Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-21 / 275. szám
1958. NOVEMBER 21. PÉNTEK K%Cirlap „ Varró kislány zörgeti a gépet...“ KISKÜNLACHÁZÁN IS „NAGYHATALOM“ A DIVAT „nagyhatalom”. Végül mindig a lányoknak lesz igazuk. — Menyasszonyi ruhánk is van —•. szól közbe Tóth Teca, s már szedi is elő a polcról az anyagokat. Három menyasz- szonynak varrják a ruháját. Hófehér selymeket mutat. Szép anyagok. De — mint megtudjuk Tecától — a menyassz»* nyok bánatosak, amiért nem kaptak fehér nylont. Hiába, nő a falu igénye. Az igények növekedésével együtt jár a több ruhavarra- tás. Kiskunlacházán pedig mindössze ez az egy varroda van. És mindössze egy varró' lány, Tóth Teca. A paraszt- lányok nem mennek el varrni, a kisiparosság lányai pedig, hs tanulnak, irodában akarna'* elhelyezkedni. Bizonyára so kan emlékeznek még régebben, milyen nagy dolog volt, ha- egy lány kitanulhatta * szabás-varrást. Biztos kenyeret jelentett. Most meg mintha valahogy lenéznék ezt a foglalkozást. Bedig hallgassák csak meg, mit mond Tóth Teca. — Nagyon szeretek varrni. Szép munka ez, alkotó munka. Ha ránézek egy ruhára, olyan jóleső érzés tudni, hogy azt én varrtam. Persze, elsősorban saját magamnak szeretek varrni. Ha egy ruhámat megunom: szétszedem, átalakítom, mindjárt újnak látszik. — A kis Teca nagyon jo varrónő lesz — bizonygatja főnöknője is. — Csak ránéz valakire és máris tudja, milyen fazont szabjunk az illetőnek. A bálban még mindig az ő ruhái a legszebbek. Odaszól a kislánynak: — Mondd csak el, Teca, milyen nagy sikered volt -a piros ruháddal. — A nyáron? — kérdi Teca s már meséli is az esetet, — Varrtam magamnak egv piros kétrészes kompiét. Felmentem Pestre benne. Nagyon megnézték. Egy nő meg is állított: „hol vette ezt a szép ruhát?” Mondtam neki, hogy Kiskunlacházán. Csak csodálkozott. Azt se tudta, hol van Kiskunlacháza, Szóval: nemcsak a. pesti Váci utcai szalonokban lehet szépen varrni, hanem egy falusi varrodában is, csak ízlés kell hozzá. Kiskunlacházán is lehet divatot csinálni, nemcsak Párizsban. Igaz, ahhoz olyan csinosnak és fiatalnak kell lenni, mint amilyen Tóth Teca. Szebelkó Erzsébet Itta káposztaszezon! posztát vesz át a gazdáktól Reisz Endre, a Zsámboki Földművesszövetkezet felvásárlója, a szezonban összesen 25—30 vagonnal. Az átadott mennyiség többsége szerződéses káposzta, amiért a termelők a napi átvételi áron felül 10 százalékos szerződéses felárat is kapnak; Osztják a cukrot 14 «»röstetet lenen Koros te tét len en osztják a Szolnoki Cukorgyártól kapott cukrot a répatermelő gazdáknak. Palotai Sándornak az idén 800 négyszögölön termett cukorrépája és a jó termés után négy mázsa cukrot kapott. Győri János 200 négyszögölön termelt répát és 105 kiló cukrot vitt haza. Diós János 300 négyszögöl cukorrépája után ugyancsak 105 kiló cukrot kapott. Eddig összesen 80 mázsa cukrot osztottak ki a kőröstetétleni gazdáknak. Országos textilipari műszaki konferencia A Textilipari Műszaki és Tu domáinyos Egyesület rendezésében csütörtökön délelőtt s fővárosi tanács díszterméber ■megkezdte kétnapos tanácskozásét a IX. országos textilipari műszaki konferencia. A konferencián a népi demokratikus országok, valamint Svájc, Német Szövetségi Köztársaság és Anglia küldöttei is részt vesznek. Ü. ____llBb ■ > .>' Tanczikó Pál 500 négyszögöl káposzta termelésére szerződött a szövetkezettel. A hídmérleg szerint most 18 mázsa gyönyörű, kemény káposztát hozott átadásra, eddig összesen 30 mázsát, de van még otthon legalább 20 mázsára való Nem kaphatnak teljesítménybért szakmunkás-vizsgán megbukott tanulók A szakfelügyelők tapasztalatai szerint, különösen a bányaipariján általános gyakorŐszi halászat a Dunán M TT , J ‘ A f TV. c <r ^ '• > .. i I • " r • Vízfej; * vr A soroksári Dunaágban Taksony alatt hálókkal, varsákkal fogják a halat a nádas szélén (Csekő felv.) lat, hogy a szakmunkás-vizs- | gán megbukott tanulók is tel- 1 jesítménybért kapnak. Ezál- § tál méltánytalan előnyhöz jut- | űak azokkal a fiatal szak-1 munkásokkal szemben, akik | a vizsgára eredményesen ké- 1 szültek fel és az iparitanuló-1 otthonokból kikerülve, saját | keresetükből tartják el magú- | kát. Ezért a szakmunkás-vizs- § gán megbukott tanulóknak a | Javítóvizsga időpontjáig nem | szabad teljesítménybért fizet- 1 ni. Ha a javítóvizsgán is meg- | buknak, akkor abban a szak- | mában megszűnnék ipari ta- § nulók lenni. Reisz Endre, a szövetkezet felvásárlója elégedetten figyeli az elsőosztályú fejeskáposzta lerakását a raktárba. Néhány óra múlva már szállítják is a vagonnyi árut a fővárosba (Csekő Ä. felv.) TÁPIÓSÜLYI SZALMALÁNG T ápiósülynek nem kell a kultúra? Ezt mégsem lehetne mondani, hiszen egyre többen vásárolnak rádiót, az új házaknak még se kalapjuk, se köpenyük — hiányzik a tető, a vakolat —, de a tulajdonosok már sürgetik a tanácson a villany bevezetését. Csak éppen kultúrotthon nem kell a falunak. Pedig nincs egyetlen valamire való helyiség, ahol műsoros estet, előadást vagy bált lehetne rendezni. Elkelne a kultúrotthon, ha valami égi vagy földi hatalom odaállítaná a falu közepére. Pedig nem Is kerülne olyan nagy áldozatba. A községi költségvetésbe ugyan nem fér el a kultúrotthon építési költsége, de a föld- művesszöveíkezet minden segítséget megad, nnulajdonképpen a földmű- vesszövetkezet vezetőjének, Benkó Józsefnek a fejében született meg az ötlet, hogy művelődési otthont kellene építeni. S az ötlet mellé házhelyet is adott a földművesszövetkezet telkén, építőanyagot is beszerzett, van tégla, tetőszerkezet, csak néhány ablakot, ajtót kellene még beszerezni; Elkészítették a terheket. Huszonöt méter hosszú lesz a művelődési otthon, egy nagyterem, s mellette kisebb helyiségek, egyiket a község labdarúgócsapata kapja meg öltözőnek. Benkó József bejelentette, hogy valami pénzre is van kilátás: ahány forint értékű társadalmi munkát a falu lakossága végez, ugyanannyit ad a földművesszövetkezeit központja is. Mindenki segíteni akart, s a sportolók vállalták, hogy az új öltözőért minden erejükkel dolgozni fognak. Óriási volt a lelkesedés. Kis híja, hogy még aznap este neki nem fogtak az alapok kiásásának. Aztán lobbant még egyet- kettőt a lelkesedés hamar gyűlt tüze és kihunyt. A soksok társadalmi munkásjelölt úgy szétszaladt, hogy bottal üthették a nyomát. A sportolók is úgy döntöttek, hogy ha más nem jön, ők egymaguk azért az egy szem öltözőért ugyan fel nem építik a kultúr- házat. Nem is lehet a szemükre vetni; volt valami igazság a logikájukban. \ tervek szerint ez év végé- re elkészült volna a kultúr- ház. A valóságban a betonalapokat — amelyeket két kőműves társadalmi ri \ kában lerakott — móssa az őszi eső egy- egy meglazított homokszemet ragad magával a szél, s a tá- piósülyi szalmaláng maroknyi hamuját. B, V. EGY GYÁR HÉTKÖZNAPJAI... ítéletek és előítéletek Senki se olvassa ki azt ennek az írásnak a tanulságaként: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Éppen ellenkezőleg. Azt szeretném bizonyítani, hogy ítéletet kell alkotnunk az emberekről, de... De a többit, az olvasóra bízom, •k Vastagon, kétszer is aláhúztam a nevét a noteszomban, és elhatároztam: okvetlenül szót váltok vele. Hát hogyne! Egyszerű munkásq. a Váci Kötöttárugyárnak. Gép mellett dolgozik, nem is rosszul. Sőt. Faluról szakadt a kisvárosba, apja ma is az egyik Ipoly menti termelőszövetkezetnek tagja. A munkássá lett parasztgyerek magánúton lerakta a hetedik, nyolcadik általánost, megnősült, és most beiratkozott a textilipari technikumba. — Űj típusú ember — gondoltam. — Bár lenne üyes fajta fiatalunk kismillió! Mikor megismertem, csak megerősödött a hitem. Nem könnyen szerzi ez az ember a tudást! Hetenként egyszer utazik be Pestre, az iskolába. Ilyenlkor fél ötkor kel, felül a vonatra, odaáll a gép mellé, délben leteszi a munkát, ismét vonatra ül, görnyed, a könyv fölött, és éjféltájt ér haza a családhoz. És minden harmadik héten —? ha éjszakás — hétfőtől szerdáig színét sem látják odahaza. De ezeket csak mint apró, múló kényelmetlenségeidet emlegeti. Ami fáj: — Tavaly szeptember negyedikén jelentkeztem tagjelöltnek. (Ilyen pontosan emlékezik, számon tartja: negyedikén!) Sokszor sürgettem: mi lesz, adjanak választ. És mégis, egy hónapja mondták csak meg: előbb társadalmi munlkát kell végeznem, aztán vehetnek számba, mint tagjelöltet... Ügy érezte: egy teljes esztendőt vesztett. És úgy éreztem: igaza van. A párt is vesztett azzal, hogy nem előbb foglalkoztak ezzel a fiatalemberrel. Aki ennyi nehézségei, küszködést vállal a tudásért, aki ennyire a párt nagy családjához kívánkozik, aki ennyire közénk való osztályhelyzete miatt is, az érdemes a piros könyvre — vélekedtem, sőt, ítéltem. * Azután jöttek mások, többen — néhány munkatársa, néhány felettese —, akik megfellebbezték ítéletemet: — Karrierista! Azért kérte magát, a pártba, hogy felivegyék az iskolába, — Azért tanul, hogy otthagyhassa a gépet. Törtető! — Hízeleg a vezetőknek ... Olyan hír járja, hogy tyúkot vitt valakinek, csak az nem fogadta el. — Bércsalást is megkísérelt. Ennek mindene a pénz.., — Irigy. Minden nap kiszámolja, mennyit keresett, de nemcsak a saját bérét, hanem a mellette levőkét is kikrajcá- rozza... így jöttek sorra a fellebbezések. A szép, ragyogó képet, amit magamban erről az emberről rajzoltam, kemény, sötét vonalakkal húzták át. Egy más, merőben más portré alakult ki az első kép fölött. A karrierista arcképe. Igen — ítéltem másodszorira —, ez az ember valóban férges alma: kívül piros, mosolygós, de belül... És azutan megfellebbezték a fellebbezést. Oszoli elvtárssal az alapszervezet párttiíkárávad váltottam néhány szót a pozitív hősből karrieristává silányított emberről. Elmondtam, amit tőle és azt is, amit róla hallottam. Mi hát az igazság? Oszoli elvtárs, aki csak néhány hete titkára az alap- szervezetnek, elgorutcükodva válaszolt, talán nem is közvetlenül a kérdésre, hanem csak úgy, általánosságban: — Karrierizmus ... Mi is az a sokat emlegetett karrierizmus? Talán az, ha valaki másokon keresztülgázolva törtet a magasabb beosztás után. Vagy: ha hízelgéssel akarja megnyerni azo’kat, akik sorsáról döntenek, és nem tudása révén akar előbbre jutni. Vagy: azért lép a pártba, hogy belépőjegyet szerezzen oda, ahová egyébként nem juthatna be. Kissé türelmetlenül hallgattam. , Hiszen itt, ebben az esetben éppen ez a bibi! A pártba akar jutni az iskoláért, az iskolába a jobb beosztásért ... És a tyűk!... És a krajcároskodás... És az állítólagos bércsalás .;. De nem kellett közbevágnom. Oszoli elvtárs, szinte átmenet nélkül, rátért a fiatalember ügyére: — Hát hallott már, elvtárs, olyan bolondról, aki lépten- nyomon újságolja: „én karrierista vagyok! Én csak azért akarok belépni a pártba, hogy felvegyenek az iskolába!”? És különben is: itt mindenki tudja, hogy a párttagsági könyv nem felvételi vizsga. Két jó elvtársunkat úgy elbuktattak a felvételin, hogy no... És miért kérte felvételét, miután beiratkozott? Ezek csaik mendemondák. — És a hízelgés? A tyúk? — Amíg be nem bizonyítják, Megyeszerte beérett a fejeskáposzta, s megkezdték a savanyítást. Lesz a télire bőségesen töltött káposztának való. A friss, kőkemény fejű káposztákat a termelők ezekben a napokban szállítják be a földművesszövetkezeti felvásárlótelepekre. Naponta egy vagon fejeskáamíg nem jelentkezik az, aki- 1 nek vitte, vagy aiki látta, ad- | dig csak mendemonda. — És a bér csalás? | — Utána 'kell nézni. Ha igaz, | akkor persze, vámunk kell, I Jóvá ikell tennie a hibát. De f elvágni végleg a párthoz ve- | zető utat... No, nem, ezt nem f tehetjük meg... — De csőik azért tanul, hogy | ekerüljön a géptől! — És az bűn, ha valaki | érzi: többre képes, mint | ami? Hát ha művezető I akar lenni? Legyen! De: előbb I bizonyítson! Ha bizonyít — ha 1 jó eredménnyel elvégzi a ter.h- § nikumot, ha újít, ha szorgal- | más, legyen csak művezetővé | Ez természetes emberi törek- 1 vés, nem karrierizmus : És még egy mondatot tett l hozzá Oszoli elvtárs az eddi- | giekhez: — Foglakozni kell ezzel az | emberrel ■k A harmadik ítélet ? Még I nem született meg. Foglalkozni kell ezzel az em- | berrel. Foglalkozni kell áltálában az | emberekkel. Meg kell ismerni őket, ki- | vül-belül. Mint az alapszervezet párt- = titkára, Oszoli elvtárs teszi, és I akarja tenni. És azután meg lehet raj-1 zolni a portrét. Éiztos, erős, \ : kemény vonalakkal. Ügy, hogy I ilyen, vagy olyan vélemények I alapján ne, kelljen újra meg \ újra átmázolni azt. Mert ha nem így teszünk, | ítéletünk nem lesz — csak elő- I ítélet. Garami László | Kedves kis műhely szerénykedik a kiskunlacházi Fő utca egyik házában. Homlokzatán festett tábla jelzi: Seregély Erzsébet varrodája. Benn a műhelyben nem is egy, de két varrógépet zörgetnek. Az egyiknél a „főnöknő”, Seregély Erzsébet, a másiknál Tóth Teca, a másodéves varrókislány dolgozik. Villámgyorsan, ütemesen forognak a kerekek, szinte dalt dúdol ritmusod csattogásuk. A csillogó géptű fényes selyemből, puha szövetekből formál testhez- simuló szűk ruhát vagy bő, gloknis szoknyát. Ha egy kislányt különösen szépnek találnak a bálon, bizony nagy része van sikerében a varrónők ügyeskedésének. Még akkor is, ha nem igen gondol erre senki. Mert akárhogy van, mégis csak a ruha is teszi az embert, főleg a nőket! Ezt persze legjobban maguk az asszonyok, lányok tudják, ezért is * becsülik, szeretik t jó varrónőt; Évekkel ezelőtt az édesanyja ült itt a; varrógép mellett Se- Vegély Erzsébetnek. Varrásból nevelte fel két kislányát, s később ezt a tudományt adta kezükbe kenyérkereseti lehetőségnek is. Ő már nem varr, de a régi ismerősök most is csak ide hozzák a ruhaanyagokat. Még akkor is, ha várni kell, amíg sor kerül rájuk. Ugyanis rengeteg a munka. A polcokon egymás mellett sorakoznak a csomagok. Mindegyikben textilanyagok várakoznak arra, hogy ruhára alakítsák ügyes kezek. De mit is varrat mostanában leginkább a kiskunlacházi asszonynép? — Elsősorban szövetruhát, plisszészoknyákat — feleli Seregély Erzsébet. — És még? — Sok kisestélyit varrunk. — Kisestélyit ? — Igen. Megkezdődött a faluban a tánciskola, minden vasárnap össztánc van, csinosak akarnak lenni a lányok — És milyenek a kisestélyi fazonok? — Kedvelt a bő taft szoknya, nylon blúzzal, meg a íé- nyesmintás anyagok, mély kivágással. — A mamák mit szólnak a mély kivágáshoz? — Nem nagyon vannak vele kibékülve, dehát a divat a
