Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-21 / 275. szám

1958. NOVEMBER 21. PÉNTEK rrsr MEGY '■&Cirlap AZ ÄLMATERMESZTES MESTEREI Minden évben bőven teremnek a fák a Kátai Állami Gazdaságban Kevés helyen találni olyan szépen gondozott, minden év­ben gazdagon termő almásker­tet, mint Szentmártonkátán, az állami gazdaságban. Érde­kessége a gazdaság 80 holdas almásának az, hogy minden évben egyformán, bőven te­remnek a falc, nincs meg az úgynevezett „kihagyó év”. Érthető, hogy elégedett Va- sv.il László, a gazdaság főme­zőgazdásza és Szabó Károly, a tápiósülyi üzemegység gyü­mölcskertésze. Az 58 éves Szabó bácsi kiváló munkássá­gáért tavaly kapott kormány- kitüntetést, Munkaérdemérmet és az Állami gazdaságok ki­váló dolgozója jelvényt. A gaz­daságot gyakran meglátogató tsz-íagck, társ állami gazdasá­gok vezetői és egyéni termelők méltán nevezik Vaszil elvtár- vat és Szabó bácsit az almater- mesztés mestereinek. Szabó bácsi 16 holdas almást gondoz Tápiósütyben. Holdan­ként minden évben 130—150 mázsa, zömében exportképes jonathán, sóvári és húsvéti rozmaring almát szednek le. A 16 holdas almáskert általában 300 ezer forint tiszta jövedel­met biztosít évente. A két ki­tűnő szakember szívesen elmagyarázza az érdeklődőknek az almater­mesztés nagy. „titkait.’1 — Ilyenkor, novemberben — mondja Szabó bácsi — min­den egyes fát gondosan meg­tisztítunk. Eltávolítjuk a szá­raz gallyakat, lekaparjuk a se­bes kéregrészt és bekenjük fa-1 seb-kátránnyal. Tavaszig téli álmukat alhatják gyümölcsr- fáink. — Február végén kezdődik aztán az igazj munka az al­másba,p — magyarázza tovább Vaszil elvtárs. — Termőfaegy- ségeníként két mázsa trágyát szórunk ki. Egyedi módszerek­kel évenként 12-szer permetez­zük motoros permetezőkkel a fákat. Az aljzatot termelőre fordulásig ötször kézikapáljuk. Almásainkban az almafákon kívül semmi mást nem terme­lünk. Nem szabad a talajt ki­zsarolni. A „titok" nem is olya.n. nagy titok. Ügyes kertész a gazdasághoz hasonló módon gondozza a gyümölcsfá­kat. Mégis, mi lehet az oka an­nak, míg a gazdaságban immár hatodik éve egyenletesen te­remnek a fák, ugyanakkor másutt két-három évemként pihennek és nem adnak ter­mést, csak éppen mutatóba? — Eredményeinket az álta­lunk kikísérletezett egyedi trá- gyázási és permetezési módsze­reknek köszönhetjük — foly­tatja Vaszil elvtárs. — A növe­kedési túlsúlyban levő fák nit­rogént nem kapnak, míg a ter­mő túlsúlyban levő fáknak ke­vés kálit és sok nitrogén tar­talmú trágyát adunk. Tava­szomként minden fát felülvizs­gálunk, mivel évről évre válto­zik a termő, illetve növekedési egyensúlyuk. így leírva, gyerekjátéknak tűnik az almatermesztés min­den csínja-bínja. Mégsem egy­szerű dolog ez. Gyakorlat kell hozzá és jó adag szakértelem Noha szép termést takaríta­nak be minden évben a gazda­ság almásairól, még sincss- nek megelégedve. — Tapasztaltuk — mondja Szabó bácsi —, hogy ha árasz­tásos öntözést alkalmazunk, holdanként 30—50 mázsával több almát tudunk leszedni. A gyümölcsösben még az idén mélyfúrású kutat létesítünk, öntözzük a fákat, miáltal a trágya és műtrágya hatása száraz időjárás esetén is ér- vényesül. • A gyakorlatban bevált, ió módszereket a gazdaság veze­tői. szakembere» * nem őrzik hétpecsétes lakat alatt. Bármikor szívesen látják az almatermesztéssel foglalkozó­kat, s a termelőszövetkezetek­nek más módon is adnak se­gítséget. A tsz-ek például rend­szeresen kapnak permetező- anyagot és kölcsön-permetező- gépeket. Kimennek a tsz-ek al­másaiba. megmutatják, hogyan kell metszeni, ritkítani a fá­kat, hogy a gallyak ne keresz­tezzék egvmást. minden gyü­mölcs napfényt kapjon. A szel- lös korona nemcsak szebb al­mát jelent .hanem így a kár­tevők is kevésbé tudnak elsza­porodni. A gazdaság közelében .evő almáskertekben, még az egyénieknél is. elterjedt az a jó szokás, hogy a fák felső ágait levágják az ősz folya­mán, mivel azokat meglehető­sen nehéz permetező anyaggal védeni a kártevők ellen. Ezál­tal sokkal kevesebb kártevő é* sokkal több piacképes alma terem. Megyeszerte terjed a híre a Kátai Állami Gazdaságban al­kalmazott, gyakorlatban nagy­szerűen bevált almatermeszté­si módszereknek. Hatéves ta­pasztalat bizonyítja, hogy hasznosak a gazdaság gyü­mölcstermelési módszerei, he­lyes lenne azokat minél több helyeit, szélesebb körben el­terjeszteni és alkalmazni. — csekő — Ipari védólréniek. antiszepíikus borolvaszappan, hetvenkét színárnyalatú púder Két gyár kozmetikai bemutatója Érdekes tájékoztatót tartott tegnap délben az Újságíró Szövetség klubtermében a Bu­dapesti Illatszergyár és a Ve­nus Kozmetikai Gyár vezetősé­ge. Az általános életszínvonal és a kultúra emelkedését nem­csak a nagyobb élelmiszerfo­gyasztáson és az eladott ház­tartási gépek számán lehet le­mérni, de az illatszer-boltok forgalmán is. A nagyobb kultúrájú, igé­nyesebb ember sokkal több szappant, fogkrémet, test­ápolási cikket vásárol. Különösen sok újdonság ké­szül a nők számára. A réginél sokkal jobb s ízlésesebb mű­anyag csomagolásban árusítják majd a már eddig is bevált márkájú kölniket, parfőmöket krémeket. Hetvenkét színárnyalatú púder közül választhatja ki mindenki magának a leginkább megfelelőt. Külön új géppel biztosítják, hogy a púder színárnyalata ál­landó legyen. Újdonság az eddig még nálunk nem árusí­tott kőpúder, amelynek hasz­nálata sokkal célszerűbb. Mindezek a cikkek még ka­rácsony előtt az illatszer-bol­tokba kerülnek, s ezzel is növelik a már eddig is bő vá­lasztékot. Pályázati felhívás A Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 40. évfordulója alkalmából a SZÖVOSZ igazgatósága pályázatot hirdet a tanácskormány szövet­kezeti politikájával kapcsolatos helyi vonatkozású intézkedések, emlékek, hagyományok feldolgo­zására és megírására. A pályázat felölelheti az akikori szövetkezeti mozgalom bármely területét. Szól­hat az Írás a Tanácsköztársaság ideje alatt alakult mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, a fogyasz­tási (Áí'OSZ, Hangya), hitel- vagy bármely más jellegű szövetkezet politikai és gazdasági tevékenysé­géről. A pályázat műfaja lehet élmény- leírás, korabeli ao'eume;itac:ó, vagy helyi jellegű sajtóanyag is­mertetése. A pályázat terjedelme 15—20 gé­pelt oldal, beküldésének határ- Ideje 1050. február 1. A beküldött pályaművek legjobb­jait három 1000 forintos első, há- * rom 890 forintos második és ugyan­csak három 500 forintos harmadik díjjal jutalmazzák. Áz érdeklődők részére a Szövet­kezeti Dokumentációs Könyvtár (SZÖVOSZ, Budapest. V.. Szabad­ság tér 14.) ad bővebb felvilágosí­tást. A libák a mérlegen Ezt mutatják a számok. Mis 1948-ban 60 millió forint érté­kű árut termeitek a kozmeti­kai gyárak, ma már 150 milliós értéknél tartanak. Beszámoltak az újonnan kreált és hamarosan forga- I lomba hozott cikkeikről. Ezek | közül általános érdeklődésre I tarthatnak számot az ipari védőfercmek. ame- | lyek a különböző foglal- § kozási bántilmak ellen vé- I dik a dolgozók bőrét. Elhanyagolt terület volt eddig 1 a férfi-kozmetika. Ezt vala- * hogyan nálunk „szégyenletes“ f dolognak tartják. Pedig nem | így van. A természetes jól í ápoltság férfinál is kötelező 1 Ezen a területen új lesz az antiszeptikus | bcrotvaszappan, amely a I fertőzést megakadályozza f s a kisebb vérzéseket is I megszünteti. Húsz darab jól megtermett hízott libát vitt Kőröstetét- lenen a szövetkezet felvásárlótelepére Bató Béla egyéni gazda és felesége G) űrődésmentes puplin és tartósan impregnált ballonanyag Megkezdték a gyűrődést gátló, mosásálló, korszerű textilkikészítő szerek nagyüzemi gyártását Az Egyesült Vegyiművek az év végén már gyártja az új szert és a jövő év elején nagy mennyiségben bocsátja a tex­tilgyárak rendelkezésére, ame­lyek puplin és egyéb pamut- anyagaik kikészítésére hasz­nálják. A következő év dere­kán forgalomba kerülnek azok a magyar gyártmányú pupl in­ingek, amelyeket mosás után nem kell vasalni, mert szára­dás közben tökéletesen ki­simulnak. A LIGNIMPEX Külkereske­delmi Vállalat szerzi be kará­csonyra a külföldi fenyőt. A belkereskedelem kérésének ■megfelelően mintegy 700 000 fát importálunk. A vállalat megbízottai a szomszédos or­szágokban, Csehszlovákiában, Romániában, a Szovjetunió­ban, Ausztriában és Jugoszlá­viában már lekötötték a szük­séges mennyiséget. A tavalyinál csaknem kétszázezerrel több kül­földi fenyő kerül forga­lomba az idén. A legtöbbet Romániából kap­juk, ahonnan 400 000-et vásá­roltak. Megoldották, hogy ne mind Budapestre érkezzék, a vagonokat a fővároson kívül még 14 városba irányítják. Azok a szülők, akik kará­csonyra játékot akarnak vásá-| rolni gyermekeiknek, sok kül-1 földi gyártmányt is találhat-1 nak az üzletekben. Ebben az | évben már négy és félmilliói forint értékű játékot hozott be f az ARTEX Külkereskedelmi | Vállalat a Német Demokrat.!-1 kus Köztársaságból, ahonnan I most újabb, nagyobb szállít-1 mány útnak indítását jelezték I Érkeznek babák, játék- | konyha- és szobabútorok, | ugráló mechanikai játékál- g latok. a Csehszlovákiából főleg fa- és! mechanikai játékokat rendel-1 tek. Ezek között vannak külön-1 böz$ autók, mentő- és tűzoltó-1 kocsik is. Érdekessé;}», lesz <t\ mechanikus meghajtású játék. 1 a trierklis fagylaltárus. A 20 liba 176 kilót nyomott, s értük 3168 forintot fizetett ki Mihály János felvásárló Batóéknak (Csekő felv.) riitimmniiiHiiuiiiiintimiminiiitiriin Amikor a bogárhátú, \ zöíyögős országút elhagyja ; Jászkarajenőt és nyílegyenc- \ sen belehasít a deszkasima hcc- \ tárba, megcélozva Te tétlent, \ azt hinné az ember, hogy ja I darabon semmi sem akasztja : látását néhány elhintett ta- l nyán kívül. Alig halad jó rugaszkodás- \ nyit, alig tűnnek fel a villamos I távvezeték hatalmas oszlopai, \ kis tanya mögött tenyérnyi [ halom állja útját nyargaló te- ! kintetének. Tenyérnyi az bi- \ zony, abban a rettenetes nagy \ földtengerben. Jó ha öt méterre emelkedik i ki a környező síkságból, A nép | mégis dombnak keresztelte, \ már három emberöltővel e~- ; előtt. S a török domboknak — í mert több is van belőlük ezen \ a vidéken — a története száj- \ ról szájra jár három falu ha- \ tárában. Azt mondják, hogy a török, 1 amikor ellepte ezt a kis orszá- \ got, megszervezte a hírszolgá- I latot. Ilyen halmokat hordtak \ össze a bosnyák, magyar és ro- \ mán foglyok. Kosarakban ci- \ pelték, körömmel kaparták a \ földet, mégis hamar elkészült. \ Soltan voltak a foglyok és sok i volt a janicsárok ostorcsapása. ; Mondják, azért olyan tömött ; a török halmok földje, mert a | foglyok vére áztatta. A vér pedig jó kötöszer. (Ezer éve A HÁROM HALOM köti a magyart ehhez a hozd- hoz.) Mikor elkészültek a dombok — mind egyvonalban, mintha zsinórba húzták volna — felál­lították az őröket. Az volt a feladatuk, hogy mindig egy irányban ügyeljenek. S ha ott felszállt a jelzőtűz füstje, je­lezve a győzelmet, vagy a szul­tán érkezését, kötelességük volt a dombra rakott rőzsenya- lábot meggyújtani és figyelni, vajon a következő dombon ezt teszi-e az őr? így ment ez a nándorfehérvári tábortól egé­szen á Mátra aljáig, ahol a végvárakat kerülgették a kon­tyosok, Most tótkenyér meg török- búza terem ott, ahol valamilcor a pitypang is csak bokor ár­nyékában bontogatta szirmait. Van a vidéknek másféle dómja is. Igaz, messzebb a tö­rök domboktól, de ide tartozik a karai határhoz. A Vörös csárdán túl, a Kutyakaparón innen — valahol a kettő kö­zött — emelkedik, de nem ma­gasabbra, mint töröképítette rokona. Ha kérdezik, a legkisebb nyerek is rávágja: Kenyérváró domb. A múlt század emlékét őrzi, "amikor,a határban sok volt a fa és legalább annyi a birka. Ahány tanya van most arrafelé — úgy mondják — annyi juhnyájat terelgettek szűrös bojtárok antiak idején. Tavasszal, amikor a hó alól előkíváncsiskodott az első, friss zöld fű, kihajtották a nyá­jat és csak a hó kergette őket akolba, fedél alá. Volt köztük karai juhász, ka­cs éri bojtár, abonyi számadó. Más vidékről, más emberek, de mind megegyezett egyben: tarisznyából éltek hónapszám. S a tarisznyának akármilyen nagy a bendője, egyszer csak megürül. A bojtár gyomra még hama­rabb. Alig várták hát a szombatot. Reggel, ha befütöttek'a ka­rai 'kemencékbe, a kukorica, szár, szárított alom füstje messze elfeketéllett. Ilyenkor mondta a számadó juhász az első bojtárnak, — Nézd már, nem döglődik-e Valamelyik birka? De bizony döglődött, éppen a legkövérebb. A többi a bojtár dolga volt. A húsát megosztot­ták a környék juhászai közölt. Azok is így cselekedtek, ha birkahúsra éheztek. Aztán eljött a délután. A juhászok — valahányati csak arrafelé legeltettek — mind a Kenyérváró domb alá terelték a nyájat. Mikor a pu­lik karikába a hajtották a vé­konylábú jószágot, felmentek a dombra és onnan lesték: jön­nek-e már az asszonyok? S a leáldozó nap vörös füg­gönye előtt kirajzolódott az asszonyok alakja. Hátukon át­vetett terítő. Abban van a friss kenyér. Még melegíti a hátu­kat. S a juhászok csak akikor jöt­tek le a Kenyérváró dombról, amikor az aljánál földre ros- kadtak a fáradtságtól a ke­nyérhozó asszonyok. Ma a Kenyérváró domb al­jában zománcos lábosból meri a töltötkáposztát a karai ma. gyár. Hozzá csatos üvegből, fonott korsóból kortyolja az idei fehéret. S az asszonya? Kerékpáron jár hozzá, nylon szatyorral. A harmadik halomról belát­ni a törteli fúrásokhoz. Neve nincs. Arról különböztetik meg, hogy reá épült a Petőfi iskola. Falait még nem pingálták tele a gyermek-művészek. Egyszóval; egészen új. Előtte kis bádog mosdó. Mo­dern alkotmány. Három kifo­lyója is van a felső tartálynak, amelyben a víz áll. Három gyerek mosdhat egyszerre mel­lette. Ide járnak a környék sve- rekei a tanyákról. Messziről Némelyik négy kilométerről célozza meg a halomra épült, sokablakos iskolát. Naponta és rendszeresen jönnek az egy­kori juhászok, 'kenyérváró boj­tárok gyerekei, a Kutyakaparó csárda, életre-halálra megvívó juhászai emlékének örökösei. Kis, konok magyarok ezek, akik szeretik az iskolát és sze­retik a sarat is. Mert a sárral már el tudnak bánni. Belerúg­nak, csúsznak rajta, megdobál­ják a tanyai kutyákat (van be­lőlük elég) és egymás táská­ját. Bőrtáskák,, fényesek, szer­te fröccsen rajtuk a sár. Aztán alázatos bűntudattal mossák a kezüket az iskola fa­lánál, az új mondónál. Közben nem is sejtik, hogy történelmi helyen állanak. Olyan helyen, amelyről egy emberöltő múltán — ami­kor a pici tanyák felolvadnak a környező nagy falvaikban — úgy beszélnek, mint ma a tö­rök dombokról vagy a Kenyér_ fúró dombról. S azt mondják az ükunokáknak: Ez a Jövő küszöbe, ahonnan elindult a karai, tetétleni, kocséri paraszt a több tudás, a nagyobb darab kenyér felé ... Gáldonyi Béla Az Egyesült Vegyiművek újpesti telepén az országnak ebben az egyetlen textilipari segédanyag-gyárában körül­belül 3ű-féle vegyi segéd- alapanyagot gyártanak s ezek­ből körülbelül százféle szert állítanak elő a textilanyagok merevításéhez. kikészítéséhez. Az üzem laborutóriuma másfél év után nemrég fejezte be azokat a kísér­leteket, amelyekkel két korszerű textilkikészítő szert nyertek. Az egyik a Hidrofon-C elneve- zésű, műgyanta alapanyagú j kikészítő szer. A Hidrofon-C- ; vei kezelt textilanyag rostjai- ; ba nem hatol be a víz, hanem i lepereg róla, ennek követ- j keztében a szövet se nedvesen, se szárazon nem gyúródik. A gyár tehát megoldotta a gyürheíeüen textilanyagok előállítását. Többek között ezzel a szerrel impregnálják majd a ballon- anyagokat, amelyek így jól moshatókká válnak és többszö­ri mosás vagy vegy tisztítás után sem jön ki belőlük az appretúra. A Hídrofon-C-t az Egyesült Vegyiművek már fo­lyamatosan gyártja és szállítja a textilgyáraknak, amelyek a jövő évben megkezdik alkal­mazását. Megkezdődött a másik kor- i szerű kikészítő anyag, a Me- lamint nagyüzemi előállítása is. A Goldberger és a Textil­festőgyár ezzel teszi majd mo- sásállóvá és színtartóvá mű- piké és műdamaszt áruit. A két új kikészítő szer iga­zi jelentősége, hogy keveré­kükből készül a textilipart forradalmasító új, kikészítő . anyag, amelyet nyugaton „No- : íren“ eljárásnak neveznek. A No-iron eljárással ké­szült textilanyagot, amint az angol nyelvű elnevezés is mondja, nem kell vasal­ni, mert mosás után rost­jai önmagukíól kisimul­nak. KARÁCSONYI HÍR: külföldi fenyőfák, külföldi játékok

Next

/
Oldalképek
Tartalom