenészek, ha előhozza valamelyikőjük az esetet. Sok -sok közös emléke, sikere is van a zenekarnak. Karai bácsi fiókjában nagy csomó összegöngyölt oklevél tanúskodik az utóbbi évek si­kereiről. Mind a környékbeli kultúrversenyekről hozták el. Ügyességük mellett ez az ok­levélhalmaz azt is bizonyítja: bármennyire igyekszik a jazz elhódítani a közönséget, akad­nak még kedvelői a rezesban­dának! Szebelkó Erzsébet Féllábú remekmű* Brigitte Bardot látogatást tett Picassónál, a világhírű festőnél. Képünk ezen a látogatáson készült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom