Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

"\fdrlao 1958. OKTOBER 26. VASÄRNAP CSEMPÉSZEK Mai figurát szeretnék játszani... Zolnai Béla nyugalmazott egyetemi tanár is, aki most érkezett haza berlini útjáról és élményeiről a következőket mondotta munkatársunknak: — A meghívást már hóna­pokkal ezelőtt megkaptam az­zal a felkéréssel együtt, hogv tartsak a találkozón előadást a korai felvilágosodásra vo­natkozó kutatások eredményei­ről. Előadásomat el is készítet­tem és kéziratát idejében ki­küldöttem. Technikai okok miatt egy napi késedelemmel érkeztem Berlinbe, az előadást az ünnepség rendezősége a program szerinti időpontban felolvastatta. Ebben a saját kutatásaimon kívül főleg Tu- róczi-Trostler. Kardos Tibor, Tolnai Gábor. Csapody Csaba. Pukánszky Béla munkáit is­mertettem. amelyek mind azt bizonyítják, hogy Magyarország már a XVII. században a legszoro­sabb kapcsolatban állt a. hol­land egyetemekkel, valamint a lipcsei és a hallei tudósokkal. Hivatkoztam arra, hogy a ko­rai felvilágosodás egyik leg­főbb harcosa Magyarországon Apáczai Csere János volt. aki­nek Magyar Enciklopédiája kerek száz esztendővel előzte meg a francia en- ciklopédistákat. Hivatkoztam a nagyszombati egyetem descartesi valamint kopemikusi világképére, és Zemplén Jolán erdélyi kutatá­saira. Különösen kiemeltem tör­ténelmünk ^íyik legnagyobb hősének, Rákóczi Ferencnek a szerepét, aki ifjúkori könyvtá­rának tanúsága szerint a prá­gai egyetemen csillagászatot és fizikát hallgatott. behatóan foglalkozott geometriával, ren­díthetetlen híve egész életében a toleranciának, a vallássza­badságnak, fölkelésének céllá pedig a politikai és a gazda­sági szabadság kivívása volt. tehát ő is a korai felvilágoso­dás egyik legjelentősebb hívé­nek tekinthető Elmondotta Zolnai profesz- szor, hogy a találkozóan igen sok neves külföldi tudós jelent meg és tartott előadást. így a többi között Figurovszkij. a világszerte ismert szovjet ké­mikus Druzsina asszony, aki előadásában Tschirnhaus és az orosz kultúra kapcsolatait is­mertette. a magyarul is kitü­nően beszélő Tibenszky pozso­nyi szlovák tudós pedig a né­met filozófia szlovákiai hatá­sairól beszélt. A konferencia behatóan foglalkozott a gazda­ságpolitikai kérdésekkel külö­Anyica — Bara Margit A mikor az ember kijön a moziból, akaratlanul fel­vetődik benne a kérdés, mi­lyen szándékkal készítették ezt az új magyar játékfilmet. Ta­lán a román és a magyar nép nagy elesettségét, nyomorúsá­gát akarták felidézni, amely­ben a felszabadulás előtti években sínylődött mindkét nép? Minden bizonnyal ez volt a film alkotóművészeinek leg­főbb célja, sajnos nem sikerült eljutniok a sikeres megválást- , tásig. Ez elsősorban a forgató- könyv eszmei mondanivaló já. nak tisztázatlanságából fakad. A film alkotói nem tudták vi­lágosan és egyértelműen kife­jezni gondolataikat és ennek megfelelően megformálni figu­ráikat. Ebből az alapvető hibá­ból következik a film minden gyengesége. A történet mintegy negyed­századdal ezelőtt játszódik egy határmenti magyar és román faluban. A nincstelenség és a sanyarú szegénység arra kény­szeríti a film két főalakiját, Mihályt, a magyar szegénypa­rasztot és Anyicát, a hadirok­kant román asztalos asszony- lányát, hogy csempészéssel ke­ressék meg családjuk számára a mindennapi kenyeret. Az író dolga hőseinek megválasztása, de a film hőseinek jellemét nem tisztázták. A fiäm legerőteljesebb figu­rája, Mihály. Egyszerű, nincs­telen parasztember, akit a nyo­mor még arra is rákényszerít, hogy olcsó pénzért eladja be­csületét. A főalak hibás meg­rajzolása következtében nem sikerülhetett teljességgel a íilim alkotóinak az a szándéka, hogy hűséggel felidézzék a ma­Mihály — Agárdy Gábor gyár nép mélységes nyomorát és elfogadható képet fessenek erről a korról. A z eszmei mondanivaló el- hibázottsága visszahat a film művészi ábrázolásmódjá­ra is. Ennek következménye, hogy egymást követik a dra­maturgiai és rendezési hibák, CSAP0LÄS, ÖNTÉS I ^4 kemence lángot ásít, s pillanat-lángnyi villanásig | arcok vörös konokságán az akarat, mint a márvány I olyan kemény! S véres festék \ gödreiben a verejték.. A kemence lángot ősit; falakon a szédült árnyék félelmetes rajza táncol-----s j M ajd a vasbaöntött szándék \ piros ajakkal mosolyog ki §, megenyhült akarásból. Kiss Dénes legkirívóbban Anyica és Mi­hály kapcsolatában. Megalapo­zatlan ez a szerelem. Pedig a forgatókönyvben benne rejlik a jó szerelmi konfliktus még akkor is, ha ezt az író és fő­leg a rendező nem vette észre. Anyica és Mihály már a film kezdetén, egy időpontban szök­nek át a határon. Anyica lát­ja is a férfit, de Mihály nem veszi észre őt. Pedig ha itt megpillantja a csinos és bátor csempészasszonyt, s utána ha­zatérve szembetalálja magát zsémbes, elnyűtt feleségével, már adva a vágy, hogy újra ta­lálkozzon ezzel az asszony­nyal. De ehelyett mi történik a filmben? Csak az események utolsó harmadában hozza ösz- sze őket a véletlen, méghozzá elég képtelen formában. A kö­zeledő vihar védelme alatt ha- j ladnak a határ felé. A néző i szorongása felenged: itt a : nagyszerű alkalom, amikor aránylag könnyűszerrel át­csúszhatnak majd a határőrök gyűrűjén. A vihar elől beme­nekül a két csempész egy ro­mán parasztházba, ahol éppen a gazda nevenapját ünnepe­lik. A háziak nagy vendégsze­retete egészen odáig terjed a két ismeretlen emberrel szem­ben, hogy a gazda felesége összefekteti őket éjszakára. Hosszan sorolhatnánk még azokat a nagyszerű lehetősége­ket, amelyeket éppen a mon­danivaló zavarossága következ­tében figyelmen kívül hagytak a film alkotói. így például kiaknázatlan maradt a vásár — egyébként eléggé öncélú — bemutatásakor a medvetáncol- tatási jelenetben rejlő nagysze­rű szimbólum. Pedig megrázó kép születhetett volna ebből az alig néhány kockányi jele­netből. Esetlenül, gazdáinak kiszolgáltatva táncol a medve. Mily találó lenne a kép, ha Mihály kis ideig elidőzne itt, és hasonló esetlenséggel a ma­ga kiszolgáltatottságát, elesett­ségét jelképezve toporogna ő! is, csak úgy, mezítláb. A film \ egész mondanivalóját lehetett j volna összesűríteni e néhány l kockányi képben és drámai j erővel bemutatni az egész sze- i génynép borzalmad tojástán- j cát, a lét és a nemlét között,! és ugyanakkor azt a mély és; áthidalhatatlan ellentmondást, j amely a medvetáncoltató és a; medve, illetve a társadalom; urai és számkivetettjei között; fennállt ebben a korszakban.! A felvevő kamera azonban át-\ siklott ezen az önmagát kínáló j kép ábrázolásán, és ez a filmI alkotóinak ötletszegénységét \ bizonyítja. Ugyanakkor, amikor ilyen i kiváló jeleneteket könnyelmű-: en elszalasztottak, hosszan el­időztek más, kevésbé lényeges momentumoknál. Nem csupán az amúgyis vontatott tempót . méginkább lelassító vásári ; képsorra gondolunk, hanem a ! sokakat megtévesztő befejezés- ; re is. Félreértés ne essék, ; nem azt kifogásoljuk, hogy a | film az igazság kimondása után í — gondolkodásra serkentve a I nézőt —. nyitva hagyja a kér- = dést: milyen sors vár hőseire. I A két csempész megbújva a I kukoricakunyhóban, elszoruló | szívvel nézi a mind szorosab- ! ban köréjük fonódó határőr- ! gyűrűt. A néző érzi, tudja, in- ! nen nincs többé szabadulás. 1 Izgalmas, idegfeszítő „pillana- ! tok ezek és ekkor váratlanul | poézisre váltják a film alkotói P a befejezést. Számos olyan fil- fmet láttunk már, amelynek 1 poetikus befejezése jelentős magasságokba emelte a filmet. Ezúttal azonban a befejezés megoldása félreértésre ad okot. A film íróinak — Szabó Pál, Thurzó Gábor és Máriás- sy Félix, ez utóbbi mint ren­dező is — ez alkalommal nem sikerült ,az emberi jellemek mélyére hatolnia. Néhány si­keres részt kivéve, általában a felületen mozognak és ezért nem tudják meggyőzni a nézőt mondanivalójuk igazéról. Na­gyobbrészt ez az oka annak, hogy az egyébként tehetséges színészek is sokszor nem tud­nak mit kezdeni szerepükkel. Agárdy Gábor, Mihály szere- 'pében erőtlen és játékán nem érződik minden cselekedetének indító oka. Bara Margit Anyi- cáját idegennek érezzük. In­kább intellektuális figurát ala­kít. Nem tud ízig-vérig pa­rasztasszonyt formálni Anyi- cából. Egyedül talán Horváth Teri Rozijának alakja él ben­nünk a leghitelesebben. íme, ez a következménye an­nak, ha egy alapjában véve helyes ötletből — a negyed­századdal ezelőtti paraszti nyo­morúság ábrázolásából — kap­kodva, alapos megfontolás nél­kül készítenek filmét. A jó öt­let egymagában kevés egy film sikeréhez. A sikert elsősorban a mondanivaló tisztázottsága és egyértelműsége, valamint a figuták jellemének gondos felépítése adja. Sajnos, mind­kettőből ezúttal nem a legjob­ban vizsgáztak a film alkotói. Prukner Pál BESZÉLGETÉS RUTTKAI ÉV AVAL RÉGI KEDVES ismerősünk. Színpadról és a mozi vásznáról egyaránt. Amikor megjelenik, valami könnyed, varázsos lég­kör lengi körül. Közvetlensége, derűs mosolya hamar utat ta­lál a szívekhez, akárcsak min­dig természetes, póztalan játé­ka, amellyel az általa megfor- nált figurákba lelket lehel. A legelfoglaltabb színészek közé tartozik. Majd minden este ott találhatjuk a Néphad­sereg Színház színpadán. Egy­szer Lidát játszik Pavel Ko- hout Ilyen nagy szerelem cí­mű színművében, másszor Zi- liát kelti életre Heltai Néma leventéjében, megint máskor mint Alexandrával találkozha­tunk Molnár Ferenc Hattyújá­ban. Valamennyi szerep más, külön világ. És megint más alakok kelnek életre játéka nyomán a filmekben is. Az Éj­félkor Vikije, a A sóbálvány Éléije és a Micsoda éjszaka Verája mind-mind. maradandó emlékeink közé tartozik. S mindez Ruttkai Éva vitatha­tatlan érdeme. Jelenleg két új film forgatá­sában vesz részt. Az egyik az Álmatlan évek, amely a ter­vek szerint a Tanácsköztársa­ság 40. évfordulójára készül, Csepelről, a csepeli munkások két világháború közötti nehéz, küzdelmes életéről szól. Cse­pelről, a magyar munkásosz­tály fellegváráról ez lesz az el­ső nagyszabású művészi alko­tás, amely országnak-viláanak bemutatja majd Csepelt és dolgozó népét. így vall a filmről Ruttkai Éva: — A film egésze öt történet­ből kerekedik, a huszadik szá­zad egy-egy érdekes forduló­pontján. Az első 1916-ban. a második 1919-ben, a harmadik ban ez régi, bevett szokás és sikeres is. Csak néhány példát említsek a sok közül. Giulietta Masinára írták Az országúton forgatókönyvét. A Római va­kációt Audrey Hepbumre, Fernandelre valamennyi film­jét. Chaplinre úgyszintén, és sorolhatnám még hosszan. Mi­ért nem elevenítik fel nálunk is ezt a jó és hasznos szokást? Igaz, kísérlet történt a Micso­da éjszaka című filmnél. Lát­hatóan Latabárra írták. De ez még kevés. Tovább kell halad­ni ezen az úton. A jogos kérdésre csak annyit mondhatunk: Ruttkai Évának igaza van. Reméljük, hogy ezt előbb vagy utóbb megszívlelik a forgatókönyvírók is. ÉDES ANNA Kosztolányi Dezső nagy sikerű regényéből készült az Édes Anna című új magyar játékfilm. Képünkön a főszereplő Törőcsik Mari és Mezei Mária a film egyik megrázó jelenetében 1932-ben, míg a negyedik és ax ötödik 1941-ben és 1944-ben történik. Bár laza szálak fűzik össze az öt történetet, de az a tény, hogy a Weiss Manfréd- gyár árnyékában játszódik va­lamennyi — ez mégis szoros egésszé formálja a filmet. Az ÁLMATLAN évekkel egy- időben forgatják Ruttkai Éva másik filmjét, a Kard és koc­kát is. A régi kurucvilágot fel- ■ idéző történelmi filmben Jo- j sephine alakjának életrelcelté- ! sét bízták rá. Bár szerepe ér­dekes, mégsem elégedett vele. *— Mai figurát szeretnék végre újra játszani. Olyat, mint az Egy pikoló világosban, ízig-vérig mai fiatalt. De úgy látszik, a forgatókönyvírók mostohán bánnak a mai té­mákkal. Mind ez ideig sem sikerült nekik olyan, minden részletében napjainkban ját­szódó történetei kerekíteniök amelynek nyomán hétköznap­jaink élete varázsolódna a cel- luloidszalagra. De mindettől függetlenül sem vagyok elége­dett a jelenlegi forgatóköny­vekkel. Elhallgat néhány pillanatra, aztán hirtelen indulatosan ki­fakad: — Tudja, a mi forgató­könyvíróink az utóbbi eszten­dőkben elfelejtettek valamit. Egy-egy színészre alapozni a forgatókönyvet. Más országok­András Endre: MEGTEREMTELEK c zelid hajlású fák közén még látom a tavat, a Nap pazarló gazdagon veti a sugarat. Szellő szántja a tó vizét kopott levél pereg a fákról. Most a táj szive kitárul és befed Víg szüretelő asszonyok, húznak a völgy ölén: tarka füzér. Vasárnapos áhitat száll körém. Most érzem a teljes magányt, ki nélküled vagyok. Jobban egyedül nem leszek, annikor meghalok. Ki tudja merre vagy te mostt Áramkör nem vezet szívedhez, nincsen kapcsolat, mely összeköt veled. A táj a ködben elmerül, nem látom a tavat. , A hunyó alkony szomjasan nyeli a sugarat. A sűrűdő homályból, lm most megteremtelek s leszel, mi soha azelőtt: örök, egyetlenegy. Lehull az idők függönye s lágyan körülkerít, A mozdulatlan ég dalol... Rádszórja kincseit. ..........................................................................................................................................................................................................................................MiimmimimiiuiimiMnnimiimiimiiimiiuiiiimi,m«ii M agyar tudós előadása a berlini akadémián a felvilágosodás magyar úttörőiről í A Német Demokratikus Köz- í társaság legfőbb tudományos I intézete, a Deutsche Akadé- I mié der Wissenschaften nagy- ! szabású szimpóziónt rendezett j Tschirnhaus Ehrenfried Wal- ! tér német matematikus és ter- Imészettudós halálénak 250. év- I fordulója alkalmából. Tschirn- | haus, a korai felvilágosodás I egyik legelső harcosa, 1651-ben 1 született a Görlitz melletti | Kieslingswaldéban és 1708 ok- I tóber 11-én halt meg Drezdá- ! ban. | Egész életét a természet- | tudományoknak és annak | a harcnak szentelte, ame- | lyet a maradiság, a bigott- ! ság ellen indított, hogy a I tiszta esz autonómiájának elvét juttassa diadalra. I Korszakalkotó találmányaival lés felfedezéseivel is a haladást | szolgálta. Egyike volt a világ- ! hírű meisseni porcelán fölta- 1 látóinak, üveghutákat, tükör- ! csiszolókat állított fel, mate- ! matikai és geometriai mun- ! káival feltűnést keltett viláv- § "Szerte | A berlini akadémia szláv I történeti intézete rendezte ero- 1 lékezetére a nemzetközi talál- ! kozót, amelyre számos kül- I földi tudóst meghívott. A mes- I hívottak között szerepelt dr. nősen abban a vonatkozásban, hogy a felvilágosodás hirdette meg először a harcot a feudalizmus és a klerikalixmus ellen, meg­teremtve a polgári forradalom számára a szellemi bázist. Ütjáról és berlini élményei­ről ezeket mondotta Zolnai professzor: — Nagy izgalommal készül­tem erre az útra, hiszen utol­jára harminc évvel ezelőtt, 1928-ban jártam Berlinben, mint fiatal egyetemi tanár és az ottani könyvtárakban vé­geztem kutató munkát. Az első világháború előtt, 1912- ben és 1913-ban pedig berlini diák voltam, két félévet hall­gattam a berlini egyetemen. Azt a Berlint, amely emléke­zetemben . élt. természetesen már nem találtam meg. A má­sodik világháború rettenetes nyomai még ma is lépten-nyo- mon láthatók. A ház. amely­ben diákkoromban laktam a Mittel Strassen, még áll, de körülötte minden elpusztult. Nem hiszem, hogy a régi Ber­linnek tíz százalékánál több maradt volna meg. Monumentális figyelmez­tető ez a város az egész világ számára, döbbenetes erővel mutatja meg, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom