Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-28 / 281. szám

ifscrcf 'v IC tritt V 1958. NOVEMBER 28. PÉNTEK AMIKOR MEGMOZDULNAK AZ EMBEREK... hogy miért nem szólt. Hiszen eddig mindenkinek segítettek, ha bajban volt! És amíg szidták, aközben... Megmozdult a gyár. A szakszervezet. A KISZ. Az OTP. Az érdi tanács. A pártszervezet. Szervezetek és emberek. Nagy Józsefné ... Rosmann Gyula, Sántha Gyula, Gyüre Imre, Ponya Gyula, Buzik Pál, Birinyi Fe­renc, Salamon Jánosné, Náci bácsi, a TMK üzemvezetője és az üzem lányai. Mindenki... — Megmozdult a társada­lom. Az egész TÁRSADALOM. Húsz kiló ruha gyűlt össze. Hat pár cipő. A KISZ Jelajánlotta, hogy Jelépít egy szobát. A szakszervezet az intézke­dést és az anyagiak egy részét vállalta. Az utánjárást, gondoskodást, a gyors végrehajtást Nagy Jó­zsefné raktári dolgozó, szák­szervezeti munkás vette a nya­kába ... Azóta Nagy Józsefné hol egyik, hol másik hivatal­ban bukkan fel. Az ő ügyéi külön kezelik. Soronkívül. Ahol először nem fogadták szívesen, másodszorra!'keblükre ölelik. Mintha Jóskát karolnák. Az OTP-nél, ahol kölcsönért kopogtatott, a hivatalnokok széttárták a karjukat: — Ez mind szép, de milyen alapra adjunk 'kölcsönt? Pró­bálkozzon az igazgatónál. Nagyné ment. A\ig tudta izgalmában elmondani, mit is akar. De félszavakból megér­tették. Igen, házat. Társadalmi erőből. Társadalmi munkában. Szép! Hogyne, az OTP is se­gít. Ad ötezer forintot. — Mutassák csak a tervet! És akkor Rosmann Gyula mérnök, az érdi tanács építési osztályvezetője átnyújtotta ... Az igazgató ránézett a tervre és felugrott. Nem. Erre nem ad egy fillért sem. Eszében sincs. Nem, Nem ad pénzt. — Hol rontottuk el, mi lehet a baj — ijednek, meg Nagy Józsefné és Rosmann Gyula. Már éppen szólnának, amikor az igazgató kifakad: — Erre semmit nem adok. Azt hittem, házat építenek! Mit képzelnek? Egy szobát, magában? Konyha, kamra nél­kül? Az OTP csak házra ad hitelt! — Adok pénzt, de ak­kor építsenek egy családi há­zat. Értik? Egész házat!-...Családi házat? De ahhoz ismét tárgyalni kellene a KISZ-szel, a vállalattal — megcsinálják-e, vállalják-e a a többletet? Hiszen a gyár is csak kétezer téglát ígért... ...Tárgyalni?... Arra nincs Idő. Nagyné döntött. Saját fe­lelősségére. — Családi házat építünk. Az OTP igazgató kérdez: — Mennyi pénz kell? Tíz­ezer, tizenöt, húsz? Tessék. Elég tizenötezer? Nagyné sóhajt. Mélyről, szí­ve legmélyéről. Győztek! Győztek. A nagy darab, erős asszony sir. Ros­mann mérnök is. Az OTP igaz­gató is. Furcsa tárgyalás. Egészen furcsa. Rosmann mérnök és Nagy Józsefné áll jót Bodnár Jós­káért. Ök írták alá a papíro­kat ... Azután iíjabb hivatalok következtek. Újabb tárgyalá­sok. A MÁV-nál. az apa régi munkahelyén nehezebben ment. Ott kötötték az ebet a karóhoz: — Annyi aktív dolgozónk van. akiket segítenünk kell. Bodnár András már 45-től nyugdíjas volt. — Igen, mert 19-es kommu­nista volt és a Horthy-börtö- nökben tönkrement az egész­sége. Nyugdíjazni kellett. — Honnan tudjuk, hogy régi munkásmozgalmi ember? — Nem tudtuk a kétszáz fo­rintos özvegyi nyugdiját fel­emelni. Nagyné perel: jól van. de a házavatásnál mindenkinek el­mondják. a MÁV nem törődik saját árváival. A perlekedés iíny látszik használt: — Ha igazolják ... hogy Bod­Már az ókorban is használtak előregyártóit elemeket A dorogi múzeumbarátok Tokodon az Erzsébet aknai iszapgödörben, 1600 éves ke­rámia égetőkemencére buk­kantak. A feltárásnál. nagy meglepetésre férfi-csontváz is előkerült a kemencéből. Fel­tehető, hogy a férfi bűntény áldozata lett, mert a földbe épített kemencében talált csontvázon nagy kődarabokat találtak. A kemencét kívül­ről is eltakarták, földdel be­fedték. A kemence szétbontá­sánál kiderült, hogy előre­gyártott építőelemekből állí­tották össze. A kemence ros­télyrészét például teljesen előregyártott elemekből rak­ták össze. Az értékes leleteket beszállították a dorogi tájmi» zeumba. Új típusú rádióvevő A rigai elektrotechnikai gyár­ban félvezető kristálytriódák- kal működő rádióvevő készülé­ket szerkesztettek. A rádió­ban elektronikus lámpák he­lyett tíz, egyenként 30 évig üzemelő krisálytriódát hasz­náltak fel. Az új készüléket a hosszú- és rövidhullámok vételére bel­ső- és külső antennákkal lát­ják el. A készülék táplálásá­hoz zseblámpaelem, vagy kis méretű akkumulátor is elegen­dő. Súlya mindössze 2,5 kiló. A félvezető készülék rendkívül érzékeny, s a távoli adásokat is jó hangerővel fogja. Lelketlen gépkocsivezető és társai a bíróság előtt Kékesszürke délutáni szövet- ruha derékmegoldással. Sová­nyabb nőknek ajánlható o Tarkó Péter és két társa állt a bíróság előtt nemrégi­ben. Bűnük az volt, hogy bal­esetet okoztak és a sérültet cserbenhagyták. Tarkó Péter az akkori ceg­lédi Tatarozó Vállalatnál volt gépkocsivezető és elütötte Ssijjártó Istvánt, aki . kerék- párbaj haladt az úton. A ko­csin tartózkodott Neumann Béla és Major Miklós is. A sérült eszméletét vesz­tette. A kocsi megállt. A há­rom vádlott kiszállt és az esz­méletlen embert félrehúzta az Milyen ruházati cikkeket keresnek a vásárlók A könnyűipar vezetőinek piackutató körútja árokba. Azután továbbhajtot- | tak. Később egy orvos talált | rá a sérültre. Ekkor már visz-i szafelé jött a gépkocsi. Az or- | vos megállította és kérte, ve-| gyék fel a sérültet. Ezt meg- f tagadták, s a következő sza- I vakkal búcsúztak az orvostól: | — Aztán mi nem találkoz- I tunk, doktor úr! Hiába volt az óvatosság, | mégis találkoztak — a bírósá- 1 gon az igazságszolgáltatással. | Tarkó Pétert héthónapi ja-1 vító-nevelőmunkára ítélték, | 25 százalékos bércsökkentés-1 sei, Neumann Béla három hó-1 nap javító-nevelőmunkát ka-1 pott, 20 százalékos fizetés-1 csökentéssel, míg Major Mik- | löst háromhónapi börtönre | ítélték, amit felfüggesztettek. f Gaiatnbverseny Japánban ( A közelmúltban 18 ország- 1 ból 103 versenyző részvételé- | vei nemzetközi galambversenyt I rendeztek Japánban. A ver-1 senyt egy kínai galamb nyer- f te, amely a macusima—tokiói I 300 kilométeres távolságot 5 | óra 18 perc 59 másodperc alatt I tette meg. A rium Könnyűipari Miniszté- vezetői újabban piac­kutató körutakat tesznek a vi­déki városokban. Legutóbb több szakemberrel együtt Végh László miniszterhelyet­tes Győrben és Miskolcon járt és jónéhány üzletet, áruházat keresett fel. Általános tapasztalatként megállapították, hogy a textil­méteráruk választéka nem ki­elégítő. Kevés mintát találtak egy-egy üzletben, noha az ipar többfélét gyárt és minden valószínűség szerint a keres­kedelem raktárában is bősé­gesebben található. A raktá­rozás csaknem mindenütt nagy gond. Kevés a helyiség, s ezek túlságosan zsúfoltak és az is előfordul, hogy a di­vatos ruhák a raktár mé­lyére kerülnek és mikorra kiviszik az üzletbe, már kimennek a divatból. A lakosság többnyire a jobb minőségű, tartósabb és egyben drágább cikkeket keresi. Hiá­nyolják, hogy az új gyártmá­nyokra nem hívja fel a figyel­met a kereskedelem, nem kel­tik fel a vásárlók érdeklődé­sét, de ha már újdonságot ta­lálnak az emberek, azt hamar megveszik. Ebből azt a tanul­ságot vonják le. hogy bátrab­ban kell rendelni a kereske­delemnek. Keresik az új mintával, új színekben gyártott karton- és flanell-árukat és a vásárlók nem tartják elegendőnek az ágyneművásznak színválaszté­kát. Ismét divat a „staffi- rung”-gyűjtés, s a kelengyé­hez szebb mintájú damaszto- kat és általában szebb ágy­neműket kérnek. Sok helyen kérték, hogy ne csak hat-, hanem nyolc- és tizenkétsze- mélyes abroszokat is gyártsa­nak. A gyapjúszövetekből is a jobb minőségű fogy leg­inkább. Kérték, hogy több színben legyen tropikál szövet, és az Amazon el­nevezésű tiszta gyapjú- anyagot ne csak a konfek­cióipar kapja. A konfekcióipar gyártmányai­val egyébként elégedettek, mert olcsó és sokak ízlését kielégíti, szeretnék azonban, ha a méretválaszték nagyobb lenne. A Könnyűipari Miniszté­rium vezetői igyekeznek ezek­nek a kéréseknek eleget tenni, megbeszéléseket folytatnak a belkereskedelem képviselőivel és vállalkoznak arra is, hogy soronkívül megkezdjék egy- egy keresett cikk gyártását a kevésbé kelendő áruk rová­sára. Felvetődött az a gondo­lat is, hogy az áru bizonyos részét a, kiskereskedelem köz­vetlenül szerezze be a gyárak­tól, hogy a tájigényeket job­ban kielégíthessék. REGI SÍROK, RÉGI EMBEREK Irán északnyugati- vidékén, az Urmia-tó mentén ameri­kai régészek egy csoportja fel­fedezte a vaskorszakbeli Ha- zarlü város romjait. A romok között kriptát találtak, amelyben számos csontváz feküdt. Az egyiknek kezében tömör aranyból készült, kö­rülbelül 60 centiméter ihosz- szűságú hajó volt, amelyet eddig teljességgel ismeretlen mitológiai alakok díszítettek. „KOSTO LO4 — Disznót vág­tak, koma? — Disznót, — Eladásra? — Dehogyis. Tilt­ja azt a törvény. Tudja azt maga is komaasszony. hogy termelőnek nem szabad vá­gott sertést ki­mérni. — Már hogyne tudnám. De a ko­ma már az ötödi­ket vágja az idén. — Hál’ isten, disznó is van, meg étvágy is van. — De még mekkora étvágyuk lehet! öten van­nak, minden főre egy-egy disznó jut. Nem félnek, hogv megromlik az a sok hús ? — Nincs ideje megromlani. Sok a jóismerős, min­denkinek küldök egy kis kóstolót. — Jó is az a friss hús. A hen­tesnél úgyis rit­kán kapni. Pestre .meg nem mindig ér rá bemenni az ember. — Hát igen. Csak ezért mester­kedett én is. — Küldhetné nekem is egy kis kóstolót. Főznék holnap egy fazék töltöttkáposztát. — Küldheték. Majd a Jani gye­rek elviszi. Meny­nyi kellene? — Vagy három kiló. Most már hi­deg van. eláll egy­két napig. Karait adjon, meg daga- dót. — Lehet, még idejében szólt. — Aztán, mir fizetek? — Csak úgy, mint a múltkor 25 kilója. — Azt hittem, azóta lejjebb ment az ára. — Nem sok ez érte, higgye el. — Nem sok. De ha azt számolom, hogy én 14 forin­tot kaptam kiló­jáé r a hízómnak... — Na hiszen, ha azt számoljuk. De az hivatalos ár. Én meg csak egy kis kóstolót küldök. — Szóval estére küldje át. — Küldöm. — Isten áldja. — Isten meg­áldja. — Jani te! Gye­re csak fiam, hagyjad ezt a fut- ballozást. Készítsd a biciklit, kosarat. Tizenöt helyre kell ma kóstolót vin­ned. Szebelkó Erzsébet nár valóban így és úgy, akkor felemelik a nyugdíját... Igazolni? Csak az kell? Azóta már minden igazoló* megvan. De a házhoz még sok min­den kell. Ki viseli a terhet? Ki? A többiek? Nos, a többiek: — Bodnár Józsefet új mun­kakörbe helyezték. Kétszáz­ötven forinttal többet keres. A gyár hatezer téglát, hal mázsa cementet, négy köbmé­ter sódert, egy köbméter hul­ladékdeszkát, két ajtót, egy ab­lakot ... Az érdi tanács a tetőszerkezetet, 10 köbméter követ, tíz köbméter homokot, öt köbméter sódert, egy ajtót, egy ablakot ad. A KISZ pedig megkezdte at alap ásását. Első nap Miklós Gábor, Bukovenszki Lajos. Nagy József, Zakar Mihály. Felke Győző dolgoztak. — Olyan gyorsan, olyan jól ment a munka! — mondják. Gyuszi almát hozott magá­val uzsonnára — árulkodott az pnvik. De ahogy kivette a zse­béből. ránézett a Jóska kis­testvérére, s odaadta. Azt mondta: nem éhes. A Gabi a zsömlére mondta: nem ízlik .. A ház már épül. Azt hii. ték, szakemberek nélkül. Tévedtek. Az érdi pártszervezethez ts eljutott a hír... Es úgy érzik, hogy most rajtuk a sor ... Hi­szen nekik sok párttag szak­emberük van: kőműves, ács, festő, asztalos ... majd azok ... majd segítenek ... irányíta­nak .., ... Miközben az idő telik, a gyáriak már azon törik a fejü­ket, miből rendezzék be decem­ber 20-ra, az avatásra a kis szoba-konyhás, kamrás házat. Honnan vegyék a függönyt, térítőt? Hogyan tegyék ott­honná, meleggé, igazivá Jóska, a családfenntartó otthonát, házát... ... És mindezek súlya alatt Bodnár Jóska lehajtja szőke gyerekfejét. Nem Fűd. mit-kl> deni magával. Minden ráte­kintő szem süti, égeti. Soha nem hitte, hefty a szeretet ilyen forró, ilyen tüzes . .. Igen, a szeretet... ez a mi korunk... Sági Ágnes Jóska hazudott. Azaz, nem mondott el mindent. Es ez, ebben az esetben hazug­ság. Csak annyit mondott Ki­rály András bácsinak, hogy nem hozott ebédet. Mert nem volt. Meri két napja nincs otthon semmi... De a többi­ről hallgatott. Még jó, hogy Király bácsi és a többiek nem nyugodtak bele. Még jó, hogy nem ma­radt ennyiben a dolog a szak- szervezetnél. Hogy kiutalták a háromszáz forintot és utána kijöttek ide környezettanul­mányra. Erdligetre, a Balatoni út 40. szám alá. Itt azután megtudtak min­dent. Szerencsére Jóska nem volt otthon. Nem csendesíthet­te le a titkot elsíró, panasz­kodó édesanyját. Nem dug­hatta el testvéreit. Igaz, úgyis hiába. A kétszer háromméteres faviskót nem takarhatta volna el úgysem. Nem varázsolhatott volna oda valódi házat. Sem ágyneműt. Sem játékot. Sem szappant, vagy enniva­lót. Mert, ahol nincs valami, ott nincs! Még ha kendőzik is a nyomorúságot, akkor sem. Márpedig Bodnár Jóska takar­ja. Amikor kintjártak a Me­chanikai Művektől, a gyárból ' — káromkodott. Másnap az öltözőben is. Fenyegetőzött. — Majd ad ő Nagy József- nénak, az üb-nek, amiért ki­teregették ország-világ elé az ő szegénységét... M Of bántó őszinteségét, hogy ennyit is mondott Ki­rály bácsinak. Most az egész gyár róla beszél. Elkezdik bolygatni. Mindenki szellőz­teti: ... Bodnár Jóska tizennyolc éves létére családfenntartó ... ,.. ötödmagát tartja el ezer­egyszáz forintból... Játsza­ni, futballozni kellene neki, ahelyett, hogy számolja a ga­rasokat ... Sofőr szeretne lenni, de még azt sem fejez­hette be, amit elkezdett... Ipari tanuló volt, amikor meg­halt az apja... Tizenhat éves korában szakadt rá a gond... Amikor ottmaradt súlyos be­teg édesanyjával és három pi­ci testvérkéjével... Most azt is mindenki meg­tudja, hogy volt nekik ren- des lakásuk. Kaptak ők a ta­nácstól. Csak amikor a derék öreget, Bodnár Andrást te­mették, valamiből a temetést fizetni kellett és valamiből él­ni is. Az apja kétszáz forintos nyugdíja nem fedezte a kiadá­sokat. És akkor valaki aján­latot tett: — Ad kétezer forintot, ha átadják a lakást. És Bodnár Andrást tisztes­séggel eltemették. Kívülről senki nem látta a nagy sze­génységet. Ök pedig beköltöz­tek a faviskóba. Ujjnyi résein vígan fütyülhetett be az ok­tóberi szél, november, decem­ber vihara... Őrizték a titkukat. Senki­nek nem beszéltek a nincsről. Senkitől nem kértek. Jóska bízott magában. Azt hitte, az ö gyerekválla mindent elbír. Most is, amikor szóbakerült, hogy hugocskáját intézetbe vi­szik, könyörgésre fogta: — Csak azt ne. Bármit kér­jenek tőlem, de a húgom na vigyék. Az ember pedig csak néz ... Kutatja, hogy ebben a fészek­ben hol fér meg a melegség­nek, a szeretetnek ennyi gaz­dagsága. Hol tud tanyát ver­ni ennyi érzés? Büszkeség. Dac. Hol, kitől tanulhatott ez a gyerek hallgatni, tűrni? Hi­szen kiszes társai sem sejt­hettek semmit. Csak azon a délelőttön pattant ki minden, amikor Király bácsi rákiabált' — Egyél te is, Jóska! És amikor Jóska nem vála­szolt, csak lesunyta a fejét, újra rákiabált, méregből, ha­ragból: — Zabolj már Jóska, a ku­tyaúristenedet! ... Akkor tudta meg Király András, hogy Jóskának, a csendes, szorgalmas, mindig szolgálatkész Bodnár Jóská­nak nincs mit ennie. Hogy azért dolgozik lassabban, azért olyan sápadt, azért fogy .. . A hír meghökkentett min­denkit. Sajnálták és szidták Jósltát. Szidta az egész gyár, Fiatalos vonalú középkék dél­utáni szövetruhához a partner­nek is illik sötétkék kétsoros öltönyt hordania | Aranybeszövésű fekete tail I kisestélyi ruha, szoknyáján i egyszínű taft szalagdíszítéssel lllltltlIllllltlIlltlIllllltlIIIItlIlltltlllIIIIlltltlltlMltlIltflItlIIIKV. Divatbemutató Nagykőrösön í Szerte a megyében divatbemutatókat rendez a Pest tne- \gyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat. Az elsőt Nagykőrö- \sön tartották. Hatvankét női és férfi ruhamodellt mutattak be [nagy sikerrel. Nemcsak szépek, hanem olcsók is a vállalat | ruhái. A Szudán tropikál-anyagból készült kiskosztüm ára pél- idául mindössze 190 forint,

Next

/
Oldalképek
Tartalom