Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-04 / 260. szám

1958. NOVEMBER 4. KEDD 'oCírlap c 4 barátsáíi erőm íme 1960-ban megkezdik a nagymarosi vízierőmű építését | VÁCI LÁTKÉP Hill Tudós emberek megmérték a Dunában rejlő óriási erő nagyságát. Kiszámították, bogy az egész Dunán létesít­hető vízierőművekben éven­te mintegy 44 milliárd kilo­wattóra energiamennyiséget lehetne termelni. Csupán a Dévénytől a Fekete-tengerig terjedő Dunaszakaszon ennek zöme, 33 milliárd kilowattóra energia állítható elő vízierő­művekkel. Ez a mennyiségű energia csaknem annyi, mint amennyit a Dunaszakasz men­tén fekvő országokban, Ma­gyarországon, Csehszlovákiá­ban, Romániában, Bulgáriá­ban és Jugoszláviában össze­sen termelnek jelenleg. Az újságolvasó értesülhe­tett róla, hogy nemrég a mi kormánybizottságunk a bará­ti Csehszlovákia kormánybi­zottságával tárgyalt, amely­nek eredményeként megálla­podást kötöttek dunai vízierő­müvek közös építésére. A megegyezés értelmében a Du­na Pozsony és Nagymaros kö­zötti szaakszának vízerő-kész- lebét közösen megépítendő erőművekkel — közösen hasz­nosítjuk. E megállapodással a megvalósulás útjára lépett a csehszlovák—magyar határsza­kaszon létesítendő dunai ví­zierőművek ügye. A megegyezés szerint első­ként a nagymarosi erőművet építjük fel. A csehszlovák barátainkkal kötött megállapodás alapján építendő erőművekkel össze­sen 492 megawatt teljesít­ményt (egy megawatt = 1000 kilowattóra), azaz évente 3252 millió kilowattóra mennyiségű energiát lehet majd előállítani. Ez az ener­giamennyiség jelenlegi hazai villamosenergia termelésünk felét teszi ki és Budapest tel­jes energiaszükségletét jóval több, mint egy esztendőre fe­dezné. Természetesen a kö­zösen .....építendő......erőművek e nergiáját is megosztjuk cseh­szlovák barátainkkal. A nagymarosi vízlépcső ál­tal előállított átlagos esés (víz- szintkülönbség) 4,80 méter, a legnagyobb hasznosítható esés pedig 7,50 méter lesz. Ilyen­formán a vízierőmű teljesít­ménye 130 megawatt, évente átlagosan 830 millió kilowatt­óra lesz. A termelt energia kö­rülbelül az Inotai Erőmű ter­melésének felel meg és tizen­ötszöröse a Tiszalöki Erőmű által termelt energiának. A 760 méter széles erőmű három fő részből áll majd: a jobb parthoz csatlakozó duz­zasztóműből, a meder köze­pén épülő erőtelepből, és a bal part melletti hajózsilipből. A duzzasztóműnek 9, egyen­ként 30 méteres vízátbocsátó nyílása lesz. Ezeket táblás gá­takkal lehet majd elzárni. ' A hajózsilip két nagy méretű zsilipkamrából áll. Mindegyi­ken egyszerre egy géphajóból és hat darab ezertonnás uszályból álló hajóvonat me­het át. Az erőmű összekötő kapocs is lesz a jobb és a bal part között. Visegrádról át lehet látni Nagymarosra. Egészen közel van egymáshoz a két község, mégis milyen távol, ha meggondoljuk, hogy az egyik oldalról a másikra csak Budapesten át, vagy csak kez­detleges kompátkeléssel lehet átjutni. Az erőmű felépítésé­vel ez az áldatlan állapot is megszűnik. Ugyanis a vízlép­cső pilléreire közúti hidat is építenek, amely nyilvánvalóan megélénkíti majd a környék forgalmát. Az erőmű méreteit érzékel­teti, hogy egyebek között mintegy 400 ezer köbméter betonra és vasbetonra. 2 mil­lió köbméter föld és 350 ezer köbméter kő kitermelésére lesz szükség elkészítéséhez. A szük­séges betont a parton felállí­tandó betongyár szolgáltatja maid. Ügy tervezzük, bogy a nagymarosi vízlépcső tervei a jövő év végére elkészülnek. 1960-ban szeretnénk megkez­deni az építést. Ha terveinket sikerül időben és zökkenő nél­kül megvalósítani. Magyaror­szág 1965-től kezdve körülbe­lül 60 megawatt teljesítmény­nyel, évente mintegy 415 mil­| ff vszázadokcm át háborítatlanul hömpölygőit medrében | J-J az öreg Duna. A hegyekből, bölcsőjétől virgoncán | indult, aztán nőtt, növekedett, mígnem kiszélesedett testét | már csak méltóságteljes lassúsággal ringatta tovább. | Mennyi szérppel szolgái a vén folyó, csupán a magyar Duna 1 völgyben. De a gyönyörköd tétén mellett sok bajt és bána- ! tot is atkozott már, amikor roppant erejével átszakította I a gátakat és tönretette az ember munkáját. Az idő múlásával mindketten alakultak. A folyó erő- ! södött, izmosodott, de az ember sem tétlenkedett, mígnem | eljutott odáig, hogy be merte vallani magának: imádság- § gal és harangzúgással semmire sem megyek, meg kell hát | zaboláznom a folyót! Es szembeszáttt vele, ha támadott. | Mindinkább az ember javára dőlt el ez a küzdelem. Látva a sikereket, született meg az emberben a gon- I dolai: szolgálatomba állítom a folyam hatalmas erejét! | Hosszú időnek kellett eltelnie, míg ez a gondolat meg- | érlelődött. Szabaddá kellett válnia az embernek, hogy az | igájába hajthassa ezt a folyót. Napjainkban jutottunk el I idáig. lió kilowattóra áramot kap majd az erőműtől. Nemcsak több, olcsóbb energiához is jutunk a nagymarosi vízierőmű révén. Az itteni vízierőmű a hasonló teljesítményű hőerőművel szemben — ha a beruházott összeg után nem számítunk kamatot, a jövőre érvényben levő új termelői árrendszer alapján számítva — évente 446 millió forint, ha a kamatokat is számítjuk, évi 210 millió fo­rint megtakarítást jelent. Az erőműnek csupán a Magyaror­szágnak jutó energiatermelé­se révén évenként legalább félmillió tonna 3500 kalóriás szenet takarítunk meg. Ha import-szenet veszünk figye­lembe. 350 ezer tonna, 5000 ka­lóriás szén behozatala, azaz hétmillió dollár értékű deviza- kiadás válik feleslegessé. Az első közösen építendő erőmű helyének kiválasztásá­nál azért jelölték meg a nagymaros—visegrádi Duna- szafcaszt, mert a magyar Duná­nak itt vannak a legkedvezőbb természeti adottságai. A fo- lyaná itt festői környezetben, a Börzsöny és a Pilis meredek lankái közé vágott szűk me­derben halad. A meder a nagymaros—visegrádi kanyar­ban szorul össze a legjobban, tehát itt a legalkalmasabb fel­építeni az erőművet. Koráb­ban már tanulmányozták a sziklás medret, amely kitűnő alapja lesz majd az erőműnek, de még az építkezés megkez­dése előtt ismét részletes me­dertanulmányozást folytatnak, hogy meghatározhassák, ho­gyan kell alapozni a pilléreket. Értesüléseink szerint az épít­MiiiiititumHiitiHiiiiiimtmiiifitiíDMiitinr kezesnek lesz olyan időszaka, amikor 2—3 ezer embert is foglalkoztat. Megfelelő lakó­épületek építésével jó előre gondoskodnak majd az építő- munkások elhelyezéséről. Ma­ga az erőmű — elkészülése után — körülbelül 100—150 emberrel több ezer bányász és a kalorikus erőművekben dol­gozó emberek százai, ezrei he­lyett dolgozik majd. Egy ilyen erőmű nemcsak az országnak, a környéknek is hasznára válik. Ezt bizonyítja, hogy a nagymarosi erőmű rendszerében mintegy 8500 ka- tasztrális hold terület válik öntözhetővé a víz természetes esésének kihasználásával, te­hát szivattyúzás nélkül, vagy Sokat kapott a felszabadulás óta Vác is. Ez a gyönyörű tér is a népi demokráciánknak köszönhető. (Kristóf László felvétele) ezt semmi sem indokolja. | Ugyanis a duzzasztott vízszint. | amely az erőműnél kereken | másfél méterrel' haladja meg | a mértékadó árvízszintet, a | vízlépcsőtől távolodva, mind f |&||~, kevésbé érezteti hatását. A víz- | lépcső felett mintegy 15 ki-1 lométerrel már az árvízszint § alá ‘ kerül, Komárom felett _ pedig már csak a kis és köze- | pes vizeket duzzasztja vissza. § Mivel a nagymarosi duzzasz- § tás mezőgazdaságilag értékes § területeket, településeket érint, | gondoskodnak azok teljes víz- | biztonságú védelméről. Töltése- § két építenek, magasítják a | meglevő árvédelmi töltéseket | és víz alatti védő falakkal | akadályozzák meg a víz kitö- § rését a gátak közül. Felvetődhet a kérdés, vajon 8 a festői szépségű táj nem szen- ved-e csorbát az erőmű miatt? Az illetékesek megnyugtatnak; nem lesz hátrányára a Duna- zugnak a nagymarosi erőmű, ellenkezőleg, kitűnően beleil­lik majd a pompás környezet­be. Hogy ennek igazáról meg­győződjünk, elég csak a róla készült vázlatra pillantani. A sportolók, közelebbről a vízisportok hódolóinak örömére is szolgál majd a nagymarosi duzzasztómű. A duzzasztómű feletti, csaknem állóvíz tükrén kitűnően űzhetik majd ezt a A nagymarosi vízierőraű terve csupán kis magasságú emelés­sel. A nagymarosi erőmű hatá­sára a felette levő, mintegy 100 kilométeres Dunaszakaszon meggyorsul a hajózás. A kisebb vízsebesség, a na­gyobb mélység és a szélesebb víztükör a jelenleginél jóval kedvezőbb feltételeket teremt a hajózás számára. Már néhányszor szóba került a vízszint megemelése. Ez ag­sok szépséget és felüdülést nyújtó sportot. A magyar vizimérnökük, akiknek munkásságát világ- viszonylatban is elismerésre méltó alkotások jelzik, most űjabb, nagy feladat előtt áll­mok. S a tervek elkészülte után magyar és csehszlovák dolgozók baráti egyetértésben fognak majd hozzá a szakem­berek elgondolásának valóra váltásához, hogy mielőbb elké­szüljön közös, nagy alkotásunk, a „barátság erőmüve“. Farkas István (VálcuztáiL gíjfllh Szigetesé péti Vasárnap, no­vember 2-án, akárcsak megyénk egész sor más helységében, Szi­getes épen is vá­lasztási gyűlést tartottak. A szerb iskola termében összegyűltek a magyar, szerb és német ajkú dol­gozók, hogy meg­hallgassák a párt szavát nemcsak, a küszöbön ál~ ló választások­ról, hanem sike­reinkről és prob­lémáinkról is. A gyűlés meg­kezdése előtt a szerb iskola szép népviseletbe öl­tözött legifjabb tanulói köszön­tötték a vendége­ket és virágot ad­ta k át nekik. A gyűlést Mali Mi- lorád nyitotta meg, majd Szte- Vánovity Milu- lin, a délszláv lap felelős szerkesz­tője mondott be­szédet szerb nyel­ven. Rámutatott azokra a hatal­mas eredmények­re, amelyeket or­szágunk dolgozói a párt vezetésé­vel elértek a fel- szabadulás óta, de különösen az ellenforrada­lom óta eltelt két esztendő alatt. Emellett szólott a délszláv nemzetiségi ki­sebbség körében végzett munka eredményeiről. A délszlávok — a többi nemzetisé­giekkel együtt — szabadon élnek és dolgoznak, ápblják anyanyel­vűket és nemzeti kultúrájukat, ki­veszik részüket azokban az erőfe­szítésekben, ame­lyeket hazánk dolgozói tesznek országunk építé­séért, a szocializ­mus megteremté­séért a falun. — Amire a leg­jobban buszkék lehetünk — mon­dotta befejezésül Sztevánovity elv­társ —■, az a nem­zetiségi és a ma­gyar dolgozók kö­zött megterem­tett testvériség és egység. Sike­rült felszámol­nunk a múlt örök­ségét és — megva­lósítva a párt nemzetiségi poli­tikáját — megte­remtenünk azt a testvéri együtt­működést, te mely nélkülözhetetlen a további közös munkához. Ez a munkában meg* valósult egyetér­tés minden bi-> zonnyal meg fog nyilvánulni no­vember 16-án Is, amikor a válasz- fásokon a falu összes dolgozói —■ magyarok, szer- bek és németek — egyetértésben fognak szavazni nemcsak a Haza- fias Népfront je­löltjeire, hanem pártunk és a for* radalmi munkás­paraszt kormány egész politikájá­ra. Sztevánovity elv* társ után Juhász János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt járási bi­zottságának tit­kára beszélt. Konkrét adatok­kal mutatott rá a ráckevei járás ha­talmas fejlődésé­re, arra, ami ma­gán Szigetcsépen megvalósult a fel- szabadulás után. A gyűlés végén a szerb iskola ta­nulói szerb és magyar nyelven rövid kultúrmű­sort mutattak be. S. M. (6) INTÉZZÉK EL.. A járási tanácsba öt embert jelöltek a szeleiek. S abból há, rom parasztszármazású, egy munkás, egy meg értelmiséoi’ Hiszen kerülhetett volna-e a főszolgabíró elé parasztember? Nemhogy még vitatkozzon ve­le, mint most nem egyszer a járási tanácstagok teszik a já­rási tanácselnökkel! Bezzeg, más világ volt az, bezzeg így, bezzeg ~ úgy.. Hát bizony „bezzeg más világ volt”. S sze­rencse, hogy soha nem jön vissza. Lévai Marika meséli, aki az első tanácsválasztások után került a tanácsházára­— Tudja, annyi kisasszony dolgozott itt a községházán, hogy amikor hívtak, az jutott eszembe: mit keressek én ott? Az apám kocsis. Nem patikus, nem tanító, csak kocsis. De csak noszogattak, hát elfogad­tam. S amikor dolgozni kezd­tem, azt hittem álmodom. Nyoma sem volt itt kisasszony­kodásnak, mintha otthon let­tem volna. Olyanok voltak a többiek' is, mint én. S tudja, akik bejöttek, azok is olyan bizalommal voltak, úgy hittek bennünk, hogy az ember nem is gondolt arra, nem tud vala­mit elintézni. *■4- így ragadtam ^ itt. A nő­vérem meg védőnő lett. Mag­lódon van most, a bátyám meg százados. Páncélos. Ez lett a kocsis családjából. Tudja, én sokszor nem is értem, miért elégedetlenkednek az emberek. Hót nem lehet mindent egy­szerre. — Apám mondta — mert itt kocsis a tanácsiházán, 1940 óta — hogy a főjegyző előtt vi- gyázzba kellett állnia minden­kinek! Nem mert bemenni hozzá senki, de még megszólí­tani se merte ő se, pedig sok­szor vitte a hintón ide vagy oda valamelyik földesúrhoz. Most meg — ez ugyan nem erény, de jó példa — még a részeg ember is bejön a tanács- házára, aztán ha akadozva is, de elmondja, mi baja. Igaz, hogy hazaküldjük. aludja ki magát, de azért sokat mond az, hogy részegen sem fél bejönni! — Nincs nálam egyetlen el­intézetlen ügydarab sem. de azt hiszem, a többieknél sem találna. Igaz, olykor túljut a munka a napi nyolc órán, de higgye el. nem nézzük az órát. Tudjuk, hogy magunkfajta le­si, várja, mikor történik az ügyében valami, hajtja az em­bert az igyekezet. — Ha mindenáron példát annak, ahol egy cigány vitat­kozni mer? Hát igen. Annak a rendszer­nek a mi rendszerünknek kell lenni. A népi demokráciának, a tanácsrendszernek, „ahol minden hatalom a dolgozó né­pé". Mert az ember így talál­ja szemközt magát az életben a törvények, az Alkotmány írott betűivel. S ilyenkor húz­hatja meg igazán élesen a vo­nalat a múlt és a jelen között. A bizalmat persze nem ad­ják ingyen. Keményen meg kellett dolgozni azért, s az is kellett, hogy az ellenforrada­lom napjaiban a tanácsappará­tus nagy része derekasan helytállt. De növekedik, erősö­dik ez a bizalom. Mert az em­berek. amilyen természetesnek veszik azt, hogy a „hivatal" mindent elintéz, ugyanolyan természetesnek veszik azt is, hogy bizalommal vannak a „hivatalhoz”, aminek a múlt­ban még közelébe sem szeret­tek kerülni. Mert akkor áz ,.A Hivatal’• volt, ma pedig az ő hivataluk, a mi hivatalunk. S ez a különbség hatalmas változást jelent! S cstndőrhectek, pofonok emléke halványulva, mind jőbban szeretik a rendőrséget is, pedig ahol kell, bizony ke­mények! Nem tűrnek kupecke- dést a faluban, üzérkedést* nemrég lepleztek le hat zug­borkimérőt is! S mégis! Mert ez a mi rendőrségünk. Maga gazdája a földön, ma­ga választotta emberek a ta­nácsiházán, lám idevezetett az út az ispántól, főjegyzőtől. (Folytatjuk) tzzel kezdi majdnem min­denki a mondókáját a tanács- házán, a maga modorában. S azt teszi hozzá, hogy lelkem, vagy azt, hogy elvtársam, vagy azt. hogy kisasszonyfcám. De az mtézzék el az olyan természe­tesen ott van, mintha a vilá­gon a legősibb szó lenne a ma­gyar paraszt ajkán. Mert lehet-e olyan, hogy ne intézzék el? Hiszen mi ültet­tük oda, az a dolguk ... Az emberek a jót nagyon könnyen megszokják. Nagyon természetesnek veszik. Hiszen bitskey Bitskey Illés és társai után olyan természetes, hogy bekopogtat az elnökhöz, s apt mondja: Jani bátyám, intézzék már el, hogy...? Az emberék ezt nagyon természetesnek ve­szik. S az is. Mert ahogy a dupla Bitskey-rendszert. felfo­gást jelentett, ez az „Intézzék el’* is azt jelent. A tanácsrend­szert, a mi közigazgatási rend­szerünket, a népképviseletet. A most leköszönt 58 tagú ta­nácsban negyven paraszt volt! Egy földesúr, egy zsírosgazda, egy élősdi sem! Hanem kérges- | kezű parasztember, aki napi I munkája mellett végezte ezt a dolgot, s legtöbbje közmegelé­gedésre, amit az bizonyít, hogy sokukat ismét jelölték! ^l) aLLo-niásűk mull fél is jeltiiml akar, elmondok egyet. Hétköz­napi dolog. Romániából kér valaki igazolást, hogy 1940-bei itt lakott, itt dolgozott a köz ségben. A nyugdíjához kell Egy hét alatt megkapta, pedi| nem volt könnyű kideríteni igencsak keresgélni kellet azokat, akikkel együtt dolgo zott. S hogy el is higgye, it itt van a köszönőlevele. — Nem sok a munka. Nem nem. Hát olykor túljut a nyol con, de mi volt itt a személy igazolványok cseréjekor! Na ponta 80—120 anyakönyvi ki­vonatot kellett kiadni, postázni is legalább nyolcvanat! S még sem volt fennakadás! Tudja ■nagy dolog az, ha az embert t szíve hajtja! — Ejintézhetetlen ügy? Hij lakásügyön kívül nem nagyor ismerünk olyat. Példát? Külső­mezőn lakik Molnár Pál bácsi aki a nyolcvanegyet is betöl­tötte. Nehéz a sorsa ilyen öre­gen, nem akar senki terhére lenni. Lenne ugyan, aki eltart­hatná, de hát nem szívesen fo­gadnák. Negyven évet dolgo­zott az öreg, s most azon buk­jon el a nyugalma, békés öreg élete, hogy nem üti meg a „szabályt" az indok? Intézked­tünk, s rövidesen otthona lesz Molnár Pali bácsinak. — Miben látom a változást? Nem elég, amit elsoroltam? Mert az mind-mind az. Hát ak­kor egy nyomós példát: bejön­nek a tanácsházára a cigányok is, bátran elmondják, mi ba­juk, s vélt vagy valódi igazuk mellett ki is állnak. Tudja, mi­féle rendszernek kell lennie

Next

/
Oldalképek
Tartalom