Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

I 85-ti2J 1958. OKTÓBER 26. VASÁRNAP ^Í'/C í APASZTERNAK-ÜGY... A Svéd Tudományos Akadé­mia az idei irodalmi Nobel- díjat Borisz Paszternaknak ítélte oda Dr. Zsivago című re­gényéért. A Lityeratumaja Gazeta er­ről a következőket írja: A Dr. Zsivagot 1956-ban a szovjet folyóiratok és kiadó- vállalatok ellenforradalmi és rágalmazó műként utasították vissza. Paszternaknak Nobel-díjjal való kitüntetésének története — hangsúlyozza a Lityeratur- naja Gazeta szerkesztőségi cikke — egy gondosan kiagyalt ideológiai diverzió története. A lap rámutat, hogy a nyu­gati kritika kezdetben eléggé nyíltan írt a regény nem ép­pen magas művészi értékéről. Gustav Herling, a nyugat-né­metországi Merkur című folyó­iratban a regényt nem teljesen sikerült műnek és felépítésé­ben kaotikusnak minősítette. A Hét Parool című holland lap „mesterkéltnek”, irodalmi- lag esetlennek, erőltetetten szimbolikusnak jellemezte a regényt. A. Rousseau neves francia irodalmi kritikus véle­ménye szerint Pasztemak rea­lizmusa a banalitáshoz, sőt a vulgáris naturalizmushoz áll közel. A vélemény azonban hama­rosan megváltozott, amint az amerikai sajtó, de különösen a Nation című hetilap „tévedés­nek" nevezte azt a tényt, hogy Paszternák mindeddig nem ka­pott Nobel-díjat. A lap hatá­rozott hangon követelte, hogy „ezt a hibát javítsák ki az iro­dalmi díjasok legközelebbi megválogatásánál”. Alaptalanok mindazok a próbálkozások, amelyekkel a burzsoá sajtó azt a véleményét igyekszik olvasóira kényszerí­teni, hogy Paszternák regénye folytatása a múlt századbeli orosz irodalom klasszikus ha­gyományainak. Az orosz klasz- szikusok nagy humanizmusá­nak és demokratizmusának semmi köze a néppel és a nép tetteivel szembeni gyűlölettől áthatott Dr; Zsivagohoz. ' Azok a nyomorúságos és ne­vetséges kísérletek, amelyek­kel /magasztalni próbálják az idei Nobel-díjast, éles ellentét­ben állnak azzal a közömbös­séggel, amit a Nobel-díjat oda­ítélő zsűri az orosz irodalom valóban kimagasló képviselői­vel szemben tanúsított és ta­núsít. A Lityeratumaja Ga­zeta emlékeztet arra, hogy a múltban sem Lev Tolsztojt, sem Csehovot, sem Makszim Gorkijt nem tartották „méltó­nak’’ a Nobel-díjra. Ezzel a díjjal most Paszternákot ko­szorúzzák, s azon igyekeznek, hogy leplezzék a fogalmazás­ban annak a kampánynak két­szeresen politikai szovjetelle­nes lényegét, amelybe az idei irodalmi Nóbel-díj odaítélése jutott. Pasztemak — hangsúlyozza befejezésül a Lityeratumaja Gazeta — választott. Nem in­dult azokkal, akik a kommu­nizmust építik. A szégyen és a becstelenség útját választotta, előnyben részesítette azokat, akik akadályt próbálnak állí­tani a kommunizmushoz veze­tő úton. A Lityeratumaja Gazeta Alekszandr Tvardovszkij köl­tő, a Novij Mir című folyóirat főszerkesztője és a szerkesztő­ségi kollégium hét tagja kéré­sére közli azt a levelet, ame­lyet a Novij Mir szerkesztőségi kollégiumának tagjai 1956 szeptemberében küldtek Borisz Paszternaknak a Dr. Zsivago című regény kéziratára vonat­kozóan. A kézirat elutasításáról szóló levelet nem a sajtó nyilvános­ságának szánták, a regény szerzőjéhez intézték, mégpe­dig abban az időben, amikor még remélhető volt, hogy a bí­rálatból levonja a kellő kö­vetkeztetéseket. A teljes szövegben megjele­nő levél magyarázatot ad, hogy miért nem kaphatott Pasztemak regénye helyett a szovjet folyóirat hasábjain. A ' levél részletesen bírálja is a regényt. Hangsúlyozza: Pasz­temak regényének szelleme a szocialista forradalom el nem fogadásának szelleme, a regény nem az ország és a nép valódi helyzetét tükrözi a for­radalom előtti Oroszországban. Azt sem mutatja, hogy miért vált Oroszországban elkerülhe­tetlenné a forradalom, hogy milyen mérhetetlen szenvedés és társadalmi igazságtalanság késztette a népet a forrada­lomra. A Novij Mir szerkesztőségi kollégiumának tagjai a Pasz­ternákhoz intézett levelükben leszögezték, hogy vitájuk nem esztétikai jellegű, Pasztemak olyan politikai prédikáció- szerű regényt írt, amely nyíl­tan és egészében bizonyos po­litikai célkitűzések szolgálatá­ba állt. „Számunkra úgy tűnik — ál­lapítják meg a levél írói —, hogy az ön regénye rendkívül igazságtalan, történelmileg el­fogult a forradalom, a polgár- háború és a forradalmat kö­vető évek ábrázolásában és hogy ez a regény mélységesen antidemokratikus és idegen a nép érdekeinek bármilyen ér­telmezésétől.” József Attila és az illegális kommunista párt (iiiiiiiiiHiimiMiiiimiiiiimiiiiii'iiiiimiimniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiimNiiiiiiitiiiiimiMiimimitKminiiiiiiuiMiiMiiuiiiii* mit jelent a valóságban a háború. Különben rengeteg az új épü­let Kelet-Berlinben. Egész vá­rosrészek, sugárutak, utcák épültek. a legszebb ezek között a Sta- lin-allé, ahol ragyogó üzletek, kávéházak sorakoznak egymás mellé és ahol az új sportpalota is felépült. — Feltűnt, hogy éjszaka nincs élet ebben a hatalmas városban. Tíz óra körül telje­sen elnéptelenednek az utcák. Ennek, mint megtud tani, az az oka, hogy a lakosság túlnyomó töbteége a külvárosok villa­negyedeiben lakik, amelyek körülbelül egy óráig tartó uta­zással érhetők csak cl. A város belső részeiben főleg hivata­lok. intézmények, üzlethazak vannak. A hangulat határozot­tan és félreérthetetlenül há­borúellenes. Az életszínvonal igen magas, minden közszük­ségleti cikk bőviben van, az élelem kitűnő, az iparcikkek olcsók, a kirakatok ragyogóak. Feltűnt az is, hogy milyen jól öltöznek a berlini férfiak. A nők már kevésbé. Az értelmi­ségi dolgozókat nagyon jól fi­zetik. Egy egyetemi tanár havi fizetése háromezer márka, ami tizenkétezer forintnak felel meg, egy adjunktusé 800 már­ka. örömmel tapasztaltam, hogv a keletnémet könyvkiadás magas nívóra emelkedett. Ren- rebeg gyönyörű új könyv jele­nik meg, új sorozatokban ad­ják ki a német klasszikusokat. A forgalom igen nagy, de to­longás sehol sincs. Az S- Bajin és az U-Bahn óriási for­galmat bonyolít le, az autóbu­szok és a villamosok viszont üresek. Ennek az a magyará­zata, hogy ezek igen rövid ta von közlekednek, vonaluk nem szeli át a nyugatberlini körzeteket. — Irántunk, magyarok iránt mindenütt őszinte rokonszen- vet, nagy érdeklődést tapas/r faltam. Rengeteg magyar könyv van az állami könyvtár­ban, úgyszólván egész Iro­dalmunk megtalálható ott. A berlini egyetem finn—ugor intézete kitűnően működik, az intézet magyar szekcióját Szentiványi Béla professzor vezeti nagy segédszemélyzet­tel. Ennek az osztálynak kö­rülbelül negyvenezer kötetes külön könyvtára van. Zolnai professzor az NDK és a berlini akadémia vendé­geként tartózkodott Berlinben és vett részt az ünnepségen, amelynek házigazdája Eduard Winter, a berlini egyetem nemzeti díjas professzora Tschirnhausról, mint a német felvilágosodás úttörőjéről tar­tott előadást. A szimpózionon elhangzott előadásokat az aka­démia hatalmas kötetben hozza nyilvánosságra. Ez a kötet ha­marosan meg is jelenik. Magyar László Az alábbiakban rész­leteket közlünk Révai Józsefnek, a Magyar Tu­dományos Akadémia irodalmi osztálygyűlésén elhangzott előadásából. S zembe kell szállnom József Attila költői nagyságá­nak és kommunista művésze­tének egyik első magyarorszá­gi népszerűsítőjével, Horváth Mártonnal, ö írta 1945-ös „Jó­zsef Attila költészete’• című előadásában: „Ugyanakkor, amikor a szabad vers bizonyos értelemben a politikai harc te­rületén visszaesést tükröz, mű­vészeti terén — a maga korá­ban — bizonyos szempontból lépés előre ...A költők a vers kötöttségével együtt kezdték elvetni a világtól elforduló költészetet. Legalább a vers technikája terén utat törtek a vers számára, a próza értelem­re ható birodalmába.” A sza­bad vers azonban művészeti téren éppúgy visszaesést tük­röz, mint a politikái harc te­rületén. A vers kötöttségének elvetése, nem nagyobb közel­séget jelentett a valósághoz, hanem fordítva, nagyobb tá­volságot, fokozottabb elfordu. lást a világtól. És végül: ha­szontalan az a költői forma, az a verstechnika, amely csak arra való, hogy utat törjön a vers számára a próza értelem­re ható birodalmába. Mert a versnek erre egyáltalán nincs szüksége. Sem n kötött, sem a szabad versnek nem az a fel­adata és a célja, hogy az érzel­mekre hasson a prózával szem­ben, amely az értelemre hat. József Attila költői nagyságá­nak helyes arányokban való megértéséhez nem szükséges túlértékelni fejlődésének kez­deti szakaszát, amikor még költőileg a szabad vers az avantgardizmus különféle esz­közeivel élt. A szakítás az avantgardizmussal József Atti­la költői fejlődésében sem visszaesés volt, hanem nagy lépés előre. Ez a szakítás — mint politikai, gondolati pár­huzama. az anarchizmustól, a kommunizmusig való fejlődés is mutatja — szakítás volt az­zal a kispolgári lázongással a •kapitalizmus ellen, amely szo­cialistának álcázza magát. Ta­gadhatatlan. hogy az avant­gardizmus valamennyi formája egyfajta antikapitalizmus, de éppoly tagadhatatlan, hogy ez az antikapitalizmus minden avantgardista irányzatban pá­rosult, valóság, értelem és em- ■berellenességgel. És éppen ez a szükségszerű kapcsolódás te­szi az avantgardizmus vala­mennyi irányzatát, a burzsoá dekadencia, a burzsoá szét­hullás és süllyedés kifejezőjé­vé és tünetévé. Éppen ezért jelent az igazi szakítás az avantgardizmussal. tehát a ■burzsoá dekadenciával egyben ■fordulatot a népihez, a nemze­tihez és az emberihez az élet­ben és a költészetben. Ezt a ■fordulatot hajtotta végre Jó­zsef Attila néhány évre Párizs­ból való hazatérése után egy időben azzal, hogy kievickélt fiatal korának „ideálisabb anarchizmusából” és összeforrt a munkásmozgalommal, a leg­haladóbb nemzeti osztállyal, a munkásosztállyal és annak a Horthy-korszak alatt vérző és szenvedő, sokszor tévedő és té­velygő. de mégis mindig talp- raálló élcsapatával, a kommu­nista párttal.” Előadása további részében Révai József foglalja József Attila tevékenységét, az illegá­lis kommunista párt munkájá­ban, beszél arról, hogy hol és mint vezetett illegális szemi­náriumokat, elsősorban a poli­tikai gazdaságtan témaköréből, dolgozott a nemesfémesek szakszervezetében is. Azután ezeket mondja: „József Attila szoros kapcso­lata a kommunista párttal, 3—3 és fél évig tartott: 1930 őszétől körülbelül 1934 nyaráig. 1931-ben és 32-ben még teljes odaadással végez pártmunkát: 1931 második felében a rend­őri üldözések miatt feloszlatott és elnyomott „100 %” című fo­lyóirat utódaként és folytatá­saként megalakult „Mozgás­művészeti kórus” művészeti vezetője volt. (Természetesen a párt megbízásából.) Ugyanak. kor tovább vezette, illegális szemináriumát a főváros pe­remkerületeiben és előadáso­kat tartott, a párt által szerve­zett vasárnapi túrákon. Az eddig rendelkezésünkre álló anyag szemtanúik és a mozgalom részvevőinek eddigi tanúvallomásai alapján joggal állíthatjuk, hogy József Atti­lát sohasem zárták ki a párt­ból, hogy ilyenféle határozata semmilyen erre hivatott párt­szervnek nem volt és hogy ilyen határozat soha sehol, a párt sajtójában, vagy egye­bütt: valamilyen hivatalos pártkiadványban nem jelent meg. Ebből azonban koránt sem következik, mintha tagad­ni lehetne, hogy a 30-as évek elején a költő és a párt között megromlott a kapcsolat, hogy József Attilában nőtt az elke­seredés, és a kétely, a párt ak­kori vezetőségének politikájá­val szemben, és megfordítva, a* párt akkori vezetősége fokozó­dó bizalmatlansággal és kriti­kával nézte a költő tevékeny­ségét a mozgalomban. Mindez azonban körülbelül 1934-ig még nem vezetett kölcsönös, jóvátehetetlen elidegenedésre vagy szakításra. Ezt tanúsítja, nem utolsósorban az a tény, hogy 1930 végén és 1931 elején József Attila Margit körúti la­kásán (helyesebben Eta nővé­rének lakásán) ülésezett a KMp illegális budapesti párt- bizottsága, ami lehetetlen lett volna a költő iránti minimális bizalom nélkül. 1932 júliusá­ban pedig a Sallai és Fürst eiytársak elleni statáriális el­járás során József Attila ve­zette a párt megbízásából a legjobb magyar értelmiségiek tiltakozásának megszervezé­sét a két elvtársat fenyegető halálbüntetés ellen, ő írta a halálbüntetés ellen kiadott röpiratot és vállalta bátran, megalkuvás nélkül rendőrség és bíróság előtt a felelősséget. József Attila Bánat című ver­set, amelyet eddig úgy tartot­tunk számon, mint a költő el­ső és közvetlen reagálását a pártból való kizárásra, nem le­het e kizárás bizonyítékaként és József Attila akkori érzelmi állapotának ábrázolásaként felfogni. A vers 1932-ben a Külvárosi éj című kötetben je­lent meg és akkor még legfel­jebb a kommunista párttal va­ló harmóniát megbénító elide­genedésről, eszmei vitákról le­hetett szó, a költő és a párt. között. De még szó sem volt kizárásról, vagy a mozgalom­mal való szakításról.” TJ évai József előadásában a-*-*• továbbiakban egyéb té­nyekkel is bizonyítja, hogy József Attilát a KMP soha nem zárta ki sorai közül, majd arra tér ki, hogy József Attilá­nak bizonyos időszakban erős kapcsolata volt a freudizmus­sal, erről többek között a kö­vetkezőket mondja: „József Attilának a freudiz­mus befolyása alá kerülése va­lóságos szellemi tragédia volt, ami tovább mérgezte viszo­nyát a forradalmi munkás, mozgalommal és kétségkívül egyik okává lett annak a zsák­utcának, amelybe élete és gon­dolkozása a 30-as évek máso­dik felében jutott. Ennek az előadásnak nem lehet feladata, hogy a freudizmus (a pszicho- analízis) tudományos értéké­nek tárgyalásába bocsátkoz­zék. Az bizonyos, hogy a freudizmus hatása József At­tila gondolkozására romboló volt. És nem arra vezetett, hogy „összeegyeztethesse”, avagy kiegészítse a marxiz­must a freudizmussal, hanem arra, hogy a marxista mate- , rializmus szilárd talajáról a pszichológiai idealizmus lejtő­jére kerüljön.” A továbbiakban azt tárgyal­ja az előadás: hogyan volt le­hetőség arra, hogy József Atti­la és a magyar értelmiség egy jórésze ilyen szoros kapcsolat­ba került a freudizmussal, majd arról beszélt, hogy hány oldal­ról kapott támadást a kommu­nisták illegális pártja és ugyanakkor József Attila is. Erről többek között a kővetke­zőket mondja: „Jobbról a polgári radikáli­sok és a fasizmus németorszá­gi sikerei következtében vér­szemet kapott likvidátorok azért támadták József Attilát, hogy a kommunista mozgalmat megfosszák egy kipróbált har­cosától, egy olyan nagy érté­kétől, mint amilyen József At­tila volt. A likvidátorök a bur­zsoázia és a jobboldali szo­ciáldemokrácia érdekében pró­bálták kiaknázni József Attila bizonyos gyengeségeit, ame­lyek szintén szerepet játszot­tak a párt és a közte való sza­kításban.” . Az előadás még sok ténnyel bizonyítja azokat az aljas és minősíthetetlen támadásokat, amelyeket a jobboldal folyta­tott József Attila ellen, beszél a költőnek a Barta Miklós Társaságban való szereplésé­ről is. Ezután a következőket mondja1. „1934-ben Illyés Gyula levél­ben felszólítja József Attilát, hogy írjon a népi írók „Vá­lasz” című folyóiratába. József Attila válasza: lényegében meglehetősen goromba vissza­utasítás. Azt feleli, hogy a lapba csak pénzért hajlandó írni. „E lap szellemi irányítói — írja — eddigi magatartá­sukkal, nemigen szolgáltattak okot, hogy vállalkozásukkal baráti — és nem üzleti — kapcsolatba kerüljek.” Illyés Gyula csak 1935. február 16-án válaszol József Attilának és közli vele, a „Válasz” honorá­rium tarifáját. „A lap össze­állítói — fejezi be levelét Illyés Gyula — szívesen fogad­nák kézirataidat és személye­det maguk között.” József At­tila azonban — tudtunkkal — sem „üzleti”, sem „baráti” kapcsolatba nem került a ké­sőbbiekben a „Válasz” köré­vel. Sőt tény, hogy e levélvál­tás után éleződik ki József At­tila viszonya a népi írókkal és vált a fasizmus ellen folyó magyarországi eszmei harc egyik legfontosabb részévé. 1935 elején, amikor a Göm­bös-kormány fasiszta szalkszer- vezetek alakítására és új vá­lasztásokra készült, próbálko­zott meg a magyar fasizmus­nak ez a jellegzetes előharco- sa, saját szűk tömegbázisának szélesítése, és különösen a pa­rasztság felé. a vidéki értelmi­ség felé való kiépítése érdeké­ben befogni a maga székerébe a népi írókat, mint az általa állítólag képviselt új „reform­korszak” propagandistáit. A népi írók számos eltévelyedé­se közt egyike volt a legsúlyo­sabbaknak, hogy — ha csak ideig-óráig is — kötélnek áll­tak és Gömbös Gyula számá­ra e fasiszta manővernél, part­nerül szolgáltak, József Attila számára azonnal világos volt, mit jelent ez a ballépés és kezdettől fogva látta e végze­tes politikai opportunizmus­nak és melléfogásnak, a ro­mantikus parasztszemlélettel és a népies faji nacionalizmus­sal való összefüggését. Ezért egy pillanatnyi habozás nélkül megnyitotta a küzdelmet a né­pi irók e veszélyes kezdemé­nyezése ellen és nem utolsó­sorban Illyés Gyula ellen, aki bár a Gömbössel való parolá- zásban nem volt a népi irók csoportjának vezetője, de már 1933-tól kezdve a Nyugatba írt cikkeivel, derekasan hozzájá­rult annak az ideológiának a kialakulásához, amely az ak­kori magyar irodalom önmeg- gyalázásához vezetett. József Attila, a Zilahy Lajos által meghirdetett „új szellemi front” elleni harc kezdetén azonnal velősen megállapítja: „Mert Zilahyék nem demokra­tikusak, hanem népiesek. És erre a népiességre az jellem­ző, hogy az egyik alvezér nem­régiben törvényhozási úton akarta rákényszeríteni a pa­rasztokat, hogy családimként legalább négy kis parasztot hozzanak a világra, különben az állam kobozza el földecské- jük egy-két, vagy háromne­gyedét. Egy ilyen törvény ter­mészetesen nem vonatkozna ag új szellemi front lelkes tagjai­ra, akik nem nép, hanem csak népiesek. Hogy az ország ha­talmas arányú gyermekhalan­dóságát szociálpolitikával csökkenteni lehet s így meg­tartani a születésekben igenis mutatkozó népszaporulatot, az eszükbe sem jut a népiesek­nek.” Az a bizonyos, „egyik alvezér”, aki az egyke elleni orvosságul paraszti hitbizo- mányt javasol: Illyés Gyula volt.” E lőadása további részében idézi Révai József azt a polémiát, ami József Attila és Illyés Gyula között folyt, s ezen túlmenően József Attila és az egész népies mozgalom között, majd azzal foglalkozik, hogy mennyire nem értették meg a 30-as évek elején a párt. egyes vezetőeleimei József At­tila költészetét, és itt kitér Pá- kozdy Ferenc elvtárs emléke­zetes és joggal hírhedtté vált kritikájára, amelyet a Társa­dalmi Szemle 1933. februári számában József Attila „Kül­városi éj” című kötetéről írt. „Ez a bírálat — mondja az előadás — a proletárköltészet szektás meg nem értésének szinte iskolapéldája. De el kell ismernünk, hogy ezért a cik­kért, amely alaposan hozzájá­rult József Attila elkeserítésé- hez és annak a véleményének megerősödéséhez, hogy a párt a szó legbanálisabb értelmé­ben vett agitációs költészetnél egyebet nem kíván, nem egye­dül és nem elsősorban a kü­lönben párthű és becsületes és költőnek sein tehetségtelen Pákozdy Ferenc volt felelős.” Előadása további részében Révai József taglalja Pákozdy Ferenc elvtárs bírálatát és pontról pontra cáfolja annak egyes tételeit. így többek kö­zött Pákozdy azon kifogásáról, hogy József Attila verseiben a „részletező leírások" elnyom­ják az eredeti mondanivalót, ezeket mondja: „E „leírások" szinte gyen­géd egyszerűsége rejti el és árulja el egyben legkifejezőb­ben a költő kommunista indu­latát, amely aztán a vers vé­gén tettre szólító, indulószerú felhívásba csap át. József At­tila proletárverseinek éppen ez a dialektikus felfokozása, a „leírástól" az indulóig teszi őket lázítóbbakká, osztályhar- cosabbakká^azoknál a szektás, „munkásverseknél“, amelyek elejétől végig egyhangúan nyafognak a munkásnyomor­■HIIIIIIM»IIIIIIIIIIIIHIMIIIHIIIIIIIIimHIIIIIIIIIIIHMIIIIIIIIII»IIMIIIIIIIIIIIIIMHIIIIHIIHHtllltltllHIIIIII»lllHI»IIMIIIIItllimillllMIIHIIIHIIIIIi' VdQU ICßZdßttÖl Ci bßfCjß' 1 József Attila: ­BANAT Hát kijöttem ide, az erdőbe. Lágy libegés — a levelek zizegnek, mint a röpcédulák. A föld csöndje fékszik, nehéz. Ágak, karok nyúlnak: Minden hatalmat!... Lombos hajamba száraz ág hull. A száraz ágak hullnak Csak egy pillanatra martak ki, csak Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgók. Egy pillanatra se martak ki, csak az az elvaduló csábos rám támadt s kijöttem, hogy erőm összeszedje, mint a néni a gallyat, a bánat. Könnycsepp, — egy hangya ivott belőle, eltűnődve nézi benne arcát és mostan nem tud dolgozni tőle. | zésig monoton színtelenséggel I hívtak fel osztályharcra és for_ | radalomra. József Attila vrole- ! tárverseinek ez a dialektikus | fokozódása a higgadtnak és | nyugodtnak látszó megállapíts- | soktól a felkiáltójeles tettre- | szólító indulatig tette költemé- | nyeit százszor inkább „aktuá- | lisabbá”, a magyar munkásosr- | tály és a szegényparasztság | valóságos életéhez, gondolatai- 1 hoz és érzelmeihez hozzásimu. | lábbá, mint a .,legaktuálisabb” | napi kérdésekkel foglalkozó | pusztán agitációs muntkásver- ! seket.” | Előadása befejező részében I Révai József József Attila és 1 az új klasszicizmus címmel, a | klasszicizmus marxista szem- ! pontból való mérlegelésének 1 kérdését veti fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom