Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-16 / 271. szám
1958. NOVEMBER 16. VASÄRNAP ^C.vr«P A felejthetetlen Édes Anna MINDIG TUDTUK, hogy Törőcsik Mari nagy reményekre jogosító ifjú színésznő. Mar a Körhintában bebizonyította ezt. S azóta is egyenesen ível felfelé színészi pályája; Ezúttal azonban már a csúcsokat ostromolja. A felejthetetlen Édes Annára gondolunk. Az egyszerű kis cselédlányra, aki elbukik az élet nagy viharában, de akinek bukása nem önön lényében fogant, hanem abban az embertelen társadaMENNYIRE GAZDAG éj árnyékolt például az a jelenete, amikor először lobban fel szívében a szerelem lángja* egy gyermek bámész érdeklődésével és a kamaszlány riadt félénkségével nézi az ágyába búvó úrfit. Először ellenáll, de szíve, mindenkit szerető szíve meglágyul nyomban, amint a síró fiút látja. Szeme elkerekül, megtelik valami furcsa gyöngédséggel. Torkál szinte fojtogatja a sírás, amikor megszólal: „Űrfi! Hát maga..; igazán ... szerelemből?” Még e válságos pillanatban sem tud rossz lenni, ahogy nem tud azzá válni akkpr sem, amikor a fiatalúr átadja számára a gyógyszert: „olyan szép kisgyerek lenne. A szerelemgyerekek mindig szépek...” A legnagyobb talán mégis a lázálom víziószerű képsorában: összetört lelkű, sápadt, segítség után kapkodó, szánandó gyerek! A film bármelyik jelenetére gondolunk, valamennyiben benne van az egész Anna. Törőcsik Mari nem részletekkel hat ránk, hanem az ábrázolás egészével. S ez — sokszor döbbenetes erejű — színészi alakításának legnagyobb érdeme. Ezért az Édes Anna sokáig emlékezetes marad még számunkra. Prukner Pál Lengyel kiállítás Abonyban Az abonyi könyvtárban lengyel irodalmi kiállítás nyílt. A kiállítás bemutatja a mai lengyel irodalom legújabb műveit és képekben ad számot a lengyel nép életéről, munkájáról. A kiállítás ma zárul, majd Nagykőrösön mutatják be legközelebb mint vándorkiállítást. Színielőadás a tengerben A moszkvai Nagy Színház Bakuban vendégszerepeit. A Szovjetunió e híres színháza iránt oly nagy az érdeklődés, hogy kénytelenek voltak újszerű megoldást találni a 'közönség érdeklődésének kielégítésére. A kikötőben cölöpökre hatalmas színpadot építettek a tengeren, és itt tartották meg a Nagy Színház előadásait. E sajátosságos színpadon óriási sikert aratott a moszkvai Nagy Színház, többek között a „Sevillai borbély” bemutatásával. RÖVIDESEN összehívják a magyar filmművészek konferenciáját, amelyen értékelik majd a magyar filmművészet jelenlegi helyzetét és a művelődéspolitikai irányelvek szellemében meghatározzák a fejlődés új útjait. A tanácskozáson előreláthatólag Darvas József, a Hunnia Filmstúdió igazgatója tart vitaindító előadást. Ugyancsak hamarosan megalakul a fiatal filmművészek stúdiója is. Medeleine Riffaud: NE LŐJ A jónevű francia költő versét a francia katonákhoz címezte, akik igazságtalan háborút vívnak a szabadságáért küzdő algériai nép ellen. Ki látta holt fiát, s mellette élűiéit; Az anyáért, kinek bérmentve adták át Egy faláda ölén egy nagy, törött babát; A prédául vetett sok ifjú életért — Ne lőj... A csókra, mit a kegyetlen vonat Kerékbetör, milcor az orgona virágzik. A falon puska lóg. És kis idő alatt Eljut minden levél a vén litániáig: Ne lőj? Ne lőj! Ne lőj! „A dzsebelben fiúd Szorongva-szeretön vár tőled új hírekre. Torkig vagyunk ... Elég!... Vértől vörös a nap ..; A hazáért? No hisz! Tudjuk, hogy nem érette.“ A kasbabra ne lőj, e keserű narancsra, Barna Murádra se — álmodj csak, jázminág —, A büszke arcra, mely tengersós bánatát S végtelen kínjait a tenyerébe hajtja, A kisdedre se, kit labdául martalócok Szedtek fabölcsejéből hahotázva ki, A vakra se, akit a látó had kifosztott S ki — éje rabja — még oltót sem érheti. A Félszemű Mokránra — nézd dalos szívét! — Ki éhségét csupán így hívta: „Huria!” S ki tömlőében, vakon dalolta: győz a nép, En-földjén nem lehet nem megújulnia... Ne lőj, hadd jöjjön egy baráti jövő, Legyen Paris felett könnyebb nekünk az ég. Falakról, ajkakon e két szó tör elő, Két honért felszökő, de egy szerelemért. A KÉT RAZZIÁRÓL (SZÉLJEGYZETEK EGY ÚJ MAGYAR FILMRŐL) 1 Valamikor hallottam egy !-------------------közmondást a tengerről. A haragos tengerről, amely „megtanítja imádkozni az embert’“. A közmondáshoz hozzá tennék egy jelzőt: a tenger a gyáva embert tanítja meg imádkozni, a bátorból hőst farag, aki segít magán és embertársain. A nehéz idők hősöket kovácsolnak, és a hősök példája új hősöket nevel. így volt ez hazánk történelmének legsötétebb napjaiban is, a harmincas években, a gazdasági válság és a Horthy- terror tombolása idején. Ennek a korszaknak az idejébe pillant vissza a Razzia című új magyar film. A párt illegális nyomdáját hajszolja a rendőrség. Razziák sora követi egymást, összeszedik a „gyanús alakokat’“, a munkanélkülieket, a munkásvezetőket, mindenkit, aki beleesik a szórásba. így fognak le egy fiatal munkanélkülit (Szirtes Ádám), akinek véletlenül egy kommunista röplap került a kezébe. A rendőrfőtanácsos megbízza: kerüljön kapcsolatba a kommunistákkal, azután, ha ez sikerült, tegyen jelentést. A faluról jött, tapasztalatlan fiú vállalja a feladatot. Egy másik véletlen összesodorja az illegális nyomdát szállító kommunistával, és most már ketten cipelik a súlyos bőröndöt. Razziák hálójának szűk szemei köziül bújnak ki, veszélyből veszélybe sodródnak, de a nyomda végül is biztonságba kerül. A kommunista munkást golyó találja ugyan, de a kommunisták munkájának ragyogó célja, a mindent vállaló pártmunkások hősiessége magávál- I ragadja a rendőrség által be- \ szervezett fiút: a feladat lép- I csőjének utolsó fokait már ő mássza meg. Lisbeth Movin a Vörös lesz a rét című dán film női főszereplője. A tervek szerint még ebben az esztendőben látja majd a magyar közönség is nagysikerű filmjét gyen magának 160 ezerért egy Hudsont. — Csodálatos ... — rebegte elhaló hangon a pszichiáter. — Mi az, hogy csodálatos! Tudja maga, mi a csodálatos! Az a csodálatos, hogy ilyen figurák szabadon járkálhatnak Budapesten, veszélyeztetik a közbiztonságot, a termelés és a társadalom rendjét. Az a csodálatos, hogy még ki meri nyitni a száját, amikor véresre molesztálja útitársait. Barátom felém kacsintott, majd megcsóválva fejét halk, de tisztán érthető szóval mondta bele, pontosan a tajtékzó jampec képének 'kellős közepébe: — Csodálatos csivokli. I Annak torkán akadt a I------------------------- szó. Ijedt en bámult barátomra, nagyot nyelt, majd bizonytalanul megkérdezte: — Mi? ... mi? ... mit mond? — Csodálatos csivokli. A fiesür zavarba jött. Előbb elsápadt, aztán gyönge pírba gyulladt a képe. Szája tátva maradt, idegesen tekingetett jobbra-balra, majd félrelökött néhány potyautast a lépcsőn és lelépett a teljes sebességgel száguldó villamosról. —i Jól meg tetszett neki mondani —, szólt elismerőleg barátom felé a termetes asz- szonyság —, de megérdemelte. Bennem kicsit összekuszá- lódtak a fogalmak, pedig már kezdtek formát ölteni. Hirtelen nem találtam meg az ösz- szefüggést a csodacsiriz és a jampec bőbeszédű szemtelensége között. A Nemzetinél mi is leszálltunk, megvettük a legfrissebb újságot. Első oldala dklömnyi betűkkel hirdette a világdiplomácia mérkőzésének legújabb szenzációit. Barátom a pszichiáter rápillantott az újságra. — Csodálatos csivokli — mondta fejcsóválva. — Nagyon szépen kérlek — szóltam kissé türelmetlenül — áruld el végre, mit jelent ez a csivokli. Megbotránkozva nézett rám. •— Ne viccelj — mondta, de a felvilágosítással adós ma:, radt. Elszégyeltem magamat, mint az a társaságbeli úriember, akiről kisül, hogy nem ismeri egy közhasználatú idegen szó jelentésé^ Dolgainkat elintéztük és együtt indultunk visszafelé. Eljutottunk ismét a Berlini térig, ott a ragasztóárus újból eszembe juttatta a kérdést. — Nézd kérlek, most már bevallom őszintén, halvány fogalmam sincs, hogy mit jelent az az átkozott izé. ez a * , hogyishívják? — Csivokli, — Az ördög bújjék bele, a csivokli. Megőrülök tőle. Mondd meg végre, mit jelent? — Hát nem tudod? Csodálatos. Épp olyan csodálatos, mint a csivokli. I Szerettem volna a m°l!------------------------------ lett ünk elszáguldó nyolc tonnás teherautó kerekei alá lökni. Mintha megérezte volna gyilkos gondolatomat, szelíden be- lémikarolt és másik kezével felmutatott a fejünk fölé: — Nézd és lásd — mondta, — Mit nézzek és mit lás sak?! — Olvasd. — Mi az ördögöt olvassak! Nincs ott semmi olvasnivaló. Legfeljebb az a cégtábla t — Hát ez az. — Mi az az ez azf — llkovics. — De nem csivokli — De igenis csivokli — Megbolondultál7 — Merről jöttünk az előbb9 — A Margithíd felől — Hát olvasd úgy, visszafelé. Görbe János és Bulla Elm; I Ennyit “ csak dióhéjban------------------a film tartalmáról. Talán már e né'hánysoros ismertetésből is kitűnik: a film készítőinek célja az volt, hogy bemutasssák, megelevenítsék a magyar munkásmozgalom történetének ismeretlen lapjait, azokat a lapokat, amelyeket éppen a munka szigorú titkossága, konspirativ mivolta miatt nemcsak az új nemzedék tagjai, de az idősebbek is alig-altg ismernek. N agyszerű téma, gyönyörű lehetőségek! Uttörőmunka. Bencsik Imre, a forgatód könyv írója vállalta ezt, és mindent, ami ezzel jár. Mert a pionírok munkáját — ha az jószándékú is — nem kíséri minden esetben teljes siker. Most is ez történt. A Razzia tiszta mondanivalóját — a hősök hősöket nevelnek — sok helyütt elhomályosítja a részletek kidolgozatlansága, az eszmei vonal elhajlása. A történelmet, az objektív igazságot még a filmjáték kedvéért sem szabad eltorzítani, a nehézségeket nem lehet tömörítés címén leegyszerűsíteni. Ha a konspiráció elemi szabályait annyiszor és olyan primitív módon megsértették volna az illegális pártmunkások, mint amilyenre a Razzia forgatókönyvének írója kényszeríti őket, Magyarországról két-három hónapon belül kiirtottak volna minden kommunistát. És ami ennek a fonákja: ha a rendőrség olyan nai- vul, ostobán dolgozott volna, mint ahogyan a film ábrázolja, az illegális munka gyerekjáték lett volna. A másik torzítás: a film hőse végtelenül egyedül áll. Mintha nem is lenne valamilyen szervezet tagja, vagy mintha ez a szervezet, a párt, csupán a ködös távolban működnék. ö és a bőrönd — és a hozzájuk vágódó parasztfiú — vergődnek egy idegen, ellenséges világ zajlásában, társtala- nul. Utal ugyan a film arra, : hogy kapcsolatukat elvesztet- j ték, jelentkezik közben egy i férfi, a kapcsolat, de ez a be- i szúrt, kidolgozatlan jelenet : nem pótolhatja annak ábrázo- j lását, hogy itt, ebben az or- ; szagban a kommunisták szervezeti és emberi, elvtársi kapcsolata milyen volt valójában. Ha Bencsik Imre jobban ismerné az illegalitás éveit..: ... Akkor egyrészt nem alkart volna mindent belesűríteni ebbe az egy filmbe — a Markótól kezdve Róbert bácsi ingyenkonyháján át a népszállóig. :.. Akkor nem képzelt volna olyan naivitásokat, hogy a Markóba vitt fogoly könnyűszerrel társalog a kinnlevőik- kel; vagy, hogy a rabomobilból feltűnés nélkül kiinteget az asszony férjének. ... Akkor nem szorult volna rá a szerző olyan_ logikai bakugrásokra, hogy’ a razziák riasztotta utcán kódorogtassa két napon át hőseit, amikor azok nyugodtan hazatérhetnének. Vagy a másik: miért üti meg, miért űzi el Tóth a mellé szegődött fiút, amikor az húzta ki a razzia gyűrűjéből? Ekkor már nyilvánvalóvá válhatott, hogy az önkéntes segítőtárs — ha be is akarták szervezni — nem rendőrségi besúgó. t a film egyik jelenetében | És még valami, ami már----------------------------1 másik R azziára utal. A forgatókönyvet — a film készítői szerint — Nagy Lajos novellájának ötletéből írták. Ez a másik Razzia. Csodálatos, lírai, harcos elbeszélés. A kommunista író álma a felszabadulásról. Az írót rendőrségi razziára hívja barátja. És miközben a rendőrségre várnak, egészen más csoport tűnik fel, nem a Bilincs; utca, hanem a váron pereme felől. Nem írja Nagy Lajos, de tudjuk: munkások ők, az új világ urai. És megkezdődik a razzia. Nem a rendőrség, hanem ők indulnak el megtisztítani a magyar életet És idézek az elbeszélésből: „A különös csapat egymás után igazoltatta az embereket. A férfiakat és a nőket. Furcsa, soha nem látott és soha nem hallott munka folyt. Elfogták és magukkal vitték a szelvényírót. A tízemeletes sarokház bérszedőjét. Az „Előkelők Klubjá'’-nak Icát tagját. A híres, ifjú és szép színésznőt. aki angyali ifjúságával éppen a hetven éves vezérigazgatótól távozott. Elfogtak egy nyűtt képű, koravén fiatalembert, aki éppen a nyomdából indult hazafelé, ahol még néhány igazságot, melyek részint tévedésből csúsztak bele kéziratába, részint szórakozottságából maradtak benne, az utolsó pillanatokban korrigált át hazugságokká ... Notórius munkakerülő! — hangzott az egyikre. — Tolvaj! — vonatkozott a másikra. — Titkos prostituált! — szólt a hölgyöknek.” Az elbeszélés mondanivalója világos. De nem világos az a beszélgetés, amelyet a pályaudvar egyik sötét zugában folytat a film két hőse, és ahol a kommunista Nagy Lajos szavait idézve, elmondja, hogy ha ura’omra kerülnek a kommunisták, „nagy razziát tartanak”. Félreérthető ez, még akkor is, ha utána megmagyarázza, mit jelent ez a nagy, utolsó razzia. Félreérthető, mert a mondanivalót nem motiválja Nagy Lajos elbeszélésének hangulata. | Ha az elmondottakhoz még hozzáadom, hogy a rendező (Nádasy László) és az operatőr (Hildebrand István) sok esetben öncélú képmontázsokkal, fényhatásokkal igyekezett aláhúzni a mondanivalót és a történetet, nyilvánvalóvá lesz: a Razzia nem lett azzá, amivé gondosabb elemzés, a történelmi szituáció jobb ismerete tehette volna. Hogy mégis feszült figyelemmel követtem a filmkockákat, hogy féltettem a film hőseit, az a jó színészi munkának tulajdonítható. Görbe János, a kommunista hős: hős volt, és a kommunistává lett lumpenproletár (Szirtes Ádám) jellemfejlődése tisztán követhető, kézzel fogható valóság. Az ő érdemük elsősorban, ha a Razzia új gondolatokat ébreszt — és nemcsak a nézőben, hanem talán a filmírókban is. G. L. — CS-I-V-O-K-Li-I.; i betűztem. — Csivokli. A pszichiáter diadalmaskodó fölénnyel nézett most rám. Néhány hét múlt el, közben sokszor találkoztunk, de a csi- vokli többször nem került szóba. Történt azonban, hogy kölcsönkérte egyik kedves könyvemet. Könyvet nem szívesen adok kölcsön, mert szomorú tapasztalataim vannak ezen a téren. Barátom azonban kivétel. Nagyon vigyáz a könyvre, gondosan becsomagolja és mindig pontosan, időre visszahozza. Most is jelentkezett a terminus lejártakor, de gyászos arccal és üres kézzel. — Borzalmas dolog történt — szóit rekedten —. Ellopták u könyvedet. A kávé házban. Telefonhoz hívtak, otthagytam az asztalon, amikor visszamentem, már nem volt ott. I Gyilkos düh borította el '---------------------- az agyam at. — Közönséges csivokli! — kiáltottam rá, mert mást hirtelen nem tudtam mondani. Elsápadt és megtántorodott. — Ezt azért nem érdemeltem volna tőled — suttogta megalázottan. Magyar László Törőcsik Mari eddigi legsikeresebb alakítása: az Édes Anna lomban, amelybe beleszületett. Szépsége sose volt még meg- lndítóbb. játékának érettsége csordulóbb zamatú és mégis hamvas, mint ezúttal. Csupa mérték és ritmus, pillanatnyi vígsága sose rikolt, a bánata napos szélű felhő, kezének egy rebbenése, járása, mosolya, hallgatása, belső vívódása, s főképp tiszta tekintetének oly gyönyörű egyenessége szinte mindennél beszédesebb. Törőcsik Mari többet adott az Édes Annában, mint ameny- nyit bárki adhatott volna. Alakja kedves, költői és meg- ragadóan bájos, hangja meleg, alakítása egységes és átgondolt. Pontosan olyan, ahogyan azt az író és a forgatókönyvírók megrajzolták: „Ez nem Jár se moziba, se színházba, szeretője nincs, családja nincs, folyton itthon ül..; Annyit sem eszik, mint egy madár :,. A finomabb ételekhez hozzá sem nyúl;. Lényének elragadó bája gazdag sokszínűséggel bontakozik ki szerepe folyamán. Amikor először megjelenik a színen, lányosán, puhán, az ártatlanság valami különös fényét érezzük körülötte. Halk szaval melegen peregnek, mint a gyöngyszemek, beszéde olyan természetes, amilyenné csak az igazi átélés tehet színészi beszédet. Abszolút, egyszerű eszközökkel dolgozik, a szín mégis megtelik élettel, amint ő megjelenik. Elsősorban azért, mert Anna tragédiájának a mélyére hatol, s kibontja azt teljes egészében é? nem hozzá keresi, hanem belőle fejleszti a részleteket, azért is van körülötte olyan töretlen egység.
