Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

t 4 írlap 1958. NOVEMBER Ifi. VASÄRNAP amerikai esztendő. Amerika örökké idegen volt számomra, nem is maradt belőle semmi bennem. Párizs annál mélyeb­ben hatott rám. F égleges hazaérkezése után vetődött el Szentendrére, -i!27-ben. Témákat, motívumo­kat keresett és az első hetek­ben azt hitte, hogy fest itt né­hány képet, aztán fölszedi sátorfáját. Azóta több. mint harminc év telt el, de már az első hat hónap után tudta, hogy soha többet nem szakad­hat el ettől az ősrégi, egészen különös szépségekben bővel­kedő várostól és vidéktől, amely annyira rabul ejtette annak idején Ferenczy Ká­rolyt is. Ónodi Béla egyike volt a "■entcndrei művésztelep alapí­tóinak. — A művésztelep — meséli visszaemlékezve — Réti Ist­ván kezdeményezésére és Iványi-Grünwald Béla elnök­letével alakult meg 1928-ban. A nyolc alapító között én vol­tam a legfiatalabb. A szent­endrei szépségek bűvöletében dolgoztunk és témáinkra ha­marosan fölfigyelt a magyar festővilág. A legnevesebb mű­vészek is rendszeresen kijár­tak ide témákért, motívumo­kért és mindegyik gazdag zsák­mánnyal tért haza. Most kényes kérdés követke­zik: kielégítette-e a pályája, megtalálta-e azt benne, amire vágyakozott és elégedett-e az elért eredményekkel! Percekig töpreng, szeme végigsimogatja a képeket, aztán igen halkan mondja: (— Az életemet teljessé tette a festészet: Csak az tehette tel­jessé. Soha mással nem foglal­koztam és remélhetőleg más­sal már nem is kell foglalkoz­nom. Az elért eredmény vi­szont sohasem elégített ki. Nem az anyagiakra gondolok, bár az anyagi gondok hűsége­sen végigkísértek mindenhol és mindenkor, hanem a művé­szetiekre. Valami különös nyugtalanság hajszolt állan­dóan. Mindig keresnem kellett valamit, azt a stílust, azt a formavilágot, azt a témakört, amely a legrokonabb velem. Máig sem találtam meg teljes egészében. Ma is keresem és éppen olyan lázasan futok utána, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. De talán így is van rendjén. Azt hiszem, az igazi művész lelke legmélyén mindig elégedetlen a művel és talán egyik munkáját sem tartja végérvényesen befeje­zettnek. i kiállításnak úgyszólván egész képanyaga arról tanúskodik, hogy a tépelődő művész őszinte ember, őszinte művészetében is és intim meg­nyilatkozásában is, bár a szem­lélő majd minden munkáját befejezett egésznek látja, talán még azt is, amit alkotója félbe- hagyottnak mond. Ónodi Béla Szentendre mű­vésze. Ha lehet egy város, egy hely, vagy környék leikéről iiiiiiiiiiiiiimHiiiiiiiiiiiiiHHiiitiiHiiiiiiimiiimiiiiiiiiiMimniK beszélni, akkor kimondhatjuk, hogy képein Szentendre lelke él meleg líraiságban, harmó­niában feloldva. Az öreg város szereti hűsé­ges művészet. Ezt talán az mutatja a legjobban, hogy ki­állításának eddig több, mint három''— látogatója volt. Azt pedig, hogy művészetét szá montartják az illetékesek is, a* bizonyítja, hogy vásárlója volt a kiállításon a Nemzeti Galéria, a Művelődésügyi Miniszté rium, a Képzőművészeti Alap és a megyei tanács is. * 1 MOST SZÉP LENNI... . zelőtt, mikor még Gyurka /I kicsi volt, mindennap más felnőttmesterséget áhított meg. Mindig az aznapi élmény döntött. Ha pályaudvaron jár­tunk, természetesen mozdony- vezető akart lenni, ha autó­buszon ültünk, kalauz, vagy gépkocsivezető. Ha gépmadár szállt az égen, akkor repülő. Játszott orvost, volt napokig Timur, építőkövekből szervez­ve meg a „csapatot’'. Egyszer egy hétig Toldi Míkips akart lenni. Hiába magyaráztam, hogy az nem mesterség. Mostanában változott a hely­zet. Nemcsak azért, mert is­kolába került... Különösen az Kulturális KÉT NAGY JELENTŐSÉGŰ külföldi eseményen vettek részt a magyar irodalmi élet képviselői. A szlovákiai író­találkozón Gereblyés László, Földeák János, Kelemen Sán­dor, Mesterházi Lajos és Tol­nai Gábor, a nápolyi író­kongresszuson pedig Gereblyés László, Fodor József és Pas- suth László vett részt. HENRI VERNEUIL rendezi Fernandel legújabb filmjét, amelyben a színész egy banda­vezért játszik. A banda ellop egy gyereket, de az olyan ko­misz, hogy csakhamar az az egyetlen vágyuk, hogy vissza­adják szüleinek. ŰJ MAGYAR darabok elő­adására készülnek a fővárosi színházak. A Nemzeti Színház vezetősége a Katona József Színházban kívánja bemutatni Gábor Béla szatirikus vígjáté­kát, amelynek címe: Lyuk az életrajzon. Üj színdarabot ír a Nemzeti Színház részére Darvas József is, amelynek cselekménye az ellenforrada­lom leverését követő időben játszódik, és az értelmiség út­keresésére világít rá. MÁSFÉL ÉVE működik a Tudo­mányos Tanács irányítása alatt létrejött t Uránia ismeretterjesztő bolt. Havonta általában húszezrpn keresik fel tanácsadás, vagy vásár­lás céljából. A HUNNIA Filmstúdióban elkezdték a Becsület című új magyar film forgatását. írója Dobozy Imre, rendezője Keleti Márton, operatőrje Hegyi Bar­nabás. Szereplői: Bitskey Ti­bor, Ladányi Ferenc, Makláry János, Ungváry László, Szabó Gyula, Páger Antal, Kiss Ma­nyi, Gobbi Hilda, Horváth Teri és Sulyok Mária. SZOVJET-GRÜZIA balett­együttese a bécsi operaházban vendégszerepei november 18- tól 25-ig. A Szovjetunióból ér­kező balettcsoport előadásaira a jegyek nagy része már elő­vételben elkelt. ÜVEGVÁROS címmel cseh­szlovák—jugoszláv közös film készül, amely egy csehországi üveggyár életét mutatja be. SMELLOVISIONNAK nevezik azt az első szagosfilm eljárást, amelyet a közelmúltban elhalt Michael Todd, amerikai rendező fia jelentett be. Az első szagos­film címe: Misztérium lehelete. A nézők minden, az események­ben előforduló illatot érezni fog­nak, a rózsától a sültkolbászig. PÁRIZSBAN ünnepélyes ke­retek között adták át David Ojsztrahnak, a világhírű szov­jet hegedűművésznek a párizsi Charles Gres akadémia nagy- díját azokért a hanglemeze­kért, amelyeken a művész a Kreutzer-szonátát és Beetho­ven hegedűversenyét tolmá­csolta. TIZENÖT HÉT alatt negyed- millió nézője volt Párizsban a Szállnak a darvak című szov­jet filmnek. A KÖZELJÖVŐBEN számos külföldi országba utaznak ven­dégszereplésre a magyar mű­vészek. Az Állami Operaház balettművészei az NDK-ban vendégszerepeinek majd. Ugyancsak itt lép színpadra a világhírű Tátra vonósnégyes, valamint a Petőfi együttes raj­kó zenekara. A Weiner vonós­négyes Romániába készül. Pelri Endre és Garai György szerdán Törökországba utazott. Ferencsik János az Operaház főzeneigazgatója pedig Angliá­ba kapott meghívást. Szecsődi Irén a bukaresti operában lép fel, Tiszai Magdának Becsben hangfelvételei lesznek, Komor Vilmos karmesterf a Német Szövetségi Köztársaságba uta­zik. Hernádi Lajos Svájcba és ugyancsak az NSZIf-ba. De­cemberben Házy Erzsébet és Tarján Tamás a berlini televí­zióban lép fel. Az NDK ber­lini rádiójában szerepel majd decemberben Hollós Ilona, Záray Márta és Brachfeld Siegfrid. Orosz Julia Wroclaw ban a Faust-ban és a Ilalka- ban lép a lengyel közönség elé. Komlós Péter és Ungár Imre pedig szovjetunióbeli meg­hívásnak tesz eleget. ROMAN TYIHOMIROV, az is- mert szovjet operarendező filmet forgat Csajkovszkij Anyegin című operájából. ejtett gondolkodóba, hogy — pályaválasztási terveiről ér­deklődvén a minden rendű és rangú felnőttek —, meglepő következetességgel és határo­zottsággal jelenítette ki, most már hétről hétre: „rendőr le­szek, ha felnövök". Először arra gondoltam, hogy talán Gyurka szemeláttára garázda részeget fékezett meg a rend­nek egy derék őre, mert a ré­szegektől nagyon fél, azokra nagyon haragszik. Aztán fény derült a tartós „hivatásszere­lemre". Megláthattam, milyen élményt formálgat egy ilyen kis emberke lelke, hogyan csí­rázik ki benne az ideál. -.. Egy reggel, amikor én kísér­tem iskolába, követségi épület előtt mentünk el. Szép szál fia­tal rendőr posztolt a kapuban, és Gyurka meg a rendőrbácsi régi barátok meghitt mosolyá­val köszöntötték egymást. Is­mered a bácsit? — kérdeztem fiamtól később. Persze — mondta kis csodálkozással. — Nem hallottad, hogy köszön­tem neki? Aztán hozzátette — és a hangjában rengeteg elis­merés és vágyódás volt — ő vigyáz a sok szép autóra. Az- zaf. mehet, amelyikkel csak akar... A barátom — zárta le végül, ezzel a sokat jelentő szó­val a mondanivalóját. Ez volt a kupola a gyermekálmok évű­ié tén. rogy nap ismét arrafelé kel­lli lett mennem, most már Gyurka nélkül. A fiatal rendőr a helyén állt. Üdvözöltük egy­mást. Beszélgetni kezdtünk, hiszen fiam barátja. Valahogy cl akartam mondani neki. hogy Gyurka ideáljává fogad­ta, de nem volt rá szükség. Hogy van az én kis barátom? — kérdezte kedvesen. Aztán sok mindenről szó esett, és mi­kor elköszöntem, még utánam­szólt. Sok gyümölcsöt tessék neki adni. kell télre a tarta­lék. Erősen nő a Gyurka, a gyümölcsben van a jó vitamin. A nagy változások tengeré­ben egy aranyszínű csepp ez a kis élmény. Gyerekkorom­ban én nagyon féltem a rend­őröktől. Annyi idős voltam ta­lán, mint most a fiam, és egy este a Népszínház utcai bérház ablakából borzadva láttam, ho­gyan kardlapozzák a rendőrök az embereket, hogyan tapossák a népet, akik odasereglettek hogy megakadályozzanak vala­mi kilakoltatást. „Mihaszna András" — súgták gyűlölettel a rendőr háta mögött az embe­rek. Igyekeztek tőlük minél távolabb lenni. Ha a járdán „vonult” valamelyik, ívben kerülték ki. Rendőrnél sose lehet tudni... Ez is kapcsolat volt. A csizma viszonya a meg­taposott testhez. A rettegés­adta „tekintély”, kardlappal szerzett „tisztelet” volt ez. A nagy változás a gyermeki szemben tükröződik és szinte vakít. A barátom — mondja Gyurka — és így nő majd fel. A Kirándulás. Három gyerek, egész kis csapat. A sorok rend­jét lelkes és önkéntes csapat­fegyelem biztosítja. Az erdő­ben van előőrs, terepkutató, futár — ahogy illik. Apróbb zavar csak akkor keletkezik, amikor elémjárul a két kicsi, Gyurka és Zsuzsa, hogy tegyek igazságot. Kettejük közül „ki a nagyobb tiszt?" (Közlegény sajnos nincs, ahhoz kicsi a család. En vállaltam volna, de az atyai tekintély nem en­gedte.) — Hát a Gyurka legalább egy fejjel nagyobb. És idősebb is. — Szent a béke egy fél­órára. Átélik a játékot. A bo­kor az ellenség, egy faág a fegyver. Roham, győzelem. Büszkeség katonának lenni. Kinizsi Pálról esik szó és Zojá- ról. Hazafelé Mező Imréről mesélek és Asztalos Jánosról. Csillognak a gyermekszemek. Az autóbuszon is ezen töpren­gek. zelőtt is játszottak kato- násdit a gyerekek —t mondhatná valaki tamáskod- va. Persze, csakhogy a törté­nelmi múlton lelkesedő fiatal a K und K regimentjeiben vagy Horthyék hadseregében hamar megtanulta mi a kü­lönbség eszmény és valóság között. Nem „közölt” valamit feljebbvalójával, hanem „alá­zatosan jelentett", „Gyűrkőzz János" volt civilben és „Rohanj János” volt egyenruhában. A mi gyerekeink beöltözve való- raváltják a gyermekálmot. Zsuzsa, ötéves, csupa élet leányom alaposan kifáradva elégedetten üldögél a térde­men. Vajon milyen lesz a sor­sa? „Tíz fiú veszett el benne* — mondogatja róla gyakran a nagymama. — Te mi leszel, ha felnősz Zsuzsa? — kérdem tőle hirtelen. — Fővezér és munkásör —s vágja rá azonnal, nagyon ha­tározottan —, mint aki már régen eldöntötte magában. Megsimogatom meleg barna haját. Az utánpótlás biztosítva van. Szántó Miklós játssza a rövidesen bemuta­tásra kerülő Megmentettem az életem című francia film fő­szerepét .mimuiiiimiiitiHnmHHniiiiHiitimtuHiiiNitMtiiiiiHiiiiiiiitiiiiiiittiiiilifiiiiiiiiiiiiiHiiHiiiiniHiiitiiiiiiniiiiiiiiiiiiiitfiiiiiittiHiiiiiiiitiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiniii'HitiiiMiiiiMiuiiiiiiiiiiiiMiiiiuiiiiinitiHiHiiiHiiitiiiiiiimiiiiituitiiulHiiiiittiiimiMitiiitiiiiM Csodálatos csivokli Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink a Fehérek és feketék című brazil játékfilmet I | Métt abban az időben | ! ______________történt, 1 amikor a Marx térnek | Berlini tér volt a neve f és partjain zavartalanul, de | annál' nagyobb lármával lük- | tetett az utcai vásár. A hírhedt | llíkovics még stanicliban mérte | az olajban sült róseibnit. I A nevezetes napon barátom- | mai, a pszichiáterrel bandukol- I tunk azon a tájon, és arról be- \ szélgettünk, hogy van-e a szó­lnak mágikus ereje? | Közel a lekerekedő sarokhoz, I szorosan a járda szélénél, né- ! hány lombszegény fa árnyéká- I ban agitált a ragasztóárus. A | tudásra szomjas járókelők, | akiknek utcai bámészlcodásra |a legnagyobb időínségben is | akadt egy-egy fél órácskájuk, | áttörhetetlen gyűrűként öle.t- ! ték körül. Ahítatosan lesték a I csirizpróféta igéit és szertartá- i sait. | — Csodálatos csivokli — | súgta fülembe váratlanul bará_ l tóm. I — Hát igen — mondtam = minden meggondolás nélkül, de a következő pillanatban meglepetten néztem rá. — Hogy? Mit mondtál? — kér­deztem. — Csodálatos csivokli — is­mételte. — Igazad van — hagytam rá —, tényleg az. Magam is meg­jártam vele. Évekkel ezelőtt történt, hogy eltört egy régi kedvenc hamutálam. Nagyon sajnáltam. Szomorúan illesz- gettem egymáshoz szánalmas cserepeit. Azon a napon vélet­lenül szintén arra vitt az utam. Azt hittem, a jótékony végzet irányította lépéseimet. Beáll­tam a gyűrűbe és én is lestem a mágust, amint varázsragasz­tójával olyan tüneményes mó­don forrasztja egybe a külön­vált dolgokat. Vettem egy ada­got és odahaza ünnepélyesen megkísértettem a csodát, ösz- szeragasztottam a szétügyetlen­kedett hamutálat. Boldog vol­tam és büszke, amint a mű­vemet az asztalra tettem, a varázscsiriz csodáját. Aztán felemeltem a tálat. Hívebben szólva: csak részben emelhet­tem fel, mert egyik fele alamu­szi módon az asztalon maradt. Próbáltam én aztán mindenfé­lét. Semmi sem használt. A cserepek nem nőttek össze... Tehát nem is olyan csodálatos ez a... izé... — Csivokli. — ... ez a csivokli, mint amilyennek itt, a helyszínen láttuk ■ ' I Barátom ajka körül !-------------------------- bölcs m osoly derült, de tekintete félrekalandozott. A tömegen lassan átvergőd­tünk és a Nyugatinál felül­tünk a 6-osra. A hátsó pero­non szorongtunk, kissé elsza­kadva egymástól. Egy termetes asszonyság, egy rendőr és egy ábrándos tekintetű leány zsú­folódott a köztünk levő 10—15 centiméternél nem szélesebb térközben. A Podmaniczky ut­cánál az emberlánc, amely összekötött barátommal, két új láncszemmel bővült anélkül azonban, hogy hossza megvál­tozott volna. Egy fiatalosra kozmetizált öreg kőkott és egy tenyérbemászó képű jampec töltötte be az új láncszemek szerepét. A ficsúr barátom elé került, barátom elé, akinek igen érzékeny tyúkszemei vol­tak és lábát ezért mindig fél­tő gonddal igyekezett bizton­ságba helyezni. Iparkodása most hiábavalónak bizonyult, amit fájdalmas szisszenései- böl következtettem. Valószínű­leg védekezett, talán óvatosan neki is feszült kissé a ficsúr. nak, az meg láthatóan kényel­mes foteltámlának kívánta használni barátom impozáns­nak éppen nem nevezhető mellkasát. — De kérem... — hallot­tam szelíd hangját. — Mi az, hogy kérem! csattant fel a jampec. — Az embernek letapossa a fejét és még ő mondja, hogy kérem. — Kérem szépen, én csak... — Maga csak tolakszik, mint egy vicinális mozdony a múlt században és még méll!utlanko dik hozzá. Ha kifogása van a népsűrűség ellen, interpellál­jon az UNO-nál, vagypedig ve­Fehérek és feketék i ________ a szentendrei napok egyik Zl halk, mégis kiemelkedő eseménye volt Onódi Béla festőművész most záruló ki­állítása a Ferenczy Károly Múzeumban. A művész, aki pályája delelőjére érkezett, mintegy ötven képét gyűjtötte össze és mutatta be a közön­ségnek. A kiállított képek plasztikusan érzékeltetik mű­vészi látásának fejlődését és változásait, de azt is, hogy minden korszakában legfőbb problémája a színharmónia volt. Azt kereste és szála..atta meg őszi hangulataiban, nap­sütötte tavaszi tájaiban, szent­endrei utcarészleteiben, csend­életeiben. A fény és az árnyék játékának titkait leste meg és oldotta fel biztos, céltudatos ecsetkezeléssel. Piktúrája nem erőszakolt új utakat, nem kí­sérletezett új formanyelvvel, mégis egyénivé tudott neme­sedni, mégis talált minden té­májában megkapó mondani­valót. Művészetét derűs opti­mizmus hatja át és kiállítása ezt az optimizmust ülteti át a látogatók leikébe. Onódi Béla ma ötvennyolc esztendős. Érdekes és fordula­tokban gazdag életutat járt meg. Budapesten született, régiségkereskedő apja és mű­vészlelkű anyja oltotta bele. már gyermekkorában a szép­ség szeretetét. — Valami furcsa, gyerekes momentum volt az — meséli képei között —, ami először oltotta belém a vágyat, hogy festő legyek. A házban, ahol gyerekkoromban laktunk, volt egy fa- és szénkereskedés. Egy­szer egy címfestő dologzott az udvarban, cégtáblákat mázolt, de közben képeket is festett. Füstös, kormos vonatot, amint befut egy sötét alagútba, vagy amint előkígyózik belőle. Órákig lestem varázslatos munkáját és akkor határoz­tam el, hogy festő, leszek• Festő és semmi más. Az elha­tározás megmaradt a lelkem­ben, sőt évről évre izmosodott. Végül beiratkoztam a buda­pesti főiskolára, Balló Ede, majd Réti István tanítványa voltam. Döntő hatással, azt hiszem, Réti volt rám. Aztán nyakamba vettem a világot. Az első világháború után — de akkor már Nagybányát is megjártam, ahol egy életre szóló útravalót szívtam ma­gamba — Amerikába mentem és két részletben hét esztendőt töltöttem ott. Nagyon jól ment a sorom, grafikus-szerkesztője lettem a Nord American című folyóiratnak. Rengeteget dol­goztam és sokat kerestem. Hét év után „tőkepénzesként” ér­keztem haza, harmincezer dol­lár volt a tarsolyomban. Mon­danom sem kell, hogy a tőke nem művészembernek való. Meg is szabadultam tőle tüne­ményesen rövid idő alatt. Két amerikai útam közé ékelődött egy évi párizsi életem, ami összehasonlíthatatlanul többet jelentett számomra, mint a hét tMiiiiiiMHiiHmiiiiumimiiiiiiHiiiiiiiiimiittuJiiiiiiiiiiiiiHiim SZENTENDREI HARMÓNIÁK Onódi Béla képki állítása a szentendrei múzeumban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom