Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-08 / 264. szám
4 "zMtrtaD 1958. NOVEMBER 8. SZOMBAT A vi ágűrés a szputnvikokA Föld körül keringő szput- r.yikok gyakorlati megvalósításához új tudományos és technikai problémák sokaságát kellett megoldani. A két alapprobléma, amelyek mellett más, nélkülözhetetlen kérdések megoldására is szükség volt: a rakétahajtómű és az irányító berendezés. Ez a munka a Szovjetunióban tekintélyes gyakorlati múltra tekinthet vissza. Még a századforduló idején, Oroszországban kezdte meg mun Jtássógát Ciolkovszkij, a ra kétatechnika és az ürhsjózé; de a holdak műszerfelszerelésére is vonatkozik. A Nap rövidhullámú sugárzása Az utóbbi évek vizsgálatai megmutatták, hogy a Nap érzékszerveinkkel íe! nem foghaA II. szputnyik és főbb belső berendezései: 1. orrborító kupak, amely a pályára állás után leválik; 2. különféle mérőberendezések; 3. az adókat és műszereket tartalmazó tartály, amely az I. szputnyikénak felel meg; 4 a kutya hermetikusan zárt kabinja; 5. mérőműszerek, adók. telepek kérdéseinek elméleti megalapozója. A rakátét már Ciolkovszkij előtt évezredekkel ismerték, és fekete lőporral töltve, szórakoztatási célokra használták. Az ősi Kínából a középkor táján eljut Európába is, ahol harci eszköz gyanánt kezdik alkalmazni. A rakétával kapcsolatos elméleti kérdésekkel azonban Ciolkovszkij foglalkozott előszón Az első gyakorlat! kísérletek már az 1930-as évek előtt lezajlottak. A modern rakéták tüzelőanyagai, amelyeknek égéstermékei a hajtóerőt szolgáltatják, már nagy energiatartalmú folyadékok. Tyi- honrarov szovjet rakétatech- nikus vezetésével 1935-ben olyan rakétát készítettek, amely 10 kilométer magasságba emelkedett. A szerkezeti tökéletesítéssel kapcsolatos hatalmas kísérleti munka tette lehetővé a szputnyikok szállítórakétáinak megépítését és útnak indítását. .Egy évvel ezelőtt, e munka eredményeként megkezdte keringését a második szputnyik, amely fedélzetén hordozta a világűr első élő utasát. Ez év májusában pedig elindult az 1327 kilogramm súlyú harmadik szput- Myik, amely nehezebb valamennyi rajta kívül sikerrel felbocsátott mesterséges hold Összsúlyánál. Gazdag tudományos felszerelése és az adókat tápláló áramforrások ma is Özemben vannak, így ez a mesterséges hold még ma is továbbítja jelzéseit a Földre. Ez utóbbi szovjet szputnyik fél bocsátásakor a rakétahajtóműveknek 2,5—3 perc leforgása alatt olyan hatalmas munkamennyiséget kellett elvégez- piök, amelynek révéh a budaE ti SZTK-palota tornyát fel etett volna emelni a gellérthegyi citadella szintjéig. Az előkészítés munkája igen nagy körültekintést igényel, mert akárcsak egy csekély részfoiba is az egész kísérlet kudarcának okozója lehet. Ez nemcsak a rakétára és az irányítását végző berendezésekre. tó sugárzásokat is kibocsát.- Ezeknek a sugárzásoknak az osszenergiája nem nagy. csupán mintegy tized része a Nap által sugárzott hő- és fényenergiának. Mégis jelentős befolyással vannak a Föld légkörére, ezen keresztül az időjárásra és számos egyéb földi jelenségre. Emellett vizsgálatuk lehetővé teszi a Nap bizonyos rétegeiben lezajló folyamatok jobb megismerését is. Ezek a sugárzások elsősorban a Nap ibolyántúli, röntgen- és rádiósugárzása. A mesterséges holdak közülük az első kettőt kutatják. Vizsgálatuk azért kapott helyet a mesterséges holdak programjában, mert tanulmányozásuk a Föld felszínén nem lehetséges: a légkör ugyanis szinte teljes egészében elnyeli őket. Az elnyelések során ezek a sugárzások átadják energiáikat a légkörnek: benne elektromos állapotú rétegeket, az ún. ionoszférát hozva létre. Ennek változásai kihatással vannak a Föld elektromos és mágneses erőterére. Létezése pedig lehetővé teszi a nagy távolságú rádióösszeköttetést. A második szputnyikon a Nap ibolyántúli és röntgensugárzását három, egymással egyenként 120 fokos szöget bezáró fényelektromos elektron- sokszorozóvai tanulmányozták. Fotocellák gondoskodtak róla, hogy ezek a berendezések csak akkor álljanak áram alatt, ha valamelyiküket a Nap sugárzása éri. Ezt a felszerelést kiegészítette még az a készülék, amely a mesterséges holdnak a Naphoz viszonyított helyzetét határozta meg. lonoszféra-kutatás A szputnyikok megállapították, hogy 220 kilométer magasságban a levegő sűrűsége nappal nagyobb, mint éjszaka. A műszerek kimutatták, hogy a levegő sűrűsége 260 kilométeres magasságban köbméterenként egy tízmillio- mod gramm, 335 kilométer magasságban pedig mindössze kilencezermilliomod gramm, Az eredmények azért érdekesek. mert a légsűrűségek mintegy 2—5-szörösei a légkör várt sűrűségének. A harmadik szputnyikon helyet foglal egy tömegspektrométer, amely az atomokat és molekulákat képes tömegük szerint rendezni A vele folyó mérések megállapították, hogy 250 kilométer magasságig a magaslégkörben is nit- rogénoxid van. E magasságon túl azonban csak gázatomok találhatók. Ismeretessé vált az is, hogy a 250 lulométeres magasság felett a légkört alkotó gázok közül az oxigénat« műk jutnak túlsúlyba, Megszámlálták a szputnyikok az ionoszférában a térfogategységben levő atomkö'.e- lékbe nem tartozó szabad- elektoronokat is. 290 kilométeres magasiságban köbcentiméterenként 1,8 millió, 475 kilométer magasságban pedig 1 millió az elektronsűrűség. Az ionoszféra maximális elektron- sűrűségű rétege felett a szabadelektronok száma lassabban csökken, mint ahogyan a talajszinttől e rétegig emelkedve nő. A keringő szputnyikok 230 kilométeres magasságban 4 gramm légellenállással találták Sizembe magukat. A kozmikus sugárzás vizsgálata atommagfizikai és asztrofizikai szempontból egyaránt fontos. A kozmikus - sugárzás sem jut el eredeti összetételében a Föld felszínére, mert részecskéi a légkör atomjaival és molekuláival való kölcsönhatás során átalakulnak. A mesterséges holdakkal végzett ilyenirányú vizsgálatok célja tehát a válozatlan eredeti sugárzás tanulmányozása, túl a légkör határán. A szputnyikok azon túl, hogy vizsgálták ennek a sugárzásnak az erősségét a hely és az idő függvényében, meghatározták a részecskék minőségét ís, Erre a célra Cseren kov- SzámláJót helyeztek el a harmadik szputnyikon. Ennek működése azon alapul, hogy minden olyan esetben sugárzás mutatkozik, ha valamilyen anyagban elektromos töltésű részecske nagyobb sebességgel mozog, mint amekkora az illető anyagban a fény terjedési sebessége. Ez a sugárzás látható fény formájában jelenik meg és erőssége arányos a mozgó részecske töltésével. A magtöltésszám viszont meghatározza a részecskét, felvilágosítással szolgál arról, hogy milyen elem atommagja végzi a mozgást. A fényfelviUariá- sok erőssége pedi g elektron- sokszorozóval igen pontosan mérhető. A szputnyikon elhelyezett Cserenkov-számláló mérőfeje metil-metakrilát műanyagból készült. Ebben a fény terjedési sebessége mintegy 200 000 krnrnp. A majdnem 300 000 km/mp sebességgel haladó kozmikus sugárzás részecskék hatására a mérőfejben Cserenkov-sugárzás keletkezik. (Cserenkov e felfedezéséért ez évben nyerte el a fizikai Nobel-díjat.) A mérések kimutatták, hogy a kozmikus sugárzás erőssége 225-től 700 kilométeres magasságig mintegy 40—50 százalékkal növekszik. Biológiai jelenségek Élő szervezet a világűrben, tehát már a mesterséges holdak keringési magasságában is csak úgy vállalkozhat utazásra, ha egy hermetikusan zárt, különleges kabinban biztosítják számára az élet feltételeit. De még így is jelentkeznek alapvető problémák: például a súlytalanság. A második szputnyik speciális tartálya tartalmazta a kísérleti kutyát: Lajkát, a világűr első élő utasát. A kabinhoz egy kondicionáló berendezés tartozott. Ez regenerálta a levegőt és gondoskodott a hőszabályozásról. A kabinban helyet foglaló berendezések mérték a pulzust, a vérnyomást, a légzést, ellenőrizték az anyagcserét és elektrokar- diogrammot állítottak elő. A vizsgálatok megmutatták, hogy a kísérleti állat életfunkciói kielégítőék voltak. A rakéta indulását kísérő gyorsulás miatt a kísérleti állat vérA III. szputnyik és fontosabb belső berendezései: 1. magnetometer; 2. fotoelcktronsokszorozó a Nap korpuszkuláris sugárzásának vizsgálatára; 3. naptelepek; 4. a kozmikus sugárzás foton-összetevőjének mérésére szolgáló berendezés; 5. mágneses és ionizációs manometer; 6. ionszámláló; 7. elektrosztatikus töltésmérö; 8. tömegspektro- meter; 9. a kozmikus sugárzásban előforduló nehéz atommagok mérésére szolgáló berendezés; 10. az elsődleges kozmikus sugárzás erősségét mérő műszer; 11. mikro- meteorokat regisztráló berendezés nyomása és pulzusszáma a normálisnak 2—3-szorosára nőtt. Ezt a jelenséget már magaslégköri rakétakísérletek alkalmával is tapasztalták. A meglepetést itt az okozta, hogy a vérnyomás és a pulzus csupán háromszor olyan hosszú idő alatt esett vissza a norA mérőelem a mesterségei hold köpenyével összekötött lemez, amelynek töltése a külső elektromos tér és a szputnyik saját elektromos terének eredő hatására jön létre. A mérőelemet egy elektromotorral forgatott másik lemez időnként leárnyékolja; töltésére a külső tér ekkor nincs hatással. A külső tér erősségét tehát a két mérési eredmény különbsége szolgáltatja. A mérőelemeket a szputnyik két, egymással átellenben levő pontjára szerelték. A szputnyik saját töltése t»iA mesterséges hold átvonulásának optikai megfigyelése az MTA Csillagvizsgáló Intézetében, az e célra rendszeresített AT—1 távcsővel mális szint közelébe, mint a magaslégköri rakétakísérletek után. Ezt a körülményt azzal magyarázzák, hogy a nagy megterhelést jelentő gyorsulások után a mesterséges hold- kísérletben azonnal és minden átmenet nélkül a teljes súlytalanság állt be. ellentétben a rakétakísérletek körülményeivel, ahol az állat rövid idő után ismét visszanyerte noimális súlyát. A kísérlet tehát megmutatta, hogy a magas szervezettségű élőlények képesék az űrhajózás következtében fellépő jelenségek elviselésére. Nem adott azonban választ arra, hogy nem lép-e fel sugárbeteg- ség, és hogy a súlytalanság megszűnésének nincsenek-e káros következményei. E kérdések eldöntése érdekében’ olyan mesterséges hold megépítésére van szükség, amely a kísérleti állatot életben juttatja vissza a Földre^ Meteorkutatás A meteorokkal való találkozások vizsgálata elsősorban az űrhajózás szempontjából fontos. Földi mérésekkel ugyanis nem lehet észlelni a világűr e hatalmas sebességgel száguldó vándorainak azt a részét. amelyben a részecskék tömege kisebb, mint a gramm ezred része. Első pillanatra ezek a testecskék nem is látszanak veszélyesnek, hiszen már két mm vastag alumí- niumfal átfúrására sem képesek. Mégis, ezek jelentik a fő problémát, mert ezek a pa- rányok teszik ki a meteorok számának mintegy 90 százalékát. A falat tehát nem fúrják át, de szapora ütközéseikkel képesek azt lassan elmarni. mint pl. az üveget is elhomályosítja a ráfújt homok. Ezeket a miferometeoritokat maródásmérő elemekkel vizsgálják, amelyek ellenállása a kopás következtében megnő, így csökken a rajtuk átfolyó áram erőssége, ami arányos az ütközések számával. Az eredmények azt mutatják, hogy egy megfelelően méretezett űrhajófal 100 éven át is képes ellenállni ezeknek a részecskéknek. Elektromos erőterek A harmadik szputnyikon levő mérőberendezés vizsgálta a környező elektromos teret. Ez egyrészt a sarki fény megismerése szempontjából szükséges. Másrészt magának a szput- nyiknak is mindig van saját villamos töltése, ami, kihatással van mérési eredményeire és befolyásolja a rádióadásait is* zonyos bonyodalmakra is vezet. A mozgó töltött test ugyanis elektromos áramot jelent. amelynek mágneses tere is van. Ez kihat egyrészt a szputnyik mágneses méréseire, másrészt az adók által sugárzott jelzésekre is. A szputnyik emellett mozgásával megbontja pályája mentén az ionoszféra elektromos szerkezetét. Ennek következtében újabb elektromos és mágneses terek jönnek létre, amelyek a pálya mentén pontról pontra változnak, befolyásolják a műszereket, a rádióadást, elsősorban pedig az elektromos és mágneses méréseket. E hatásokat tehát a mérési eredmények pontosabbá tétele, valamint a rádióadások helyes értékelhetősége érdekében külön-külön is figyelembe kell venni. Ezt segítik el4 azok az elektromos és mágneses mérések, amelyeket a szputnyik, pályája mentén haladva, folyamatosan végez* A jelen feladatai A mesterséges holdak, a világűr meghódítása felé vezető úton az első lépést jelentik csupán. A továbbiakban szükség van visszatérő mesterséges hold megszerkesztésére, nemcsak a teljesebb élettani kísérletek kedvéért. Hiszen a cél az. hogy a világűrben történő utazásokra az ember is vállalkozhasson. Ekkor pedig nem elég túljutni a légkör határán, hanem onnan vissza is kell térni. Ennek a feladatnak a megoldásában jelenti majd az első lépést a visszatérő mesterséges hold. Idegen égitestek felkeresésére a mesterséges holdakénál nagyobb, legalább 11 km/mp sebességre van szükség. Ezen a téren az első lépés a Holdat is megkerülő mesterséges hold lesz. Itt nemcsak nagyobb üzemanyagmennyiségre, hanem egyszersmind sokkal pontosabb irányításra is szükség van. Jelenleg a nagyobb nehézséget a pontos irányítás megvalósítása jelenti, A szovjet űrhajózási szakemberek mindkét feladat megoldásán sikerrel fáradoznak, és csak idő kérdése, hogy mikor kerül sor a gyakorlati kivitelre. Ezek az újabb lépések már tovább visznek, mint a jelen mesterséges holdjai. Néhány év, de legfeljebb 1—2 évtized múlya a mesterséges holdak már nem jelentenek többet az űrhajózásban, mint Lilienthal repülőgépe a modern repülésben. Nemzedékünk mégis büszke lehet rá, hogy ő tette meg az első lépést a világűr meghódítása felé vezető úton. SINKA JÓZSEF, a Magyar Űrhajózási Bizottság titkára ÉRDEKESSÉGEK talmaz. A folyó vizében sem- j miféle élőlény nem élhet meg. j * A. S. Pakov fiatal bolgár: tudósnak sikerült a hóvirág- i ból egy nivalin nevű készít- \ ményt kivonatolnia. A kísér- ; letek során megállapították, j hogy a nivalin igen jó hatást i gyakorol a központi idegrend- i szerre. Hatékony szernek bizo i nyúlt különféle bénulások j megszüntetésére is. TUDOMÁNYOS i Egy szovjet kutató 85-féle mézet, állított elő „műnektárból“. Azokban az évszakokban, amikor nincsenek virágok, a „műnektárt“ a kaptárba juttatják és azt a méhek mézzé ! alakítják. * Kolumbiában van a Rio VI- ; negro nevű folyó, amelynek vi- i ze rengeteg savat tartalmaz. I Ezer rész víz 11 rész tiszta : kénsavat és 9 rész sósavat tar-
